Euro Sport Csatorna:

Interjúm alanya a fiatal, huszonöt éves Ruby McGregor, aki épp most készül a párizsi díjlovagló Európai döntőjére.
- Hol született?
- Madridban, 1989. december 2.-án.
- Mikor szeretett bele ebbe a sportba? - Ruby elgondolkodó arcot vágott.
- Nagyjából akkor, amikor fogott a papám, Fernando és pelenkásan ki vitt az istállóba, a kedvenc andalúz csődörének bemutatni…
- Ah, értem! Akkor innen adódik a lovak iránti szeretete, hiszen maga, bár ír, mégis Spanyol családban nőtt fel… Hogy lehet ez?
- Édesapám, Evan egy dokkmunkás volt, egyszerű kétkezi munkásember, Dublinban, papáék versenyre tartottak és édesanyám Fiona meglátta csakhogy az ő szavaival éljek: Azt a helyes rőt hajú izmos fickót… - rázta meg a fiatal lány a fejét, mosolyogva, a kacaja csilingelő volt, a kezeit is szét tárta és kacsintott. - Nos, a többit sejthetik, akkor egy kicsit egymásba bolondultak, egyikük sem gondolta, hogy néhány hónappal később, Evan az apám képes lesz anyus után jönni. - a lány hangja ellágyult. - Munkát vállalt a papánál, mint lovász, aztán nagy volt a meglepetés… Apus a mai napig szeret a lovak körül tevékenykedni, azt mondja, hogy sokkal jobb mint a tengeri herkentyűket pakolászni… - mosolyogva pillant a szülei irányába, akiket időnként megjelennek a vágó képen, mosolygósak, akár csak a lányuk, és innen látszik, hogy Ruby az apjától örökölte a vörös haját és az édesanyjától az ajkait.
- Szereti a szüleit, folyton rájuk pillant…
- Igen, ők számomra a tökéletes példa, hogy a szerelem nem ismer határokat .
- Ezek szerint Ön, egyedülálló…?
- Igen, és nem is keresem az igazit, majd rám talál.
- Van elképzelése a jövendőbelijéről…?
- Nincs, mint mondtam nem lehet tudni, hogy ki az, mi az és hol van… - húzta össze a szemöldökeit rosszallóan a lány. - Anya sem Spanyolországban találta meg a férjét.
- Értem, a lovagláson kívül van más hobbija?
- Igen, fotózásokra járok, ha itt végeztem még maradok egy ideig, ugyanis papus kölcsön adott néhány lovunkat egy luxusautó szalon reklám film forgatásához és közvetve engemet is felkértek…- kecses vállrántás volt a lány részéről a riporter jussa.
- Most melyik lóval fog megjelenni a versenyen?
- Byronnal.
- Miért pont ő…?
- Mert…


Így folytatódott Ruby kínzása, mint látható, türelmes és toleráns, mosolygós és jó beszélgető partner valamint nagy állat barát.
Hogy, mik a negatívumok? Az Ruby mögött hagyott pasik tudnának beszélni, mert… ami a díjugratáshoz kell az csak a látszat, könyörtelen, ha a pasikról van szó, nagyok az elvárásai és tisztában van azzal, hogy mennyit ér, épp ezért annál alább nem is adja. A lovaglás nem csak testi tartást, de lelkit is adott a számára.
A rossz tulajdonságok számára írható fel a magas sarkú cipők iránti imádata, rengeteg van belőle neki, ahogy a ruhákból is, de megteheti. Türelmetlen az interjúkon, bár általában moderálja magát, hiszen fontos az a kép, amelyet a kamera mutat a külvilágnak belőle.
Ki nem állhatja a bikaviadalokat, egyszer volt egy pasija, akit egy bika nyársalt fel, azóta nem igazán van oda a dologért, noha igazi spanyol tradícióról van szó.
Kedvenc hangszere a castañuelas//kasztanyetta//, a nagymamája miatt kötelező volt megtanulnia latin táncokat és a flamencót, szerinte, ha valaki nem tud tangózni, az nem férfi, és a mamának mindig igaza van!

Evan, igazi ír családból származott, hat öccse volt, így rá hárult volna a feladat, hogy tovább viszi a családi vállalkozást, a gyapjú szövést, ám őt kevésbé érdekelték a birkák és a falusi élet, így hamar Dublinba költözött, dokkmunkásnak, a fizetéséből meg is élt, pont jól ki jött belőle, volt elég pénze a megélhetésére és arra, hogy egy kis tetőtéri garzont bérelhessen. Egy esősebb tavaszi napon terjedt el a hír, hogy hamarosan lovak érkeznek Dublinba, egy közelgő eseményről már tudtak, miszerint a felsőbb rétegek szórakoztatása végett itt is rendeznek lovas díjugrató és díjlovagló versenyt, így kíváncsian várta a hajóból kivezetetett állatokat, mindegyik pompás fekete és fehér mén volt, később tudta meg, hogy ezek andalúz lovak. Ekkor akadt meg a tekintete Fiona Carrua-n a csodaszép fekete hajú, gyöngyfogú spanyol lányon, amint épp oda siet egy felbőszült állathoz, amilyen törékenynek hitte, mert megijedt, hogy az ágaskodó állat, akivel két munkás sem bírt, el fogja taposni a nőt, néhány szóval megnyugtatta az állatot és nyugodtan lépkedett lefele a rámpán. Az apró nő alig érhetett a mellkasáig, talán százhatvan centis lehetett? Evan pedig azonnal bele szeretett, míg folyt a pakolás egyfolytában a lány körül legyeskedett, szóba elegyedett vele, így sikerült kiderítenie pár dolgot róla. Neki nem volt pénze, hogy részt vegyek egy ilyen drága eseményen, de a lány, amikor elhajtottak az autóval, véletlenül elejtett egy meghívót…
Ennél szebb dolgot még nem látott, ahogy Fiona megülte azt a lovat, aki meg tud tartani egy ekkora állatot egy kantárral, az bizony erős és ügyes személyiség, legalábbis így gondolta akkor Evan. S nem is tévedett akkorát. Félre dobta a családi hagyományokat, ki is tagadták a családból, de ez nem érdekelte Evant, pár hónappal később Andalúziába ment, felkereste a Carrua családot és beállt lovász fiúnak, remélte, hogy fel fog tűnni Fionának. S fel is tűnt… Így született meg egy évvel később a közös gyermekük, Ruby.
A lány, gyerekkora óta sportol és a nagyszülei mindenféle dologba bele rángatták. Sikerült elérnie, hogy önnálló életet éljen, Dom az unokafivére szerette rajta tartani a szemét, mint egyetlen leány örökösükön, és így volt ez bizony mind a nyolc fiú rokonával. Hamar megtanulta a kilenc srác között megvédeni magát, ezáltal tud birkózni. Mára a srácok szeme fénye lett.
Kölyökként, minden balhéba bele tudták vinni, de akkor, jaj, volt annak, aki a szép ruhácskáját elszakította, mert mamus, sarokba állította az összes fiút. Hiszen, egy lány, vigyáz a ruháira nem?
Mamusnak hála tudja mi az a fűző, harisnya és a combfix, hajszál híja volt, hogy nem gyermek modell versenyekre járatták a lányt a szépséges vörös haja miatt, ám papus óvó tekintetének hála, no meg annak, hogy a lovakat jobban szerette, mint azt, hogy órákig a haját húzzák, szépség címén, elkanyarodott attól a pályától.
Mint lovas család gyermeke, evidens volt, hogy a Spanyol Királyi Lovas iskolába jár, így lovakat is képez ki szabad idejében, ám nagyon szeret vásárolni is, és ha vége van az aktuális verseny felkészülésének, akkor szeret kikapcsolódni, bulizni, a tenger parton sütkérezni. Ezzel szemben, kevésbé szereti a hideget, de annál inkább a meleget. Nem rég végzett az egyetemen, így többnyire a versenyek töltik ki az idejét. Oda van a szép kocsikért, ez az egyetlen olyan dolog, ami a lovakon kívül le tudja nyűgözni, kilenc fiú mellett kötelező volt tudnia róluk, és Dominique valamiért nagy hangsúlyt fektetett erre jelmondata: Nem fogsz nekem valahol lerohadni a verdáddal, és órákat várni a gatyarohasztó melegben, ha magad is meg tudod javítani.
Nos igen, valamit tudni kellett a spanyolokról, ha délelőtt kettőig-háromig romlott el valami akkor azt csak este hatkor jöttek ki megjavítani, hiszen, minek rohangászni délelőtt a gatyarohasztó melegben, ha este a hűvösebb időben is rá ér a dolog?
Amellett Dominique mindig ügyelt arra, hogy egyedül ne mászkáljon el sehova sem a lány, ugyanis tudták ,hogy előszretettel kezdenek ki vele a külseje miatt.
Dehát, amiről Dom nem tud az nem fáj neki nem? Csak a legjobb barátnője tudja, hogy mennyire pasi faló, a családnak ő az egy szem ír-spanyol lánykája, akit hét lakat alatt kellene őrizni, ezzel is úgy van, hogy ami nem Spanyolországban történik, az ott is marad nem?