Work Hard & Play Hard

Vendég

White Industries

MS Holden & MR White

Valójában ez a nap is olyan volt mint a többi, felkelt, korán aztán a reggeli jóga gyakorlatok után megfürdött. Mindig is korán kelő volt, és jól bírta az átállásokat a különböző zónákban. Ropogós friss inget viselt, mellénnyel és hosszú öltönykabáttal, a nyakkendője legalább olyan szürke színű volt mint a szeme, a különbség a kettő között az, hogy az utóbbinál a hangulata is megfigyelhető valamelyest, ha elfehéredik ideges, ha acélkék :hűvös, ha a szürke valamely árnyalata akkor pedig igazán nyugodtnak mondható. Christian már az autóban a japán ügyfelekkel tárgyalt, japánul természetesen, kénytelen volt megtanulni, ha azt akarta, hogy tudja , hogy mit mondanak és ne verjék át, tud még ezenkívül franciául és oroszul. A titkárnője Summer hívta, hogy baleset miatt nem tud eljönni a déli tárgyalásra a partner. - Küldjön neki egy virágot és egy üveg bort. A kártyán pedig… Mielőbbi jobbulást kívánok, Christian White. - az autó megállt a White vállalat épületének ajtajában és miután kinyitotta a testőre, Reynolds a deresedő halántékú zsoldosa az autó ajtaját, a lakkozott cipő koppant az járda burkolatán. Könnyed határozott léptekkel indult el a lifhez és szállt be. Külön lifttel ment, és nem is bánta,hogy nem osztozik azon senkivel. Kimondottan kerülte a tömeget , még a végén valaki akaratlanul is hozzá érne a tömegben. Beletúrt a hajába és megigazította a nyakkendőjét, amerikaiak voltak, de angol gyökerekkel, minden nyarat a szigeteken töltöttek a családdal ekkor ismerkedett meg a repülővezetés csínjával - bínjával, először persze kis cesnán, de aztán a nagyobb dolgok is érdekelni kezdték.
Hogy mi jár Mr White fejében? Igazán nehéz megmondani, de amikor kilépett a lift ajtaján, még egy sóhajtást is alig pazarolt a női alkalmazottaira. Az épület maga húsz emeletes volt, kitűnt a vállalati negyedből és mindenki aki belépett rajta a White Vállalat felirattal találkozhatott szembe a recepció mögöttifalon. Büszke volt arra amit elért, hiszen sok munkája volt benne a mai napig. Az irodája is tágas volt és impozáns, szerette nagy tereket, ami egy kicsit is emlékeztette a múltjára azoktól a dolgoktól igyekezett megszabadulni minél hamarabb. Az irodája hangszigetelt volt, hogy senki se hallhassa a tárgyalásokat, levette az öltöny kabátot és felrakta egy vállfára, így egy szürke mellényben volt, még világosabb nyakkendővel. Korán érkezett, még a titkárnője sem volt bent, de hát az ő üzletfelei is korán kelnek, vagy még le sem feküdtek. Épp az egyik jelentést olvasta, idén az egyik helyi iskolában fogja kiosztani a diplomákat ezért abból az iskolából több gyakornok is érkezett ebben a hónapban. Elvonult az egyik rejtett ajtó mögé, fogat mosni, mindig is fontos volt számára a külseje, talán piperkőc és hiú is, de merje ezt valaki felróni neki… otthon, szeretett kényelmes dolgokban járni, de ha egyszer öltöny került rá, akkor átkapcsolt munka üzemmódba. Volt még egy kondi szoba is elrejtve az iroda másik oldalán, ha netán későig dolgozna és van egy kis szünete levezethesse a feszültséget valahol, valamelyik szünetben, és ahol most fogat mosott, ott pedig egy kisebb fürdőszoba is volt, természetesen a kondi szobában tartott váltás ruhát magának, azért annyira nem elvetemült, hogy öltönyben álljon neki gyúrni…
Ezenkívül csak egy ajtó volt ami időnként betekintést engedhetett az irodájába, minden fehér volt, egyszerű és letisztult, szerette ha mindent át lehet látni könnyedén. A kis kitérő után visszament az irodájába és a székbe ülve bekapcsolta a laptopját, jelentéseket olvasott és jegyzetelt, nem volt szüksége jegyzetfüzetre megjegyzett mindent , és kiírta a margóra. Szokása volt indőnként beletúrni a hajába ha dolgozott, de egyébként kimondottan utáltak vele üzletelni, mert póker arca volt, és határozott, megingathatatlan tárgyaló fél.

Ruha: [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ¤

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

WORK HARD & PLAY HARD

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hogyha valaki megkérdezi, hogy vártam e a hétfő reggeli munkakezdést, azt válaszoltam volna, hogy nagyjából annyira mint amennyire gyerekkoromban vágytam a spenótra. Fintorogva. Első körben a telefonom elfelejtettem átállítani az ébresztő hangot, és valami krapek a retró rádióból és a hatvanas évekből üvöltötte a fülembe, hogy láttam e már valaha esőt?
[You must be registered and logged in to see this link.]
Hogyne láttam volna, csessze meg, most is az esett, ha kinéztem az ablakon a kezemben a menta teával, amivel sikerült megégetnem a nyelvemet és úgy kábé semmilyen ízt nem éreztem onnantól kezdve. A szekrényem előtt állva próbáltam kitalálni, hogy mit vegyek fel. Most kezdett csak megérni a fejemben a gondolat, amit Heather mondott a farmerekről, meg a batikolt pólóimról. Egy valamire használható ruhám volt, de ahhoz meg harisnya kellett volna, ami nem volt. Heather már elment itthonról kocogni, annyira meg nem volt időm, hogy megvárjam, feltúrni a szobájában a fiókot nem akartam. Nagyjából azóta az időpont óta, amióta egyszer beleakadtam egy ilyen kötős cuccba, és fél órán keresztül kellett hallgatnom, ahogyan rajtam röhög, hogy origamizom a harisnyakötőjével. Ja, hogy ez aaaaaz! Ó egek, nem kell engem kinevetni még sosem hordtam ilyesmit. Szóval azóta az alkalom óta Heather és az ő bűvös fehérneműs fiókja tabu volt nekem. Meg egyébként is mit turkáljak én a lakótársam bugyijai között? Nagyjából negyed órámat vette el a szerencsétlenkedés a szekrényem előtt, mire végül felkötöttem a hajamat és elmentem zuhanyozni. Előző este elfelejtettem a zuhanytálcát kimosni a tusfürdőm után, úgyhogy első nekifutásra majdnem dobtam egy hátast, amikor megcsúszott a lábam. Sikerült megkapaszkodnom a zuhanyállványba, ami megrepedt. Pompás, soha jobb hétfő reggelt, eddig még nem sikerült magamban kárt tenni, de ha így haladok a nap végére még a balesetin is kiköthetek. Nem szoktam sokat szerencsétlenkedni a zuhanyzással, csak úgy sietve, a bőrömet is égető forró vízzel, bár ma reggel hidegebbre állítottam, hogy magamhoz térjek bénultságomból. Mit idegeskedek? Talán csak a ruha miatt, amit végül mikor felvettem és a tükör elé álltam, na akkor tényleg majdnem hanyatt vágódtam. Tejószagú úristen, ez mióta ilyen rövid? Aztán a mintából gyorsan megállapítottam, hogy ez volt anya karácsonyi ajándéka, és ugyebár mostanában a hetvenes években leledzik, már csak John Lennon szemüvege, meg a "love and happiness" és a fű hiányzik az életéből. Ez utóbbi jobb is, azt hiszem sokkal szerencsétlenebb lennék ha még azzal is élt volna. Pont elég, hogy halálra falta magát mogyoróvajból amikor várandós volt velem. Azóta ki nem állhatom, szerintem már a köldökzsinórt ráncigáltam, hogy fejezze be, nem akarok több mogyoróvajat.
Szóval a ruha szemérmetlenül rövid volt, legalábbis az én mércémmel mérve, az én ízlésem viszont csapnivaló volt, Heather szerint még csak nyomokban sem tartalmazom a jó ízlést, úgyhogy időnként ő volt az aki ellátott afféle divat tanácsokkal, amikre bólogattam, majd felvettem a farmerom és a pólóm, és abban libegtem el a kampuszra. Forogtam kettőt, aztán még kettőt, végül aztán úgy döntöttem, egy harisnyám lévén, az a kötött szürke, azt fogom felvenni, ami inkább illene valami cicanadrágnak, de nem érdekelt. Majd felveszem hozzá a mustársárga bakancsomat, az megy amúgy is az indákban kunkorodó virágokhoz. Úgy negyed órát szöttyögtem amíg magamra rángattam mindent és újra visszaálltam a tükör elé. Mi a manó? Na pont az...az a kis szemét manó, amelyik a tükör tetején ül és rázza a röhögés csörgősipkástól mindenestől. Jó, belátom nem a legnőiesebb, de dolgozni megyek és nem divatbemutatóra. A lábamat pedig nem fogom közszemlére tenni, még akkor sem, ha Heather szavaival élve: "neked bitang jó lábaid vannak kisanyám mit rejtegeted?". Hát hogy az vagy sem nem tudom. Nekem inkább két pálcikának tűnik amit nemes egyszerűséggel a hátsómba toltak.
Fél óra kellett, hogy beérjek a White Industries magas és tekintélyt parancsoló épületébe. Emberek, rohanó,munkába siető arcok, meg én, az irgalmatlanul rövid ruhámban, és a rikító bakancsomban, a végtelenül un-szexi harisnyámról már ne is beszéljünk. Hogy megbámultak az nem volt kifejezés. Volt akinek egyenesen gúvadtak a szemei, én meg nem tudtam eldönteni, hogy a figyelmet én váltottam ki vagy a szerkóm. Bármelyik is volt a végére már vigyorogva vonultam be az üvegajtón, és mentem a liftekhez, amelyek szépen adagolva szállították a megfelelő osztályokra a munkába igyekvőket. Azannya dolgozó nő lettem, még akkor is ha csupán három hónapra, de akkor is. Lesz saját keresetem, amiből végre beruházhatok egy kisebb kertbe a város szélén. Szőlők voltak és gondoltam addig is elbíbelődöm velük, amíg meglesz álmaim narancs ligete. Még mindig ezen kattogott az agyam amikor megérkeztem, szinte egyenesen a mennyországba. Visszafogott színek, egyenkosztümbe bújt alkalmazottak, én meg legszívesebben szintén bújtam volna,de a föld alá, amikor eszembe jutott hogyan is nézhetek ki. Az első, kissé idősebb hölgy elvette a papírjaimat, és végigmért.
- Miss Lillian Holden.
- Csak egyszerűen Lil- próbáltam kedves lenni vele, de nem jött be.
- Holnap vegyen valami elegánsabb ruhát fel, Miss Holden. Mr White igen érzékeny a külső megjelenésre. Az öné pedig hogy is fogalmazzak, ne vegye sértésnek, de bizarr- naná, hogy bizarr, mi más lenne ha én válogattam össze minden darabot? Ízlésességet vár tőlem? Akkor vegyen ő nekem ruhát, mert nekem sajnos ebből a szempontból kevés hozzáértés jutott. De remekül oltok cserszenyefát, vagy akár rózsát. Le merem fogadni, hogy Mrs Karótnyelt egyiket sem tudja. Gondolatban nyelvet nyújtottam, de valójában bólintottam.
- Igen, asszonyom.
- Rakja össze a számlákat, már odakészítettem őket a munkaasztalára és az aláírókönyveket is. Kérem figyeljen oda, hogy a számlák végei ne lógjanak ki a könyvből, Mr White nem szereti a rendezetlen iratokat.- húúú ez a Mr White szeret egyáltalán valamit? Persze nem adtam hangot a gondolataimnak, továbbra is beleegyezően bólintottam, majd a nő megtorpant és újra végigmért.
- Bár a ruhája hagy némi kívánni valót maga után, reméljük Mr White nem fogja szóvá tenni.- kit érdekel? Így nézek ki és kész. Nem neki jöttem tetszeni, hanem dolgozni abban pedig jó leszek, ez fix. És marhára nem érdekel, hogy Mr White-nak milyen elcseszett igényei vannak. Magamban durrogtam, amikor végül az asztalomhoz vezetett. Szürke asztal volt, jellegtelen, de kényelmesnek tűnő fehér székkel, és valami virágutánzattal az asztalon. Ezek sem szeretik az élő dolgokat. Na mindegy, hát akkor ezt fogjuk csinálni.
- Ha kész vagyok, jönni fog valaki az iratokért, hogy bevigye Mr White-nak?- néztem a nőre, akinek a szemei csodálkozva pillantottak rám. Na ne már, most meg mi rosszat kérdeztem?
- Miss Holden, nem jön az iratokért senki. Pontosan 11-kor legyen kedves velük befáradni Mr White irodájába. Ezek a dologi kiadás számlák, minden nap ekkor szokott velük foglalkozni.- fúúúnemár, na most azt hiszem sápadt sárgában verte a bőröm a bakancsom színét. Hogy én, oda be? Hááát mivel a pókhálós dolgot nem finomítottam át, kénytelen leszek. Reméltem, hogy a távozása előtt még egyszer belémrúg a külsőmet illetően, és az egómat beledöngöli a földbe, de nem tette.
Szóval a számlák. Hát mit is mondjak. Hogy a tisztítószerekből annyit vásárolnak amennyi egész Nevada fertőtlenítésére elég lenne, hogy a WC papírt olyan drágán veszik, hogy ezzel az erővel száz dollárosokkal is törölgethetné magának, az sem lenne drágább, hogy kizárólag bio élelmiszereket, és lehetőség szerint környezetbarát mosogatószereket vesznek és ... nyersbőr ápoló szerek? Mi van?! Na ezen a számlán fenn akadtam. Szerintem egy lovardában nem költenek ennyit a nyergek karbantartására. Nagy csődör lehet a főnököm. A gondolatra aztán jót mosolyogtam. A fejem felett az óra némán járt, észre sem vettem, hogy ennyire elszalad velem az idő. Az utolsó számlák is a helyükre kerültek. meglepett, hogy Mr White az efféle dolgokra is ilyen nagy figyelmet fordít, hogy ezeket is maga ellenőrzi, de ha hihettem a neten olvasott pletykáknak, akkor mindent kézben tart. Amilyen jóképűnek láttam a képeket ezen nem is lepődöm a meg. A monitoron keresztül megrémített, ahogyan az egyik képen egyenesen a kamerába nézett, olyan érzésem volt, mintha engem is látna. Azért komolyan ijesztő egy érzés. És most be kell oda sétálnom ezekkel a könyvekkel, és nagyjából egy órán keresztül várakoznom, amíg aláírja őket. Mrs Karótnyelt szerint ne kopogjak, mert a főnököm nem szereti a dörömbölést, szépen határozottan sétáljak be az irodába. Nem semmi a pali, méghogy nem szereti a dörömbölés. Ez kopogtatás nélkül megy be bárhova? Na ja, ha egy ilyen birodalmat felépített nem sűrűn kopogtatott sehol. Simán kinézem belőle, hogy feltépte az ajtót és berongyolt.
Magamhoz szorítottam a könyveket és marha határozottan caplattam befelé a bakancsomban...azt hittem a vörös szőnyegen vagyok, vagy fogalmam sincs mit gondoltam, de egyszercsak összeakadtak a lábaim, a könyvek ugrottak a kezemben én kaptam utánuk, de a lendület már vitt magával és egyenesen Mr White asztala elé csúsztam, mint egy profi korcsolyázó. A gond az volt, hogy se korcsolya, se profizmus. Csak bénaság, de az dögivel. A könyvek kizúgtak a kezemből, a számlák ezerfelé repültek. Ónemár, órákig bíbelődtem velük, hogy ne lógjanak ki a könyvből és most ott hevernek a főnököm körül. Fel sem mertem nézni, csak a saját belső hangomat hallottam, ahogyan azért imádkozom, hogy nyíljon meg alattam a föld, istenkém, ha titokban létezel süllyessz el de most azonnal. A kis manó, aki mindig szórakozik rajtam, most bezzeg kussol, fene a pofáját.
- Bocsánat...elnézést, én csak...- mit én csak? Én csak az első munkanapomon a cég vezetője előtt megcsináltam első dupla leszúrt rittbergeremet. Még jó, hogy vettem fel harisnyát, különben ebben a szoknyában azt hiszem a tüdőmig fel lehetett volna látni. Atyaég de ciki....kapkodtam a papírok után, mentettem a menthetőt, de azt hiszem már nem nagyon volt mit menteni.

Tag: Christian • Music [You must be registered and logged in to see this link.] • Outfit [You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

White Industries

MS Holden & MR White

Szerette ezt csinálni, és mi másért ülne itt, ha nem ezért. Bár, kimondottan ügyetlen volt a golfban, így… tanárhoz járt, és meglehetősen utálta ezt a sportot, bár sokat javult az elmúlt fél évben, mind az ütő képessége és a megfelelő bot kiválasztására tett kísérletei is, egyre jobbak voltak, utálattal gondolt a holnapi találkozóra, remélte, hogy akkor is esni fog, és akkor már inkább squasholni fognak az üzleti partnerével, abban mindig verhetetlen volt. Jó hangulata volt, mert eddig két üzlete is sikerült.
Christian az ajkát ütögette az egyik méregdrága tollával és a monitort leste. Lenyomott egy gombot a billentyűzeten, mire elégedetten hümmentett, az ajtónyitásra felemelte a pillantását az ajtó felé, nyugodtan ült tovább és kifejezéstelen arccal mérte végig az elé hm… legszebb szóval is csak inkább úgy tudnám jellemezni a közeledtét, mintha egy , egyszemélyes gnú csorda vonult volna be, hangosan és… ó egek! Christian arca kifejezéstelen volt, hogy lehetett elrontani ezt a csinos ruhát, azzal a bakanccsal? Csak az egyik szemöldöke emelkedett meg kissé és dőlt hátra az irodaszékében. Igen, premier plánban nézte végig , ahogyan a lányka felnyalta a padlót, aprót rázott a fején s halkan kifújta a levegőt, halkan koppant a toll az asztalán és felállt, megigazította a mandzsetta gombot az ingjén és tett egy félkört az épp térdeplő lány körül, majd becsukta mögötte az ajtót, az órájára pillantott, majd az iratokra. Az arca továbbra is kifejezéstelen volt, bár belül jól szórakozott. Ennél lehengerlőbben még senki sem lépett be azon az ajtón.
- Ugyan… Miss…- nyomja meg már-már gunyorosan a megszólítást - Holden, maga csak, épp most csinált az egy órás ebéd előtti munkámból kettőt. - közölte szárazon Christian.- Bár nem érek rá egész nap mégis úgy gondolom, hogy legalább egy órát igénybe fog venni a papírok összerendezgetése, még egyet, hogy átnézzem őket én is… - a lány másik oldalán sétált vissza az íróasztala mögé, erről az oldalról is felmérte az esetlen lányt. Christian szemei hűvösen mérték végig Miss Holdent. Megállt az ablak előtt és nyugodtan szemlélte a visszatükröződésben az épp pakolászó Ms Holdent, szórakoztatta, hogy ennyire zavarba jött tőle a lány, ugyanakkor felcsigázta és érdeklődött iránta. Legalább arra volt jó a portyázó lassú körbe járása, hogy észre vegyen két papírt a székéhez közel, ezeket felvette és letette az asztalára.
Gondolkodott, hogy milyen feladat lehetne kézhez állóbb a lánynak, ha már egy egyszerű sétától is orra bukik, talán csónak méretű bakancs van a lábain, azért ez az ügyetlenség, vagy annyira gyenge, hogy nem bírja el a cipőket? Nem tűnt úgy Christian számára, mintha sokat enne, és tényleg sajnálta, hogy elrontotta az összhatást a lány a bakanccsal, mert alapjában véve… pont az esete Miss Holden, nem csak a termete és a szépsége miatt, ó nem. De, ez más történet.
- Otthonosabban mozogna esetleg egy ültetvényen? - igen, tudja, hogy agrár szakra jár a lány, és azt is ,hogy idén fog végezni. Nem vesz fel ide csak úgy, akárkit. Rögtön felkeltette az érdeklődését a titkársági asszisztens pozitcióra jelentkező tanuló, többen is voltak, és az ő jelentkezéseiket maga nézte át, nem mindegy, hogy kivel fog dolgozni… - Miért pont titkársági asszisztensnek jelentkezett? - kíváncsiskodott Chrisitan. Normális esetben fogta volna a mappákat és csendben aláír, de nem… már a helyzet is rajzfimbe illő jelenet volt, ahogy megjelent Ms Holden így, nem a szokásos forgatókönyv szerint haladtak. Igen, lett volna olyan kegyetlen, hogy végig ülteti vele az egész egy órát, hiszen ezért dolgozik, nem? De. Ám, teljesen más történt, ki akarta rúgni, hogy máshol adjon neki munkát, teljesen máshol, mert ahogyan ott térdelt előtte és alázatosan hebegett, s remegő kezekkel szedte össze a papírokat, megindult benne valami… viszketett a tenyere, gondolatban pedig bassza meg! Gondolatban nagyon sötét helyen járt, a szemei is sötét szürkébe váltottak. Lehetetlenség volt megmondani, hogy mire gondol, mi játszódik le épp fejében, és csakis ő volt biztos benne, hogy Miss Lilian Holden állt annak középpontjában. Az órájára pillantott, hogy megnézze, mennyi idő telt el tizenegy óta. Tíz perc talán…? Nem tűnt annyinak.
~Nézz rám, hadd lássam az arcod! Had lássalak!~
Az asztala mögött állt, és fél szemmel a papírokat nézte a másikkal Miss Holdent, várt, aztán az asztal elé sétált és nekidöntötte a fenekét az asztalnak, így nézett le Miss Holdenre.

Ruha: [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ¤

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

WORK HARD & PLAY HARD

[You must be registered and logged in to see this image.]

Komolyan mondom, istenbizony, hogy nem mertem felnézni, és inkább a papírokkal voltam elfoglalva, meg azzal, hogy rohadt gyorsan összeszedjem mindegyiket, és minél hamarabb eltűnjek. Kezdhetem elölről az egészet, persze ezt anélkül is tudtam, hogy a beszólását hallottam volna, és kedvem lett volna megfogni az összes hülye számlát és úgy istenesen színpadiasan hozzávágni. Egye meg az összes mentás fogkrémet, meg almás illatosítót, meg a nyamvadt ezüst szegélyes szalvétát, a méregdrága citrus illatú balzsamot, rakja össze magának a számlákat. Aztán észbe kaptam, hogy ő itt tulajdonképpen a főnököm, és ez pedig a munkám lenne vagy mi a csuda, szóval marhára nincs okom panaszkodni, különben is én voltam a béna. De amikor ott kezdett körözni a fejem felett egyre idegesebb lettem, és hagytam, hogy a hajam előre hulljon mint valami sátor és amögé temetkeztem. Fúúúú ha most látná a lángvörös arcomat, még talán nevetne is rajtam. A hangján hallom, hogy így is pompásan szórakozik a nyomoromon.
~ Persze Mr White még véletlenül se érjen a számlákhoz, a végén még lovagiasnak gondolom. Pukkadj meg!~ gondoltam magamban, és a térdemre ereszkedve ráültem a sarkamra, miközben az eddig összeszedett számlák az ölembe voltak rendezetlenül, szamárfülesen és gyűrötten. Az ciki lenne, ha most ezt így elé raknám, hogy nézze át, és dobáljon ki mindent ami nem kell vagy írja alá nem lényeg? Azt hiszem abban az esetben ez lenne az első és utolsó munkanapom a cégnél. Nem is lett volna talán ez akkora tragédia, ha nem kellett volna a pénz arra a kis kertre. Anyáék szerint tiszta hülye vagyok, hogy a szőlő tőkék között akarom tölteni a szabadidőmet, Heather nemes egyszerűséggel "beton-parasztnak titulált", én meg fityiszt mutattam gondolatban az összesnek.Három hónap ennél a cégnél és már itt sem vagyok, magam mögött hagyom Mr White számláit, a fekete könyveket, meg az ilyen pillanatokat, amikor akrobatikus mutatványok közepette nyalom fel a képzeletbeli padlót előtte. Ha nehezen is de nagyjából rendbe szedtem összekuszálódott idegrendszerem, kiürítettem a gondolataimat, vagy legalábbis egy utolsó gyászos kísérletet tettem rá, majd éreztem ahogyan a manó bökdösi a hátam és arról dörmög, hogy nézzek már végre rá, mert a végén még azt fogja gondolni, hogy azért buktam orra mert világtalan vagyok.
- És ön esetleg otthonosabban mozogna egy lovardában?- hoppá, ez tényleg az én hangom volt miközben lassan felemeltem rá a fejem? A tiszta kék szemeim, gyarlón ártatlanul villantak, az arcom még mindig olyan színű volt mint a pecsenyesütő legfinomabb csemegéi, a manó pedig a hátam mögött a homlokára csapott, hogy hogyan lehettem ennyire pofátlan, hogy komolyan megkérdezem ezt mindazok után amit itt leműveltem? Belekapaszkodtam az egyetlen értelmes kérdésébe, vagy legalábbis abba amiből a legkevesebb gúnyt éreztem ki jelen pillanatban.
- Hát, azért jelentkeztem oda, mert a White Industries elég keveset foglalkozik ültetvényekkel, banántermesztéssel vagy éppen oltványokkal, fenyő nemesítéssel.- soroltam, és amilyen hirtelen felemeltem a fejem a szavaim közben szépen fogyott el a levegő. Óistenkém, ez a pali nem csak a neten néz ki úgy mintha a gyomromig látna, hanem a valóságban is....azok a szemek! Meg voltam fogva de rendesen. Életemben nem láttam még ilyen szempárt, és azt hiszem ha jelen pillanatban lehetett volna egyetlen kívánságom, az az lett volna, hogy a főnököm ezüst íriszeire akarok ébredni holnap reggel, meg azután meg azután. Ahogyan Heather fogalmazott vele kapcsolatosan: delejező pillantású nagyszabású strici. Ebből jelenleg csak a delejezőt voltam képes értelmezni, de azt nagyon. Összeráncoltam a homlokom, és azt hiszem jó párszor nyalogattam a felső ajkamat, amiről továbbra sem tudok leszokni, és a kezeimmel az összeszedett papírokat gyűrögettem továbbra is rendületlenül. Ha így haladok nem hogy egy óra de még egy el fog menni azzal, hogy helyes kis vasalóval fogom simára vasalni ezeket itt, hogy alá tudja írni. Az óráját nézi, szent egek, ez mindjárt ki fog engem innen zavarni, de nem csupán az irodájából, ami úgy nézett ki mint egy fehérítő reklám díszlete, hanem az épületből a cégtől és akkor lőttek a terveimnek, meg a kis kertemnek. A francba, össze kell magam szednem és nem úgy viselkedni, mint akinek pontosan az a célja, hogy az első napján begyűjtse a felmondását. Jó, hát nem vagyok egy főnyeremény, legalábbis ami az összeszedettséget illeti, de nem tehetek róla, hogy nem vagyok hozzászokva az elegáns egyenkosztümökhöz, meg a mindenféle csini holmikhoz. A nevem is kissé ellentmondásos, ugyanis a Lillian egy anyám által preferált tampon márka, a Holden pedig igen ízléses és még a számomra is elfogadható fehérnemű márka neve volt. Na ezt rakd össze, tud a mama alkotni mi? Szóval azt hiszem ebben a pillanatban az lenne a legüdvösebb ha rohadt gyorsan sűrűn, még sűrűbben kérnék bocsánatot és még a cipőjét is megcsókolnám csak ne rúgjon ki. Hol találok én most másik munkát hirtelen? Megrázta a fejem és a fülem mögé tűrögettem a hajam, miközben felálltam a földről és most már teljes magasságban képes voltam ránézni. Ójajj bár ne tettem volna, mert ha most mennék valószínű újra egy nagy hasas lenne az eredménye, annyira káprázatosan festett nekitámaszkodva az asztalának, engem bámulva. Ha több merszem lenne, most megkérném, hogy ne mozduljon és hazarohannék a fényképezőgépemért, hogy megörökítsem csak magamnak. A manó krákogni kezdett és közölte, hogy rohadul össze kellene kapnom magam, mert perpillanat a szakmámhoz méltón úgy állok itt mint aki egy kapán támaszkodik éppen és a legnemesebb szemezett barackfát nézi elmélyülten.
- Bár tudnám mire gondol.- motyogtam magam elé, és hirtelen tudatosult bennem, hogy mit mondtam, hogy hangosan kimondtam amire gondolok. Lehet a hülyeséget még tovább fokozni? Igen perszehogy lehet, ha Holdenbe mérjük, akkor ez a beszólás minimum 10 Holden-nyi kreténség volt, úgyhogy gyorsan kellett cselekednem és nagyjából fél percnyi szerencsétlen toporgás után abban az utálatos sárga bakancsban végre meg tudtam szólalni.
- Bocsásson meg Mr White. Azért jelentkeztem a titkárságra, mert jelen pillanatban csak oda volt felvétel, és nekem kellett a munka. És igen, jobban érezném magam egy ültetvényen, mert az inkább az én közegem mint ez. De ahhoz, hogy odajussak szükségem van a munkára. Kérem, adjon fél órát, minden összerendezek újra ahogyan óhajtja.- a kis manó elégedetten veregette meg a vállam és helyeslően bólogatott, hogy micsoda védőbeszédet rittyentettem ide alig...negyed óra??? mennyi???? Komolyan negyed óráig agonizáltam a földön ez a gyönyörű szemétláda meg addig szórakozott rajtam? Ó a francba, csak ne kellene ez a munka annyira, az biztos, hogy nem tenné zsebre amit tőlem kap. Le van szarva, hogy egy menő vállalatot irányít...mit menő, az egyik legmenőbb...akkor sem számít. Lillian Holdennel ne szórakozzon! Tényleg, ki az a Lillian Holden? Jaaaa hogy egy tampon és egy fehérnemű márka törvénytelen gyermeke? A másik oldalon meg...hát igen, ott maga megtestesült nyugalommal Mr White.
Felsandítottam rá, és az idegesítő homlokráncolgatás, meg szájnyalogatás megmaradt, ahogyan elnéztem nem sok esélyt adtam magamnak, már hallottam ahogyan a manó az odds-okat üvöltözi akár valami elcseszett bukméker, és az esélyeim nem voltak valami ragyogóak.
~ Ó kérlek Mr Ezüstszem...ne nézz így rám, mert meghalok~ komolyan úgy éreztem, hogy ha még egy percig így néz rám, ezzel a tekintettel, kifelé, külön járókeretre lesz szükségem, hogy ne vágódjak hasra ismételten.

Tag: Christian • Music [You must be registered and logged in to see this link.] • Outfit [You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

White Industries

MS Holden & MR White

Christianban feléledtek az ösztönök, talán a lány merész visszaszólogatása tette, ahogyan ott ült a sarkaira ereszkedve. Vett egy nagy levegőt és mintegy gondolatban figyelmeztette magát, hogy vigyázzon a gesztusaira és a kikívánkozó megjegyzéseire. Ott maradt az asztalnak támaszkodva és tanulmányozta a lányt, szinte olvasott a beszédes mozdulataiból, hiszen ehhez értett a legjobban, kitalálni, hogy mire gondolnak a partnerei és úgy általában mindenki. Hogyne látta volna, hogy a pokolba kívánja ez a lányka? De mélyen legbelül szórakoztatónak találta a helyzetet.
- Mintha…nem tudná, hogy az édesanyám lótenyésztéssel foglalkozik. - válaszolt hűvös nyugalommal a férfi a lány meggondolatlanul feltett kérdésére. - Túl soknak gondolja a nyersbőr ápolót? Gondolom, ezt mind a számlákból szűrte le. - hagyta ennyiben a témát. Nehéz lett volna megmondani, hogy mire gondol, hiszen amennyire érzelemmentes tudott lenni az arca, úgy a hangja is, ha kellett apró mosollyal a szája sarkában, ám maró gúnnyal küldött el akárkit melegebb éghajlatra, az egyik pillanatban, a másikban meg talán, önfeledten is nevethetett egy viccen. Ám, nem most.
- Miss Holden, - kezdte már-már atyai nyugalommal a férfi. - Mint észrevette, a titkársági asszisztens aktákat rendezget, aligha van köze az ültetvényekhez, vagy termeléshez. Mi, a GMO termékeket igyekszünk kiszorítani a bio gazdálkodással. Az éghajlatunk pedig nem megfelelő a banán termesztéshez, narancs, citrom… citrus félék… - vizsgáztatna? Miért ne…? Megteheti. Fogva tartotta Miss Holden gyönyörű kék szemeit, összefonta a kezeit a mellkasa előtt és kicsit félre biccentette a fejét, fél tőle, tartott tőle és rajongott érte, és zavarba hozta. A könyökét megtámasztotta a kézfején, és úgy takarta az ajkait, a mutató és a középső ujja a halántékán pihent, s a gyűrűs ujjával dörzsölgette az ajkát, a nyelvével pedig a szájpadlásán simított végig, a fogain és szemöldök ráncolva vett egy aprócska levegőt, abbahagyta amit eddig művelt, ellökte magát az asztaltól és alig pár lépésnyire állt meg Miss Holdentől, így egyértelműen látszott a magasság különbségük. Megcsapta az orrát a lány virágos, vagy gyümölcsös illata, a pillantása azt üzente a halk kérdés hallatán, hogy jobb ha nem tudja meg a lányka, hogy épp mire gondol Chirstian. Mert éppen arra, gondolt, hogy hány féleképpen fenekelhetné el úgy, istenigazából. Szadista énje üvöltött a kielégülésért. Akarta ezt a lányt, az alárendeltjének.
- Fél óra. - biccentett, miközben halvány mosoly árnyéka látszott a szemeiben, ám a következő pillanatban komolyan és hűvösen tapadt a tekintete Miss Holden nyelvére és ajkára, ahogyan találkozott a két testrész… - Nem tudom, hogy azzal tennék-e magának szívességet, hogy itt vagy odakint rendezze össze a papírokat, de úgy vélem, idebent is tökéletesen megteszi a dohányzó asztalom… - intett a bútordarab felé, ő maga pedig visszament a irodaasztala mögé. Volt munkája bőven felcsapta a tabletje borítóját és azon folytatta az olvasást és pötyögést. Negyedóra múlva letette a szerkezetet az asztalára, odasétált Ms Holden mögé, majd visszatért az ablakhoz. Nem, üzleti tárgyalást nem fog lefolytatni olyankor,amikor más is jelen van mellette, hunyorgott, mosolygott az ablaknál állva , igen a hunyorgás egy fajtája a mosolygásra utalt, belül mulatott, valahogy nem tudott úgy haragudni a lányra, mást talán már rég kirúgott volna, de nem ezt az aranyos kis barnát.
Egyetlen szerencséje volt, hogy a déli partner balesetet szenvedett. A maradék idő pedig egyébként sem lett volna elég arra, hogy aláírja a papírokat.
Unatkozott, és utálta ha vesztegetik az idejét.
- Mr. White! - lépett be a titkárnője, Summer. - Sikerült tizenkettő utánra előre hozatnom az esti tárgyalását. - Nagyszerű Summer, köszönöm. - Christian megköszörülte a torkát, az órájára pillantott. - Nos, Miss Holden, hogy halad…? Ha befejezte szóljon, és üljön le oda…-mutatott a tárgyaló fotelre az íróasztala előtt, miközben visszaült a helyére. Jók voltak Miss Holden jegyei és felkeltette az érdeklődését a lány, nem vitás. A róla szóló anyagokat olvasgatta a számítógépé, a jegyeit és a családi hátterét.
- Miss, Holden, miért pont szőlő ültetvény? Látszólag még a kapában is felnyársalná magát, már megbocsásson…de nehezen hiszem,hogy olyan biztosan mozogna odakint is, vagy betudhatom ezt az első munkanapjának. Egy hetet adok magának, ha addigra nem úgy teljesít, ahogy én várom, leülünk ide beszélgetni majd megint. Nem fogom kirúgni, egy aprócska hiba miatt, egyelőre.
Eltűnt az egyik rejtett ajtó mögött és visszatért ét üveg vízzel, meg két üres pohárral, az egyiket lerakta Miss Holden elé, a másikkal pedig az asztalához ült le ismét s ivott, miután ki nyitotta a vizet, pohárból, természetesen mi másból…?
- Mit várt ettől a helytől, amikor ide jelentkezett…? - tette fel a kérdést nyugodtan a férfi, ha még mindig a kanapénál ücsörgött a lány, akkor felállt, kezében egy tollal és odasétált elé, majd leült a vele szemközti székbe. Nem a türelmetlenségével volt gond, sokkal inkább azzal, hogy mennyi időt vesztegettek el ezzel a szétszórással. Az idő pénz és az ő esetében ez többszörösen igaz.

Ruha: [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ¤

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

WORK HARD & PLAY HARD

[You must be registered and logged in to see this image.]

Itt áll felettem és szórakozik rajtam, vagy méreget mintha valami drága és értékes faberge tojás lennék, hát nem vinné el az ördög de most komolyan? Úgy éreztem magam mint egy jó hús a pulton akit alaposan megtapogatnak, történetesen a tekintetével ezt csinálta, majd eldönti, hogy kell neki vagy sem.
Az édesanyja lótenyésztéssel foglalkozik...ahhaaaa. Gondolatban úgy érzem hatalmas koppanás hallatszott azon információk helyén ahol ezt kellett volna tárolnom. Nem, honnan tudtam volna? Vagy ez a faszi annyira egomán, hogy azt hiszi utánaolvastam bárminek is róla? Neeeem, olyan voltam mint a kisgyerek a mesekönyvvel, engem csak a képek érdekeltek, de azok kétszer is, főleg lefekvés előtt. A manóm meg én összekacsintottunk és tudtunk mindketten mire is gondolunk pontosan.
- A számlái, nos nem tartoznak rám...uram.- ez utóbbit ajánlatosnak tartottam hozzátenni csakúgy az alázat kedvéért, meg ne gondolja, hogy csupán azért mert érdekel az agráripar, valami vidékről szalasztott redneck vagyok, akinek kilóg a kapa és a komplett kerti felszerelés a szájából.- Nekem, igazán semmi közöm hozzájuk.- ó igen Mr Tökéletes, rohadtul nem érdekelnek a biobogyóid, meg a mindenféle fura holmi amiről a számláid szólnak, egyszerűen órákon keresztül rendezgettem őket, amit csukott szemmel elég nehéz lenne kivitelezni. Magamban ezerszer hálát adtam az égnek, hogy lehet akármennyire gazdag ez a muki akkora hatalma még nincs hogy legyen neki ilyen gondolatolvasó készüléke és belelásson a fejembe, hogy miközben a pokolra kívánom, a kezemmel csimpaszkodom a lábába, hogy vigyen engem is magával.
- Igen Mr White észrevettem.- válaszoltam hasonló gúnnyal a hangomban, aztán némiképp visszafogtam magam. Még mindig egy leheletnyi kis kötélen egyensúlyozom és bármelyik pillanatban dönthet úgy ez a gyönyörű férfi, hogy lepöccint onnan. Magamban már nem volt semmi olyan kifejezés az istenítéstől a sátáni jelzőig amit ne aggattam volna rá ezekben a percekben- Agrármérnöknek tanulok, azt hiszem elég nagy bajban lennék, ha nem lennék tisztában azzal, hogy milyen éghajlaton milyen növényeket termelnek, vagy éppen ne lennék azzal tisztában, hogy Nevada állam pontosan mennyi mezőgazdasági körzetre is van osztva.- hoppá, azért van vér a pucámban mit ne mondjak, így kioktatni azok után, hogy nem küldött el azonnal a fenébe. Még mindig ott térdeltem előtte, ő meg felettem mint valami vallási szobor, akihez ha felnézek úgy tűnt mintha imádkoztam volna. Jajj drágám szállj már le a fellegekből és gyere közelebb! Úgy csalogattam közel magamhoz, hogy közben a másik felem tökéletesen ellökte ezt az arrogáns ki vagyok alakot, aki azt hiszi a segge alatt van fél Vegas és úgy nézhet le a városra mint valami istencsászár. De micsoda seggű istencsászár. Amikor megfordult volt alkalmam megnézni a hátsó felét és meg kell vallanom sosem éreztem még késztetést egyszer sem az életben hogy alaposan belemarkolja egy férfi fenekébe, de az övébe bele tudtam volna. Kétszer is! Minimum. Fogalmam sincs miért lódultak meg hirtelen a szex irányába a gondolataim vele kapcsolatosan, de annak tudtam be, hogy a hormonjaim mostanában kicsit többet rendetlenkednek, mint úgy általában, meg hát basszus azért ne menjünk már a tény előtt, hogy ezeket a vonásokat még Michaelangelo is sírva örökítette volna meg a legdurvább márványból kifaragva.
Hogy mikor maradt tátva a szám nem tudom, de talán már csak az kellett volna, hogy a nyálam kicsorduljon ahogyan lassított felvételben benedvesedtem attól amit éppen a szájával, kezével, akármijével művelt. Minden tökéletes volt rajta én meg olvadtam mint a tavalyi hóember a szoláriumban. Amikor a nyelve a szájpadlásán simított végig a manóm meg én üvöltöttünk a mozdulatra és azt hiszem a következő életemben Christian White szájpadlása akarok lenni, teljes terjedelmemben. Visszatartottam a lélegzetem kicsit előre dőltem és már csak egy kicsi választhatott el a teljesen nevetséges pozitúrától amikor abbahagyta amit csinált és ellökte magát az asztaltól. A hangja alig jutott el a tudatomig, csak tompán zörgött a fejemben mint valami darabokra szedett csontváz. Fél óra? Mi fél óra? Vele fél óra? Ó igen, fogastól szájpadlásostól mindenestől...a manó megráncigálta a fülcimpámat és a bokámba rúgott. A kis szemét, hagyjon már legalább egy kicsit álmodozni...jaaa hogy a munkaidőm telik. Az más.
- Igen uram, és köszönöm.- rebegtem valami sírontúli hangon és odavonultam ahhoz a bútordarabhoz amit dohányzóasztalnak nevezett. Nem is dohányzik. Na mindegy. Magam elé vettem a könyvet és mellé raktam a gyűrött számlákat, majd hozzáláttam a munkának és egyszer csak felpillantottam. Vesztemre. Már megint a feneke! Óistenem ha szeretsz egy kicsit vidd távol tőlem Mr White hátsóját mert komolyan belepusztulok ha továbbra is ott áll az ablaknál és én nem tudok így a papírokra figyelni. Azt hiszem az egyik számlát sokkal többször és gyengédebben simogattam bele a könyvbe mint az összes többit. Ez nagyjából akkor volt amikor a félisten ott ácsorgott a teljes üveg előtt nekem háttal.
Néha odajött közel hozzám, de gyanítom kínozni akar, szemét dög, éreznie kell, hogy milyen hatást vált ki belőlem, minden nőből ezt váltja ki. Mr White egyenlő nedves bugyi. A fehérnemű gyártó cégek jól járnak vele...vajon a Holden márka gyárt olyat amiben nedvesedésgátló van? A manó újra a bokámba rúgott. Mi van már?! Dühösen és homlok ráncolva fordultam vissza a számlákhoz és a titkárnő érkezését is csak futólag érzékeltem. Lassan betelt a könyv, talán már csak tíz számla volt előttem, a leggyűröttebben, azokat igyekeztem szépen kisimítgatni. A kérdése váratlanul ért.
- Ha azt hiszi, hogy a földeken is ennyire sokballábas vagyok Mr White, vagy ön szerint előző életemben esetlegesen polip voltam azért nem tudok mit kezdeni ilyen kevés végtaggal, nos ez nem így van. A szőlő azért mert ahogyan ön mondta Nevada éghajlata alkalmatlan a citrusfélékhez, az sokkal inkább Kaliforniára vagy Floridára jellemző. Azt hiszem ott fogok kikötni az egyetem után. Szóval addig marad a szőlő.- jelentettem ki bár lövésem sincs minek mondtam el ezt neki. Azért mert fél órát együtt tölthettem vele a jóindulatának köszönhetően? Amikor visszatért a vízzel és ivott egy pohárral, én akkor csuktam be az utolsó könyvet is. Nem vettem el a vizet sem a poharat.
- Pénzt vártam Mr White, mi mást szoktak várni az emberek a munkájukért?- őszinte voltam vele, semmi köntörfalazás.
- Kész vagyok a számlákkal uram.- jelentettem ki végül és határozottan a szemeibe pillantottam. Még mindig engem nézett kitartóan, óbasszus megint kezdi. Ne már, ezt nem fogom kibírni. Szemezésben nem hiszem, hogy ezt a palit meg lehetne verni. Ha nem hagyja abba el fogok merülni abban a folyékony édes szürkeségben.
~ Hagyd abba Christian, hagyad abban Christian...ne hagyd abba, ne hagyd abba!~ összezavart, és a manóm megint csak kussol, ez is tudja mikor kell magamra hagyni. Abban a pillanatban amikor nem tudok elszakadni Mr Egomán tökéletesen gyönyörű szemeitől.

Tag: Christian • Music [You must be registered and logged in to see this link.] • Outfit [You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

White Industries

MS Holden & MR White

Szórakozott mosollyal az ajkán hallgatta Lillian beszálmolóját a terveiről.
Ha nem is dohányzik, de kényelmesebb az akörüli kanapékon tárgyalni, amelyek egyébként is kényelmesebbek az ácsorgásnál… Így maradt ez, és dísznek tökéletes. Mondjuk, felfektetni vagy térdeltetni rá Miss Holdent, az asztalra, szájpeckekkel, ó igen akkor legalább csöndben maradna. Vagy zablával. Vagy golyóval vagy e kettő keverékével, hiszen annyit felesel! Christian megkegyelmezett a lánynak és felhagyott egy kis időre a kínzásával, annyi mindent lelehetett olvasni az arcáról, hogy a pokolba kívánja, ugyanakkor megőrül érte.
- Csakugyan…? Maga igazán ügyes. - dícsérte a lányt, más már sírva rohant volna kifelé ha így kőröz felette mint egy keselyű. S hogy zavarta-e a lány őszintesége a pénzt illetően? Nem.
- Hazamehet, Miss Holden. Bizonyára készülnie kell a holnapi vizsgáira, de mielőtt még elmenne, közölje kérem Summerrel a konfekció méreteit, mire végez az iskolában a lakásán fogja várni öt garnitúra egyen öltözet. Ha pedig végzett az iskolában, szívesen látnám a cégem alkalmazásában, a jegyei alapján kiválóan tudnám alkalmazni a mikrobiológiai labor részlegnél. - igen, ahol mű trágya készítéssel, természetes úton való védekezéssel a kártevők ellen és más növény nemesítési eljárásokkal foglalkoznak, lehetőleg minél kevesebb génmódosítást vagy egyáltalán semmit sem végezve rajtuk. Christian visszavette a kirakott üveget és poharat, majd Summer elmossa őket, vagy a takarítónő, a vizet visszatette a hűtőszekrényébe. Elvette az iratokat aláíróstól, mindenestől és visszatért velük az irodaszékébe.
- Egykérdést még Miss Holden. Miért pont ezt a szakmát választotta, mit lát benne? - kíváncsiskodott Christian, miközben figyelte a távozó lányt. Kíváncsi volt a lány indíttatására, ő tudta, hogy miért teszi mindezt. A múltban történd dolgai miatt.
A válasz után nem óhajtott több kérdést feltenni, így elmerült a számlák között. Fél egykor jött ki, és sietett el, a következő partnerével tárgyalni, ekkor már az öltönykabát is rajta volt, így teljes volt a zsakett összhatása. Elegáns, hűvös üzletember, némi angolos beütéssel, a viselkedése legalább olyan távolságtartó és hűvös mint azoké.
Eltökélte, hogy eléri Miss Holdennél, hogy mondjon fel, így ezért találta ki az egyen kosztűmöt, ó, hordhatna nadrágot is, hiszen ez az egyenjogúság végett megengedett volt a nőknek is, volt egyen nadrágjuk is, de nem, ő Miss Holden lábaira, bokáira volt kíváncsi. Ha már, eltökélte, hogy egy irodában fog dolgozni, akkor fessen is úgy, mint egy irodai alkalmazott. Ha pedig… a sárban akar térdelni, előtte, azt is megoldhatják. Elmehetnek terepgyakorlatra, emlékezetes alkalom lenne az egyszer biztos. Sikeresen zárta az ebédet is, és meglepődött amikor még mindig itt találta Miss Holdent a titkárnőjével, aki láthatólag már a falat kaparta. Új ruha volt rajta, mert még squasholtak is a tárgyalás után. Megköszörülte a torkát és megigazította a nyakkendőjét, majd a mandzsettáit.
- Miss Wright, megtudhatnám miért tartóztatja még itt Miss Holdent, haza küldtem. - Miss Wright nem Summer volt, ő épp a saját irodájából intézte a férfi hivatalos telefonjait. Miss Wright pedig alig két hónapja dolgozott itt, és csak a gondja volt vele.
- Mmm…indjárt végzek Mr…White. Cs…csaak, volt pár irat… és HR-es leöntöttem és… - Christian felvonta a szemöldökét.
- Hányszor Miss Wright…? - szürte halkan Christian és tett néhány lépést az asztala felé,végig pillantott a romhalmazon, az egyenruha méretek után, körülbelül hat liter kávé és ki tudja hány pocsékba ment papírlapok tömkelegét vette szemügyre. -Tudja, megértettem ,hogy problémái adódtak odahaza, menjen el az üzemorvoshoz, konzultáljon vele, majd értesítsenek a fejleményekről. Azonnal.
- Miss Holden, kérem elmagyarázná, hogy mit keres még mindig itt? - majd Summer a titkárnője jelent meg az irodábjából dugta ki a fejét, ha olyan dolgokat intézett, ami a titkársági asszisztensre nem tartoztott, akkor azt a kis irodájából intézte.
- Mr White! A lány iskolája hívott minket a maga távozása után, megküldték a módosított vizsga időpontokat, kapott többet is amiből válogathat, Miss Wright úgy gondolta, hogy az egyszerűség kedvéért nem ártana ha itt maradna miután ön elküldte Miss Holdent haza, és itt egyeztetnének az előadás és vizsgaidőpontjait tekintve.
Christian nyugodtan, kifejezéstelen arccal hallgatta végig a tájékoztatást.
- Értem, és Miss Wright a főnök, vagy én…? - pillantott a kapkodva törölgető Wrigthra, árnyalatnyi undor látszott a szemeiben, ami gyorsan jött, majd el is múlt. - Mivel próba idős, így inkább a HR osztályra menjen a felmondási papírjaiért. - közölte szárazon. - Summer! Hívd a takarítókat, Miss Holden…? Kérem ha továbbra is holnap vizsgázik menjen haza végre, majd emailen elküldi Önnek Summer az összes aláírásra váró papírját, otthon elolvassa, és a következő munkanapján aláírja azokat.

Ruha: [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ¤

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

WORK HARD & PLAY HARD

[You must be registered and logged in to see this image.]

Gondolatban ezerszer is nyelvet öltöttem rá, a végén már fázott a nyelvem, annyit volt a számon kívül, mármint fejben és nem másképp. Ha így tettem volna valószínű azzal sem billentettem volna ki ebből a hűvös nyugalomból, amellyel engem vizslatott, bármult, méricskélt és ezek vegyes keveréke. Sőt egy percre meg mertem volna esküdni rá, hogy a ruhát szedi le rólam, de nem ám csak úgy snassz lekapja, hanem letépi, leszaggatja. Ó igen, ha nem így tett volna akkor is valószínű a testem forróságától kapott volna lángra. Elvesztem a tekintetében, és hülyegyerekként úsztam az ezüst íriszeiben, még lubickoltam is, és fityiszt mutattam a világnak, az egyetemnek még annak a pofátlan manónak is aki a legváratlanabb helyzetekben hagy magamra. Aztán azt is éreztem, hogy amennyire bele vagyok képes szédülni a tekintetébe, ugyanazzal a lendülettel félek is tőle. Úgy nézett rám, ahogyan a rossz gyerekekre szoktak, akik valamit nem jól csináltak. Jó, okés, hogy felnyaltam a szőnyeget, kvázi az első belibbenésemet követően, és az is rendben van, hogy fél órát raboltam a marha értékes idejéből, de attól még ugyanolyan ember vagyok mint ő. Igaz nem olyan kőgazdag és ilyen seggem sincs mint neki...de attól még...na jó a segg elég nyomós indok, hogy ilyesmit műveljen velem. Én...nekem nem szoktak a gondolataim a szex körül járni, még akkor sem ha én is vágytam időnként egy igazi és odaadó ölelésre, de egyelőre ezeket a dolgokat másképp oldottam meg. És úgy tűnt jelen pillanatban a laptopom és Mr White mélyszürke szempárja lesz a legjobb haverom esténként. Jobb lesz mint a pia vagy a drog feszkó oldásra.
Folyamatosan szórakozott velem, táncolt az érzékeimen és észrevette, hogy milyen hatást vált ki belőlem minden mozdulata. Lépett egyet előre, közel hozzám, aztán újabbakat hátra, én meg hallottam, hogy simul a selyem a testén. Mit nem adtam volna, ha selyemmé változok és úgy tekeredek rá, mint az a mellény...ó nem, nem is mellény akarok lenni, hanem a nadrágja, úgy slicc tájékon. Óbassza meg, már megint ezen agyalok, és közben már a gondolataim ott járnak, hogy ki kell majd mennem ebből a szobából és el kell szakadnom tőle. Hogy viselik az emberek ha az istenüktől megfosztják őket? Kurva pipák lesznek. Na ugyanezt éreztem én is. Kéremszépen én megtaláltam a saját bálványomat, amitől rettegek, és ugyanakkor megőrülök érte egyszerre. Azt hiszem megértettem mit jelent az a mondás, a vaklóról meg a gödörről. Én nem simán vak voltam, hanem duplavak, és a gödör nem gödör volt, hanem minimum egy Marianna-árok, esélytelen, hogy én valaha megszabaduljak tőle.
Megráztam a fejem és azt hiszem legalább egy fél percig idétlenebbül idétlenebb pofákat vághattam...jól hallottam? Mr White munkát ajánlott nekem ha megkapom a diplomámat? Nekem aki egy aláírókönyvet képtelen elé tenni, nekem aki jelen pillanatban úgy ülök ott a dohányzóaszatlnál mint egy kupac lótrágya tegyük hozzá, hogy ízlésficamos lótrágya, de ha ő annak lát az sem érdekelt volna. De most komolyan mit lát ez a pali bennem? Pofátlan vagyok, túl szemtelen vagyok, sokat fecsegek és egy pillanatra sem vagyok képes fejet hajtani az ő mennyekig érő egója előtt. Mindenki hajlong neki, én meg itt kucorgok és a megnyert fél órámban is csak beszólogatok neki. Ez az Holden faszán csinálod, csak így tovább, hzd ám fel még jobban az agyát. Ha ez így is volt semmit nem láttam belőle, olyan kimérten állt nem messze tőlem, felsőbbrendűségének teljes tudatában, én meg a száját néztem miközben beszélt. A magánhangzók közbeni sóhajai szinte a fültövemet csiklandozták és a manóm kuncogni kezdett. Pofád befogod, kis szemét, ne most röhöréssz, hanem akkor amikor válaszolni kell majd neki. Na akkor bezzeg csendben leszel.
- Nos, köszönöm a nagylelkű ajánlatát Mr White, még gondolkodom rajta.- naná, majd elsőre igent mondok neked te Zeusz leggyönyörűbb gyermeke. E percben gyűlöltem, hogy ilyen hatással van rám, és nem tudok szabadulni a bűvköréből. Itt voltam egy légtérben a főnökömmel és a száját bámulom kitartóan miközben éppen hozzám beszél. Arra gondoltam milyen érzés lehet, ha ezekkel az ajkakkal a nyakamnál duruzsol. Ójajj nekem végem van! Túlságosan vizuális tipus vagyok, ezt egyszerűen képtelenség kibírni. Nyeltem egy nagyot, a torkom kiszáradt, lehet mégiscsak innom kellett volna abból a vízből, vagy az ajkairól. A manóm vehemensen rázogatta a vállam, és azt hiszem két józanító pofont is lekevert, miközben szitkozódva arról magyarázott, hogy Mr Egomán hatására, én lettem Miss Sexomán. Azannya, szép párost alkothattunk volna ezekkel a nevekkel. Mint két parfümmárka. Iszonyat lassan jutottak el a szavai az agyamhoz és valami láthatatlan erő igyekezett értelmet püfölni az arcomra, hogy ne tűnjön úgy, hogy mindjárt összerogyom a rajongástól. A jegyeim alapján kiválóan tudna alkalmazni a mikrobiol....mi van?! Hát nekem lettek volna ötleteim, hogy mi alapján és hol tudna még jobban alkalmazni engem, de csak egyszerűen fülig pirultam. A saját gondolataim most már olyan szinten eltelítették az agyamat, hogy ebben a szent percben csak arra tudtam koncentrálni mi mindent engednék meg ennek a gyönyörű férfinak. És a bármit, az még enyhe kifejezés volt. A vizsgáim! Szentbasszuskulcs! Hazamenni és a vizsgáimra készülni? Hát igen, azt kellene tenni de mutassanak valakit aki Mr White szürke szemei után képes odafigyelni a szabadgyökerű gyümölcsfa oltványokra. És az egyenöltözet, öt garnitúra! Ó Édes, magadat is csomagold be azokba az egyenbigyókba, hogy minden napra jusson belőled! Megráztam a fejem és nyugalomra intettem magam. Mégis mi a francokat művelek? Ez a férfi mindenkiből ilyen hatást vált ki, és erre Heather is figyelmeztetett, persze nem hallgattam rá, csak legyintettem. Rám még senki nem volt olyan hatással, hogy képes legyek elveszíteni miatta a józanságomat. És akkor behasaltam Mr White életébe. Szó szerint. Vagy legalábbis az életének egy csekélyke fél órájába, amit az irodájában tölthettem. Ez a férfi drogként funkcionált és szerintem marhára nem legális, büntetni kellene érte. Engem meg főleg, hogy hagyom magam beszédülni a tekintetébe. És még mindig engem néz, még mindig engem figyel, és látom a komisz vigyort a szája szegletében. Pukkadj meg, hogy nem vagy képes kiszállni az agyamból, a manóm is nyelvet öltött Christianra. Ha már lúd, legyen kövér, és ez az volt, de nem is kicsit. Utálunk és imádunk! Hangoztatta nagy vehemensen, és tudtam, hogy ha kilépek majd az ajtón még este is ezeket a gyomromig hatoló szemeket látom majd.
Arra a kérdésére, hogy miért ezt a szakmát választottam nem válaszoltam, egyszerűen csak kimenekültem az irodájából gondosan ügyelve arra, hogy a lábaimat megfelelő távolságra pakoljam egymástól, hogy a bakancsos lábam össze ne akadjon és csodaszép mutatványomat meg ne ismételjem ezúttal Miss Summer előtt sikálva fel a padlót. Ha így haladnék, holnap nem a mikrobiológiai részlegen ajánlana Christian munkát, hanem bio-femosórongyként alkalmazna. Teszem hozzá jogosan. Szóval úgy vonultam ki az irodájából, hogy bármelyik gólyalábas bohóc megirigyelhette volna, persze annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy rajtam nem voltak gólyalábak.
Még egy ideig maradnom kellett, mert valami változás történt a vizsgaidőpontjaimban, és emiatt a munkabeozstásom is változott. Szívesen maradtam, bár azt hiszem túl sokat pislogtam az ajtaja felé, azt várva, hogy hátha felbukkan, de a nap hátralévő részében nem volt hozzá szerencsém. Christian hiányom kezdett krónikus méreteket ölteni, pedig szoknom kell a gondolatot, amikor éppen egy Miss Wright nevű nő mellett ácsorogva vártam a papírjaimra, megjelent. Mit megjelent, egyszerűen csak úgy ott volt, mintha az égből szállt volna le. Vagy csak én képzeltem? A mellettem zajló beszélgetés hallatán aztán olyan érzésem volt mint akit jól gyomorszájon vágtak. Fültanúja voltam annak, ahogyan Mr White kirúgja azt a hölgyet aki csak segíteni próbál nekem. És még így is, ezzel a kegyetlenségével együtt szerettem volna az a hiányzó virág lenni a zsaketten. A pokolba vele, tűnjön már el végre az agyamból!
Pár óra elteltével éppen a jázminos zöld teámat kortyolgattam, körülöttem millió szakirodalom, az orromon a rózsaszín keretes szemüvegem. Pszt, senki nem tudhatja meg, hogy a monitor elé szükségem van rá, hogy ne fájduljon meg a szemem. Megnyitottam a mail boxomat és egy levél várt Miss Summer-től, nem sokkal azután küldte át nekem, hogy eljöttem a White Industries-től. Az aláírásra váró anyagom volt benne. Már éppen zártam volna be, majd később átolvasom, amikor megakadt a szemem a másolatot kapók listáján. A manóm örsögi vigyorra lóbálta a lábát a vállaom, miközben törökmézet szöttyögött. Mennyei édesség, amilyen édes kísértés volt, hogy írni kezdjek, NEKI! Na jól van Holden most légy tökös, ne csak a szád járjon mindig, a manó adta alám a lovat, én meg írni kezdtem.

Kedves Mr White!

Még adós maradtam önnek egy válasszal azt illetően, hogy miért ezt a pályát válaszottam. Most pótolom.
Látott már valaha napfelkeltét Florida bármely narancsligetében? Ha még nem, akkor nem értheti meg a döntésem.

Üdvözlettel
a vizsgáira való felkészülésben éppen szünetet tartó
Miss Lillian Holden

ui: Lelkiismeretfurdalásom van Miss Wright miatt. Ja és köszönöm a ruhákat. Szépek. Szép szürkék.

Azt már csak magamba tettem hozzá, hogy mint a szemeid színe, de nem írtam a levélbe. Egy darabig köröztem az enter felett az ujjammal, aztán éreztem, hogy a manó a fenekével egyszerűen lenyomja a kezem és hopp már el is küldtem neki. Vigyen el az ördög Christian White, és ha tényleg ha valóban elvisz, akkor nekem is rendelj nála egy jegyet. A pokol veled lehet sokkal izgalmasabb. Amúgy nem más mint unalmas, füstölgő katlan.

Tag: Christian • Music [You must be registered and logged in to see this link.] • Outfit [You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

White Industries

MS Holden & MR White

Rendben, szóval szenvedélybeteg és… pszichiáterhez jár, sőt ezenkívül hajlamos túl sokáig dolgozni, futott az orvoshoz, aztán haza, nyomkövetős óra volt a karján, és Reynolds minden mozdulatát leste az autóból,amelyben követte. Felkavarta a lány és csak ő járt a fejében. Hány éves? Huszonegy? Csinos, fiatal és felesel… valahányszor rá gondol, azonnal merevedése támadna, ha nem tanították volna meg a teljes testkontrollra, hiszen a mottója: Mindennek megvan a maga helye és ideje. Nem fektethette fel az átlátszó üveg asztalra a lányt, csak azért mert pimaszul válaszolgatott a kérdéseire, vagy… mert annyira szexi volt amikor az ajkát nyalogatta. Ugyanakkor egy újjal sem nyúlhatott hozzá, amíg nem írta alá a szerződést! Bosszantó. S nem a munkaszerződésekre gondolt itt. Teljesen más irányú szerződés, mely mindkettejük biztonságát garantálná. Reynolds a megfelelő távolságból követte, nem a barátja volt, hanem a beosztottja, de néha atyai szeretettel gondolt a férfire, hiszen annyi időt töltött mellette s idősebb is volt Christiannál.
Vegas elit negyedében lakott, közel a belvároshoz, húsz szintes újépítésű luxus ház penthouse részében, kellett is a nagy tér meg a három emelet magasság, így tulajdonképpen nem hivatalosan huszonhárom szintes volt a ház. Hazaérve , miután levette a cipőjét és felnyalábolta a törölközőjét amit az ajtó melletti szekrényre tett le neki a takaritónője, első útja az irodájába vezette, nem munka mániás, neem! Megnézte a telefonját és az üzeneteit.
Egyiknek sem volt jelentősége, mind vacsora meghívás ilyen-olyan kiállításokra, nos nem szokott kiállításokra járni, ellenben… más alapítványi estekre igen. Egyedül. Mindig egyedül. Nem kellett neki kísérő.
Megakadt a tekintete Miss Holden nevén, azonnal megnyitotta az üzenetet. Számos érzelem futott át az arcán, a hitetlenkedéstől kezdve a jókedven át, egészen a zavarig. Persze, természetesen egyből megértette, hogy nem a ruhákat dicséri a lány, hanem a szemeit, vagy legalábbis van akkora egója, hogy erre értse, ne pedig a ruhákra.
~Miss Holden!?~
Christian állkapcsa megfeszült és sarkon fordult,méghogy kedves?! Ő kedves?! Képtelenség, ez csak az udvarias megszólítás miatt lehetett, nem tudott napirendre térni a dolog felett. Nem válaszolt az üzenetre, felbosszantotta a nyersségével és, azzal, hogy miért csak most válaszolt neki?! Persze… feltűnt neki, hogy inkább kirohant az irodából, mint egy… nos… flamingó vagy strucc, aki épp peckesen próbál járni az ormótlan lábain. A férfi szerint csakis a bakancs lehetett a probléma. Egy napja találkozott vele, és máris a pszichiáterénél kötött ki utána, ez nem egészséges, vajon azok a vágyak amik feléledtek benne, tartósak? Ha igen, minél hamarabb ki kell írtsa magából. Nem akart mást csak nagyon helyre tenni. Ráadásul… mikor járt volna ő narancs liget nézőben Floridában? Rá ér ő arra? Nem. Sokkal költségesebb hobbikat űz, mint liget nézegetés…
Ledobálta magáról a ruháit a szennyes kosarába és beállt a zuhanyzóba, először langyos vízet engedett magára, majd egyre melegebbet, szerette a meleget, utált fázni, mindent utált ami csak a múltjára emlékeztette, a szegénységet, az éhezést… a poprcornt és a cigit…
Hogy mit szeretett? A rendet és azt, hogy mindezek fölött uralkodni tudott. Nem érdekelte, hogy egyedül van, s nem otthon lakik a nagy házban, mint a többi testvére, szerette őket nagyon, de kellett neki ez, ahol most van, a lakása, az élete, a szadista hobbijához tökéletes hely. Lehunyta a szemét, és hagyta, hogy had folyjék rá a víz. Felrémlett előtte a szobája, hogy mennyi mindent tehetne meg vele. Halkan felnyögött, aztán felsóhajtott, megrázta magát és letusolt, alaposan, ezután pedig szárazra törölte magát, jócskán éjfél volt mire ismét a számítógépéhez vetette a fene.

Kedves, Miss Holden,

Remélem alszik ebben a késői órában.
Ne aggódjon érte, aki nem alkalmas számomra, attól megszabadulok. Nem akarom, hogy bárki is lehúzzon.

Christian White
White Industries; Főigazgató

Christian ott állt nadrágban és száraz hajjal a laptopja előtt, ugyanis, korábban, az elmélkedései közben megszárította azt is. Ugyanakkor, megnézte, hogy mikor lesz holnap vizsgája Miss Holdennek. Még mindig nem nyomott rá a küldés gombra. Mi tévő legyen? Végül is, csak egy ártatlan levél nem…? Csak… annyit akar, hogy személyesen dolgozzon neki, legyen vele itt a hétvégén, és akkor azt tehet vele amit akar. ~Több fizetést fogok ajánlani neki, igen! Mindenképp! Akkor el kell, hogy fogadja az ajánlatomat, azzal… még az ültetvényét is megvehetné Floridában! Csak három hónap…~
- Reynolds! Derítsen ki mindent Miss Holdenről! Hogy, hol laknak a szülei, van-e barátja… kikkel lakik a lány, és… mindent! - lerakta a telefont és elment aludni, nem zavarta, hogy a férfi már aludhatott, elég éber volt a hangja ennek ellenére ráadásul nem kellett mondania, hogy kiről kell minden információ, nem csak az iskolai papírjai.
Lamentált az üzenet felett, végül egyáltalán nem küldte el, be került a piszkozatai közé. Egyszerre volt irigy azért a szépségért amit látott a lány, egykor… hiszen nem most lehetett nem…?
Reggel rá keresett a floridai naplementékre, narancsligetekben, talált egy képet ami megtetszett neki. Kellett. Persze, hogy kellett. Volt valami a képben. Majd, ki teszi az irodája falára, és onnan nézi a floridai naplementét. Miért zaklatta fel ennyire a dolog…? Maga sem értette. Délután pedig Miss Holden iskolájában volt, az igazgatóval beszélt a legújabb eredményekről a kutatás fejlesztési területen, és a támogatásával kapcsolatban.
Kicsi volt az esélye, hogy összefusson Miss Holdennel, de próbálkozni szabad, nem…?

Kedves, Miss Holden,

Ma találkozunk.

Christian White
White Industries; Főigazgató

Nos, igen, végül ez az üzenet sem ment. Felkavarta a lány, és kissé össze is zavarta, tudta, hogy mit akart tőle, de ugyanakkor érezte, hogy ő más mint a többiek. Az eddigiek akik vele voltak. Reynolds vele tartott mindenhova, csak annyi időre tűnt el, hogy kiderítse, hogy merre van épp Miss Holden, melyik teremben írja a vizsgáját. Majd szépen arra kormányozza az igazgatót. Egy üvegházba vezették be, ahol az automata esőztető rendszer épp akkor indult be, ő nem zavartatta magát, végig sétált az igazgató oldalán.
- S persze, ott… vizsgáznak gyakorlatból. - Úgy tudom, hogy a gyakorlatot szakirányú cégeknél kell letölteniük nem…? - érdeklődött Christian nyugodtan.
- De igen, ám vannak bizonyos feladatok, amelyeket nem végeztek el, a munkanaplójuk szerint és a tanáraik ezekből a feladatokból vizsgáztatják őket a tételeik szerint.
Christian bólintott, majd kisétált az igazgató nyomában az épületből, megrázta nedves sötét szőkés tincseit s hagyta nagy a nap tegye a dolgát, még egy szemüveget is felvett, hogy a fény ne bántsa a szemeit.Nem udvarolni akart Miss Holdennek, nem az ő stílusa és ha valamit akart, azt személyesen szerette megbeszélni, nevezetesen azt, hogy legyen az alávetettje... De...hogy vezesse fel...? Majd elrabolja mint egy ősember. Ez, a lány élből kiröhögné, neki a szex volt a hobbija, s nem is akármilyen. Az a fajta, amely agyban dől el, és az elmével is el lehet játszani kellőképpen, miközben a másik teljesen kiszolgáltatva fekszi, áll, ül, térdel, lóg általa. Ez volt ő. Szüksége volt erre a lányra ugyanakkor túl fiatal volt még hozzá és ártatlan. Biztos neki kellene a liliomtiprónak lennie...? Benne vagy a slamasztikában Chrstian! Kellett neki Miss Holden, azonnal.

Ruha:[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ Zene:[You must be registered and logged in to see this link.] ¤

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

WORK HARD & PLAY HARD

[You must be registered and logged in to see this image.]

Szürke egyen kosztümökről álmodtam meg ugyanilyen színű szemekről, de egyiknek sem volt olyan izgalmas és izgató mélysége mint a valódinak, akit előző nap láttam. Sokat forgolódtam álmomban, és azt hiszem amikor reggel felkeltem, egy adag pacalra hasonlítottam nyersen, mikor végül kidobott az ágy és a konyhában Heather társaságában valami zabpehely féleséget kevertem össze joghurttal meg folyékony sajttal még mindig nem tértem észhez.
- Lil, hogy a francba tudod azt úgy megenni?
- Ezt?- pillantottam a tálkámra miközben éppen belekanalaztam a főtt tojást meg a reszelt almát.- Hát külön-külön is megehetném, de most őszintén minek vesztegessem az időt? Így aztán gyorsan belapátolom.- azt hiszem hallottam ahogyan koppant a lakótársam álla a kis vintage konyhapulton pont annál a pillanatnál amikor az egész hóbelebancot összekutyultam és az első kanalat a számba vettem. Láttam, hogy a hányinger kerülgeti, amitől egyszerűen csak elnevettem magam.
- Én meg azt nem értem, hogy ha minden reggel hányingert kapsz a kajáimtól minek kínzod vele magad, hogy nézd?- tényleg nem értettem ezt a csajt. Nem bírja nézni, de azért nézi. Minek csinál olyat amit nem szeret? Na ezen én is elgondolkodtam, mert az első munkanapom jutott eszembe, és Heather mintha belém látott volna, szinte ugyanabban a másodpercben tette fel a kérdését, természetesen nem hagyva ki belőle a szokásos, Mr Szarházi becézést sem. Ez ugyanis becézésnek számított azon jelzők között, amiket ráaggatott még, és amelyeket felsorolni sem lettem volna képes. Fogalmam sem volt arról miért utálja ennyire, de igazából én is utálom, de én egészen más okból. Vagy lehet ugyanabból az okból utáljuk? És lehet, hogy én nem is utálom? Na ez a gondolatsor túl messzire visz, nekem meg jelenleg a vizsgámra kell koncentrálnom teljes erőből.
- És milyen volt az első napod Mr Hűdefontosvagyok White cégénél?
- Jó.- válaszoltam egyszerűen, mert azt hiszem túl bonyolult lett volna előadni a teljes szenvedéssorozatomat kezdve, az ingyenes bioszőnyegtisztításommal, folytatva azzal, hogy ennek a faszinak apám olyan hátsója van, hogy életemben nem láttam olyat, na nem mintha lett volna olyan sok viszonyítási alapom. Leszámítva azt a pillanatot, amikor hetedikben meglestem az úszócsapat egyik tagjának a bemutatóját, szigorúan a rajtkő mögött...nagyon szigorúan, és többször is. Azt hiszem ha valaki rám akarná sütni, hogy imádom a férfi seggeket, kapna egy tockost válogatott szidalmaim kíséretében. A manóm csörgősipkája eszement módon csirimpolt ahogyan bólogatva helyeselt, tökéletesen ellentmondva nekem. Na jó...végülis magam előtt ne tagadjam, valóban odavagyok a látványért.
- Bővebben esetleg?- láthatóan a részletekre volt kíváncsi, pont azokra amiket elhallgattam. Nagyot sóhajtottam és a szemeimet forgatva vontam meg a vállam egy újabb adag "Undormányt"- Heather szavaival élve- tüntetve el az ajkaim között.
- Nem jó.- hagytam helyben a dolgot majd elmeséltem neki csak úgy nagyvonalakban az egészet, persze az éjszakai e-mailről nem tettem említést, amire egészen ma reggelig nem kaptam választ. Pedig éjjel többször is ránéztem a mail boxomra, de semmi. Lehet, hogy azt nem is ő olvassa hanem valamelyik titkárnője, lehet, hogy éppen Miss Summer? Ószentbasszus! A következő munkanapomon a a szürke kis kosztümöm felett ott fog virítani a vörös képem, ahogyan azért imádkozok, hogy meg ne jegyezze mennyire gyönyörű a kaliforniai napsütés. Ha ez így lesz akkor tuti, hogy ő olvasta azt amit írtam. Heather szájtátva hallgatta azt amit meséltem, és amikor odaértem, hogy a számlákat rendezgetem a dohányzóasztalon, már röhögött de kegyetlenül. Kösz bébi, csak nyugodtan szórakozz a nyomorult helyzeten amibe saját magamat löktem.
- Szóval szemét módon szórakozott veled.- nevetett még mindig és azt hiszem jelen pillanatban éppen úgy a pokolra kívántam őt is mint Mr Egomán-t akit azóta sem tudtam kiverni a fejemből.
- Nem mintha te most nem ezt tennéd, de jól van mulassatok csak rajtam- fenyegettem meg a kanalammal, aztán a falon lévő órára pillantottam. Egy óra múlva vizsgázok, úgyhogy csipkednem kell magam ha oda akarok érni. Heather sok szerencsét kívánt, és még egy tábla csokit is vett nekem, csakhogy az agyam megfelelően fogjon és nehogy béna módon kizúgjak írás közben. Egyrészről menjen a fenébe, másodsorban meg hálás voltam neki, hogy figyel rám. Ha már ugye én hajlamos vagyok időnként irgalmatlan kétbalkezeslábas lenni. Fekete felső és farmer, meg egy elegánsabb fekete bőr seekert vettem a lábamra, menjünk tutira. Arról még fogalmam sem volt, hogy a Christian által küldött ruhákban és emelt sarkú topánokban hogyan fogok én felöltözni és legfőképpen járni, használati utasítás nem volt mellékelve, oktató anyag vagy valami ilyesmi. Egyetemista vagyok, nem holmi cicababa, aki ilyen holmikban flangál. Még bulizni is csak akkor járok el, ha a haverom Clive meghív bowlingozni. Ott aztán döntöm magamba a juharszipuros kólát (Clive hányingert kap tőle...miért kap mindenki hányingert azoktól amiket én fogyasztok, fel nem fogom ésszel) és az este végére olyan vagyok mint egy vízzel telt lufi...és úgy is érzem magam, süllyedni kezdek a saját súlyomtól.
Szóval egy óra múlva már a teremben ültem a kis jegyzet felett amelyen a kérdések szerepeltek és elmélyülten írtam az esszét miközben a gondolataim minduntalan visszakalandoztak hozzá. A manóm egy cirokseprűvel rohangált a fejemben és próbálta Christiant kiűzni onnan, mert ha nem figyelek a vizsgára és elcseszem akkor lőttek a félévemnek, csúszik minden és legfőképp csúszik a narancsliget projectem. Nekem az a kert kellett, azokkal a gyönyörű fákkal. A manó visongott mint az apach indiánok, de nem volt sikeres a küldetése. Mission failed. Christian szürke szemeit láttam bárhova néztem, és éreztem a közelségét...óbasszus ez kezd már elég nevetséges méreteket ölteni. Már az esszém vége felé jártam, és amikor a papírlapra néztem, nagyjából ezerszer írtam le a "white" szót, azt hiszem a tudatalattim játszott velem és csúnya tréfát űzött amikor témának választottam a harmadik tételt, amelyben ez a szó szinte másodpercenként előfordult.
- Szállj már ki a fejemből!- sziszegtem magam elé, mire a vizsgáztató tanár az asztalnál felpillantott. Ó, azt hiszem kicsit hangos voltam.
- Parancsol, Miss Holden?
- Ó semmi Mr Kingston, csak egy szó nem jut eszembe és azon gondolkodom- óóóó dehogynem jut eszembe az az egy szó, nagyon is eszembe jut, és épp ez a baj. Újra koncentrálni kezdtem és a tollam a kezemben magától futott, írta le sokadszor is a nevét...melléknév vagy főnév. Nekem főnév volt!
Mire végeztem a vizsgával az agyam nagyjából olyan volt mint egy kifacsart szivacs és zombiként bólogattam bármit kérdeztek. Kellett úgy tíz perc, hogy magamhoz térjek, Kifelé tartottunk nagyjából tucatnyian a teremből és Clive éppen azt ecsetelte, hogy nemrég nyílt valahol egy frankó kis bowling pálya és elmehetnénk, mert most nagyon érzi a bugit a kezében, és bármelyik súlyú golyóval meg tudna verni minimum 20 kör alatt, amikor a válla felett megpillantottam az igazgatóval sétálgatva Mr White elegáns alakját. Ó mennyei magasságos, mit keres ez itt? Azt hiszem hangosan is kimondhattam, mert Clive megfordult és ő is Christian irányába nézett majd megvonta a vállát
- A milliomos White? Azt hiszem ő fogja átadni a diplomákat az idén. Szóval Lil a pálya...- és mondta és mondta tovább nekem meg lövésem sem volt miről beszél, nem is hallottam és akár egy csövön keresztül csak őt láttam. Kiszáradt a torkom a gyomrom liftezni kezdett és olyan forróság öntött el, hogy hozzám képest az izzó parázs jéghidegnek számított volna. Clive még mindig beszélt, és kedvem lett volna a kezemet a szájára tapasztani, hogy hallgasson már el, megzavar a Christian- csodálásomban, de végül csak megembereltem magam és megrázva a fejem újra a srácra pillantottam.
-.... na akkor megyünk?- tette fel végül a kérdést. Ó ezt mennyire utáltam, amikor csak a végét hallottam annak, aminek az elejét kellett volna, hogy válaszolni tudjak
- Hova megyünk?- kérdeztem vissza, majd a szemem sarkából újra Mr White és az igazgató felé sandítottam, a kezemmel a könyveimbe kapaszkodtam.
- Ó Lil, hát a Morrison's-ba a bowling pálya.
- Jah persze.- vágtam rá gyorsan. Golyók meg pálya meg juharszirupos kóla és Clive..és én és a bowling...az agyam kattogott és egy idő után már nem ismételgetett semmi mást, üresen kongott benne a semmi. A vizsga utáni megkönnyebbülést felváltotta a Christian megjelenése miatti izgalom. Moccanni sem mertem onnan ahol álltam, és azt hiszem még öt perc múlva is ott álltam, még azt sem vettem észre, hogy Clive elviharzott, bár motyogott arról valamit, hogy majd felhív és egyeztetünk. Jah, egyeztetünk. Miről is? A manóm azt hiszem éppen juharszirupos kólát szürcsölt Christian íróasztalán, miközben vizsgálgatta a számláit. Pazar.

Tag: Christian • Music [You must be registered and logged in to see this link.] • Outfit [You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

White Industries

MS Holden & MR White

Kicsit átszervezte a napját, azért hogy itt lehessen, de ez a legkevésbé sem érdekelte. Megpillantotta Miss Holdent, amint kijött a teremből, a lánnyal ellentétben tudott is figyelni arra, hogy mennyire lelkes az igazgató a diplomaosztóval kapcsolatban. Tulajdonképpen halálra unta magát, de a célja egészen más volt.
- Igen, ott leszünk az árvák jótékonysági gyűlésén amit a szülei rendeznek egy hét múlva, Tudom, hogy mennyire fontos ez a maguk számára. S hálásak vagyunk a trágyáért amelyet ingyen az iskolánk részére bocsájt…
- Ugyan, legalább jó célokra fordítja a végterméket, önöknek mindenképp hasznos célokra. - nyugtatta Christian az igazgatót. De, miről is magyarázhat Miss Holdennek, az a srác…? White nagyon kíváncsi volt a diskurzusra, így lassan lépkedni kezdett arrafelé, ügyesen terelve az igazgatót abba az irányba.
Az dékán feje felett pillantott át a lányra, csukva volt a szája, de végig húzta a szájpadlásán a nyelvét, s noha gyönyörű szobormerev volt az arca, jól mulatott Miss Holdenen, mivel a lány őt figyelte, jól látta, hogy mennyire oda van érte. Bájos volt a lány, ahogy egyetlen dologgal teljesen el lehetett terelni a figyelmét, nevezetesen vele. Az ő személyével. Bár az ajka penge vékony vonallá húzódott, amikor a mellette álló srácra kezdett koncentrálni. Elég közel értek ahhoz, hogy hallja a párocskát és épp akkor emelje fel a tekintetét a stukkókkal kapcsolatban s elgondolkodva hümmögjön.
- Nagyon büszke az iskolájára Martin. Kérem, megkaphatnám a korábbi beszédeket…? - kíváncsiskodott az ezüstszemű férfi.
- Persze, hogyne… - csapott a homlokára Martin. - Mr White, kérem várjon meg itt, mindjárt jövök. Christian biccentett, kipillantott az iskola ablakán s persze még mindig hegyezte a fülét. Morrisons? Szóval, Miss Holden bowlingozna? Megvillant a szemöldöke és végig mérte a srácot ismét. Nem tetszett neki. Nem volt túl szimpatikus a számára. Nem vette észre magát, nem vette észre, hogy Lilliant nem érdekli úgy ahogyan őt. Persze, egy gimnazista srác labdába sem rúghat mellette. Mit tud azokról a dolgokról amiket ő maga megtapasztalt? Semmit. Ugyanakkor a tekintete sem tetszett Christiannak, ahogyan rá nézett Lillianra… Rajongó, túlbuzgó és… nem Lilliannak való, ő való Miss Holdennek és nem is akárhogy.
~ Tartsd távol magad tőle!~
Figyelmeztette magát a férfi.Ám, tudjuk hogy az édenkertből is miért lett kitiltva az első ember pár… Pont ez a színtiszta kísértés és ártatlan bujaság az ami miatt vonzza Christiant, és persze a hasonlóság…
Itt volt az alkalom, hogy megpróbálja feloldani a jeget kettejük között, de akarta-e? Ó, nagyon is, de… mennyi volt a lány? Tizenkilenc, fiatal, épphogy most lett nagykorú… Vett egy nagy levegőt és kifújta. Nem a bátorságával volt itt probléma, sokkal inkább azzal, hogy nem bízott magában, hogy itt és most ki kötné és addig büntetné, míg zokova nem kér bocsánatot a levélért, amit neki küldött, és azért, hogy ennyire összezavarta. Mellesleg, tudjuk jól ,hogy nem a szó szoros értelmében akarta feloldani a jeget, csak a maga malmára hajtani a vizet.
- Áh! Mr White! - jelent meg az igazgató ismét, mire Christian épp csak pislogott s úgy nézett az igazgatóra mintha épp a játékát vette volna el tőle, bosszúsan, bár az ajkán megjelenő udvarias mosoly, feledtette ezt az apróságot.
-Itt vannak a papírok. - mire Christian elvette azokat és a kabátja belső zsebébe tette, persze kínos gondossággal hajtogatta össze, mégis gyorsan. Martin megköszörülte a torkát és oda pillantott, ahová eddig Mr. White nézett, meglepődve vette tudomásul, hogy az egyik éltanulójukat szúrta ki a beszélgető partnere.
-Áh, maga! Lillian Holden! - intette magához a lányt. - Ő az egyik jelölt a diákok közül, aki beszédet fog mondani a diplomaosztón. - újságolta a a dékán.
Christian szemeiben elismerés látszott és melegen mosolygott a lányra.
- Miss Holden! - biccentett kimérten a férfi. - Örülök, hogy összefutottunk. - persze, nem véletlenül intézte így a találkozást. - Hallom, hogy maga is a jelöltek között van akik a búcsú beszédet fogják mondani… - árnyalatnyi érdeklődés és meglepettség hallatszott a férfi hangjából, hiszen… szinte látta maga előtt, ahogy két oldalról támogatják fel a lányt a színpadra, és betonozzák le a földbe, hogy nehogy orra bukjon beszéd közben, bár ő egészen máshova szögezte volna le. Óvatos volt, nem egyszer ki akarták már használni, de Miss Holdennel mégis más volt, érezte, különleges azért mert neki is olyan szemei vannak mint neki és a haja is hasonlít az övére. Bár csak ne itt állnának egy helyben, mint a cövek, hanem már otthon lennének, holnap péntek… ha pénteken aláírná a másik szerződést, akkor személyesen neki dolgozhatna. Az övé lehetne. Apró, láthatatlan borzongás futott végig a férfin, a tarkóján felállt egy pillanatra a szőr is. Minél hamarabb kell beszélnie erről a hétvégi munkáról Miss Holdennel.
- Ő az a lány, aki Önnél dolgozik, ugye? Ha már az egyik gyakorlati bázisunkkal kapcsolatban is beszélgettünk, amelyhez a támogatását adta, mit szólna, ha Lillian kísérné el erre a helyre…? - ezen a gyakorlati helyen több féle munka is folyt, üvegházi termeléstől, palánta neveléstől kezdve fa csemetékig szinte minden, hiszen elég nagy terület volt. Diákok is autóval közlekedtek rajta az egyik állomásról a másikra.
- Én, nem bánom a kíséretet, feltéve ha Miss Holden rá ér…? - tűnődve pillantott a lányra. Vajon most megy Bowlingozni, vagy később…? - igazán nem akarnám feltartani, ha holnap is vizsgázik. - játszotta az ártatlant, elvileg úgy tudta, hogy nem vizsgázik. Ráadásul, mint ahogyan azt korábban eltervezte, kellett neki a lány összes hétvégéje, három de inkább négy hónapra. Reggelre döntésre, jutott, a levél adta meg neki a kezdő lökést, és most… ahogy korábban látta beszélgetni azzal az idegen sráccal a lányt, no meg azért, mert megteheti… hiszen meglehetett volna az esélye, hogy feleslegesen jön el ide, és vesztegeti az idejét. Folyton ez járt a fejében, azt akarta, hogy az övé legyen, hogy mással ne is foglalkozzon, csak vele és az ő kívánságait teljesítse a hétvégén. Alapjában véve türelmes ember volt, de bizonyos dolgokban türelmetlen is tudott lenni, ám olyankor elég volt egy nagy levegőt vennie és emlékeztetni magát a mottójára. Most is ezt tette, miközben kihúzta magát és nadrág zsebébe süllyesztette az ökleit, s félre biccentett fejjel pillantott végig Miss Holdenen.
- Hát, akkor, viszlát egy hét múlva Mr White, én magukra is hagyom önöket! - intett búcsút az igazgató. Christian biccentett, majd beletúrt a hajába. Talán, hallani lehetett a mellettük ácsorgó lányok sóhajait, lehet, hogy egy még stikába le is fotózta, persze, nem olyan egoista ő, csak fele annyira, a csapból is ő folyt, meg az,hogy ilyen fiatalon mit ért el…Christian pedig várt Lillian válaszára. Úgy sem a tanbázisra fognak menni, hanem… teljesen máshova.
- Akkor… jöjjön. - ez Christian White, eldöntött tény, hogy jön vele Miss Holden, és kész, legalábbis ő így gondolta, főleg amikor ismét kihúzta magát egy kicsit s az ajka is felfelé kunkorodott, olyan volt mint egy gonosz manó, aki épp jól szórakozik. Megvolt a terv, Reynoldssal közölte, ha jön vele a lány , és meglátja miközben az autóból figyeli őket, azonnal tárcsázza a piramis hotel éttermét, és kéri a saját privát étkezőjét. Melyben egy komplett fürdőszoba is van,s minden más csupa izgalmas christianos dolog, de most csak enni fognak. Most. Még.

Ruha: [You must be registered and logged in to see this link.] ¤ Zene: [You must be registered and logged in to see this link.] ¤

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

WORK HARD & PLAY HARD

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem szerettem, hogy hatással van rám, a manóm annál inkább díjazta ezt, ő már konkrétan a bahamákon süttette a hasát és koktélt szürcsölt örömében az érzéstől amely Christian közelében tört rám. Szemét kis áruló dög, ezért komolyan ki fogom herélni. Őt néztem, és azt hiszem egy tízes skálán minimum huszonötöt ért volna el az a pillantás ahogyan rám nézett. Összeakadt a tekintetünk, és hosszú percekig magamról megfeledkezve bámultam. Nincs rá jobb szó. Ez nem egyszerű szemezés volt, olyat én nem tudok, mert közben azt hiszem leolvadt rólam a fekete felsőm, és leolvadt a farmerem is Mr White már a bugyimnál tartott és a pillantása nem éppen arról árulkodott, hogy azt rajtam szeretné látni. Óbasszus...óbasszus hát hogy fogok én ebből kimászni? Miért nem vagyok képes Heatherhez hasonlóan eljátszani a famme fatalt és úgy tenni mintha rohadtul nem érdekelne a dolog és csak megrezegtetni unottan a szempilláimat. Na ja. Mr Tökéletes és az unalom, haha, még a manó is röhögött velem. Össze kell végre szedni magam és nem úgy viselkedni mint valami nyeretlen kétéves, mintha életemben először látnék férfit. Szexi férfit. Kúúúúúrva szexi férfit. Ha jobban belegondolok Christianhoz hasonlót még valóban nem láttam. Minden végtagom úgy viselkedett, mintha gumiból lett volna és felé nyúlna, hozzá akarna menni, az ujjaim vágytak egyetlen érintésre, a lábaim meg haladtak volna előre. Bár jelen pillanatban annyira a hatása alatt voltam, és annyira szexinek találtam, hogy ha két lépést teszek előre, arccal borulok bele a tearózsa ágyásokba. Mondjuk pont passzoltak volna a hervadó barna és vajszínű szirmok Christian kabátjához, ahogyan a segítségemre siet, hogy felállítson onnan. Mi van?! Honnan veszem, hogy egyáltalán segítene? Hiszen amikor az irodájában eltaknyoltam, akkor sem segített, csak szemét módon nagyon jól szórakozott rajtam.
~ Ó igen Mr White, én és a manóm boldogok vagyunk, hogy feldobhattuk a napját. Igaz a manóm, legszívesebben megmászná önt, de ne is foglalkozzon vele. Folytassa csak azt a bugyinedvesítő nézést, amivel rohadtul kínos pillanatokat szerez nekem.~
Gúnyos gondolataim azt hiszem kirajzolódtak az arcomra, aminek a vége az lett, hogy elfintorodtam, és azt a fejet vágtam amit Heather nemes egyszerűséggel, csak "Popeye-ábrázat"- nak hívott és szerinte irgalmatlanul idiótán festek ilyenkor. És én pont ezt a fejet vágtam és pont akkor amikor az igazgató, meg Mr White megindultak felém. Hékás na hékás ne közelíts, távozz tőlem sántán...vagy sátán...szóval ne gyere közelebb mert nem vállalok felelősséget a jelenlegi állapotomban kimondott szavaimért. Őszintén szólva annyira összezavart a rám gyakorolt hatása, hogy már ott tartottam, hogy narancsliget ide vagy oda fel fogok mondani és soha többé még a közelébe sem megyek, sőt a böngésző előzményeiből is kitörlöm a nevét...
~ És a lementett képeit is!~ vigyorgott veszettül a manóm, mire jött a tockos, és a "kusselhallgass" csak így egyben. Az, hogy lementettem a képeit az azért volt, hogy jobban megismerjem azt a céget ahol dolgozom...bla bla. Valójában azonban a szemei mögé akartam látni, mert annyi minden volt benne. Hiába voltak ott a szürke hullámok, az a csábító gyönyörűség, én tudtam és éreztem, hogy rejteget még ott valamit. Hogy az az erotomán tekintet csupán a felszín, van ott valami más, amit lehet nem akarok ismerni vagy nagyon is. Világ életemben olyan voltam, hogy mindig az vonzott amit nem szabad volt, ami túlságosan sötét és titokzatos ahhoz, hogy bárki a közelébe férkőzzön.
Megnyaltam a számat és ezt a mozdulatot azt hiszem folyamatossá tettem, végtelenítettem úgy nagyjából az elkövetkező tíz percre. Az idegesség, a feszültség, a gyomromban ugrándozó kis valamik okozták, amelyek akkor aktivizálták magukat, amikor ő a közelemben volt.
- Mr White - a számlái, a nyersbőrápoló számlák nélkül, meg zsakett nélkül....mondjuk a zsakett nélkül az tetszett volna, Mármint az a verzió amikor zsakett le, ez a ruha meg még nem fel.- Mr Martin....ön igazán túloz velem kapcsolatban uram, de köszönöm.- a búcsúbeszéd kapcsán felkaptam a fejem és nevetve ráztam meg.- Ó nem Mr White, az informátorai valószínű tévedtek. A beszédeket nem nekem találták ki. De félig igaz. Én írom, de a lakótársam Miss Heather Kramer fogja azt előadni.- amikor az igazgató arról kezdett lelkesen beszélni, hogy én majd körbevezetem őmilliomosságát a kísérleti gazdaságon, magamban számos módját futtattam le annak miként lennék képes a képébe üvölteni az igazgatónak, hogy csessze meg a hülye ötleteit, ha nem venné észre éppen élet-halál harcot vívok azzal, hogy ez a pasi ne legyen ilyen hatással rám, és akkor ő bedob az oroszlán ketrecébe?
- Hááátttt... azt hiszem...igen, ráérek.- hé! ez a manóm volt nem én, tessék megfigyelni milyen nyekergőn édes és zavarodott hangon mondta én sosem beszélnék így, sosem...óóó igen Mr White közelében ez a fogalom is semmissé válik. Nem lesz olyan hogy sosem, csak olyan lesz hogy "még nem". Fogalmam sem volt eddig róla, hogy létezik ilyen, hogy képes valaki egy másik emberre ilyen hatással lenni és ezen ennyire remekül...szórakozni?! Láttam a szemeiben táncoló vidám fényeket ahogyan rám nézett és látta a zavaromat, és rohadtul nem érdekelte. Csak az a kis szemét, letörölhetetlen kis vigyor táncolt az arcán. Menj a fenébe Mr Christian Kurvasármos White!
-Holnapnemvizsgázom- így egyben vágtam rá, semmi gondolkodás, semmi megfontoltság, ami a szívemen az a számon. Na igen, ez már rengeteg bajhoz vezetett az én esetemben és úgy tűnt ismét egy ilyen felé tartok, bele egyenesen Mr White bűvkörébe, amiből halvány lila dunsztom sincs hogyan tudnék kikecmeregni. Felmondani! Ezt zakatolta az agyam a következőben meg azt, hogy Narancsliget....a harmadikban meg azt, hogy rohadtul akarom, hogy azt akarom, hogy ne azzal a szobor arccal nézzen rám, ahogyan most is teszi, hanem ahogyan az irodában, meg álljon nekem egy kicsit háttal, csak egy egészen kicsit, amíg feltöltekezem a hátsójának a látványával. Ócsessze meg, már megint ez jár a fejemben. Kezdem azt gondolni, hogy a diploma munkámat, nem citrusfélék termesztésének kellene szentelnem, hanem minimum egy fejezetet benne Mr White fenekének. Na jó, most már állj le Holden, kezd egy kicsit sok lenni a dolog még magamnak is, nem úgy a telhetetlen manónak, aki azt hiszem wurstliban képzelve magát, most fizetett be ötödik kanyarra a körhintán. Szép menet lesz. Mr Martin távozóra vette a dolgot, én meg gondolatban kapaszkodom belé, hogy ne menjen még ne hagyjon itt vele, mert annak tuti nem lesz jó vége, de mire észbe kapok, már csak ketten ácsorgunk ott, meg a csöpögő hangú csajok a villanó mobiljaikkal távolabb. Hűűűű...demenő lettem hirtelen engem fotóznak Mr. White-al. Jah nem, őt fotózzák. Bánom is én, amíg engem néz azokkal a vesében olvasó szemekkel.Nem válaszoltam neki még akkor sem ha olyan ingerlően túrogatja a haját, hogy a padon tuti, hogy az a két csaj most kapott orgazmust pusztán ettől a látványtól. Hát, nem csodálom, gondolatban én is.
Nem válaszoltam neki, eldöntött tény volt szerintem, hogy megyek, nem nagyon érdekelte, hogy akarom vagy sem....de mit akar tőlem? Miért akar itt lenni velem és megnézni a tangazdaság....trágyázott ágyásait? Komolyan ezt szeretné? Okés, hogy én méréseket végeztem ott ahogyan mások is a szakról....de ő ebben az elegáns gúnyában, mert elegáns volt még így is, meg kell hagyni, nyakig akar a trágyában caplatni?
- Nem lesz önnek túl izgalmas, de...rendben, menjünk.- követtem őt az autója felé, amely elég elegáns volt ahhoz, hogy beleüljek és elég drága ahhoz, hogy ezt csak egyszer merjem megtenni.- Nem tudom mit szeretne pontosan látni Mr White, de ami érdekli szívesen megmutatom. És biztosíthatom róla, hogy ezúttal nem lesz alkalma a földön hason csúszva látni. Készültem.- mutogattam lelkesen vigyorogva a cipőmre, ami pont a méretem volt. Az ugyan még mindig gondolkodóba ejt, hogy miképpen fogok én az előírt egyenkosztümben tipegni benn a cégnél, de hát ő tudja. Lehet valami helyi látványosságnak akar alkalmazni a tárgyaló partnerei előtt.
~ Ó ne is foglalkozzanak vele uraim, ő itt Lillian Holden gyakornok egyetemi hallgató, aki képes a saját árnyékában is megbotlani és úgy terülni el a földön, mint a belezett béka.~
Hát valahogyan így....azt hiszem. Oldalra sandítottam és láttam, hogy engem néz, de közben rettentően jól szórakozik rajtam. Komolyan már kezd ingerelni. Mindenféle értelemben.
A kocsija előtt megtorpantam, és azt hiszem a manó a vállalom igen céltudatosan vonta össze a szemöldökét, meg én is.
- Mr White...már megbocsásson, de az az érzésem, hogy ön tréfát űz belőlem. Nézzen rám, komolyan ennyire hülyének nézek ki, mint aki elhiszi hogy két órán keresztül akar autókázni a felparcellázott gazdaságban ahol egy hete trágyáztak bio és műtrágyával egyaránt, és a szagon kívül egy megveszekedett látványban sem lenne része? Szóval nagyon kérem ne szórakozzon velem, árulja el mit szeretne?- tyűamindenit, azt hiszem elvetettem a sulykot, és azt hiszem sikerült egy kicsit talán ebből a hűvös nyugalomból kibillentenem őt. Legalábbis ebben reménykedtem, vagy valami ilyesmiben.

Tag: Christian • Music [You must be registered and logged in to see this link.] • Outfit [You must be registered and logged in to see this link.]

Vendég

White Industries

MS Holden & MR White

Igazság szerint Christian életében nem szórakozott ilyen jól, egyetlen alárendeltjének sem volt még ilyen kifejező arca, és… az a rajzfilm figura ábrázat… Halványan rémlik neki valami spenót zabáló fazon még gyerek korából, bár… a mesék nem igazán tudták lekötni, ha ment is a tévében, fura mellékzajként értelmezte azokat, legalábbis, onnét ahonnan ő jött. Majdnem felnevetett Miss Holden ábrázatát látva, majd megkérdezi, hogy mire gondol általában ilyenkor, ha ilyen fejet vág, mert… rémli neki, hogy tegnap is átfutott volna a lányon ez az arckifejezés.
A grimasz után meg…Christian egyenesen megjárta a poklot, mert… mivel bosszantsa és izgassa fel őt Miss Holden, ha nem azzal, hogy az ajkát nyalogatja…?
~Tudok egy helyet, ahol kiválóan alkalmazhatnád ezt a mozdulatot…Tényleg miattam leszel ennyire feszült…?~
Christian ajka végül megremegett, az egyben elhabogott mondat hallatán, szürke szemei szórakozottan mérték végig a lányt, az elmúlt pár percben immár sokadjára, élvezi ,hogy zavarba hozza Lily-t?! Igen, határozottan.
Hogy, mit remélt ettől találkozótól? Magát lányt, akarta, mindenestől, birtokolni, irányítani és behatárolni még azt is ,hogy mikor mit vesz fel. Egyrészt elő akarta belőle hozni a nőiességét, amit annyira takargat, másrészt… úgy érezte, hogy megteheti.
- Biztosíthatom, hogy van ott olyan dolog ami engem is érdekelhet. - nyugodtan, és csípőből válszolt, nyomokban hallatszott a hangjában a jókedv, érezhető volt, hogy nem a tangazdaságra céloz, hanem Lillian-ra. Ám, megállt és lassan vissza sétált Lillian elé, nem szerette, ha ellenkeznek vele, a hülyeséget sem szerette, de Miss Holden távol állt ettől, okos, és az okosak kihívást jelentenek a számára. Megfogta az autó ajtaját és kitárta előtte.
- Valójában, nem nézem hülyének, de tény,hogy üdítően hat rám a társaságával, és… nem, egyáltalán nem a tangazdaságba fogunk menni, de ez legyen meglepetés. Hogy nézne ki, ha csak úgy minden indok nélkül betoppannék, én, az Ön életébe, Lillian? - Christian az ülésre pillantott, ezzel is jelezve, Miss Holdennek, hogy a beszélgetést odabent kívánja folytatni a lánnyal, s amint beült, a férfi behajolt, hogy bekösse Miss Holdent, nyúlt a csatért, majd áthúzta előtte a hevedert és bekattintotta a megfelelő helyre. A művelet közben élvezettel somolygott, s biccentett annak végén, aztán bezárta az ajtót Miss Holdenre és csatlakozott hozzá a másik oldalon.
Reynolds bekapcsolta a központi zárat az autóban, Christian is bekötötte magát, végig pillantott Lillianon.
- Meg kell, hogy mondjam, a mai öltözete sokkal praktikusabb és bizonyos mértékig még illik is magához. - egy… burkolt Christian White dicséretet olvashattak kérem. - Hamarosan válaszolok minden kérésére, addig kérem ücsörögjön csöndben. - szinte ebben a pillanatban csöngött a férfi telefonja, mire felkapta, s gyorsan pattogó hangon beszélgetett vele, mikor végzett felsóhajtott és megrázta a fejét. Hamar lerázta a vonal túloldalán levő alakot, tő szavakban, eközben Reynolds pedig egyre közeledett a Piramis hotelhez, lehajtott a parkoló szintre, elég volt itt felmutatnia Christian kártyáját és máris beengedték őket. Miért ne? Hiszen eleget fizet azért, hogy szórakozása megfelelő nyugodt körülmények között folyjék le.
Reynolds gyakorlott volt, egy bizonyos parkoló állásba ment, közvetlenül a lépcső mellett és a magán lift szomszédságában, Christian kiszállt az autóból, megkerülte és kinyitotta Miss Holden előtt az ajtót, a kezét nyújtotta neki, hogy kisegítse onnan, hiszen még itt is könnyedén eleshetne nem? Pedig csak ki kell szállnia az autóból… Miután kisegítette Lilliant az autóból, a lifthez mentek, előhúzott a zsebéből egy kulcsot és beütött néhány számot, majd kinyílt az ajtó.
- Reynolds, maradjon telefon közelben. - szólt hátra a válla felett a férfi, majd beterelte Miss Holdent a liftbe, itt is berakta a kulcsot a zárba, majd beütött néhány számkódot, mire elindult a lift felfelé. A szeme sarkából pillantott végig Lillianon ismét, egy vörös kárpittal borított folyosón vezette végig a lányt, egy vészkijárat ajtó is látszott elhaladtukban rajta, ám összességében a folyosó végi ajtó volt az érdekesebb, amely felé haladtak. Christian kinyitotta az ajtót, mire szembe vágta őket a Las Vegasi napfény, csillogás és pompa, egy étkező szobában voltak, impozánsan megterített asztallal és paravánokkal, a falak mentén, az ablak pedig Vegas sivatagos tájaira mutatta a kilátást, talán, valójában maga Christian lelke is épp ilyen sivár és kietlen mint a kinti táj? Lillian volna a víz, ami megöntözi és feléleszti? Nem, egyelőre egy leendő szub volt, egy igazán finom falat. Hiszen nála szóba sem jöhetett egy komoly kapcsolat, üzleti partnerei voltak még szex partnerei is.
- Megérkeztünk, azt hiszem ez egy sokkal kellemesebb tárgyaló helyiség, főleg a témát tekintve,amelyről beszélgetni fogunk. - vezette fel Christian, és kibújt a kabátjából, majd felakasztotta az egyik fogasra. Hagyott időt Miss Holdennek, hogy körbe járja a helyiséget, körbe nézzen, de az ajtót mögöttük be csukta, kulcsra, amikor előre engedte maga előtt a lányt. Bár a zárban hagyta a kulcsot. Az ablakhoz sétált, és kinézett az alattuk elterülő tájra, bár semmi köze sem volt a piramis hotelhez, mégis úgy lehetett érezni, hogy ezt a helyet is be tölti a hatalmával, ridegségével.
- Üljön le az asztalhoz. - intett Christian, miközben elindult Miss Holden mögé, hogy betolja a széket mögötte. Direkt húzta az időt, még neki is idő kellett ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő szavakat, mert… ilyen fiatal alárendeltet még nem akart magának, a többinek…volt tapasztalata, úgy került hozzá. Hiszen megvoltak a megfelelő helyek, ahol hozzájuk lehetett jutni. Voltak akik szívesen adták kölcsön az alárendeltjeiket, de Christiannál ez szóba sem jöhetett, ha valamit megszerzett, azt birtokolni akarta testestől lelkestől, nem az-az osztozkodós fajta volt. Miss Holdent pedig magának akarta,minél hamarabb, de vigyáznia kellett, nem akarta elüldözni maga mellől, ha kell, tényleg pénzen veszi meg a hétvégéit magának. Ez az egész, arról szólt, hogy ő jól érezhesse magát. Miután betolta a széket Lillian mögött, helyet foglalt vele szemben. Az asztal tele volt letakart tányérokkal.
- Egyen Miss Holden... - Christian levette a saját tányérjáról a fedőt és félre tette, az ölébe terítette a szalvétáját és neki látott az evésnek, szeretett itt enni, az étel kiváló volt, legalább ennyire jól főzött a házvezető nője is. Sült galambmell felvert burgonyával
és szarvasgombás habbal pihent előtte éppen, és ő ezzel meg volt elégedve. Christian bátorítón pillantott Miss Holdenre. - Kérem, egyen bátran, úgy hiszem a vizsga miatt nem ehetett valami túl sokat és az elkövetkezendő beszélgetést azt hiszem ,jobb volna ha teli gyomorral hallgatná végig. - Christian még nem evett, várt a vele szemben ülőre, s ha választott, akkor halvány,elégedetten mosolyodott el. - Jó étvágyat Lillian. - a férfi neki látott az evésnek, a szemeit mindvégig rajta tartotta a lányon, vonzotta a pillantását, mint a pillangót a fény. Csak, egy egyszerű üzleti tárgyalás lesz, semmi több. S ha jól megy, Reynolds felhozza a kocsiból a szerződését.

Ruha[You must be registered and logged in to see this link.] ¤ Zene:[You must be registered and logged in to see this link.]¤Zene[You must be registered and logged in to see this link.]¤Szoba:[You must be registered and logged in to see this link.]¤[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]