Ez a legjobb része a napnak. Persze átvitt értelemben. Véget ér a szabadidőm, mire felébredek. Ilyenkor persze megfogadom, hogy legközelebb majd nem iszom annyit, hogy rocksztárhoz képest időben lefekszem és úgy indítom a következő napot, mint bármelyik másik átlagos életet élő ember. Hát, már eljutottam oda, hogy ennek tervezgetésénél is elröhögöm magam. Eddig még egyszer sem sikerült betartani. A szándék megvan, csak hát… mindig van, aki belevisz a rosszba. Nem mintha túlzottan erőszakosnak kéne lenni velem, ha buliról és piáról van szó. Meg Whipnek sem akarok nemet mondani. Nem tudok. Nem tudok és nem akarok, azt hiszem ez így pontos. Viszont ez az ébresztés… ez kegyetlen bánásmód. Az egyetlen megnyugtató a dologban, hogy a buszunk már régóta a klub előtt parkol, ahol ma fellépünk. A turnénk következő állomása egész jónak ígérkezik, nagy hely, majdnem az összes jegy elkelt elővételben, szóval nem ártana formában lenni. Mindjárt felkelek… csak még 5 perc. Esetleg 10, de tényleg mindjárt. Ekkor veszem a fáradságot, hogy ki is nyissam a szemem és ennek örömére a legszebb reggeli… pontosabban esti látvány fogad. Whip és az ő perverz, sokatmondó és sokat is ígérő mosolya. Amiről álmaimban is fantáziálgatok, de ezt soha nem vallanám be. Részegen sem. Remélem. Halkan morranok kicsit és kinyújtózom, a pólóm felcsúszik, láttatni engedi lapos hasam. Egyesek szerint nem vékony vagyok, hanem kimondottan sovány, de nekem ez így jó, meg amúgy is, ilyen vagyok. Akinek nem tetszik… de az a helyzet, hogy sokaknak tetszik. Csak hát Whip… az egy dolog, hogy energiám sem lenne mellette félrekúrni, de nem is akarok. Ez meg aggaszt némiképp, mert azon túl, hogy állatira kívánom, egyéb érzelmeket is feltételez. De nem most és nem itt van a helye annak, hogy ezen gondolkozzak. Valójában ezen soha nem akarok gondolkodni. Inkább szólásra nyitom a szám, de túlságosan kiszáradt, így csak második próbálkozásra tudok kinyögni bármit is.
- Jó reggelt… estét… akármit – mosolyodok el halványan, komolyan, még beszélni is fáj. Most tényleg nem fogok inni… Legfelejebb csak feleannyit, mint tegnap. De mennyit is ittam tegnap? Hát, azt hiszem ez rejtély marad.
- Hogy a faszba csinálod ezt? Nekem felállni sincs erőm… - sóhajtok, hiszen ő láthatóan áll, meg valahogy ide is jutott és még jól is néz ki. Én meg örülök, hogy nem látom, hogy festek jelenleg.
- Mondd, hogy van még időnk a fellépésig – már szinte kérlelő a hangom, mintha ezen múlna, hogy ő mit válaszol. Pedig az óra durván tükrözi a valóságot… de nem akarom tudni. Megütögetem magam mellett az ágyat, ha akar üljön le vagy bármi, de még nem tudok felkelni. Esetleg, ha… hát igen, a piszkos fantázia nincs időhöz és állapothoz kötve. Végigsimítok a hasamon, kissé még jobban feljebb gyűrve a pólót.

Nagyjából egy fél órámba telik mire emberképesen kezdek el kinézni a kávé és kaja után ami bőséges de most minek tagadjam szeretek enni, és ha vége lesz a turnénak akkor úgyis diétára fognak majd, nehogy véletlen tönkretegyem magam. Hát csoda hogy olyankor morcos és nyűgös vagyok, amolyan igazi hisztikirály? Na látod hogy nem. Mindenesetre egészen szolidan vagyok még öltözve egy lyuggatot farmer edzőcipő és egy egyszerű ing, és éppen a basszerosom hajkurászom, hogy életképessé tegyem mire elkezdődik az esti buli. Hihetetlen hogy tud ennyit lustázni bár nem panaszkodhatom én is eléggé sokáig húztam ma a lóbőrt de a turnázás egyik hátránya hogy az ember szinte minden buli után holt másnapos és kómás mint egy elbaszott zombi. Na szóval a busz alvós részére térve észre is veszem kinyúlva a Kiscicámat, aki a jelek szerint éppen ébredezik az álomvilágból, és sötét gonosz vigyorral köszöntöm, mintha éppen Vigyori úr lennék az Alice csodaországban-ból. Egek, gyökér egy mese de a madness return egy király kis játék!
- Estét inkább Kiscica. Két és fél óra múlva színpadon kell lennünk, böszme nagy a hely, szóval szedd össze magad... - indítom kedvesen a beszélgetést, még mielőtt bele nem feledkezik abba hogy engem bámuljon. Mellé ülök, mint valami baljós ómen, és magamhoz rántom, remélhetőleg felébred rá rendesen.
- Szóval most indulj el és szedd rendbe magad... nem akarok késni miattad királylány - mosolygok rá, ahogy a hajába simítok, tudom mennyire utálja amikor ezt csinálom, de legalább felkel, mert ha nem akkor még folytatom is.

Ez így jó. Ha már ébredés, akkor legalább Whip tegye ezt, ő legyen az első, akit meglátok és akkor kevésbé érzem kínzásnak, hogy nekem most fel kell kelnem. Abban reménykedek, hogy lustulhatok még kicsit, de amikor közli, hogy inkább már este van, elhúzom a szám. Szóval akkor fel kell kelni. Méghozzá most. Annyira jól néz ki. Mégis megtörik kissé a varázs, amikor kinyitja a száját. Rohadtul tudja, mivel kell bíztatni.
- Láttam, tényleg baszott nagy hely... de ezzel most nem dobtál fel – tényleg kissé zavaró a helyzet. Amilyen nyúzott vagyok ma, egy kisebb klubban, ahol közvetelenebb a hangulat, jobban megállnám a helyem. De itt is menni fog... mennie kell, más opció nincs. Nem tudom mit és mennyit ittam tegnap, de nem vagyok normális, az biztos. Majd ma... igen, már én is unom, de ma tényleg megpróbálok kevesebbet inni. Visszafogottabb leszek. Tényleg. Leül mellém, miután megütögettem az ágyat magam mellett. Ez jó, nyerek egy kis időt. Legalábbis arra számítottam, de Whip most hajthatatlan.
- Két és fél óra még hosszú időőőő – elnyújtom a végét, mert magához ránt. Ettől a mozdulattól megmozdul az egész busz, legalábbis úgy érzem. Becsukom a szemem, mintha ettől jobb lenne, de nem, forog minden, köztük a gyomrom is.
- Csak ne ilyen hevesen... Tudod, hogy máskor bejön, ha ilyen vagy, de ez most nem az a pillanat bébi – jegyzem meg halkan, másnapos hangon. A hajamba túr, pedig tudja, hogy ezért harapok, de azért is csinálja.
- Ezt nemár... – megy a hiszti, az ilyen korán... illetve későn, de mindenképpen ébredés után megy a legjobban.
- Még ki sem józanodtam rendesen, már megint inni kell... micsoda élet ez... – sóhajtok fel színpadiasan. Nem mintha annyira ellenemre lenne, hiszen elvileg, ha ráiszok, csak jobb lesz. Vagy nem. Eddig még egyszer sem jött be, ha mégis akkor másnap bántam meg. Duplán.
- Jó hagyd már a hajam, tudod, hogy utálom – morgok egy sort, pedig annyira nem is. Ő az egyetlen, akitől tényleg eltűröm ezt, ha más érne hozzám, nem úszta volna meg ennyivel. Most viszont csak a szám jár, de nem teszek semmit, nem mozdulok.
- Nem vagyok királylány... és nem fogunk késni nyugi. Mindjárt összeszedem magam, tényleg... – legalább a szám jár, már ez is valami. Megvan a szándék, már csak meg kéne mozdulni. Az viszont nehezen megy. Ehhez most tényleg kell valami, hogy képes legyek a szokásos energiával végignyomni az estét. Kotorászok kicsit az ágy alatt, amíg végül elérem a táskám, még jó, hogy szinte mindig itt tartom. Abban is keresgélek kicsit, amíg meg nem találom azt a kicsi zacskót, aminek a tartalmát, legalábbis egy részét a kezemre szórom és onnan szívom fel. A maradékot meg felkínálom Whipnek. Elégedett nyögéssel hajtom hátra a fejem.
- Végre... így mindjárt jobb – vigyorodok el és most én túrok Whip hajába, hogy magamhoz húzzam egy csókra.
- A jóreggelt csókom nélkül sehova – durcizok, mint egy gyerek. Különben este van, de nekem akkor is reggel, szóval kell és kész. Ebből nem engedek. Ha már felébesztett, csinálja rendesen.
- Nekem fél óra elég, annyi idő alatt elkészülök. De nekünk két és fél óránk van... szóval... mit szólnál? – felébredek már teljesen, egyből éber leszek a gondolattól. Lerúgom magamról a takarót és már rá is mozdulok. Whip ölébe ülök.

Nehezen ébredő típus vagyok, na de mégsem annyira mint Cat, aki tényleg képes lenne akármeddig aludni ha néha nem lenne muszáj felkelnie enni és wcre menni. Néha ki tudok akadni ezen, én nem tudnék ennyit lustálkodni, persze szeretek de egy idő után már igénylem a mozgást és hogy az ágyon kívül legyek, még akkor is ha éppen semmit nem csinálok csak chatelek, rajongói levelekre válaszolok vagy éppen zenét hallgatok. Jah, mi zenészek is szoktunk olyat csinálni.
- Eléggé, szóval valamiféle életet kéne verni magadba mert ha én teszem mindezt az fájni fog és két hétig nem állsz majd szóba velem. Szóval légy oly kedved szedd össze magad... - mosolyodom el bájosan, nagyon bájos tudok lenni ha akarok és egész cukinak látszom a smink és rúzs nélkül. Legalábbis sokan nem ismernek meg miatta, a másik fele meg belém zúg. Gyönyörű helyzet. Leülök Cat mellé, de eszem ágában sincs most hancúrozni vele, komoly dolgunk van és a hely baromira nagy.
- Nem nem. Még próbálni fogunk előtte egy fél órát szóval szűűk két órád van hogy próba képes legyél. Gitárostól, mindenestől, harci díszben mert utána egyenesen a színpadra robogunk - válaszolok neki majdnem kedvesem, ahogy felhúzom magamhoz és gonosz kis mosollyal figyelem a tiltakozását.
- Nem? Hát csak nem másnapos vagy? Fáj a fejed kicsi cica? - vigyorgok rajta ahogy a haját simogatom, roppant idegesítő módon. Ezt én is mennyire utálnám... de szerencsére engem ezzel nem baszogat senki sem. Ez az én kiváltságom azt hiszem.
- Nem, Cica, nem kell, csak erősen ajánlott, ha el akarsz viselni minket - nevetek fel, hiszen senki nem mondta hogy ez kötelező lenne. De persze nem jellemző ránk a mértékletesség semmiben és visszafogottság. Figyelem ahogy kotorászni kezd és tudom mit keres, ami elfekvőben mindünknél van, és mind élünk is vele, így elfogadok belőle, de nem sokat, éppen hogy csak beleszívok. Még marad egy kevés későbbre is Catnek, aztán majd megdézsmáljuk az enyémet. Mindegy.
- Ezzel a sok hisztivel királyfi sem vagy, csak szólok - jegyzem meg kissé piszkálódva, és kinyújtózom, azért én sem vagyok még olyan királyul. Álmos vagyok, nem kicsit de így is hamarabb varázsolom magam életképessé mint Cat. Vigyorogva csókolom meg, mert senki nem látja éppen és megtehetjük. Bár nem tudom sejtik-e a többiek de eddig senki nem emlegette fel szóval...
- Eszedbe se jusson Cat. Majd éjjel, buli után. Annyi időnk nincs, és próbálni akarok - rázom meg a fejem, és kitessékelem az ölemből, és elfektetem az ágyon hogy a formás fenekére sózhassak.
- Na gyerünk cica... este bepótoljuk, de most dolog van... - nógatom egy kicsit.

Ez egy egész jó ébresztés lenne, ha nem kellene egyből felugrani. Meg menni a dolgomra, formában lenni és ilyesmi. Ha mondjuk Whip ledobná a ruháját és... mindegy, még így, ruhában is ő a legjobb ébresztő. Másnak ez lehetetlen vállalkozás lenne, engem kiszedni az ágyból. Jelentős hisztivel kerülne szembe, akár még párnadobálás is beleférne, mert én aludni akarok. Aki megzavar ebben, így jár. Kivéve, ha az illetőt Whipnek hívják. Ő mindenben kivétel nálam, de azért teljesen nem ússza meg a hisztit. Csak, hogy érezze a törődést, neki is nyávogok kicsit. Elvégre macska vagyok vagy mi.
- Hogy mi van? Próba? De mi a fenének... Whip, ugyanazt toljuk minden este ezen a turnén, ugyanabban a sorrendben... Hányszor nyomtuk már így le? Na... szóval... a fasznak próba... nem akarok menni – vágom be a durcát már megint. Hát de minek ez az egész? Tudjuk a dalokat, mindenki tudja a feladatát, nem kezdők vagyunk, csináltuk már párszor. Durcás gyereknek tűnök így, főleg, hogy a számat is lebiggyesztem és a karom összefonom magam előtt. Hát hagyjanak már... most ébredtem fel, itt van ez a nagy buli, de még próbáljak is meg készülődjek össze. Ezeknél minden oké? Nem úgy tűnik.
- De, másnapos vagyok, fáj a fejem, fáradt vagyok és rohadtul nem szeretem, ha utolsónak tudok meg mindent. Fogadjunk, hogy a többiek már kész vannak és neked sem kell több negyed óránál, mert pontosan tudod, hogy mit veszel fel – morgok még egy kicsit. Nem tesz jót a durcinak, hogy még mosolyog is rajtam, pedig az a mosoly a kedvencem. Felmorranok arra, hogy a hajam piszkálja. Szeretem, ha az ágyban csinálja. Na jó, most is ott vagyunk... de nem úgy. Egy kevés anyag, ami erősebb, mint a pia, úgy tűnik megoldja majd a gondom, Whip is elfogadja, ez nálunk gyakori, kell valami, ami kellően ráhangol a bulira. Nem zavar, hogy az enyém fogy, vele szívesen megosztom és tudom, hogy fordítva is így van. Ha elfogy, majd előkerül az ő adagja, amiből ugyanúgy kapni fogok. Mondjuk, ha minden úgy megy, ahogy szokott, ma már nem kell. A buli önmagában felpörget, ami meg utána jön kettesben... hát oda sem kell mesterséges pörgés. Whip felpörget rendesen. Valójában már a gondolattól is érzem, hogy éberebb vagyok. Méghozzá sokkal. Az ölébe ülve követelem a csókot, amit meg is kapok. Meg persze viszonzok is, nem éppen visszafogottan, hiszen ketten vagyunk, más nem látja. Valószínűleg eléggé meglepődnének a többiek. Meg hát ez elég korhatárosra sikerül, mire elszakadok tőle, már levegőért kapkodok. Próbálkozásomnak viszont nem igazán lesz eredménye, csak annyi, hogy Whip türelemre int és visszatol az ágyra az öléből. Na persze, mintha annyira türelmes lennék. Ismer.
- Ja éjjel, persze... de az még nagyon messze van és tudod, hogy nem vagyok türelmes. Arról nem is beszélve, hogy két óra is sok idő, egy gyors menet igazán beleférne és csak jobban felpörgetsz – a hangom csábító. Nem titkolom, hogy mi a célom. Nem is kell, hiszen ismer. Az ujjammal végigsimítok az arcán, lassan, érzékien, a másik kezemmel a combján támaszkodok. Egyelőre úgy tűnik hajthatatlan, én meg felsóhajtók. Buli után úgyis az enyém lesz, mint mindig. Pontosan tudom mióta tart ez az egész, a többiek ennek ellére nem tudnak róla. Legalábbis szerintem nem.
- Szerinted a srácok levágták már vagy még mindig azt hiszik, hogy csak a színpoadon mászunk egymás szájába meg néha gatyájába a show kedvéért? – teszem fel a kérdést. Kicsit oldani akarom a feszültséget, amit az okoz bennem, hogy jelenleg fontosabb neki az a fél óra próba, mint egy jó dugás velem. Ami akár tíz perc is lehetne, úgyis annyira egymásra vagyunk indulva. Kimászok az ágyból és vetkőzni kezdek. Nem zavartatom magam, ledobok magamról mindent, ami csak rajtam van.
- Te mondtad, hogy öltözzek át – teszem hozzá, mielőtt bármit mondhatna. Persze nem tudom, mit vegyek fel, így a ruhahalomban, ami a bőröndömben van, keresgélni kezdek. Ezen kívül úgyis csak smink kell, meg egy kis pia és színpadképes vagyok. Főleg, hogy a próbán be is melegítünk. Mégis igaza volt, az a próba tényleg jó lesz.

Van egy olyan érzésem hogy nagyjából hasonlókra gondolunk mert mennyivel jobb lenne magunkra zárni a buszt és bebújni Cat mellé és... vagy rosszalkodni vagy csak lustálkodni, akármit, de nem ébren lenni és pörögni. Még így is csak sétáló zombi üzemmódban pörgök, az meg lássuk be, nem túl sok. Mondhatni semmire sem elég mert ez tarthatatlan állapot így. Ki kell rúgdosnom a Kiscicát is az ágyból hogy összekaparja magát. Már csak azért is mert aranyos amikor ilyen morgós és nyűgös. Jó néha idegesítő de azért látszik hogy ő a királylány csapatban. Legalábbis ami a tollászkodáso metódusát illeti.
- Igen tudom hogy ugyan azt toljuk az egész turné alatt de ez a hely böszme nagy és azt akarom hogy minden királyul szóljon, és ehhez be kell hangolni és próbálni ezt a kurva teret. Nem akarok elcsúszni azért mert szarakszik a technikánk mint múltkor Bécsben - válaszolok ahogy az ágy szélén üldögélek és közben azon tűnődöm hogy még egy vödör kávé kéne. Mint a lovaknak, vödör és kávé. Hm... Meggondolandó. Erősen az.
- Jajj istenem Kiscica ne hisztizz már. Ha nem aludnád át a fél napot te is időben megtudtad volna, és még van két órád így is. azért nem az utolsó öt percben szóltam... - morranok rá egy kicsit, hihetetlen micsoda hisztit le tud csapni kora délben. Vagyis már jóval délután van de akkor is. Éppen ezért kiscicázom mindig ha ketten vagyunk, máskor csak ha épp valami szivatás megy felé és akkor kell cicázni. De olyankor mindenki egyszerre ő meg elkezd nyávogni és teljes a röhögés. Felszívok egy kis port, a többiek már úgyis túl vannak ezen és nehezen lehet őket elviselni totál józanon bár amikor ők is azok akkor még Skinny is egész barátságos. Mondjuk ő eleve nem egy olyan nyitott alkat mint mi de megvan a jó oldala és szeretjük is a maga morcona módján. Főleg ha még arra is van ereje hogy szegény másnapos frontemberre takarót dobjon.
- Jah de akkor viszont a többiek mennek kocsmatúrázni, esetleg majd hamarabb eltűnünk előlük... az első koccintás után mondjuk, tudod hogy megéri... - vigasztalom a magam kedvességével és nem engedek, a korhatárosnak is beillő jó reggelt csók után kitessékelem az ölemből ott most útban van nem is kicsit, hiszen az ölemben ülve nem tud elkészülni se most sem később. Figyelem ahogy vetkőzik elképesztően szexi kiscica, és micsoda szerencse hogy nem csak a lányokra van korlátozódva hanem mindenre.
- Fogalmam sincs, remélem nem vágták de azt hiszem akkor sem lenne akkora nagy meglepetés neki ha kiderülne hogy nem csak produkáljuk magunkat a közönség megőrjítésére - nevetek fel, mert engem aztán sosem érdekelt a közvélemény sminkkel és fellépős cuccban is elmentem már bevásárolni persze jól meg is bámultak de az már mellékes. Jól visszabámultam rájuk.
- Igen tudom, nincs kifogásom a szép tested ellen sem, de... végül is mekkora poén lenne ha meztelen jönnél fel csak a gitárod takarásában - nevetek fel ahogy elképzelem a jelenetet magam előtt. Egészen elképednének a Cat rajongók ebben biztos vagyok. Ezen elflesselek egy ideig és azt veszem észre hogy eltűnt a látótér és Cat öléven nézek farkasszemet.
- Hm, mi az mit mondtál? - kérdezek rá és bevetem a csak neki fenntartott kiskutya nézést, lévén fogalmam sincs mit mondott ha mondott egyáltalán bármit is. Nagyon kell nekem az a kávé.

Ez a próba kérdés eléggé felbasz. Whip persze nem enged belőle, nem tudom meggyőzni. A gond az, hogy igaza is van, csak nem jókor talált be ezzel, kicsit finomabban is közölhette volna, hogy a fellépés előtt még próbálunk is. Mindegy, nem fogom bevallani, hogy igaza van, csak túl álmos vagyok és ezért reagáltam így a kijelentésére. Akkor is szemétség, hogy egy csókot is úgy kell kierőszakolni belőle. Pedig ketten vagyunk, időnk is van. Szerintem. Még nem tudja, mennyire gyorsan el tudok készülni, ha eléggé motivált vagyok. Ha leteszteljük az ágyam sokadjára, az elég nagy erővel tud rávenni arra, hogy hamar elkészüljek és a fáradtságom ellenére rendesen végigcsináljam ezt a bulit. Whip viszont úgy tűnik nem vevő most rám. Szokatlan. Nagyon merev. Többek között ezért is kínálom porral, hátha segít valamit és kicsit jobb kedve lesz, ellazul, de még nem hat vagy túl fáradt, nem tudom, én viszont kicsit észhez térek tőle. Persze nem túlzottan, de az eddigiekhez képest jobban. Meg persze nem akarom felbaszni Whip-et, az nem lenne túl jó hatással sem a mai estére, sem a kapcsolatunkra. Pedig ez így most pont jó. Ráadásul a többiekkel ellentétben nekünk nem kell hiányolni a párunkat a turnén, mert itt vagyunk egymásnak. Titokban, de ez a lényegen nem változtat. Mondandójára kapom fel a fejem, nem ártana figyelni is rá.
- Jó na, nekiálltam már, mindjárt elkészülök és próbálhatunk. Azt a múltkorit tényleg el kéne kerülni, elég rendesen elcsúsztunk, kurva gáz volt... – valamennyire bevallom, hogy igaza van. Igaz nehezen, de akkor is. Ha nincs beállás, könnyen elcseszhetjük, azt meg nem engedhetjük meg magunknak. Főleg nem ezen a helyen. Kapok azért egy kis kedvezményt is, ami az estét illeti. Nem mondom, hogy örülök neki, hogy addig kell várnom, de ez van.
- Képes vagy lemondani miattam egy koncert utáni buliról? Vagy számítsak rá, hogy meggondolod magad? – piszkálódok kicsit, de úgysem veszi komolyan. Ez köztünk megszokott. Egyikünk sem szokott megsértődni, ha mégis, nem nehéz megoldani a helyzetet.
- Tudom, hogy megéri, különösebben úgysem érdekel a buli. Inni bármikor lehet, egyébként meg minden nap egy buli, hiszen turnézunk. Megbeszéltük – vágom rá, bár jobban szeretem, amikor csak úgy nekem esik, de ez most elég nehezen megoldható. Mindig azt kell nézni, mikor figyel valaki és mikor lehetünk nyugodtan kettesben. Hiszen a többiek még nem tudják.
- Hát nem tudom, izgi ez így, de azért néha nem bánnám, ha nyíltan lekaphatnálak, nem csak a színpadon. Megnézném milyen képet vágnak, amikor rájönnek, hogy mi végülis együtt vagyunk vagy mi. Én sem vágom mi van, de jó ez így – vonom meg a vállam. Mindegy minek nevezzük. Együtt vagyunk, bármennyire nem akarjuk ezt így kijelenteni, mert jelenleg ezen a turnébuszon együtt is élünk és Whip sem dugott mással, mióta így összejöttünk. Nehezen tudná titkolni, amikor egész nap össze vagyunk zárva.
- Nem kéne közölni velük a tényeket? Tényleg kurva izgi, csak jobban bírnám, ha nem kéne állandóan szórakoznunk azzal, hogy a többiek éppen hol vannak. Mint mondjuk ma. Majd megint külön kell lelépnünk a buliból, hogy aztán trükközve végre dugjunk egy jót. Vagy kettőt... attól függ mikor érnek vissza ugye... – morgok egy sort, mert bírom ezt az egészet, csak rohadtul a többiektől függünk, mindig rajtuk áll, mennyi időnk van egymásra. És ez így már kezd kicsit fárasztó lenni. Bár még mindig jobb, mintha semmi nem lenne köztünk. Ahhoz Whip túl jó pasi. Kíváncsi vagyok a véleményére, de ha nem akarja elmondani, azt is elfogadom. Attól még beszélni lehet róla
- Na persze, megnézném azért, milyen fejet vágnál, ha csak a gitárom lenne rajtam a színpadon. Szerintem megismerkednél a féltékenységgel – nevetek fel, mert azért van pár rajongóm és tuti nem hagynák annyiban a helyzetet. A merészebbek nyúlkálnának, a kevésbé bevállalósak a fényképező után nyúlnának. Az más kérdés, hogy nem vállalnám be. Pár szám talán oké, de egy egész koncertet biztosan nem. Szeretek szétesni, de ennyire durván még én sem viselkedek. Legalábbis azt hiszem. Piásan aztán ki tudja miket csinálok. Néha az is elég, amit mesélnek. Vetkőzök és ruhát keresek, közben látom, hogy Whip nagyon elgondolkodik.
- Azt mondtam, hogy mászik rajtad egy pók. Egek Whip, te dumálsz? Fáradtabb vagy, mint én... – sóhajtok fel, nem lesz ez így jó, szét fogunk esni, de nincs idő pihenni. Ez is csak akkor izgalmas, amikor nem lehet. Persze a buli után eszembe sem jutna aludni, ilyenkor meg nem lehet kiszedni az ágyból. Felveszek egy nadrágot, alatta természetesen nincs semmi, minek, csak zavarna. Egyszerű farmer, de kissé szaggatott, meg persze jó szűk. Van hozzá minden, ami kell. Öv, láncok, a megjelenésre mindig sokat adtam. Elvégre színpadra kell lépnünk. Egy szűk felsőt választok, ami néha látni engedi a hasam. A többi kiegészítőt még nem döntöttem el, előbb inkább sminkelek, de azzal is hamar megvagyok.
- Te tudod már, hogy mit veszel fel? Ja és... mivel szerelted le a többieket, hogy nem jöttek utánunk? – csodálkozok rá, hogy még senki nem tört ránk.
- Ezt máskor is bevethetnéd – mosolygok rá és már egészen felébredtem, odahajolok megint egy csókért hozzá.

Látni rajta hogy nem repes a boldogságtól, de hát ezért jöttem én, Skinny vagy Vice helyett, mert tudom hogy rám kevésbé lesz morcos mint rájuk, és mert imádom a kora reggeli duzzogását nézni, amikor nem aludhat tovább kedvére egész nap. Na meg lássuk be, nekem van a legnagyobb esélyem kirúgdosni az ágyból úgy, a nyakamon marad a fejem. Nem igazán vagyok nyugodt, nem tudom miért, olyan ideges hangulatom van mintha életemben először állnék színpadra, holott már évek óta tolom, és buli hátán buli és mind sikeresnek volt mondható hiszen a színpadon annak kell lennünk. Igen, kell ebből nem engedek. Az ágy szélére ülök ahogy Cat tollászkodik, jól esik ülni. Igazából aludni esne a legjobban de úgy masszívan három napig. Ahhoz nagyon lenne kedvem most. Meg máskor is persze. Van amihez mindig van, és ez is olyan. Általában Cathez is van, mindig de ma valahogy szétbasz az idegesség, és ezért elfogadom a port is hogy kicsit megnyugodjak, vagy legalábbis összeszedjem magam.
- Jah látom. Mindenesetre nekem is lenne jobb ötletem, de a hely nagy és valahogy ma ideges vagyok hogy valami nem fog klappolni... És nem akarom elbaszni megint- morgolódok, és megosztom a teóriám Cattel is. Mert valami nem oké, de lehet hogy csak kezdődő paranoia nem tudom. Bármi lehet.
- Ahha, az úgyis csak olyan kis ivászat bevezetője, és az első kör után már édesmindegy lesz hol leszünk. Tudod te is a szabályokat. Muszáj koccintani az este sikerére - sóhajtom, mert általában ez kellemes elfoglaltság, ilyenkor készül a legtöbb közös kép, meg poánkodós képek is, mert na hát komolyak vagyunk mint a tüdőgyulladás. Szerencsére nem voltam beteg mostanában, és nem is akarok az lenni épp elég a másnaposságtól haldokolni, nem kell mellé még jó pár más is. Nátha. Láz. Taknyos orr. Na nem.
- Az igaz, mindig lehet valamiért inni és lesz még jó pár állomásunk is, de meg fogok őrülni mire végre hazaérünk. Gyűlölöm ezt a rohadt zötykölődést - elégedetlenkedek, pedig el kell viselnem még egy darabig hiszen se repülni se teleportálni nem tudok, ami megoldást jelentene erre a problémámra. Micsoda kár, ezt irigylem abból a buta varázslós filmből. Ők tudtak teleportálni vagy micsinálni. Azt én is nagyon szeretnék ami azt illeti.
- Valószínűleg annyira nem lepődnének meg amúgy, meglepően hamar felfigyelnek minden ilyesmire, és Skinnynek szinte röntgen szeme van ehhez. Bár így is izgisebb az igaz - mosolyodom el én is, mert nem tudom mennyire venné jól ki magát ha kiderülne hogy mi akkor itt mégis csak együttesben toljuk, a dolgokat. Tele baszna mindent a média ezzel, és paparazzik hada vadászna ránk hogy lekapjanak minket. Persze így is vannak félreérthető képek, de azok csak a Show miatta. Na persze, ezt írta az újság, az igazat meg csak mi tudjuk. Éppen elég, másnak úgysincs hozzá semmi köze.
- Nem tudom, én még nem mondanám meg nekik, de ha te ennyire világgá akarod kürtölni.... Jobb amíg nem tudják, mármint valszeg tudják csak nem mondják - vakarom meg a fejem, eléggé kész vagyok még egy kicsit.
- Jah majd elindulunk időben és itt találkozunk, vagy valahol máshol nekem mindegy, tulajdonképpen hol nem dugtunk még? - kérdezem végül kaján kis mosollyal, ajkamon még nincs rúzs de így is elég mosolyra hajlamos. A kijelentésére felnevetek, alapvetően nem vagyok egy féltékenységre hajlamos alak, de lehet hogy ettől tényleg megismerkednék azzal a zöld szemű szörnnyel. Cat az enyém, más csak ne bámulja azt a formás, karcsú kis testét.
- Ki tudja. Egyszer azonban bevállalhatnád egy szám erejéig. Mondjuk a bónuszt - vigyorodok el, és figyelem ahogy vetkőzik, öltözik és enyhén szólva is elkalandoznak a gondolataim. Nagyon is, mert arra eszmélek hogy Cat ágyékát fikszírozom hogy előttem áll. Nohát.
- Hm? Pók? Azt a rohadt kurvaanyját neki - söpröm le magamról, ettől nem félek, csak ami már tenyérnyi vagy annál nagyobb. Na akkor már meghúzom magam. Különben is, nem is tudom milyen fóbiám van. Valami biztos. Csak mindig elfelejtem.
- Fogalmam sincs. Szerintem fekete csőnacit meg egy inget, azt a tiszti inget a sapkámmal - válaszolok kis gondolkodás után.
- A többiek épp most hoznak nekünk kaját szóval megesszük és próbálunk is gőzerővel utána - válaszolom, és kinézek az ablakon, lassan jöhetnének már, már mikor elmentek. Honnan hoznak ezek kaját, Alaszkából?
- Jah szét vagyok csúszva de nem érdekel. Akkor is eszméletlen buli lesz ha utána kiskanállal mosnak fel a backstageből. Ebből nem engedek - mivel buli ügyben mindig maximalista vagyok.

Ez az, amivel rendesen el tudok szarakodni, így nekiállok készülődni, bár én még nem érzem át a helyzet súlyát úgy, mint Whip. Éppen ezért az öltözködésemen is meglátszik, még nem fektetek akkora hangsúlyt rá. Pedig lehet, hogy kéne.
- Várj, mit is mondtál? A próba után még lesz idő átöltözni? Nincs kedvem órákig szórakozni teljes harci díszben, tudod milyen fárasztó? – általában elég sokminden van rajtam, legalábbis kendők, láncok, egyéb kiegészítők, amik csak a show kedvéért vannak főleg, pár kivétellel. Azokkal meg nem élmény mászkálni, erre elég kényes vagyok, utálom, ha valami nem kényelmes. Ráadásul az nem kevés idő, amíg elkészülök és most rohadtul nincs kedvem a sminkkel sem szórakozni. Pedig anélkül nem állok színpadra, de még ne, most ne, majd… ha felébredtem, akkor basztasson ezzel.
- Tudom, csak kicsit sok a szabály. Mondjuk az ivászatot nem bánom, a fotózással sincs bajom, tudod, hogy szeretek pózolni – vigyorodok el, mert hát ez az igazság, szeretek játszani a kamera előtt. Meg tudok is. Sok hülye kép szokott születni ilyenkor, de vannak egészen jók is, amik aztán bejárják a világot a közösségi oldalaknak hála. Szerintem nincs olyan nap, hogy ne készülne rólam kép és azt ne tenném fel a netre. Elvégre arra való.
- Ja én sem szeretem a zötykölődést. Illetve… soha nem tudok sehol olyan jót aludni, mint a turnébuszon, mert mozog alattam és az tök jó, a baj ott kezdődik, hogy a turnén mindent csinálunk, csak nem alszunk. Legalábbis nem annyit, amennyi nekem kéne – nevetek fel, mert én aztán tudnék aludni, ha hagynának. Erre viszont itt semmi esély. Remek példa a mai reggel… vagy délután… vagy mi.
- A másik meg az, hogy össze vagyunk zárva. Imádom a srácokat, de így kurvára nehéz akkor dugni, amikor akarunk. Ezért kellene bevallani, ha tudnák, hogy mi tényleg ennyire jóban vagyunk, akkor csinálnám előttük is… Ne nézz így rám, tényleg nem érdekelne, akit zavar, azt elmehet vagy szerezhet füldugót, mindegy – felnevetek Whip arckifejezése láttán, de nem gondoltam, hogy bármivel meg tudom lepni. Megbotránkoztatni egészen biztosan nem, hiszen pont olyan romlott, mint én. De ez így van jól.
- Fogalmam sincs, ha van egy kis eszük, akkor már tudják, de nem akarom világgá kürtölni, csak… kényelmesebb lenne, de az is igaz, hogy a titkolózásban van valami megmagyarázhatatlanul izgalmas, elég csak arra gondolnom, hogy mi lesz éjjel, amikor észrevétlenül lelépünk az afterről és… - nem fejezem be a mondatom, inkább eléggé beszédesen lefelé pillantok a nadrágom elejére. Nem titkolom milyen hatással van rám, úgyis tudja, hogy megőrülök érte. Kár lenne tagadni a nyilvánvalót és nem is akarom. Pakolok még kicsit, a felsőm keresem és végül úgy döntök, rendesen elkészülök. Határozott vagyok, na. Talán, ha most kész leszek, akkor próba után nem kell már ezzel szarakodnom és a fennmaradó kis időt a kezdésig kihasználhatom valami pihenésfélére. Talán ezért is Cat a becenevem, mert lusta vagyok, mint a macskák. Valójában nem tudom már honnan jött, de illik rám. Meg tetszik is. A nadrágot végül nem cserélem le, jó lesz ez a szaggatott, a legtöbbször ilyesmiben állok színpadra. Magamra aggatom az öveket, több is van, a hozzátartozó láncokkal, a lábamra pedig a kedvenc bakancsom kerül, ez legalább kényelmes. A szűk felsőre feldobok még egy fekete, karcsúsított inget, azt is kigombolva. Még nem döntöttem el, hogy így lépek színpadra vagy csak a felsőben, de egyelőre jó ez így, bármikor levehetem és meggondolhatom magam az utolsó pillanatban is. Már a sminkcuccaim vannak a kezemben, amikor Whip rater a lényegre és a dugásról kezd beszélni. Igen, tudom én, hogy az lesz este, alig várom, szívem szerint már most ledönteném az ágyra egy gyors menetre, de ennek ellenére, hogy biztos vagyok a programban, mégis más így, hogy kimondja. Izgató.
- Biztos van még olyan hely, ahol nem dugtunk, de ezt a várost nem ismerem, szóval ne menjünk túl messzire, ha lehet – kuncogok, mert pasi létemre legendásan nem tudok tájékozódni, simán eltévedek néha még otthon is, de ezzel Whip sincs nagyon másképp, szóval az a biztos, ha olyan helyre megyünk, amit ismerünk.
- Különben is, egy szórakozóhely wc-je nem valami felemelő… szóval marad a busz és reménykedjünk benne, hogy a többiek jó későn érnek vissza… reggel mondjuk, azzal már kibékülnék, csak hagyjanak minket egy kicsit. Vagy egyéb ötlet, ahol szívesen tövig nyomnád belém a farkad? – mindenféle szégyenlősködés nélkül kérdezek rá, nem jövök zavarba. Nem szoktam, ha róla van szó, akkor meg főleg nem.
- Aha, szóval a bónusz… szavadon foglak, nem tudom, kettőnk közül melyikünknek tetszene kevésbé a helyzet – nevetek fel, de valójában fogalmam sincs, hogy megtenném vagy nem. Talán igen. De azért mégis, meztelen… ez még nekem is sok, nem vagyok ennyire magamutogató. Kell egy kis titkolózás, nem akarok mindent megmutatni a nagyvilágnak. Ettől még nem lenne oda a varázsom, de ki tudja, nem akarom kipróbálni. Kissé gonoszkásan kuncogok fel.
- Nem, egyáltalán nem volt ott semmilyen pók, de jó tudni, hogy ennyire figyelsz. Vagy csak nem éppen a farkam bámultad? – kérdezek rá egyértelműen, mert nyilván azt nézte, engem meg elégedettséggel tölt el. Az is, hogy húzhatom egy kicsit.
- Szexi leszel, mint mindig… de az afterre semmi olyat ne vegyél fel, amit sajnálsz… szerintem nem fogja megúszni egyik ruhád sem, amelyik hajnalban a kezem közé kerül. Örülök, ha egyáltalán kibírom addig, a ruhával már főleg nem akarok szórakozni - leülök a kis asztalkához, hogy nekilássak a sminkemnek. Nincs sok hely, de erre pont elég és gyakorlott vagyok ebben. A busznak ez a része, amit én foglaltam el, úgy néz ki, mintha háború tört volna ki vagy vihar söpört volna végig rajta. Vagy mintha felrobbant volna. Fokozhatnám még, a lényeg, hogy mindenhol ruhák, egyéb kellékek, fürdőszobai cuccok hevernek. Talán még használt gumi is lenne, ha alkalmaznánk ilyesmit Whip-el. De nem szoktunk. Szerintem öt perc sem telik el és ki van mázolva a fejem, a szemem igazán hangsúlyos, ahogy mindig.
- Kaja? Kapunk kaját? Mi történt velük, hogy megszánnak? Remélem valami finom lesz, kurvára éhes vagyok, már délután van – persze, ha az alvásról van szó, akkor még reggel van, ha a kajáról, akkor délután. Ez a két dolog, amit nem tudok abbahagyni. Az alváshiány mondjuk meg is látszik rajtam, a kaja szerencsére nem. Az elején Whip sem hitte el, hogy mekkora mennyiséget tudok eltüntetni, de már jól ismer. Nekem dupla adag kell. Kávéból is. Akkor működök csak.
- Tudod mikor, adok én neked kiskanalat… Használható állapotban kell lenned egész éjszaka, legfelejebb egy kis pihenőről lehet csak szó, aztán… Ne parázz már, tök jó lesz a show, főleg, hogy még próbálunk is. Turné közben már nem szoktunk, mégis fasza szokott lenni minden. Csak lazíts – felállok, végre teljesen kész vagyok, minden kiegészítő rajtam van, csak a hajammal kell kezdeni valamit, de azzal sem szoktam sok időt tölteni. Csináltam már annyiszor, hogy akárhol meg tudom csinálni pár perc alatt. Inkább vigyorogva visszalépek Whip elé.
- Mit is néztél annyira az előbb? Ezt? Esetleg megmutatom közelebbről, ha szeretnéd – röhögve az arcába tolom a farkam, így nadrágon keresztül. Úgysem fog megsértődni, szeretünk poénkodni egymással, legfeljebb most is röhög egy jót.

Tudom mennyit tud szarakodni így még azt az időt is belekalkuláltam mait majd azzal tölt hogy magára ölti a láncait, kendőit, kiskutyámfüleit, nem is érdekel, csak az hogy időben kezdjünk. Valahogy nincs jó érzésem ezzel a mai nappal kapcsolatban márpedig ilyen dolgokban bennem egy jós veszik el, és lehet adni a megérzéseimre, Skinny már a B C D terven dolgozik, hogy mi van ha... Mert ez buzi nagy a hely. Tökéletesen kell szólnunk.
- Hm? Jah lesz kb tíz percünk szóval akármit amit fel akarsz venni és még nem veszed fel hozd magaddal mert utána már nem jövünk ki a buszhoz. Annyi időnk nem lesz, éppen csak hogy felfrissítsük magunkat aztán holnap egész nap aludni fogunk... - sóhajtom, nyögve alig várom már azt a csodálatos napot, amikor egész nap aludhatok és nem kell futkosnom, intézkednem, és a bandával kapcsolatos dolgokat intézni. Azt én szoktam, de azért mindenki besegít így jó az összhang mert mindenki csinál valamit, még ez a lusta macskaféle is szokott ám.
- Azért annyira nincs is vészesen sok szabály. Viszont jah, te legalább fotogén vagy, én csak a színpadon vagyok az a többi kép az kb vállalhatatlan szokott lenni ami készül, de mindent a rajongókért - sóhajtom drámaian, hiszen hűségesen, türelmesen szoktam várni amíg fotóznak és aláírok én mindent amit az orrom alá tolnak. Cat bezzeg... vele már most tele van az internet. De hát ő jobb alkat mint én úgy tűnik és nem irigylem el, mert jelenleg én kúrogatom azt a formás szép testét. Amit úgy ismerek már mint a tenyeremet.
Ezzel mélyen egyet tudok érteni bárhol tudok, bármikor aludni de azért a turnébusz nem éppen a legjobb hely erre még ha kifejezetten fullextrás akkor sem.
- Jajj ne is mondd, legendásan bárhol tudok aludni bármikor de valahogy képtelen vagyok kialudni magam a buszon. Nem csak a bulik miatt hanem mert a nem létező lelkemet is kirázza belőlem... a saját ágyam akarom, és Lucyt... - nyögöm, mert hiányzik a kutyám, és tudom hogy most a legjobb kezekben van akkor is vágyom rá hogy vele aludjak. Biztonságos, otthonos érzés, amire azért vágyom én is, bármilyen meglepő. Bár koromhoz képest még mindig jól bírom az éjszakát és a vad életmódot. Erre születni kell, és mi megtettük.
- Az is igaz mondjuk, de szerintem már tudják, egyikük sem olyan hülye hogy ne rakná össze a részleteket, egyszerűen csak nem akarok előttük nyíltan színt vallani mert így megvan a helyzet maga izgalma és gyönyörűsége és őket sem sokkoljuk le annyira, elég a színpasi show, amiről csak mi tudjuk hogy nem az - válaszolok ahogy a kalapom igazgatom, ez is már egyfajta védjegyem, ez a tiszti kalap, szeretem magam így kiadni a színpadon. Persze civilben is látni rajtam mert lefosom a közvéleményt és képes vagyok ebbe lemenni a sarki boltig vagy a bevásárlóközpontig. Figyelem ahogy öltözködik lassan, kiválogatva mindent. Cat lakrésze olyan, mint ahol háborús atombomba robbant és minden szanaszéjjel van de engem nem érdekel. Nálam mondjuk mindez csak bőröndön és utazótáskán belül zajlik. Elég kompakt tudok lenni, nem úgy mint ő, aki a csajokat megszégyenítő mennyiségű cuccal képes közlekedni. De mindenhová.
- Na jah, majd nem megyünk messzire bár van gps-em nem akarok egész éjjel keringeni a környéken hogy mégis hol a halálban vagyunk éppen - rázom meg a fejem és aztán hátrasöpröm a félhosszú fekete hajam. Szerintem még így is rövidebb mint Caté, de nekem ez kényelmes.
- Hm, nem tudom erre jó esélyünk van amúgy mert Vice pl reggelig bulizni akar és ő is valakibe el akarja hagyni a farkát, szóval remélem Skinny is ezt teszi bár igazából mindegy, őt zavarja szerintem a legkevésbé - vonok vállat. Van egy olyan érzésem hogy nem lepődne meg, na persze mellettem miért lepődne meg bárki bármin is? A megjegyzésére elgondolkodom. Jó ötletnek tűnt de igaza van valahol, tutira megenne az irigység a színpadon és lehet hogy nem állnék jót magamért ha valamelyik tinipicsa a gitár alá akarna nyúlkálni Cat farkához, amit csak én szorongathatok jól meg, miközben tövig merülök a fenekében.
- A kurva anyádat ijesztgesd már! Rühellem ezeket a kis ocsmányságokat.. - morgok elégedetlenül ahogy bevallja nem i volt rajtam semmiféle féreg jószág csak elvitte a hülyeség a fejét.
- Tulajdonképpen egészen jó bámulni való volt, ahogy egész a pofámba toltad.... - vigyorodok el, hiszen ez nem pálya, nem vagyunk épp gátlásosak és könnyen zavarba jövő típusok. Akkor rég nem itt tartanánk, sőt inkább sehol sem.
- Nem veszek fel semmi olyat de max a felsőm tépheted szét, mert ha a agatyámban kárt teszel, akkor csúnyán leszünk egymással Kiscica, ezt tartsd észben azért - dőlök el az ágyán, amíg sminkel, nekem már megvan csak gyorsan beleugrok a másik nadrágomba és az atlétámra húzom az inget aztán kész is vagyok, nem nagy dolog. Türelmetlenül várom hogy elkészüljön addig a fejem alá gyűröm az egyik kispárnáját, annyira jellegzetes Cat illata van imádom ezt a parfümöt. Lustán nézem ahogy sminkel, istenien csinálja és trükkösen, a szeme hangsúlyos neki is, füstös szürke.
- Ahha, mert voltak olyan szívesen és szeretnivalók hogy felkutattak itt a környéken egy jó kajáldát és kértem hogy hozzanak nekünk is, szal jössz majd Vicének a kaja árával de majd lemeccseljük... - teszem hozzá hiszen lassan vissza is kell érniük már, én is éhes vagyok, és tudnék már enni nagyon is. Van a buszban egy kis konyhának nevezett valamicsoda ahol le tudunk ülni együtt, szűken de legalább jókedvűen és majd oda behúzódunk.
- Fogalmam sincs amúgy mit hoznak, de mondtam nekik hogy valami húsos dolgot, ami laktató, kelleni fog az energia - ami igaz is, a bulira na meg az afterre ami után úgy kidőlünk majd mint egy ló. Nem szoktunk visszafogottan bulizni az nem ránk jellemző.
- Igyekszem de tudod öregszem és fááááradok... időben le kell feküdnöm... - vigyorgok hiszen ez az, amit soha az életben nem tettem meg. Időben lefeküdni egyedül. Mással már igen.
- Nem tudok Cat, valamiért annyira ideges vagyok.... annak ellenére is hogy most szívtam ... - sóhajtom ahogy elém áll, és felnézek rá, szemeim megcsillannak és aljas kis mosolyra húzom a szám, pont jó szerve került elém. Odahajtom a fejem és közelebb húzom. Megmarkolom a fenekét, és pont a férfiasságára támasztom az állam onnan nézek fel rá kiskutyaszemeimmel.
- Hm? Mit is nézzek ezen annyira? - röhögök fel.

Szerintem az hitte, hogy sokára fogok elkészülni, ami igaz is, hiszen mindig szarakodok, de most kivételesen egész jól haladok. Már csak a hajam van vissza, az meg gyorsan megy, a többi megvan.
- Jó akkor majd a többit hozom magammal, nem akarom még felvenni a dzsekit, bár azt menet közben úgyis le fogom venni, de tudod, fontos a show – vigyorgok rá és a hajam baszogatom tovább.
- Nem értem mi bajod, tök jól nézel ki a képeken. A rajongók csak túl idegesek és remegő kézzel nehéz jó képet csinálni. De ez van, felizgatja őket a közelséged. Amúgy meg ne engedd meg mindenkinek, aztán ennyi – vonom meg a vállam, szerintem jól néz ki. Arról meg nem beszélve, hogy biztos nem azt csinálja, amit én, szoktam látni, hogy ő mindenkinek megáll egy képre vagy aláírásra. Én nem. Azt nem mondom, hogy bunkó vagyok, hiszen tudom, a rajongókból élünk, de akkor sem hagyhatom, hogy mindenki akkor és olyan képet csináljon, amilyet csak akar. Tudni kell néha nemet mondani, különben a fotózás hosszabb lenne, mint a buli.
- Amúgy meg nekem van pár jó képem rólad, de szerintem nem akarod, hogy a rajongók lássák – kuncogok, szerintem pontosan tudja milyen képekről van szó. Néha csinálok róla csak úgy, néha az ágyban is. Szar lenne, ha egyszer elhagynám a telóm vagy egy őrült rajongó ellopná. Akkor megszívnánk rendesen. Piszkálom a hajam és csak helyeselni tudok arra, amit mond.
- Ha fáradt vagyok, nekem mindegy hol alszom, de jól jönne legalább egy éjszaka egy hotelben. Normális fürdő, normális ágy. Jó lenne. A legjobb meg az lenne, ha végre otthon lennénk, pedig szeretek turnézni. Mindegy, majd holnap kipihenjük magunkat – magyarázok. Azért jó úton lenni, mert így állandóan együtt vagyunk. Bár mi otthon is. Le sem szakadunk egymásról, mert ez így jó mindkettőnknek. Nem érezzük úgy, hogy nincs levegő, hogy ez zavaró lenne. Egyáltalán nem az.
- Jó, szerintem se mondjuk el a többieknek, ha akarták, már úgyis rájöttek. Amíg nem bukunk le, maradjon a mi titkunk. Eddig elég mázlisták voltunk, de egyszer tuti ránknyit valakit és akkor hiába tagadnánk – kuncogok felé fordulva egy pillanatra, aztán megint a tükörre figyelek. Nem vagyok szégyenlős, de azért azt nem szeretem, ha ilyen helyzetben ránk nyit valaki vagy csak észrevesz és bámul. Az is igaz, hogy nem venné el a kedvem, de attól még nem szeretem.
- Jah kész szerencse, hogy van a telóban gps, utálom, hogy minden este idegen helyen vagyunk és azt sem tudom végül hol kötünk ki és hogy jutunk vissza a buszhoz – sóhajtok fel. Volt már olyan, hogy sokat ittunk és telefon sem volt nálunk, legalább fél éjszaka mászkáltunk a városban, mire rájöttünk, merre kell menni. Az nem volt semmi. Azóta mindig van nálam telefon, abban gps, meg a cím felírva, hol van a buszunk. Enélkül már nem indulok el sehova. Ha bulival megy el az idő, az nem zavar, de ilyen hülyeségekre nem akarom pazarolni az alvásra szánt időt.
- Mert akkor mi lesz, ha letépem a gatyád? Megbüntetsz Whip? – nyújtok játékosan nyelvet és el nem tudom képzelni mit tenne. Amúgy is szoktuk kicsit durvábban csinálni, nem értem mivel tudná még ezt fokozni. Úgysem bántana. Ez még belefér, de nem lépné át ezt a szintet, szóval nem aggódok. Persze attól még lehet, hogy nem tépem le a nadrágját.
- Nem ígérhetek semmit, fogalmam sincs mennyire leszek türelmetlen és mennyire leszek kiéhezve. Ha most kaptam volna egy kis előételt, kibírnám a desszertig, de így fogalmam sincs, mi lesz végül a nadrágoddal. Majd gyorsan vedd le, ha nem akarod, hogy baja essen. Én nem fogok finomkodni – vigyorgok rá és tudja, hogy így is gondolom. Ismer már, hiszen ő is pont olyan, mint én.
- Legalább kajánk lesz, ez tök jó. Azért ajánlom nekik, hogy valami jót hozzanak… - gondolkodok hangosan. Sokmindent megeszek, pár dolog van csak, amit utálok, ha azokba beletalálnak, tuti nem fogom megenni, éhesen meg nem megyek színpadra. Akkor majd cserélek valakivel vagy ilyesmi, nem tudom, de a fiúk úgyis tudják mit utálok. Tuti nem akarnak direkt kibaszni velem.
- Ha hús van benne, az már csak jó lehet. Nem is értem, hogyan akarod ezt lemeccselni. Fizessem ki neki természetben? Ezt te sem akarhatod – nevetek fel, bár tudom mire gondolom. Legközelebb majd én fizetek vagy ilyesmi. A gond csak az, hogy én nem nagyon fogok elmenni kajáért, mert én mindig késésben vagyok, mindig én vagyok az utolsó és mindig rám kell várni. Nem férne bele, hogy buli előtt kajáért rohangáljak. Éppen elég megvárni azt, amíg megeszem, ami elém tesznek. Az is sokáig tart, nem szoktam elkapkodni.
- Jajj te szegény öreg zenész ember, majd lefektetlek én időben. Persze alvás nem lesz, remélem nem gond. Úgyis csak arról volt szó, hogy le akarsz feküdni. Abban benne vagyok, de ez a kijelentés nem feltételezi, hogy aludni is fogsz. Nem fogsz. Majd holnap, de éjszaka meg hajnalban kellesz nekem, túl sok a feszültség, túl sok minden és áhh… dugni akarok veled, kurvára kívánlak már és te képes vagy nemet mondani – játszom a sértődöttet, de tudja, hogy nem gondolom komolyan, el is nevetem magam. Persze jó lett volna koncert előtt, de megértem, mindjárt kezdünk és most nem fér bele ilyesmi. Ennek ellenére próbálkozok. Ilyen vagyok.
- Mondom lazíts, hiába vagy ideges, azzal csak elbaszod. Idegesen nem lehet színpadra lépni, abból van mindig a sok szar, hogy valaki lemarad, elfelejti, elcsúszik az egész meg minden ilyen. Akarsz még szívni egy kicsit? Tényleg, engedd már el magad. Jók vagyunk és még próbálni is fogunk. Odalesznek értünk – kacsintok rá és közelebb sétálok. Egészen közel. Annyira, hogy az arcába tolom a farkam így nadrágon keresztül, de nem számoltam a következményekkel, mint mondjuk a kezei a fenekemen vagy az álla, ahogy megtámaszkodik a farkam felett.
- Nem tudom, neked kell tudni, te bámultad az előbb is. Ha már ilyen jó helyen vagy, nem akarod a szádba venni? – kuncogok és húzom kicsit, hiszen felfogtam már, hogy nincs időnk most ilyesmire, de próbálkozni azért szabad.
- Mondjuk, ha szeretnéd cserélhetünk is – vetem fel széles vigyorral. Én szívesen a számba venném, jólesne nekem is, neki is, sőt kimondottan akarom.

Magam is egészen megdöbbenek azon a jelenségen, hogy Cat szinte egyszerre kiszállt az ágyból, mint egy légies tündér és nekiállt tollászkodni. Ahha. Persze. Ő meg a tündér, egek lehet hogy egy vödör kávé kevés is lenne nekem. Kettővel kéne, vagy inkább egy egész hordóval. Na mindegy, ha lesz idő bedobok egy energiaitalt az fokozza a szert is, meg a piát is, remek esténk lesz.
- Én is hozom majd az ingem, próbára nem kell, és jah a show kedvéért még vetkőzni is hajlandó vagyok... - ahogyan Cat is, hiszen ő a nagy bálvány, legalább annyian sikoltják az ö nevét mint az enyémet és azért Skinny sem szerénykedhet neki is akadnak rendesen rajongói, bár ő istentelenül zavarba tud tőlük jönni. Biccentek Catnak, persze én is vetkőzni fogok majd ha nagyon melegem lesz bár nálam ez opcionális, nem annyira menetrendszerű mint nála, ő szívesen mutogatja azt a szép testét. Bár nekem sincs okom a panaszra de... néha kiüt rajtam a szégyenlősség. Hát nem vicces? Van abban valami amit mond de akkor is.
- Jah hát nyilván idegesek de azért egy kép nem olyan nagy kihívás szerintem, és én mindenkivel fotózok aki akar. Szóval még csak a verseny sem megy értem... - sóhajtom, mert tudom hogy Cat nem mindig áll meg, jó érzékkel egyensúlyozik az elfoglalt és a bunkó között. Néha az is tud lenni amikor belemoccan a képbe, vagy az én képeimre pofátlankodik fel. Vagy csak egyszerűen nem hagyja magát fotózni, eléggé szeszélyes pofa.
- Jó azok a képek nem számítanak, és remélem a kezedhez van ragadva a telefonod mert magam öllek meg ha azok a képek napvilágot látnak... - sóhajtom, nem szeretem amikor fotóz, főleg az ágyban de a legtöbbjéről nem is tudok, csak utólag. És elég kínosak is akadnak is köztük, de nem bírom megszerezni Cat telefonját hogy ezeket kitöröljem onnan. Nagyon őrzi az a kis bestia.
- Jó alapvetően nekem is mindegy, de attól még a lelkem kiesik ettől a hülye zötyögéstől... Persze szeretem meg minden de attól jól esne végre a saját ágyamban aludni, normális fürdővel... ahh isteni lenne - sóhajtok fel. A turnézásnak is megvan a maga varázsa és szeretem is csinálni, de egy idő után nyűgös leszek és az otthoni ágyam akarom és a kutyámat. Mert Cat néha igaz hogy elég nagy állat, de nem ér fel Lucyval. Sunyi kis mosollyal nézem ahogy sminkel, ezen már túl vagyok, inkább elképzelem ahogy láncot kötök a nyakába és úgy sétáltatom meg. Hm, perverz volnék? Istenem egy kis hiba még bennem is lehet. Ha hazaérek, el fogok menni egy wellness hétvégére. Igen, ez egy egészen jó terv.
- Szerintem nyílt titok, de gondolom úgy vannak vele hogy ha mi nem beszélünk róla, akkor ők sem. Amíg nem lesz egyértelmű, addig hagyjuk ezt ennyiben - bólintok rá, hiszen elég nehéz lenne bármit is letagadni ha mondjuk ránk nyitnának vagy olyan helyzetben látnának minket, amit nem igen lehetne máshogy kimagyarázni. Nem aggódom ezen, nincs
Mélyen egyetértek Cat megnyilvánulásával a gps-t illetően, legendásan nem tudok tájékozódni így én is csak azzal megyek bárhová is, mióta egyszer rohadtul beszoptuk egy ilyen miatt. Sokat ittunk, telefon persze a buszban vigyorgott, és mi összevissza keveregtünk. Na, azóta egy lépést se a mobilom nélkül. Még a színpadon is a zsebemben vigyorog, nem zavar az ott senkit.
- Pontosan. Ha kárt mersz tenni a gatyámban, akkor a térdemre fektetlek és úgy elverem a segged hogy egy hétig nem fogsz rendesen ülni! - vágok szigorú fejet, hogy komolynak hasson a fenyegetésem, mert képes lennék rá hogy elverjem azt a szexi seggét.
- De az is lehet hogy a legközelebbi koncerten egy láncon vezetnélek fel a színpadra... - nem tudom melyik lenne neki nagyobb csapás. A fenekelés vagy a nyakörv. Bár az utóbbit még lehet élvezné is...Cöh....
- De most nincs rá időnk és full ideg vagyok ha nem látnád. Te meg nagyfiú vagy már, ki fogod bírni hogy nem most duglak meg hanem pár órával később, amikor túl vagyok hat idegösszeomláson és három szívrohamon... - válaszolok ahogy heverek a kis párnáján és azt szorongatom. Puha és Cat illatú. Jó rajta feküdni amíg ő hajat csinál meg tollászkodik, szépítkezik. Szeretem a tartós sminkeket, amik nem jönnek le csak úgy.
- Na jah, tuti amúgy hogy valami olyasmit hoznak, mondtam hogy valami sültet ennénk, mert az ugye eléggé laktató és kelleni fog az energia az estére hogy letoljuk a bulit... - gondolkozok el, hiszen én tuti ki fogom magam ütni reggelre, és egész nap aludni fogok. Gyönyörű kilátások, csak tartanánk már ott komolyan... Felmorranok a feltételezésére. Féltékeny? Ki? Én? Soha!
- Hülye. Nem természetben hanem máshogy. Pénzben, piában, akármiben természetben csak nekem fizethetsz! - mordulok reflexszerűen, hiszen ő az enyém, és nem hinném hogy mellettem olyan sok ideje és kedve lenne másokkal is ágyba bújni. Eléggé le szoktam strapálni a Kiscicát. Alig várom hogy visszaérjenek, most már én is éhes vagyok és fellépés előtt nekem mindig ennem kell, mert különben lefordulok a színpadról. Éhesen nem lehet énekelni. Erre meg még hisztizni is elkezd, hát én ezt nem hiszem el... Micsoda egy macska. Jól fel akar még ő is idegelni?
- Jah hát tudod a kor meg minden... Hm? Mióta tudod te jobban hogy mit fogok csinálni éjjel, mint jómagam? De igaz, aludni majd holnap fogunk a mai éjjel nem erről szól és nem lesz jellemző. Jajj Cat hogy az isten basszon meg, ne hisztizz már... - borzolok a hajába vigyorogva, tudom hogy nem komolyan hisztizik, most nem, az sokkal hangosabb szokott lenni. Mindennapos jelenség az is hogy egymást öljük. Mint most is. Bár most még enyhén csak, és nem is komolyan.
- Elméletben ez nagyon szépen hangzik, csak egyszerűen... áh nem tudom. Csapjál fejbe. Vagy nem tom. Csinálj velem valamit... - morgolódok, még mielőtt az arcomba tolná a farkát, és magamhoz nem húzom. Megtámaszkodok, és onnan nézek rá fel, ilyenkor egészen cuki tudok lenni. Csak viselje el valaki az über cukiságom. Khm.
- De én nem tudom... - válaszolok neki ahogy elengedem a fenekét. Nem akarom leszopni, vagy mégis akarom? Attól megnyugodnék? A faszom se tudja. Kifűzöm az övét, és lehúzom a sliccét is. Szokás szerint nincs alatta alsó, nem is értem hogy tud így létezni. Bár amilyen szűk a gatyája, nem is csoda, ez alá még egy tanga se férne el, nem hogy egy rendes boxer. Mint amit én is hordok. Azt hiszem ezzel el is döntöttem a dolgot.

Ez egészen könnyen ment, máskor nem szoktam ilyen hamar felkelni. Most viszont engem is nyomaszt az, hogy nagy helyen lépünk fel és persze nem bántam volna, ha előtte lazítunk egy kicsit Whip-el, de mindegym buli után úgyis bepótoljuk. Behajtom rajta, ezt ő is tudja és nem szokott ellenkezni. Hülye is lenne. Ami jó, azt hagyni kell. Felnevetek a méltatlankodására.
- Nyugi, szerinted elhagyom a telefonom vagy odaadom másnak, ha még te sem tudod megnézni és kitörölni azokat a képeket? Biztonságban vannak – vágom rá vigyorogva, azért azok között rólam is vannak olyan képek, amit nem kéne másnak látnia. Nem vagyok hülye. Nem fogom nyilvánosságra hozni.
- Jó, egy nagy ágy és egy rendes fürdő jó lenne, ott kényelmesebben tudnánk lazítani és szexelni – értek vele egyet, hiszen nekem ez a két dolog a legfontosabb. Az alvás és a szex. Persze mindkettő vele. Nyilván mindketten fáradtak vagyunk, de attól még ez jó buli és otthon is egymás nyakán lógunk, néha többet vagyok nála, mint otthon vagy fordítva, ő van nálam. Akkor sem bírjuk egymás nélkül. Vele még aludni is jó, ez meg nagy szó nálam. Felkuncogok a kijelentésére.
- Simán, ha a fenekelés a büntetés, tudod, hogy képes vagyok rá – nevetek, semmi kifogásom az ellen, hogy ráhúzzon párat a fenekemre és ezt ő is tudja. Persze nem szeretem, ha fáj, de ennyi bőven belefér. Ez még izgalmas. Tudja, hogy ezzel nem fog visszatartani, de nem is akar. A következő lehetőség még jobban tetszik.
- Tényleg láncon vezetnél fel a színpadra? Tuti letépem a gatyád… Nem lehetne mindkét büntetés? – lelkesedek, mint egy gyerek, aki játékot kap. Tuti nem vagyok normális, de nem is akarok az lenni. Én élvezem az életet és nem játszom meg magam. Ez pedig, amit Whip mondott, kifejezetten izgat. Vagyok elég őrült ahhoz, hogy ki is próbáljuk egyszer.
- Jó csak jönne már a kaja, nem tudok se éhesen színpadra lépni, se úgy, hogy előtte bazabáltam. Kell egy kis idő – teszem hozzá, egyetértek vele, éhesen nem lehet bulit csinálni, de ha tele vagyok, akkor sem.
- Na mi van? Féltékeny vagy? Persze, hogy pia vagy pénz, ilyesmi… - kuncogok, hiszen ez elég rendes kirohanás volt, elárulta magát, hogy nem adna másnak, én kellek neki. Elégedett vigyorral nézek rá. Pont így reagálnék én is fordítva, azt hiszem ez már több köztünk, mint szex, de még nincs kimondva. Így is jó, nem az számít, hogy mit mondjunk, hanem, hogy mit érzünk. Ő is ugyanazt érzi, amit én, ebben biztos vagyok.
- Nem hisztizek, csak na… igazán megdughatnál, lehet, hogy nagyfiú vagyok, de ezzel tudsz a legjobban lenyugtatni – nézek rá nagy szemekkel és közelebb megyek. Az arácba tolom a farkam meggondolatlanul, ő pedig megtámaszkodik rajtam.
- Mit csináljak veled? Mihez lenne kedved? Bízd rám magad – suttogom és beletúrok a hajába érzékien.
- Szerintem pontosan tudod – mosolygok rá, egyszerűen nem tudok ellenállni neki, mindig akarom és az sem érdekel éppen hol vagyunk vagy mennyi időnk van. Egyszerűen ilyan hatással van rám. Megőrülök.
- Szerintem most fogunk lebukni, ha elkezdjük – kuncogok, de tudja, hogy nincs ellenemre. Ez nem tart vissza. Úgyis mindenki tudja, nem számít, hogy biztosak lesznek benne végre. Együtt vagyunk és kész. Mások véleménye egyikünket sem érdekli, még ebben is hasonlítunk. Felsóhajtok, ahogy kibontja a nadrágom.
- Annyira kívánlak. Szopj le vagy dugj meg, csak csináld – nyögök fel és érzékien beharapom az alsó ajkam. Kicsit közelebb tolom a csípőm, rábízom a választást, úgyis ugyanazt akarjuk.