Hogy gebedne meg, aki kitalálta hogy az év bizonyos napján  húzzon mindenki rémisztő maskarát magára, és kenje ki a képét hányás színű festékekkel..A munkahelyén amúgy is jóval több az egy főre jutó hulla mennyiség mint az amerikai átlag, és semmi szükség nem lenne  rá, hogy efféle ízléstelenségekkel bombázzák a gyászoló családtagokat! Chris idegesen végigsimított elegáns, de unalmasan szürke nadrág kosztümjén, mielőtt belépett volna a jelmezkölcsönző harsányan kivilágított ajtaján.

Holnap Halloween, és alighanem a legjobb cuccokra már lecsaptak a vevők,  míg a későn észbekapók-mint például Chris-, kénytelen lesz beérni megint valami ócska Drakula vagy kopogó szellem hacukával. Bár ha meggondoljuk, sápadt bőrével-leszámítva  sötét haját-, simán elmenne Caspernek, a kísértetnek. Is.

Jól számított, az üzlet tele volt vásárlókkal. Jobbára űzött tekintetű szülők  féktelen kölykeikkel rótták a vállfákkal teleaggatott hosszú sorokat, próbálván túlélni a mai, és a holnapi napot. Találomra odasétált egy kevésbé zsúfolt sarokba, hol különböző színű és méretű, titokzatos eredetű szőrös köpönyegek a hozzá illő süvegekkel kínálták magukat.

- Mi a franc ez..? - Motyogta Chris maga elé, ahogy viszolyogva megérintette az egyik mocsárszínű, rühes kutyára emlékeztető köpenyt. Évek óta nem néz tévét, moziba se jár, szóval jócskán le van maradva az aktuális filmsikerekről. Vagyis bármi lehet. Bizonytalanul körbenézett, hátha talál egy eladót, de látva a tömeget, azonnal le is mondott róla. Viszont gyerek van itt dögivel, talán akad itt egy, aki segít neki. Gyerekek..hm rémisztő teremtmények. Esznek-isznak, ordibálnak, felforgatnak mindent maguk körül, nem nézve se Istent, se embert. Esetleg öltözzön be gyereknek? Nem is rossz ötlet! Mr Molina, a drágalátos főnöke tuti rekedtre üvöltözné magát, ha meglátna akár csak egyet is a balzsamozó asztal mellett.

- Ööö..Helló! - Pislog meglepődve a kislányra. Nocsak. Halloween jó tündére máris teljesítette a kívánságát. De most mihez kezdjen vele? Egyáltalán, hogy működik egy gyerek?! Chris nem emlékezett rá, hogy milyen volt gyereknek lenni. Amíg a többi kislány babázott, vagy teazsúrt szervezett, addig Ő a házuk mögötti fészerben rendezgette a bogár és lepkegyűjteményét, vagy éppenséggel elhullott állatokat boncolt titokban. Az anyja egyszer próbált babát ajándékozni neki - nagyon szép pisilős, sírós baba volt, még pislogni is tudott - , de Chris csupán arra volt kíváncsi, mi van a gumitest belsejében. Sajnos mint kiderült, nem sok minden.

Nos szóval most itt áll előtte ez a kislány kalóz kalpaggal a fején, és neki beszélgetnie kéne vele. Chris tétován rábökött az eddig stírölt szőrös jelmezre - Ő ugyan hozzá nem nyúl még egyszer! -, és megkérdezte.

- Te tudod mi ez? - A ruhadarab szaga halványan emlékeztette a balzsamozáshoz használt formaldehidre, némi molyirtóval felturbózva. Basszus..tán csak nem valakiről vagy valamiről lenyúzták?! Chris bármilyen testet, legyen szó emberről, vagy állatról, szentként tisztelt, és nem volt hajlandó magára húzni semmilyen állati eredetű holmit. - Kéne valami jelmez a munkahelyemre..Te már választottál valamit? Kalóz leszel? Fekete Szakáll szelleme?

Tán még gyerekként látta valamelyik tévéadón ezt a régi filmet, amiben egy vicces kalóz szellem kevert sok bajt. Chris savanyúan rámosolygott a kislányra, aztán némi irigységgel rábökött annak a hajára.

- De szép vörös hajad van. Szuper boszorkány lenne pedig belőled. Nekem mindig csak azokat a hülye vámpír jelmezeket ajánlgatják, mert fekete a hajam, és hulla sápadt vagyok.- Pedig volna néhány ötlete, hogy egy magafajta vékony sápadt lányon mi állna jól Halloween estéjén, ám úgy tűnik, a jelmezkölcsönző ruhatervezőjének az agya csak egy témára van ráállva..

- Ja, be kell öltöznünk..- Válaszol Chris, majd undorodva biggyeszti le az ajkát, ahogy a kislány végigsimítja a szőrös jelmezt. A tenyere szabályszerűen viszket, nehogy visszaráncigálja a gyereket onnan, noha meg van róla győződve, hogy milliónyi baktérium, élősködő telepedett meg a szőrszálakon. Na de nem ő az anyja a kislánynak..Tényleg, hol lehetnek a szülei?!
- Hááát... én allergiás vagyok az állatszőrre. - Vonja meg a vállát sajnálkozva, bár azért annyira nem sír a jelmez után. Fertelmes hacuka, annyi szent. - És tudod, vegetáriánus is vagyok. Szóval amellett, hogy nem eszem húst, elvből sem veszek fel semmi olyat, ami állatból készült.
Chris nem tudja, mennyire tájékozott a kislány a vegetarianizmusról úgy általában, illetve tisztában van e a szó jelentésével, de ha az megkérdi, nagyon szívesen elmagyarázza majd neki.
- Ariel..? Ő ki? - Chris sajnos annak idején nem a Disney meséken szocializálódott, így fogalma sincs, miről beszél a gyerek. - De hát az Ariel férfi név!
Kicsit értetlenül bámul a vörös hajra. Az egyetemen volt egy évfolyamtársa, egy zsidó fiú, azt hívták Arielnek, és még..
- Hű várj csak! - Lelkesedik fel, mert eszébe jut valami. - Olvastam régen egy Ariel nevű szellemről is. A Vihar című mese egyik szereplője. Egy jó szellem! Szuper ötlet anyukádtól!
Nem említi Shakespeare-t hiszen egy ilyen kislánynak az még elég nehezen emészthető olvasmány lenne, majd talán pár év múlva..
- Farkasember..amindenit! honnan tudsz te ilyesmiket?! - Chris kezdi kicsit más szemmel nézni a gyereket. Nem nagy ismerője a kisleány léleknek, de nem tartja valószínűnek, hogy farkasemberes babát szorongatva aludnának el a rózsaszín fodros ágyukban.
- Én inkább sikító szellem lennék. Egy banshee. De olyan jelmezt soha nem csinálnak. - Szinte szomorúan mondja, hiszen a legnagyobb örömmel sikoltaná bele Hank Molina fülébe, hogy mekkora pöcsfej!

Chrisnek jó orra van kiszagolni bármit, ami valaha élt, mozgott, adott esetben pedig az istállóban kérődzött. A jelmezből áradó molyirtó és formaldehid szag alatt tisztán érezte a cserzett bőr illatát, ami még nem is lenne kellemetlen, de a szőrzet kopottsága és kinézete nem sok jót ígért. Bele sem mert gondolni, min mehetett keresztül az a nyomorult állat, amiről lenyúzták.
- Van szörnyes könyvetek? Tök jó. És az anyukád engedi hogy olvass belőle? Jó fej lehet. - Őszintén elcsodálkozik. - Én Chris vagyok..
A kislány felé nyújtja a kezét, mivel újdonsült ismerősével olyan szintre jutott a kapcsolata, hogy most már illőnek érezte a bemutatkozást. Reméli, egy viszonos lesz.
- A banshee? - Chris roppant megörült, hogy egy kicsit mesélhet az egyik kedvenc mitikus szörnyéről. - Nem biztos, hogy benne lesz a könyvedben, mert nem annyira ismert, mint például a kopogó szellem.
Afféle családi női szellem..Megérzi a halált, és olyankor sikít, jajgat. A ruhája tépett, haja hófehér..minél hangosabban sikít, annál borzalmasabb az illető rokon, hozzátartozó halála.
Kicsit elréved a semmibe, gondolatban már mint bansheet látja magát, ahogy odasettenkedik a főnöke mögé, hogy a szívbajt hozza rá a sikolyával...

- Hm..helyes! - Bólint picit megkönnyebbülten, mikor megtudja, hogy a kislány szörnyes könyvének nincs gyermeki lélekre ártó, visszafordíthatatlan hatása.
- DL? Csak így? - Kérdi csodálkozó mosollyal. - Elárulod, minek a rövidítése?
Őszintén szólva rettenetesen furának találja a helyzetet, hiszen idejét sem tudja, mikor beszélt egy DL korabéli gyerekkel, és abban sem biztos, hogy vajon megtalálta e vele a közös hangot. Bár a kislányt nagyon aranyosnak találta, ami persze még nem garancia arra, hogy a rokonszenve viszonzatik.
- Hogyan..? Jajj nem, nem nézhet ki akárhogyan a banshee, DL. - Rázza a fejét a kérdésre, majd egy picit elgondolkodik. - A banshee nem feltétlenül rémisztő külsejű, viszont az arcvonásain viseli a családja minden bánatát, fájdalmát. Ajka örökké sikolyt formáz, és ha meghallod a kiáltását, magad is úgy érzed, hogy a világ megfagy körülötted..De a ruha persze lehet bármi, csak tépett, és ódivatú legyen.
Chris odakukkant a legközelebbi sorra, ahonnan csodák csodája eltűnt az összes vásárló, és még némi fehéres leplek is kilógnak a sok beazonosíthatatlan jelmez közt.

This Is Halloween

A kislány csak bólint és egy halk, de határozott ahamot hallat. Tekintete ugyan még a nőn, de gondolatai már a ruhákon járnak.
Lágyan szorítja meg a nő kezét, nem igazán tud még mit kezdeni egy kézfogással, sosem csinálta még, majd picit morcul a tekintete, ahogy Christina a teljes nevére kérdez rá.
– Nem…– enyhe fintor a gyermeki ajkakon – Túl lányos – fűzi hozzá, s inkább a ruhák felé fordul. Fogalma nincs, hogy ezzel udvariatlanságot követett el, jobban izgatja a banshee jelmez, s ahogy hallja az újabb információkat a sikító szellemről, úgy állnak össze a fejében a gondolatok. Ellépdel Chris mellett, végigmegy azon a soron, amit a feketehajú nő irányzott be, és amin nincs senki, majd elkezdi a fehér ruhákat nézegetni…
Hogy miért fehér?
Mert egy magára valamit is adó kísértet fehérben jár!
Újra a nőre néz, s megnézésre kihúz a sorból egy – talán – menyasszonyi ruhát, amit az imént szemügyre vett…
Csipkés, tüllös, gyöngyös csoda, első blikkre, mint egy igazi, de jobban megnézve látszik, hogy nem a legpatentabb darab. Viszont, a célnak megfelel.
– Csak meg tetszik tépni, meg egy kicsit bepiszkítani itt alul – fordul teljes testével a nő felé.

✿

[/color][/color]

- Hm. - Bólint DL magyarázatára, miszerint a titkolt keresztneve túl lányos. Olyan rossz azért nem lehet..gondolta Chris, legalábbis a kezdőbetűket nézve szerencsére nem Tiffany vagy Chastity például.
A kislány keze kellemesen puha tapintású, picit átsejlik mögötte a megilletődöttség, de Christ nem zavarja, ő mindenkinek így mutatkozik be, legyen az kilenc, vagy akár 99 éves. Legközelebbi találkozáskor - ami ebben a hatalmas városban ugyan nem valószínű - , már úgyis felszabadultabban fognak viselkedni egymással.
Ám mire gondolataiban ide jut, DL elhúz az üressé vált sorra, és a lehetséges jelmezeket mustrálja szakértő szemmel.
A kiválasztott ruha meglepően szép, csak hát ugye túlságosan is tipptop. Sehol egy szakadás, egy gyanús koszfolt. Tiszta, mint a frissel hullott hó. Bár ha közelebbről is megvizsgálja..
- Jajj..DL! Megtépni, bepiszkolni?! - Döbben meg Chris, nagy szemeivel rémülten körülnéz, nem e hallotta meg valaki. Alighanem Ő volt az USA legtörvénytisztelőbb ( és ezzel együtt a legunalmasabb ) állampolgára, aki még egy használt rágógumit se köpött ki az úttestre soha életében.
- Mégis hogy..? Ha valamit kikölcsönzök, akkor ugyanolyan állapotban vissza kell szolgáltatni. - Sóhajt Chris. - Bár..szerinted itt el is adják a jelmezt, ha kérik?

Bizonytalanul nyúl a menyasszonyi ruháért azt taglalva magában, vajon hányan fogdosták össze a finom brokátanyagot...Hány potenciális influenza vírus hordozó egyed tüsszentett rá, kente rá a bacikat. Viszont DL segítőkészsége rettenetesen jólesik neki, és nem akar bunkónak mutatkozni előtte, így hősiesen átveszi a jelmezt.
- Nem is tudom..- Pillant DL-re kérdőn. Mint valami ritka rovart, úgy vizsgálja a ruhát. - Szerinted jól állna, ha befesteném a a szegélyeit szürkére, vagy kékre?
Maga a ruha ujjatlan szabású, derékban bővülő szoknyával, hosszú uszállyal. A karcsú Chrisen talán még jól is mutat majd.
- Huhh..nézd, ott egy üres próbafülke!- Csapott le Chris a ritka alkalomra bőszen, gyorsan el is foglalta a helyet, magával hurcolva a ruhát is. Aztán még mielőtt összehúzná az elválasztó függönyt, kisandít DL-re.
- Ugye megnézed majd, hogy áll rajtam? - A tükörben nem bízik, ott így is úgy is jellegtelennek, semmilyennek látná magát.

DL vállvonogatása ő maga is elbizonytalanodik, de azért nem hagyja nyugodni az ötlet, miszerint kéne egy kis szín a koszon kívül arra a ruhára. Megtépkedem szépen, és a cafatok végét belemártom egy kis híg ruhafestékbe...Szürkéskék..vagy acélkék...Sose veszek fel teljesen fehéret, mert az amúgy is sápaszt...na nem mintha tetszeni akarnék valakinek...
Chris magvas gondolatait megakasztja DL új szerzeményének szemügyre vétele. Hmm az a süveg egyszerűen fantasztikus!. Vajon illene a menyasszonyi ruhához? A lány elhessegeti a képtelen ötletet, inkább csinál hozzá majd valami száraz virágokból font fejdíszt, az majd megadja a túlvilági fílinget.
- Vááá..- Rávigyorgott a kislányra, majd elkomolyodott, és baljós tekintettel szavalni kezdett a próbafülkéből.
-„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű,házad Griffendél. Oda csak az kerül, ki semmitől se fél. Hugrabugnak nyájas népe. békés, igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy, s jámbor – ez világos. A bölcs öreg Hollóhátban, éles elmék várnak. Kiknek a tanulás kaland, oda azok járnak. Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, ne is tekints másra: A Mardekár való neked. Ott lelhetsz sok társra.”
Aztán a filmbéli, rátarti süveget utánozván behunyta a szemét, és felhúzott orral hátat fordított DL-nek, behúzva maga mögött a függönyt. Nem tehetett róla, rajongott a Harry Potter könyvekért..
- DL, a helyedben én vinném a süveget! - Sutyorgott ki a függöny mögül azért a biztonság kedvéért, mert ez volt az igazság. De sajnos ő már elvileg egy megfontolt, felnőtt nő, neki méltóságteljes jelmezt illik felvenni, nem holmi gyerekmesékből kölcsönözni a gúnyát. Na nem mintha a Harry Potter habkönnyű tündérmese lenne, éppen ellenkezőleg..
Viszont a saját választott ruhájával kell most foglalkoznia, így takaros, megfontolt mozdulatokkal gyorsan levetette szürke nadrágkosztümjét, és szépen felakasztotta a fogasra. A menyasszonyi ruha mérete szemre megfelelt - sajnos semmilyen címke nem volt benne - és meglepően könnyen belebújt, a selymes anyagba szinte belecsusszant. A cipzár oldalt volt elrejtve, így viszonylag egyszerűen magára is húzta, nem volt szükség segítségre az öltözködésnél.
- Hmm.. - Szándékosan nem nézett a tükörbe, egy picit megigazgatta az uszályt, majd elhúzta és kipislogott a függöny mögül. - DL..?

Chris mit sem sejtve a Harry Potter könyvek iránti ellenszenvéről kutatja bőszen a szemeivel  DL-t. De sajnos csak addig tartott a Griffendél, vagy ha jobban tetszik a Mardekár-ház dicsősége, míg a vörös hajú leányzó meg nem pillantott valami jobbat a jelmez kínálatban. Legalábbis Chris listáján mindenképpen előkelőbb helyen található a Gyűrűk ura a varázslótanonc kalandjainál..
- Szőrös talpat nem találtál hozzá? - Hunyorog DL-re, ahogy bírálóan végignéz a sámlin kuporgó alakján. A kislány a kócos vörös hajával, ravaszul csillogó szemeivel tökéletes hobbit lenne. - Meg persze hobbit fület se ártana beszerezni...
- Öööö - Reagál ő is hasonló értelmes szavakkal DL észrevételére. Sovány kis kobold arcát mély ráncok keresztezik át hirtelenjében, amit akár hitetlenkedő fintornak is mondhatná bárki. - Arwen? Inkább az Angmari Boszorkánykirály..
Félve pillant a tükörbe. Fura érzés a ruhát viselni, olyan...nőies. Idegenkedik is rendesen tőle, a feltáruló tükörkép meg a ráadás.
- Ez...nagyon kedves tőled DL. - Sóhajt meghatottan. - De sajnos messze vagyok Arwen szépségétől.
Arwen szép, de egyben rettenetesen unalmas..Sajna Chris úgy véli, hogy csak az utóbbi tulajdonsága illik rá.
- Tényleg nem valami ijesztő..Hát, víz nincs sok erre, csak homok a sivatagban. A homokvihar se lenne rossz..- Kinyújtja a nyelvét a tükörképre, majd döntésre jut. - Megveszem, aztán szétszaggatom. Az lesz a legjobb. Spriccelek rá egy kis művért is.. Mi a véleményed..? 
Chris megerősítő véleményre vár a vörös hajútól, aztán hirtelen szöget üt a fejébe valami.
- Tényleg..van itt veled valaki? Nem keresnek már? - Az üzlet tele átok rossz kölykökkel, lestrapált, fáradt szülőkkel. Könnyedén eltűnhet szem elől a rosszalkodó csemete..

A művér tényleg menő, bár meg sem közelíti a valódi rubintos árnyalatát, és ahogy fokozatosan kap egy finom rozsdás élt, ahogy végignyalja a levegő..A művér büdös festékszaga Christ inkább egy lakásfelújításra emlékeztette, pedig az elmúlás fémes illatából annyi mindent ki lehet szimatolni! Életet, halált, szerelmet és vágyódást, a földet, ahonnan táplálkozott a test..Mindent.
Sajnos DL túl kicsi még ahhoz, hogy Chris megmutassa neki mindezeket, így csak egyetértően bólogat.
- Jah, tök jó! És ki is lehet mosni a ruhából. Ha valódi vér lenne..akkor a főnökömét csapolnám le..- Vigyorgott DL-re. - De az igazi vért szinte lehetetlen kimosni, ha már rászáradt, így sajnos marad a mű.
Szinte szomorú, mire a mondat végére ér, hiszen Mr. Molina vére még egy foltosan maradt jelmezt is megérne neki.
- Nincs meleged? - Aggódva pislog a tollászkodó gyerekre. Kissé túlzásnak tartja a hajtincsek csuklya alá tuszkolását, és furcsállja a hebegést. Belevaló kiscsajnak ismerte meg - nem mintha a jelmezpróba pár percében bárkit ki lehetne tökéletesen ismerni - és most mintha..
"DL?!..." Hallja ő is a kiáltást, és összehúzza a szemöldökét.
- Az anyukád DL? Talán szólnod kéne neki, hogy itt vagy.- Chrisnek nincs gyereke, de hasonló helyzetben tuti kiordibálná a hangszálait..Mindenesetre kicsit tanácstalanul álldogál a próbafülke előtt, áruló nem akar lenni, így csak várja az eseményeket ide-oda pillantva DL, és a hang irányába. A _hang_ mely tényleg kifejezetten anyukás, és keserédes emlékeket ébreszt a lányban..

Chris szerint hatalmas téveszme az, hogy a gyerekeket óvni kell az élet csúnyaságaitól. A halál, a betegségek, a vér, és minden, ami a "normális" emberekben viszolygást kelt, éppúgy hozzá tartozik az élethez, mint bármi más. A kölykök sokszor jóval erősebbek, és tisztábban látnak sok mindent, mint amit elvárnának tőlük. Chrisnek szerencséje volt a szüleivel, ezzel még most, ennyi év távlatában is tisztában van. Amikor pár éves korától kezdett hazahurcolni kígyót-békát, rovartetemeket, az anyja nem kezdett el magánkívül sikoltozni, nem futott vele gyerekpszichológushoz..Csöndes, magának való apjával kiürítették a ház mögötti kis sufnit, amibe még egy régi íróasztalt és polcokat is kerítettek, majd szépen megkérték, hogy ezentúl oda hordja a "szerzeményeit". Kapott könyveket - eleinte gyerekeknek való, szép képekkel illusztráltakat -, aztán ahogy idősebb lett, egyre komolyabb, nehezebb olvasmányokat is. Az apja hungarocellből kivágott bekeretezett lapokat is készített neki, amire a rovarjait tűzhette és rendszerezhette őket szépen, az anyjától pedig kapott szép nagy öblös befőttes üvegeket az eleinte még élő állatoknak. Aztán..Chris pislogott egy nagyot, még mielőtt annyira belemerült volna az emlékeibe, hogy elfelejtkezik DL-ről, és titokzatos anyukájáról. Aki egyelőre pontosan olyannak tűnik mint Columbo hadnagy felesége a kedvenc tévé sorozatából: akit még nem látott senki, de valahogy érezni lehet, hogy jelen van mindenütt.
- Azért ugye majd bemutatsz neki? - Bandzsított DL-re komolyan azután, hogy magát is meglepve már azon gondolkozott, hogy szívesen látná újra a kislányt más körülmények között is.
Ismerkedésben soha nem volt jó, de DL-nek a jelek szerint ezzel nincs problémája..
Szemével követi a gyereket, ahogy már a sokadik jelmezt próbálja fel. Elmosolyodik a bajusszá avanzsált copfon, majd megjegyzi. - Ez nem valami ijesztő, DL. Álcának kiváló, de senki nem fog bepisilni ijedtében, ha így kopogsz be cukorkáért..A csuklya ütősebb szerintem...hmm..azt hiszem, nekem meg le kéne venni ezt a göncöt.Kissé utálkozva nézi magán az egyelőre hab tiszta menyasszonyi ruhát, majd visszalép a próbafülkébe.
- Megvársz? - Kérdi vigyorogva a gyerektől, majd behúzza maga mögött a függönyt.