Mikor mindenki azt hinné, hogy otthon van állandóan a sok szeszes ital társaságában, akkor mindenkit meglep egy újdonsággal. Szabadságot vett ki, hogy pár napos szesztúrára menjen a hegyekbe. A friss levegő mindig megteszi a jótékony hatását és a sok leülepedett rondaság a tüdejéről felszakad; emellett alkohollal gargarizálhat, hogy az alkohol gőzével segítse a folyamatot. Hamar összekészíti a túlélő felszerelését, ami pár üveg sör, némi kiadós hideg kaja, konzervek és a többi. Egy nagy hátizsákba belefér az egész. Edzett férfi, annak ellenére, hogy labor munkát végez. Ezután nem marad más hátra, mint áramtalanítani a lakást, majd távozik. A buszmegállóhoz sétál, aztán egy kellemes órás utazás során megérkezik a hegy aljához. Rögtön előveszi a kis butykosát, hogy abból enyhítse a szomjúságát. Kellemes csípős idő van, de ennek ellenére ő belevág. Az alkohol biztosan fogja őt fűteni, ráadásul faházban fog megszállni éjszakára. Erőt vesz magán, aztán nekivág az utazásnak. Van nála fényképezőgép, amit egyre kevesebbszer használ és többször nyúl az italokhoz. Néha megáll falatozni, de elsősorban a folyékony kenyereket szeretné eltüntetni. Mikor megérkezik a faházba, akkor kellemes mámorosság járja át testének minden egyes porcikáját. Ez nagyon jó állapot, s az embereknek fogalmuk sincs róla, hogy miért nem tud lemondani az alkoholról. Mindenesetre célja az, hogy lepakoljon és meleget csináljon a házban, hogy nyugodtan tudjon aludni az este. A ház ajtajához érve se szó se beszéd beront nagy hévvel, azonban a következő pillanatban már egy női alakot lát. Két lépést tesz előre, mikor észreveszi milyen helyes és az arca akár a nyusziké. Nyel egyet, mert teljesen meg van babonázva, aztán egy perc csend után szólal meg.
- Szia Nyuszi! Te szintén itt húzod meg magad éjszakára? - teszi fel a kérdését jogosan, mert nem számított társaságra. Úgy vélte, hogy teljes magányban töltheti el, sőt mások elől rejtve kisírhatja magát és leihatja magát teljesen. Tán nála létezik az a kifejezés, hogy álomba issza magát, de ezt egyedül senki sem tudja bizonyítani. Elengedi a kilincset, hogy megfordul és bezárja az ajtót, mert a meleg szökik és a hideg meg kéretlenül beoson a nyitott ajtón. Mikor újra szembenéz a társaságával, akkor felvonja a szemöldökét, aztán mosollyal az arcán megjegyzi neki.
- Tetszik a felsődön a maci. - valójában nem tudja kivenni pontosan, hogy milyen állat van rajta.
- Oh, még be sem mutatkoztam. Ferl Greden vagyok, de szólíts csak Ferlnek. - nyújtja a kezét, aztán ha megvan a kézrázás, akkor körülnéz a szállásukon. Nincs túl sok hely, ráadásul egy ágyat vél felfedezni. A másiknak hült helye van.
- Ohh a fenébe! Nyuszi, ez hallatlan nem? Elvinni innen az ágyat. Ne aggódj, majd én a földön fogok aludni.

Végre kitalálta hova menekülhet el a nagyváros elől, nincs is gyönyörűbb hely, mint a hegyek havas csúcsaikkal és fenyőerdeikkel. Még soha nem túrázott egyedül, így gombóccal a gyomrában indul útra. Friss, kristálytiszta levegő, csend béke és nyugalom vár rá… miután átverekedte magát a reggel kibontakozott dugón. Atán végre szabad az út ő pedig tövig húzza a gázt. Sikítani tudna örömében, mikor az adrenalin elborítja az agyát. Gerincén végigfut valami nagyon jó érzés. Egy óra elteltével véget ér az egyenes út így kénytelen megállni és előkotorni a térképet, hacsak nem akar teljesen eltévedni. Félreáll, nagy nehezen megleli a lapot kihajtogatja és kisebb nagyobb sikerrel megleli a helyes utat. Lekanyarodik rá és hamarosan közelebbről is előbukkannak a hatalmas havas hegycsúcsok. Lélegzetelállító. Rákanyarodik a kanyargós hegyi útra, ami hamaros átvált majd sáros földúttá és felvezet a hangulatos kis faházhoz, amit kinézett magának valamelyik turistaújságban. Hátán a hátizsák egy csomó túlélőcuccal, amit nem is tudja minek rakott be, de ezt írta a net és ő hisz neki. Mindent kijegyzetelt pontosan és, ami nem volt otthon hamar beszerezte, ahogy a medve sprayt, elemlámpát, hálózsákot, termoszt, stb, stb. Jobb élni, mint megijedni… Végigzötykölődik a sáros úton, szinte érzi, hogy a tüdeje kitisztul, a szmogos levegő helyét a hegyi levegő veszi át. Valahol itt kell lennie. Mióta is van úton? Kb két órája? Fáradt, hiába a monoton utazás is lehet fárasztó Egy helyen a fák csodálatos mezőt ölelnek körül. Lena azonnal leugrik a motorról és berohan a rét közepére. Nincsenek virágok, kopár minden, csak a fenyők zöldellnek, de így is mesebeli a táj. De ideje tovább indulni mielőtt besötétedik és itt ragad az erdő közepén. Még fél óra és sikeresen a házhoz ér, ami elég kihalt. Ha lehet a gombóc még nagyobbra nő a gyomrában, most már retteg is. Az eddig nem jutott az eszébe, hogy egyedül lesz. Letámassza a gépet előhalássza cócmókjait, majd hosszas szenvedés után kinyitja az ajtót és mindent laza mozdulattal az egyetlen ágyra hajítja, ami a szobában lévő három bútorhoz tartozik
Épp pakolászni kezd, hogy aztán körülnézhessen a ház körül, mikor hirtelen kivágódik az ajtó. Lena ijedtébe a kezébe kapja az elemlámpát és megpördül tengelye körül és egy férfival találja szemben magát, aki ugyan olyan döbbent fejet vág mint ő.
- He-helló! Igen, nagyon megtetszett ez a kis vacok.
A lámpát háta mögött gyorsan visszaejti az ágyra, mert a férfi cseppet sem tűnik gonosznak, sőt… A Nyuszi hallatán, a lány arcán széles vigyor jelenik meg.
- Érezd magad otthon! Sajnos nincs túl meleg itt.
Pulcsijára sandít, amin egy kutyus csücsül… bár igaza van jobban hasonlít a macira.
- Köszi, amúgy kutyus.
Kezet ráz vendégével.
- Lena Burke, de megfelel a Nyuszi is, aranyos.
Körbenéz, mintha még nem látta volna ő is azt az egy nyamvadt ágyat. Elhúzza ajkait.
- Ömm… rendben, de csak ha tuti nem baj…. És te… mi járatban erre Ferl?

Úgy tűnik neki, hogy nagyon megijeszthette a másikat, így nem habozik sokat azon, hogy elnézést kérjen. Van benne pia, de ez még nem az a szint, ahol elveszti a jó modorát.
- Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni, csak már erőm végénél jártam. Nem vagyok igazán hozzászokva ennyi mozgáshoz. A labormunka meg leginkább állás és ülés, s leginkább ezért mozdultam ki otthonról. - magyarázza el, hogy bizony jött mozogni, másik részről, hogy jó levegőn legyen. Jelenleg nem gonosz, sőt egyáltalán nem rossz pasi ő, csak éppenséggel a függőségei a rémisztőek. Ha normálisabb állapotban van, akkor igazán szerethető.
- Ez kedves tőled, hogy azt mondod érezzem magam otthon. Akkor teljesen úgy is csinálhatok itt mindent, ahogy ott? Nem fog zavarni? - teszi fel a kérdését, mert jobb előre tisztázni ezeket a dolgokat. Otthon szeret meztelenkedni, sőt mikor lusta, akkor egy száll boxerben heverészik csupán. A meleg kérdésére egyetértően bólint, mert érzi nincsen befűtve. Odasétál a kandallóhoz, amellett oda van készítve a tűzifa és a gyújtós. Egy fehér papíron megpillantja a házi szabályzatot, amit azon nyomban elolvas. Egy pont aggasztja csak, hogy szeszes italok fogyasztását tiltják benne. Elgondolkozik a kérdésen, hogy mitől lehet, de rájön, hogy régebben a fiatalabb kölykök szórakozó helyként használták. Közben hallja, hogy a pulcsiján van egy kutyus, de nem maci. Megjegyzi ezt az információt, sőt a másik nevét. Szóval Lena Burke névre hallgató, de a Nyuszi tökéletesen megfelel. Egyet jelent neki azzal, hogy a nő benne van az édes kis szerepjátékában. Ennél pozitívabb visszajelzést nem kaphatott volna az est folyamán. Mikor magában lecsend a boldogság mámor, akkor vált a következő lépcsőfokra.
- Ezen felül inni jöttem ide, magányban és csendben, de igen csak megleptél. Nem számítottam rád Nyuszi. - vallja be, hogy milyen sötét dolgot próbál véghez vinni. Zavart lesz az arca, miközben reménykedik abban, hogy nem egyből fog rákérdezni arra, amire nem kellene. Gyorsan próbálja menteni a helyzetet egy másik témával.
- Begyújtok, ha nem gond. Kis melegség legyen itt
Ezek a szavak után hozzálát a feladat elvégzéséhez. Tíz percet szórakozik vele, mire a végére az egyik alkohol segítségét hívja segítségül. Húsz perc múlva a kandallóban ott a tüzecske, ami lassan elkezdi a feladatát végezni. Odasétál a batyujához és kipakolja belőle a többi szeszt, ami összesen tíz darab.
- Nyuszi! - fordul hozzá, sőt közelebb lép hozzá és megfogja mindkét kezét. Szép íriszeivel belenéz a másikéba, hogy varázslatosan egymásba fúródjanak.
- Van kedved velem iszogatni? - szól hozzá, miközben egy igen választ vár. Arcáról jól látható milyen folyamatok játszódhatnak le benne. A két keze a másik pracliját melegíti. Kissé csodálkozik, hogy azok mennyire hidegek.
- Másik részről megengeded nekem? - hallatja a hangját, miközben lenéz a kezükre. Ott fogja, ráadásul lágyan simogatja Lena ápolt bőrét.  Tán lehet a lány ebben a helyzetben a kézmelegítésre gondol, de ő pedig a simogatásra. Egy ilyen édes Nyuszit simogatni kell, főleg a fázósakat. Megvárja a másik válaszát.

Vigyorogva nemet int fejével és bátorítón néz a fiúra.
- Nem ijedtem meg… annyira. Csak nem számítottam bárkire is itt a semmi közepén.
Egy termoszt kotor elő hátizsákja mélyéből letekeri a kupakját és a forró beletölti majd a jövevénynek nyújtja.
- Tessék, ez jót tesz. Egy kis tea. Labor? Tán kémikus vagy?
Félig hátat fordít neki és egy kis rendet próbál összehozni szanaszét eldobált halmijai között, egyszer-egyszer rápillant a Ferlre nehogy úgy tűnjön nem is figyel rá. Viszont kérdésére egy pillanatra rábámul.
- Hát attól függ… kicsit elbizonytalanító a kérdésed.
Felvont szemöldökkel várja mit válaszol erre lakótársa, hirtelen összerezzen és megpaskolja az egyetlen ágyat, ami egyben az egyetlen ülőalkalmatosság is a szobában. Hatalmas porfelhő száll fel az öreg bútordarabból, mire Lena csak egy elkeseredett nyöszörgéssel válaszol. Lehuppan rá és úgy figyeli miként olvassa Ferl a ház szabályát még hümmög is hozzá, ha nem is szándékosan, ami mosolyt csal a lány arcára. Ismét döbbent csend követi a férfi kijelentését.
- Holnap reggel készültem, menni amúgy is. Utána egedül lehetsz. Nem leszek útban…
Dünnyögi szinte robotszerűen maga elé. De hát akár fel is háborodhatna, hisz ő volt itt előbb, és még ő kér bocsánatot, de ő nem ilyen, mert ő szereti a társaságot, és most is majd kiugrik a bőréből, hogy nem lesz egyedül az éjszaka, annak ellenére, hogy épp most derült ki, minden bizonnyal lakótársa alkohol befolyása alatt fog állni, még ha nem is lesz teljesen kampó részeg. Bárgyún bólogat, csak nyugodtan gyújtson be ő úgy is feladta volna első próbálkozásra, ha neki kéne. A kandallóban apró lángocskák jelennek meg, így már nem is olyan zord ez a hely.
- Már is melegebb van!
Nézi megbabonázva a lángocskákat és szinte érzi ahogy árad a meleg.
- Igen?
Riad föl a nevét hallva. Hátán végigfut a hideg, mikor Ferl megfogja kezeit és átható tekintetét, amiben valami megmagyarázhatatlan, furcsa fény csillan belefúrja Lena zöld macskaszemeibe.
- Nem iszom alkoholt, de én majd iszogatom a teámat, de te nyugodtan!
Topogni kezd, nem érzi magát túl kényelmesen abban a helyzetben ezért hamar meg is szakítja a kapcsolatot és sürgős dolga akad a táskájában

-Akkor örülök neki, hogy nem ijedtél meg. Akkor kölcsönösen melegen csalódtunk itt a semmi közepén. Örömmel hallom. - szól oda. Nincs különösebben gondja, hogy társasága akad. Nem tudja elvégezni a ma esti italozását, mert túlságosan megrémítené Nyuszit vele. Hamarosan megvendégelik teával, ráadásul forróval. Hálásan néz felé, mert igazán értékeli eme gesztust.
-Toxikológus vagyok, szóval benne van az a bizonyos kémia. Különösen a mérgekkel foglalkozom, legyen az kígyóméreg vagy más. - meséli el újdonsült ismerősének, hogy körülbelül mit gondoljon és képzeljen el a munkájáról. Ezt követően végignézheti, hogy miképpen pakol össze egy kicsikét Lena. A kapott teát kortyolgatja, míg végül el nem fogy. Akkor odasétál hozzá és nyújtja felé.
-Köszönöm szépen. Jó, akkor nem fogom magam otthon érezni magam. Megnyugodhatsz. - magával ragadó mosolyát mutatja partnerének, aztán lassan kisebb somolygássá alakul vissza. Mikor megpillantja a porfelhőt, akkor tudja itt nagy gondok lesznek. Mire cselekedne, akkor már a portól köhögni kezd. Nem szereti ezt az idegesítő apró szemcsés dolgot, mert könnyen megülepszik a tüdején. Közben hallja, hogy amaz holnap itt akarja hagyni, amit ő koránt sem szeretne. Rájön, hogy olykor alkoholizmusával mindenkit elkerget maga mellől. Ennek előszelét kezdi érzékelni, mikor a kézmelegítésnél a Nyuszi gyáván elrohan. Elhúzza a szája végét keserűen, sőt megindul egy üveg szeszes italért. Kissé csalódott emiatt. Lépéseket lehet hallani odakint, hogy valaki közeledik. Megáll és az ajtó felé néz. Nemsokára benyit az illető, aztán ifjú házasoknak nézi a másik kettőt. Ellenőrzi a ház állapotát, aztán sok boldogságot kívánva távozik. Ferl értetlen arccal álldogál egy darabig, aztán odaszól társának.
-Ez most házaspárnak nézett minket? - teszi fel jogosan a kérdést, miközben elfelejti, hogy miért jött ide a táskájához. Ehelyett feláll, majd minden további nélkül cserkészi be a Nyuszit, már ha nem figyel. Átkarolja mindkét karjával és bizony nem ereszti. Altesteik egymást érintik, így a karjaiban vergődő szépség érezheti a nadrágon a dudort. Főleg úgy ha mozog, akkor még inkább megnövekszik.
-Jó lenne, ha lenne egy ilyen helyes feleségem, de az előző kettőt is elvesztettem – formálja a szavakat, amin lehet érezni a szeszt is. Ajkaival közelebb hajol a nő buksijához, hogy belecsókoljon ápolt hajába. Mikor e műveletnek vége, akkor egyik karjával továbbra is tartja, míg a másik kezével megsimogatja Nyuszi fejét. Lágyan teszi, sőt egészen végigvezeti az arcán egészen lent az arcélig.
-Nyuszi, nem leszel a barátnőm? - bombázza folytonos kíváncsiskodásával, miközben végre elengedi a lányt. Odasétál a poros ágyhoz és kimegy a poros lepedővel a szabadba, hogy ott aztán kirázza kicsit. Az ágy matracát szintén porolás áldozata lesz. Mikor végzett e feladattal, akkor jön rá, hogy az elébb hibázott.
-A ma estét neked számon, jó. Nem fogok inni,

- Toxikológus? Az igazán érdekes munka lehet! Leszámítva az egész napos bezártságot.
Lelkesül fel, mert őszintén érdekesnek találja és várja mesél-e még a munkájáról. Kígyóméreg, drogok szinte soha nem unatkozhat. Közben elveszi a termosz tetejét a férfitól. Örül, hogy ízlik neki, mert saját kedvenc ízeit keverte össze egy teában.
- Szívesen, ha kérsz még szólj nyugodtan! Miért ennyire szörnyű dolgokat művelsz otthon?
Kérdi kikerekedett szemekkel, majd rápillant a mellette sorakozó egy, kettő, három… tíz üveg piára és úgy éri nincs több kérdése. Nincsenek előítéletei, mert egy függő ember is lehet jó ember… na de tíz üveg, az tíz üveg. Azért örömmel hallja, mégsem fogja azt tenni, amit otthon.
Ferl hangosan, csúnyán kezd köhögni mire Lena meg is bánja tettét. Hát persze nem a szobában kellett volna kiporolni ezt az átkozott porfészket.
- Ó, basszus, ne harag…
Betoppan az öreg, körbenéz, majd minden jót kíván a hááázaspááárnak és egy hamiskás mosoly kíséretében kilép az ajtón, majd még egyszer utoljára visszanéz rájuk és bezárul az ajtó. Bár mindez elég kevéske dolog, de Lena úgy érzi ez egy lavinát indított el a bácsi és rettegve tekint lakótársára. Aprót bólint a kérdésre, aztán hirtelen feltör belőle a hangos nevetés. Ez egy vicces helyzet, és az öregnek igaza van, hisz mi másért lennének ketten… biztos nem azért mert véletlen összekerültek. A bácsi arca mindent elárult.
Ferl támadása belé fojtja a nevetés, sikkant egyet ijedtében és hitetlenkedve néz a férfira, nem tudja bóknak vegye- e szavait vagy csak az alkohol hatásának.
- Kettő?
Nyel egy hatalmasat, kettő? Mármint felesége volt kettő? Aszta, hisz egészen fiatal még. Csók és simogatás. Lena beleborzong ezekbe és pofozkodni támad kedve.
- Nem is ismerlek… hogy lehetnék a… barátnőd?
Kérdezi felháborodva és megpróbálja lefeszegetni a férfi ujjait. Végre szabadul, mire szinte elmenekül, a féri közeléből. Ez tuti zakkant. Figyeli miként viszi és porolja ki a lepedőt meg az ágyat.
- Ennek igazán örülök. Kezdetnek mesélhetnél arról, hogy mi ez az egész. Fura vagy.
vágja hozzá az igazságot és lassan végig is méri társát, mintha azt várná újabb őrült dolgot tesz. Mindenek ellenére kezd megbarátkozni ezzel a dilissel.
- Esetleg mesélhetnél magadról…

- Jól megfizetik, mert veszélyes hely és veszélyes mérgekkel is foglalkozni kell. Ellenszert kell létrehozni, vagy kielemezni elejétől a végéig egyet. Sosem unatkozik az ember. Sajnos ettől többet nem mondhatok erről. - szól hozzá, hogy a titoktartás miatt semmi fontosat nem említhet meg másoknak. Hiába van benne kis alkohol, de ettől még nem fogja kikotyogni neki a cég titkait.
- Nem köszönöm, elég volt a teából. Nem akarom előled meginni az egészet, hiszen te készítetted és nem lenne nemes tett a részemről, ha meginnám előled. - szabadkozik kissé, mert látja miként néz a sok piás üvegre. Magában rögtön rosszul érzi magát, ezen felül kissé mérges. Úgy érzi, mint ha a lány el akarja tőle venni a saját italát. Ekkor ötlik a fejébe, hogy nemrég utasította el a szeszes ital fogyasztását. Ezek fényében úgy véli, hogy ez a másik egyik hadi taktikája és arra vár, hogy leeressze a védelmét. A másik porolni kezd idebenn, aminek meg lesz a hatása, mert köhögni kezd és inkább elmenekül egy időre a szabadba, míg a nagy porfelhő leülepszik. Bocsánatot kér ugyan Lena, de ezt szintén egy cselfogásnak értékeli a részéről. Egyre inkább nem tetszik számára a lány, de ettől függetlenül próbál megmaradni a jófiú szerepében. Megérkezik az ellenőr, aki látva minket inkább a gyors távozás mellett dönt. Hallja az esti társát nevetni, amire csak furán néz. Emellett kicsúszik a lába alól a talaj, mert véletlenül pár dolgot kikotyogott magáról és elindított vele egy folyamatot. Nincs visszakozás, hanem előre.
- Ez annyira hihetetlen?  - kérdez vissza kissé ingerülten, hogy ennyire nem veszi komolyan ezeket a szavakat, amiket sikerült kikotyognia magából. Tán a másik jelenléte, vagy az alkohol a hibás érte, azt nem tudja megállapítani.
- Szóval nem akarsz a barátnőm lenni Nyuszi? Mellesleg nem kellene a köszönöm puszimat és simogatásom ilyen módon lereagálnod. Úgy véltem így kifejezhetem neked a hálámat, mert az ilyet jobban értékelik. Nem fogdostalak meg ott, ahol nem kellett volna. - kissé fel van háborodva, miközben hátrál a piás üvegei felé, hogy megvédje azokat. Mikor a lábával nekimegy a táskájának, akkor leül mellé a földre. Rögtön a piás üveghez nyúl és bontja ki az első üveget.
- Szóval vájkálódni akarsz a kicseszett múltamban. Ezt csakis egy barátnő teheti meg, mert neki engedem meg. - szól kissé felemelve a hangját, aminek hangvétele hisztérikus. Remegve távolítja el a dugót az üvegből, aztán mikor megvan, akkor rögtön meghúzza. Felkavarták az érzelmeit, sőt elkezdték piszkálni és ráadásul a múltjáról akarják faggatni. A régi sebek feltépése és arra való emlékeztetés, ami oda juttatja, hogy megint a piához nyúl. Valójában minden egyes nap, visszaemlékszik mindkét feleségére. Míg reggel az elsőre, addig este a másikra. Olyan mohó, hogy az alkohol kiszökik a medréből egy jó adag szesz kárba vész a ruháján. Túl nagy a keserűsége, amit csak az alkohol képes tompítani. Mikor az üveg felénél jár, s levegőt kell vennie, akkor megáll.
- Szóval mesét szeretnél? Hát megkapod! - teszi le a maradék italt maga mellé és feláll lassacskán. Rosszul van, s nem érzi jól magát. Megtántorodik és véletlenül fellöki a piáját, aminek tartalma a padlóra folyik. Mikor kiegyenesedett, akkor indul meg Lena felé.
- Nyuszi, az első feleségemmel 23 éves koromban találkoztam. Azt hittem rendes lány, azonban túlságosan befelé forduló volt. Elfogadtam őt, ahogy van, sőt a velem töltött idő után tán kissé megnyílt nekem. Egy májusi napon tudod mi fogadott engem otthon? Az, hogy teljesen meztelen, ráadásul az egész teste mély vágásokkal volt tele és a padló pedig véres. Emellett egy levél, hogy viszlát. Két órája halott volt már, s rendőrségi ügy lett belőle. Végül kiderült nem gyilkosság, hanem öngyilkosság volt. - sóhajt egyet, miközben már ott van Lena előtt.
- Ott van a másik feleségem, aki egy téli napon halt meg. Azt mondták a szemtanuk, hogy egy szerencsétlen baleset volt az egész. Megcsúszott a jeges úttesten és elesett, az autóbusz meg nem bírt megállni és halálra gázolta. Ez két évvel később történt mint az első. Azóta magányos vagyok és kutyára fáj! Hallod? Nagyon fáj! - Odakap a fejéhez, mert irtózatos fejfájás kezdi el gyötörni. Sarkon fordul, hogy aztán szembesüljön a ténnyel, hogy kiöntötte az italát. Visszateszi a dugót rá, aztán az üres üveget visszapakolja a táskájába. Körülnéz, hogy nem hagy itt semmit, aztán nekilát szedelőzködni. Képtelen itt maradni, sőt már gondot okozott neki, hogy kiöntötte az italt. Biztosan nem fogják az ellenőrök díjazni. Nehézségek árán felerőlteti magára a dolgait, aztán az italtól fűtve, sőt egyre inkább megrészegülve indul ki az esti éjszaka birodalma felé. Jól látni, hogy nehézkes a járás.

- Hűűű… - felcsillannak szemei, mint kisgyereknek karácsonykor. Mérgek, meg minden! Szívesen kérdezgetne még, de Ferl egyértelműen megmondja, nem mesélhet tovább, és Lena ezt tiszteletben is tartja, ám a pokol hamar elszabadulni látszik a férfi tekintete hamar ködbe borul, irtó ijesztően kezd zizegni a levegő, a lány karján felmerednek a kis szőrszálak.
- Ohh, a nagyon akarok tudok még főzni, biztos itt is lehet.
Miért is olyan fura, megköszöni a teát és annyi, aztán villan a tekintete az üvegek felé, mint éhes vadnak a zsákmány felé. Lena érzi rosszat szólt, meg is bánta már, nem lehet azonban visszavonni és meg is lesz a következménye. Nincs idő szabadkozni a férfi kisebb dührohamot kap, az alkoholt hívja vigaszul. Bunkón viselkedett vele Lena, ez igaz, de mit tehetne, ha így reagál az érintésre. Kezdje el magyarázni miért taszított el magától? Inkább leszegett fejjel hallgatja a vádló, ingerült szavakat. Mikor Ferl leül a táska mellé borzasztón összeszorul a szíve, nem kellett volna ilyen kíváncsinak lennie, nem kellett volna ennyire eljátszani a kiskényest… nyel egyet, hogy leküzdje a gombócot a torkából, mikor azonban nyitná a száját, kérné, mégse meséljen, ha így felkavarja a dolog, már kezdi is rémálomba illő meséjét. Mámorító piaszag lengi be a meleg levegőt. A lány ujjai jegesre dermednek, arcából kifut minden vér, ahogy társa közeledik felé miközben feltárja mindennek okát. Térdei megremegnek Lenának, menekülni akarna, kiszaladni ebből a szörnyűségből, ám már nem tudná magára hagyni így Ferlt, még jóra fordulhatnak a dolgok. Macskazöld szemeit az alkoholmámoros tekintetbe fúrja.
- Nem akartam rosszat. Nem tudhattam. Kérlek, bocsáss meg!
Falnak is beszélhetne ennyi erővel, a lavina már megállíthatatlan. Szinte látja maga előtt a képeket, amiket a fiú mesél: vér és halál. Ő meg ennyire szemét alak módjára eltaszítja, holott örülnie kéne, boldognak lennie. Magány, magány, magány. Rosszul lesz magától, hányingere támad, karjai emelkednek, hogy megölelje az előtte állót, de amaz sarkon fordul, kapkodva, tébolyultan szedelőzködni fog. Lena csak áll bambán és nézi a kapkodást. Csak akkor kap észbe mikor a nyitott ajtón szemen vágja a hideg szél. Kiment az éjszakába, egyedül a hidegbe, és nem kevés alkohollal a szervezetében. Ugrik gyorsan, hátha nincs még késő, megérti miért kapta ezt, miért vágtak most ennyi gyűlöletet hozzá, jóvá akarja most tenni. Kivágódik a hidegbe. Csupa sötétség mindenhol sehol egy hang, semmi. Aztán szemei hozzászoknak a sötéthez és látni is véli a férfit, ahogy ügyetlenül battyog előtte.
- Ferl állj meg! Nem mehetsz ilyen hidegben egyedül! Sötét van! Kérlek!
Utána rohan és beugrik elé, nem egy áttörhetetlen betonfal a maga kis termetével, de tántoríthatatlanul torpan meg Ferlel szemben. Kezét a dühöngő vállára teszi.
- Én nem szeretném, ha gyűlölnél. Nem akarom, hogy elmenj, féltelek! Bocsáss meg, nem akartam ennyire idióta lenni! Menjünk vissza, mert nagyon hideg van!
Kedveske mosolyt elöltet arcára, így is félő, hogy ez is félreértést szül. Belekarol a férfi karjába és visszafele indul vele a házhoz. Reménykedik sikerül beimádkozni a házba. Ott majd lerángatja róla a kabátot és… majd akkor eldönti mi lesz. Elcseszett egy helyzet ez. Végre közel kerül a ház, csillogó fénye csábítóan szűrődik ki az ajtón.
- Most nem vagy magányos… én itt vagyok…
Hülye példa, most biztosan őt szeretné maga mellett tudni a legkevésbé. Újabb bíztató kedves mosoly. Nem szeretne úgy viselkedni, mintha egy beteget kísérgetne, hisz ő is csak egy épeszű férfi. Óvatosan megsimítja a másik karját.

Furán néz a másikra, mikor látja a felcsillanó szemeit. Tisztában van vele, hogy érdekes téma, azonban a cége sajnos nagyon szigorú. Voltak figyelmeztetések a függőségével kapcsolatban,így ha egyszer is elkapják, hogy a megengedettnél többet fogyasztott, akkor kivágják minden szó nélkül. Hamar megváltozik közöttük a légkör, ami egyrészt az alkohol befolyásának lehet tudni, másik részről a nem kedvező szavak a lánytól. Meg egyáltalán halvány fogalma sincs, hogy milyen poklot járt meg és mi minden elől akar elmenekülni. Legtöbben hülyének tartják, hogy két nő után ilyen állapotba került. Érzékeny férfi az hét szentség, így nagyon finoman kell vele bánni, mert sosem lehet tudni, hogy milyen szörnyeteggé válik belőle esetleg. Túlságosan befolyásolható, s ha picit is rossz felé hangolják, akkor lehet maga a tomboló őrült, ki letépi láncait. S ez a fajta bestia megmutatkozik előtte, amely leginkább a piából táplálkozik és annak hatására eltorzult személyiségből. Igen, annyi ideje piál, hogy szép embernek nem lehet nevezni Ferlt, inkább egy fenevad csorgó nyállal, aki védi a saját birtokát. Nehéz megállítani az ilyen jelenségeket, sőt elég jellemző az ehhez hasonló helyzetekhez, hogy valami őrültséget csinálnak. A férfinél az, hogy újra menekülni akar, mert egyrészről elmesélte Lenának a dolgait, másik részről az agya előhozta a régi érzéseket, amikor azok a képsorok eljöttek életébe. Fájdalom, gyász és aztán magány, míg végül öntudatlanul vagy tudatosan a piához nem nyúlt, hogy legyen valami és valaki. Menni akar, s inni és újra elkezdeni az egész felejtést. Tovább akar lépni ezeken a dolgokon, de valahol megakadt és képtelen tovább gördülni. Kiakadt teljesen, s ebben az állapotában éli mindennapjait. Hideg van, de kevésbé ér el tompult agyához ezen információ. Alig bír menni, így nem csoda, hogy a nő elé vág. Valamit mond, de nagyon nehezen fogja fel az értelmét. Túl sokat ivott és ez látszik rajta.
- Micsoda? Te! Thee! - rántanak rajta, vagyis ő legalább így fogja fel. Viszik valahová, de a lába engedelmeskedik annak az erőnek. Újabb szavak, melyek már nem jutnak el a férfihez. Csupán fura hangoknak hallja őket, de értelmes beszédnek egyáltalán nem. Ha benn vannak a házban újra, akkor próbál kivenni valamit a környezetéből. Megpillantja az ágyat és elindul felé, miközben próbál megszabadulni most már attól a bizonyos erőtől. A hátizsákja súlyát kétszer annyinak érzi, így azt szintén leveti magáról s hallani lehet, hogy nagy csattanással a földre kerül. Nem kell sok idő hozzá, hogy a törött üvegek italai átáztassák a hátizsákját és kifolyjon a padlóra. Botorkál és nehéz a járás , szinte a levegőben hadonászik. Ha Nyuszi nem ügyel magára, akkor egy férfikéz tapizza meg, ahol csak éri. Végletlenül megbotlik a saját lábában , majd arcát beleveri a ágy matracába, míg végül rongybabaként terül el a piszkos és szeszes földön. Nem kell fel, s nem mozdul, íy a lány megállapíthatja magát, hogy a férfi sikeresen kiütötte magát.

Meglepődik a másik értetlen szinte bántó hangszínén. Ő, igen ő, miért olyan hihetetlen ez, végülis nem egy borzalmas alak, megbánhatja ő is a tetteit... Jah csakhogy ezt egy ittas alakkal nehezen lehetne megbeszélni. Beérnek az ajtón, épségben hál'istennek. Lena csak egy pillanatra ereszti el a férfi karját, csak annyira míg becsukja maguk mögött az ajtót ám ez rossz döntésnek bizonyul mert amaz megindul, lehajítja zsákját amiben hangos csörömpöléssel darabokra törnek az üvegek. Lena lenyel egy hangos káromkodást. Nincs idő most hajat tépni mert Ferl kapálozva tántorog a szoba közepén még meg nem botlik és el nem borul, lefejeli ...szerencsére csak a szivacsot. Hirtelen néma csend borul a kis szobácskára. A lány egy lélegzetvételnyi időt hagy magának amíg hajába túrva felméri a katasztrófa sulytotta terepet, aztán jobb ötletet nem találva lekapja az ágyról a párnát, ügyeskedve átfordítja a most ólomnehéznek tűnö tehetetlen testet a hátára és becsúsztatja feje alá a kispárnát. Jobb hely nem is lehet a fetrengésre, mint a piától ragadó padló, de fizikai képtelenség lenne megemelni és az ágyra pakolni a mostmár részeg embert. Ám ez még csak a kisebb nehézség volt, lecincálni a másikról a kabátot, na az a kihívás. Egyik kar felemel, másik kar is... Aztán kihúzni a háta alol úgy hogy közben ránehezedik. Más már rég ott hagyta volna így a szerencsétlent és más szállást keresett volna ez helyett, Lena bűntudata azonban erősebb a büszkeségnél így hűségesen próbálja jóvátenni, amit elrontott szavaival. Leemeli a takarót is és a férfire teríti, hogy annak csak a feje lóg ki. Aztán a fürdőbe sétál, körülnéz mi használható van, végül a polcon talál egy kistörölközőt, benedvesíti, visszatérve pedig a férfi hideg verítékes homlokára fekteti. Még sohasem ápolt ennyire kiszámíthatatlan embert, de a filmekben látta ezt a módszert, egy próbát pedig megér. Míg Ferl pihen ő a táskához lép, kinyitja mire tömény alkohol szag robban ki belőle. Kicsit beleszédül a váratlan eseménybe. Nagyon ügyelve arra, hogy ne lásson semmi olyat, amit nem szabadna neki kipakolja a táskát, mentve a még menthetőt, sorba lepakolja Ferl holmijait az asztalra majd amilyen gyorsan csak tud kiszáguld a hátizsákkal nehogy tovább follyon belőle a pia. Így is nehéz lesz megszabadulni ettől az átható szagtól. Mikor mindennel végez kétségbeesetten lehuppan a földre partnere mellé. Nézi egy darabig, fészkelődik, hol törökülésben, hol nyújtott lábba ül nagyon nem tud ebben a furcsa, kínos helyzetben mit tenni. Kibámul az ablakon, majd a férfi szunyókáló zaklatott arcát fürkészi aztán ismét az kinti sötétséget.
- Ó mibe keveredtél...
Sóhajt fel, kimondva hangosan is gondolatait tudván úgy sem hallja a férfi, vagy nem fogja fel. Leveszi homlokárol a vizes borogatást áttörli vele egyszer kétszer az arcát is

Ki van ütve, így semmi különösebbet nem tesz, mint alszik. Az érintéseket nem érzékeli. Lena bármit megtehetne a férfival ebben a formájában. Kirabolhatná, vagy egyéb csintalanságokat követhetne el ellene, akkor arra sem reagálna. Az idő telik és múlik, amikor ébredezni kezd. Iszonyatosan fáj a feje, ráadásul nyöszörög mint egy nő. Újabb gyenge pontját mutatja a másik felé, amiről először nincs tisztában. Csak felnéz a másikra, de tekintete a mellkas tájékán megakad. Pislog egyet, sőt hunyorog aztán inkább visszadűl a helyére. Nem szólal meg, csak próbálja felidézni magában az elmúlt pár óra eseményeit. Eközben megérzi a kiömlött alkohol illatát, ami rögtön cselekvésre készteti. Felül majd egyenesen Lena szemeibe néz.
- Nyuszim, lefeküdtünk egymással ugye? Azért ülsz itt mellettem, ilyen tekintettel. - vonja le magában ezt a következtetést a másik arcáról, amin egyáltalán nincs mosolygás. Nagy levegővételre vág át, miközben ellenőrzi a végtagjai mozgását. Szerencsére úgy engedelmeskednek neki, ahogyan kell.
- Legalább jó volt? Én nem emlékszem semmire sem belőle. - vallja be neki az igazat, aztán ezen gondolatmenetet követve arra a dologra jut, hogy tán ő lehet az igazi.  Ám a szesz szeretete dolgozik benne, ami kérdések sorát veti fel neki. Olyanokat például, hogy: Egy nő vajon elviselné a fajtámat? Biztos vagy benne, hogy nem fogsz megint csalódni? Ingerli őt, hogy mondjon búcsút ennek a szépségnek, s megint csak őt válassza. Ő sosem fogja cserben hagyni. Most józan, de másnaposnak érzi magát. S ha a lány nem figyel eléggé, akkor lassan odahajolva hozzá lop csókot ajkairól.
- Ne hagyj magamra Lenám – hangja kérlelő, mely egyben szívbe markoló. Kissé gyenge és meggyötört. Végre ott van a férfi igazi valója előtte, s nem a torzult lélek. De vajon meddig képes ebben az állapotában maradni? Vagy mindez lehetetlen lenne a számára? Ha nincs ellenére a nőnek, akkor újabb csókot lop, míg végül körülnéz a szobán. Látja, hogy micsoda felfordulás van.
- Vagy, most mi a helyzet? - Feltápászkodik az ágyra, miközben megérzi a hideget végre. A szesz már nem dolgozik benne, s a kandallótól távol van.
- Fázom, nem bújnál hozzám? - Néz rá kedves szemekkel, amennyire tud ebben a helyzetben.

Kb. Két és fél óra múlva megébred a srác, olyan mintha úthenger ment volna át rajta. Lena mindvégig mellette kuksolt és azt a vadász magazint tanulmányozgatta, amit a kis szobához adtak. Hát nem is kell mondani mennyire lekötötte az a huszonegy oldalnyi hogyan álcázzuk magunkat bokornak téma. Inkább a tiszta férfilelket vizsgálgatja, ami most mutatkozik meg mikor amaz alszik. Első kérdésére Lena azt kívánja bár fel sem kelt volna a férfi. Akaratlanul is fülig pirul. Kedve támad rávágni, hogy igen együtt voltak, úgy sem tudná meg soha az igazságot, de hazudozás helyett nem mond inkább semmit csak halványka mosolyt villant a fekvőre.
- A táskádat kiraktam szellőzni mert átáztatta a pia... A dolgaidat megmentettem, ott találod őket az asztalon.
Hangja egykedvű és hideg, pedig belül nagyon tetszik neki, hogy a férfi miket gondol. Tényleg, magára sem ismer, eddig nem tartotta a férfiakat elég jónak ahhoz, hogy ilyen gondolatokat ébresszen bennük. Ráadásul annak sem örült ha valaki úgy nézett rá... Mi ütött beléd Lena? Újabb kérdésre újabb tématerelő válasz.
- Jót tenne ha elmennél zuhanyozni, mind a piaszagodnak mibd a közérzetednek.
Ezt már inkább hatalmas vigyorral mondja kis csípkelődésnek szánva szavait. Viccen kívül Ferl tényleg alkoholbn fürdik és ennek kellemetlen bódító szag kezdi nagyon zavarni Lenát. Követi a férfi tekintetét körbe a szobán, ami azok után is katasztrófa súlytotta terület miután a lány nagyjából összeszedte a dolgokat. Már épp belekezdene az igazságba mikor Ferl ajkai övére tapadnak. Beleborzong, de ez valami más borzongás, jó. Szemeit lehunyja hogy aztán kipattanjanak ha eltávolodnak egymástól ajkaik. Döbbent hallgatás következik, majd felugrik és surgősen meg kell nézni az ablakon kívül elterülő feketeséget. Arca lángol, ujjai viszont majd letörnek annyira hidegek, mintha minden vér fölszaladt volna az arcába. Visszahuppan eddigi helyére. Ferl szavai váratlanul érik, ahogy csókja is érte. Kedves, kérlelő, nem lehet nemet mondani.
- Nem hagylak egyedül, ne félj!
Duruzsolja ő is kedvesen. Ha nem is szerelem vagy ilyesmi az amit érez, tudja a férfinak szüksége van valakire, aki szereti és, akit szerethet, igazán és ez az, ami megmozdult lelkében. Vonakodva bár de bekuckorodik mellé, anna ellenére, hogy nem tartja túl jó ötletnek, a másik fele fordul és mesélni kezd.
- Igazából semmi sem történt. Megbántottalak azt hiszem eléggé kirohantál, én utánad mentem és visszahoztalak.
Hatásszünetet tart, várja miként változik a szavakra a fiú arca. Folytatja...
- Kiütötted magad, én pedig betakartalak, meg párnát a fejed alá, és borogatást is kaptál a homlokodra. Itt ültem, nem mertem aludni... Mert féltem megszöksz megint.
Az utolsó pár szó vallomásnak hangzik

Lena kihasználhatta az alkalmat, hogy egy szunnyadó férfi arcát leshette, aki az alkoholtól elgyötörten mélyen aludt pár órácskát. Ébredése után nem tudja, hogy mihez lenne kedve, vagy mit lehetne csinálni. A fejfájása gondoskodik arról, hogy ne legyen olyan egyszerű az élete. Végignéz a szobán és a lányon, akinek szépségét csak most van alkalma megcsodálni. Egy nőies alkatú tünemény van ott, aki ráadásul őrködik felette. Lassan megszólal, aminek a vége az, hogy zavarba hozza a Nyusziját, meg egy kisebb mosolyra. Abból arra tud következtetni, hogy tényleg lefeküdt vele és ő meg ilyen szégyentelen módon nem emlékszik rá.
- Köszönöm és bocsánat, mert nem emlékszem az első alkalmunkra. - szabadkozik, hogy milyen csapnivaló pasi. Végül is nem Mr tökéletesről beszélhetünk, mert nem egy Isten, hanem egy hibázásra képes emberről. Mikor a másik megemlíti, hogy piaszagban fürdik, akkor nyel egyet. Gondolkozóba esik, míg végül arra a következtetésre jut, hogy a másik nem szeretheti az alkoholt, sőt nagy ellensége. Lehet összebújtak már a takaró alatt, de ez nem tűr halasztást. Kibontakozik a másik mellől, aztán minden további nélkül lát neki a vetkőzésnek. Egyik ruhadarab kerül le a másik után, s valóban érzi rajtuk a szesz illatát. Elpirul ettől a ténytől, miközben már félmeztelenül ácsorog a másik előtt. Hallgatja közben Lenáját, aki végül mindent elmesél. Mikor oda elér, hogy elmondja nincs köztük semmi, akkor már a boxert régen lehúzta a térdéig. Megáll benne a vér, sőt vörös arccal néz rá Nyuszijára, aki minden bizonnyal láthatja testének minden egyes szép porcikáját. Jól karban tartott férfi, s odalenn szintén szép impozáns a látvány. Két perc szünet után, egy sóhaj keretében folytatja a tevékenységet. Próbál nem tudomást venni róla, hogy anyaszült meztelenül járkál egy nő előtt. Megtalálja a megmentett ruháit, így azon nyomban átöltözik. Nem tud szavakat mondani, csak visszamegy az ágyhoz és visszabújik Nyuszija mellé. Átkarolja a nőies testét és a következő szavak rohannak ki az ajkain.
- Nem vagyok a legjobb pasi a világon, sőt sok bajjal járok. De igyekszem majd nem keresztbe tenni neked. - igényli az ajkaik újabb találkozását, s ha Lenának nincsen ellenére, akkor egy hosszút kap. Keze egyáltalán nem tétlen, mert azok a másik hátsójára kerülnek és simogatni kezdi őket. Odabújik teljes testével a lányénak, így odalenn elkezdődik a dudorodás.

Engedi Ferlt kimászni mellölle valójában saját magát sem érti. Döbbenetére a férfi vetkőzni kezd, mintha nem is két vad idegen lenne összezárva egy szobába. Mikor már csak a boxer van rajta Lena azon kezd imádkozni, csak az ne kerüljön le róla. A férfi azonban attól is meg akar válni mire Lena a párnába fúrja a fejét, nagyon nem szeretné a másikat anyaszült mesztelenül látni. Nem mintha nem látott volna már ilyet, de azért mégis csak kb négy órája ismeri. Hallja, szinte érzi, hogy a férfi odalép mellé, nem meri megkockáztatni, hogy ránézzen. A kíváncsiság nagyobb úr és a lány még is kiles a párna mögül, arra különösen vigyáz, hogy a kispárna csücske minden olyan teruletet kitakarjon a férfiból, amit illetlenség lenne megbámulni. Szó se róla a srác simán elmehetne a legjobb divatlap modelljének, jól összerakott egy ember az biztos, Lena igazán szerencsésnek érzi magát, mert pont vele ragadt itt ebben az istenhátamögötti faházban. Surrog a nadrág anyaga, végre újra mindent ruha takar, Lena kibújik a párna takarásából. Nemsokára Ferl visszatért és újra összebújva fekszenek. A lány nem igazán tudja miként viselkedjen, az előbbi dühkitörés után nem igazán meri visszautasítani a férfi közeledését még akkor sem ha azt diktálja neki józan esze.
- Szeretem a bajt... meg a veszélyt... a motorosok már csak ilyenek...
Szuszogja mostmár társa ajkai közé. Jó érzés, akarja, még is kibontakozik az ölelésből, eltolja magától a másikat és kimászik az ágyból.
-Sajnálom, nem megy... nem vagyok jó a szerelemben. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ha most...
Lefeküdnénk. Fejezi be magában a mondatot. Hol romlott el az este hangulata, miért lett ennyire szürke és szomorú? Elballag a kandallóig és nézi a lángokat varva a következő rohamot, ami vagy düh és harag formájában tör rá vagy szeretet formájában. Ki tudja?! Alkohol már nincs hisz darabokra törtek az üvegek. Hirtelen hihetetlenül önzőnek, tetű alaknak kezdi érezni magát. Visszapillant az ágyra ahol talán az az ember van akire szüksége lehet. Egymásra a történtek alapján jó hatással vannak. Egyikük sem szeretne újra csalódni,biztosan soha nem tennék tönkre egymást, nem hagynák magára a másikat. De hisz alig ismeri. Lehet, hogy pszihopata...

Mindvégig látja, hogy a lány a párnába fúrja az arcát, hogy ne kelljen őt látni teljes valójában. Egyik részről őrül, de a másikról nem. Vegyes érzéseket kelt benne a másik viselkedése, ezért nagyon gondolkodóba esik. Végül rájön, hogy jobb ha elhessegeti ezen a gondolatokat, s legalább kiélvezi a másikkal való összebújást. Jó szorosan simulnak egymáshoz a testeik, azonban hamar megérzi a másik szabadságra való hajlamát. Nem makacskodik azzal az erővel, inkább hagyja a nőt kibontakozni. Megkapja a szavakat, amik ellen nem tud semmi frappánsat mondani. Ezen kívül a másnapos fejfájása rátör és kínozza. A kínos csend beáll, azonban az ágyból Lenát figyeli.
- Szerelemben én sem vagyok valami jó – vallja be, ami remélhetőleg érhető, hogy miért. Két elvesztett feleség után nem fog az a érzés egy csettintésre előkerülni, mint a bűvész kalapjából a virág. A szerelemhez idő kell, azonban lehet előtte megkívánják egymást testileg. Ellenkező nemből valók, s ez teljesen természetes. Végül kikászálódik az ágyból, hogy lassan odasétáljon Nyuszija mellé. Beugranak neki nagy szavak, mint például, hogy lehozza akár a csillagokat is az égből, de úgy érzi ezen szavak nem érnének semmit. Azon töpreng, hogy miféle újdonsággal hitegesse, ami levenné kicsit a lábáról. Mert nem kérdéses, hogy ezen szépség csak nem hazudott azzal kapcsolatban, hogy nem hagyja el. Ennek fejében pedig valami hasonlót kellene kimondani.
- Nyuszim. - szólítja meg lágyan, s ha annak tekintete találkozik az övével, akkor nem ereszti el. A kézfogásos trükkje sem vált be, vagy legalábbis neki ez dereng. Merőben újdonsággal áll elő, ami nem más, mint a nő buksiját lágyan az izmos mellkasához vonja. Pontosan a szívéhez, ami izgalomtól kalapál, de cseppet sem szerelemtől. Míg hallgatózik a lány, addig cirógatja a finom hajánál, de hamar leáll.
- Én marhára izgulok, mi lesz most velünk. A közelséged és szavaid érdekesek, ami igazán különlegessé tesz téged. - ejti ki véleményét a társaságáról, aztán körülnéz ital után, mert annak hiánya kezd működésbe lépni. Mivel minden üveg eltört, így csalódott arccal veszi tudomásul, hogy kemény időket kell átélnie. Leül az ágyra, majd úgy dönt hanyatt fekszik azon. Ilyen szögből lehet látni a dudort a megfelelő helyen.
- Dögös motoros nő vagy, aki belevaló – hangzanak el tőle ezen szavak, de később fogalma sincs róla, hogy miért közölte a másiknak. Az utolsó szó megragad az agyában, s a fantáziája elkezdi bontogatni a szárnyait. Merész dolgokról fantáziál, mire férfiassága egyre inkább mocorog a nadrágjában. Mikor érzi nincs hely odalenn, akkor minden további nélkül szólal meg.
- Hát én így az estét nem fogom tudni kibírni. Vagy jössz segíteni kielégíteni vagy egyedül csinálom. - ezzel könnyen megszabadul alsó ruházatától, aztán az ágy szélén ülve meredező taggal várja a nő reakcióját. Vajon megszökik vagy készségesen segít neki?

Hallgatja némán a férfi szívverését. Zakatol, mintha veszélyben lenne. Mi lesz velük? Lena szerint semmi sem lesz. Holnap haza mennek, Ferl jobbra, ő balra. Max találkoznak még egyszer, aztán mindkettő elfelejti ezt az egészet. Túl jó most így állni csendben, karjaival félve öleli át Ferl derekát.
Mondhatná ő is, hogy mennyire különleges, vonzó lény, és hogy valójában most megmozdított valamit jégszívében… de ez ráér később is, majd reggel mikor egymás mellett ébrednek egy őrült éjszaka után. Felles a férfi arcára végigméri, elvigyorodik. Hagyja visszaballagni az ágyhoz követi minden mozdulatát. Kedve lenne odamenni és rávetni magát, megmutatni ki van a bájos lányka álarca mögött, amit annyira szerettek benne… anno.
- Örülök, hogy ez a véleményed. Kevesek tartanak ennek.
Vallja be szégyenlősen. Örül, őszintén, annak, hogy még mindig ezt gondolja róla egy férfi, aki ráadásul igen válogatósnak tűnik, meg van az ízlése. Kalapáló szívvel figyeli ahogyan levetkőzik. Viszketni kezd a bőre, szabadulna a ruháitól, de túl könnyűvérűnek tartaná utána magát. Reggel megbánna mindent. Segítsen neki? Úgy sem birná ki, ha a másik, őt kihagyná.
- Ferl én nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet.
Szavai ellent mondanak a benne toszuló vágynak, ami hirtelen elönti mindenét. Ajkába harapva áll és bambul egy ideig. Egyszer élünk! Sutyorogja magában. Úgy néz Ferlre, mint aki bűnt követett el. Odasétál hozzá, leül a férfi mellé.
- Hát, itt vagyok!
Jó rég volt férfival, olyan mintha az első alkalom lenne. Ajkát harapdálva üldögél és várja, a férfi mit cselekszik. Egy kiszabadult vörös tincs hófehér, szeplős arcára hullik. Elkezdi azt tekergetni ujjaira. Kíváncsi rá hogyan reagál majd a férfi ha lekerül róla a többi ruha, felfedve a hegeket. Lenát egy pillanatra hányinger kapja el és kétségbeesett szemekkel mered a férfira. Még most kéne elmenekülnie… amíg lehet. Ujjai lassan elindulnak felsője aljára, óvatosan, centiről, centire húzza le a leplet legféltettebb titkáról.
- Ugye nem fogsz… megutálni, ha meglátod ezeket?!
Kérdezi csendesen, aztán összeszorított szemmel lerántja a pólót és eldobja messzire.
- Hát ez vagyok én, a belevaló motoros csajszi.

Ha nem lesz velük semmi, akkor Ferl úgy fogja fel a dolgot, mint ha megint cserben hagyták volna. Tán idővel leküzdené az akadályt, de lehetséges, hogy még inkább az alkoholizmus irányába lenne taszítva. Akkor a nap huszonnégy órájában részeg lenne és sosem józan. Nem járna valószínűleg dolgozni, sőt minden bizonnyal elveszítené az állását. Most azért elmondható róla, hogy vannak bizony normális részeg mentes napjai. Hogy mit mozdított meg a másik szívében, azt nem tudja, de tán idővel minden kiderül. Mikor minden lepel és titok felszínre kerül, hogy azáltal két embert egy életre összekössön. Tetszik neki Lena, de egyelőre erről mélyen hallgat és élvezi csendben a társaságát, annak ellenére, hogy mennyire fáj a feje.
- Tetszel nekem Nyuszim. - vallja be a másik vallomása után, így az állás ebből a szempontból egy-egy. Végül csak nem bír magával és a fantáziájával, így hamarosan kijelenti, hogy mire készül. Ezután nekilát vetkőzni, de fogalma sincs, hogy a dögös nőnek a szívét mennyire heves ütem készteti. Megint jön a figyelmeztetés a szép ajkakról, aztán valami történik a másikban, mert közelít felé. Nézi míly kecses lépésekkel ér hozzá el, akár egy nagy vadmacska, aki tudja jól, hogyan kell levenni a lábát egy Ferlhez hasonló pasinak. Vagy túlságosan túlgondolná ezeket?
- Üdv itt! - neveti el magát játékosan, de az izgalomtól rezegve. Nyuszija ugyan várakozik, de Ferl rögtön cselekedni kezd. Lassan kinyúl a közelebbi kacsóért, hogy aztán azt a merevedésére helyezze. Mindketten a férfiasságát fogják, ami ennek hatására tovább folytatja a már nadrágban elkezdett folyamatot. Közelebb hajol Lena füléhez, miközben közösen végigsimítanak szép nagy dorongján. Ezt a cselekedetet egy édes sóhajjal jutalmazza, ami olyan megnyerően hangozhat a férfi ajkairól. Úgy véli a lány ezután folytatja majd a tevékenységet, azonban meglepetésére más következik.  Vetkőzés a másik részéről, amit egy kérdéssel kezd.
- Miért utálnálak meg? - válaszol vissza, azonban hirtelen gyorsan távozik a másik pólója. Észreveszi a hegeket, amire csakis egy törődő arcsimogatással válaszol. Ha már itt tartanak, akkor ő követi a másik példáját és ledobja a felsőruházatát azon nyomban. Ő így teljesen anyaszült meztelenül van a másik előtt. Az ő felsőteste sem tökéletes, mert néhol neki szintén vannak kisebb és nagyobb hegek.  Mondhatni ők összeillenek ebből a szempontból.
- Lenám, búja és kellemes tested van, amit azok a bizonyos csúnyaságok egyáltalán nem rontanak az összképen. - tekintete éppen a másik kebleit nézi. Pont jó neki. Nem túl nagy, de az átlagostól jobb. Teltek és feszesek. Nem tud a csábításnak ellenállni és jobb tenyerét ráteszi, majd finoman megsimogatja. Azután hátára fekszik az ágyon, miközben óvatosan magára vonja a szépséges teremtményt. Felsőtesteik találkoznak egymással, amire felsóhajt újra. Ajkait ösztönösen a másikét keresi, de először csak finoman érintve a másikét. Később válik csak szenvedélyessé, így jut pár csók a másik nyakára.
- A tiéd vagyok

Lena legnagyobb baja az, hogy túl sokat agyal. Képtelen ellazulni és sodródni az árral, folyton a saját maga által állított falakba, akadályokba ütközik. Érzi és tudja, hogy ideje lenne új életet kezdeni, levetkőzni ezt a félelmét, gyűlöletét a férfiakkal szemben. Itt a lehetőség, hisz Ferl nem fogja őt elhagyni, mind a ketten tudják mennyire pocsék érzés egyedül lenni.
- Örülök, hogy tetszem.
Kellemes mosollyal támasztja alá kijelentését. Tényleg örül neki, hogy a férfinek megtetszett. Önbizalma így is kezdett a béka feneke alá kúszni az utóbbi években. Az meg csak dob a helyzeten, hogy Ferl nem borzad vissza a szinte minden négyzetcentin összefoltozott hófehér bőrétől.
Szavakat tettek követik még Ferl már teljesen pucéran ül mellette. Hegek, neki is vannak. Nyugodtan vigyorodik el a lány, a férfi szavaira lesüti szemeit és fülig vörösödik.
- A baleset óta… csak te láttál ruha nélkül. Féltem megmutatni másoknak…
Dünnyögi miközben engedve a csábításnak közelebb hajol a férfihoz. Mikor azonban ő megfogja mellét felszisszen és visszarándul feszes ülőhelyzetébe. Nincs idő erre sem, ahogy ma úgy tűnik semmire se… már egymáson fekszenek, csak Lena vékonyka nadrágja van közöttük. Annyira új az élmény a lánynak és annyira magával sodorja, hogy Ferl lágy csókjára mohó csókkal válaszol. A nyaka a leg érzékenyebb pontja így a csókokat halk sóhajokkal követi.
- Ez jó…
Még egy pillanatra elszakad a másiktól, csak addig míg megszabadul nadrágjától és bugyijától. Utóbbit félve és csigalassan tolja lejjebb míg kibújik belőle. Most visszamászik a férfira. testük minden egyes millimétere egymáshoz ér. Kisebbfajta energiavihar rohan át Lenán és biztos benne, hogy társa ugyan ezt érzi. Vággyal telve tapad rá ajkaira és csókolja mintha a következő pillanatban eltűnne a férfi. Elvileg jól csókol és az ágyban sem utolsó. Érzékei a félénk kislányból átváltanak érzéki nővé. Nem hiába mondják, hogy a vörösek tüzesek… vagy valami ilyesmi. Hátára gördül, a férfi mellé térdeit picit felhúzza és kacér pillantással végigméri a másikat. Kicsit talán ügyetlenke még.