- Hol vagy te kurva? Gyere ide, ha hozzád szólok. –
- Maradjatok itt és ne gyertek ki a szobából, a papa most kicsit fáradt. Szeretlek Titeket. – Egy-egy csók a kis kócosok homlokára, majd az ajtó bezárult, ezzel sötétséggel árasztva el a kis szobát. Jó kis szórakozásra adott okot a két lurkónak, akik ilyen helyzetekben már elemlámpájukat villogtatták a szobában és a fényekkel játszadoztak. Ezúttal mégis csönd honolt odabent, síri csönd, olyan nesztelenség, hogy még a lépcsőn lefelé rohanó léptek is tisztán kivehetőek voltak.
- Chris..megint részeg vagy. Miért kell ordibálnod? Megrémülnek a gyerekek.
- Te csak fogd be a pofád, egy kurva vagy, akin a fél község végig ment. Szerinted nem hallok dolgokat a kocsmában? Hová raktad a sörömet? – Chris Bosworth dünhögő bikaként közlekedett a nappalin keresztül át a konyhába. Székeket borogatott , csapkodta az ajtókat, s remegve kereste az alkoholt.
- Megint inni akarsz? Már így is részeg vagy, eliszod  a fizetést! Minden nap részegen jársz haza! A gyerekek félnek tőled. Agresszív vagy, vedd már észre magad Chris! –
- Mocskos ribanc, fogd be! – Teljes erőből ütötte arcon feleségét, megragadta a kezét, s úgy vonszolta maga után a házon keresztül.
- Css, nem mehetünk ki Lincoln. – Susogva szólt a nagyobbik, óvva a kisebbet, aki nem érette még, hogy mit szabad, s mit nem. A résnyire nyitott ajtó, s a kintről beszűrődő hangok elég okot adtak arra, hogy a mindig is kíváncsi Lincoln , még ártatlan gondolataival ebben a helyzetben is játékot véljen felfedezni. Kacagott a sötétben, s hirtelen szökött meg bátyja elől, hogy kirohanjon a folyosóra. A korláthoz rohanva azonban megtorpant. Bátyja utána rohant, de már túl késő volt ahhoz, hogy eltakarja a kisebbik szemét.
- Csss , nem láthat meg minket. – Suttogta Lincolnak, aki reszketve, görcsösen szorította ujjaival a korlát rácsait, miközben félelmében folt áztatta nadrágját. A két gyerek szeme láttára fojtotta meg apjuk a szeretett nőt, miután dulakodni kezdtek.
- Hol vagytok kis répazabáló fattyak? Kinek a kölkei vagytok? – A feldúlt, részeg férfi nem tudott gondolkodni, dühösen indult fel az emeletre, s Jamienek minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy berángassa öccsét a sötét szobába, majd a szekrénybe bújtassa, s rácsukja az ajtót.
A férfi erővel törte be az ajtót, de csak egyetlen poronttyal találta szemben magát. Jamie bár riadtan, ám határozottan állt a szekrény előtt, védve annak rejtekében reszkető öccsét.
- Kis szaros, hol van az öcséd? Úgyis tudom, hogy az a kibaszott kölök nem az enyém. Jamie tűnj el az utamból, nem hallod? – Egyértelmű volt, mire készült a felszarvazott férj. Jamie azonban nem hagyhatta, hogy bántsák szeretett testvérét.
- Nem..- Fejét rázva, határozottan próbálta felvenni a harcot a mindössze tíz éves kölyök. Apja dühösen rántotta félre a fiút, majd feltépte a szekrény ajtaját, s ráförmedt az ott bent lapuló nyolc évesre. Mindkét gyerek sírt, segítségért ordibáltak, mindhiába.
Végül elsült az a bizonyos vadászpuska, amit józanul oly büszkén mutogatott Jamienek. A kölyök még csak alig volt kilenc, mikor már tudta, hogyan kell elsütni egy vadászpuskát. Nem tehetett mást, meg kellett védenie az öccsét.
A történtek után az apa könnyed sérülések után egy kellemes cellába került, távol Virginiától. Az anya – mint kiderült – nem halt meg, azonban súlyos sérüléseket szenvedett, s hetekig tartott lábadozása. A sors furcsa fintora, hogy jó néhány évvel később tüdőgyulladás ragadta magával…

- Ne szopass, ezt a történetet most találtad ki. – A börtön rácsai mögött egy kopasz, fém fogú barom röhögött fel, miközben végig hallgatta a sztorit a két kölyökről.
- Nem találtam ki, tudod miért vagyok itt?  Azért, mert én akartam ilyen életet. És rohadtul nem érdekel mások véleménye. Nemsokára úgyis szabadulok..- Vállat vonva dobtam egy papírgalacsint a kuka felé, amivel telibe is találtam.
- Még mindig nem értem, a faterod miatt kerültél most a sittre? – A cellatárs már a fejét vakarta, nem igazán értette, hogy Jamie mire célzott.
- Lehet. Talán rá ütöttem, tudod, a gének..de nem bántam meg semmit. Az öcsémért belementem bármibe, csak hogy neki normális élete lehessen. Erre mit csinál az a hülye? Elvesz egy hülye nőt, aztán elmegy vele bevásárolni és lemészárolják őket. Az a hülye idióta barom, miért kellett vásárolni mennie? – Dühösen csaptam a padra, bizonyára Ted már elmeroggyantnak nézett. Ő azonban nem tudhatta, hogy mit veszíthettem. Csak én tudtam, kit veszítettem..