Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Danny nincs itthon. Hogy hol van... nem érdekel. Szeretem őt, de nem vagyok az anyja... csak az unokaöccse. Lehet, az se sokáig. Kicsit beteg vagyok, lázas, más bajom nincs. Végighúzom ujjaimat az alkaromat beterítő vágásokon. Hirtelen ébred a keserű, bugyborékoló gyülölet a testem iránt, amiért elzárta a sebeket. Hófehér bőrömön halványbarnák a régi hegek... szinte nincs is fehér bőr. Pár pillanatig lehunyom a szemem. A kis pengem a nagyanyám házában maradt... de esetleg elszaggathatnám a lepedőt és felköthetném magam valahova... A fulladás olyan gyors halál. Felállok, meztelen lbamnak rosszul esik a hideg padló, de nem törődve vele megyek át mindenen, be a konyhába. Elöveszek egy kis tálat és az egyik kést. Ezekkel megyek vissza a szobámba. Előveszek egy üres vásznat, ami már benne van a keretben és a falnak támasztom. Elé ülök. Fázom a hidegben, de mégis jó ez így. Bal kezemet kinyitom és tenyérrel fölfele fordítom a tálka felett. A kést hüvelykujjam dobjához illesztem és elhúzom a kisujjamig. Remeg a tenyerem ahogy a karmazsin cseppek kibuknak belőle fájó lüktetéssel. Kiöntöm a tálba ami összegyúlt a tenyeremben, majd megvágom az ujjbegyeimet is és a vászonnak simítom a kezem. Nagy vonalakat kezdek festeni, hullámosakat, melyek aztán hirtelen függőleges esésben tűnnek el a képről. Egy vérfolyam... vérrel. A fájdalom tenyerembe ordít, mikor újra és újra nekinyomom az anyagnak. Jobb kezemben egy ecsettel igazítom meg a zubogó vért, hogy tényleg folyamnak tűnjön. Egészen addig csinalom, míg nem lesz kész a festmény ezen része. Aztán leengedem a kezem és unottan kihúzom az ágyam alól a kis dobozt, előszedem belőle a fertőtlenítőszert, lelocsolom a kezemet ahogy van és bekötöm a tenyeremet rendesen. Ezt már úgy tudom, mit egy orvos. az ujjaim hegyei csak sebtapaszt kapnak. Visszatolom az ágy alá, a tálat elmosom meg a kést is, aztán visszamegyek és leülök oda, ahonnan felálltam. Ezt álmodtam a nagyanyám temetésének éjszakáján. Hogy vért okádok, olyan mennyiségben, ami ilyen zuhataggá áll össze és a vérveszteségtől egyszerűen meghalok. Akkoriban úgy gondoltam, most, hogy anya meghalt és a nagyanyám terrorjának is vége, a testem a sok sebbel ( aminek a nyomai máig ott vannak ) már képtelen lesz talpra állni. Így is lett. De nem a testem adta fel, hanem a lelkem. Hogy elpusztult, vagy csak elása magát... nem érdekel. Nekem nem kell. Már rég feladtam, hogy normális ember legyek. Fogok egy cigit és kimegyek a házból, ahogy megígértem Dannynek, kint gyújtok rá, egy szál pulóverben, melegítő nadrágban. Mezitláb állok a vékonny hórétegben, mely megolvad forró testem alatt. Beteg vvagyok, lehet, gyógyszert kéne szednem, hogy levigyem a lázat... de csak 39.7... az nem sok. Majd ha 40 lesz vagy valami. Viszont így lehetetlenül fáj a hideg, de talán hűt... és megfázok. Áhh faszom a sok betegségbe.
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: Lesz ez jobb is, igyekszem o.o
The city of sins awaits you
Dorothy Lynn Dilworth
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 19
◮ tartózkodási hely : Las Vegas kertvárosa.
◮ hozzászólások száma : 48
◮ join date : 2014. Sep. 13.
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Kedd Feb. 10, 2015 10:03 pm
Álmában sem gondolta volna a copfoska, hogy akadhat egy olyan elvetemült szemétláda a Mendozában, aki olyan módszeresen rá tud szállni majd, mint amennyire Adam Thorne teszi. Azonban ez a piszok nem törődik azzal sem, hogy DL lány, s ezen a napon, a tanítás után megvárta az iskola előtt és egy tetemes monoklit varázsolt a képére… vagyis nem varázsolt, sokkal inkább ököllel behúzott… A fene gondolta, hogy ilyen módon magára veszi az a nyomorult, ha a kezébe harapnak az ebédlőben. – És a fene gondolta, hogy sutba dobva minden lovagiasságot, megüt egy lányt. Igaz ez utóbbit annyira DL nem sérelmezi… vagyis… nem elvi szinten, sokkal inkább a felduzzadt, fájós, holnapra bekékülő szeme miatt fog revansot venni a kölykön, most már tudja jól. Ezeket nagyjából eddig volt ideje végiggondolni a kisvörösnek, míg a tüdejét kiköpve szalad az utcában, a nyomában a három felbőszített ötödikessel. Közülük Adam járt az élen, a másik kettő némileg lemaradva követte. Az élet már csak ilyen: nem egyenletesen bárányfelhős. Nem hiába mondják, hogy az iskola kész harc! Küzdelem a túlélésért a tanárokkal, a felsőbb osztályba járókkal és – ez a legkiábrándítóbb – Shellyvel! Ez utóbbi mostanában egyre több munkát, vagyis műszakot, vagy mit vállal, ellenben arra mindig van ideje, hogy a kész házi feladatok ellenőrzésével, és a leckék felmondásával nyüsztesse egyszem lányát. Az év anyukája-díjra pályázik, vagy mi?! DL nagyjából a végkimerülés szélén áll, s nagyjából öt percre lehet a házuktól, mikor – mint egy középkori templom a bajba jutott lovagoknak – feltűnik Danny már úgy, ahogy rendbe hozott hajléka. A copfos nem teketóriázik sokat, azonnal ráfordul az udvarra bevezető járdára, s magában rimánkodik, hogy az a három ott mögötte még mindig úgy féljen ettől az épülettől, mint a vámpír a szenteltvíztől. A biztonság kedvéért a lány még a házat is megkerüli, hogy a hátsóudvaron – esetleg – megtalálja Danny-t? Azonban csalatkoznia kell, vagyis annyira nem is, ellenben alaposan nekiszalad az odakint cigiző Niconak. Momentán csak annyira futja, hogy szeppent arccal felnézzen a fiúra, s amennyiben az nem emel gátat ez ellen, például azzal, hogy a vörös és szeplős jövevény sötétbarna kabátjába belekapaszodik, akkor DL mindenféle szó nélkül szinte feltépi a hátsó ajtót és berohan a házba, majd bebújik az ebédlőasztal alá. Feltéve, hogy az ajtó nincs kulcsra zárva.
•●•
Amennyiben az ajtó kulcsra van zárva, avagy Nico bárhogy akadályozná a bejutásban, DL-nek marad annyi ideje/hajlandósága, hogy a lehetőségeihez mérten végignézzen a vámpírszerű fiún, s kissé halálra vált arccal egy pillanatra felsikkantson, majd tétován forduljon körbe (vagy legalábbis lessen hátra a háta mögött), de nem… szerencsére(?) nem követték azok a suhancok.
✿
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Kedd Feb. 10, 2015 10:53 pm
Fájok, hogy úgymondjam, de volt már roszsabb. Sokkal rosszab. Ez még annyira nem szar. Páran azt mondták, hogy... nem ártana nekem egy agyturkász... De ha kinyitnám valaha is azt az élő poklot, ami a fejemben lüktet, nem tudnám visszazárni a kapuját. De szinte látom magam elött, ahogy azt mondom; Az egész az anyám halálával kezdődött. Szép életem volt addig... Aztán Dannyt lesittelték, hozzánk meg mostoha jött aki kitetetett apával otthonról a nagyanyámhoz, aki egy gusztustalan, szadista banya volt. Nem mehettem sehova szabadidőmben, nem beszélhettem, ütött-vert, ordítozott velem... és mikor megtudta, hogy... ... mikor megtudta, hogy a férfiakhoz vonzódok a régi angol szokásokhoz méltó hormonterápiában részesített a "kedves" barátnője segítségével aki hozzáfért ilyen gyógyszerekhez. Hónapokig remegett a kezem és felejtettem el dolgokat itt-ott. Aztán szerencsére abbahagyta. Még mindig meleg vagyok. Ő meg kibaszottul halott. Na nem mintha számítana, így se fekszem le senkivel. Akkor hozzám kéne érniük... és azt inkább ne. Ezt is ő intézte el. Keserédes vigyor költözik ajkaimra. Na nem, ez soha nem fog bekövetkezni, mindent megtartok magamnak. Hiszen még maga Danny se tudja. Lehet, elundorodna tőlem. A francba is, még a hülye öngyújtó sem gyullad meg. Egyre idegesebben kattintgatom, míg végül sikerül és rágyújthatok. Felvételizni fogok, mert a festésből meg a zeneszerzésből nem fogok megélni, ez már biztos. Minden olyan hirtelen történik... A vörös folt, ami felborít, leginkább egy kislányra hasonlít, de ki tudja. Beverem a fejem, és forró bőröm felsőm vékony anyagán át pillanatok alatt olvasztja meg a havat, hogy átnedvesítse gyenge védelmemet a tél ellen. Ez iszonyú! Feltápászkodok szédülve és betámolygok. Becsukom magam mögött az ajtót és zihálva nekidőlök. Állati könnyen fel lehet zavarni testem labilis békéjét. Mire megáll a világ mély lélegzetet veszek és ujjaim tejfölszőke tincseimben megmártóznak. Körülnézek, kezeim remegve kapaszkodnak mögöttem a kilincsbe. Csak nyugalom. Egy kislány volt. Danny mesélt róla. A neve... Fene tudja, hogy hívják, kit érdekel?! Nem érdekelnek a gyerekek, nem értek hozzájuk, fúj. De nem tehetek keresztbe Dannynek, és megígértem neki, hogy jó leszek a kislánnyal. Beszívom a levegőt, ami végül nehéz köhögés formájában távozik és beljebb megyek, próbálom megtalálni. Tudom, beszélnem kéne, de nem tudok... Vagyis de, csak félek, azzal mégjobban elijeszteném. Annyira elszoktam a beszédtől, hogy hangom halk suttogássá szelindült, de még abban is iszonyatosan töröm a nyelvet. Énekelni könnyebb, mint beszélni. - Nico vagyok, Danny unokaöccse - A "k"k szinte eltűnnek szavaimban, és itt-ott megremeg a hangom. - Mondta Danny, hogy lehet, benézel... Megvárod ott, ahol most vagy? - Kérdezem, mert nem akarok beleavatkozni az életébe. Senkiébe. És lehet, jobb is, ha nem vagyok a közelében. Át kéne vennem a felsőmet, de félek, hirtelen megjelnik és nem akarnám elijeszteni a hegek látványával.
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: nem értek a bújócskához...
The city of sins awaits you
Dorothy Lynn Dilworth
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 19
◮ tartózkodási hely : Las Vegas kertvárosa.
◮ hozzászólások száma : 48
◮ join date : 2014. Sep. 13.
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Szer. Feb. 11, 2015 8:32 pm
Akinti hideghez képest idebent, az asztal alatt meglehetősen megnő a kislány hőérzete, már csak a lélekszakajtó rohanás miatt is. Adam és bandája ide tutira nem mer bejönni, s DL-t momentán az idegen fiú sem zavarja. Biztonság van – mindennek ellenére tüdeje szinte sipítva veszi a levegőt. Ahogy a lélegzése nyugszik, úgy a vörös lehúzza kabátja cipzárját, s az asztal egyik lábához támasztott iskolatáskájára teszi. Így már sokkal kislányosabb formája van, bár a kékszínű, csipkés szegéjű pulcsi mellett elmaradhatatlan a farmer és a magas szárú edzőcipő. A sapkáját is leveszi a fejéről, s ekkor hallja meg a felé kúszó mondatokat. Azonnal tudatosul benne, hogy bizony egy olyan illető is van a közelében, aki nem Danny, s ez vonja magával az örökérvényű kérdést… Na nem az élet értelmét, amiről még ő is tudja, hogy 42, hanem azt a másikat, a Már megint?-et. DL törökülésből négykézlábra emelkedik, s félig kimászik a bútordarab alól. Mindkét copfja a padlót söpri, úgy néz végig Nicon, majd feláll. Elkerekedett szemei végül a fiú arcára figyelmeznek. – Te… te is itt laksz? – kérdi, ami először eszébe jut, miközben vacillál, hogy mit tegyen. A Danny-vel való első találkozása azért elég ijesztő volt, az a nagy kés, és az a haragos(?) tekintet. Jobban megnézve ezt a sápadt idegent, egyelőre nem tudja, hogy féljen-e, vagy ne. Odakint Adam-ék éhes és türelmes keselyűként körözhetnek, s ki tudja, talán órákig képesek várni arra, hogy DL kitegye a lábát az utcára. Ha a fiú itt lakik, akkor ő valószínűleg kidobhatja a lányt…. Persze az is meglehet, hogy veszedelmesebb, mint a kint várakozó suhancok. – Danny mikor jön haza? Arca komor, némileg riadt, különösen aztán, hogy szemrevételezte a fiú bekötözött kezét, furcsa sápadtságát, tétova(?) mozgását. Azt minden esetre jó jelnek veszi, hogy eddig még nem ordította le a fejét, amiért olyan csúful nekiütközött odakint.
✿
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Csüt. Feb. 12, 2015 12:00 am
Nem foglalkozom gyerekekekkel, nincs mit mondanom nekik és nem tudok mit kezdeni velük. Bár... ez nálam kb minden létező emberrel így van. Úgyhogy nem is fektetek nagy energiákat a kislány megtalálásába és csak akkor fordulok meg , mikor hallom, hogy hozzám szól. Így már meg tudom nézni a lányt. Asszem bemosott neki valaki. Szar lehet, fájhat meg minden, bár ki az a mocsok aki megüt egy kislányt? Tökre nem az én dolgom, ez semmi ahhoz képest, amiket én szoktam kapni, például a véraláfutásokhoz a nyakamon. Egy nagy ramás szerencsétlenség vagyok. Lehet, adni kéne neki jeget. Na de mi vagyok én, szeretet vagy segély szolgálat? Inkább karba font kézzel nézem őt. Nem vagyok magas, sőt. Ő mégis kisebb nálam. Hány éves? Nem tudom. Hogy hívják? Figalmam sincs. Mit keres itt? Nem érdekel. Próbálom teljesen elszigetelni magam ettől az egész helyzettől, a lánytól... Ez Danny ügye, nem az enyém. Ő nem hozzám tartozik, hogy úgy mondjam. Lassan az életemben is csak egy külső szemlélő leszek... Felsóhajtok. - Igen, itt - Bólintok egyet, szándékosan nem nézek az arcára. Kérdésésére vállat vonok kicsit esetlenül. Már remegek, úgy fázom, lehet, mégis kéne lázcsillapító. - Fogalmam sincs, kislány - Mormogom, és örülök, hogy ez a kedvesebb válasz jött ki ajkaim közül. Bemegyek a szobába és zoknit húzok fel, pulóvert és sapkát, majd szó nélkül visszamegyek. Elhaladok a lány mellett rá se nézve és rakok fel vizet teának, majd előveszek egy zacskót és a fagyasztóban turkálva jeget rakok bele. A szép kis sebeim ápolására tettem el, most viszont betegen kínszenvedés lenne hozzá érinteni bőrömhöz, így is, amíg szedem össze kell szorítanom fogaimat, mert mintha ereimen keresztül hasítana egy penge, ahogy a jég hozzámér. Sietek, majd bektöm a száját és a konyharuhába csavarom az egészet és a kislánynak nyújtom. - Tessék, az arcodra. - Motyogom és eltávolodok tőle. Kitöltöm a vizet a kannába és belerakok egy filtert, mentás. - Kérsz teát? - Kérdezem meg, de úgy teszek, mintha egyébként itt sem lenne. Nem nézek rá. Szeretek tudomást sem venni a többi emberről. Ha nem éteznek nem okoznak gondot. Néha még Dannyt is kizárom. Azt se tudom, minek adtam neki a jegemet. Talán mert anya megtette volna. Erre a gondolatra túl hirtelen és erősen csapom le a pohara az asztalra és egyszerűen végigreped és csak a füle marad a kezemben. Arcomat kezeimbe temetem, ujjaim reszketnek égő bőrömön, majd egy mozdulattal söpröm a szemétbe. Új bögre, semmi nem akaszthat meg. - Cukrot vagy mézet kérsz? Nem mintha lenne méz, elfogyott, de majd hozok, hozok, nem kell aggódni, még mielött észre veszi - Hadarom halkan, rekedten. Csak egy pillanat. Egy pillanatnyi zavar. Fehér villanás, betölti az agyamat, kézfejem, kezem oldala a fejemet nyomja, majd hirtelen megkapaszkodok az asztalban. Körbenézek, mikor kitisztul a látásom. Nem is a nagyimnál vagyok. Nem kell magammal beszélgetnem, és nem kell hoznom mézet. Nem kell félnem, nem. Mint egy fuldokló, úgy kapok levegő után megnyugodva. Zavaromban megfordulok és a kislány még mindig... ott van. - Miért is vagy itt? - kérdezem meg végül csendesen, kikerülve őt az én bögrémbe kapaszkodva, ha ő is kért, kapott, de ott hagytam az asztalon, nehogy véletlenül érintkezzünk.
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: nem értek a bújócskához...
The city of sins awaits you
Dorothy Lynn Dilworth
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 19
◮ tartózkodási hely : Las Vegas kertvárosa.
◮ hozzászólások száma : 48
◮ join date : 2014. Sep. 13.
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Csüt. Feb. 12, 2015 11:31 pm
Szóval fogalma sincs – választ hallva csak pislant kettőt, majd hozzáteszi: – DL – mert nem igazán kedveli a kislány megnevezést. Ezen most mégsem fog fennakadni. Egyébként is, úgy tűnik, Niconak más dolga akadt, s előbb eltűnik valamerre, majd tüsténkedni kezd a konyhában. A vöröske jó vendégként nem szól semmit, hanem visszamászik az ebédlőasztal alá, ahonnan előszedi a táskáját és a kabátját. ezeket maga mellé teszi a székre. Nem, semmi affinitása nincs közel menni Nicohoz, s először gyanakodva/félve/vigyázva ül le az asztal mellé. Nem mintha ő félne bárkitől is… vagyis… nem, ebbe most nem kéne belemenni. Tekintete azonnal a fiúra vetül, ahogy az a konyharuhába csavart jeget nyújtja felé. DL picit mufurc tekintettel néz Nico szemeibe, miközben átveszi a cuccot, s keményen biccent köszönetként. – Igen, kérek – mondja, s a jeget a szeme alá teszi. Egy szolid szisszenés után nyugtázza, hogy ez egészen kellemes, s a kezdeti fájdalom után a jóleső hideg finoman terül szét az arcán. Hallja közben Nico motyogását, de annyira nem foglalkozik vele. Fura, de fura Danny is… valószínű a fura embereknek a rokonságuk is fura kell, hogy legyen. – Cukrot és citromot – válaszol önkéntelenül a kérésre, tekintete még mindig a fiún. Danny rokona vagy sem, nem árt szemmel tartani, amíg nem tudja, hogy bízhat-e benne. Ennek ellenére, hogy egy percre sem eresztette el Nico látványát, DL megugrik, ahogy a bögre az asztalra csapódik és a tea… nos igen… azt szépen szétfolyatta a srác. DL hangosan veszi a levegőt, s a jeges konyharuhát feltolja a szemére, mintha az mögé akarna elbújni. Csak aztán áll fel, hogy látja, nem fogja kézhez kapni az italát, s jobb is így: ülve mínusz módosító tényezőkkel indul az ember, ha harcra és/vagy futásra kényszeredik. – Danny azt mondta… – s lélegzése, szívverése ekkora csillapodik – azt mondta, hogy bármikor meglátogathatom… ezért jöttem. Én meg akartam látogatni. No és persze menedéket kellett találni a három suttyó elől. Lassan sétál a bögréhez, emeli fel, s néz bele, majd kóstolja meg a teát. Az ital forró, s a kisvörös ízlése szerint most nem a legfinomabb, de nem akar Niconak panaszkodni, ha már az ilyen figyelmesen megkínálta.
✿
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Hétf. Feb. 16, 2015 11:22 pm
Intek neki válaszul a nevére. tök mindegy, hogy hívják. Tőlem lehet akár Jézus is. Nem jegyzek meg lényegtelen információkat. Még az ő kedvéért sem. Mikor visszamegyek adok neki jeget. Nem várok hálálkodást. Se semmit. Szerencére miimalizálja a nyáladzást, amiért hálás is vagyok. Megfőzöm a teát kisebb-nagyobb nehézségekkel, majd megállok távol a lántól és kérdezek. Ő meg hazudik. Ezért olyan felesleges beszélgetni az emberekkel. De nem érdekel. Kim ő nekem? Senkim. Nem hat meg, hogy hazudik, fel sem háborít, egyszerűen... nem érdekel. Ahogy a többi dolog sem az életemben. Ásítok és arra gondolok, talán okosabb lett volna felvágni az alkaromat hisszában, mint festegetni. Vége lett volna még Danny és a kislány elött. Bár, lehet, a kislány meglátta volna. És akkor törés lenne a kis lelkében... pff. Ezen az én nagyanyám tuti nem gondolkodott soha. Nagy kortyokat iszok és szütlanul nézem a lányt, semmi se látszik abból amit magamban lezongorázok. Viszont a nagyimról eszembe jut egy kérdés, ami ide illik. - Gyakran vernek meg? - Sajnos a tapintat nem az erősségem. Ami a szívemen az a számon. Nem kötelező válaszolni nekem. De érdekel. Egy ideig a teámat nézem, majd egyszercsak megszólalok. - Nem szégyen az. Engem egy néni vert meg... viccesen hangzik mi? - Nézek fel rá keserű mosollyal. - Állati öreg volt. Én még előle is berohantam volna egy ilyen házba. Nem, hogy kislányként pár fiú elől - Ingatok fejet. A legjobb barátom egy szörnyű ember volt, a temetéseken poénkodott és állandóan azzal viccelődött, hogy engem egy öreg néne ver rongyosra, és ez eléggé vicces, tekintve, hogy én vagyok a férfi, ő meg milyen öreg. Egy ideig tudtam rajta nevetni. Aztán elhalt. Vele meg veszekedni kezdtem, mert nem álltam ki magamért a nagyi elött. Magamért és érte. Hogy MI lehessünk. Kétségbeesésemben szakítottam vele, ő meg megütött. Pár napra rá elütötte egy autó és meghalt. Az egész élet szánalmas. Nem hiszek Istenben, de ha van... egy kegyetlen óvodás. - Na mindegy... szerintem már elmentek a... az ismerőseid - állok fel nehezen és elmosom a bögrémet.
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: nem értek a bújócskához...
The city of sins awaits you
Dorothy Lynn Dilworth
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 19
◮ tartózkodási hely : Las Vegas kertvárosa.
◮ hozzászólások száma : 48
◮ join date : 2014. Sep. 13.
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Hétf. Feb. 23, 2015 2:12 pm
Egyre inkább olyannak találja Nicot, mint egy fekete-fehér horrorfilm egyik szereplőjét, a gonosz fiút a szomszédból, aki hidegen néz, hidegen viselkedik, és mindig kiderül róla, hogy valamiféle sötét lény szolgája. Vagy a fene tudja melyik típusfigurához tudná hasonlítani, ő még csak egy kislány, ehhez nem ért, de Nico akkor is olyasmi… Elnézi a lassú mozgását, hallgatja az éjszakai tábortűz mellé való riogatós meséit, s szégyene, vagy nem, jelenleg nem tudja átérezni azt a problémát, tragédiát, ami a fiú életét tulajdonképpen megkeserítette. Talán ösztönös mindez DL részéről, talán Nico unott viselkedése váltja ki belőle. Nem is válaszolgat a kérdésekre egyeként. A szeme alá engedi a jeges borogatást, s egy újabb apró korty után visszateszi a bögrét az asztalra. – Nem vernek meg gyakran – jelenti ki, mert a feltételezés sérti a büszkeségét. – Verekedtem… én… én… elég gyakran verekszem… – vallja be, s mindvégig a fiút figyeli. Persze részben hazudik, abban nem, hogy gyakran verekszik, ám ezt most nem lehetett verekedésnek, sokkal inkább verésnek nevezni, de ezt soha senkinek sem vallaná be. Pláne nem egy most megismert vámpírnak. Oda lenne a méltósága. Nico persze ismételten a távozásra utalgat, s DL sóhajt, s egy szemforgatás után megrázza a fejét. – Megvárom Danny-t – majd tapintatosan hozzáteszi, mert azért shelly mellett igenis van gyerekszobája… Sajnos nem is akármilyen… RÓZSASZÍN!!! – Nem foglak zavarni. Azzal magához veszi a bögrét, s visszasétál az ebédlőasztalhoz és leül a táskája melletti székre. Ki tudja, talán még a ma feladott leckéit is megírja.
✿
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Kedd Márc. 03, 2015 5:43 pm
Hm... nem szeretem a verekedős embereket. De ő csak egy kislány. Még megváltozhat. Kinőhet a bunyózós korszakából. Nem nekem kell nevelnem. Nem mintha egy pillanatra is felébredt volna bennem a vágy ilyesmire. Kit érdekel? - Értem - Hagyom rá és megpróbálok bátorítóan elmosolyodni... aztán felhagyok a szánalmas próbálkozással. Nagyon felejtős ez az egész, ahogy van. Nem is tudom, miért álltam le beszélgetni vele, mikor abban sem voltam jó sosem. - Engem annyira nem érdekel. Nem akartalak elküldeni. Paranoiás - Teszem hozzá halkabban mormogva az orrom alatt. Téved, ha azt hiszi, hogy minden gondolat foszlányomat ő tölti ki, és abba ölöm minden erőmet, hogy kirakjam. Akkor megfognám és kitenném. Csak kedves akartam lenni. De minek is...? Vállat rántok arra, hogy nem fog zavarni. Annyira mindegy, már a jelenléte zavar. Ahogy minden emberé. Bemegyek a szobámba és körbenézek. Holnap le kéne adnom a dalt, mert nem kis pénzre van szükségem. Mondjuk ezt Dannynek írtam, hogy elmagyarázhassam neki, amit... na mindegy. Butaság lett volna. Majd kitalálok másik utat, ha már a beszéd nálam nem opció. Felveszem a gitáromat és előszedem a mikrofonokat is amiket beállítok és rákötök a laptopomra. Mindent egyeztetek, megkeresem a hangot, majd mikor végre elkaptam elkeztem a [You must be registered and logged in to see this link.]. Halk, lágy dallamai bejárják a szobámat, körültáncolnak a falak mentén, majd kiszöknek az ajtó kis résén. Lehunyom a szemeim. Akkor is a fejemen a fejhallgatóval, kezemben a gitárral ülök, mikor vége van. Kifújom a levegőt lassan, óvatosan, mintha félnék valamitől, pedig csak teljesen meztelennek érzem magam. Mikor sikerül erőt vennem magamon visszahallgatom és itt-ott ráéneklek. Mikor végzek rájövök, hogy nagyon nagyon szeretnék inni valami töményet, de nem lehet. Megígértem. Szemet forgatok és kimegyek fejembe húzva a kötött sapkámat és ásítva egyet. - Kérsz melegszendvicset? - kérdezem unottan, mert úgy tűnik, tényleg nem akar elmenni, de már éhes lehet, viszont csak ezzel szolgálhatok sajnos.
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: nem értek a bújócskához...
The city of sins awaits you
Dorothy Lynn Dilworth
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 19
◮ tartózkodási hely : Las Vegas kertvárosa.
◮ hozzászólások száma : 48
◮ join date : 2014. Sep. 13.
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Vas. Márc. 15, 2015 8:25 pm
A mosolyra csak pislog párat. Szó se róla, DL-nek arra nem lehet panasza, hogy a vendéglátója… vagyis a vendéglátójának az unokaöccse(?) – Hmmm… – kitesz magáért, maximálisan mégsem tud megbízni benne. Fülel erősen, hogy mit mormol amaz az orra alatt, de túl sok mindent nem tud kihámozni belőle. Inkább issza a teát. Tény és való, hogy valahol megkönnyebbül, miután Nico elhagyja a helyiséget. Helyezkedik a széken, de csak annyira, hogy egy oldalra pillantással a bejárati ajtó felé tudjon nézni, akár látja a nyílászárót innen, akár nem. Ami félelem először benne volt Danny láttán, s ami feszélyezettséget érzett a volt elítélt közelében, annyira várja, hogy a férfi most megjelenjen. Hogy Nicotól tart-e, vagy a kint várakozó iskolatársaktól…? Maga se tudná megmondani. Annyit tud, hogy ez a jelenleg rajta ülő, egyedül a sűrű, sötét erdőben életérzés nem a legkellemesebb. Talán egy perc is eltelik a hangszer húrjaiba csapás után, mire DL felfigyel a dalra. Kissé megfeszül az alsó álkapcsa, s az asztalra könyököl, majd a kezeire téve állát gondterhelten pislog maga elé. A zene talán kellemes, valószínű az éneklő vámpírka hangja is, de ezt a kislány most képtelen megítélni, helyette figyeli a pohár mintázatát, s csak akkor emeli fel a fejét, mikor meghalja Nico beszédhangját. Néhány pillanatig némán néz a fiúra, majd bólint párat. Csak aztán szól utána, hogy Nico elfordult(?) tőle, hogy nekiálljon a szendvicsek elkészítésének. – Te olyan… te zenész vagy?
✿
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Hétf. Márc. 16, 2015 8:17 pm
Mikor meglötyögteti a fejét válasznak én is bólintok egyet és szusszanva odalépek a hűtőhöz, előszedek mindent, ami csak kell. Te jó ég, annyira szeretnék inni valamit. Valami töményet. Mégse látok itt semmit, illetve hát megígértem. Lehet, le kéne lépnem pár napra Dannytől, jól berúgni, és mikor teljesen kipihentem, visszajönni. Na de mégis hol csöveznék? A haverjaimnál? Csak egyedül akarok lenni, szóval az nagyon nem jó ötlet. Egyedül csak a nagyanyám házában lehetnék. Ahol én laktam, de... attól mentsen meg az élet. A kislány hangja zökkent ki. Egy pillantást vetek felé. - Mondhatjuk így is. De ügyvédnek tanultam... Ügyvéd leszek - Javítom ki magam. Csak elöbb legyen elég pénz, hogy folytassam. Bár már nem tudom minek. Csak anya miatt gondolom. Hiszen már nem is tudom megítélni, mi a rossz és mi a jó. Már jó ideje képtelen vagyok rá, minden ugyanolyan fekete... De persze gondolom, ez az én hibám, ahogy lassan minden ebben a tetves életben. - Ez bonyolult - Suttogom és beledadogok, mire majdnem odavágom az egészet. Pedig a multkor már rájöttem, mikor nem dadogok. Nincs szükségem logopédusra, teljesen jól tudok beszélni, ha megnyugszom. Vagy ha énekelek, vagy csak magamban beszélek. Lassan már magamnak is túl bonyolult vagyok. Megkenem a kenyereket, csak kicsit remegnek az ujjaim, kenőmáassal, majd sajtot reszelek rá. Átfut az agyamon, hogy az ujjaimat is le kéne darálni, de egy mély lélegzetet véve kifújom ezt a képet. - És te mi akarsz lenni a suli után? - Próbálok beszélgetni, állítólag fontos a kommunikáció. Bekapcsolom a sütőt, hogy bemelegedjen, majd felülök a konyhapultra. Felsőmon keresztül dörgölöm a sebeket alkaromon, próbálok kicsit felébredni, kitalálni, hogy mit mondana az a kisfiú, akinek még volt családja és jövője, élete. Nem sokra emlékszem. Szusszanva nézek rá. beszélhetnénk a szüleiről... de gyűlölöm azt a témát. - Játszol valamilyen hangszeren?- Kérdezem meg nehézkesen végül.
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: nem értek a bújócskához...
The city of sins awaits you
Dorothy Lynn Dilworth
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 19
◮ tartózkodási hely : Las Vegas kertvárosa.
◮ hozzászólások száma : 48
◮ join date : 2014. Sep. 13.
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Szer. Márc. 18, 2015 10:49 pm
Hallja a választ és a szemei egészen elkerekednek. – Ügyvéd? – kérdez vissza. – Mint Bobby Donnell az Ügyvédekben? Te is véded majd a… – de hirtelen elhallgat… A drogdílereket? A sorozatgyilkosokat? A gyerekeket megrontókat, amelyek elkerüléséről Shelly folyton beszél? – ...azokat akik mellé… őőő… odarendelnek? – tekintetében őszinte kíváncsiság, s hangja némileg felerősödik, vagy inkább lelkesebbé válik. A kérdésen, amit a fiú feltett, egy cseppet sem kell elgondolkodnia, egyből rávágja a választ: – Én hivatásos fejvadász akarok lenni – s beleszürcsöl a teába, ami lassan gyerekbarát hőmérsékletre hűlik. A bögre alig emelkedik el az asztaltól, máris visszakerül oda, s a vöröske lemondóan megrázza a fejét jelezve, hogy ő bizony nem játszik hangszeren… – …de tagja vagyok az iskolai énekkarnak. Bár a hangja nem túl ígéretes Mrs. Morris szerint, csupán egy kórusba remekül simuló hangocska, mint megannyi kis társáé. Na igen, a Mendoza nem éppen a zsenipalántáiról híres, sem pedig az inspiráló tanerejéről, csak amolyan átlagos állami iskola sok színessel, kevés fehérrel, ahogy az lenni szokott itt a nagyszerű USÁ-ban. – Miért bonyolult? – tér vissza inkább a Nico tanulmányait érintő kérdésre. Nem szereted az iskolád? –
✿
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Pént. Márc. 20, 2015 5:23 pm
Egészen megdöbbenek, mikor annyira lelkesedni kezd, pedig csak kiejtettem azt a szót. Mintha már nem lennék a szemében akkora ufó... - nem tudom, kiről beszélsz, de igen, olyan, bár inkább az a fajta, akiket felkérnem a képviselésre - nem szeretnék erről többet beszélni, az anyukam miatt, ő szerette volna ezt és én igazán szeretném teljesíteni a kívánságát, de nem egyszerű. Kikerekednek a szemeim, mikor ravagja azonnal... Nem éppen lányoknak való munka, bár ő eléggé strapabírónak tűnik, nem mondom, hogy lehetetlen. Megmosolyogtat igazaból, amire csak Danny képes mostanában, de ő is csak hetente max egyszer. - Az remek lesz, nem fogsz unatkozni, csak vigyázz magadra, nehogy ráhozd Dannyre a szívbajt - rándul meg ajkam széle, és egy pillanatra élet költözik vonásaimba, mely azonnal tova is szál, mintha csak a szél fújta volna el. Szóval nem zenél... Hát kár, én nagyon szeretek, az az egyetlen hely, ahol igazan biztonsagban vagyok mindenki elől. - Az jó, legalább ismerkedsz - ilyeneket szoktak mondani nem igaz? Tudtommal ilyesmikkel tömik a gyerekek fejét, bár ki tudja, nagyon sokat valtozott a világ nagyon hamar. Éppen beteszem a kenyereket, mikor megszólal és majdnem el is ejtem az egész tálcát. Miért szeretne ennyire belemenni? - Miért érdekel ennyire? - kerdezem halkan, és most beledadogok, de csak mert kiver a víz. Bonyolult, mert drága és nincs pénzem. Bonyolult, mert még nem döntöttem el, hogy végezni akarok- e magammal inkább. Vagyis... Teljesen biztos, hogy akarok, tudom, hogy képes lennék meghúzni a ravaszt, de... Ott van Danny... Annyi mindent vesztett már el. Ki akarom deríteni, hogy mennyit számítok neki. Nem akarom teljesen tönkre tenni. Ha úgy látom, el tudna engedni, túllépni rajtam pár hét után, illetve nem menne neki az apámnak, aki miatt tulajdon képpen ez az egész van, akkor megteszem, mert ez nem élet. Az üresség bennem... Egy ideg csak véreztem és a sebekre tapasztott kézzel szenvedtem, de aztán... Már nem vérzett, nem maradt semmi, amit meg kellene védenem belül. De Dannyven van. Tudni akarom, mennyire sebezném meg. Ezért bonyoult. Nyelek egyet és kicsit vállat vonok. - Egyszerűen drága. Nincs annyi pénzem, de megígértem még nagyon régen az anyukamnak, hogy el fogom végezni. Már meghalt, de szereetném ezt még megtenni érte. - Magyarázom el azt a részét, ami szalonképes. - Érted? - kérdezem halkan és előveszem a kechupot, megterítek nekünk.
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: nem értek a bújócskához...
The city of sins awaits you
Dorothy Lynn Dilworth
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 19
◮ tartózkodási hely : Las Vegas kertvárosa.
◮ hozzászólások száma : 48
◮ join date : 2014. Sep. 13.
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Hétf. Márc. 23, 2015 12:21 am
DL szemei elkerekednek: nem tudja ki Bobby Donnell? Micsoda-micsoda borzalom! Na persze a 2000-es évek első évei körül készített sorozatot is csak Shelly jóvoltából ismeri a kislány, manapság már nem sok adó adja. Shelly pedig nagy rajongó! Az összes részt letöltötte és kiírta CD-re. DL pedig annak rendje és módja szerint megnézte, mikor anyja nem volt otthon… A többi válasz hallgatása közben lemászik a székről, s kezébe véve a bögrét, közelebb megy Nicohoz. Persze annyira nem közel. Még mindig gyanakvó a tekintete, ahogy felnéz a fiúra, aki ezt láthatja, ha netalántán a kislány szemeibe nézne. Ahogy Nico nekilát asztalt teríteni, DL követi, igaz, mindig csak néhány lépést tesz felé, s mielőtt válaszolna, már ami kérdésre/megjegyzésre hajlandó válaszolni, belekortyol a teába. – Sajnálom, hogy meghalt az anyukád – s bele sem mer gondolni abba, hogy mi lenne vele Shelly nélkül. Ennek megfelelően a hangja is szomorúvá válik, s összeszorul a kis szíve is. Hogy csak a szörnyű gondolat miatt, vagy azért, mert sajnálja a furcsa srácot, most hirtelen nem tudná megmondani – De itt van Neked Danny… Hmm… sose hoznám rá a frászt… Aztán visszaül az asztalhoz, főleg, ha immár enni is kap. – Azok a gyerekek kik a képen? – kérdi meg hirtelen, utalva a nappaliban lévő fotóra Danny gyerekeiről. Persze nem pontosít, max. akkor, ha Nico rákérdez.
✿
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Hétf. Márc. 23, 2015 5:12 pm
Kiszárad a torkom, a szám, elönt a verejték. Soha nem szoktam az anyukámról beszélni, nem is akarok. Talán ezért döbbent meg ennyire, mikor kijelenti, hogy sajnálja az anyukámat. Mit szoktak ilyenkor mondani? Nem tudom, kicsi voltam, mikor eltemettük anyát és a féreg apám fogadott minden ilyesmit. A szerelmem halálánál meg szó nélkül eltüntem. - Kö....szön... Öm - motyogom kikerekedett szemekkel. Nagyon kínos az egész. Majdnem felnevettem kínomban, mikor Dannyt szóba hozza. Pontosan, itt van nekem és miatta már igazán szenvedek. Eltiltott a drogoktól, az italt és a cigit is csökkentenem kell, továbbá útban van a lelkiismeretemnek. Ha nem lenne, már régen simán... Lehunyom a szememet. - Pontosan, Danny itt van. Ő az utolsó igazi családtagom - Bólintok halkan felsóhajtva, és mikor leül elé teszem a melegszendvicseket, majd egy másik tányérra szedek magamnak és leülök vele szemben. Már majdnem beleharapok a kenyérbe, mikor kérdez. Nehezen véve a levegőt nézek a megadott irányba. Nem tudom, mennyit akar ebből Danny a kislány tudtára adni. Én is bőven szelektáltam az én sztorimat. - ők Danny gyerekei... Szegények meghaltak régebben. Az anyukájuk is. - nyelek egyet, nagyon zavarban vagyok, a halál mindig kínos téma. - Nem szeret beszélni erről, biztos megérted - Suttogom reménykedve. Én biztos, hogy nem mondok többet róla. Lassan állok neki enni, néha-néha DLre pislogok. - Félsz tőlem? Miért? - Kérdezem bizonytalanul, mert igazán érdekel. Senkit nem bántok, aki nem bánt, vagy nem én vagyok, ezért nem is értem, miért. De az evéssel nem állok meg, folytatom, mivel nem akarom, hogy elmenjen az étvágyam, mindig hamar megtörténik, aztán nem eszek. Kezdek elfogyni. Mint valami béna hóember, jézus... - Tudod, mi van az én anyukámmal, mi van a tiéddel?
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: nem értek a bújócskához...
The city of sins awaits you
Dorothy Lynn Dilworth
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 19
◮ tartózkodási hely : Las Vegas kertvárosa.
◮ hozzászólások száma : 48
◮ join date : 2014. Sep. 13.
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Kedd Márc. 24, 2015 1:58 pm
Röpke időre az asztal lapjára vezeti a tekintetét. Szegény Danny – biztosan nagyon magányos és szomorú lehet… Szegény gyerekek és szegény anyukájuk – biztosan nagyon ijesztő lehetett meghalni… Kérdezné, hogy mi történt velük, hogy miként haltak meg, de Nicolai megelőzi egy a témát lezáró kijelentéssel, így DL csak pislog kettőt, s újra belekortyol a teába, miután egy határozott biccentéssel jelzi, hogy megértette. (Pont ugyanilyen biccentéssel vette tudomásul korábban, hogy a fiú megköszönte a részvétnyilvánítását.) Az elé rakott tányérra rátesz egy melegszendvicset, s ismerve a forró (sajtos?) ételek szájpadláségető tulajdonságát, sűrűn fújdogálni kezdi az ennivaló tetejét/szélét, pont azon a részénél, ahol majd bele kíván harapni. Aztán hirtelen hagyja abba a műveletet, s elkerekedett szemekkel néz a különös kérdést hallva. – Én nem… – kezdi, s egy pillanatra beharapja alsó ajkát. – Én nem tudom… furcsa vagy… nem tudom. Először Danny-től is féltem. Nagyobbak vagytok nálam… …és kicsit ijesztőek – de ezt a tagmondatot már csak gondolatban teszi hozzá. Jó is, hogy jön a mentőkérdés, mely a témát Shellyre tereli. – Nagyon szeret engem és sokat dolgozik. Amikor otthon van, mindig fáradt, de mindig van ideje foglalkozni velem és megnézni, hogy kész-e a leckém. Mindig csinosan öltözik… és szépen mosolyog. Sokat mosolyog. Nagyon szeretem én is őt.
✿
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave Pént. Márc. 27, 2015 11:50 am
Furcsa vagyok... Így is mondhatjuk, igen. Egy fanyar mosoly költözik ajkaimra. Minek nevezne, ha tényleg ki is mondanám amit gondolok... Akkor most biztos nem ülne velem szemben viszonylag nyugodtan. De megértem, és örülök, a fura még kedves szó is rám nézve. - igen, lehet, a kor teszi, de remélem, nem fogsz már örökké félni tőlünk. Még nem ettünk embert. Vagyis én biztos nem... - bólogatok tűnődve. Könnyebb lesz ezzel a kifogással mind a kettőnknek, az teljesen biztos, és legalább túlléptünk a... danny témán. Nem akarok összeveszni a nagybátyámmal, majd tőle kérdez, ha szeretne, és eldönti a férfi, mit, hogyan akar tálalni a csöppségnek. Nem az én dolgom, igazán. Egyébként sem szoktam beszélgetni, most mégis megteszem, egy idiótának érzem magam. - de ha Danny is ijesztő, akkor hogy ismerkedtetek össze? - kérdezem kicsit értetlenkedve. DL arcát figyelem, miközben az anyukájáról mesél. Összefacsarodok belülről. Ne, nem akarom ezt érezni megint... Mégis betölti a fejemet, sűrű, nehéz fájdalom. Az én anyukámról először a szentjánosbogarak jutnak eszembe. A kis, világító lények az éjszakban. Mindig kimentünk nézni őket. ~ látod, Nico? Bevilágítják a sötétséget... Olyanok, mint a bennünk lévő fények. ~ miután meghalt kevesebben voltak, vagy csak nem volt olyan erős a fényük, néha pedig hiába vártam, nem is jöttek elő. Az autóbaleset után pedig csak egyszer mentem el oda, de egy darab sem volt. Ahogy telik az idő növekszik bennem az érzés, hogy az én hibám volt. A Barátom miattam halt meg, mert túlságosan szerettem... Nem tanultam anyából. Mióta itt vagyok egyre nagyobb a félelem bennem, hogy Dannyt is tönkre teszem a puszta jelenlétemmel is. Nem tudom, már semmit sem tudok. Érzem, ahogy a forróság elönti az arcomat, mikor a torokszorító érzés felkúszik a torkomból, de mielött még képes lennék rendesen kiborulni, elmosolyodok. Zsibbad a szám. - Az jó... Ha szeretitek egymást... Az fontos - suttogom, az asztal alatt viszont kormeim alkaromba vájnak a sebek környékén. Számba harapok. - És az apukád? - Kérdezem erőt véve magamon nagy nehezen.
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: Lesz ez jobb is, igyekszem o.o
The city of sins awaits you
Ajánlott tartalom
Egeret ide és lenyílik!
Tárgy: Re: Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave
Any way to distract and sedate adding shadows to the walls of my cave