Cristina Laura Neeson

Karakter személyisége

Alapvető, hogyha megkérdezel valakit arról, hogy milyen belső értékekkel rendelkezik, akkor csak a jó tulajdonságait mondja el. Mert miért is mocskolná be magát azzal, hogy a rossz szokásairól kezd beszélni? De tudjátok mit? A kedvetekért kivételt teszek, de csak érintőlegesen. Azt azért ne várjátok, hogy ódákat zengek majd a hátrányos oldalamról. Szóval kezdjük is a negatív dolgaimmal.
Nos, minden áldott reggel nyűgös és/vagy hisztis vagyok, ezen semmi és senki nem tud segíteni. A reggeli kávéadagomat megelőzően pedig senki se próbáljon velem értelmes beszélgetést folytatni, mert nem fog tudni. Eszméletlenül makacs vagyok, így ha eldöntök valamit, akkor mindhalálig kitartok mellette. Nem bízom az emberekben, nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem vagy szabályokkal kötik meg a kezemet. Na de legyen elég ebből, inkább fényezném magam, mert szeretném, ha a leendő klienseim bekapnák a horgot.
Úgyhogy térjünk is át a kellemesebb dolgokra. Szeretem az extrém sportokat, így az ügyfeleim szívesen cipelnek el például síeléssel egybekötött megbeszélésekre. Kedves vagyok az emberekhez, akárkivel képes vagyok megtalálni a közös hangot és szinte bármiről tudok órákon át beszélgetni. Az állandó mosolygásról már ne is beszéljünk. Segítőkész vagyok, maximalista, szeretem a munkámat teljes mellbedobással végezni. Jó üzleti érzékem van, eddig még sose kerültem olyan szituációba, amiből vesztesként jöttem volna ki. Szenvedélyes vagyok, bár szerelmes eddig még csak egyszer voltam. Szerencsére a munkám eléggé leköt, úgyhogy a magánéletemmel nem igazán kell foglalkozzak. Régen drogfüggő voltam, ebből úgy ahogy sikeresen kilábaltam, bár nem sokan tudnak róla, mivel hetente azért még el-elfogy egy-egy spangli. Az egyik legjobb tulajdonságomnak tartom az egoizmusomat és az önzőségemet. Mások ezt rosszként élnék meg, de én imádom őket. Hogy miért? Tisztában vagyok a külső adottságaimmal, tudom, hogy jól nézek ki és hogy pasik tömege akar eltölteni velem egy kis időt. A férfiak szeretnek velem villogni én pedig élvezem a helyzetet, hogy ékszerként bánnak velem. És igen, önző vagyok. A mai világban szerintem aki nem önző, az egytől-egyig hülye. Sose vittem volna ennyire, hogyha mások gondjával, bajával foglalkoznék. Én magammal törődök, mert jól tudom, hogy senki másra nem számíthatok.


◆ kedvencek: kávé, szex, alkohol, napsütés, pénz, tenger, virágok, utazás

◆ utált dolgok: erőszak, kétszínűség, parancsolgatás, szabályok, titkok, kígyók, horror filmek, tea

◆ egyebek: nem tudom eldönteni, hogyan viszonyuljak az ikertestvéremhez. Megértem, hogy miért dobott ki a házából, de azt nem tudom elfogadni, hogy ilyen könnyen, mint egy megromlott ételt, egyszerűen csak eldobott magától, még akkor is, hogyha nem vagyok makulátlan.

Karakter kinézete

Magas vagyok, vékony és hosszú, barna hajam van. Talán ezek a legalapvetőbb külső tulajdonságaim, ezeket látod, hogyha először rám nézel. Viszont, ha kicsit alaposabban végignézel rajtam, észreveszed, hogy egész jó nő vagyok. Szív alakú arcomon gyönyörködhetsz a csokoládébarna szemeimben vagy éppen az erős nevető ráncocskáimban, melyek a számat szegélyezik. Ha kicsit lejjebb engeded a tekinteted, szemeid elé tárulnak a melleim. Jól jegyezd meg őket, mert már nem sokáig lesznek ilyen kicsik. Igen, jól hallottad, nagyon nagy vágyam, hogy megnagyobbíttassam őket és eléggé úgy alakulnak a dolgaim, hogy erre a közeljövőben majd sort is keríthetek. Azonban ha még lejjebb nézel, eléd tárulnak gyönyörű, hosszú lábaim. Minden bizonnyal ezt a csodálatos összhangot, ami egész lényemen uralkodik, azt a jó géneknek köszönhetem.
Ha pedig végeztél a testem vizslatásával, vethetsz egy rövid pillantást mindenre, ami (ideiglenesen) elfedi a kívánatos testrészeimet. Láthatod, hogy eléggé adok arra, hogy milyen ruhákat veszek fel. Követem a divatot, mindenből megvan a legújabb darab, mindig elegánsan, nőiesen jelenek meg valahol, engem sose látni slamposan vagy éppen smink nélkül. A ruháim egytől-egyig márkásak, hiszen mindenki először a külső alapján ítéli meg a másik embert, még ha azt mondja, hogy ez nem így van. Az én szakmámban pedig elengedhetetlen, hogy jó első benyomást tegyek az ügyfeleimre, mert akkor számíthatok a későbbi ajánlataikra, meghívásaikra is.
A hajamra és a sminkemre is mindig nagy figyelmet fordítok. Nem hordok magamnál sok kiegészítőt, mert még véletlenül sem szeretnék semmit sem elveszíteni. A táskámba csak a legfontosabb dolgaimat pakolom el, meg pluszba egy-két váltás ruhát és parfümöt. Kedvenc kiegészítőm a magas sarkú, őket megszállottan gyűjtöm is, egy hét nem telik el úgy, hogy be ne szereznék egy újabb párat.
Na de ennyi legyen elég a külsőmről, ha testközelből szeretnél szemügyre venni, akkor hívj fel telefonon! De előre szólok, nem lesz olcsó mulatság.


◆ különlegességek: úgy gondolom, nincsen

Történet vagy szerepjátékos példa

Az utolsó simításokat végeztem a külsőmön, mikor tekintetem megakadt az egyetlen pasin, aki kiérdemelte, hogy a fényképét kiállítsam a hálószobámban. Halvány mosoly kúszik az ajkaimra, mikor eszembe jut, milyen nap van. Nem is tudom miért mosolyodom el, mikor életem legrosszabb napja jut az eszembe. Talán csak azért, mert tudom, hogy jobb nekünk külön, mint együtt. Félreértés ne essék, nem az exemről van szó, hanem egy nála sokkal értékesebb férfiról, a bátyámról. Hirtelen megszólal a csengő, Peter az, a portás, megérkezett értem a limuzin, így indulnom kell. Vetek egy búcsúpillantást Christian fényképére, lekapcsolom a lámpát és már zárom is az ajtót.
Végigsiklok az épület halljában a földig érő, meggypiros ruhámban, mikor megpillantom a kedvenc visszatérő ügyfelemet, aki a limuzin mellett áll egy csokor vörös rózsával a kezében. Mikor rám pillant, széles vigyor jelenik meg az arcán, majd odanyújtja a virágcsokrot.
- Tudod, hogy nem kell virágot hoznod, ugye? – Kérdezem tőle mosolyogva és értetlenkedve. Már vagy egymilliószor megbeszéltük, hogy azon felül, hogy fizet a szolgáltatásaimért, nem kell mindenféle ajándékkal elhalmoznia.
- Tudom, de attól még hoztam és kész. – Veti oda közömbösen, majd segít beszállni az autóba. Az utat a szállodáig teljes csöndbe burkolózva tesszük meg. Én kérdésekkel bombáztam, de mindegyikre csak szűkszavúan válaszolt, így feladtam a próbálkozást. A limuzin odahajtott a szálloda elé, ahol fotósok tömkelege ácsorgott a bejárat előtt és fotózták az összes hírességet, akiket meghívtak a nyitóünnepségre. Logan segítségével kecsesen kiszállok az autóból, belé karolok és követem. A bejárattól pár méterre megállunk és összeölelkezve pózolunk a fotósoknak.
- Holnap ezeket a képeket fogod viszontlátni az újságokban. – Súgja oda nekem, majd vigyorogva pózol tovább, miközben egyre közelebb húz magához. – Köszönjük, ennyi elég lesz. – Udvariasan leállítja a fotósokat és előre enged az ajtóban. Szemeimnek szüksége van még pár percre, míg hozzászoknak a benti csillogó fényviszonyokhoz. Minden ragyog, minden arany körülöttünk. Egy pincér jelenik meg előttünk és pezsgővel kínál minket, miután koccintottuk, feltűnik a színen Logan apja is és érzem, ahogy jókedve átmegy ridegségbe. Arrébb sétálok a pezsgőmmel és beszélgetésbe elegyedek a feleségekkel. Ahogy észreveszem, egyikük sem egy agytröszt, valószínűleg ők sem az eszük miatt kerültek be ebbe a körbe, sokkal inkább a mellméretük miatt. Pontosan ezért van szükségem nekem egy mellműtétre. Nem akarok életem végéig luxus prosti lenni, jobban örülnék annak, ha sikerülne megcsípnem magamnak egy gazdag pasast, aki elhalmoz minden földi jóval. Tervemből kiindulva, miközben a pezsgőmet kortyolgatom alaposan felmérem a terepet. Van itt minden féle pasi: kopasz, öreg, rocker, fiatal, olyan aki valamilyen célból van itt, olyan, aki csak ide keveredett, amolyan muszáj alapon. De aztán tekintetem megállapodik egy férfin. Fekete haj, kék szemek, kis borosta, elegáns megjelenés… pont az esetem. Kacéran elmosolyodok, mikor elindul felém a kiszemelt áldozatom. Látom rajta, hogy felhúzták az agyát, ezért mielőbb megszabadulok a poharamtól, a keze után nyúlok és húzni kezdem magam után. Kérdezősködik, hogy hova viszem, de nem szólok egy szót sem, csak megállok vele a bárpultnál, amit együgyű ökrök felügyelet nélkül hagytak. Óvatosan kiemelek egy teli üveg pezsgőt és kacsintok egyet a férfira.
- Gyere velem. – Súgom érzéki hangon a fülébe és már indulnék is tovább, de megtorpanok.
- Hova megyünk? – Értetlenkedik tovább én pedig az égnek emelem a szemeimet.
- Drága Logan. Egy szállodamegnyitón vagyunk, mindenki idelent bulizik, mikor még van vagy harminc másik emelet, telis tele szobákkal, lakosztályokkal. Nyugi, nem elrabolni akarlak, csak egy kicsit feldobnám az esténket. – Megjelenik az az ismerős vigyor a szája sarkán, innen tudom, hogy belement az ötletembe. Kiosonunk a megnyitóról és a liftek felé vesszük az irányt. A liftajtó éppen becsukódik mögöttünk, mikor Logan már ki is stoppolja és a falhoz szorít. Arca mindössze pár milliméterre kerül az enyémtől. Hirtelen ötlettől vezérelve, na meg a szenvedélytől is, megragadom a nyakát és magamhoz rántom. Vadul csókolom, közben kezeim összefonódnak a nyaka körül. Nyelveink őrült táncba kezdenek, érzem, hogy ő is alig bír már magával, de valamiért megszakítja édes csókunkat és hátrébb húzódik.
- Miért pont most? – Kérdezi kíváncsian, hiszen attól függetlenül, hogy már vagy ezerszer elkísértem különböző hivatalos megjelenésekre, még egyszer sem bújtam ágyba vele.
- Miért ne? – Vágok vissza egyszerűen, majd újra magamhoz húzom vagyis próbálnám, ha engedné.
- Ezt most azért csinálod, mert megszereztem neked, amit kértél? – Zsebéből előrángat egy félbehajtott papírt és átnyújtja. Döbbenten állok előtte és csak meredek rá némán. Hát itt van, a kezemben tartom. A cetlit belegyűröm a táskámba és közelebb lépek hozzá.
- Köszönöm, hogy megszerezted nekem. – Apró csókot lehelek a szájára. – Ezt pedig csak azért csinálom, mert ezt akarom csinálni. Ennyi az egész. Plusz szeretnék az elsők között lenni, akik felavatják ezt a szállodát. Vagy legalább a liftet. – A vonásain látom, hogy megérti miért szeretnék lefeküdni vele, bár azt nem árultam el, hogy potenciális férjjelöltemnek is őt tartom, nos, ez maradjon egy kis ideig az én titkom. Bár utálom a titkokat, ez olyan információ, amit nem oszthatok meg senkivel, így nem tehetek mást, minthogy lenyelem a békát és hallgatok. Logan felveszi a begerjedt stílusát és újra a falnak szorít. Miközben a nyakamat csókolgatja, végigsimít a hátamon, és próbál benyúlni a ruhám alá. Mikor mindkettőnkben tudatosul, hogy testhez simuló, földig érő estélyi ruha van rajtam, egyszerre indítjuk el újra a liftet és célzunk be egy emeletet. Úgy esünk ki a folyosóra, ahol szaggatjuk le egymásról a ruhákat és ahol végre rólam is lekerül az estélyi. Kezeimmel végigsimítok izmos felsőtestén, jobb kezem pedig egyre lejjebb csúszik, majd simogatni kezdem legértékesebb szervét, míg egymást faljuk, szenvedélyesen, a tizenkettedik emelet folyosóján.
***
Pénzzel és a cetlivel a táskában, kiszállok a limuzinból és felsietek a lakásomba. Gyorsan átöltözök a pizsamámba, a pénzt beteszem a széfembe a többi mellé, a cetlit pedig kihajtogatom és a telefonomhoz lépek. Idegesen bepötyögöm a számot és remegő kézzel a fülemhez emelem a kagylót. Mikor meghallom kellemes hangját, majdnem elejtem a telefont. Már olyan régen nem hallottam és olyan rég óta vártam erre a pillanatra…
- Sajnálom. – Csak ennyire tellett tőlem, egy őszinte, igazi bocsánatkérés és már le is tettem a telefont. Mindennél jobban szerettem volna beszélni vele, de nem mertem. Még nem jött el az ideje, hogy újra részesei legyünk egymás életének. Talán, ha egy nap a vőlegényemmel állítok be hozzá és látni fogja, hogy megjavultam, akkor újra visszafogad az életébe. Szóval holnaptól kezdődhet a vőlegényvadászat. Vajon Logant el tudnám bűvölni annyira, hogy megkérje a kezem? Majd holnap kiderül.