Paris, 1990.07.23 23 Ügyvéd Addicts Anna Paquin

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: határozott, eltökélt, eszes, céltudatos, ravasz

◆ negatív tulajdonságok: makacs, temperamentumos, hideg, ellentmondást nem tűrő, beképzelt

◆ egyebek: Leda öt bátyja árnyékában és végtelen védelmében nőtt fel. Igazi elkényeztetett kislány, az apja kis hercegnője aki az életben kőkemény ügyvéd ám vőlegénye mellett azonnal megváltozik. Keményfejű teremtés és rideg ügyvéd; nem érdekel kit kell védeni, megteszi. Testvéreit és apját imádja de képtelen velük több időt tölteni, mint amennyit a kötelező látogatások és estélyek megkívánnak, mert testvérei számára, mindig az a kis ügyetlen balerina marad aki egykor volt. Egyenes, őszinte fiatal nő; ami a szívén az a száján de előbb gondolkodik, mint cselekszik.

Történet vagy szerepes példa

Kislány. Az orvos átnyújt apámnak, ki karjaiba vesz és ringatni kezd. El sem akarja hinni, hogy lánya született. Rose, az anyám sokkot kap. Még csak nem is érinthetett meg, még csak meg sem érinthettem soha. Meghal. Belehal a szülébe. Én vagyok a gyilkosa és ez egész életemben kísérteni fog. Két hét múlva kerülök csak haza. Legidősebb fivérem már 12 éves. Karjaiba vesz és féltett kincseként óv a többiek elől. Öt fivérem van s mindegyik úgy vigyáz rám még ma is, mintha törékeny porcelánbaba volnék csupán. Ó, ha tudnák az igazat! Ha tudnák, mennyit is bírok én!
Persze, anyám halála után, Párizs gyönyörű városát magunk mögött hagytuk és San Francisco városába költöztünk. Apám a legnagyobb fejesekkel, elnökökkel tárgyal, őket képviseli. Bátyáim közül ketten francia földön maradtak, hárman pedig az államigazgatási ügyekben leltek otthonra. S én? Én a jogtudományok felé fordultam. Keményen tanultam és az egyik – ha nem a legjobb – diákként végeztem el az egyetemet. Apám kapcsolatai nélkül találtam magamnak gyakornoki állást a Greyson vállalatnál... ahol egy gyakornok annyit keres, mint más cégeknél a legmenőbb ügyvédek... és had áruljam el neked, az nem kevés pénz, az ügyekről már nem is beszélve. Itt ismertem meg őt. Richard Greyson. Az első szerelem. Az első aki mindenem megkapta. A lelkem, a testem egyaránt. Ma is emlékszem arra az éjszakára amikor bevezetett ebbe az egészen új, félelmetes világba.

„Fejem felé emeli karjaim s gyöngéd mozdulattal fonja át csuklóim a szalaggal. Testem megrezzen, magamon érzem elégedett mosolyát. Ujjai végigbecézik karjaim majd ajkaimon pihennek meg. Apró körök, egészen új, bizsergető érzés lesz rajtam úrrá. - Félek. - vallom be zavartan, szégyenlősen. Látott már mezítelenül és nem hozott zavarba pillantása de most, most, hogy lábaim kifeszítve és karjaim is kikötve, túlságosan csupasznak érzem magam előtte. Megnyugtat... mint mindig, most is eléri, hogy testem izgalomba jöjjön anélkül, hogy akár csak egy ujjal is hozzám érne. Tekintetét végigfuttatja rajtam s bár nem szól, tudom, hogy elégedett... látom a tekintetében azt az éhesen csillanó szikrát, ami csak akkor bukkan elő ha elégedett valamivel.
S most, évek múlva is látom ezt a szikrát. Felcsillan a tekintetében, mikor felemeli a kagylót, amikor a zongora elé telepszik, amikor térdre kényszerít, egyetlen pillantással... és én az övé vagyok. Szeretem őt, olyan szerelemmel amit kevesen érthetnek és még kevesebben érezhetnek.”

Bachra ébredek. A hajnal első sugarai végigcirógatják bőrömet. Elmosolyodom és pár percig még pihenek. A dallam egyre halkul. A pléd után nyúlok, testem köré csavarom. Halk lépteimet ha hallja is, nem veszi figyelembe. Mellé érek. Helyet foglalok mellette. Fejem vállára hajtom, ujjaim kézfejére futtatom, vele játszom a dallamot még a dal véget nem ér. Tudom, hogy már megint nem aludt. Megcsókolom arcát, megemelkedem. Ujjainkat összefonva invitálom a háló csöndje felé, hogy aztán végre álomba szenderüljön.