Eye of the tiger

Tárgy: Eye of the tiger Kedd Márc. 10, 2015 7:43 am

[You must be registered and logged in to see this image.]

Névtelenül feladtam egy hirdetést, hogy bunyózni tanulnék. Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyesmire vetemedem, de muszáj basszus. Vegas kemény hely az olyan törékeny, jámbor kis finneknek, mint én.
Volt egy rakat fake disznó telefonáló, akik szívesen adtak volna leckéket, csak épp nem önvédelemből, hanem egészen másfajta fizikai terhelésből. Na, az ilyenek ellen sem árt trenírozni. Kezdem unni, hogy folyton lepofoznak, kirabolnak és késsel fenyegetnek.
A srác, akit keresek, Frankie Bawden, a saját elmondása szerint boxoló. Ő volt az egyik leghitelesebb jelentkező, aki rám csörgött a hirdetés miatt. Nem akarok csoportos edzésekre járni, nekem olyan szakemberre van szükségem, aki kizárólag velem foglalkozik.
Úgy beszéltük meg, hogy ez előtt a lepukkant raktárépület előtt találkozunk délután 2-kor. Biztos nem megyek be egyedül. Ki tudja miféle rossz arcok ólálkodnak erre és mi történne. Az kellene még. Már nem csak óvatosabb vagyok, de rohadtul bizalmatlan is. Ez a város teljesen megváltoztat. De nem akarom hagyni. Ettől függetlenül nem vagyok hajlandó leszállni a motor nyergéből. Ha mégis átverés az egész, és valami kőbunkó szórakozik, két keréken simán elporzok. Ennyi az oka, amiért nem mozdulok innen egy tapodtat sem. Csak ha már Frankie is felbukkan, és meggyőződtem arról, hogy valóban az, akinek vallja magát.
A motor csendben parkol, én pedig türelmesen ücsörgök rajta. A bukó a fejemen, de a sötétített plexi fel van hajtva, az alól nézelődök, és keresem, van-e valami mozgás a környéken.

Vendég

el kell kezdenünk valahol…

[You must be registered and logged in to see this image.]

Elég nagy állatságra vállalkoztam, nem is tudom, miért tettem. Talán csak a pénzért. Másért nem nagyon hiszem, tekintve, hogy kibaszottul nem érdekel, miért, minek akar egy lány tanulni ilyesmit. Nem is kérdeztem meg tőle, mert őszintén mondom, leszarom. De figyelmeztettem rá, hogy ha barbie babát szeretne játszani, akkor ne hozzám jöjjön, mert bevallom, nem fogok finomkodni, mert aki rátámad az utcán, az se fog toporogni vele szemben, é várja meg, hogy felkészüljön. Persze, nem úgy fogjuk kezdeni, hogy tarkón vágom, hogy az arcán csúszik kifele, lesz alapozás, de miután megtanítom védekezni valamivel szemben és megtámadom, akkor örülnék, ha felemelné a kezét vagy valami. Megbeszéltük, mennyit fog fizetni, és telefonon keresztül nem tűnt egy hülye kislibának, ezért bízom abban, hogy ez a dolog működni fog köztünk. Ilyenkor kicsit örülök, hogy meleg vagyok, nincsen kavarodás. Ezt persze nem közöltem vele, de azt mondtam, hogy biztonságban van a románcoktól.
Délelött futottam, ma nem dolgozom a kórházban, tudtam kicsit mozogni mielött találkozom a lánnyal, meg is ebédeltem rendesen, majd felvettem a motoros ruhámat, a bukósisakot és kitolom a garázsból a motoromat. Istenem, teljesen elment a józan eszem, hogy egy nővel akarok üzletet kötni. Na nem azért, mert nő, és milyen jogon csinál velem bármit, hanem mert... mert nehezen kommunikálok pasikkal is. Na mindegy, max barátságosan egy alkalom után elválnak útjaink. Pontosan kettőkor érek oda és leparkolok pár lépésre a másik motortól, a lánnyal szemben. Felhajtom a plexit és végignézek rajta majd mély lélegzetet veszek. Csodálatos. Legyűröm a vágyat, hogy szemet forgassak és leoldom a fejemről a bukót, hogy levehessem. Kócos barna hajamba fúrom az ujjaimat és közelebb lépek hozzá, majd kezet nyújtok neki.
- Jó napot, Frankie Bawden vagyok. Még mindig szeretne tanulni valamit? - Egy apró mosoly kúszik ajkaimra, majd ajkamba harapva a raktár felé intek a fejemmel.
- Oda bevihetjük a motorokat is. Ha nem gond bent folytassuk a beszélgetést, mert ez nem valami jó környék, és nem venném a szívemre, ha az első óra előtt bemosna magának valaki. - Rosszat tenne az egyébként is silány hírnevemnek. Jaj de kis kényes lettem, te jó ég. Még soha nem csináltam ilyet, de igyekszem, ha nem elég, elmehet, ha nem tetszik neki elmehet, nem fogom megakadályozni.

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: Igyekszem

Tárgy: Re: Eye of the tiger Kedd Márc. 10, 2015 1:02 pm

Motorzúgás üti meg a fülem. Kisvártatva felbukkan a hang forrása. Egy fickó fordul elém és hajt oda hozzám. Gondolom ő lesz Frankie. Leszállok a nyeregből, aztán lehúzom a fejemből a bukót.
A srác odalép hozzám, és kezet szorítunk. A kézfogása határozott. A kedves ábrázata ellenére, mintha lenne az arckifejezésében valami más, oda nem illő keménység. Talán a tekintete az, ami sejteti. Zavarná, hogy lány vagyok? Biztos valami hülye, komolytalan libának tart. Fingja nincs róla miken mentem keresztül, amiért hajlandó vagyok kiveretni magamból a szart. Mert valószínű, hogy én leszek az, aki inkább kap, mint ad. Az én elhatározásom volt és teljes mértékben vállalom a felelősséget.
- Szia! October vagyok. Velem beszéltél. Lehetne, hogy tegeződjünk? – búg az altom lényegre törően, miközben barátságos mosoly költözik az arcomra.
Hogy még mindig szeretnék-e tanulni?
- Igen. Ezért vagyok itt. Nem szórakozni jöttem. – felelem.
Két pofont ha leosztottam egész életemben. Az egyiket Ville kapta, azt is azért, mert majdnem megkéselte Birdie-t. A másikba meg a nagynéném ex pasija szaladt bele. Voltam vagy 16 éves, amikor a pasas elvétette a nőt és kurvára rossz helyre nyúlt. De ezen kívül sosem bántottam senkit. Genetikailag vagyok képtelen kezet emelni másokra. Nem mintha ezen akarnék változtatni, de meg szeretném tudni védeni magam.
- Oké, jó ötlet. – bólintok, és ha ő is megindul, betolom a motort a kijelölt helyre.
A hátamon lévő fekete hátizsákban van a motyóm. Ha minden jól megy, odabent átvedlem. Optimistán álltam az egészhez, és úgy készültem, hogy a megbeszéltek szerint zajlik majd a mai nap, és meglesz az első edzés.
Kitámasztom a fekete BMW motort.
- Azt hiszem, jobb, ha tisztázunk néhány dolgot rögtön az elején. – fordulok szembe a sráccal. Merészen a tekintetébe fúrom a sajátomat. Még mindig ott az előbbi mosoly, és a hangom is szín higgadt. - Először is, noha totál nulláról indulok, nem egy kis hülye picsa vagyok, aki így akar pasit fogni. Másodszor pedig, tudom mire vállalkozom, és nem tervezek megfutamodni. Ha kapok párat, így jártam. Te vagy az edző, és te érted a csíziót, szóval nem dumálok bele a módszeredbe. – azt hiszem, elég világos voltam.
Nyilván nem azzal kezdi, hogy első körben agyon ver. Ő űzi ezt a sportot évek óta, biztosan tudja hogyan kezeljen egy kezdőt. Majd meglátjuk mi lesz. A vak is ezt mondta.
Frankie ismeri a járást, neki kell mutatnia az utat befelé. Kíváncsi vagyok milyen az edzőterme. Jól elbújt a külvárosban.
- Mások is vannak itt? – tudakolom. Csakhogy felkészüljek, hány kigyúrt pasi fog kiröhögni vagy füttyögni. Legfeljebb megvesztegetem őket egy autogrammal. Legalább a paparazziktól nem kell tartanom. Bár tény és való, rohadt csinos lennék azokon a fotókon, ahol két monokli virít a szemeim alatt, mint aki SZTK-s szemüvegre váltott.

Vendég

el kell kezdenünk valahol…

[You must be registered and logged in to see this image.]

A lány annyira nem tűnik anyámasszony katonájának, remélem, tényleg lehet kezdeni vele valamit, nem csak a látszat ez a határozottság. Nem tehetek róla, de eszembe jut, hogy vajon minek neki ez az egész. Nálam a válasz egész egyszerű. Annyi, hogy gyilkos vagyok. Sokat segít, hogy meg tudom védeni magamat. Ennyi. Ő nem tűnik olyannak, aki most fog hasba szúrni. Valószínűleg nem is az a fajta, és soha nem csinált hasonlót sem. Jó, ez nem előfeltétel a boxoláshoz, csak csendes megjegyzés.
- Gondoltam és rendben - Bólintok megnedvesítve kiszáradt ajkaimat. Nekem teljesen mindegy, hogy tegeződünk, vagy magázódunk, de tény, hogy míg egymásnak esünk furcsa lenne az udvariaskodás. Mikor beleegyezik bólintok és elkezdem tolni a motort, kinyitom a nagy ajtót és előre engedem, majd betolom a járgányt és bezárom az ajtót.
- Akárhol leparkolhatod - Mutatok körbe egy apró mosollyal. A hely csupasz falakból áll, nincs itt semmi. Mikor végez felém fordul, én pedig mély lélegzetet veszek, mikor elkezd beszélni. Ha mindig kaptam volna egy dolcsit, mikor az első mondatát meghallom, már rég gazdag lennék. Minden páciens ezt mondja, de hiába, akkor is van, aminek be kell következnie. Most is ez a helyzet. De türelmesen végig hallgatom, mert ilyen kedves vagyok.
- Hidd el, ha barbie babának néztelek volna, akkor át se lépted volna a küszöböt. Jó hozzáállás, biztos, hogy kapsz párat. Csak annyit kérek, hogy ha megtanítok valamit és arra kérlek, hogy alkalmazd, akkor tedd meg, és ne csak állj, mert ha azt mondom, hogy most, akkor tényleg jön a tasli. Persze előtte mindig megkérdezem majd, hogy van-e kérdés. Nem vagyok híve a nők szétverésének, de azzal, hogy itt vagy lemondtál a jogodról, hogy nő cím alatt ne szerezz pár monoklit. - Ha már nyíltan akarunk beszélni, akkor beszéljünk úgy, én benne vagyok teljes mértékben, komolyan. Nagy híve vagyok a dolognak.
- Másrészt orvos vagyok főállásban. Így nem kell a kórházba sietned, ha valami komolyabb történik, ellátlak... persze, ha igény van rá, szenvedhetsz is, de nem tűnsz a mazochista típusnak. - Vonok vállat, és megindulok. Ne csak pofázzunk, bár nem az én időm fogy.
A lépcsőhöz megyek, mely a bejárattól nem messze van és felmegyek. Fent fel van állítva a ring, mindenféle boxzsák lóg le a plafonról és oldalt van pár szoba. Az egyik az én szobám, öltöző, meg iroda szerűség, semmi extra, van egy kisebb raktár szoba, és a harmadikban asztal van és pár szék. Azt adom majd Octobernek. Még egy kisebb szoba a mosdó.
- Ez itt az edzőterem. Csak az enyém, nincs itt más rajtunk kívül, illetve ha majd valamikor lesz, szólok. Az ott... a te öltöződ, ott a mosdó mellette. A csapvíz iható egyébként. - Szembe fordulok vele teljesen.
- Íme a szabályok: 24 órád van, hogy lemondd az edzést, ha utána mondod le ki kell fizetned, mivel ahhoz igazítom a napomat, orvosként elég sűrű a programom, ezért fontos ez nekem. Tedd meg, hogy nem híreszteled ezt a dolgot, mivel nem legális mérkőzéseken veszek részt és nyilvánvalóan nem adózom a mi kis edzéseink után sem. Hozz magaddal inni, fontos, hogy elég folyadék legyen benned. Ha vannak étkezési problémáid most mondd, mert akkor el se kezdjük. Kérdezz, ha nem értesz valamit, de vérző orral derüljön ki, hogy elvesztetted valahol a fonalat. Nem finomkodni jöttünk, ezért ha arra kérlek, moss be nekem egyet, akkor adj bele mindent. Nem áll szándékomban eltörni a csontjaidat, az, hogy nem finomkodom veled, nem azt jelenti, hogy kórházba juttatlak. Adok neked most törölközőt, de jó lenne, ha hoznál magaddal, mert nem ártana lezuhanyozni utána. Illetve amúgy sem árt az edzésre. Orvosi ellátást ingyen kapsz, ha kell. A hajadat kösd fel, mert zavarni fog téged. És végül ne aggódj, én sem ágyastársat keresek itt. - Mély lélegzetet veszek és körbenézek.
- Ezeknek a tükrében mondd meg, hányszor szeretnél jönni egy héten, mennyi időre. És azt, hogy minek neked ez. Nem kell sorolni az okokat, mert az nem fontos. Az érdekel, hogy pénzt akarsz keresni vele, vagy csak nem szeretnéd, hogy valami beteg állat kiraboljon és megerőszakoljon valamelyik sikátorban. Esetleg azt is mondhatod, ha valami nem tetszik abban, amit mondtam, mert megbeszélhetjük. - Vonom fel a szemöldökömet kérdőn az egyik asztalra felülve.

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: Alapozzunk.

Tárgy: Re: Eye of the tiger Szer. Márc. 11, 2015 2:56 pm

Szeretem az egyenes beszédet, mert kizárólag abból értem meg, hogy a másik ember mit is akar tőlem. Így elkerülhetők a későbbi félreértések és konfrontációk.
Alapvetően nincs bajom a srác stílusával. Ő az edző, és nem bratyizni jöttünk össze. Lefektetjük a szabályokat és az elvárásokat.
- Minden világos. – bólintok a motor felett.
Hogy most mondtam le arról, hogy a szemében nő legyek? Halvány félmosoly bújik a szám szögletébe.
- Ámen. Ez még nem ijeszt el.
A plusz infó hallatán, hogy egy dokival van dolgom, felugrik az egyik szemöldököm, és enyhén félrebillentem a fejem, de nem szólok. Minden esetre megnyugtató, hogy ha már komolyan kiráz a gatyámból, utána képes leápolni.
- Fején találtad a szöget. Utálok szenvedni, és áldozat lenni. – magyarázom még mindig a motor mellett, aztán Frankie elindul befelé. Követem fel a lépcsőn.
Odafönt körbehordozom a tekintetem. Hű! Nem semmi. Férfias berendezés. Valahol el kell kezdenem, ha túl akarom élni Vegast.
Frankie folytatja a mondandóját, én pedig nem szakítom félbe. Majd beszélek, ha lesz miről. Egyelőre figyelek, és az agyam jegyzeteli a kikötéseket.
Az ajtókra pillantok, amikre leendő edzőm mutat.
- Oké, kösz. – mosolyodom a srácra. Az öltözőre is gondolt. Hát persze, ő sem most kezdte.
A felvilágosítás folytatódik. A felvázolt pontok érthetőek.
- Amiatt ne aggódj, hogy reklámozom, ez az egész kettőnk közt marad. Ezt kérned sem kell.
Nem vagyok genny, hogy beköpjem az adóhivatalnak, vagy bárkinek. Vágom hogyan működnek egyes dolgok.
Újabb bólintás.
- Ez csak természetes. Ha bármi közbejön, ígérem, időben szólok, de nem kívánom lefújni a leckéket. Aztán… nincsenek étkezési problémáim, sem betegségeim, ami miatt aggódnod kéne. Törölközőt pedig hoztam magammal, azért köszi. Gondoltam erre is.
A kérdésekhez érve elgondolkodom.
- Te heti hány alkalmat javasolnál egy totál kezdőnek, hogy mielőbb felzárkózhasson? Ez persze a te időbeosztásodtól is függ. Én főleg délutánonként, esténként és hétvégenként érek rá. Mivel kettőnk közül te vagy az orvos, én talán könnyebben alkalmazkodom hozzád.
Hogy miért akarok bunyózni? Minek nekem ez? Pofon egyszerű.
- Utóbbi. Kissé tele lett a balerina cipőcském, hogy szinte heti rendszerességgel megtámad valaki az utcán. – vonom meg a vállam. Ez az igazság. A nemlétező tököm kivan Vegas anyaszomorító köcsögjeivel. Ha legközelebb betalál egy, szeretném, ha érezné milyen, amikor a fagyi visszanyal. Hiába. Fel kell vennem a ritmust Vegas-szal. Ez nem Helsinki.
- Oké, bármi van, jelzem. Egy apró kérésem lenne is. A számat ne verd szét. Azzal dolgozom. – kapcsolok, hogy elég kétértelműen cseng. Bakker. Gyorsan korrigálok. - Vagyis… énekes vagyok. Szükségem van rá, meg a fogaimra. – a menedzserem ki is térne a hitéből, ha teljesen rommá zúzatnám a fejem. Nem énekelhetek pöszén, az nem veszi ki magát hangzatosan a metál kultúrában.

Vendég

el kell kezdenünk valahol…

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Igazán nincs mit, gondoltam, nem szeretnél itt helyben átöltözni - Vonok vállat apró mosollyal, mert ha valamit, ezt tényleg nem kell külön kérvényben benyújtani. Ez csak tapintat meg illem kérdése. Jó nevelést kaptam. Bólogatok nyugtató szavaira, azt hiszem, mind a kettőnknek kellemesebb, így, hogy ő nem nyom fel sehol, mivel meg tudnám oldalni, hogy befogja... örökké, de nem vagyok ilyenfajta gyilkos, kikérem magamnak. Figyelmesen hallgatom a válaszait, örülök, hogy nem akad fent azon, hogy ki kell fizetnie, ha nem mondja le, összességében úgy érzem, nem leszünk mi olyan rosszban, normálisnak tűnik teljesen, szép is, már amennyire én értek a nőkhöz. megnyugtatóan normális, szerintem ki fogunk jönni bővel. Nem harapok é ő sem, ennyi.
- Csodálatosan felkészült vagy - Mosolyodok el, mert ez igazán ritka dolog a kezdőknél, de kellemes meglepetés, őszintén mondom.
- Köszönöm, igazán kedves vagy, hogy ennyire előzékeny vagy, hát... mit szólnál két alkalomhoz? Szerdán és vasárnap? Így viszonylag soha nem hagysz ki sokat... Nekem szerdán jó héttől, vasárnap meg öttől. Mindkét alkalommal két órát töltenénk együtt. De jó lenne, ha ezek mellett futnál minden nap... mondjuk fél órát kezdésnek. Mert az fejleszti az erőnlétet. Én is szoktam futni - Teszem még hozzá, hogy lássa, nem csak őt szeretném szórakoztatni ezzel a kissé tán unalmasnak tűnő sporttal, hanem és is megcsinálom a házifeladatot. Bólogatva jelzem, hogy felfogtam, mitől szeretné megvédeni magát, és kivitelezhető a dolog. Aztán folytatja, és kissé felvonom a szemöldökömet. Csak nem... De nem. Kissé megnyugszom, bevallom. Elmosolyodok megkönnyebbülten.
- Ne aggódj, a fogaid megmaradnak... de becsúszhat, hogy felszakad a szád... de igyekszem ezt is elkerülni. Ma még tuti nem lesz ilyen, és mikor lehetne, reméljük, már megvéded magad - Ellököm magam az asztaltól, de aztán megakadok és felé fordulok újra.
- Egy alkalom 35 dollár. Remélem, ebben kiegyezünk - Nem sok, mások többet is elkérnek, de nem az a célom, hogy megkopasszam az embereket, és leginkább szeretném, ha meg tudná védeni magát. Ha valahogy pénzt akarna szerezni a tudással, többet elkérnék egy találkozásért, de ennyire gonosz nem vagyok.
- A két órában míg itt vagy a következő lesz a napirend az első alkalmakkor. Lefutsz tíz kört a raktár körül, ne aggódj, futok veled majd a továbbiakban, hogy az összes idióta elkerüljön téged. Most nem, nappal van, elég lesz, ha csak figyellek...és már futottam is... aztán a reflexeidet fejlesztjük és az állóképességed még egy kicsit. Ezzel elmegy egy óra kb és a másik egy órában bosszulhatod meg, hogy kikészítelek az elsőben. Aztán jön a zuhanyzás, öltözködés, ma ráérek teljesen, lemérjük, h kb, mennyi időt vesz igénybe, hogy hozzácsaphassuk, mert én utána valószínűleg megyek ügyelni a kórházba. Rendben? - Mosolyodok el, és ha kérdez, válaszolok, ha nem, akkor úgy folytatom.
- Öltözz át, itt találkozunk negyed óra múlva. - Megyek be a szobámba, hogy én is valami kényelmesebbe küzdjem át magam.

[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: Alapozzunk.

Tárgy: Re: Eye of the tiger Vas. Márc. 15, 2015 10:35 am

Méghogy csodálatosan felkészült! Elvigyorodom. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg komolyan gondolja, vagy van-e ebben némi gúny. Remélem nem cinkel. Bár az sem zavarna.
- Rendben. A heti két alkalom tökéletes, és az ár is okés. Ahhoz mit szólsz, ha mindig kifizetem előre a havidíjat? Ez is motiválna, hogy ne adjam fel. – heherészem el a végét.
A kocogásra bólogatok. Megoldható. Belefér a napomba. Legfeljebb ennyivel korábban kelek föl. Valamit valamiért. Amúgysem árt meg egy kis életmód-változtatás.
A felvázolt 10 körös napirenddel sincs semmi gondom. Ő az edző, ő tudja hogyan kell hozzászoktatnom a testem a további megterhelésekhez. Viszont az idióták emlegetésére felhúzom a fél szemöldököm. Somolyogva elvigyorodom.
- Kösz, ez megnyugtató.
Tényleg már csak a kötekedő balfaszok hiányoznak az életemből. Ráadásul ez itt a külváros, és nem Disneyland. Sanszos, hogy előbb-utóbb befigyel valaki.
Elnevetem magam.
- Ha még lesz erőm, meg is fogom bosszulni, arra mérget vehetsz. – na, az aztán tényleg nagy bosszú lesz. DE ez csak az elején lesz így, míg belerázódom ebbe az új mentalitásba és magamra gyúrok némi fizikumot. Remélem.
Igenlően bólintok az egészre. Egyelőre minden világos, nincs kérdésem. Frankie kiadja az ukázt, mire elslisszolok abba az irányba, amerre az öltözőmet mutatta.
Néhány percnél nem tart tovább, míg átvedlek a fekete [You must be registered and logged in to see this link.]. A csatos fekete bőrcsizma helyett kényelmes sportcipőbe bújok. A hajam lófarokba fogom egy erős gumival.
Negyed óra múlva a megbeszéltek szerint ácsorgok azon a helyen, ahol az eligazítást kaptam. Ha Frankie is felbukkan…
- Készen állok. – döngöm. - Nem probléma, ha futás közben zenét hallgatok? Gyorsabban telik az idő, és segít megtartanom a ritmust, a lendületet.
Most nem fog velem kocogni az épület körül. Amikor meg együtt szaladgálunk, akkor úgysem dugom be a fülem bömbölő metállal.