Belle Stevenson az az angyal, akinek sikerült kevesebb mint fél óra alatt teljesen elvarázsolnia. Tele van meglepetésekkel, pajkos énje nem hagyja unatkozni az embert. Talán ez is tetszett meg benne annyira. Sőt...

---

Nap mint nap látom, ahogy tucatnyi ember óriási felhajtás közepette búcsúzik egykori szeretteitől. Valaki akkora feneket kerít a végső búcsúnak, hogy rendezvényszervező segítségét kéri. Nos, a későbbiek során talán kapóra jöhet még Miss Wilkinson személye...

Tara Kriel-Cawley abban a hitben él, hogy a férje vagyok - holott megvesztegetett, hogy egy másik fickó nevében írjak alá egy házassági szerződést, vagy különben kirúg, amiért meghallotta amint egyszer pénzért elvállaltam, hogy az egyik volt beteg kis srácnak a tesója leszek. Így hát ez az álnok szuka, ez a hárpia azóta megkeseríti a kórházban töltött időm nagy részét...is. De szerencsére van egy tündéri kolléganőm, Savi. Hogy ne legyen könnyebb az életem, a cinkostársa lettem, mikor lebukott előttem. Az legyen a MI titkunk, mi is történt.

---

Aleksander Walsh lenne az a srác, akit egyszer hazafelé menet pillantottam meg az út szélén kóvályogni. Sejtettem, hogy valami nem stimmelhet vele, viszont a csörgőkígyómarásra nem számítottam. Minden erőmmel azon leszek, hogy mihamarabb kórházba kerüljön...és talán hatalmas szerencséje, hogy egy egészségügyben jártas talált rá.

Elhagyott. elhagyott az egyetlen ember, akit teljes szívemből szerettem. Túl sok terhet tett a vállamra Balthazar, mikor végrendeletében a kaszinó vezetését rám bízta. Tudta nagyon jól, hogy nem konyítok az üzleti élethez, ezért is az, hogy a csőd felé megy a kóceráj. Nincs szívem kirúgni az alkalmazottakat, hiszen jó munkaerők. Hiúságom pedig nem hagyja, hogy eladjam Mr. Harmon-nak. Eztán Gareth Saintwood lett az utolsó reményem...aki el is jött hosszas noszogatás után hozzám. És egészen váratlan fordulat ért, mikor előállt az új munkalehetőséggel, amit soha életemben nem tettem volna meg. Érzem, hogy előbb-utóbb meg fog győzni arról, hogy vélhetően ez az utolsó mentsváram.