Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: Thanks for the memories Csüt. Márc. 12, 2015 7:27 pm
Képtelen vagyok arra, hogy megnyíljak másoknak és a lelkembe láthassanak, de ezt a luxus gyengeséget nem is engedném meg magamnak. De apa. Ő más. Ő belém lát. A vesémig és még azon is túl. Ismer. Túl jól. Világ életemben szerettem a kihívásokat. Olyan vagyok olykor, mint egy tomboló hurrikán...kedvem szerint döntöm le az embereket és irányítom őket, mint a marionett bábukat. Legalábbis szerény véleményem szerint a hatalmas rock istenségeket is felülmúlom párszor. Menő, nem? A srácokat elkapták a zsernyákok, mikor nekimentek pár hajléktalannak. SMS-t is kaptam. Kurva jó. Most mihez kezdjek éjfélkor az utcákon? Haza menjek? Ugyan. Még minek. Majd reggel. Majd elmegyek és keresek valami boltot, ahol iható dolgokat árulnak, meg egy cigi sem ártana, úgy talán sikerül elütnöm pár órácskát... Szó se róla, még inkább megjött a kedvem ehhez az egészhez. Kocsma? Kell a lazulás, kell a nyugalom, én meg amúgy is annyit járok oda, hogy akár törzsvendégnek is nevezhetném magamat. No és abban is iszonyatosan remélem, hogy kedvenc kis pultos faszikám fog ma kiszolgálni, mert vele aztán tényleg igazán jól el lehet beszélgetni, a szép szemeiről pedig nem is beszélve! Ahogy a sötét, alig megvilágított utcát járom, keresve valami elfoglaltságot, haza is mehetnék, de minek, egy alakot érzékelek pár méterre. Előtte meg egy csajszi siet be a sikátorba. Megtoppanok. Vannak az olyan pillanatok, amikor az ember ösztönösen megérzi, hogy valaminek vége. Hogy valami megtörik, elszakad és utána akárhogyan is fogja törni magát, soha nem lesz már a régi. Kész, vége. Kár erőlködni, mert minden hiábavaló. A tetteket nem lehet visszavonni, vagy meg nem történtté tenni és hiába állítjuk azt, hogy túlléptünk rajta, hogy megbocsátunk, hogy elfelejtjük, ez sajnos lehetetlen. A fószer pedig megy utána. Az a mozdulat, a járás és a magasság… követem őket, a sikátorba, ami egy szélesebb hely, megvilágítva. A lány a földön, automatikusan kapom a férfire a tekintetem, jegesen meredek rá. - HÉ! - tudatosan szorítok le magamban minden érzelmet, lelkem mélyére nyelem őket, mert nem akarok ilyesmiért kiborulni. És egyébként sem szerzem meg azt az örömet senkinek, hogy belelásson a lelkembe olyan alkalmakkor, amikor kicsit is labilissá válik minden odabent. Ugyanis van egy örök igazság velem kapcsolatban. Nem szabad hagyni, hogy unatkozzak, mert az unalom olyan ötleteket szül a fejembe, amiért általában seggberúgást kapok. Vagy rosszabbat. - Mi lenne ha hozzád méltó ellenféllel kezdenél ki?! Mondjuk egy pillangóval!? – gúnyos vagyok? Mint mindig. Bátor és nagyképű? Még szép!
The city of sins awaits you
Héctor "Hero" Perez
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 40
◮ tartózkodási hely : Vegas mocska (külterület)
◮ hozzászólások száma : 44
◮ join date : 2013. Sep. 28.
Tárgy: Re: Thanks for the memories Hétf. Május 11, 2015 8:45 pm
- ESKÜ! - dumál a kis kurva én meg nem hiszek neki. Nem engedem az anyagot. Szarért-húgyért nem, de az nem jelenti azt hogy nem gondolkozom el a hallottakon. Végigvezetem rajta a szememet. Nincs mese, megéri. Még porhanyós husi, nem olyan mint az aszott kurvák akiknek a bőrükből már süt az unottság bűze, ez igazi kezdő, még hófehérke, és nincs ellenemre az ingyen menet.
- Legyen! - vágom rá, egy rövid fintorral megküldve, de visszafordítom a tenyerembe az anyagot. - Ezt viszont akkor ha lebonyolítottuk a menetet. - vágom a cuccot zsebre, a kis szukának nem tetszik, de nem hat meg. Nem vagyok jótékonysági intézet, ezért még lezavarom az utána két következőt.
- A sikátorban várj meg! - egy fejbiccentéssel lövöm be a helyszínt a hátam mögött, azzal zsebre gyúrom a kapott még két köteget. Csak aztán indulok el a lány után. Éjjel kettő lehet.. Valamivel több, fél szemmel levizslatom a terepet, zsaruk nincsenek, gyorsan megleszünk.
- Akkor dobd le amit kell kisanyám. - rágyújtok egy újabb cigire, és bár a kis tyúk eléggé siet, attól én még élvezem a műsort. Neki sietős nem nekem, én meg nem ellenkezem zavarjuk le.
- És mi lenne.. mi lenne ha csak leszopnálak..? - akadékoskodik a kis csirke, én meg félrehúzom a számat. lehet vagy tizenhét, de kurvára nem érdekel. Az üzlet az üzlet!
- Azt mondtad anyag kell! Én meg azt, mi az ára.. - varázsolom elő a fehér port tartalmazó kis csomagot, és csak ennyi kellett a kicsikének. - Na eeezt már szereteem.. - vigyorodok el, ahogy rátapad a nyakamra, nyal és fal, mintha nem lenne elég belőle. Kezd.. beindítani a kis csirke, remekül végzi a dolgot, én meg már bontom az övemet, amikor..
- VÁRJ! Ne.. Inkább ne.. Még szűz vagyok.. - akadékoskodik a kis ribanc, én meg..
- Kurvára nem érdekel! Befejezed amibe belekezdtél!! - vágom arcon csak a miheztartás végett, a kis tyúk meg.. azonnal elterül a földön felnyögve, talán még szipog is a rühes kurvája! És ekkor jön a hang hátulról..
Megfordulok.. de hallom hogy még egy csirke, ezért nem izgulok.
- Mint például.. Veled?? Angyalom.. - villan ki a fogsorom végigrántva rajta a szemeimet, és mit ne mondjak.. lecserélni erre a kis csirkére...!? Nem is olyan rossz ötlet! Csak hogy ne mondja hogy ellenzem a ragyogó terveket! Nem vagyok én semmi jónak az elrontója..