Utálom mikor a Kölyök elmegy hazulról és nálam hagyja a nyervogó szőrgombócot. Nem elég, hogy az ő macskája de én takarítók rá, etetem, büfiztetem és minden mást is én hajtok végre azon az átkozott dögön. Maio vagy mi a franc a neve.
Én csak dögnek hívom.
Ma este pedig rohadtul elviselhetetlen volt, Jézus nevére mostanság nem volt ilyen elviselhetetlen ez a kis pofátlan szőrcsimbók. Épp írom a "Crying Devil Clown"-t mire felmászik a mellkasomra és elkezd morogni meg fújni. Tüzel vagy mit csinál és azért ilyen bolond. Aztán hirtelen gondol egyet majd kiugrik a másodikról. Elhűlve bámulok utána.
Baszki, kinyiffant a macska! Hogy magyarázom el a Kölyöknek?
Felugrok és mint az őrült a farmeromat magamra rángatva lefutok a tűz létrán majd az utcáig lerongyolok.
A macska sehol. Nem döglött meg. Hogy magyarázom ki magam, hogy elszökött?!
Lefagyva állok kint az utcán, az enyhén lengedező szél ami általában simogat most lökdösi a szakállamat és a hajamat.
Idegesít.
Visszabaktatok a házba majd a frigót kinyitva szembesülök a ténnyel, hogy a helyzet ugyanaz a hűtőbe mint a számlámban: üres.
Na jó utóbbi úgy üres, hogy élhető legyen.
A szervezetem viszont rohadtul kíván egy vagy két pohár sört, ezért pár perc múlva már a bőrkabátot és a bakancsot magamra rángatva baktatok az utcán. Valami kis apró neve sincs kocsmába érek, ahol viszont jól láthatóan fiatalabb kor osztály van. Nemsokkal, épp csak tíz-tizenöt évvel. Azért úgy tűnik, hogy felismert.
- Az a fickó tiszta, Sid Lyson!
Nem fordulok oda, egykedvűen ülök le a pulthoz ahol rendelek is egy üvegsört majd a fejemből bámulva üldögélek.
Hogy a halálba magyarázom ki a macskát?! Kész röhej, hogy ilyen értelmetlen hülyeségen jár az agyam.

A rablás óta megfogadtam, hogy este nem mászkálok egyedül az utcán. Motorral nem gáz (bűnöző legyen a talpán, aki lefut egy BMW sportmotort), de a sörözős estéken mellőzöm a járgányt. Nem reszkíroznám meg, hogy ússzon a zöldkártyám az ittas vezetés okán.
A bárpultnál ücsörgök a magasított széken. Előttem egy hosszúnyakú pohár, benne baracklé szívószállal.
- Jason-t várod, Otober? – lép elém a pult mögött a tulaj. Dan ismer, mint a rossz pénzt, gyakran járunk ide a haverokkal szórakozni.
- Igen. Azt mondta meló után itt találkozunk, – Dan válla fölött a falon lógó órára pillantok. – de nagyon úgy fest, hogy a mai billiárdmeccsből nem lesz semmi.
Eközben letelepszik mellém egy nagyhajú, szakállas fickó, és sört rendel.
- Helló. – köszönök oda neki barátságos mosollyal.
Hallom, hogy a kölykök is felismerik a háttérben. Eleinte még csodálkoztam, hogy mennyi híresség járkál Vegas-ban, de mostanra már nem lep meg, ha belebotlom egy közéleti arcba.
Dan kiszolgálja a fickót, aki eléggé magába van fordulva. Üvölt róla.
- Minden oké? – fordulok Sid felé. A kérdés csak kikívánkozott belőlem. Isten óvjon attól, hogy bárkinek a lelki szemetesládája legyek így hirtelen, meg aztán az sem biztos, hogy ő képben van arról, én melyik bandában tolom. De „kollégát” már csak nem hagyunk a pácban.

Ha a Kölyök hazaér, tuti kikaparja a szemeimet amiatt a vinnyogó szőrcsimbók miatt. Nem igazán fogja érdekelni, hogy az apja vagyok olyan gyönyörűségesen le fog cseszni, hogy két centisre fogom magam összehúzni. Inkább az anyjára ütött, csak ne legyen akkora lotyó. Grrr...ha eszembe jut!
A sört kortyolgatva végigmértem a helyet és el kell ismernem, határozottan rosszabbnak láttam amikor beléptem. Egész jó kis kecó, jobban átnézve. A negatívum, hogy a pia elfogyott. Szomorkás arccal néztem előbb az üres üveget majd a pultost.
- Még egyet?-kérdezte a srác együtt érző arccal.
- Bingó.
Pár másodperccel később már ott csillogott-villogott előttem az üveg, benne az isteni nedűvel. Milyen szép is...
...
Lenne ha az a büdös nyekergő dög elő kerülne, még az se baj ha kilapulva. Legalább elfogadja a kölyök, hogy elcsapta egy kocsi nem pedig az apja nemtörődömsége miatt dobta fel a mancsát. Na mindegy, körülbelül két napig nem tűnik fel neki, hogy sehol a dög.
Legközelebb magával viszi majd.
Hirtelen valaki rám köszön amit egy apró biccentéssel nyugtázok. Nem nézek rá, bár annyit már innen el kell ismernem, hogy a hangja olyan szépen döng mellettem, hogy egy pillanatra ki csoszog az agyamból az a rohadt macska. A következő kérdésre már odafordulok.
- Minden oké, csak egy öregember kesereg a...
Ekkor mérem fel jobban a mellettem ülő fekete hajú szépséget, ami miatt vigyor csúszik a képemre. Ezt az arcot nem egyszer láttam, hisz...
- Kutya legyek, ha nem October Soininennel nézek éppen farkasszemet!
Nem hangoskodom, nem csak miattam hanem miatta is. Jól tudom, hogy mennyit ér egy kevéske nyugodtság amíg éppen inkognitóban maradunk. Bár nekem mindegy, hisz az egyik kölyök asztalnál már felismert.

- Éppen azért! Még ötven se vagyok, de vagy a dupláját érzem magamon.- motyogom az orrom alatt, miközben nagyot húzok az üvegből.
Furcsa, eddig fel se tűnt a szomjúság ami már talán egy vagy két órája is kínoz. Mindenesetre a sör oltja és a vesém se porzik már annyira.
Még mindig vigyorgok, e mellé pedig egy szerény egész testet kihúzás jár.
- Na, igen valamikor az énekese voltam. Mára csak egykori. Talán az aktív évek elmúlása miatt érzem magam már öregnek.
Ez teljesen egyértelmű, ha az együttes még mindig összetartana talán még jó formában lennék. Sőt biztos! De hát az évek, meg a reuma, hehe!
- Hát...ha már ilyen szépen rávettél!- vonom meg a vállam nagylelkűen.
Miért is ne? Több értelme van mint keserű szájízzel inni azt a finom...nymm...sört. A bőrkabátot gyorsan lekapom majd a székemre ráterítve térek vissza. Azt hiszem nem ártott volna a kabát alá legalább egy normális pólót felkapni, a szegecses bőrtrikó helyett. Legutoljára ilyet egy koncerten hordtam.
- Azt hiszem magamba tartom a bánatom. A nyugdíjasok apró gondjai terhelnek.
Ja, hogy a macska él e vagy se.

Gyönyörűűűű napunk van ma! Minden adott ahhoz, hogy végre letoljam a képem a közeli kis kecóba hogy életre keltsem kiszáradt torkom, és lehúzzak pár sört, hátha sikeresen belebotlok valakikbe. Mert hát ez itt kérem Las Vegas, nem akkora dolog ha sörözés közben valaki mellé lezuhan egy ismertebb alak. Mi is csak emberek vagyunk, és vágyunk a hétköznapi dolgokra. Mint egy kellemes sörözés, és biliárd, vagy darts meccs, bármi. Így hát most is lefelé veszem az irányt és nem is tart sokáig. Homlokomon a kedvenc kék kendőm, hajam szanaszét áll, már meg sem próbálom megregulázni. Aztán ahogy belépek már is a pult felé indulok, a csapos szerintem már meg sem lepődik. Amúgy nem vagyok túl feltűnő, egyszerű kissé lezser fekete nadrágban vagyok, kényelmes félcipőben és oldalamról két lánc lóg le. Felsőm is jellegtelen, és egy bőrdzsekit húztam rá, imádom a bőr cuccokat amúgy. Dzseki, nadrág, kiegészítő, kanapé mindegy...
- Helló Dan. Szokás szerint két sört kérek. Neeeem, nem azt a lónyálat hanem azt a rendeset... - magyarázom, és amíg várom a két üvegem, körbenézek. Nohát az ottan nem a mi kis kedves Octoberünk? És kivel játszik? Noháát, Sid lenne az? A söreimmel indulok feléjük.
- Hellóbelló fiúk lányok! Mi a pálya erre felé? - jelenek meg kedves mosollyal, ahogy Siddel kezet fogok (legalábbis feltételezem) Octobert meg megölelem, mert olyanom van és mert amúgy kurva jó csaj. De ismerem jól a szabályt, házinyúlra nem lövünk. Hm, olyan gyakran.

- Simán elfogadnám a mikrofont ha a kezembe nyomják, talán még formában is lennék. De előbb kicsit vissza kéne szoknom.
Bár belegondolva a "War To Heart" még mindig mocsok jól megy, legutoljára egy karaoke gépbe láttam a saját számomat és még a Kölyök szülinapján énekeltem el, mikor két barátnője közreműködésével felrángattak a színpadra. Én meg szépen a kezembe kaptam a mikrofont és a jó öreg rekedtes hangomat elővéve kezdtem nyomni. A végén mindenféle heavy metal pózokba vágva magamat hörögtem, amíg a közönség nagy része röhögött.
Dan szavaira farkasszerű vigyort eresztek.
- A papának is megvannak a maga trükkjei a tarsolyában.
Na jó ez hazugság, régen biliárdoztam már és akkor sem voltam profi annyira. A Kölyök ügyesebb annyi hétszentség. Imádom a kis hülyét.
A gyors foglalásra csupán biccentek, közbe a kezembe kapom a billiárd dákót. Aztán hirtelen kicsapódik az ajtó és láss csodát! Vakuljak meg, ez...
- Hé, hé, Tomy Richter! Eszem megáll, Alice Csodaországába kerültem?
Természetesen kezet fogok és barátságosan megveregetem a vállát. Majd hülyülő vigyorral megbököm.
- Nekem nem jár puszi vagy ölelés?

Nem hiszem hogy olyan nagyon nagy szám lenne hogy mi is szoktunk szociális életet élni de persze itt még mindig megbámulják az embert ha lejön kicsit lazulni. Na mindegy volt már rá vagy húsz évem hogy megszokjam, és nem hiszem hogy valaha is el fognak felejteni és ha hetven éves papika leszek, akkor is tuti lesz aki átkísérget majd az utcán. Ch, de nem akarok én erre gondolni most. Sem máskor. Mindenesetre kiszúrom Octobert és egy másik ismerős, elég őrült fazont ahhoz, hogy kedvem kerekedjen odamenni hozzájuk és jól megszorongatom a kis finn szépséget, de csak baráti alapon. Most éppen nagyon szerethető vagyok, és én is szeretek mindenkit. Csupa mosoly, csupa báj....
- Jaja. Én magam személyesen... - jegyzem meg ahogy szemügyre veszem az állást. Szóval biliárd... hogy is van? Dákó meg golyók és bökdösni kell őket. Hajj de régen játszottam már. Talán utoljára még jó tíz éve Villével. Vagy az más volt? A fene sem tudja már.
- Beszállhatok. Kinek a csapatát erősítsem? - érdeklődök, és ahogy megveregeti a vállam Sid is, összevigyorgok vele, és a kérdésére abszolút előveszem a legbájosabb mosolyom és a karjaim szélesre tárva közelítek felé és ha hagyja akkor megölelem, jó szorosan, mintha egy buzit ölelgetnék és az arcára nyomok egy cuppanós nyálas csókot. Tipikusan olyat, amit ha én kapnék sikoltva rohannék ki a világból. Persze tudhatja hogy csak baromkodok, köztudottan a nők bájait hajkurászom de azt nagyon, nagyon aktívan.
- Remélem boldoggá tettelek, itt csodaországban kedves Alice.... - nevetek ahogy visszatérek a sörömhöz.

- Kérlek, drága October, én csak nemesedek a korral akár a bor, hogy a kollégád miként van ezzel, már csak ő tudhatja.
A kedvem hamar vidámmá válik és már magasról szarok a nyávogó bájnyál gépre.
Hál' Istennek Tomy érti a tréfát, de azért az ölelést és puszi dobálás a nagy és szőrős pofámra hamar elhárítom egy harsogó röhögés és kézzel való védekezés képen.
- Oké elhiszem, hogy boldoggá tudnál tenni, de azt hiszem mégiscsak kihagynám! Talán ha unom majd a nőket, akkor elsőként utánad fogok érdeklődni.
Elég nehezen jönne össze ez az elgondolás és ha mégis, nagy eséllyel más buzulni való fiúkát találnék magamnak.
- A két papi talán együtt felér az ifjú amazon, erejével!-vicsorítok a lány felé mulatságosan.
A tét kérdésére büszkén kihúzom magam.
- Vérem és életem a csapatért! Ha vesztünk mindenkit meghívok valamire!
Na nem vagyok olyan nagy májer, hogy olyan nagyon vastag legyek, de ha veszítek van elég pénzem a többieket egy vagy pár körre meghívni.

A kijelentésén felháborodok.
- Miféle nyugdíjasok? Nincs itt semmiféle nyugdíjas club. Na gyere csak te pimasz kölyke, adok én olyat.... - kezdem el ezúttal Octobert kergetni a biliárd asztal körül, és ha elkapom jól megcsikizem mert tudom hogy csikis, még hozzá nagyon. Legalábbis a legutóbb az volt, és ha csak ki nem nőtte akkor még mindig jó esélyem van rá.
- Kigolyózlak én mindjárt te kis... - morgok rá nagyon csúnyán, de aztán persze nevetek, mert nem szokásom magamra venni az ilyesmit, és el kell ismernem, nem vagyok már bizony húszéves, még akkor sem ha szeretem magamról ezt gondolni és úgy viselkedni, mintha az lennék. Haj azok a régi szép idők... Komolyan öregszem...
- Fúvósok mi? Adok én neked mindjárt olyan furulyaleckét.... - fenyegetőzöm, és felveszem az egyik dákót. Tudok még játszani, nem is kérdés, csak kicsit berozsdásodtam. És egy kisasszonyka, csúnyán ki fog ma kapni.
- Hm, ha vesztünk akkor meghívok én is mindenkit valamire - értek egyet Siddel, akit barátságosan hátba veregetek, miután elmenekült a puszi és ölelés elől. Persze értem én is a dörgést.
- Eszedbe ne jusson barátom. Tudom ám hogy jó a seggem, de inkább a gyengéd női kezek tapperolják, mint a te mocskos mancsaid - nevetek, mert én még halálos ágyamon is dugni akarok.
- Úgy ám, mi jobban vagyunk, tudod az évek és a tapasztalat. Roááár - vicsorítok én is October felé, aztán ezen is jót nevetünk. Vidám kis estének nézünk elébe azt hiszem.

- Kösz, inkább kihagyom a hírességet. Nem való nekem.- vigyorodok el majd megjátszott dühvel a homlokomra csapok.- Ja, bocs azzal már elkéstem.
Azt hiszem elkapna az okádhatnék, ha valami külön pornó kategóriát alakítanának a "ráncos homós" néven. Blöahh...már csak a gondolattól kiráz a hideg.
A kergetőzéskor szinte neki préselem magam a billiárdasztalnak, hogy még véletlenül se keveredjek bele egy-egy csikizésbe. Nem bírom, mert az oldalam túl érzékeny és röhögés helyet inkább csak összerándulva kidőlök. Valljuk be hülyén nézne ki, ha most összeesnék.
Té szavaira csupán megcsóválom a fejem.
- Pedig nem tudod mit hagysz ki. Legendák szólnak az én bársonyosan érdes kezemről. Több mint ötszáz elégedett ügyfél.
Ha még nőkről is beszélünk, akkor se volt annyi. Életembe nem csajoztam sokat, volt annyi amennyivel el voltam aztán csá. Ha átgondolom talán egész életembe negyven nőnél nem voltam többel. Elnézve a munkám szerintem ez kevésnek számít, hehe.
Az első lökést Té-nek átengedem.
- Te még fiatalabb vagy, nekem még eltart a reumás derekamat behajlítani. Csak utánad.
Csak remélni tudom, hogy veszik a poént, még a végén tényleg elkönyvelnek egy vén szarnak. Bár igaz ami igaz, ebben a bőrtrikóban vagy mi az isten ami rajtam van, tényleg nehéz előrehajolni.

Nem. Akarok. Belegondolni sem. Mint minden normális (és persze kevésbé normális ember, mint Vespa mondjuk) én is szokkam pornót nézi, de csakis a klasszikus férfi-nő felállásban és ettől a homo dologtól, még a hideg is látványosan kiráz. Grimaszolva húzok el kissé Sidtől is, hogy aztán megint felröhöghessek, és csak beintek Octobernek, nem lenne olyan szituáció hogy ez megtörténjen.
- Nem megyünk, csak a győztesek táborát fogjuk nem sokára gyarapítani Kölök... - vigyorgok a nőre, ahogy elkezdem kergetni, mert lenyugdíjasozott. Engem, aki erőm teljében vagyok, és soha még nem voltam ilyen jó formában... Ez kész csapás, nem engedhetem meg még neki sem, ha papának nevezzen. Körbekergetem az asztal körül, és végül el is kapom.
- Nem menekülsz te nő, muhahaha - nevetek gonoszan, megjátszva. Idiótaként viselekedünk? Hát miért, nem vagyunk azok alapból is? Megcsikizem jó alaposan, aztán eresztem el.
- Ülj le egyes. Á után Bé jön, nem Té - nevetek ahogy elengedem, és visszatérek az asztal másik felébe hogy onnan fikszírozhassam.
- Nehéz túljutni ezen, amúgy is naponta csak ezerszer szól be valaki emiatt... én meg nem gyakran, néha én is megtehetem nem? Önző férfi vagyok aki szereti a szépet - teszem hozzá egy kacsintással, de tudhatja már hogy talán éppen én vagy az, az egyetlen akitől nem kell félnie ilyen szempontból. Nekem csak a dührohamom halálos, főleg mindenre ami törékeny. Sidre nézve még inkább elhúzódom tőle.
- Hááát oké, biztosan jó a bársonyos kezed de ne engem simogass velem én inkább gyengéd női kezekre vágyódom... - válaszolok, ahogy az összerendezett golyókkal nézek farkas szemet és előrehajolva lökéshez helyezkedek. El is indítom a menetet, és egy teli színű golyó be is gurul.
- Hát barátom, mi lettünk a teli színűek, October meg csikoskodhat... - mosolyodom el, ahogy ellépek és helyet adok a nőnek hogy lökhessen amit akar. Elég jó pozíciók vannak az asztalon, érdekes játék lesz...

- Több, mint 500??? – nevetek Sid vallomásán. - Nem apróztad el.
Méghogy reumás derék… Ezen fejcsóválva röhögök. Persze, vágom, hogy csak szórakozik. De ha nem vigyáz, még a végén tényleg rajta marad, hogy tata.
Té lekölköz. Hát igen. Esther nénikém is kérdezte egyik nap a telefonban, hogy nem furcsa ”vén kecskék közt”? Csak őt idézem. Nem gondolja ő sem komolyan, hogy a srácok öregek lennének, de ők már 40-esek zömével, én meg még 28 vagyok. Kicsit odavág a korkülönbség. Bár nem mintha ez számítana bármit is. Attól még kurva jól zenélünk együtt.
Té leosztályoz. Erre kiböffen belőlem egy kurta nevetés. Ezt elbactam.
- Hiányoztam, amikor az ABC-t tanították. – vonom meg a vállam. - Ti vén trottyok vagytok, én meg analfabéta. Na és akkor mi van? – röhögök tovább kezemben a dákóval.
Té eközben pozícionálja magát a biliárdasztal fölött. Behajol lökdösni. Ehhe… Ehhe…
A fél szemöldököm feljebb kúszik, a szám széle sunyi vigyorba rándul, ahogy felöltöm a gonosz Grincs-pofát. Odasomfordálok Té mögé, és épp, amikor lök a golyókon, játékosan rácsapok egy csípőset a fenekére. Nem, nem tapizom le, még a végén félreérti, és azt hiszi így közeledem.
Nesze neked! Bársonyos női kezek. Vigyázz mit kívánsz, mert megkapod.
Az is lehet, hogy az alattomos női praktikától Té elvétette a lövést, és mellémentek a golyói. Mármint amelyikek az asztalon gurulásznak.
- Huppsz… Bocsika. – bazsalygom mély altomon, szemét vigyorral az ábrázatomon.

- El ne hidd.- nevetek fel majd rövid csend után szerény mosollyal hozzáteszem.- Max kétszáz. Plusz-mínusz különbségekkel.
Sid Lyson, ha most kiakarsz nyíratni pár embert, jó úton jársz. Leszakad a plafon aztán agyonzúz mindenkit. Már látom is a híreket:"Egy nagyzolás és hazugság miatt, ma tizenkilenc ember halt meg, mikor leszakadt a plafon köztük Trace Richter és October Soininen a Slaves Of Hell nevű együttes két tagja, illetve Sid Lyson az egykori MyDeathstar együttes tagja aki feltehetően nemcsak áldozat hanem az elkövető is. Ja és mindig is utálta a középső nevét, ezért a következőt üzenjük neki a túlvilágra: Nigel, rohadj a pokolban. Önök az ötórási híreket hallották!"
- Hogy melyik a rosszabb a kettő közül, azon vitatkozhatnánk.- vigyorodom el.
Ezt a szöveget egykor még a Harry Potter filmből hallottam, az igencsak fiatal Rupert Grinttől. Sosem bírtam azt a filmet, a Csillagok Háborúja és a Gyűrűk Ura jobban lekötött. A Potter filmek se voltak rosszak eleinte, de a negyedik rész után leakadtam. Onnantól már kuuurva bonyolult.
Mikor October rácsap Té seggére, pont a sörömet iszom, így kis híján az orromon fröccsen ki a pia, mikor felröhögök a számmal az üvegen. Ironikus, hogy nemrég még én viccelődtem, hogy letapizom Té-t. Azt hiszem, jobb hogyha tisztázom a helyzetet.
- Na ez nem én voltam.
Majd szerény vigyorral hozzáteszem.
- Az én seggre pacsimtól, talán az asztal közepén lennél.
Nem vagyok egy izomgép, most már nem kondizok, de még mindig lapátkezem van, amit ha meglendítek azért jó erővel képes bárkit pofán vágni vagy...seggen.

Ezen csak nevetni tudok, de nem veszem komolyan, a nagyzolás köreinkben egészen mindennapos, ki tud feljebb vágni de szerintem ennek a koronázatlan királya még mindig az a szőke fasz aki a kedvenc gitárosunk is. Ha józan akkor eléggé kezelhető. Csak hát ritkán az. De mit is várhatunk tőle ezen kívül?Inkább a játékra koncentrálok, és elhelyezkedek, mesterkélt műviességgel, és enyém lett a kezdés joga jogán, már lendülök is bele a játékba. Azaz... Jah majdnem.
- Kikérem magamnak! Olyan igazi vén trotty sosem leszel, aki büdös macskaszagú holmikat hord és igazi kantáros gatyát... brröáh. És igazad van Sid, azon vitatkozhatnánk...- rázkódok meg látványosan, az a gondolat valahogy elundorít és nem is szívesen gondolok ilyesmikre mi lesz húsz vagy hetven év múlva. Azt mondjuk már meg se érem, de nem érdekel. Egyszer élünk nem? Na megvagyok, most már ellököm a golyót, és éppen egyetlen kikúrt tized másodperccel ezelőtt sikerül is megtennem, minthogy egy csípős seggrepacsit kapok. Felmordulok, és megtámaszkodok az asztal szélén, de sikerül begurulnia egy csíkosnak. Felmorgok, de ahogy a másik férfira nézek aki majdnem az orrán adja vissza a sört nevethetnékem támad és megfordulok. Pokerfaceeeeee.
- October... remélem kurva gyorsan tudsz tudsz futni... - húzódik lassú gonosz, sötét és alattomióos mosolyra az ajkam és a dákót eldobva kezdem kergetni hogy ezúttal ténylegesen halálra csikizzem. Ez bosszúért kiált.
- Jah hát az sejtettem Sid, te kezed nem nevezhető éppen bársonyos női kéznek - nevetek rá és beszorítom a nőt egy sarokba.
- Nesze neked pimasz kölyke... csak úgy ráhúzni szegény formás kis seggemre?! Hát szabad ilyet tenni?! - zsémbelek vele látványosan.

- Mosod magad, mi? – fordulok hátra röhögcsélve a vállam fölött, hogy Sid-re vessek egy sunyi pillantást, miután „elnáspángoltam” Té-t. Erre még hozzáteszi, hogy ő nagyobbat üt, én meg elképzelem, ahogy Té kiterül az asztalon. Muszáj röhögnöm.
- Té, nagyon úgy fest, hogy ez öngól volt. Kösz a potyapontot! – ha már én csíkosodom. A többire elfintorodom, és megforgatom a szemeimet. Tettetett szenvedéssel dünnyögök. - Mindig csak fenyegetsz.
Erre Té eldobja a dákót, és felém lendül.
Baszki! Futás!
Elsprintelek előle, hogy porzik utánam a kenu, de ő még közben is nyomatja, végül csak elkap a melákja. Ugrásra készen állok, hogy megvédjem magam, ha csikizni akarna.
Felhorkantok a röhögéstől.
- Fóóórmás segg????? Té… Mikor láttad te utoljára a seggedet? – szivatom a tatát höhöhö.