Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
DL összeráncolt szemöldökkel, majd tágra nyílt gesztenyebarna szemeivel néz fel a korrepetálójára, aztán vissza a négyzetrácsos füzetére. Kicsit maszatos, s nagyon szamárfüles darab, egyetlen erénye, hogy valóban mindent leír bele a lány, amit az órán dolgoznak, csupán a külcsínyen kell még javítani.
451–■=372 ■=?
Ez a soron következő és még csak a harmadik példa a negyvenből, amit a tanítónő, Miss Higgins felírt a táblára. DL-nek az eredeti húsz mellett még húszat felvésett a szipirtyó, hogy ne legyen kedve hangosan összeszólalkoznia Davie Joe Carrigan-nel, akiről köztudott, hogy Adam Thorne leghűbb kutyája a harmadikban, ezért igazán megérdemelte, hogy seggnyalónak legyen titulálva. Álnok egy némber ez a Miss Higgins, hogy ezt nem díjazta, ami nem csoda: majdnem ugyanaz a neve, mint a kislány Los Angeles-i iskolája (volt iskolája) igazgatónőjének. Az is gonosz volt! – Mielőtt megcsinálnám, ihatok egy pohár vizet? – kérdi kérlelő hangon a tanárát. Hiába készített ki Shelly nekik az asztalra két poharat limonádéval és két-két szendviccsel, a kisvörös csak húzni akarja az időt. Ugyanis, ha vizet iszik, azért fel kell állnia, s oda kell mennie a mosogatóhoz, ami nincs túl messze, hiszen a ház, amiben laknak egy kétszobás kis lak a kertváros kevésbé módos környékén. Amíg odamegy a mosogatóhoz, addig is telik az idő, s annál kevesebbet kell a füzet mellett görnyedni… igaz, hogy annál hosszabb ideig tart a dolog, s később mehet ki biciklizni… (Bár ebben már nem reménykedik, túl sok az a negyven példa és még a nyelvtan házit is meg kell írnia, igaz, az már nem Douglas reszortja ellenőrizni.) A korrepetáló tanára, ez a fent nevezett Douglas, ahogy anyukája bemutatta, még DL-nél is vörösebb hajú, s ez a kislánynál egy jó pont. Kevés vöröst ismer, anyja is barna hajú, más rokona pedig nincs… vagyis… nem tarják velük a kapcsolatot, de állítólag ők se vörösek. Shelly szerint DL-nek szót kell fogadnia Douglas-nek, mert a fiú azért van itt, hogy neki könnyebben menjen a matek. Ez a dolog nehezebb része… vagyis, DL el sem tudja képzelni, hogy egy olyan nehéz és unalmas dolog, mint a matek neki bármikor, bárki közreműködésével jobban fog menni. Pedig Shelly mindent megtett, s még az egyetem területére is elmentek, ahol anyja kitűzött egy hirdetést az ottani faliújságra és utána ettek egy pizzát az egyik pizzázóban. Valószínű jó dolog lehet egyetemen tanulni, ha ilyen finom pizzát kap ott az ember – ugyanakkor az egyetemre való bejutáshoz Shelly szerint nem szabad nyominak lenni matekból. DL sóhajt, s jobb copfja alatt grafit ceruzája végével megvakarja a fejét.
✿
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: 451–■=372; ■=? Szomb. Ápr. 04, 2015 12:00 am
Na, most hogy ő tulajdonképpen miért vállalta el, hogy korrepetáljon egy kilenc éves lányt matematikából, az teljesen rejtély. Még neki is, annak ellenére, hogy ő volt az, aki felhívta a hirdetésen lévő számot, ő volt az, aki elvállalta a heti két alkalmat és ő volt az, aki immáron harmadszorra próbál DL-nek segíteni. Utálta, hogy így kellett a lányt nevezni, de az első hiszti után jobbnak látta, ha belemegy a dologba és inkább a becenevet használja. S most ott ültek ketten a kanapén, előttük a megoldhatatlannak tűnő feladvány, mely egy egyszerű kivonás volt. Neki nem jelentett túl nagy feladatot, hiszen csak ránézett a papírra, hármat csavart agyának tekervényein és kijött neki a hetvenkilenc, mint eredmény. Azonban egy harmadikosnak ez igenis lehet fejtörő. - Nem fog összejönni... - felelt a kérdésre, majd a fejét is megrázta, hogy nyomatékosítsa a válaszát. Egyszer-kétszer már eljátszotta vele a lány, hogy ilyen-olyan indokokkal szabotálja a tanulást, és DL anyukája nem azért fizetett neki, hogy ezeknek újra és újra bedőljön. - Ihatsz limonádét vagy én hozok neked vizet. A terv tökéletesnek tűnt, de volt egy olyan érzése, hogy a kiscsaj mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az egész dugába dőljön. Mert DL fifikás volt és volt egy olyan érzése, hogy mindent elér, amit csak a fejébe vesz. S most valójában nem is a vízről volt szó, hanem a szünetről. - A pizzáról nem tudok semmit. Nem ehetek. Nem bírja a gyomrom. - igen, ez is egy olyan dolog volt, amiről le kellett mondania. Vagyis, igazából mindig is érzékeny volt a gluténra, szóval sosem evett pizzát, a műanyag utánzatokért pedig nem volt nagyon oda. S ha már itt tartottunk, a lány volt az első "idegen" Las Vegasban, akinek elmondta az érzékenységét. És ha még mindig itt tartunk, akkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire felszabadultan tud társalogni a másikkal. Nem volt benne görcs, nem akarta elhányni magát, a szíve sem akart azonnal megállni és még egyetlen egyszer sem dadogott, ami igazi csodának számít. Talán a kislány kora vagy az egyszerűség, ami az egész helyzetet jellemzi, nem tudta volna megmagyarázni. Csupán megtörténtek a dolgok és nem kellett semmin sem gondolkodni. - Viszont alkut ajánlok. Ha helyesen válaszolsz, akkor te mehetsz a vízért, ha nem, akkor én. Mehet? - a választól függően folytatta a beszélgetést, de volt egy olyan érzése, hogy DL megpróbálja a szerencséjét és szeretne játszani. - Rendben... Egy fiókban van tizenkét piros és tizenkét kék zokni. Legalább mennyi zoknit kell kivennem a fiókból, hogy egy pár legyen a kezemben?
Önkéntelen fintorba rándulnak az ajkai. Úgy tűnik ez a Douglas nem is olyan kis kajla, mint amilyennek első ránézésre tűnt, s ez egy füst alatt vált ki némi tiszteletet és nem kevés bosszúságot a lányból. Nem mintha túl sok egyetemista korú srácot ismerne, talán csak a vörös haj és a szeplők miatt tűnt olyan kis bepalizhatónak a srác. A filmekben a kis okos, de kicsit ügyetlen szereplők mind olyan „Douglas-félék”. Gondolja ezt DL annak ellenére, hogy ő maga is szeplős és vörös hajú. Viszont lány! És a lányok más elbírálás alá esnek! Sóhajt, s tölt egy kevés limonádét magának, amit nagyon kényelmes tempóban megiszik, majd visszateszi a poharat az asztalra. Úgy tűnik, hogy a pizza témánál csak megragad Doug is… vagyis, ő talán még nem tudja, de DL-nek határozott szándéka egy ideig ezen rugózni. – Oh! Ez könnyű! – s a felkiáltást némi gondolkodás követi. Tizenkét piros és tizenkét kék… és ha egy párt akarunk, akkor elég kettő és az felemás lesz, de ha ezt valaki észreveszi, akkor biztosan ki fogja nevetni, amiért felemás zokniban csámborog. Ezért ki kell venni még egyet, akkor az már vagy piros lesz, vagy kék… Diadalmas mosoly jelenik meg az ajkain, s még a mutatóujját is felemeli, hogy még okosabbnak látszódjon, mikor végre megszólal: – Azt hiszem, ezt tudom. Hármat kell kivenni! Kettő abból biztos egyforma – s egy gyors lélegzetvétel után folytatja. – De miért nem bírja a gyomrod a pizzát? Van egy osztálytársam, Ana María Lopez. Ő nem ihat tejet… ez is olyasmi? – kérdi, mert ugye a lehetőségek folyton változnak, s a limonádé után amúgy sem kell az a víz…. Ráadásul, tényleg kíváncsi a válaszra.
✿
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: 451–■=372; ■=? Vas. Ápr. 05, 2015 9:31 am
- Valóban az? - kérdezett vissza, amikor DL felkiáltott, majd visszadőlt a kanapéra és figyelte, ahogyan a képzeletbeli fogaskerekek egyre csak forogtak. Mintha látta volna maga előtt a lány gondolatait, úgy bólogatott, amikor a másik egyre közelebb ért a megoldáshoz, s mikor végre kimondta, széles mosollyal jutalmazta a kislányt. Talán még a fejét is megsimogatta volna, de azt nem tartotta helyesnek, így hanyagolta. - Nagyon ügyes vagy DL! - mosolygott újra a tanoncra, majd már éppen fordult volna vissza a házi feladathoz, amikor egy apró történet Ana María Lopezről csapta meg a fülét, majd végül egy kérdés ezzel kapcsolatban. - Igen, ez olyasmi. Ő tejet nem ihat, én meg lisztes dolgokat nem ehetek. Válaszolt kurtán a gyereknek, majd figyelte, ahogyan kortyokat tölt magába a limonádéból. Ő most nem kívánta a cukros italt, általában nem szokta, inkább mindig megelégszik a csapvízzel. Azonban túlzottan rosszul érezné magát, hogy DL anyukáját ki kellene javítania, hogy neki valójában nem is kell a citromos "koktél" és a szendvicsekkel sem kellene fáradnia, ha nem spéci kenyérből csinálja. Azonban nem csinált ezekből problémát, csak megköszönte a gondoskodást és illedelmesen kitért a fogyasztás elől. Shelly csak észreveszi majd egyszer, hogy nem fogynak a kikészített ételek és italok. No, de vissza a tanuláshoz! - Ha a limonádé is jó volt, akkor nem kell kimenned a konyhába vízért, így folytassuk a megkezdett példát. Tehát mennyit kell kivonni a négyszázötvenegyből, hogy háromszázhetvenkettőt kapjunk? Újra előrehajolt a kanapéról, majd DL kezébe adta a ceruzát, amit letehetett, amikor az üdítőt öntötte a pohárba, másik kezével pedig a poharat kérte. A megfelelő feladathoz a megfelelő eszközt. És most a feladat a tanulás volt.
The city of sins awaits you
Dorothy Lynn Dilworth
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 19
◮ tartózkodási hely : Las Vegas kertvárosa.
◮ hozzászólások száma : 48
◮ join date : 2014. Sep. 13.
Tárgy: Re: 451–■=372; ■=? Vas. Ápr. 05, 2015 11:00 am
Alány diadalmasan elmosolyodik. Naná, hogy ügyes, persze… Aztán hirtelen vált komolyra az arca, pillant a megoldandó példa felé, s vissza Dougra, hiszen meghallja a magyarázatot. Ebből logikusan kéne következnie ama felismerésnek, hogy emiatt nem eszi meg a srác a szendvicseket, pedig Shelly nagyon jó szendvicseket készít… mindenkinek ízlik! Mégis, DL-nek más villan az agyába, s ahogy a fiú levezényli a matekhoz való visszatérést, lassan fordul rá a füzetre, veszi vissza a ceruzát, majd az írásbeli kivonáshoz leírja az első számot:
451
Az írása kicsit göcsörtös, ez jól látszik abból, amilyen formában a grafitszemcsék erős nyomot hagynak a papíron, majd egy helyi értékkel előrébb kerül a mínusz jel a szám alatti sorban, de a következő számot még nem írja le a lány, helyette felnéz Dougra. – Akkor süteményt se ehetsz, igaz? – következtet, s közben cseppet sajnálkozó arckifejezést vág. A sütemény jó és a süteményhez liszt kell. Ezt jól tudja, bár Shelly nem egy konyhatündér, sokat sütni nem látta, viszont a konyhás néni, Mrs. Stone egy alkalommal mesélt neki arról, hogy készíti az unokáinak a süteményt, mialatt DL-nek segíteni kellett az étkezőt rendbe tenni egy általa kezdeményezett kajacsata után. – Sosem ettél még semmit, amiben liszt van? Mi történik, ha véletlenül lisztet eszel? Nagyon megbetegszel? Kérdései záporoznak, a matekpélda pedig áll, de becsületére legyen mondva, a hangjában őszinte kíváncsiság csendül.
- Bizonyos süteményeket, amik speciális liszttel készülnek vagy nincsen benne egyáltalán liszt. - magyarázta kisebb sóhajjal, hiszen megint eltértek a matematikától, amiért végülis mindketten itt voltak. Viszont nem volt az a fajta ember, aki felemeli a hangját vagy - urambocsá' - megütne valaki mást, de a lány elkezdett olyan dolgokat feszegetni, amiket nem kellene. Csak üllnie kellene a papír előtt, számokat írni egymás alá és összeadni vagy éppenséggel kivonni őket. Emellett pedig csak akkor megszólalni, ha kérdése van a házi feladattal kapcsolattal, mással pedig nem. - Látom, nagyon kíváncsi vagy a betegségemre. De ennek is haladnia kell... - mutatott a megkezdett kivonásra. Újabb sóhaj, majd kettőt kopogott ujjával a feladatokra és DL felé fordult. - Egyezünk meg valamiben: ha megoldasz tíz példát és csak akkor szólalsz meg, ha megakadtál velük kapcsolatban, akkor válaszolok a többi kérdésedre. A lányra nézett, majd felállt a kanapéról és elvette a tiszta poharat. Pár lépéssel a konyhába vette az irányt, engedett magának a langymeleg vízből és rövid kortyokkal ivott egy keveset. Ez egy elterelő hadművelet volt, hiszen talán még sosem adott senkinek sem ultimátumot, így gyomra most egy felvonó szerepét vette át az idegességének köszönhetően. Homlokán izzadtságcseppek jelentek meg, amiket egy zsebkendővel törölt le. Újra kortyolni kezdett a vízból, levegővételeit újra kontrollálni kezdte, fejéből kiszorította a negatív gondolatokat és újra harcedzettnek érezte magát, hogy szembenézzen a kis ördöggel. - Szóval DL, mit mondasz? Áll az alku? - mosolygott a lányra, majd a félig kiivott poharat visszatette oda, ahonnan elvette, hogy aztán újra leüljön a kanapéra. - Nos?
Érdeklődéssel hallgatja a választ, s a sóhajból leszűri, hogy a másik nem a legszívesebben magyaráz neki. Csöppet uncsi ez a Douglas, bár nem egy elviselhetetlen alak – állapítja meg magában, majd visszafordul a fiú által mutatott matekpélda felé. Ezúttal ő sóhajt, először egy kukkot sem szól, csak összepréseli az ajkait, s mire szólhatna, a tanára már kiment a konyhába, amit tulajdonképpen csak egy főzőpult választ el a nappalitól. A kis lakások átka, ugye. Bár innen nézve ez mindegy, hiszen a kanapé és a dohányzóasztal között térdeplő DL nem sokat lát a fiú esetleg látható lelki vívódásaiból. Ellenkező esetben sem igazán tudná hová tenni a másik belső zaklatottságát(?). Számára a harc mindennapos tevékenység, s el sem tudja képzelni, hogy ne konfrontálódjon nyíltan újra és újra a többi gyerekkel, a tanárokkal, vagy éppen most Douggal. Bár ez utóbbiba még nem eresztette bele a kis karmait, őt csupán kóstolgatja, hogy meddig mehet el. Ráadásul, ha menet közben kiderül, hogy a vörös fiú egy rendes, akkor DL biztosan nem akarná bántani. Egy valamiben azonban igaza van a srácnak, a példának haladnia kell… A 471 alá kerül a 372, majd egy vízszintes vonal és kezdődik a kivonás… „Kettőhöz kilencet kell adni, hogy tizenegy legyen. Leírom a kilencet, maradt az egy. Hét meg egy az nyolc. Nyolchoz… hmm… hogy tizenöt legyen kell adni…” – s elkezdődik az ujjakon való számolás, s a papírra oda kerül egy hetes a kilences mellé, s az ugyancsak egy maradék hozzáadódik a hármashoz… az eredmény pedig a hetvenkilenc. Ez a szám odakerül a kis fekete négyzet mellé is, s a visszaellenőrzést (a két szám összeadását) nagy kegyesen most is kihagyja. Ennek ellenére DL arcán diadalmas mosoly jelenik meg. Legyőzte a matekpéldát, s felnéz Douglas-re, aki már újra ott áll előtt. – Legyen öt! – mert nem is DL lenne, ha nem alkudozna, majd a fiú elé tartja a füzetét, hogy megmutassa neki a megoldott példát. Vele, kérem szépen, lehet üzletet kötni!
Amikor a kislány felnézett azzal a mosollyal az arcán, neki is szélesebbre húzódott a szája. Büszke volt a lányra, hogy ilyen ügyesen megoldotta a példát és arra is, hogy ebben bizony neki is része volt. Még sosem érzett ilyen büszkeséget, még sosem segített senkinek sem a tanulásban, aki azután ennyire jól vette az akadályt. Szinte madarat lehetett volna vele fogatni, ám DL egyezkedése kicsit lehozós volt. - Nem, nem. A tíz, az bizony tíz. Egy feladattal sem vagyok hajlandó lejjebb menni. - makacsolta meg magát a srác, majd tűntetőleg keresztbe fonta a karjait, mint egy kisfiú, akit most nagyon megbántottak. Várta a reakciót és meg kellett vallania, hisztitől tartott. Vagy egy maflázstól, de legyen bármi is a kimenetele a beszélgetésnek, ő bizony nem fog a tíz kivonásból engedni. Nem azért fizeti őt Shelly, hogy csacsogjon a lányával, hanem hogy tudományt okítson neki. Mert akkor akár vissza is adhatná a pénzt a nőnek és elmehetne mondjuk ... áhh, úgysem lenne jobb programja ennél, ami azért valahol szánalmasnak hathat. - Ha nem tetszenek a feltételek, akkor bámulhatjuk együtt a plafont, amíg anyukád megjön, elmondom neki, hogy nem sikerült megtalálnunk a közös hangot és nem jövök soha többet. - kezeit még mindig a mellkasa előtt parkoltatta és szemléltetésképpen a fejük felett lévő felületet kezdte vizsgálgatni. Hatalmasat sóhajtott és rá kellett parancsolnia magára, hogy ne kezdjen el az idegességtől dobolni a lábával. Megerőltető volt, hogy visszafogja a kicsiny Douglas-rohamot, amit az ilyen esetekben el szokott szenvedni. S hogy mi az a Douglas-roham? Általában idegességgel kezdődik, mint ebben az esetben, aztán a fej fokozatos átalakulása fehérből vörössé. Fokozottabb dadogás, lábának ütemes ritmusa és a végén hasmenés. Mindig, kivétel nélkül. Szóval most nem lenne szerencsés kapni egy ilyen rohamot, hiszen ki tudja, hogy van-e fertőtlenítő kendő a család mosdójában.
Lehervad a mosoly az arcáról, s a két nemet hallva DL elhúzza a kis száját. Szó se róla, értékeli ő a dicséretet, még akkor is, ha nem igazán tudja kimutatni, viszont ez annyira unalmas! Semmi alkudozás? Csak így kijelenti, hogy tíz és annál kevesebb nem?! Lassan megcsóválja a fejét, mialatt a tanára megfest egy tulajdonképpen reális jövőképet. Hány, de hány bébiszittert és/vagy korrepetáló egyetemistát üldözött el a kis vörös… ezek közül többen tanító szakon voltak a helyi egyetemen, vagy főiskolán… talán éppen azon, ahol Douglas okosodik… de úgy tűnt, az egyetemi jegyzetekben leírtak ennél a gyereknél nem igazán váltak be eddig. Nem sok pedagógiakönyv ír retikülben elhelyezett döglött békákról, egerekről meg kígyócskákról, amiket DL itt-ott összeszedett, hogy aztán alternatív, de annál hatékonyabb módon felhasználja. Vagy szimplán nem voltak elég okosak azok a lányok, hogy képesek legyenek kezelni ezeket a helyzeteket… esetleg hanyagolták a gyermeklélektanról szóló tantárgyakat. Shelly persze nem volt elragadtatva, az ilyen egyszeri alkalmaktól – talán ezért is döntött egy fiú korrepetáló tanár mellett végül –, de ahogy máskor, úgy eme esetek után sem emelte fel a hangját, pedig DL bőségesen rászolgált. – Hét! – veszi vissza a füzetét, s a ceruzát a papír fölé tartja, mintha máris neki akarna állni, s hármat kocogtat az íróeszköz hegyével a füzeten. Gőze nincs mi játszódhat le a másikban, de a hangja elszánt és a tekintetét mindvégig Doug-on tartja. Egy picit összevonja a szemöldökét, amikor a fiú karba fonja a kezeit.
✿
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: 451–■=372; ■=? Szer. Ápr. 22, 2015 6:22 am
A válaszul kapott szám úgy csattant a szoba csendjébe, mintha ostorral metszették volna el a levegőt. Karja hirtelen lúdbőrözni kezdett, tarkóján valami hideget érzett és már majdnem összerezzent, amikor megállította a folyamatot. Mély levegőt vett, kezét leengedte maga mellé, majd úgy dőlt előre a lány felé. - Hét? Hét micsoda? - mosolyogta el magát, majd folytatta. - Hét gombóc fagyi? Vagy az első feladat megoldása? Hét perc szünet? Pillantásával azért gyorsan ellenőrizte a következő matematikai rejtvényt, de annak a megoldása nem hét volt, így az kizárhatta. Természetesen tudta, hogy DL alkudozni akart, de ő már az elején kijelentette, hogy az nem fog menni. Zsebkendőt vett elő, majd elfordulva trombitálta tele a papírdarabot, hogy aztán a zsebébe rejtse manőver eredményét. - Megmondtam, hogy nincs alku, s különben is. Én mit nyernék azzal, ha lejjebb adnám? - eltűnt a mosoly az arcáról, s még törölgette az orrát, amikor visszatért a lányhoz. Sóhajtott egyet, amitől orra apró síppá alakult át, mely egy újabb zsebkendőt jelentett és a folyamat megismétlését. Most azonban már alaposabb volt, könyékig letúrt és minden cicapiszkot kiszedett az orrából. Levegővel ellenőrizte a sípolást, megszűnt, így már teljes magabiztossággal fordulhatott vissza. - Tehát akkor mehet a tíz feladat?
The city of sins awaits you
Dorothy Lynn Dilworth
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 19
◮ tartózkodási hely : Las Vegas kertvárosa.
◮ hozzászólások száma : 48
◮ join date : 2014. Sep. 13.
Tárgy: Re: 451–■=372; ■=? Csüt. Május 14, 2015 10:54 pm
Sokan azt gondolhatják, hogy a gyerekek bolondok, könnyen átejthetők, vagy ostobák… vagy szimplán csak keveset érzékelnek a világból, a csuda se tudja. Mindenesetre DL szinte moccanatlanul hallgatja Douglas mondandóját. Bár szívesebben forgatná a szemeit, de nem! Ez a fagyi, meg az izé… nem is érti, hiszen az első feladatot már megoldotta. Aztán beléhasít a felismerés: Ez itt kőkeményen figyelemelterelés. Így nem lehet alkudozni kérem szépen! Aztán jön a következő mondat, a következő kérdés. DL pedig kitart: rezzenéstelen pofi, s a mogyoróbarna szemek egyenesen Doug íriszeit bámulják/szuggerálják(próbálják), feltéve, hogy a fiú a lány felé néz még. Legbelül elégedettséget kezd érezni, hiszen a fiú már nem mosolyog. Ám mindezt nem mutathatja ki! Oda lenne erkölcsi fölény… az pedig nagyon fontos…! Egy bűnözőzseni is pont így csinálta egy ’80-as évekbeli gyerekfilmben, amit még Shelly töltött le pár hónapja. Nagyjából ez volt az egyetlen megjegyzésre érdemes momentum az egész vacakból. De micsoda momentum! Aztán elhangzik a végső kérdés… a végső kérdés? DL pedig… nos… meg se moccan.
Bocs, hogy eddig tartott.
✿
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: 451–■=372; ■=? Szer. Május 20, 2015 6:28 pm
Nem tudta, hogy mégis mihez kezdjen a szituációval, hiszen a lány úgy tűnik rettentően megmakacsolta magát és nem fűzött semmi kommentárt a felvázolt lehetőséghez. Pár pillanatig elnézte a másikat, figyelte annak piciny mozdulatait, de azon kívül, hogy nem csinált semmit sem, nagyon nem mozgolódott DL. Pár másodpercig Douglas is képes volt tartani az álláspontját, majd kissé megtört és lábával kezdett dobolni a padlón. Kellemetlenül érezve magát pattogtatta szemét hol a lány mozdulatlanságán, hol medig a szoba négy sarkának egyikén. Kissé szolidan köhécselt, hogy megtörje a csendet, majd kiegyenesedett és tenyereit a térdeire szorította. Lábdobogása nem hagyott alább, s ha lehetett, még jelentőségteljesebben fitogtatta ebbéli képességeit, ami nem volt meglepő, hiszen egyre idegesebb lett. Hatalmasat nyelt, s már majdnem megszólalt volna, amikor kulcs csörrent a lakás ajtaján és DL édesanyja jelent meg nyitó mozdulat után. Douglas megnyugodott, majd azonnal felpattant a kanapéról, hogy a nő elé menjen. Kezében már ott volt a hátitáskája, órájára pillantva tett meg pár lépést, majd megállt a másik felnőtt előtt. Az asszony kissé meglepődött a hirtelen mozdulatokon, majdnem ki is esett a kezéből a bevásárlószatyor, így inkább megszabadult tőle és a padlóra tette a nehéz súlyt. - Sajnálom asszonyom, de nekem most mennem kell. A pénzzel ne fáradjon... - próbált Douglas mosolyogni, de nem nagyon sikerült neki. Vállára dobta a táskáját, majd kifelé lépdelt a lakásból, amikor DL anyukája megszólította. - Nem, nincs semmi gond... De nem hiszem, hogy tudnék a továbbiakban jönni. Sajnálom... Válaszolta a fiú, majd még egyszer elnézést kívánt és elviharzott. Még talán számot is fog cserélni, hogy biztosan ne érje utól a kis fúria anyja, de ez azért nagyon valószínűtlen feltételezés. Azt azonban megfogadta magában, hogy a hirdetést le fogja venni a faliújságról és örökké elfejeti, hogy bárkit is korrepetáljon bármilyen témában.
// Köszönöm a játékot, archiváltasd vagy két nap múlva megkérem én.
The city of sins awaits you
Dorothy Lynn Dilworth
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 19
◮ tartózkodási hely : Las Vegas kertvárosa.
◮ hozzászólások száma : 48
◮ join date : 2014. Sep. 13.
Tárgy: Re: 451–■=372; ■=? Pént. Május 22, 2015 12:20 am
Figyeli Douglas reakcióját, s ahogy a fiú egyre inkább elveszíti a fejét… vagyis nem… elveszíti a bátorságát(?), úgy nő DL megdöbbenése… Talán nőne az elégedettsége is, hogy egy nálánál cirka tíz évvel idősebb srácot meghátrálásra kényszerített, de nem érti, egyszerűen nem érti, hogy mi történik. A fiú látszatra (DL szemszögéből) úgy hátrál/iszkol el tőle, mintha legalábbis DL lenne az Antikrisztus. A kislány feláll, s ahogy az egyetemista az ajtó felé tendál, követi őt szépen és lassan, mint egy farkaskölyök az elé tett még élő nyulacskát követné. Shelly felbukkanására a lány később lesz figyelmes, s leereszti a kezeit, majd visszafojtott lélegzettel, összeszűkült szemekkel mered anyjára, aki szintén értetlenül fogadja az elé lépő Douglas-t. – Nade…! De hát…? – így Shelly, s egy ideig még az ajtóból követi a tekintetével az utcán egyre távolodó egyetemista alakját. Percek múlva tud csak a lányára nézni, aki immár visszasétált a dohányzóasztalhoz, s mufurc arccal nagy komótosan szedi össze a könyveit, füzeteit. – Nem, nem én voltam, ő akart elmenni, nem beszéltem vele csúnyán… és nem vertem meg – mondja kérdés nélkül, még mielőtt ez a két vád érné őt. Hogy is bánthatta volna Douglast, hiszen a fiú annyival nagyobb nála! Shelly széttárja a karjait, s az arcán tisztán látja DL, hogy magyarázatot vár. – Egy kicsit csúnyán néztem rá… de…! – s összevonja két szemöldökét. Nem, ez így nem jó… – …nem gondoltam, hogy csak emiatt megijed tőlem… ez így elég nyamvadt dolog…