Fox teaches CukorVirág

Vendég

[You must be registered and logged in to see this image.]

Már lassan meg sem lepődök, hogy olykor olyan hölgyemények bukkannak fel az ajtómban, akiről fogalmam sincs.
Szépen lassan megkellett tanulnom, hogy az a névjegykártya, amit a vendégeimnek adok, olykor-olykor másik kis kacsóba csúszik át. S lőn most is ez történt.
Álmos fejjel vettem fel a telefont, mikor ez a bizonyos Wendy hívott. Hosszú éjszaka után vagyok, és általába véve a hétfő egy szabadnapnak szokott nálam minősülni, ám most úgy tűnik, hogy még sem lesz nyugodt napom.
Este hétre adtam neki időpontot, így még lesz egy kis időm, hogy kitámolyogjak az ágyból.
Számomra az a reggel, amikor én felkelek, nos, most délután öt órára esett a reggeli kávé időpontja, előre jól érzem magam, szinte érzem a frissen darált kávé illatát.
Vissza gondolva a telefonbeszélgetésre, egészen érdektelennek hatott a hangja, így viszont némileg nem értem, hogy miért is akar idejönni. A nők általában "lázas" hangon hívnak, nem úgy, mintha már most előre unnák az egészet.
...
Lakás rendberakása, hangulatfények bekapcsolása, egyetlen illatgyertya meggyjújtása, fürdés, öltözködés. Ez a rendje minden egyes alkalom kezdetének.
A hálószoba ajtaja zárva, a vendégszoba ajtaja tárva nyitva.
Ez egy alapdolog, a hálószoba az enyém, ott csak én fekszek le, viszont a vendégszoba, nos, mint az a nevébe is benne van, az a vendégeké, fiókokba, illetve a szekrénybe játékszerekkel. Itt most nem gyerekjátékokra kell gondolni... Oh, nem, van itt minden, mi szem szájnak, vagy éppen a csiklónak, vaginának ingere.
Még egyszer körbejárom a lakást, hétfőnként hézagos az agyam, s ez abból is látszik, hogy melegítő nadrágomből kilóg az alsóm, amin ott virít Batman jele.
Hálószobámba tartok, hogy átvegyem, amikor megszólal a csengő.
Szitkozódva indulok meg, hogy kinyissam az ajtót, mielőtt kitárnám az idegen Wendy előtt, mély levegőt veszek, féloldalas mosolyra húzom szám, és showtime...

Vendég

A konyhában akadt kezembe névjegykártya. Egyik barátnőm – nem, nem barát, barátnő, hanem olyan igazi, szexre-jó-lesz-tovább-aligha-érdekelsz- féle ismerősöm hagyta nálam, felvetve a lehetőséget, hogy mennyivel több ajtó tárulna ki előttem, ha esetleg elveszteném. Én pont az ellenkezőjében hiszek, de legyen.
És hogy miért pont egy vadidegen, hivatásszerűen kefélő pasast választottam életem értelme a nagy Ő helyett? A gondolat még át sem rebbent a fejemen, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen illető nem létezik az életemben. Nem hiányzik, teszem hozzá halkan, zárójelben. És inkább ez, minthogy egy idióta kan havert kérjek fel a feladatra. Meg aztán…
Ha legalább feleannyira gáz lesz, mint amilyenre számítok, jobb is, hogy nem ismerem az illetőt. Sőt…némi tapasztalata is lehet, ha már egyszer ezzel foglalkozik, ami pedig nem árt, ha szerény személyemben egy kezdővel találkozik.
Nem vittem túlzásba a készülődést. Éppen annyit követtem el, hogy- bár nem az alkalom tiszteletére, de tegnap vásárolt világoskék csipkecsodát magamra öltsem, és egy bő félórán keresztül, indulás előtt ebben flangáltam fel és le a lakásban. Eszembe jutott, hogy hangulatot teremtek, még mielőtt a lecsóba csapnánk, de elvetettem az ötletet. Minek adjak előnyt neki?
Magamra kaptam egy gyászos feketében tündöklő ruhát és a kocsiba vágtam magam.
Izgultam-e? Határozott igen rá a felelet, kifejlett pasit, tök pucéran pornófilmben láttam legközelebbről, és úgy a történet után egy darabig nem is vágytam komolyabb kapcsolatra velük… mostanáig.
Nagyot nyelve álltam meg a bejárati ajtó előtt. Még visszafordulhatok. Még nem késő. A nevemen kívül nem tud semmit, nem is hiányoznék neki, nem is tudna utolérni, sőt még az sem zaklatna fel különösképpen, hogy az idejét csesztem el….noha kétlem, hogy gyertyát gyújtott volna és rózsával vetette volna be az ágyat.
De kopogtam.
És vártam.
Homlokráncolva bámultam az ajtót nyitó pasasra. Kifürkészhetetlenül mértem végig újra és újra, végül vetettem rá egy vérszegény, mosolyféleséget. Nem rossz, valóban…kérdés, hogy megfelel-e a róla halott…pletykáknak? Mert akitől kaptam a kártyát, az egekig magasztalta. Hiszem, ha látom. Érzem. Érted nem?
- Wendy vagyok. – mutatkoztam be csendesen. – Nagyon sok jót hallottam már rólad…- tettem hozzá. Tekintetemet vonzotta a batman embléma az alsóján. Kivételes, valódi mosoly villant az arcomra. – Szép…- jegyeztem meg az előbb említett ruhadarabra bökve. Batman a kedvencem.

Vendég

A mosoly fent van az arcomon, de az első gondolatom az lenne, hogy elkérem a személyiét. Helyes kiscsaj, igen, nem volt nyelvbotlás, kiscsaj.
-Sebastian vagyok, gyere be. - Kicsit gyanakodva nézek rá. Most komolyan, nekem nem kell az, hogy a nyakmra jöjjenek a zsaruk, mert megrontok egy lányt, tököm sem akar sittre kerülni, a liliom tipróknak rohadtul nincs jó hírnevük a dutyikban.
Becsukom mögötte az ajtót, s szemügyre veszem lábait, ahogy előttem ballag.
-Jól sejtem, hogy nem vagy huszonegy? - Mondhatnám, hogy nem érdekel, de ez nincs így. Ha nagyon akarja, akkor benne vagyok, egy kibaszott feltétellel.
Előkaparok valahonnan egy papírt, meg egy tollat, és már írok is.

Saját akaratomból jöttem ide.
Tisztában voltam azzal, hogy szexuálisan fogok közösülni, nem kényszerítettek semmire.
Erőszak nem történt.

Wendy felé nyújtom a papírt.
-Leszel szíves aláírni, ha esetleg valami gond merülne fel. E nélkül, hozzád sem érek. - Mondom neki, komoly pillantással konstatálva, hogy valóban nem fogok egy tapodtat sem mozdulni, amíg a nevét rá nem firkantja.
-Nem fog kikerülni innen, csak ha a zsarukat a nyakamra hozod, tudod, a biztonság kedvéért. - Megspékelem mondandóm végét, egy mosollyal, és várok, hogy mit lép.

Vendég

Ajkam gunyoros mosolyra rándult a papír láttán. - Mhm... micsoda vágykorbácsoló...- pörgettem ujjaim között a tollat, tincseim alól meredve rá. Nem gondoltam, de tudnom kellett volna, hogy bizony ez nem lesz egyszerű menet.
- Nem vagyok huszonegy...- bólintottam, bár még egy centit sem mozdultam az "irat" felé. De marhaság. Szüzességem elvesztésétől ez választ el. Komolyan, mások egyáltalán nem spilázzák ennyire túl. Részegen, 15-16-17 éves kor környékén valami sráccal, akit életük szerelmének írnak le, beájulnak egy ágyba és uccu neki. Bezzeg engem a korommal (is) basztatnak, és még fizetek is érte...mégis lényegében édes mindegy melyik opciót választom. De talán mégis jobban jártam. Állítólag Seb érti a dolgát és valahogy nem vonz, hogy valami részeg vadkan miatt ne tudjak napokig leülni, csak mert nincs lyukérzéke.
- De tizenhat is elmúltam. Ebből a szempontból nagykorú vagyok, szemrebbenés nélkül feküdhetek össze nálam idősebbekkel, sem nekik, sem nekem nem származna gondom belőle. – néztem az arcába pislogás nélkül. Jól sejtem hogy ez nem hatja meg mi? Sóhajtva, tétovázás nélkül firkantottam alá a papírt, majd ujjaim közé csippentve lebegtettem meg szeme előtt. És ím, írásos bizonyíték szüzességem elvesztéséről.
Miután elvette a lapot, némileg zavartan ácsorogtam továbbra is alig mozdulva az ajtótól, ujjaim a tollal babráltak. Hogy is kellene belekezdeni? Mert nem akartam elkendőzni az információt, még akkor sem, ha kezd oltári kínossá fajulni a helyzet. De jó. Sóhajtva lépkedtem közelebb hozzá, kicsit kelletlenül is talán. A kelletlenség nem neki szólt. Ha idejöttem, maradok is, és mivel önszántamból vagyok itt, meg a pasi is…jobb, mint amire számítottam, hülyeség lenne sipákolni. Inkább csak a furcsa mellékinformáció beismerése hoz zavarba. – Lenne itt még valami. – pillantottam fel rá, kicsit elhúzva a számat. Hogy is, hogy is kezdjünk a vallomásba? Vagy csak én spilázom ezt túl? Az tuti. Megráztam a fejem. Na rajta. – Ez lesz nekem az első. A legeslegelső. – néztem szemeibe egyes szavakat jelentőségteljesen megnyomva. – Szóval, ha még mindig áll a dolog, ezt vedd figyelembe…kérlek. – tettem hozzá az utolsó szót némi tűnődés után. Igen, megint elkapott a láz. Izgulok.

Vendég

Elmosolyodok, ahogy érvel, hogy miért is kellene figylemen kívül hagynom azt, hogy nem nagykorú.
-Én értelek, de tudod ebben a szörnyű világban futkosnak olyan kis csitrik, akik képesek megbánni azt amit tettek, és beállítani úgy, mintha meglettek volna erőszakolva. - Mondom neki, folmosollyal az arcomon.
-Őszintén, ha egymás mellé állunk, ki tűnik ártatlannabbnak? - Kérdezem tőle, s közben elé állok, hogy jobban szemügyre vehessen.
-Szerintem egyértelmű, hogy elsöprő erővel te nyernél, fiatal nő vagy, ártatlan tekintettel. Már eleve az döntő, hogy nő vagy. - Vigyorgok rá. Elveszem tőle a papírt, összehajtom, és becsúsztatom a konyhában az egyik fiókban. Tökéletes addig ez a hely, amíg itt van.
Hozzám lép, és kíváncsian várom, hogy mit szeretne mondani.
-Csupa fül vagyok. - Mondom közben. Szám amint eddig a mosoly volt, egy pillanatra megremeg. Sóhajtok egyet, felemelem kezem, arcára simítom tenyerem, majd lejjebb vezetem nyakára.
Közelebb hajolok hozzá, ajkammal súrolóm az övéit, úgy szólalok meg.
-Nem kell aggódni, nem tiporlak el. - Őszinte leszek, valamilyen szinte örülök, hogy első lesz neki, de a másik énem nagyon nem kívánja az ilyet. Vigyázni kell rá, nem is kicsit, nem beszélve arról, hogy még fogalma sincs arról, hogy mit is kellene igazán éreznie.
Szabad kezemmel megfogom balját, mellkasomra húzom kezét. Ajkaira hajolok, gyengéden csókolom, felőlem diktálhatja az iramot, ha akarja, ráérünk.
Végig simítok oldalán, minden egyes bordáját érintve, le egészen derekáig, hátra csúsztatom kezem, tenyerem fenekére vándorol, lazán, de azért határozottan markolok bele formás hátsójába.
Ajkait elengedve, végig szántok állkapcsán, s mikor füléhez érek, halkan suttogok neki.
-Különleges kívánság, esetleg szeretnél te irányítani? - Utolsó szavamnál, tenyeremmel -ami fenekén pihen - magamhoz vonom, s várok válaszára, de nem tétlenkedve, végig csókolom nyakát, egészen válláig.

Vendég

-Ártatlannak tűnnék? - Szinte letaglózva állok és meredek rá. Tekintetemmel tükröt keresek, de nem. Nincs. – Gondold csak ezt. – hagytam rá féloldalas, „szegény, honnan is tudhatná” mosollyal. Jó, legyünk őszinték, a látszatot a valósággal össze sem lehet hasonlítani, mindenesetre nem tesz boldoggá a tudat, hogy kedvesnek, vagy akár romlatlannak tűnhetek.
Fürkészve figyelem, ahogy a mosoly szélessé vált az arcán, majd megremeg. Fogalmam sincs milyen érzéseket váltott ki belőle az információ, gondolom nyilván nem undort mert talán az udvariasság látszatát keltve kipenderített volna, habár azt sem hiszem, hogy kifejezetten felvillanyozta volna a dolog. A pasik…bonyolultak.
Minden erőmmel azon vagyok, hogy ellenálljak az erőnek, ami elrántana tőle. Ugyan már, ez csak szex, már régen értékét vesztette, nem kell túlizgulni. De akkor is. Jó pasi…
Mély levegőt veszek, illata elbódít. –Nem aggódom…sokat dicsértek. – suttogtam az ajkaiba, közelebb lépve hozzá. Mellkasára húzott kezem, finoman végigsimít rajta, újra és újra, finoman cirógatom. Tetszett, nagyon tetszett, amit az ujjaim érintettek.
Rövid tétovázás után viszonoztam csókját, ajkaim elnyíltak ahogy elmélyítettem. Testem engedelmesen, magáról nem tudva simult keze alá, karja közé. Még azt sem bántam, hogy a fenekemre markolt, inkább csak még közelebb húzódtam hozzá. Amennyire sikerült.
Elmosolyodok, fogaim finoman a fülébe marnak, és szinte egyből utána puszit is nyomtam a helyére. Jó, egyenlőre gondolhatjuk azt, hogy nővel van dolgunk. A lényeg nem is olyan más, csókolni kell, vágyat ébreszteni és dagasztani…kezdtem megnyugodni, de azért szívem továbbra is rendezetlenül dobogott üregében. Kényelmetlen volt, de élvezetes is.
- Tapasztalataim kilencvenkét százalékát pornofilmek vagy elbeszélések teszik ki, nincs sok…lényegi belátásom a dolgokba… még. – válaszoltam, vállán pihenő karom a hajába túrt. – Szóval az irányítást átadnám neked. Annyi kérésem lenne, hogy ne legyen fájdalmasabb a muszájnál. – igen, ez is megfogott, megérintett. A legnagyobb gondot ez jelentette.

Vendég

-Nem számít, hogy dícsértek vagy sem. Mindenki más. - Teszem hozzá halka, a szüzekkel az a legnagyobb gond, hogy nem tudni, hogy őket mi indítja be igazán. Legyek gyengéd, alig érintsem hamvas bőrét, vagy szabadabban nyúljak hozzá, legyek egy kicsit rámenősebb.
Nehéz, de még is oly kecsegtető. Nincs is jobb annál, mikor kihívást tesznek le elém.
Ráadásul az alapoktól kezdeni a legjobb, főleg, ha nem az lenne a munkám mint ami, elég rendesen díjjaznám egy ilyen lány felbukkanását, úgy formáznám, ahogy nekem jó.
Eltolom fantáziálgatásomat, nincs szükségem egy nőre az életemben, sok másik van, az érzelmek meg mindig is hidegen hagytak.
Nálam a vágy már szinte gombnyomásra megy, egyszerűen csak elképzelem, hogy mi mindent tudnék vele tenni, hogy mi mennyire lenne a kedvére, s már is hevesebben dobban szívem. Szemeim éhesen csillannak, ahogy végig nézek mostani vendégemen.
-Nem is olyan rossz az arány - szólalok meg mosolyogva. - De én azért szeretnék ezen még egy kicsit javítani.
Két oldalára tapasztom tenyereimet, lassan húzom felfelé kezeimet, míg ujjaimmal nem érintem ruháján keresztül a melltartójának peremét.
Szemeinek hirtelen kéksége erős ellentétben áll ruhájának gyászosan fekete színével.
Hátranyúlok, össze fogom hosszú loboncát, végig szántok rajta ujjaimmal. Lenyúlok combjához, feljebb húzom ruháját, majd térhajlataihoz csúsztatom mindkét markom, és nemes egyszerűséggel felkapom az ölembe.
-Beljebb mehetünk, vagy itt vetkőztesselek le? - Kérdem tőle, mert nekem egyre megy, felőlem az asztalon is szexelhetünk, nekem az is ok. De kétlem, hogy egy szűz lány díjjazná az ötletet, hogy egy ebédlő asztalon vágják gerincre. Egyik kezem fenekén, másik közben derekára vándorol, onnan előre hasára, majd alhasára, ágyékához közel húzom el ujjaimat, végül megállapodnak belsőcombjának sejmes mivoltán.

Vendég

- Hát ezért jöttem. - válaszoltam és töprengés nélkül, az előzőnél jóval mohóbb csókkal kapva ajkai után. Ez még csak csók. Nem ez az első, nőkkel, férfiakkal, egyre megy, a nyelvek játéka pont oda lyukad ki. Ezzel az egy, szalmaszálnyi gondolatba kapaszkodva húzódtam hozzá közelebb. Szimplán csak nem gondolni arra, mi fog következni, vagy ha mégis, gonoszul a képünkbe pofátlankodik a dolog, reménykedjünk a legjobbakban. Sebastian érti a dolgát. Egyáltalán nem lesz szar. Sőt.
Minden apró mozdulat megborzongat, finom remegés rezzen végig rajtam, ahogy hozzám ér, végigsimít rajtam hatalmas- az enyémhez képest legalábbis- kezeivel. Ilyenkor jó kicsinek lenni.
Halk mormogással jelzem, hogy nagyon is tetszik, amit csinál a hajammal. Meg úgy egészében, velem is. Meglepetten pillantok le rá, ahogy az ölébe kap. Combjaim automatikusan fonódtak köré, míg egyik karom a vállába kapaszkodott. Vigyor rebbent ajkaimra és arcát két kezem közé fogva csókoltam meg. Csak akkor eresztettem el, amikor mancsát megéreztem az ágyékomtól nem messze kalandozni és a combomon megpihenni. Mintha apró áramütés ért volna, indult el bennem valami. Valami meleg és nagyon jó érzés. Szívem pedig mereven ütlegelte bordáimat.
- Hát, ha már így előzékenyen az öledbe kaptál, indulhatunk is. - suttogtam ajkaiba, nyelvemmel finoman végigsimítva őket. Ujjam közben a tarkóját cirógatja, a környezetről tudomást is alig véve kapaszkodtam. Csak akkor pillantottam fel munkámból, ha nagyon muszáj volt- ami lényegében abból állt, hogy hátam meggörbítve hajoltam le hozzá és csókoltam hol ajkába hol álla vonalába feledkezve. Gondoltam kiismeri magát a lakásában, de a navigációhoz két szem sosem árt.