Az életem attól a perctől fenekestől felfordul, mikor először találkozunk. Apád bérel fel, hogy szervezzek meg neki egy ál-jótékonysági rendezvényt, s azzal, hogy én elfogadom, nincs megállás. Jól tudod, hogyha hibázom, apád rám küldi valamelyik emberét és úgymond kiiktat. Azzal, hogy elfogadom az állást bekerülök egy olyan körbe, amibe sose vágytam. Alvilági emberek ismerik meg a nevemet, majd egy idő után már csak ebben a társaságban kapok munkát.
Te úgy gondolod, hogy a hasznodra lehetek, ezért mindent megteszel azért, hogy elcsábíts. Sajnos nincsen nehéz dolgod, hiszen nagyon is bejön a stílusod. Mindig is szerettem, ha egy pasi vezető pozícióban van, mert akkor ismerkszik meg leginkább az igazi énje, méghozzá abban, ahogy az alávalóival bánik. Téged tisztelnek, s az életüket adnák érted, mivel te is mindig kiállsz mellettük. Ugyanakkor kemény vagy és határozott, szereted, ha a dolgok úgy történnek, ahogyan te akarod. Nem tudom, miből gondolod, hogy fontos lehetek, hiszen csak egy egyszerű rendezvényszervező vagyok. Ha megtudom, hogy mibe kerültem bele, s abba, hogy te is maffiózó vagy, akkor az életemmel fizetek érte? Egyáltalán félnem kellene tőled? Ha kettesben vagyunk, máshogy viselkedsz, s már magam sem tudom eldönteni, hogy az egész csak színjáték vagy tényleg akkor nyílsz meg igazán... De talán mindegy is. Én, mint naiv és reménytelenül romantikus nőszemély, hiszem, hogy a lelked mélyén jó ember vagy és hogy szeretsz engem. De vajon ez tényleg így van vagy csak játszadozol velem?