Carmina Camilla Ricci

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
~ Kiváló sportoló
~ Megbízik az emberekben
~ Bárkinek szívesen válik a lelki szemetesládájává
~ Lélegzetelállítóan táncol
~ Nem irigyeli az emberektől, ami van nekik

◆ negatív tulajdonságok:
~ Kevés embernek képes kimutatni, amit valójában érez
~ Zárkózott, elutasítja az emberek közeledését
~ A magánéletében könnyen felad mindent
~ Drogokba próbálja fojtani a valóságot
~ Rosszul hazudik

◆ egyebek:
+ Európa bajnok vívó és műkorcsolyázó
+ Parkinson- kóros
+ Melissaval legjobb barátnők
+ Képtelen elfogadni, hogy Mel mellette akar maradni, még akkor is, mikor már a betegség elhatalmasodik rajta, szerette volna, hogy elmenjen, és békén hagyja őt, de mivel Mel hajthatatlan volt, egy idő után belenyugodott és elfogadta a segítséget
+ Két férfi van az életében: Az egyik Ewan, aki az exe, és jelenleg a legjobb férfi barátja, kapcsolatuk se veled, se nélküled, felváltva gyűlölik és imádják egymást, a másik Arthur, akivel jelenleg jár.
+ Artie az orvosa is, ő kezeli a drogfüggősége miatt

Történet vagy szerepjátékos példa

- Ne merj mégegyszer így hívni! - Sikítottam pár centiről az arcába toporzékolva, és kitéptem a karomat ujjai szorításából, majd  hirtelen futásnak eredtem. Még hallottam, ahogy beakadt neki a levegő, mikor rájött, mit mondott nekem.
- Camy! - Szólt utánam, és meg is indult, de hátra se fordultam, csak magamra zártam Ewan hálójának az ajtaját.Hallottam, ahogy dörömböl, én pedig sírva csúsztam le a sarokba. Pár pillanatra térdemnek szorítottam a homlokom, kapkodtam a levegőt, égő arcom maszatos volt a könnyektől és az elmosódott sminktől.
- Az Istenért, Car, könyörgöm, nyisd ki az ajtót! Tudod, hogy... hogy nem úgy gondoltam, én...csak olyan mérges voltam - Szipogva emeltem a fejemet, és hallottam, ahogy lecsúszik az ajtó másik oldalára, feje koppant a világos fán. De nem mentem közelebb, innen is hallottam.
- Tudom, nehéz. De a szüleid még Olaszországban vannak, és ezeket nem velem kéne megbeszélned. Hanem a hozzád legközelebb álló személlyel. Artie-nak tudnia kell... a... a betegségről Kedvesem. Joga van tudni. Melissa nem támogathat örökké, és én pedig nem vagyok egyenlő Artie-val, mondd el neki! Szükséged van rá - Csak azt érte el, hogy mégjobban rámjött a sírás, hajamba túrva küzdöttem, de nem bírtam. Felállva nyitottam ki az ajtót, ő pedig azonnal a karjaiba zárt. Homlokom mellkasának döntöttem, és ott folytattam, amit elkezdtem. Mindenem oda lett. Minden, ami számít. Imádtam vívni, na de remegő kezekkel hogy állhatnék ki a másik ellen? És a koncentráció, és a reakció idő... Csak méginkább rámtört a zokogás, Ewan pedig hajamba fúrta az arcát, és finoman simogatott.
- Minden rendben lesz, nyugi - Csitítgatott, és éreztem, hogy közben a zsebeimben turkál. Nem tudtam megkérdezni, mit keres, mert már mondta is.
- Felhívom Melissat, hogy ha tud, jöjjön érted... el kell mennem , de nem hagynálak itt egyedül. - Próbáltam azért megnyugodni, de nem ellenkeztem, teljesen felesleges lett volna, Ewan úgyis mindig győz. Felkapott, mintha csak egy öt éves kislány lennék, és leült velem a kanapéra. A hajammal játszott, láttam, hogy gondolkodik valamin, ezért csak szívogattam az alsó ajkam, és őt figyeltem.
- Tényleg szereted Artie-t, Carmy? - Kérdezte, de nem nézett a szemembe, én meg ezt nem bírtam, ezért az álla alá nyúltam, és feljebb billentettem, hogy jól lássam, és pillantásom az övébe fúrhassam.
- Olyan buta vagy, Ewan. Szeretem őt, de ez nem azt jelenti, hogy téged nem, mert imádlak, csak máshogy, mint őt. És az, hogy... vele vagyok, nem gátol meg, hogy veled lógjak, látod, itt vagyok, mindig is itt voltam, és itt is leszek. - Miután végigmondtam, eleresztettem és hozzábújva megöleltem. Mind a kettőjüket szerettem, és kellettek nekem. Csak máshogy. Mégsem tudnék élni valamelyikük nélkül. Vagy Melissa nélkül.
Felhívta a barátnőmet, míg belém traktált egy pohár műzlit, én pedig engedelmesen elnyammogtam, annak ellenére, hogy nem voltam éhes. Bár mikor vagyok? Remegtek az aujjaim az asztalon, és ez valahogy méginkább elvette az étvágyamat, így ráültem, jobb híján. Ewan visszajőve intett, hogy adjam oda, de azonnal, felé nyújtottam bizonytalanul.
- Szeretem minden kis részedet - Mondta halkan és tenyerem arcára vezetette. Mosolyogva néztem rá, éss kifújtam a levegőt. Nem lesz baj.