Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: Serena Korra Hill Szomb. Május 09, 2015 3:11 pm
Serena Korra Hill
Ausztrália; Sydney, 1995, Július 18.
20
Írónak tanul
Civilians
Adelaide Kane
Karakter személyisége
◆ pozitív tulajdonságok: Kitartó; Nem igazán tud senki, semmi meggyőzni, ha eldöntöttem valamit. Ha tíz kört akarok lefutni, akkor tíz kört futok le. A kitartásom a sok zongora órák miatt alakult ki. Kreatív; Lepusztult, fehér fal? Megoldom. Kreativitásom határtalan, legalábbis még nem találkoztam a határral.. Kedves; Szeretem, ha az emberek boldogak és nem pazarolják az idejüket a szomorkodásra, szóval próbálok nekik segíteni és kedves lenni hozzájuk. Türelmes; Türelem rózsát terem. Vagy valami olyasmit nem igaz? Megbízható; Senki sem tudja meg annak a titkát, aki határozottan rám bízta és ha kérsz valamit – kivéve ha nem mondod esetleg a ’kérlek’ szót vagy nem a legmegfelelőbb hangszínen szólsz hozzám – nem felejtem el. Megértő; Meghallgatom az embereket, s ha nem tudok több mindent csinálni bólogatok. Ragaszkodó; Ugyanúgy tudok ragaszkodni egy tárgyhoz, állathoz, mint egy családtaghoz vagy akár egy érzéshez is.
◆ negatív tulajdonságok: Makacs; Nem engedek az állításomból, s nem hagyom könnyen magam, ami sokszor jól is jön. (Nagyon) kíváncsi; Tudnom kell az apró részletekről is, mert..mert csak úgy. Persze, ha nagyon kell visszatartom magam. Furfangos; Az agyam minden pillanatban pörög, ha kell pár perc alatt kitervelem a ravaszságom. Bőbeszédű; Egyszer elkezdek beszélni, nincs megállás, persze megválogatom kinek kezdem el a mondókám, de nem tagadom szeretek beszélni. Ragaszkodó; Ugyanúgy tudok ragaszkodni egy tárgyhoz, állathoz, mint egy családtaghoz vagy akár egy érzéshez is. Idegességre hajlamos; Egy állásinterjú, egy kérdőív vagy akár egy nagyobb családi összejövetel, amikor mindenki végig mér, azt hiszem nem én vagyok az egyetlen akinek görcsöl a hasa és szaporábban veszi a levegőt, amikor sor kerül ezekre az eseményekre.
◆ egyebek: Sokat írok és készülőben van egy könyvem, amit kiadásra szánok. Bár édesapám nincs velem megelégedve (sosem volt), nagyon szeretem az írást, s reménykedek, hogy a jövőben több könyvem is megtalálható lesz a könyvesboltok polcain. Édesapámmal nem jó a kapcsolatom, mindig úgy akart alakítani, ahogy neki tetszett. Tizenhat éves koromig mindennap külön zongora órám volt egy zsémbes, rideg nővel, aki mellesleg csak a pénzért hajtott.
Történet vagy szerepes példa
Már fél órája a zongora mellett ültem és játszottam, nagyon élveztem, amikor e hangszerrel foglalkoztam úgy éreztem szabad vagyok, pedig hetente egyszer édesapám figyelemmel kísérte játékom. Most is egy bőrszéken ült és morfondírozva követte ujjaim mozgását. Mrs. Meredith eközben – szokásához híven – ütemre a vonalzójával csapkodta a kezét, sok emberben felvetődik a kérdés. Miért van nála vonalzó? Hisz’ Ő egy zongoratanár. Nem érdekes, addig amíg másra nem használja, nem állítok semmit, még nem bántott,de semmi sem biztos.. Na, nem mintha gyáva lennék vagy egyebek csak a komor tekintete és hideg világos kék szeme olyan ridegen néz maga elé, miközben körbe-körbejárkál a zongora körül. Egyszer sem rezzent még meg az arca, pedig nem kíméli a tenyerét. Félreütöttem egy billentyűt, mivel gondolataim teljesen máshol jártak, a tanárnő nagyobbat ütött a tenyerébe és dühösen rám nézett. Az ujjaim nem álltak meg, de a szemem sarkából láttam, ahogy apám morgott valamit az orra alatt. Kiléptünk az épületből apával, csendesen maga elé meredt, mindig így tesz a látogatott órák után, azt hiszem összeszedi a gondolatait ekkor. Megdörzsölöm a kezeim, igen nagyon fájnak, nem szüneteltem és ilyenkor már nem sok mindent tudok a fájdalom ellen tenni. - Az utolsó részt majd még gyakorlod. Sokat. – szólalt meg végül – Ha képes voltam tizennégy évesen lejátszani hibátlanul, akkor belőled is kifacsarjuk valahogy. – Bólintottam, tudtam, hogy magához hasonlít majd és azt is tudtam, hogy nem elég, amit nyújtok. Nem fájt, igazából már nem érdekelt, tettem azt, amit mondott tizenhat évesen még nem mondhattam neki ellent. Fellépkedtem a lépcsőn, majd az első szobába be is mentem. Az egész házban érezhető volt a vacsora illata, amit lelkesen sütött édesanyám. Ledobtam a táskám a szőnyegre és az ágyam szélére ültem, kifújtam magam. - Ah, még van tanulnivalóm! – nyögtem fel, mikor megláttam az íróasztalomon lévő tankönyvet. Azonban lejjebb pillantottam és megláttam a régi kazettákat, amiken rajta van a fél gyerekkorom, anya szereti megörökíteni a pillanatokat. Feltápászkodtam, beraktam a televízióba, megnyomtam pár gombot és el is indult a felvétel. Nem igazán jó minőségben adta át a jeleneteket, de ez egyáltalán nem volt zavaró. A legelső képkockán egy barna hajú kisgyermek látszik, ruhácskában. Ez én vagyok. Egy festett szőke hajú nő épp felkapja és megpuszilja, majd a kamera is megemelkedik és látszik hogy bizony ez az állatkertben készült. Pár pillanatra elsötétül minden, majd újabb helyszínt látunk egy nagy terem, amelynek közepén zongora van. Apám ölében ülök ismét kisebb koromban (olyan négy, öt évesen) és éppen mutatja a billentyűket, amiket össze-vissza nyomkodok. Elsodorja a kezeimet és megmutat egy egyszerű sorozatot, de én erre nem igazán figyelek. Megint váltás, serdülőkoromban járhatok , vakáción vagyunk, egy női hang csendül meg, erre elmosolyodok, pukedlizek a kamera felé és nevetünk. Én és a bájos női hang, aki valószínűleg édesanyám. A további történések nem érdekesek. A következő mozgókép jelenete egy hangversenyen játszódik, fekete szoknyában ülök a zongora mellett és egy nehezebb darab részletét adom elő. Nagy tapsvihar következik, majd apám tiszteletteljes hangát hallom. „Elfogadható.”
- Vacsora! – kiáltotta föl anya az emeletre, elmosolyodtam, megnyomtam a távirányító piros gombját, s lebaktattam a konyhába.
The city of sins awaits you
Cédric S. Baillieu
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 46
◮ hozzászólások száma : 225
◮ join date : 2015. Jan. 23.
Tárgy: Re: Serena Korra Hill Szomb. Május 09, 2015 10:30 pm
Elfogadva!
Üdvözletem!
Milyen kreatív volt a kreatív leírása! Emellett hatalmas piripötty a részletes jellemért! ●
Szóval ez a zongoratanárnő valahol a lelke mélyén a poroszos nevelést tarthatta valamikor előnyben? Hmmm. Ijesztő ez az egész, ahogyan viselkedett. A miértre pedig kíváncsi lennék én is. A legtöbb szülő ugyebár nagy álmokat szövöget gyermeke jövőjéről...hogy egyszer majd Ő is a szüleire fog hasonlítani. Olykor sajnos igencsak szigorú véleménnyel tudnak lenni. De ez a Te életed, bármennyire is azt szeretné apukád, hogy a nyomdokaiba lépj. Az írást választottad...apait-anyait beleadva sokra is mehetsz vele...így hát sok sikert kívánok! ha megjelenik a könyved, remélem egy dedikált változatot kapok belőle!
Tetszett, ahogyan a zongora, illetve a zongorázás köré építetted történeted egészét...és mivel nincs semmi kivetnivalóm, nyomás foglalózni, eztán már Tied is a játéktér!