River & Jamie

I don't wanna lie but I don't wanna tell you the truth

Holdfény, csillogás, szép emberek… általában ez szokta jellemezni ezeket a gálákat, amiket én kifejezetten gyűlölök, de hát mindent a hazáért, ugyebár.
Kezemben egy pohár pezsgővel, talpig puccosan sétálok a tömegben, próbálom kiszúrni a keresett személyt, de túl sok ugyanolyan, öltönyös, kinyalt barom van itt, akikkel összetéveszthetném és a kijelölt segítségem se valami nagy segítség. Brynes óta nem sikerült még olyan embert találnom, aki normális segítség lett volna számomra. Lehúzom a pohár tartalmát, tudjátok, finoman és elegánsan, nehogy kitűnjek a tömegből, aztán elindulok egy újabb kört tenni, hátha kiszúrom a pasast, aki remélhetőleg egyedül jött. Nincs kedvem még versengeni is érte valami pénzhajhász, ostoba szőkével.
Alig teszek két lépést, bele is botlok az illetőbe, igazából teljesen véletlenül, de hát ki ne szeretné az ilyen véletleneket, ugyebár.
- Elnézést uram… esetleg valamivel jóvátehetem ballépésemet? – Rebegő szempilla, finoman megsimítom karját, egyenesen szemeibe nézek. Van már gyakorlatom a dologban… csak várjuk ki a pillanatot édes, amikor a kezemet a torkodnak szorítom.


Természetesen ezeket a nyamvadt cipőket nem a rohanásra találták ki. Még úgy is piszok nehéz ez, hogy már volt hozzá szerencsém párszor. Kifejezetten utálom őket ilyenkor és kedvem lenne levenni és beledöfni valaki fejébe a tűsarkakat. De így is alulöltözött vagyok az időjárást elnézve. Szakad a hó, én pedig egy nyamvadt estélyiben mászok éppen kifelé az ablakon. Ideális helyzet, ugye? Fene gondolta volna, hogy ez a szerencsétlen számít arra, hogy itt leszünk és egyből egy hadseregnyi csatlósával bújik el velem egy rejtett sarokba?
Reccsenést hallok, egy pillanatra érzem, hogy ruhám megakad, majd el is szakad, de nem túlzottan érdekel, ahogy jelenleg az se, hogy lábamat is megvágtam. Az ilyesmivel nem nagyon tudok foglalkozni, mikor azt hallom, hogy kivágódik mögöttem az ajtó.
Mikor végre sikerül kiszabadulnom az épületből, a hófúvás ellenére indulok el az utca felé, bár eléggé kitűnnék egy tömegből, még is jelenleg ez az egyetlen menekülési útvonalam, még jelenteni se tudom, hogy segítségre van szükségem, mert megfosztottak minden segédeszközömtől, kivéve a combfixemhez erősített fegyvertől, ha odanyúlt volna bárki, eltöröm a kezét még úgy is, hogy hátra van fogva az enyém.
Hátrapillantok és három pasast is látok, aki mögöttem mászik ki, természetesen fegyverrel a kezükben. Csodás, na hát akkor jöjjön ismét a futás…
Amint kiérek az utcára, szomorúan veszem tudomásul, hogy bizony az általam várt tömeg csak pár ember… ennyit a menekülési tervről. Kreatívnak kell lenned Jamie…
Ahogy oldalra pillantok, kiszúrok egy férfit, aki egyedül van, pár lépésre tőlem és felém halad éppen. Magyarázkodás később, inkább, mintsem meghaljak…
Egy pillanat alatt lépek ki elé, egy röpke pillanatra a szemébe nézek, majd közelebb lépek hozzá és megcsókolom. Nyilván mentálisan zavartnak fog tekinteni, de azzal jelen pillanatban nem törődök, sőt, el sem engedem, amíg nem hallom meg, hogy a három pasasból legalább kettő elrohan mellettünk, utána is csak óvatosan nézek ki a válla fölött, hogy lássam, a harmadik a másik irányba indult el. Tökéletes.
Egy egészen picit megnyugodva lépek távolabb, hogy felmérjem a károkat és hogy milyen reakciót sikerült kihoznom az idegenből.

River & Jamie

I don't wanna lie but I don't wanna tell you the truth

Természetes, hogy mindközül pont azt a napot kell választani a nyamvadt hóesésnek, amikor nekem balul sülnek el a dolgok és így kell menekülőre vennem a figurát. Hát… ez az én szerencsém, ugyebár. De ez az aprócska dolog nem fog persze visszatartani. Voltam én már kényelmetlenebb helyzetekben is, ahol nem volt ilyen… nos kellemes a menekülési terv, mint most. Mert azért lássuk be, úgy álcázni magam, hogy egy nem túlságosan taszító férfi karjaiba vetem magam, hogy úgy mondjam, nos, nem a legrosszabb út.
Persze lehet az illető nem pont így véli a dolgot, engem ez a része most nem igazán izgat.
Meglepő mondjuk, hogy nem lök el magától azonnal, amit mondjuk hasonló esetben én tennék, bár amekkora én vagyok, nem hiszem, hogy bárkinek is jó álca lennék.
Kilesek oldalra, hogy tényleg biztos legyek abban, hogy szabad a terep és csak akkor lépek egy kicsit hátrébb.
- Sajnálom… nem volt más választásom. – Próbálom azért megjátszani a kicsit elesettebbet, mert ha túl magabiztos vagyok még egy ilyen szituációban is, nos az gyanús lehet, úgy gondolom.
Lepillantok a négylábúra mellettünk, majd ahogy felnézek, majdnem sikerül farkasszemet néznem azzal a taggal, aki a másik irányba indult el.
- Francba… - Morgom az orrom alatt, majd megragadom az idegen kabátját és a mellettünk lévő épület felé hátrálok.
- Takarj el! – Szólok rá, kicsit túlságosan is határozottan és remélem, hogy veszi a lapot és meg is teszi. Nincs kedvem a nyílt utcán, magas sarkúban és estélyiben szétrúgni senki seggét.
Egészen neki húzódok a falnak és bár annak érdessége súrolja a bőrömet, ezzel most nem igazán törődök, az úgyis jobban foglalkoztatja a testem jelenleg, hogy lassan kezdek megfagyni.
Nem merek oldalra nézni, mert ha ránézek, azzal vonzani fogom a szemkontaktust, és ha találkozik tekintetünk, nem csak magamat sodrom bajba… hanem azt is, aki velem szemben áll. Bár nem tűnik egy puhány embernek, azért nem akarom belerángatni az ügybe. Jelenleg csak magamat akarom kirángatni onnan, ha már a küldetés megbukott.
Felnézek az illető szemébe és tényleg látszik, hogy sajnálom a dolgot, de rossz időben volt rossz helyen… számára… számomra pont tökéletes volt az időzítése.
- Az exem… kicsit nehezen enged el… és kicsit veszélyes ember… - Pattan ki hirtelen a fejemből a magyarázkodás. Bár nem kérdezte, úgy érzem, hogy ennyivel tartozok neki, hogy valami hazugságot kitalálok neki.