Felmerült bennem ma éjjel annak gondolata, hogy az elbaromkodott öt évem után nem csöbörből vödörbe jutottam-e. Valami változtatás szükségeltetik méghozzá azonnal!!!

Nem sokat merengek vagy bánkódok a múltban történtek miatt, ami megtörtént az megtörtént változtatni szart se lehet rajta, legfeljebb csak tanulni belőle. Csak a konklúzió vonható le.
Vegasi tartózkodásom alatt szereztem egy szar munkát átmenetileg, ez még része is bizonyos terveknek, ahogy a külvárosi lakás is…
Ez a vityilló olyan, mint ha a hatvanas éveket lenyelték, s megcsócsálás után kiokádták volna pont ide, basszus!!! Egy rahedli lim-lom szanaszét! Még az előző tulajé volt. Egy drogbarlangként funkcionált, így máris akadt néhány fura faszpofa, akikről még nem sokat tudok, de ezek időnként felbukkannak mert valami Csótányé volt a kégli, azt keresik itt. Most erre mit lehet mondani? De legalább nem figyelnek ikonikus szent képek a falakról, bár egy Madonna akad, de az nem katolikusbarát változat. A csávó elhúzott fél éve, vagy simán kibaszták, mert nem perkált. A házmester baszott ganéztatni utána vagy a faszom tudja, hogy megy itt. Nem vagyok akkora rendszerető, volt is dolgom épp elég. Rémlik valamikor már mondtam Shaunnak, ha ismer színes bohócot, jelezze, mert ezeket a szarokat eladjuk neki. Még a közvetítésért is kap részesedést a kiscsávó, nem vagyok kapzsi! De úgy nem baszom ki a cuccost, hogy nincs belőle dohány!
Ezekből itt csak Yáñez-nek jönne be valami, de az Kolumbiában baszakszik a jércéjével...

Az ablak nyitva, a levegő cserélődik. Tompa árnyékok lassú mozgását bámulom, ahogy az éjjeli fények megtörnek a közeli tárgyak felületén, a vaksötétből kiolvadnak a lim-lomok sziluettjei. Az idő múlását jelzi, hogy ez a terület egyre nagyobb és kivehetőbb lesz. Én meg nem tudok aludni.

Csak agyalok, hogy Tasha, – aki most papával, mamával Európába ruccant ki – mennyire fogja magát a jövőben tartani a beszéltekhez. Nem fog-e nekem visszajönni valami új heppel, vagy benőtt fejlággyal, vagy bármivel, amihez köpni-nyelni nem tudok. Mekkora ennek a valószínűsége?
Mérlegeljünk!
Tasha gazdag csaj, megvan a magához való esze, inspirálja a bűnözés, minden, ami a tiltott gyümölcs tárgykörébe tartozik. Dögös külsővel bír, nagyon dögössel… meg persze beszerez ezt-azt, s ez jó, nagyon jó. Ellenben nagy benne a rizikófaktor: öntörvényű, elkényeztetett, unatkozó és gazdag csaj. Na, ezzel egyenes arányban nagy a pofája, nagyobb időnként annál, amit még képes vagyok jónéven venni tőle. Egyszer csak ki fogja húzni nálam a kibaszott gyufát!
A jó ötletekre persze vevő vagyok, de mióta itt dekkolok Vegasban, ez a csaj szimplán buliból hajmeresztő szórakozást űz: bolti lopás, iskolai telefonok begyűjtése, benzinkútrablás, meg hasonlók. Egy plüss automatát is szétvert, de csaaak buli volt! Nem pénzért csinálta, mert annak ez a csaj nincsen híján, csak buli, hobbi, vagy értelmezze bárminek. Egy ideig lehet így is szórakozni itt Vegasban, de ezekből a szarságokból tartós hasznom nem származott, csak apró dohány. Ez a bajom Tashával. De Tasha, mint már korábban említettem, nem a dohányért teszi, csak kell neki ez az adrenalinlöket, meg a hatalom eme gyakorlása. A szülők felé, mint egy Disney-hercegnő teszi magát, jó álca. Ezzel nincs is bajom, de kezd főni a fejem a csak játékból betörések miatt is és ha ezeket megunja, kihátrál vagy hibázik, elkapják, akkor feltehetően a papa és a mama sztárügyvédje kihúzza a szarból úgy, hogy engem belenyom maximálisan ebbe a bulis, zeró dohányt termelő fosba. Tehát ezért nagy a rizikófaktor ebben a csajban. Tasha pedig álszent pofával mehet az átnevelő táborba… én meg rohadhatok a sitten.

Nem tudom, Shaun eljutott-e már erre következtetésre. Ez a veszély őt is fenyegeti. Valamit nem tudok, valami van, amit kellene tudnom… Ez a gyerek különös. Felismerem a póker pofát, de különös, hogy ennek a srácnak ez ennyire megy. Valamit benézek? Tasha mondta: „megbízható Shaun, jó arc” Nem tudom ostobának titulálni, járjon bármi a koponyájában, ráadásul hallgatag, nem kifejezés mennyire. Ezért érzem, veszélyes lehet. Persze, hogy Tasha szerválta a csávót, mert bebukott előtte az ecstasy-kal, mondta. Oooh, igen a cuccot azt otthon kell csomagolgatni! Kék papírba, masnikkal, hogy stílusos legyen „úgy kell azt” ráadásul – kinézem ebből a bigéből – hogy még a srácot ugrasztotta papírért ne… Ne…! NEEE!!! FÁJ!!! NEEE TOVÁÁÁBB!!! Azóta a gyerek potenciális Tasha-féle bandatag. És ő is azért megszerez ezt-azt, ami hasznos, persze. DE mi ez a Tasha-féle tagság? Meló a szarságokhoz, hogy jobban lehessen kivitelezni a bulis Tasha-terveket? DE EBBŐL ELÉG VOLT!!!

Kikászálódok az ágyból, áttámolygok a mosdóig…

Fasz tudja, mennyi ideig tartott, de azért összeszedelődzködök, kurvára mint valami lassított felvétel. A komód alól kiszedem a kék sporttáskám és már húzok ebből az okádék lyukból. Bevágódok a Ford szolgálati furgonba, – ami a VegasDove Szállítmányozási Rt-t hirdeti kék betűkkel és valami sematikus galambféle is rondítja ezt az amúgy pofás járművet – majd indítok. A parkolóházból kiállva utam elsőnek a legális meló irodájához visz, egy gyors pofavizit a főnöknél, aztán beszórják a szarságokkal teli dobozokat a verdába, én közben bedobok egy kávét, s megy egy üzenet a srácnak, Shaunnak: „Légy a szokott helyen.” szöveggel. A verdában a rádió digitális kijelzője reggel 7:00-át mutat, mikor indulok a srácért.

Hehh, szokásos módon tök szép vagyok ma is: farmer, edzőcipő, céges póló, feketelencsés napszemüveg – az elmaradhatatlan kellék – ééés valami kibaszott közömbösség van rajtam. Igen-igen, imádom ezt a kurva melót, ebbe senki se kételkedjen!
Megérkezem a találkahelyre, s rágyújtok miután kiszállok a verdából. Várok, ahol kell, s körbenézek, merre lehet Shaun.

Egyik cigi a másik után, igen-igen kell most nekem a nikotin így reggel.
A kocsiban hagyott iPhone kopogás jellegű hangot hallat az anyós ülésről, elpöckölöm a csikket, s mozdulok, – kimondottan nincs ínyemre – de meglesem, mit jelez ki ez a szar.
Konstatálom: Shaun az. A kérdése, nos igen, egyfelől jogos is meg… felesleges…? Talán a gyerekben tudatosítani kellene, ha szólok és nincs időpont, akkor az a lehetőséghez mérten a leghamarabbi időpontot takarja (lehetőleg a mostot), s legyen ott, ahol kell. Ha jelezve van időpont, akkor értelemszerű. Rám jellemző talán, hogy csak címszavakban, minimalista módon vagy – még Kolumbiában – argón ment a chat, vagy az SMS… lehetőleg úgy, hogy egy avatatlan harmadik félnek, mint pl. annak a faszfej, állandóan a nyomomban lévő, mindenkire gyanakvó kokógerilla Iñaqui Ortiznak ne mondjon, vagy jelentsen semmit.
Nekem ez így a megszokott, nekem ez jelentette a túlélést. Persze sokan vélhetik úgy, hogy ez a mentalitás hagy némi kívánnivalót maga után, de az ilyen Ortizok nem tudtak mit kezdeni vele. Mindegy… Azért elküldök egy most szót válaszként, ha már nem volt egyértelmű az egyértelmű, majd zsebre vágom a készüléket, s jöhet a következő cigi.
Még egyszer körbesvenkelem a környéket, s várok… elvileg nem tarthat sokáig, míg ideér, de ki tudja, hogy mivel cseszi el az időt előtte…
– Shaun, azért ideértél, basszus, remek – fordulok felé, ahogy meglátom, hogy kifelé caplat a kávézóból. Választ nem várok, legalábbis verbálisat nem. Nem is válaszolhatna, hiszen még messze van, esélytelen, hogy meghalljon, én meg, mint egy bolond, beszélek itt magamban. Egyébként sem gond, ha valaki nem pofázik állandóan. Ha valamit, hát ezt tudom méltatni a kölyökben. Ő int, én hanyagul visszaintek neki.
– Ezt Nekem hoztad? – Kérdem, s veszem át, amint felém nyújtja a zacskót, s ezt megtoldom egy lapos pillantással. Előzékeny a gyerek… de a vigyorát illetően ezt még nem fogom a javára írni, helyette a zacskóba lesek. – Látom, tudod, mi kell nekem, te Shaun!
Rózsaszín fánk, bassza meg! Hát az pont nem, de nem fogom az orrára kötni, meg aztán nem ettem tegnap este óta. Ami jó egy zsernyáknak, az ideiglenesen megteszi nekem is.
– Na, szóval! Mit szólnál, ha ma segítenél nekem elintézni egy ügyet? Persze előbb ki kell pár szarságot hordanunk, csak utána lesz ez esedékes  – kérdőn tekintek, nem mondom, hogy ez estére tehető pontosan, mert ki tudja, hogy alakul. – Pattanj be, indulunk!
Nem válik kárára a kölyöknek, ha kocsikázik egyet és nem rohad Tasháék villájában. Nem mintha hagynék választási lehetőséget, de a rossebbe is, legalább úgy teszek, mintha hagynék!
Tökre jófej vagyok.