Egy órája keltem. Nem ettem semmit, nem ittam semmit, ezért aztán rohadtul szar a kedvem. Reggel egyszer már ébren voltam, leugrottam a bankba ahol felvettem egy kis pénzt, meg elmentem gyorsan átbeszélni a pub-nak a tulajával a dolgokat. Hál' Istennek itt mindent gyorsan lezsíroztam, úgyhogy nem lesz semmi elcseszve. Ezután hazaugrottam, a dobszerkót becsomagoltam, összekészítettem aztán aludtam rá egyet.
És még mindig nem ettem semmit. És már akkor vacak kedvem volt.
Este hatkor megcsördül a telefonom. Király, négy órát pihentem. De kurvára kong a belem! A kijelzőn Brandon képe díszeleg. Lenyomom a gombot, majd beleszólok.
- Na, indulunk?
- Ja, lassan ott vagyunk nálad. Minden meg van?
- Persze, csak szunyáltam egy kicsit.
- Okés. Akkor készülődj! Tíz perc és a nálad!
Azzal lenyomja a telót. Kicsoszogok az ágyból és felkapom magamra a koncert ruhát. Nem nagy szám, levágott szárú farmer nadrág, meg egy tunika szerű felső. Mindkettő sötétzöld.
Ding-dong!
Egy tizedmásodperc alatt az ajtónál termek és ki is nyitom a banda előtt, akik gyors köszönés után elkezdik lehordani a dob darabkáit. Én is felkapok néhány darabot majd viszem le. Két fordulásból meg is vagyunk.
A járgány egy dobozos kocsi, régi és ronda is.
Tíz perc alatt leérünk a pubhoz, ezért is csak azért tart ilyen sokáig, mert Donnie vezet és nem tudja merre kell menni, ezért én mondom neki merre kell menni.
A pubban néhányan vannak még ott, láthatólag a koncertre...nem, nem arra jöttek.
Party Boyok.
Úgy néznek ránk, mint egy csapat majomra mikor begázolunk és elkezdjük bepakolni a cuccokat. Az egyik megpróbálkozik Eric gitárjához hozzányúlni, ám az könnyedén elküldi a srácot melegebb éghajlatra.
A köcsög kis party boyok még beszólogatnak, mi rohadtul nem figyelünk rá, a cuccokat szereljük. Donnie és Eric az erősítőket próbálgatja, én a dobot csavarozom össze, Brandon a mikrofonján baszakszik valamit.
Este nyolckor végül megjön a tömeg. Nem túl nagy, de lelkesek. Néhányukon még látok is "Crazy My Head" feliratú pólót. Ezekből az elmúlt tizenévben rohadt keveset csináltunk, még úgy hat-hét éve talán.
A tömeg és a mámor ellenére vacak kedvem van. Az ujjaimon több seb is vérzik, mivel azon a kurva cintányér oldalán kétszer is elhúztam az ujjamat. És még mindig éhes vagyok.
Mindegy.
A dühömet a dobokon vezetem le. Szerencsére a Brandon által írt keményebb számokat küldjük, nem a Donnie szerű lasabbakat. Úgy püfölöm a dobot, hogy majdnem beleszakadok, de kurva jó érzés. A fejem is rázom, kibaszott mámor.
Ez mind király, de...
A harmadik szám után megszédülök és foltokat kezdek látni. A rövid szünetet kihasználva egy üveg vizet kérek, amit gyorsan be is hörpintek. Semmivel nem jobb. Rohadtul kínoz az éhség.
A negyedik szám egy rövidebb a "Who are you, Sandman?" de én majdnem tíz órásnak érzem.
Tartom a tempót, de rohadtul szédülök és már nem vadulok annyira. Szerencsére ez már lassabb szám.
Még kettőt bírj ki Craig!
És sikerül. Nagyon takonyul vagyok, de kibírom.
Mikor végzünk gyorsan odatámolygok, aki látja a sápadt képemet. Aggódva lép oda hozzám, de én szólalok meg előbb.
- Kérjél ki valami kaját, mert mindjárt felzabálom a jobb kezem!
Legalább a humorom megmaradt. Pár perc múlva két hotdog terem a kezemben amit rekord sebesség alatt benyomok.
Ahh, sokkal jobb!
A pub hátsó részén kilépek, miközben a többiek a közönséggel beszélgetnek és eliszogatnak. Mivel nincs kint senki, gyorsan lekapom magamról a tunikát és letottyanok a betonra. A zsebemből előhalászok egy cigit majd meggyújtom és szívom a bagót, mint az állat.
Szép az idő, így nem fázok, az a tunika eleve rohadtul vastag volt és meleg. Jó most felső nélkül a betonon üldögélni.

Elkéstem, természetesen, nem is volt kérdés, hogy koncert előtt már itt leszek-e. Úgy terveztem, de ember tervez, Isten végez. Én meg az istenért se végeztem a fürdőszobában. Nem találtam a megfelelő sminket. Hullának nem öltözök, nem Halloween-party ez. De diszkópatkány se akarok lenni, szóval bajban voltam. Kentem, festettem, mázoltam tanácstalanul. Végülis egy szolid fekete szemfestéket nyomtam fel, alapozót és kicsit összeborzoltam a hajamat. Rockbulikra ritkán járok, de most lecsábítottak a csajok. Mondták, hogy milyen jó péló az énekes. A főszervező, mármint aki engem meg Jenna-t lehívott, az nagyon hajt erre az énekesre. Jó is, megnézem majd magamnak. Rhonda csak odaenged engem is. Meg hát a srác dönt. Rhonda az az igazi rocker, piercinges orral, fekete hajjal, toppal, bőrnadrággal és még a szobája is fekete lenne, de nem engedte meg neki az apja. Még otthon lakik a kis drága rockerribi. Tök imádnivaló csaj amúgy, összebarátkoztunk az egyetemen. Ő is törit hallgat, csak 4 évvel fiatalabb nálam. Nem mindenki bassza el az idejét szakváltással...
Te jószagú úristen, micsoda hangzavar! Ahogy belépek a klubba, hallom, hogy nyomják ezt a... Káoszt? Nem, nem szar ez, csak kemény. Nem könnyűzene, ezt szekérrel hozták. Belépek és az előtérben 1-2 srác rögtön megnéz minket Jenna-val. Mosolygunk és én le is hajtom a fejemet. Megnézem őket én is, mert látnom kell, kik sasolnak. Az egyik helyeske. Jenna már kér is egy cidert.
- Az jó lesz nekem is. Almás van?
Bemegyek addig Rhonda-hoz a koncertterembe. Jajjaj, de hangos és brutális! A terem levegőtlen és büdös. Nem is annyira, de sörszagú. Valaki elejtette a poharát és folyik a padlón a cucc. Bele ne lépjek, vigyázni kell. Rhonda tátott szájjal lesi az énekest. Én meg a dobost szúrom ki. Ehhez milyen kondi kell? 1 órát vagy mennyit játszanak és izzad, mint a ló. Nem kíméli. Azt várom, mikor esik szét az egész. Kemény csávó és nem értek ugyan hozzá, de masszívnak tűnik. Nem hibázott, ahogy a többi se. Nekem ez túl halálzene, de ügyesek. És van bennük lelkesedés. Jenna bevágódik mellém a ciderrel, aztán csak nézünk, mert ezt nem lehet túlkiabálni. Néha pötyögök a telefonra és azt mutogatom neki. Chatelünk egymás mellett állva, fasza...
A végén Rhonda betámadja az énekest, én meg csak nézem, hogy Jenna az egyik sráchoz megy oda, aki megnézett minket az elején. Kösz, csajok, élmény veletek bulizni... Most álljak itt egyedül, mint fasz a lakodalomban? Rockdiszkó megy, de nem tetszik. A fazonok se tetszenek, akik ugrálnak rá. Nem lógok ki, mert rockerben jöttem. Fekete csőtop és szűk bőrnaci, igaz, az sötétkék, az oldalán fehér csíkkal. Megnézem a többi csajt, nagyon feketék. Mindenük. A lelkük is? Sok nekem ez a világ, ki kell mennem innen. A doboscsávó elhúz két hotdoggal. Vicces, amit kiabál.
Hallgatni kell a megérzésekre. Elsőre láttam rajta, hogy ez jópofa pasas. Szeretem a humoros pasikat. A társaságukat. Kimegyek utána és asszem, én is elszívok egy cigit. Bulidohányos vagyok, csak néha szívok, akkor is meghívatom magam. Többnyire.
- Helló! Jó étvágyat! - szólítom meg a srácot.
Megállok mellette, a csípőm fejmagasságban lehet, tőle nem messze, hüvelyknyire.
- Nem baj, ha leülök ide melléd? Hú, jól nyomtátok! Biztos nagyon fáradt vagy. Én igazából nem szeretem ezt a stílust, de tetszik, hogy szeretitek csinálni. Te meg olyan voltál, mint a fitneszklubban. Nem vagy fáradt?
Egy kis vihogás a végére, olyan idióta, hülye picsa stílusban. Azt szokták rá mondani. Ez vagyok én. Egy cider és bebasztam. A diétám miatt. Este már nem eszek, csak ha szar a kedvem. Ma délután 4 óta nem ettem semmit. az a hotdog nagyon csábító most. Meg a cigije is. Melyikből kérjek? A kajából nem, az bunkóság. Még egy nőtől is, pedig minket illik megkínálni bármivel. Leülök, ha megengedi és nézem az utca népét. Aztán a srácot. Erős. És az a csapzott haja. Van benne valami vonzó. De...nem...nem tudom. Azért mégiscsak egy rockzenekar dobosa. Sztár meg minden, de egy vadember. És ez izgató is, meg taszító is. Lehet, hogy jó fej. Jaj, miért ilyen bonyolult minden? Akiket kísérgetek, azok is fura figurák és kijövök velük. Nem volt rám panasz, igaz, még csak tegnap kezdtem, két üzletember mellett kellett járkálnom. Az egyik udvarias volt, a másik bunkó, de nem velem. Ez a srác milyen lehet? Sóhajtok egy nagyot. Megint elmerültem a gondolataimban. Mosolygok bele az utca népének arcába. Itt ülök egy sztárral, mert a barátnőim leléptek. Hihi.

Ahh, a hűvös levegő meg a hot dog megteszi a hatását! Egyszerre hűlök és melegszem fel. A gyomrom pedig hálás macskaként dorombol szinte bennem és olyan jóleső érzés, mint újszülőttnek az anyja keble. Erős túlzásnak tűnik, de majdnem két nap éhezés után, istenien érzem magam ebben a szűk kis sikátorban, a tunika nélkül. A szél kellemesen meglebegteti a hajam ami hálás szeretőként cirógatja a hátamat.
Hirtelen egy kedves hang zavar fel a költő gondolatokból és az éhségből. Álmatag tekintettel és őszintén bevallom, egy félig leharapott virslivel a pofámban, nézek fel. Mint egy szökött kutya, körülbelül úgy festhetek. Amint kiszúrom, hogy egy lány (méghozzá igen szemrevaló lány) áll mellettem, gyors eltüntetem a virslit a számból.
Ekkor jut el az agyamig, hogy jó étvágyat kívánt, amit én először egy széles mosollyal majd szavakkal hálálok meg.
- Köszi szépen!
Mikor megkérdezi, hogy leülhet-e, gyorsan felkapom a jobb oldalamról a vastag tunikát és ahová akar ülni, egy párnává hajtogatva lerakom.
- Parancsolj! Fel ne fázz!
Na mi van Craig, már apáskodsz? Francokat, ez az alap kedvességhez tartozik.
Amint leül, elkezdek válaszolni kérdéseire.
- Egy ilyen koncert mindig fárasztó...pláne, ha előtte az ember nem kajál. Én most azért üldögélek itt két hot-doggal a kezemben. Bár kezdem úgy érezni, hogy ez az egy is elég lesz...nem vagy esetleg éhes? Istenemre, kezdek jól lakni.
A fitneszklubbos hasonlatra vigyorgok egyet.
- Nem, a fitnesz könnyebb. Ott nem kell félned, hogy a nagy headbangelés közben elmozdul egy csigolyád. Ne félj, a másnap mindig a rosszabb! Olyankor olyan vagyok mint a...mint egy darab rongy.
Inkább mint egy darab szar.
Miután végeztem a hot-doggal a cigit meggyújtom. Ugyanaz a keverék amit szoktam szívni. Kihúzok még egy szálat és rávigyorgok a lányra.
- Egy pillanatra megbocsáss, nyugi nem bántalak!
Azzal a haját egy kicsit arrébb tűrve, a füle mögé betűzöm a cigit.
- Így! Most már csodaszép vagy! - vigyorgok a bagó mögött.

Majdnem félrenyel szegény, úgy tünteti el a húst. Lement egyben? Megleptem, de nem nagyon bánja. Nyilván egyedüllétre vágyott, azért jött ki, de engem elvisel. Sőt! Tök kedvesen fogad. Nem is olyan vadállat, mint ahogy játszik.
- Ó, köszönöm! - mondom dallamosan és félénken rámosolygok.
Igazán figyelmes. Egyszer volt felfázásom, még kislánykoromban, azóta nem vágyom rá. Borzasztó volt, fájdalmas és kellemetlen. Luxus annyira kilengeni, hogy megint felfázzak. A ruháján fogok ülni, ez azért kicsit gáz. Nem baj, megteszi. Oh, nedves is, összeizzadta. Hát persze, ezt el is felejtettem. Félig guggolva tapogatom meg a tunikát.
- Hú, jó sok kijött belőled!
A hirtelen szófosásomat ő válaszolja meg tök türelmesen. Aranyos srác.
- Miért nem ettél? Nehéz hónapod volt?
Egy pasi, aki nem eszik? Olyannal még nem nagyon találkoztam. Ezek mind szeretik a hasukat. Még a kockák is, akik lusták elmenni ebédelni, rendelnek egy pizzát a nagy pocakjuknak. Valahogy nem érzem csórónak, de lehet, hogy az. Itt sztár, otthon csak egy albérlő, aki lóg a havi lóvéval. Ismertem ilyet, egy gitáros srácot, akivel jártam. Tök jól előadta magát, hogy mekkora arc, aztán tele volt kallódó csekkekkel.
- Jaj, nem, köszi, nem azért mondtam!
Mindennél jobban vágyom arra hotdogra, de nem illik. Ciki lenne elfogadni, kinézni a kajáját a szájából. Ez ilyen veszélyes? Elmozdul a csigolyája? Nem, valami gáz van ott. Jártam az orvosira, igaz nem végeztem el, de azt tudom, hogy csak úgy nem másznak el ezek.
- Akkor valami érte azt a csigolyát. Verekedtél vagy nagyot estél? Magától nem ugrik ki a helyéről, csak extrém esetben. Hihetetlen volt, amit csináltál, de úgy láttam, a gerinced többnyire csak statikus terhelést kapott. Úgy értem, hogy a karodat meghúzhattad, a vállad kifulladhatott, meg sajoghat a bokád, mert óriási volt ez a tombolás, de nem a csigolyákra ment.
Mikor zavarban vagyok, túlmagyarázok mindent és persze megint szétvihogom. A "csigolya" szó a legviccesebb. Itt ülünk hotdoggal, bebaszva, rockbuli után és a csigolyákról beszélgetünk. Nagyon vicces. Szerintem meg is eszi, mire végigmondom.
- Juj...
Hátrébb húzódom, mert nem tudom, mit akar. Még ne smároljunk, nem tartunk ott. Cigit tesz a fülem mögé? Kis perverz, így akart hozzám érni. Kezdek félni tőle.
- Ettől lettem csodaszép? - kérdezem csalódott arckifejezéssel, de ott játszik a mosoly is.
Szeretek ezekre lecsapni és játszadozni a fiúkkal. Mondja csak ki, hogy milyennek lát. Azt szeretem, mert nem hiszem el magamnak azt, amilyennek látom magamat. Kell a megerősítés. Ha rosszat mond, akkor ágálni fogok, mert sért. Hát persze. A cigihez viszont nem nyúlok. Meghagyom a fülem mögött. Ha már széppé tett...

- Hát szívesen. - motyogom a cigivel a számba.
Semmi más ez csak alap udvariasság. Kivéve, ha a tunika tök izzadt. És ez már nem jutott el az eszedig, Craig!
Egy kicsit talán szégyenkező arcot vágok és zavartan kapok bele a hajamba.
- Na, igen, erre nem gondoltam.
Tekintve, hogy már csak a nadrágom meg egy sportcipő van rajtam, nem igazán tudnék más ruházatot adni, párnának. A felsőtestemről pedig csak nem tépem le a bőrt, még ha az már nem is izzadt. Furcsa, de még mindig tisztán érzem a dezodor és a spray keverékének az illatát. Pedig aztán minimum egy órát tomboltunk.
- Ugyan, nem volt semmi nehéz ebben a hónapban. - vigyorodom el. - Csak...pár órája ébredtem és még nem jutottam el odáig, hogy egyek is valamit. A koncertek előtt mindig szunyálnom kell.
Egyszer egy fasza kis buli után tartottunk egy koncertet. Annak ellenére, hogy nem ittam semmit (komolyan nem ittam) olyan betegesen álmos voltam, hogy az első szám előtt kidőltem a dobok mögül. Donny mint ex dobos beállt, így aznap megpróbálták a srácok a számokat basszus nélkül eljátszani. Egész jól ment.
- Na, nyugodtan! Tényleg nem vagyok valami nagy evő!
Majd kicsit ránkontrázok. Egy körülbelül ötven méterrel arrébb tántorgó srác felé bökök a fejemmel.
- Ha nem fogadod el, kénytelen leszek neki odaadni! Már pedig az állapotát látva, nem maradna meg sokáig benne.
Bár ki tudja. Lehet pár másodperccel később józanabb lenne. Bár kevés rá az esély.
Az orvosi diagnózist szájtátva bámulom, a cigit is csak úgy félszemmel látom ahogy kiesik a számból. Parázzsal lefele kapom el, s bár égeti a tenyerem, nem igazán izgat. Gyorsan visszagyűröm a számba és újra meggyújtom.
- Azta! Nem is tudtam, hogy orvosok is eljárnak a koncerteinkre! Amúgy nem verekedtem meg semmi ilyesmi, de fél éve a nyakamba zuhant az egyik bandatag gitárja. Akkor kellett először kórházba vinni.
Mert ez az idióta Eric se képes a kezében hagyni azt a nyamvadt szart!
- A lábamnak és a karjaimnak azért semmi baja, de van benne igazság. Egy ilyen koncert után nem győzöm kimaszíroztatni.
Majd sóhajtok egyet.
- Bár aligha fogom ma. Majd holnap re...délben.
Áh, a reggel túl korai! Pihend ki magad, rád fér!
A csalódott arcra, bármilyen szemét is legyek, elvigyorodok és szerintem egy kifejezetten kedves választ adok.
- Nem. Ez csak pont az "Í"-re. Talán más esetben virágot tettem volna, de itt a betonba aligha nő. A bagó nélkül nagyon is szép vagy, de ez csak egy kiegészítő.
Azért a biztonság kedvéért gyorsan körülpillantok. Nem, tényleg nincs itt egy virág se.

- Nem baj, végülis jó idő van, megszárad.
Udvarias vagyok én is, nem vágom a pofájába, hogy mégis milyen dolog ez. Rendes volt, megóvott a felfázástól. A nadrágom biztos büdös lesz, az azért ciki egy kicsit, de állni se akarok és a felfázás is rossz lehetőség. Annyira azért nincs jó idő, hogy a kövön üljek semmi nélkül. A srác nem is büdös, biztos nagyon jó dezodort használ. Most éppen nem érzem, de nem büdös.
- Zenészélet? Te ebből élsz? Tök jó lehet ilyen szabadon.
Én is szabad vagyok, végülis. Ha akarok, munkát váltok és mindig találok. Vagy egy jó pénzes pasit. Vagy a szülők pénztárcáját némi bociszemű nézegetés után. A magam útját járom, de én mégsem érzem magam szabadnak. Az egyetem is nehéz meg az élet. Evezni a sok akadály között, mindenre figyelni. Elmaradnak a dolgok, fontos dolgok is. Ebben a srácban olyan lazaság van, tetszik.
- Á...
Ránézek arra a srácra, akire mutogat. De most miért olyan fontos ez? Le akar kötelezni. Az a részeg fazon meg most esik térdre. Még jó, hogy ott van egy lámpaoszlop, fel tud állni, ahogy abba kapaszkodik. Vagy inkább körbetáncolja, vonaglik rajta, mint egy rúdtáncos. Kitekeredve elég vicces látványt nyújt, el is kuncogom magam és a szám elé kapom a kezemet.
- Hát ööö...szerintem meg se tudna állni vele. Na jó, de csak egy harapást kérek. Kösziiii!
Kedvesen mosolygok, ahogy ránézek a srácra. A kezében maradhat a szendó, én csak harapok belőle. Egyet, nem is túl nagyot, aztán nyammogok vele. Hmm, finom, pont, amilyennek kinéz.
- Nem, nem vagyok orvos, csak jártam az orvosira is. Most töriszakos vagyok.
Kikerekedik a szemem. Ráesett a gitár? Honnan? Feltette a szekrény tetejére? Én nem értek ezekhez, nem láttam még ilyet, hogy valakinek a hátára esett volna a gitár.
- Először. Ki szokott újulni, mikor nagyon hajtasz? Honnan tudott az rád esni?
A masszírozásnál azt hiszem, hogy tőlem várja. Hááát... Nem, nem tartunk ott. De milyen jó neki. Délben kel. Én is alhatok nagyokat, ha nem reggel jön a vendég. Ez a mostani főleg esti munka, de azért van, akit egész nap kell kísérgetni. Az jó pénz is. Tetszik egyébként a munka.
- Én is aludni fogok egy nagyot. Kiütött ez a cider.
Nagyot vihogok és megint a szám elé teszem a kezem.A részeg srác közben megküzdött az oszloppal és az a helyzet, hogy észrevett minket. Biztos a nevetésem csalta ide. Dülöngélve jön felénk, kába arccal. Tiszta Walking Dead! Tartok az ilyen helyzetektől, mert nem akarok bunkó se lenni, de valamit csinálni kell. Legjobb arrébb menni.
- Figyelj, nem megyünk el innen? A tag valamit akar és én nem szeretnék beszélni vele.
Meg azt se, hogy ez a rendes és fáradt srác most még bunyóba keveredjen. Egy ütés elég lehetne, de akkor is. Fészkelődöm és összehúzom magam. A melleim előtt keresztezem a karjaimat, mintha fáznék, pedig csak a helyzettől fázom.

- Keressük mindenben a pozitívat, nem igaz? - mosolyodom el a bagó mögött.
Bár a mai napba egy dolog nem volt pozitív és eddig egész jó volt, hogy nem is gondoltam rá. Az, hogy véget ért a magánéletem. Ki lettem dobva, mondván:"A nyitott kapcsolattól, egy új kapcsolat kezdődött...". Nem mondom, hogy nem üvöltöztem a telefonba és mondtam el mindennek szegény lányt, de...
A szemembe mondja legalább.
Mindegy Craig, most ne ezzel foglalkozz! Elvégre király bulit nyomtatok, a cuccotokat elég holnap elvinni és most éppen egy csinos lányt szórakoztatsz, szóval szard már le az eddigi kapcsolatod!
Csak a mai napra...
- Szó-szó, mikor jó! Való igaz, hogy a zene a munkám, de sokszor nem csak zenész vagyok. Mivel nem vagyunk egy annyira nagyon híres banda, ezértn nincs mindig turnénk és fellépéseink. Amikor nem a dobokat püfölöm az igazi munkámat végzem. Csapos vagyok.
És ezzel lehet, hogy ennyi volt a nagy beszélgetés!
Csak nem néz le azért mert nem főállású rockistent játszol!
Odanyújtom a hotdogot és megvárom míg leharap belőle. Mikor elvégzi, akkor széles vigyorral bólintok.
- Szeretem nézni mikor egy nő eszik. Pláne, ha ilyen aranyosan.
Igaz, ami igaz, tényleg aranyos ahogy el nyammog rajta. Mint mikor a macskának adsz egy falatot és az gyors "hammogással" betolja a falatot.
- Olyan ritka látvány, hogy szinte szökőévbe látok egyszer ilyet. - teszem hozzá nevetve.
Szinte látom magam előtt a National Geographicot:"És most tekintsük meg, amint ez a hölgy beleharap a szendvicsébe. Ritka pillanat és a falatozás után újabb tíz évig koplal..."
Amint kimondja a történelem szót, felcsillan a szemem.
- Ó, töri szakos? Király, a történelmet mindig bírtam általánosba meg közép suliba! Leginkább csak az ókorhoz konyítottam, de a kedvenc tantárgyam volt!
Ami nagy ritkaság, mert utáltam iskolába járni, csak az osztálytársaim miatt nem gyújtottam fel az egész placcot. Mindenki igazi álmodozó volt.
A kérdésére szinte a másodperc tört része alatt válaszolok. Csak azért vagyok ilyen gyors, mert sokszor kérdezik ezt meg.
- Igen, néha előjön ez a nyakfájás. És az egyik bandatársamnak köszönhettem, hogy a nyakamba esett a rohadt gitárja. Úgy gondolta, hogy jó ötlet megpörgetni a teste körül azt a nyamvadt Gibsonját. A szíjak amik a vállán tartották a hangszert elszakadtak és a háta közepénél szépen elrepült. Én meg pont háttal álltam és paff! A nyakamba hajította azt a szutykot.
Azt hittem beszarok, olyan rohadt fájdalmas volt. Később én dobtam szemen a dobverőmmel.
Csodálkozva tekintek rá, de a mosoly még mindig letörölhetetlen a képemről. Jó a kedvem bassza meg, miért is ne?
- A cidertől? Ha három üveggel kéne innom, akkor se rúgnék be. - nevetek fel majd megvonom a vállam. - Bár az én gyengém a vodka. Három pohár után már jól érzem magam. Vagy sehogy.
Na, jó ez eddig egyszer volt csak és akkor tuti üres volt a gyomrom vagy mi...inkább vagy mi.
- De egész jó ötlet, nekem se szívem vágya, hogy...hopp, na most már késő! Egy pillanat!
A srác viszonylag gyorsan a közelünkbe csámpázik. Óvatosan közelebb megyek, de végül elmosolyodom és a vállánál megfogom. Csak rá kell nézni, ez egy kedves részeg.
Hehe!
Az a fajta aki iszik egy keveset és csak aludni akar. Barátilag megfogom a vállát és szépen az első falhoz, leültetem. Még vagyok annyira jó fej, hogy (már ha a lány is felállt) a tunikámmal letakarom a felsőtestét.
- Aludj jól, haver!
Majd visszafordulok a csajszihoz. Ekkor fut át az agyamon egy apró dolog: vajon magasabb nálam? Tudom csak egy-hetven magas vagyok, de kis ember nagy bottal jár, nem?
- Most már mehetünk!
Még az sem zavar, hogy még mindig felső nélkül vagyok. Ha bemegyünk úgy is kapok egy pólót!

- Igen, igen!
Én törekszem erre. Ha nem találom, akkor is inkább úgy teszek, minthogy konfliktus legyen. Múltkor elidegeskedtem és pont az állásinterjún. Lehet, hogy nem kellett volna vele lefeküdni, ha okosabb vagyok. De bevallom, tetszett is.
- Jaaa, értem már! Egyik nap a pultban vagy, másik nap a színpadon. Én színpadon még nem voltam, csak kislányként szavalóversenyen, meg táncon, de pultos voltam. Szerettem, csak mindig éjszakázni kellett és nem bírtam a sok...
Alkoholistát? Mondjam ezt egy rockzenésznek? Nem, nem fejezem be a mondatomat. Tudni fogja, mit akartam mondani, de ha ki is mondom, sokkal rosszabb. Ezt most lenyelem. Meg a hot-dogot is. Nem válaszolok arra, hogy szereti nézni, mikor eszünk. Perverz! Nyúlkál, a kajálásom izgatja. Nem stimmel itt valami. Lehet, hogy inkább mennem kéne.
- Miért, a barátnőddel nem esztek együtt?
Tuti, hogy félreérti és azt hiszi, keresem az utat a szívéhez és azért érdeklődöm, hogy van-e barátnője. Pedig a kérdésemben van egy jó adag gúny is, igaz, nem úgy mondom. Ritkán lát nőt aranyosan enni. Nem tudom, hogy hol jár. Mi mindig aranyosak vagyunk...
- Én Európa történelmét szeretem, az újkortól vagy a legújabbtól. Nagyon érdekes.
Olyan nagyon régre nem szívesen mennék vissza. Az nem annyira érdekel. Piramisok, inkák, egyiptomiak, vikingek és hasonlók. Túl távoli.
- Jaj, ilyeneket miért csináltok? - kérdezem őszinte naivitással.
Én is sok marhaságot elkövettem már, de hogy csigolyáját törjem valakinek ilyen játékkal. Kart már törtem, mikor ráestem az egyik barátnőmmel együtt a betonra részegen. Végülis nem lehet egy szavam se.
- Lehet, hogy csak jól érzem magam - mondom és megint kuncogok.
Nem tudom, mit csináljak. Szimpatikus, de van benne valami, amitől tartok. Hogy egy csendes gyilkos.
- Naranccsal finom. Meg múltkor ittam valami koktélt, abban is volt, rummal.
Nem jegyeztem meg, de finom volt. Az a srác meg erre jön és már késő menekülni. A dobos egész korrekten terelgeti. Azt hittem, kiüti, úgy felállt. Én is felállok, mert nem szeretnék itt ücsörögni, amíg boldogulnak. Elveszi a párnámat és a srácra rakja rá. Jaj, szegény! Olyan kis...elesett. Még kirabolják vagy meg is ölik
- Nem kéne hívni a barátnőjét vagy az anyját? Ez így veszélyes. Én nem hagynám itt.
Anyai ösztönök, pedig nem akarok még anya lenni. De hát ezt nem lehet! Megrázom a fejemet, hogy nem hagyom itt a gyereket. Odamegyek és most már látom, hogy nem kell tőle tartani. A zsebéből kilóg a mobilja. Ahogy hozzányúlok, felnéz.
- Figyelj, hívunk valakit, jó?
Ebben a pillanatban látok meg két srácot, akik kijönnek a sarok mögül. Felénk közelednek. Az egyik énekel, a másik támogatja. Az a józanabb.
- Itt van Jeremy! Azt hittük, már elcsapta egy mentőautó.
Én felállok, mert még azt hiszik, én akartam kirabolni.

Figyelmesen hallgatom a szavait, arcomon szórakozott mosoly ül. Csak akkor halványul el mikor jön az a rész, hogy "csak sok volt a..". És itt valamiért szélesebb mosoly ül rám.
- Piás? - kérdezek rá, bár tudom, hogy ez a válasz. - Ez csupán a szakma szépsége.
Szépsége? Mi a pöcs olyan szép azon ha valaki tántorogva okád vagy éppen benyomva veri szét a feleségét? Nagyon szép, tényleg!
Ezt a témát gyorsan terelem és az előző mondatának az elejére térek vissza.
- Én legelőször négy évesen voltam színpadon, mikor a híres orvoskrimi író, Robin Cook egy előadásán valahogy kitipegtem a nagybátyám kezei közül és felcapplattam a színpadra. Hál' Istennek nem vett senki észre, de sokszor volt ez kettőnk között emlegetve.
Ahogy régebben elnéztem a gyerekkori képeimet, szerintem marha jó pofa és aranyos jelenet lehetett.
A következő kérdésre kis híján kiköpöm a cigit a számból. A mimmel? Végül csak egy meglepődött arccal köhintek egyet majd megrázom a fejem.
- Nem, nem szokásunk.
Egyszer sem kajáltunk együtt. Általában amikor az egyik evett, addig a másik beszélt hozzá. Fura egy kapcsolat volt. Mintha nem is ezen a földön éltünk volna.
- Na, igen az ipari fejlődés kora. A gőzhajó és a vonat feltalálása. A Wright fivérek repülőgépe!
Elfüttyentem magam. Annyira lelkesen magyarázom, hogy a fáradt agyamon átfut a gondolat, hogy valamelyik nap muszáj lesz könyvtárba mennem. Na tessék kislány, most elindítottad az agyamat!
- Cöh, kérdezd a kedves kollégámat! - vigyorodok el. - Bár legutoljára néhány lányt láttam felé menni, úgyhogy aligha ér rá!
Annak a hülye Brandonnak úgy is mindig a farka irányítja az agyát. Nem mintha én jobb lennék sok esetben.
- Ha jól érzed magad, sose baj. - mosolygok rá.
Kivéve egy temetésen. Ott beteges.
- Én nem tudom az oroszok, hogy képesek bögrével inni belőle.- fintorodok el és még a hideg is kiráz.
Azt hiszem nem szeretem a vodkát. Ha fintorgok egy pia nevétől (amitől állítólag olyan arcom lesz mintha egy nyúl lennék) akkor az számomra nem finom. Ritkán vágok arcot alkohol miatt.
- Nekem se lenne szívem csak így itt hagyni! - csóválom meg a fejem mikor a részeg srácot betakarom.
Pedig rohadtul mehetnékem van. Szerencsére megérkezik pár srác, én pedig gyorsan segítek nekik feltámogatni a Jeremy nevű fiút. Azok se tiszták agyilag, bár az egyikük láthatóan még egész jól van így pár perc múlva eltűnnek a sikátor végén.
Rövid ideig még bámulok utánnuk majd a lányra mosolygok.
- Napi jó cselekedet, mi? Amúgy Craig vagyok. Craig Prince.

- Melyik szakmáé? A pultosé, hogy ezt kell néznie vagy a zenészé, hogy csinálja? Nem nagyon láttam még józan életű zenészt, már bocs.
Elkuncogom magam. Nem sértődött meg, érti a dörgést. Laza srác. A piálást én is szeretem, néha, de a pult mögött kellemetlen volt.
- Ez aranyos történet!
Tényleg tetszett. Tök jó, semmi nagyképűség. Humor is van benne. Ez nagyon tetszett, tényleg.
- Már nem, ugye? Elromlott valami? Nehezen hiszem el, hogy sose eszik együtt egy pár.
Akikkel én összeálltam, azokkal természetes volt, hogy reggeliztünk, ebédeltünk vagy ami épp jött. Például randin is. Kitérő szöveg lenne? Lehet.
- Igen, igen, ezek és a politika is érdekes. Államok születése, átalakulása, nagy háborúk.
Amiket én csak tátott szájjal néznék. Nem lennék jó politikus, diplomata, hadvezér főleg nem. Túl bolond vagyok ahhoz, változékony, mint az időjárás. Megint nevetnem kell. Az én barátnőim támadták le a tagokat. Ahogy én is a srácot. Ezek után mondjuk, hogy nem a hírnévre megyünk? Pedig nem. Csak.., Van valami vonzó abban, hogy ki mernek állni a színpadra és jó erősen eljátsszák a számaikat. Bátrak, erősek, el tudnánk képzelni magunkat a védőszárnyaik alatt.
- Igen, akikkel jöttem. Aranyosak, lehet, hogy még találkozol velük.
Ha rátapadnak a tagokra, képesek visszajárni a bulikra. Akkor is, ha csak egyszer cumizzák le a pasit és utána nem kellenek neki. Nehezen látják be. Én más vagyok. Megértem, ha nem kellek és én is keresek mást.
- Bögrével? Egy bögre kakaó az jó, de egy bögre rum? Hú, van egy orosz csoporttársam, ő aztán tud inni. Majd megkérdezem, ilyet szokott-e.
Bögrényit egyben. Olyan túlzás. Kis pohárban kell, sokszor sokat, az sokkal vagányabb.
Állok a hotdoggal nyammogva, mikor elviszik a berúgott srácot a barátai. Rendesek, meg minden, csak nem tudom, meddig jutnak. Ők sincsenek túl jól. Mindegy, nem követhetem őket, nem vagyok az anyjuk. Hálistennek. Azt hiszem, ha lesz gyerekem, nem engedek neki ilyeneket. Úristen, mikről álmodozom? Még állandó pasim sincs, nem hogy gyerekem.
- Igen, olyan kis elesett volt. Ööö, szia!
Már percek óta beszélgetünk, most mutatkozom be. Bele is pirulok.
- Ne nevess ki: a nevem Lotus Olympia Lavender. Inkább szólíts LOLnak, azt jobban szeretem.
Ki fog nevetni. Mindig ciki. Miért mondtam el? Jaj, mindig udvariaskodom. Nem kellene. Nevet meg nem váltok, mert ezt adták, ez vagyok én. Csak... Csak ciki.

Az államat megvakarva gondolkozok el a kérdésen. Megjegyezendő: ezt az apró borostát lassan el kéne tüntetni...
- Egy kicsit mindkettő. A pultosnak muszáj elviselnie a látványt, a zenész pedig akaratlanul belecsöppen. Amúgy semmi baj. Ez a zenész ördögi köréhez tartozik.
És ez szomorú. Kibaszottul szomorú.
- Az, aranyos. Bár nem hinném, hogy szegény megvénült Robin Cook örülne, ha mostanság felbaktatnék az egyik könyv dedikálásának a közepére.
Még elképzelni is szörnyű, amint betrappolok a bakancsommal. Az biztos, hogy nézne egy nagyot a művész úr.
- Egyszerűen nem járunk. - vonom meg a vállam. - Ő nem volt valami romantikus típus, én nem erőltettem. Konyec.
Ez nem is szerelem volt, talán csak egy kis kölcsönös bizalom és jó barátság, egy kevéske testi kontaktussal megfűszerezve. A szerelem csak egy kibaszott méreg, ha elkapom úgy is kiherélem...
- Meglepő, hogy számunkra mennyire könnyűnek látszik egy állam megszületése. Mert mit mondunk? "Jaja, van ez a Függetlenségi Nyilatkozat, Benjamin Franklin, bla-bla...Konföderációs Háború és bumm! Már itt vagyunk a jelen korba!" Szóval egy ekkora országot a semmiből megteremteni hatalmas munka lehetett.
Elképesztő vagy, Craig! Itt vagy egy fasza kis buli után és miről dumálsz egy kissé becsípett csajjal? Az Amerikai Egyesült Államok megteremtéséről!
A kijelentésére egy pillanatra meghökkenek, de végül mosolyogva megvonom a vállam.
- Akkor nem kell aggódnom a srácok miatt. Mit gondolsz velük tartsunk vagy esetleg meghívhatlak valamire?
Őszintén szólva utóbbi mellett döntenék, bár ha az elsőt választja nekem az is jó. Mindig kellemes a bandával valami kis fasza bulit tartani. Az olyan...hmm...nem is tudom.
Jó.
- Hidd el ha mondom! - vigyorgok a lányra. - Ezek lazán képesek arc rezdülés nélkül egy két liternyi vodkát letolni a torkukon.
Aztán az üveget is, hehe!
A srácot végül elviszik, a lány szavaira pedig egyetértően tudok csak bólintani.
- Egen...szerencsétlen nem lett volna itt túl jól.
Majd vigyorogva fordulok hozzá.
- De legalább a hot dog finom volt?
Nekem ízlett, ritkaságnak számít ha egy ilyen könnyű kaját valaki elcsesz. Lehetséges...
A nevére a szemeim elkerekednek, de nem nevetem el magam. Végül egy könnyed mosollyal bólintok.
- Akkor nagyon örvendek, Lotus. Vagyis LOL.

- Én nem akartam elviselni, inkább mentem oda, ahol szeretem, amit csinálok.
Sok mindent kipróbáltam és sok mindent szerettem is, de egy csomó helyen meg hisztiztem, mielőtt leléptem. Nem, a muszájt én nem szeretem. Hiszem, hogy van választásunk ilyen dolgokban. Más, nagyobb események meg vannak írva, de hogy nekem muszáj a pult mögött eltűrnöm a bunkó részegeket, azt már nem!
- Nem tudom, hogy ő mit gondolna. Ha én lennék ilyen híres író és valaki előjönne egy hasonló sztorival, tökre örülnék neki.
El is kuncogom magam, ahogy elképzelem. Nem hiszem, hogy én nagyon híres leszek valaha és nem is akarok sztár lenni. Jól akarom érezni magam, akkor és oda menni, ahova akarok, lesifotósok nélkül. Barátnékkel és ha lesz majd olyan, aki mellett megmaradok, akkor azzal.
- Egyébként tudtad, hogy ő orvosnak tartja magát inkább, mint írónak? Egyszer az egyetemen tartott egy előadást és hihetetlenül jó volt. Nagyon felkészült ember. És egy aranyos bácsi.
Emlékszem, csak néztem, hogy hű, komolyan orvos? És az. Meg most is csak nézek, hogy nem járnak. De ezt így kell bevallani? Szégyelli? Legalább nem kamuval akar levenni a lábamról. Remélem.
- Amit az előbb mondtál, nem így hangzott... Kidobott, ugye?
Azt szokták ennyire titkolni. Nem ciki. Pasinak biztos az, de... De, ciki. Olyannal összeállni, akit már kivágtak. De még megszeretheti valaki! Ezt nem bírja elviselni a büszkeségük. Áhh, pasik... Pedig most jó fejnek tűnik. Laza, erős, egész értelmes is.
- Igen, igen, ezek a nagy dolgok, amik sok kicsiből állnak össze. Engem igazán érdekelnek.
Mindketten nagy megfejtésekbe megyünk bele. Valahogy érzem, hogy ebből még óriási nevetés lesz. Egyikünk se annyira komoly, hogy órákig értekezzünk nyilatkozatokról és törvényekről.
- Hát...nem is tudom. Ahogy gondolod.
A barátnőim nem csinálnak ebből ügyet. Nekik ilyenkor a csávó van és minden más mindegy. Szeretem, ha a pasi kezdeményez, rábízom. Legfeljebb majd mondom, hogy nem ezt akarom, ha rosszat talál ki.
- Hú, hát elhiszem, de elképzelni nem tudom. Én egyszer csináltam egy ilyen nagy ivóversenyt, amibe belerángattak és...
Nem tudom, hogy el merjem-e mesélni. Bebaszva már sokszor voltam, de a csúcs egyszeri és megismételhetetlen volt. Jaj, jajaj, jajajaj...
- Igen, nagyon jólesett, köszi! - mondom egy édes mosollyal.
Nem is voltam éhes, de rendes volt, hogy megkínált és tényleg fini volt a cucc.
- Akkor most mi legyen, Craig? Így kell szólítani? Vagy van valami művészneved is?

- És milyen jól tetted. - vigyorodok el. - És mi lett az a munka, amit végül szeretsz csinálni?
Csak nehogy azt mondja, hogy prosti mert akkor elsírom magam. Bár aligha lehet az ilyen aranyos modorral. A prostikban alapjáraton van valami...nem is tudom mi. Benne nincs meg. És ez jó. Ha mégis az akkor kurva rossz emberi ismeretem.
- Jó ha egy négy éves gyerek feltipegne egy koncertünk közepén, nagy eséllyel a szám közepén abbahagynám az egészet és magasra tartva a gyereket elüvölteném magam, hogy kié az apróság. Eddig csak egy tizenéves lány jött fel hüppögve a színpadra. Beengedtük a színpad mögé, aztán a basszus gitárosunk leült vele dumálni, meg mindegyikünkkel fényképezkedett. Mint kiderült a barátja szakított vele a koncert előtt és véletlenül a sírás közben a színpadra tévedt.
Szép sztori, aznap a lánykával úgy foglalkoztunk mintha ő is tag lett volna. Az este végén még Brandon haza is vitte.
- Nem hittem volna. - jegyzem meg. - De elhiszem. Egy komplett kór képet és hatvan diagnózist állít fel egy oldal alatt.
Szerintem nem számít túlzásnak, ha jól emlékszem talán a Kómába volt pár ilyenje. Azt hiszem...
A kérdésre végül zavartan megvakarom a fejem. Hogy mondjam el a tényt, miszerint egy másik csávóért hagyott ott. Ne körözz a forró kása körül, valld be az igazat!
- Megcsalt és utána dobott ki. - tárom szét a kezem. - Ez a nagy sztori.
A kutyának nem kell, hogy sajnáljon. Erre Donniet is megkértem aki egy rövid ideig játszotta a szív dokit, aztán inkább hanyagoltuk a témát.
- Engem is, bár megmondom a frankót, hogy így egy óra fejrázás és eszeveszett fejrázás után, kicsit nehezen jönnek az Amerikai alkotmányról és baráti köréről lévő szavak a számra.
Már vigyorgok, nem is próbálom komolyan venni a témát. Remélem Lotus is veszi a humorom és nem sértem meg ezzel a kijelentésemmel. Persze ha továbbra is akar erről beszélni, lesem a kívánságát.
- Ha nem bánod inkább meghívlak. Személy szerint nem vagyok valami nagy bulikirály. A barátnőid pedig esküszöm, hogy jó kezekben lesznek. Egyikük sem IHB alkat.
Imádom ezt a kifejezést. IHB azaz Iszunk Hányunk Belefekszünk. Ha egyetért az ötletemmel, akkor szépen kinyitom a bárnak az ajtaját. A koncert utóhatása miatt szépen elül a tömeg, Brandont még látom egy pillanatra amint az egyik csajnak a fejbúbjára nyom egy csókot majd vigyorog mint az állat. Donnie két keze alatt már két lány van, Eric pedig sűrűn fényképezget. Az ajtón először én lépek be majd a kezemmel támasztom az ajtót, amíg bejön. Ez alapjáraton udvariatlanság, de egy kocsmába nem. Úgy szokás, hogy egy csehóban vagy hasonlóban a férfi megy előre, hogy előbb őt üssék le mint a nőt.
De a piás témát nem adom fel.
- Mi volt ez az ivós dolog? Mi lett a vége?
Most már tényleg kíváncsi vagyok. Én is játszottam ilyet, deee...az más sztori.
- A Craig megteszi. Néha Varjak Hercegének szólítanak, de ennek oka is van. Bár azt csak a cukkolás esetében szokták használni.
Ezzel eléggé eltudnám cseszni a dolgot.

- Hostess vagyok - mondom olyan tömörséggel, hogy tudom, nem fogja elhinni.
Nem sikerült meggyőzően mondani. Jaj, mindig elidegeskedem, mert megijedek, hogy mit fognak gondolni és végül úgy sikerül, hogy tényleg azt gondolják, amitől féltem. Ördögi kör. Lehet, hogy inkább fel se kellett volna hozni a témát...
- Ó, szegényke! Érdekes, hogy miért hozzátok ment, nem a barátnőihez. Lehet, hogy nem volt neki senki, akinek el merte volna mondani és egy tök idegen, aki nem ismeri, jobb ötletnek tűnt.
LOL, megint össze-vissza beszélsz, be kéne fejezni! Aranyos ez a srác, el lehet neki mondani. Mikor én szakítottam, ittunk, csajos bulikat tartottunk és kisírtam magam a barátnőimnek. És otthon. Nem mindenki ilyen szerencsés, tudom. De a színpadra?
- Sajnálom. Biztos szar lehetett. Neki is.
A női együttérzés megvan és sejtem, hogy valamit talált a csaj, ami miatt más kellett neki. Én is csináltam már ilyet. Nem kel minden szálat elvágni, csak ha már biztos, hogy lesz másik. Igaz, most sincs. Nem, nincs tuti recept.
Craig szavaira vihogni kezdek és legyintek, hogy nekem se menne sokáig. Nem iskola ez, hanem bulizni jöttem, hagyjuk az alkotmányt.
- Jó, ez kedves tőled! Miért nem vagy bulikirály? Tök brutálul nyomod a dobokat! Biztos táncolni is tudsz ilyen ritmusérzékkel!
Valahogy azt érzem, hogy fel kell szabadulnia. Segítek neki szívesen. Ez ma ilyen jótékony est.
- Háát... - kezdem egy nagyon dallams bevezetéssel.
Nem akarom rossz hírüket kelteni, de ők képesek ilyen bulira. Volt már, hogy Jenna úgy jött haza, mikor együtt laktunk, hogy fogalma se volt, mi történt. Parázott is, hogy terhes lett, de végül nem. Csak a pénztárcája volt üres és az iratait hagyta el...
- Köszi! - mondom az ajtónál, mikor kinyitja előttem és bemegy.
Én is tudom, hogy így illik. Kaptunk ilyen oktatást, mielőtt munkába álltunk, egy rakás illemszabályt tudok. Olyanokat is, hogy a fülem kettéáll, de igaz.
- Látom, ők ellesznek - mondom kuncogva, mikor a barátnőim rám néznek, de direkt észre se vesznek.
Látom a szemükön, hogy be vannak zsongva. Ivás. Megint sokat beszéltem és nem hagy békén. Nem mondom el. Esetleg később. Addig füllentek valamit.
- Táncoltam az utcán és sikoltoztam. Majdnem elvittek a rendőrök.
Ez igaz, de ennél durvábbak is történtek. Azt nem mondom el. Craig becenevén nagyon nagyot nevetek.
- Varjak Hercege? Miért? Sok a varjú ott, ahol laksz?

Egy pillanatra elgondolkodok a szó jelentésén, csak egy gyors csilingelés után jut eszembe a szó. Máris bezsong az agyam, ahogy a következő kérdést felteszel.
- És melyik kategóriába tartozol? Hostess mint stewardes vagy szállódai hostess? Esetleg party, bár, promóciós?
Ismertem annó és...na jó, máig ismerek egy párat. Nem ígérem, hogy kifejezetten mindegyikük nevére emlékszem, de Lesliere a vörös hajú szórólapos lány nagyon élénken él az agyamba. Most persze mindenki félreérti, de nem volt semmi. Legalább is velem. Donnieval ruccantak később össze és egy ideig jártak is.
- Nem tudom, nekünk azt mondta, hogy véletlenül tévedt a színpadra. - vonom meg a vállam.
Az tuti, hogy én is előbb mentem volna vissza a barátaimhoz. Mondjuk nem mintha koncerten valaha szakítottam volna, na de ez már másik sztori.
Csupán legyintek egyet, mert nem akarom ezt az egész jól indult beszélgetést letörni a fenébe.
- Jobb így neki. Keveset találkoztunk és már előzőleg is randizott egy sráccal. Hogy találkozott fiúkkal, azzal nem volt bajom. Na, de mindegy!
Francokat mindegy, Craig! Azért ott az a kis apró dolog, ami szúrja az agyadat! Ez az önbecsülésed! És ha ezt hagyod, akkor szarsz az önbecsülésedre! Még csak nem is beszéltetek!
Őszintén szólva nem is akarok vele egy szót se ejteni. Élvzze az életet.
Amint odaérünk a pulthoz a csaposnak vigyorogva biccentek.
- A hölgynek azt amit akar, én kezdésnek egy pohár kólát kérek!
Valamivel el kell először kezdeni, előbb kiélvezem, hogy most tele van a gyomrom. Ha piálni kezdek, először valami alkohol nélkülivel kezdek aztán jöhet a menet.
Közben azért gyorsan válaszolok LOL kérdésére.
- Dob mögött lenni az egészen más, mint egy szobában nyomni a piát és tombolni mint egy hülye. A dob mögött beleadom minden dühöm, de olyan erővel, hogy a kezem kiszakadjon a helyéről. Egy bulin hallod amint tombol a zene, zúg a füled és mindig van valaki melletted aki nyomja a sódert, hogy:"Igyá' még egyet, Kéjg, csak még egy'et!" A dob mögött mit hallasz? Ütemes dobolást és a saját hajad suhogását ahogy rázod a fejed. Az én esetemben pedig ez elég hangos.
A hátam közepéig érő haj suhogása, elmaradhatatlan egy ilyen koncert fénypontján.
- Másrészt meg utoljára Alice Dovanhoollal, a középiskolás padtársammal táncoltam. Azóta ő házasságban él és két gyereke van.
Ez a "hááát" elég biztatónak hangzik, ezért megjátszott ártatlansággal pillázok rá, de a képemen csintalan vigyor ül.
- Iiigen? - nyújtom el a szót.
Azért mi sem vagyunk ártatlan lelkek. Mindegyikünk csappatta már magát rendesen és mindegyikünknek meg van a maga heppje részegen. Donnie lelkizni kezd, Brandon pörög mint a púpos gyerek a táncparketten, Eric...hááát...öhhmm...szóval kanos lesz, fejezzük ki magunkat szépen. Én pedig általában először pörgök, aztán elcsendesedek és öt percenként elakarok aludni.
Én is elbámulok a lányok felé és egy pillanatra megakad valamin a szemem amit nem hagyhatok ki és vigyorogva fordulok vissza LOL-hoz.
- Remélem a barátnőid ellen nem akarsz semmi szüzességi hadjáratot indítani. Ha igen, kénytelen leszek Eric haveromat leállítani.
Igen, a kis fénykép és selfie király Eric már az egyik csajjal smárol a falnak dőlve, én pedig vigyorgok mint a vadalma. Nem egy jóképű srác, de olyan szövegei vannak, hogy az ember dob egy hátast tőlük.
A rövid sztorira egy kicsit ugyan csalódott arcot vágok, de még mindig mosolygok, úgyhogy ebből egy vicces fintor sül el.
- Áh, ki nem csinál ilyet? Az ilyet én szombatoknak hívom.
Ezt persze nem veszem komolyan, piálni se szoktam olyan brutál sokat. Emiatt aztán a banda tagja mindig pun...khm...azaz egy szervhez hasonlítanak.
Egy ideig elgondolkozok, hogy elmondjam-e neki a sztorit és ez látszódhat az arcomon, de végül egy sóhajtással neki kezdek.
- Rendben...először is leszögezném, hogy akkor rohadtul kedvetlen voltam és fáradt, másrészt az egész sztori vicces oldalát nézd. Khmm...
A belekezdés előtt viszont hirtelen egy fekete póló csapódik a képembe és egy pillanatra abban a pózban ahogy voltam (azaz félig megemelt kólás üveg) megdermedek. A ruhadarabot a pofámról levéve bámulok a tömeg felé, ahonnan a colos Brandon vigyorog felém.
- Ezt kapd magadra! Még a végén rád izgulok! - kiált felém.
- Van ott minimum harminc srác, ha már buzulni támadt kedved! - kiabálok vissza.
Gyors magamra kapom a pólót, aminek az elején Jim Morrison tekint vissza. Hogy honnan van??
Ezek után kezdem elmesélni a sztorit.
- Szóóóval...pár évvel ezelőtt egy turné során elmentünk valami kis lepukkadt házikóba. Koncert előtt buli, summa summárum, történt aminek történie kellett. Én személy szerint valami könyvet bújtam a szobámba, enyhén részegen és rosszkedvűen. Mivel egy erdő mellett volt a ház, gondoltam elmegyek egyet járni. Mivel a földszinten volt a szobám, szépen kimásztam az ablakon és elindultam sétálni, miközben a többiek bent nyomatták a marhaságokat. Az erdő szélén találtam néhány ágat amit rövid munka után egy korona szerűségre összehajtogattam. Aztán pár méterrel odébb egy...khm...szóval egy döglött varjú teteme hevert. Én pedig gondoltam kicsit ráijesztek a többiekre és a varjút beletűztem a koronába és így baktattam be a buliba. Ahogy kiszúrtak, a lányok nyomtak egy ötszólamú sikolyt, a többiek meg ledermedve bámultak. A csajok kirohantak én meg totál komoly arccal kijelentettem, hogy:"Mostantól én vagyok a Varjak Hercege. Nincs vita..."
Hát ez a sztori. A sok duma után egy korty kóla majd egy szomorkás mosolyt eresztve biccentek felé a fejemmel.
- Ha most megijesztettelek, nem muszáj maradnod.
Volt már rá példa. Egy Laurie nevű lánynak egyszer elmeséltem ezt a sztorit, mire kiment a mosdóba és nem jött vissza. Pár nap múlva találkoztunk és őszintén megmondta, hogy megijesztettem.

- Hát mindegyik. Repülőn még nem voltam, de mikor hogy esik.
Az emberek az escortról se tudják mindig, hogy mit jelent. Le is lehetne tagadni. Most már mindegy, hostess-t mondtam. Mit akar? Valamelyik koncertjükre elhívni, hogy becsalogassam az embereket? Ha jól megfizetik, szívesen.
- Szerintem csak együttérzést akart és ott biztos kapott figyelmet. Csak nem merte utólag megmondani.
Ha én úgy tennék, így tennék. Biztos nem mondanám meg, hogy szeretetre vágytam. A fiúk rendesek ilyenkor, de a többi lány jönne, hogy a hülye kurva mutogatja magát, sajnáltatja magát és a többi, és a többi. Lehet, hogy neki is rosszak voltak a tapasztalatai.
- És neked milyen így? Nem szar?
Utólag könnyű okosnak lenni és rájöttem, hogy hülye kérdés. Látom rajta, hogy bántja. Meg is értem. Azt mondja, jobb így a csajnak, de ez csak mentegetőzés. Össze van törve a szíve. Szegény. Sajnálom, igaz, nem tudom, mi vezetett ide. Olyan kis rendesnek látszik. Lehet, hogy egy rosszfiú kellett és a barátnője unalmasnak találta.
- Helló! Egy olyan mojito-t kérnék! - mondom a pultosnak kedvesen.
Craigre nézek aranyosan mosolyogva.
- Köszi!
Hotdog, koktél, kapok itt mindent. Ennyit jelent nőnek lenni. Szép nőnek. Tudom magamról és nem szégyen ezt beismerni. Csak hangosan nem szabad kimondani.
- Neked tényleg csak egy kóla kell? Nem szoktál inni?
Mondta, hogy nagyon éhes volt. Mégis nekem adta a hotdogját. Nem teljesen értem ezt a srácot. A kóla se olyan jó éhgyomorra, felkavarja.
- De közben beszélgetünk, nevetünk, az nem tűnik fel? És táncolni nagyon jó! Nem baj, ha nem tudsz!
Azt érzem, hogy bele akarom csábítani a rosszba. Én nagyon szeretek beszélni és még bántó is, hogy azt mondja, nyomni a piát, mint egy hülye. Csajokkal ez egész más. A fiúk is mondják a magukét, mikor isznak.
- A mozgás hiányzik olyankor? Akkor nagy bulit kell csapni, rohangálással, játékokkal!
Szoktunk ilyet és nagyokat röhögünk közben. Fásultságot érzek inkább Craigben. Lehet, hogy nem kéne nyomulnom, mert fáj neki valami, azért tombol a dob mögött és nem máshol.
- Azzal már elkéstem volna, hihi - kuncogok, mert egyikünk sem szűzies lélek, sőőőőt...
Nem szólok bele és ők se abba, hogy mit csinálok. Majd holnap megbeszéljük, ki kivel volt és mit csinált. A részleteket se hagyjuk ki. Látom, hogy csókolóznak és el is mosolyodom. A cipőmet kezdem nézni. Én nem azért jöttem ki Craighez. De még lehet belőle bármi. Nem tudom, ő se álmaim pasija, de van benne valami. Túl sok is, hogy megértsem.
- Nálatok mindig nagy partik vannak a színpad mögött? Meg koncert után? Együtt is szoktatok azért bulizni, ugye?
A mojito-t közben megkapom és kezdem is szívogatni. Akkor jön a srác, hogy a dobos vegyen fel valamit, mert... Kiköpöm az italt, úgy elkezdek nevetni. Hangosan, de szám elé kapom a kezemet. Becsiccsentettem és úgy érzem, szeretnék még tovább menni. Majd valami erősebbet fogok kérni ezután.
- Ez jó volt! Vicces gyerek. Az ki ott a pólóján?
Mintha már láttam volna, de nem ismerem fel. A történet hallgatás közben szívom a mojito-t, egyre mohóbban, mert durva élt kezd venni a történet. A szemeim kikerekednek és mikor már hangosan szürcsölök, akkor veszem észre, mennyire jól mesélt, mennyire lekötött. Kiittam az italomat és már az alján a citrom kopog.
- Hú, ez olyan morbid... Nem féltél, hogy elkapsz valami fertőzést? Egy döglött varjú tele lehet férgekkel, baktériumokkal.
Előtört belőlem az orvostanhallgató. Ijedt arccal hallgatom. Elég ijesztő, hogy így áll a halálhoz. Viccet csinál belőle. Csendes gyilkos, aki a dobját öli, de kezdek félni tőle. Mikor a cigit a fülem mögé tette, akkor is megéreztem valami ilyesmit. Távolabb is lépek.
- Miért a halott madár kellett? Miért nem valami színes virág vagy valami vicces? Craig, ez nagyon ijesztő...
Látszik, hogy nagyobb szemekkel nézem és egyre kellemetlenebbül érzem itt magam. A lányok után lesek, hogy merre vannak. Most szívesebben lennék velük. Vagy legalább egyikük jöjjön ide. Vagy valaki. Aki megvéd, ha... Nem is akarok belegondolni.

- Ez igen. És...és nem fárasztó? Mármint partikon ott lenni és felvenni a legbunkóbb emberek ellen is a kényszer mosolyt és jó pofizni mint az őrület?
Megbolondulnék valaha ilyenbe kellene kezdenem. Egy idő után a századik kis parti köcsögöt egy emberes slunggal talán a sarokba küldeném.
- Én nem tudom. - mosolyodom el. - Számomra örök rejtély marad a női nem. Mindenesetre a lány aznap királynőnek érezhette magát, mert úgy viselkedtünk vele mint egy hercegnővel.
És egy ujjal se nyúltunk hozzá. Ő nem volt olyan mint azok a lányok akik csak megakarják magukat fektetni, hogy később eldicsekdhessenek a trófeájukkal. Vagy mi fene...
A kérdés egy kicsit váratlanul ér, egy pillanatra csodálkozó pillantást vetek LOL-ra majd válaszolok.
- Öhmm...de. Nagyon is. Egy szakítás sose jó.
Bár azóta láttam róla és a srácról képet és jól festenek egymás mellett. Már nem hordja a fekete csíkokkal övezett vörös hajat. Rövid frizurát visel és boldog mosoly ül minden képen az arcán. Velem egy képe se készült. Nem voltam jó a pasijának.
Belekortyolok az innivalóba majd válaszolok.
- De szoktam. Ezzel melegítek be.
Bár ettől kajásnak érzem magam, de amint jön a pia már eltűnik ez az érzés. Egy pár üveg Hennesy után már éhesnek sem mondanám magam.
Zavartan vakarom meg a tarkóm, ahogy a kis srácok szokták az első csókjuk előtt.
- Áh, hülyén érezném magam ha itt tippegnék mint valami hülye.
Nem Craig, nem fogsz táncolni. LOL szép lány, de nem fog felkérni téged táncolni! Ha mégis, udvariasan visszautasítod hacsak nem akarod, hogy Donnie-ék egy hétig röhögjenek rajtad.
Kész röhej.
- Na például az ilyen rohangálós meg hasonló bulikkal nincs bajom! Csak mikor mindenki a saját hányásába fetreng rohadtul cseszi a szemem!
Jézusom, úgy beszélek mint valami öregember!
- Akkor azt hiszem én még nem késtem el a srácok szüziességének védelmezéséért...de most inkább megbuktatom e küldetést!
Milyen szüzesség?! Ezek az őrültek már hatvan nővel a hátuk mögött születtek meg.
Hehe!
A smároló bandatagokat látva talán egy kicsit zavarban érzem magam. Ha nem kínozna az éhség, bizonyára én is köztük álldogálva szerváltam volna össze valakit. Talán akkor is LOL jött volna oda hozzám...
- Ja szoktak lenni azért bulik. Valamelyik nagyon ott a toppon, amikor formában vagyunk, valamelyik rohadtul erőltetett. Olyankor gyors mindnyájan összedobunk valamit, de egy idő után bepunnyad a buli és mindenki megy szunyálni. Ahogy elnézem a srácokat, eléggé úgy tűnik, hogy az első lesz ma este.
Talán egy bulitól én is jobban érezném magam. Nem tudom...
A kérdés ugyan váratlanul ér, ám végül mosolyogva és készségesen válaszolok.
- Ő? - bökök a pólómra. - Jim Morrison. A huszonhetesek szomorú listáján szerepel, a The Doors-nak volt az énekese.
Mindig is tiszteltem a srácot...főleg a versei szépek nagyon.
A fejjemmel az éppen teli képpel vigyorgó Brandon felé bökök.
- Ő Brandon, az énekesünk. Ha legközelebb idejön majd bemutatom. Jó fej, csak a hajára ne tegyél megjegyzést, mert érzékeny rá. Majdnem két órát cseszteti egy koncert erejéig.
Annak ellenére, hogy rövidebb a haja mint az enyém. Őszintén szólva ha ránézek mindig úgy fest mint egy túlérett emós gyerek, azzal a félrefésült fekete hajával.
Ééés tessék!
Elcseszted az estéd, annak ellenére, hogy milyen jól indul!
- Nem is a hajamba raktam bele. - motyogom magam elé.
Komolyan mondom, én érzem magam rosszul. Mondhatnám, hogy csak kitaláltam a sztorit és igazából ép eszű vagyok. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy kamu a sztori. Az ép eszűség is megkérdőjelezhető, de én normálisnak tartom magam.
A következő mondatától, deja vu érzésem támad. Nem próbálok magyarázkodni. Szomorkásan sóhajtok egyet és kortyolok bele. Nem hiszem, hogy egy virággal ráijesztettem volna bárkire is. Meg akkor én lennék a Virágok Hercege...
Ez de furán hangzik...

A mosoly ritkán fagy le az arcomról. Azt szokták mondani, azért, mert egyszerű vagyok, mint a faék, pedig ez nem igaz. Nagyon bonyolult vagyok, én se értem magam.
- Nem, az nem nehéz. Jó fejek szoktak lenni. Sokat álldogálni csinos cipőkben az a fárasztó.
A nap végére legszívesebben mezítláb mennék haza. Vagy a kuncsafthoz, ha úgy kell.
- Meg tudlak érteni, én is túl vagyok néhányon. Igaz, egyik sem volt nagyon nagy és mély kapcsolat.
A felszínt kapirgáltuk az eddigi pasikkal. Nem tudom, miért. Pedig... Áh, ezt nem most fogom végiggondolni.
Nagyot nevetek ezen, ahogy tipegést mond. Elképzelem balettozni ezt az arcot, a kurva kemény rockzenészt és szakadok, potyognak a könnyeim is. Szórakoztatom és elkezdek piruettezni, kezeimet kecsesen felemelem és pörgök egyet, aztán megint szakadok.
A csóknál és a szüzességnél még tovább fokozódik a helyzet. Már összegörnyedek és a térdemre hajolva lógatom előre a hajamat, úgy ráz a nevetés. Vicces srác ez a Craig. Vagy csak dolgozik bennem az ital.
- Jó, az a jó! Egy ilyen koncert is biztos remek móka, igaz én a végéről lemaradtam, mert később jöttem.
Valami nem jó, hülyeséget mondtam. Á, megvan. Kijavítom!
- Illetve az elejéről, hihi!
Megint kuncognom kell. Még a Doors énekeséről hallva is nevetek, pedig az nem vidám téma, hogy ki mikor halt meg. 27? Az milyen csoport? Craig biztos penge a rockban és cikinek érezném rákérdezni, úgyhogy nem foglalkozom ezzel.
- Hű, akkor majdnem olyan, mint én! Sőt én se vagyok annyit a fürdőben a hajammal.
A komplett elkészülés persze sok, még több is lehet, mint 2 óra, de a hajam hamar megvan. Piperkőc srác lehet. Érdekes.
A varjas témánál fagy meg az eddig vidám hangulatom. Hátrálok, mintha már most kést akarna rántani és engem is megölne, hogy koronába húzza a darabjaimat, aztán kirohanjon velük az utcára. Félek tőle. Most értettem meg, hogy mi bántott, mikor a cigijét rám tette. Valami megfontolt, sunyi, pszichopata gondolkodás a mosoly és a bókok mögött.
- Nem... nem...
Nem merem kimondani, amit gondolok. Hogy nem látta meg a lényeget, amire céloztam. Tök mindegy, hova tette, az bánt, hogy ezt bármikor megteheti. Lehet, hogy nem, de jobb vigyázni az ilyenekkel. Volt egy barátnőm, akinek a pasija tök jó fotós volt, lepusztult házakat örökített meg és temetőket, aztán egyszer rátámadt késsel. Nem tudta megmagyarázni. Én se akarom. Meg ő se nagyon. Tudja, hogy milyen hülye, de elmesélte, hátha én is elviselem. Gondolom, már sokan ráhagyták. Nem bírom, ezt már nem. Félek.
- Izé...nekem mennem kell. Köszi a hotdogot, nagyon finom volt minden és az italt is köszönöm!
Nem szabad sírni, pedig most tudnék. A piától lettem ilyen érzékeny hirtelen? Az ajtó felé lesek és távolodom. Egyre messzebb kell kerülnöm tőle. A többiek belegabalyodtak valakibe, hagyom őket bulizni. Még utoljára mosolygok és ahogy megfordulok, megbotlok egy székben. A poharamat majdnem összetöröm, mikor megkapaszkodom a falnál, de sikerül ilyen kifordított csuklómozdulattal elintézni. Előkaparom a telefonomat és gyorsan hívok egy taxit. De nagyon gyorsan kell jönnie... Kígyót melengettem és még jó, hogy nem engedtem a kebleimre.