Heaven talán családjának legtemperamentumosabb, leghatározottabb és leginkább domináns jellemű törekvő példánya. A szüle próbálták a legkellemesebb személyiségű hölgynek nevelni még akkor is, ha bennük is megvolt a latinok robbanékonysága, de sajnos van amit nem lehet beleverni egy fiatal lány fejébe. No meg ami a természetet és jellemet illeti, kialakul az magától ha tetszik, ha nem. Igyekszik mindig a lehető legjobban teljesíteni, céltudatosságának hála az esetek nagy részében el is éri azt amit kitűz maga elé. Így volt ez az iskolában is noha eleinte nem mutatkozott meg az, hogy olyan nagyon fogékony lenne a tanulásra, inkább csak éldegélt a maga kis álomvilágában. Szülei nem reméltek túl sokat tőle, így lemondtak arról, hogy majd követi az apját, azt, hogy ő maga is ügyvéd lesz. És bár a jog tényleg nem érdekelte, egyáltalán nem akart bejutni a Harvardra, valami mellett mégis letudott horgonyozni. Ez pedig nem más, mint ruha tervezés, fotózás, rajzolás és egyéb képző- és iparművészeti ág. Benne van a latin vér, imádja a zene minden formáját így a táncért is él hal. Ez utóbbi bár nagyon jól megy neki, mégis inkább hobbi szinten űzi.
Középiskola vége felé ötlött fel benne, anyja halálának köszönhetően - mivel az határozottan kitartott lánya tervei mellett - el is döntötte, hogy folytatni szeretné ezt a hivatást. Sokáig dolgozott színházak jelmeztervezőivel, esküvői szalonokban, de fotóstúdiókban is megfordult.
Roppant fogékony és okos elmével áldotta meg a sors, ezt a tulajdonságát pedig sokszor meg is csillogtatja, ennek ellenére nem szokott kérkedni vele. Viszont egyik nagy hibája, hogy jócskán rátud játszani az igazára.
Alapjáraton türelmes és kellemes személyiség, rosszabb pillanataiban viszont elmegy egy idegbajos harci vérebnek aki képes nekimenni bárkinek. Ilyenkor akaratos, makacs és hidegvérű.
Vegasba gyakorlatilag szerencsét próbálni érkezett, hisz otthonában nem volt sok lehetősége arra, hogy ténylegesen szakmabeli lehessen és bár hihetetlen, mégis bejött neki az élet ilyen módon.
Elszántsága mellett már csak a hiperaktivitása a nagyobb és a dolgok iránt érzett lelkesedése. Kislányos kitörő örömökkel szokta boldoggá tenni az őt megajándékozókat. Minden apróságnak örülni tud. Ami pedig számára az egyik legfontosabb... betegesen karácsony mániás, így már december elején nekiáll feldíszíteni a házát, megvásárolni az ajándékokat persze csak mértékkel, hogy egész karácsonyig legyen mit csinálnia a meló mellett.
Most pedig első körökben túl szeretné élni karácsonyig...
Maffia problémákkal él, többek között minimum az, hogy megskalpolják egy gyilkossági kísérlet miatt...
Összefoglalva: Latin vérének hála temperamentumos és lobbanékony.
Anyja kolumbiai-spanyol, apja francia.
Szülei válása miatt az anyja nevét viseli.
Képes végtelenül türelmes és segítőkész lenni.
Imádja a képző- és iparművészetet.
Szeret táncolni, énekelni.
Magazin szerkesztő és ruha tervező.
-... mostantól az enyém vagy! És nem adlak át senkinek - húzza végig ezüst pengéjű, acéllal edzett tőrének hegyét Heaven kecses nyakán aki feszülten ácsorog előtte, s ezt az is bizonyítja, hogy orrcimpái kitágulnak minden egyes alkalommal ahogy levegőt .
Tommynak hatalmas mázlija, hogy nem hagy nyomot a penge, elvégre csak hozzáérintette. Nem szívesen bántalmazná azt, akit kiszemelt magának. Az ő kis égköve, gyönyörű választottja aki nem lehet másé. Viszont az alapján, hogy sokan szemet vetettek már rá, gondolkodott valamiféle kis "hibán", amit rá billogoz ezzel megpecsételve őt és szerelmét.
Csak magának akarja.
Önző, aljas és féltékeny.
- Ez nem így működik... - határozottan szól a mögötte álló, ám egyre inkább rosszalló tekintetű sráchoz, kinek ujjai táncot lejtenek meztelen vállán és karján, tőrének pengéje pedig felfedezőútra indul Heaven karcsú testén.
- Nem vagyok a tiéd, Tommy! Nem egy játékszer vagyok, és ezt már párszor megbeszéltük. Ha ember számba veszel végre akkor talán tárgyalhatunk..- Nem is mondtam, hogy játék lennél. Viszont magamhoz kötöttelek mikor először megláttalak. Nem mondhatsz nemet ezt te is tudod - finoman felvonja a szemöldökét, ezzel is jelezve, hogy kíváncsi a folytatásra. Na nem mintha annyira biztos lenne abban, hogy mit fog tenni.
Egyszerűen megvan a maga véleménye erről. Lehet, hogy azzal ha valakihez hozzáköti az életét, akkor függ tőle. Viszont egy normális társ, egy olyan személy aki szereti őt, nem fogja kijelenteni, hogy már csak az övé... arra soha nem gondolnak, hogy szabad akarattal rendelkeznek még a nők is?
Tükörképe igen csak meglepett arckifejezéssel néz vissza rá, majd a nyakára kerülő Isten tudja, hogy hány karátos gyémánt nyakéket veszi szemügyre.
Soha nem volt kapzsi, beérte a kevéssel is tekintettel arra, hogy a családja soha nem dúskált a pénzben. Persze mint minden lány, később pedig felnőtt nő, vágyott a szépre, a jóra és a drágára. Viszont csak annyit sikerült elérnie munkája jóvoltából, hogy lett egy csinos kis lakása valamint egy autója, ami mondjuk... többet ér mint maga a lakás, de ez már más dolog. Ez a kocsi az ő szerelme, és nem adná semmi pénzért. Inkább válna meg előbb az összes ruhájától és az otthonától.
Mikor huszonhat éves korában elkezdett dolgozni a magazinnál, nem gondolta, hogy később azt a pénzt amit ott szerez, megfogja fejelni még egy maffia családhoz való tartozás is, akiknek gyakorlatilag éjt nappallá téve boldogítja napjait.
Azt pedig kifejezetten meglepőnek gondolja, hogy engedik dolgozni és nem azt kötik ki neki, hogy márpedig nem mehet be többet a munkahelyére tekintettel a besúgás és a köpés lehetőségére.
Imádja azt amit csinál. Esküvői ruhákat tervez és készít azokról fényképet egy esküvői magazinnál, ám ott van minden sötét háttér sztori is amit már magának tudhat és nagy valószínűséggel soha nem fog lemosni magáról noha csak nagyon kevesen tudják azt, hogy ki is ő valójában.
- Szóval? Hozzám jössz? - a férfi hangja hívogató és szinte magát meghazudtolva még kedves is. Ettől függetlenül nem igazán tudja elnyerni a nő tetszését.
- Ezt már megbeszéltük, én...- Enyém leszel! Nem fogadok el nemleges választ - erős keze határozottan markol rá a karjaira, mire akaratlanul is összerezzen, s gyanakvó tekintettel figyeli a férfi tükörképét az előttük álló jókora tükörben.
- Nem fogok így hozzád menni - rántja ki a kezét a férfi szorításából, így a lendületnek hála az is hátrébb lép, ezzel nagyobb teret engedve kettejük között. Heaven sötét tekintete szinte szikrákat szór, s gyűlöletes tekintettel fürkészi az előtte állót.
Tudja jól, hogy Tommyt nem érdemes feldühíteni, kihozni a sodrából mert a jóképű, olykor igazán kellemes természetű férfiből dühöngő őrült lesz és ember legyen a talpán aki eltudja viselni ilyenkor. Többször volt már precedens arra is, hogy megütötte Heavent, de az mindig elnézte neki bár nem tudja, hogy miért.
- Ne merj nekem ellenszegülni, drága! - egyre csak feszülő állkapcsa jelzi, hogy milyen mérhetetlen mennyiségű harag gyűlt benne pillanatok alatt, amit gyakorlatilag nem tud kordában tartani. Ujja ropogtatása is erre utal.
Heavennek szinte el se jut a tudatáig az a gyorsaság, amit a másik produkál és már el is kapja a nyakát aminél fogva nemes egyszerűséggel a tükörnek löki. Halkan nyekken egyet ahogy a háta nagy lendülettel csapódik neki a hideg, pókhálósan megrepedő tükörnek ám tekintete őszinte ijedtségről árulkodik.
- Tommy, ne csináld! - szűri a fogai között miközben hallgatja ahogy a kristálygyöngyök leperegnek a márvány padlóra. Elszakította a nyakláncot miközben jókora ujjai a nő nyakát szorították, most pedig lesheti azt a ki tudja hány százezer vagy ki tudja hány millió dollárnyi gyémántot a földön.
Szinte röpke pillanatok alatt alakul ki egy nem túl egészséges viszont annál kiélezettebb dulakodásra emlékeztető, vérre menő harc közöttük, aminek egy hangos pisztolylövés vet véget majd a férfi testének földre érkező tompa puffanása...
Hosszan elnyúló, sötét éjszakába üvöltő Camaro száguldozik padlógázzal a kietlen sivatagban. Az útra lerakódott porréteg sűrű, füstszerű pamacsokként száll a magasba, ahogy a padlógázzal vezetett fekete autó felveri azokat. Olykor hallani az apró kavicsok hangját ahogy felveri azokat a kerék.
Legszívesebben elhagyná a várost... nem akar visszamenni a belvárosba oda, ahol gyakorlatilag a létező legnagyobb veszélynek van kitéve. Ám azzal, hogy elmenekül, nem old meg semmit, csak olajt önt a tűzre és képesek lennének még a világ végére is elmenni érte, hogy megtalálják és a megfelelő büntetésben részesítsék. Tisztában volt a kockázattal, azzal, hogy mit fog vállalni ha megöli felettese fiát... viszont nem tudott miként szabadulni tőle. Megfojtották ott, mintha négy fal közé zárták volna kelepcébe, nyakán és bokáin láncokkal.
Alapjáraton egy szabad, független nőről beszélünk személyében kinek temperamentuma nem teszi lehetővé azt, hogy bárki kutyaként kezelje.
Idegesen néz bele a visszapillantó tükörbe s mint akinek üldözési mániája van, összerezzen mikor elvágtázik mellette egy szirénázó rendőr autó. Bízik benne, hogy nem értesítették már most a rendőröket, hisz csak három perce történt az eset, ennyi idő alatt fel se fogja az ember a szomszédban, hogy pisztoly dördült.
Ám mikor látja, hogy a kocsi lefordul egy másik irányba vezető útra, hatalmas kő gördül le a szívéről.
Ezután pedig nincs is más dolga hátra, mint padlógázzal hajtani tovább, hogy alig húsz perc elteltével kivágódva a kocsiból, szinte nekifutásból közelítse meg lakását.
Idegesen, reszkető kézzel dugja bele a kulcslyukba a kulcsot, s löki be maga előtt az ajtót, mígnem megfordulva egy ismeretlennek tűnő, sötét árnnyal találja szembe magát.
Ijedtében a szája elé kapja a kezét majd felkapcsolja a villanyt...
- Greg!?...
~~~
Nem tudná megmondani, hogy mikor siklott ki az élete oly annyira, hogy egy maffiafőnök kölykénél vigasztalódott. Eleinte fogalma se volt arról, hogy mibe megy bele, hisz hiszékeny volt, naiv és túl sokat remélt. Azt képzelte, hogy tényleg úgy megy minden ahogy ő szeretné, hogy célba ért az élete. Viszont mikor kezdett rájönni arra, hogy a férfi nem az mint akinek vallja magát, úgy belőle is előbújt az ördög, s onnantól kezdve csak húzták egymás agyát. Tommy el várta, hogy Heaven ténylegesen csatlakozzon hozzájuk, hogy ő is egy legyen közülük. Abba viszont nem gondolt bele, hogy a lánynak annál több esze van... a gond csak az, hogy ez már nem lehet a mentsége, hisz a kezdetek kezdetén viszont hülye volt. Sejtette, hogy valami nem oké a sráccal, ennek ellenére kitartott mellette úgy, hogy akkor nem volt szerelmes. Csak azt akarta, hogy legyen mellette valaki. Tehát úgy elcseszett mindent, ahogy az a nagykönyvben meg van írva...