Nem unom meg. Seikével soha semmit. Még csak haragudni sem tudok rá, amiért szétdobálta a jelentős méretű sminkkészletem. Úgy kell összeszedni a darabjait ki tudja honnan, mert neki ihlete támadt, hogy kipróbáljon valamit. Ki érti ezt… Persze, ha én sminkelem, akkor állandóan morog és mozgolódik, nem marad nyugton, de a végeredmény azért kedvére való. Így van ez most is. Azért cuki tőle, hogy néha koncert nélkül is hagyja, hogy rajta gyakoroljak. Ez viszont most nem gyakorlás. Ez élesben megy, a ma esti koncert előtt szenvedünk az öltözőben, mert ez határozottan az. A smink kell, de türelem nincs, hogy végigülje. Annyira pasi. Viszont az enyém és ettől a gondolattól határozottan jobb a kedvem, akkor is, ha az egyik szemceruza éppen most repül valamerre.
- Jó, hagyd már abba… tényleg olyan vagy, mint egy hisztis gyerek. Kell a smink vagy nem? A te fellépésed, nem az enyém – morgok egy sort, de persze nem gondolom komolyan. Ez csak pillanatnyi dühkitörés, de nem tartós, nálunk semmi ilyesmi nem az. Szeretjük egymást idegesíteni, beszólni, hangos szóváltásokba bonyolódni, szóval szeretjük, ha hangosak lehetünk, de aztán gyorsan el is tűnik minden, amint ágy közelébe kerülünk. Illetve… ez így nem teljesen igaz. Nem kell nekünk ehhez ágy sem, csak megfelelő alkalom, hogy egymásba bonyolódhassunk a vita helyett. Kedvünkre szedjük szét a másikat, az sem érdekel minket, ha mások megláthatnak. Legfeljebb csak irigykedhetnek. Az meg kit érdekel. Ez viszont nem az az alkalom. Most nagyon koncentrálok, hogy az én… pasimnak? Hát, valami olyasmi, szóval Seikének egyedi és profi legyen a sminkje a mai fellépésre, amit aztán a végén szépen beletöröl a felsőjébe vagy bárhova, de ő nem az a típus, aki sokáig igyekszik megőrizni a remekművet az arcán. De nem is várom el… a színpad nem az a hely, ahol erre vigyázni lehet. Aztán persze igazam is lesz. Úgy jön le a színpadról, mintha leöntötték volna egy üveg vízzel… Aztán rájövök, hogy tényleg ez történt. Vigyorogva ingatom a fejem. Az én pasim. És semmi pénzért nem adnám senkinek, mindenki szerezzen magának. Miután sikeresen beletörölte a sminket a pólójába, még van képe tisztának nevezni azt. Eszem megáll ettől a pasitól, de tényleg. És mégis meg tud őrjíteni egyetlen pillantással, annyira hogy ne érdekeljen semmi, csak az hogy rávessem magam. Hát nem túl nőies az igaz, de kit érdekel amíg mi boldogok vagyunk? Élni tudni kell, a többi meg... hát valakit biztos, de minket nem érdekel.