Maradványok Newport-ból...


- Buzi.
- Anyád a buzi! - éreztem, hogy az ereim eltelnek haraggal, vér helyett sűrű, lávaként ömlő düh áramlik bennem és nem sok hiányzik ahhoz, hogy beverjem Damien pofáját.
Aztán, ahogy lehiggadok, és ahogy Oliver is elkezd rángatni, kifelé a sikátorból, rájövök, hogy nem az ő hibája. Ő csak azt mondta, amire elég nyilvánvalóan utalt az, amit látott. Verjem be a képét azért, mert olyasmit mondott, ami gyakorlatilag igaz is lehetne? Csak éppen sérti a lelkemet és nem tudok megbirkózni a gondolattal?
Megcsókolni Oliver-t baromság volt. Pisis korom óta a haverom, legalább két kiló heroint szippantottunk már fel együtt, és még csak meg sem fordulhat a fejemben, hogy bármi olyasmire hajlandó lenne, amin én kattogok most is. Nem szeretem. Dehogy. Éppen csak, mint barátot. De azért néha jó lenne ezt a havert úgy igazán keményen megbaszni. Oliver helyes gyerek a maga módján, csak épp nem bukik a csávókra. Semmi gáz. Nem döglök bele, ha nem kapom meg. Amúgy is, elég satnya teste van, valószínűleg el se bírna maga fölött. Valószínűleg ki se bírná, ha hátulról jó keményen...
- Ilyet nem kéne többet - szakítja félbe gondolatmenetemet és rángatja a fejét meg fintorog. Úgy csinál, mint aki undorodik az egésztől, mint aki nem hagyta magát és mint aki egyáltalán megpróbált ellökni. Ah, dehogy próbált, épp ellenkezőleg.
- Jól van, töki - vigyorgok rá, aztán röhögve elfordulok és rágyújtok egy szál cigire. Nyolc éves korom óta tudom, hogy a cigi jó. A cigi megnyugtat, a cigi átölel, a cigi megvigasztal. Amikor minden szar éppen, ő akkor is jó.
Nekivetettem hátamat a falnak és füstkarikákat eregettem a fejem fölé. Próbáltam kizárni a külvilágot, és ezt a töketlen balfaszt itt mellettem, aki azon izgul, vajon mostantól minden nap lebuzizzák-e majd, ahányszor csak eljön a sikátor mellett. A mi sikátorunk mellett, ahova általában betépni jártunk és ahol régebben Damien és a csapata is velünk bandázott. Damien jó barátom volt, de mióta volt ez a balhé köztünk, amiért meghúztam a húgát és összeugrottunk, nem igazán bírjuk elviselni a másikat. Nem kifejezetten hiányzik a barátsága, de jó lenne, ha minden megint a régi lenne. A régi csapat. Tudom, hogy Oliver-nek is szar így.
- Hé - Oliver oldalba könyököl, felnyögök - Csörögsz - a zsebemre pillantok, és valóban rezegtem.
Felvettem, az apám volt. Tudtam, hogy nagy a gáz, mert csak akkor hív - évente kétszer -, ha anyám rászól, hogy beszéljen velem, mint férfi a férfival.
És tényleg gáz volt. Kitalálta, hogy költözzek Vegas-ba.

Új akta Vegas-ban...

Piper segge az arcomban volt, éreztem, hogy a nadrágom kezd egyre szűkebb lenni. Alsó ajkamat súrolta a bőre, én meg csak elképzelni tudtam, hogy beleharapok ebbe a feszes hátsóba, vagy elkapom a csípőjénél fogva, hasra fektetem és úgy megrakom, hogy egy hétig nem ül rá erre a csinos popóra. Nagyot nyeltem, a sliccemhez nyúltam és megigazítottam a nadrágomat, bár tudtam, ennek már mindegy. A szerszámom úgy ágaskodott, mint az amerikai zászló, büszkén jelezte, hogy ő bizony mérhetetlenül hálás lenne, ha belemerülhetne ebbe a csajba, akit történetesen már megkaptam párszor, de mindig csak hosszas kínok után, miután elég messzire elhúzta az agyamat és mikor már végképp nem bírtam magammal.
- Eléggé kivagy már, szépfiú? - fordult meg hirtelen és most két kerek, tökéletes alma alakú mell bámult rám. Helyes kis didkók, meg kell hagyni. Agyamba belerobban a kép a múlt éjszakáról, amikor csecsemő módjára tapadtam azokra a szép, rózsaszín mellbimbókra és úgy kényeztettem, hogy képes lett volna ennyitől elélvezni.
- Hát, biztos jobban, mint te - krákogom. Száraz a torkom, ó igen, már nagyon szeretném. Szeretném azt, ami ezután következik, szeretném, ha megfogná a kezem, kivezetne a nézőtérről és bevinne az egyik szobába, ahol végre a lényegre térhetnénk.
Piper itt a legjobb nő, ehhez kétség sem fér. Tudom, a szépség relatív, de én tényleg úgy érzem, ő itt a Top.
Az a furcsa, hogy soha egy percre sincs bűntudatom Sissi miatt. Sosem volt erősségem a hűség. Nem éreztem úgy, hogy bárkinek joga lenne bekötni a fejemet. Ami azt illeti, nem Piper az egyetlen, akivel összegyűrtem már a lepedőt úgy, hogy közben Sissi a hivatalos barátnőm. Hivatalos barátnő... Jó ég, ki mond ilyet?! A lényeg viszont azt hiszem, érthető. Nem a félrelépés a fontos. Nem azt élvezem, hogy átbaszhatom a fejét. Egyszerűen csak szeretem azt csinálni, ami jól esik, ami boldoggá tesz. Sissi pedig nem mindig tesz boldoggá - néha túl sokat vár, túl sokat akar, túl sok belőle.
Annak, hogy apám idehozatott magához Las Vegas-ba, két előnye van csupán: segített leszoktatni a sok szarról, amin éveken át éltem - igen, itt a drogokra gondolok -, és persze bejuttatott egy olyan egyetemre, ahol legalábbis van lehetőségem kezdeni magammal valamit. Az életem lehet még jó.
Már csak az a kérdés, lehet-e úgy jó, hogy az összes pénzem itt verem el a sztriptízbárban. Lehet-e úgy jó, hogy néha-néha egy-egy adag kokót bevállalok.
Lehet-e úgy jó, hogy az egyetlen embert, aki valóban törődik velem és megért, ellököm magamtól?