Valószínűleg teljesen hülyének néz engem a nővérem, mondjuk már megszoktam. Mióta kamaszodni kezdtem, azóta ég bennem a vágy az adrenalinért. Ez miben nyilvánul meg? Szeretem az extrém sportokat. De tényleg. Bolondulok értük. Kezdetben még csak lazább dolgokat próbáltam, majd fokozatosan merészkedtem a mély vízbe, így mostanra már eljutottam odáig, hogy szinte bármibe belefogjak, az ejtőernyőzéstől, a free running-ig. Persze egyik simán megy, míg a másik esetében általában kórház a vége. A lényeg, hogy legyen valami, mert ha nem kapom meg a heti, netán két heti adagomat, akkor a hajamat tépem.
Már lassan két hete Hawaii-n tartózkodunk a haverokkal. Ez a tíz-tizenkét fős társaság olyan, mintha családtagok gyűltek volna össze, de nem. A gének nem közösek, viszont a hobbi már annál inkább. Együtt szoktunk szórakozni, hülyülni és persze olyanokat csinálni, melyek normál embereknek eszébe sem junta.

- Kész vagytok már?  Hihetetlen, hogy mennyire csigák vagytok. – Mondom a szutyorgóknak türelmetlenül. Én már teljesen be vagyok zsongva, ugrása készen állok az ajtóban, kötelekkel és bukósisakokkal a kezemben.
- Na végre. – Hagyjuk el a hotelt és a kocsikba beszállva indulunk a dzsungel felé. Az erdő szélénél azonban megállunk, az autókkal nem lehet tovább menni. Kézbe kapva a felszereléseket, főként a köteleket, csigákat, mindenféle biztosítócuccokat bevágtatunk az erdőbe. Már az elmúlt napokban kiszemeltük a helyet, ahol tervünket megvalósítjuk. Odaérve elsősorban a pasik elkezdik a munkálatokat, felviszik a fára a biztosítókötelet és a többit, majd mindent elvégzünk, ami egy ilyen akció előtt szükséges.
- Biztonságos? – Kérdezem az egyik brazil haveromtól, aki rögtön rávágja nevetve, hogy amit mi csinálunk, az sosem az.
- Ebben nem is kételkedem. - Izgulok, ég bennem a vágy, már annyira akarok ugrani.
- Nem én leszek az első. – Igaz, hogy bátornak tartom magam, mégsem vállalkozok elsőnek. A brazil, akinek fejében megszületett a mai nap, megragadja az első lehetőséget. Miután két haver felvontatja a fára, kis szöszölés után elrugaszkodik és elengedi magát. Hála istennek minden úgy történt ahogy azt szerettük volna.
- Én! Én leszek a következő! – Jelentem ki határozottan, úgy, hogy a többieknek esélyük se legyen ellenkezni. Gyorsan megigazítom biztosítékom, majd engem is felvontatnak a magasba. Felérve megkapaszkodok a faágban, ami akkora mind egy európai tölgy törzse és egy nagy levegővétellel lépek egyet előre, hogy aztán zuhanni kezdjek. A kötélben bíznom kell, máskülönben nem lenne bátorságom ezt megtenni. De ezúttal sem történik baj. A zuhanáskori sikításom abbamarad, mikor a kötél megfeszül és én elindulok nagy sebességgel oldalra, mintha hintáznék.
- Nem is ránt akkorát, mint képzeltem. - A sebesség viszont nagy, de pont az fokozza az adrenalint.
- Hát ez kurvára jó! – Ordítom leérve hatalmas nagy örömmel. Engem ez tesz boldoggá. Na meg persze a társaság. A kötelet elkezdem leszedni magamról, de a biztosítót még nem veszem le, még tervezem ugrani néhányat a nap folyamán.
- Ne fossál már! Tök király! – Rúgom seggbe az egyik félősebb lányt, aki egyébként a legjobb barátnőm.

~Hogy mi is volt ez az egész~