Egy átlagos adag spermában körülbelül kétszáz kalória van. Ahelyett, hogy öt farkat vesz a szájába, lemondhatott volna a fogyókúráról, és kivételesen megebédelhetett volna - ugyanott járna.
Hideg mosollyal közlöm vele mindezt. A következő percben már csak egy vörös tenyérnyom látszik az arcomon. Ennyi maradt belőle, meg a Nina Ricci parfüm, aminek az illata úgy néz ki, végérvényesen beleégett a levegőbe. Szagolod akkor is, ha nem akarok. Szagolod akkor is, ha a gyomrod forog tőle. Valami mindig is vonzott azokban a nőkben, akik negyven dollárnál többet hajlandóak kiadni kölnire. Mi van ha életem legnagyobb hibáját követtem el? Mi van, ha utána kéne rohannom, fogadkoznom, hogy érte még Obama nekem kissé túl liberális politikáját is hajlandó lennék benyelni? Egy ideig - rövid ideig, pont addig, amíg felhúztam a sliccem - ez még ott motoszkált bennem, de mikor beraktam magam mögött a vécé ajtaját, na, pontosan akkor tudatosult bennem, hogy alapvetően a lány nevére sem emlékszem. Szokásos sztori. Körberágott sztori. Annyit ér az egész, mint lenyalni a vécédeszkát, hátha maradt még valami ott az előbb felszívott kokóból, vagy a történetben lévő szenzációból a húgy- és szarfoltok mellett. Tudsz még követni, vagy elkapott a masszív hányinger?

Hamarosan az utcán a falnak dőlve rágyújtottam. Hallgattam Franky-t. A csodálatos, szeretetreméltó Franky-t és az ő hétmérföldes baromságait.
- Szóval van ez a teáskanna valahol a Mars és a Föld között. Olyan pici, hogy nincs semmilyen műszer, távcső, műhold, vagy bármi, amivel láthatod. De ha te mégis azt mondod, hogy az a teáskanna ott van, mi lesz?
- Első körben talán hülyének néznek. - mondtam, miközben levertem a hamut.
- Úgy van. Totálisan hülyének. De mi van akkor... - folytatta. - Mi van akkor, ha találnak sok ezer éves írásokat arról a teáskannáról? Könyveket írnak róla. Tanítanák az iskolákban. Történeteket mondanának róla. Hozzá imádkoznának, az ő nevében indítanának háborúkat, neki építenének templomokat. És hirtelen az lenne hülye, aki nem hiszi el, hogy az a teáskanna ott van.
- Elértetek a kurzuson Russel-ig? - vigyorogtam rá, mire az ő magabiztos ábrázata kissé lelohadt. Beleszívtam a cigimbe, kifújtam a füstöt, majd a félig szítt szálat a szájába raktam. - Isten nem így működik. Isten megteremtett egy rohadt nagy univerzumot, aminek szeretnénk hinni, hogy a kétharmadát már feltérképeztük. Franky, édesem, nézz fel az égre. Mit látsz?
- Egy neontáblát.
- Feljebb.
- Csillagok. Kurva sok csillag.
- Kurva sok csillag. Milliárd és még ezermilliárd fényév távolságra. El tudod képzelni, mégis milyen nagy ez? Ez meg csak egy kis szelet az egészből. Ha Isten mindezt összehozta, nem valószínű, hogy figyel arra, hogy te hozzá imádkozol vagy a kibaszott kis teáskannádhoz. Leszarja. Épp úgy, ahogy te is.
- Gondolod? - pislog rám.
- Tudom. - felelem. Kiveszem a szájából a csikket, egyet beleszívok még és elnyomom.