- És mit gondol Katona Ön ennek akar élni? Mindenképpen családot akar? Asszonyt aki irányítja és gyereket aki haza láncolja? Biztos ezt akarja?
- Igen, pontosan erre van szükségem ha hiszi, ha nem, én...
- Jason! Figyelj rám én nem ilyennek ismertelek meg! Független voltál és elszánt, nem akartál se családot látni se alapítani. Mégis mi változott? Mi történt veled? Gondolj arra, hogy a világnak szükségük van az olyanokra, mint amilyen te is vagy. Határozott, vezető egyéniség! Remek lövész és kegyetlen!
- Hát épp ez az! Nem akarok életem végéig ilyen lenni. Megismertem valakit még régen! Szeretem Shirleyt, szüksége van a családomnak rám és nekem is rájuk. Nem fogom őket feladni azért, hogy emberek millióit mentsek mikor őket nem tudom egyben tartani!
Hangja határozott, zöld szeme idegességtől és zaklatottságtól csillog.
- Akkor ennyi volt? Leszerelsz?
- Csak arra kérlek, hogy akkor hívjatok be, ha az egész világot fenyegeti a világvége. Ha nincs elég ember vagy ha mindenkit be kell vetni - nem tűr ellentmondást. Szüksége van a családjára, feleségül akarja végre venni menyasszonyát, s gyereket akar tőle. Ebbe pedig nem fér bele az, hogy állandóan bent állomásozzon és tövig rágja a körmét párjával együtt, hogy mikor jön el az a pont, hogy többet nem tud hazamenni.
- Jól van. Tiszteletben tartom a döntésedet! Most pedig Katon! - emeli kezét tisztelegve a homlokához. Ennyit takar, hogy részéről lezártnak tekinti a témát, River elmehet.

Mivel senki nem volt otthon Jessen kívül, eljött otthonról. Az a baj, hogy nem tud soha zöldágra vergődni a nővel. Ő mindig megpróbálkozik azzal, hogy esetleg beszéljenek egymással talán tud adni neki néhány tippet. Azzal is megpróbálkozott már, hogy ad ötleteket milyen pszichiátereket keressen fel, de rögtön azzal jött, hogy ez nem olyan probléma amit az orvosolni tudna. De hát... végül is arra vannak nem igaz? Hogy nem tudják mit csinálnak. Viszont feleslegesnek tartotta tovább bizonygatni az igazát ha azt semmibe veszik nem meglepő, hogy ezek után jobbnak látta ha egy bárban ücsörög tovább egyedül.
- Viharfelhők? - Natie hangja szinte pillanatok alatt magához téríti, majd az elé letett whiskys pohárba kapaszkodva biccent, mígnem lehúzza az aranyló életerőt.
- Olyasmi... de szerencsére már kezdenek elvonulni ami azért megnyugtató bármily hihetetlen is.
- Parancsolj Katona, a ház ajándéka - tesz le elé még egy pohár italt, ő pedig egy mosollyal el is veszi.