Tavaly karácsonykor találkoztunk először. Már előtte is láttuk egymást párszor, és szemezgettünk (illetve TE szemezgettél, én igyekeztelek messziről kerülni, mert hát a főnök lánya az tabu), de azon a karácsonyi nagy lebújon, amit az apád szervezett kicsit több tojáslikőrt ittam a kelleténél, és már csak arra lettem figyelmes, hogy a női (vagy a férfi?) mosdóban tollak. Másnap reggel persze ráébredtem, hogy életem egyik legnagyobb ballépését követtem el azzal, hogy nem bírtam az ösztöneimmel, és a tesztoszteron szintemmel. Így hát a karácsonyi szünet után elmentem eléd a sulidhoz, hogy megbeszéljük, de te ezt az egészet félreértetted, azt hitted, hogy komoly szándékokkal mentem oda, és azóta levakarhatatlan vagy. Rosszabb, mint egy pióca, vagy kullancs, aki masszívan kapaszkodik az emberbe. Állításaid szerint te halálosan szerelmes vagy belém, olyan vagy, mint valami mániákus rajongó. Le akarlak már végre pöccintenie, de akárhányszor megtenném, mindig megzsarolsz, vagy fenyegetsz az apáddal. Képtelen vagyok szabadulni tőled.