Méz színű fürtöm az arcomba hullik ahogy sietek haza felé, jobb vállamat lehúzta az utazótáskám, a hőségnek köszönhetően csupán egy falatnyi farmer sort van, sportcipővel, és egy kockás inggel, ami a köldököm fölött nem sokkal össze csomózva kivillantva tejfehér színbe vont, lapos hasamat. Még jó hogy van bátyám, akinek mellesleg szóltam, hogy örülnék ha ki tudna jönni elém a reptérre, de hát ki vagyok én neki, hogy megtegyen egy ilyen aprócska szívességet a kedvenc húgával szemben. Biztos vagyok benne, hogy ismételten valami házas bigét dönget valahol, ha szembe találkozik két darab hatalmas szilikon lufival, amihez bájos pofi is társul… akkor nos minden épeszű gondolat kiszáll a fejéből. Végül is, csak két éve nem láttuk egymást. De azt hiszem talán kicsit meg van sértődve rám, két évvel ezelőtt csak úgy leléceltem Olaszországba, de úgy éreztem, hogy Vegas egyszerűen megfojt. Kellett a levegőváltozás, az egyetem utolsó két évét is ott fejeztem be. Most már hivatásos fényképésznek mondhatom magam, és leginkább azon okból tértem haza mert az egyik amerikai tanárom aki ott tanított elintézte, hogy az egyik helyi újság felvegyen, hétfőn lesz az első munkanapon. Kicsit idegenül hangzik a dolog, remélem nem fogom magam kirúgatni órákkal később, ugyan is az könnyen előfordulhat. Nekem csak a bátyám van, mint család, a szüleink meghaltak mikor még kislány voltam, így mondhatni Brandon nevelt fel, ő nem csak a bátyám, hanem a szüleinket is megtestesíti a szememben. Mindenféleképpen megpróbált életben tartani, amiért egész életemben hálás voltam, nem valami gazdag környékről származunk, így minden falatért meg kellett küzdenünk, sőt mi több sokszor nem éppen legális módon jutott pénzhez, és ma is inkább másoktól lop, minthogy elmenjen rendesen dolgozni. Azt mondja nem ér annyit, és hogy csak kizsebelnének minket, én hiszek neki, engem is megtanított hogyan legyek jó tolvaj. És előfordul hogy még ma is rám jön néha napján, hogy elszedjek egy két dolgot valakitől, van amikor feltűnik az illetőnek, máskor pedig nem. Egy dolgot sikerült az évek alatt megtanulnom, ne vess szemet a bátyád legjobb haverjára mert abból csupán csak baj fog történni. Én bele szerettem, nem tudom mi okból, de már tizenhét éves korom óta rajongok érte. Talán az őrjítően nefelejcskék íriszeiért vagy esetleg a pimasz stílusáért? Nem tudom, de azóta is él bennem ez a rajongás, a második fontos dolog amit megtanultam ezen évek alatt, hogy ha erősen alkoholos állapotba kerülsz ne akarj kettesben maradni a bátyád haverjával, mert annak szex lesz a vége. Szerencsére Brandon erről mit sem tud, mert ha tudna akkor azt hiszem nekem is és Aidan-nek is annyi lenne az fix.
Éppen ekkor érek a házunk kerítése elé amikor valaki erősen bele kapaszkodik a karomba, körmeit elefántcsontszínbe vont bőrömbe marja. Egy pillanat alatt megy fel bennem a pumpa, és mielőtt megfordulnék, már akkor az orrnyergembe kúszik az émelyítően édes parfümjének esszenciája, amitől az ember gyomra felfordul. Erica áll velem szemben, arcára rá van írva, hogy pillanatokon belül a torkomnak fog esni, sötét íriszeiből sugárzik a gyűlölet. Sosem voltunk igazán jóban, valahogy mindig is utált, nem mondom, ez az utálat kölcsönös, bár az okát tényleg nem tudom, tíz éves korra nyúlik vissza a két személyes háborúnk.
- Te ringyó, nem hiszem el, hogy ilyen mélyre voltál képes süllyedni, hogy az egyetlen egy dolgot amiért küzdöttem el kellett rontanod, képes voltál ágyba bújni a férjemmel,- köpi a szavakat az arcomba. Ez a megjegyzés kicsit meglepődve ér, ami lehet az arcomra is ki van írva.
-Mi? Te be vagy állva? Egy ujjal sem érnék hozzá ahhoz a vénemberhez…- kezdek neki magyarázkodni nyugodtan, de azt hiszem a szavak ilyenkor már nem használnak. Keményen csattan tenyere az arcomon, a fejem egy pillanatra hátra bicsaklik, a nyakszirtem begörcsöl a hirtelen beálló fájdalomtól. Egy pillanat alatt vesztem el a fejemet, ledobom a táskámat a vállamról és vissza adom ököllel a pofont, aminek az lesz a vége, hogy pár percen belül egymáson fetrengünk a grafit szürke aszfalton, egyszer ő visz be egy találatot egyszer én, ajkai fel vannak repedve, nekem az egyik szemem alatt violaszínű monokli díszeleg, az ingem félig leszakítva, a szomszédok lassan körbe vesznek minket, a következő percben én kerülök alulra, oldalamat felhorzsolja a talaj, megpróbálom hasba térdelni, és kikeveredni alóla…

Nem azért, de ha az ember haza jön két év után, egyáltalán nem ilyen fogadtatásra számít, én biztosan nem. Kezdve azzal a ténnyel, hogy bassz'ki egyedül kellett haza jönnöm, mert a drágalátos bátyám cseszett ki jönni elém, pedig azt hiszem egy sms igazán sokat mond, és még azt is le írtam, hogy mennyire ér be az a hülye repülő. De nyilván Scottie-nak más dolga van, gondolom szegény ember egóját sikerült megsértenem amikor két évvel ezelőtt leléptem. Igazából nem is tudom mi okból tettem mindezt, rám jött az öt perc, elő szokott fordulni. Majd fogtam pár cuccot, bedobtam egy hátizsákba és már ott se voltam. Imádok fényképezni, mindegy hogy mit de egyszerűen ez a lételemem, ezért kérdés sem volt, hogy ezt fogok tanulni. Viszont tényleg elegem lett ebből a mocskos városból, ezért Olaszországban fejeztem be az egyetem utolsó két évét. Ahol aztán jobban elromlottam, már ha ez egyáltalán lehetséges. Rossz társaságba keveredtem, túl nagy volt a hajtás, és a mellett én aztán imádok szórakozni. Össze akadtam egy olasz fickóval, baromi gazdag a pali, és igazán szexi is volt, és… drogdíler. Miatta sikerült rászoknom az anyagra, először marihuánával kezdtem, igen, és még ma is előszeretettel fogyasztom, de azután nem volt elég, főleg ha a haverokkal partiztunk épp valamelyik menő clubban, Ric, így hívják a srácot, szóval Ric egyre többször adott partidrogot, tablettát nekem, a kedvencem a pillangós volt. És mostanában kezdtem rá szokni…. Illetve eddig életemben egyszer használtam a kokaint. Minden happy volt, meg lett a diplomám is, és eddig eszembe sem jutott haza jönni, míg egyik nap gondoltam egyet és úgy éreztem mivel Ric dúskál a pénzben. Nem tudom, hogy azon okból amivel keresi a napi betevő falatot, vagy inkább a szüleitől csöppent az ölébe, halványlila gőzöm sincs, de az biztos, hogy neki erre a pénzre nincs szüksége. Meg plusz arra a cuccra amit sikerült eltulajdonítanom tőle, ezért szednem kellett a sátorfámat és az egyedüli helyre jöttem a világon, ahol talán nem találhat rám. Lehet, hogy nem is fog keresni, de jobb félni, mint megijedni. Így aztán inkább leléceltem, nem mintha amúgy nagyon megérezné azt a kis pénzt. Viszont én meg gazdagabb lettem, és így legalább a bátyámon is tudok segíteni, már ha ebben az életben még egyszer szóba fog állni velem. Nagyon érzékeny szegény ilyenre, könnyen ki tud néha akadni rám, és a pikánsabb részleteket nem is tudja az életemről, mint hogy már évek óta szerelmes vagyok Aidan-be, vagy ő volt az akivel elvesztettem az ártatlanságomat, azt hiszem ha ezekre rájönne, baromi pipa lenne, még szerencse hogy sosem fog.
Próbálok kikecmeregni ennek a dögnek a tehén súlya alól, miközben egyfolytában csak azt hajkurászta, hogy én bizony össze feküdtem a férjével. Nem tudom miért alacsonyt le mindenkit a maga szintjére, mert az lehet, hogy ő megelégszik az alappal, de azért ha a látszat csal is azért nem mindenkinek nyitom szét a lábaimat. Bár eddig is a bögyömben volt, egyszer kétszer már sikerült hajba kapnunk, viszont még nem láttam el a baját. Azt hiszem itt az ideje, és szépen meg is fogom tenni, hangosan felszisszenek mikor felhorzsolódik a bőröm, de azért sikerül keményen a hajába markolnom és azt hiszem az arcát is lemarnom vörös körmeimmel. Ezt neked ribanc. Ekkor valaki lerángatja rólam, Aidan, az én hősöm, csillogó szemekkel bámulom ahogy segít nekem felülni, fájdalomtól nyöszörögve dőlök izmos hasfalának.
-Aidan,- suttogom halkan, bájos mosoly ül ki az arcomra, de görcsbe rándul a monoklitól.
-Veled meg mi történt, te jó ég…. - nézem elkerekedett szemekkel bekötött kezét és… vállát.
-Öhm, fáj az oldalam, meg az arcom,- nyögöm halkan ahogy épp karjába kapaszkodva nagy nehezen feltápászkodom, kockás ingem félig leszaggatva róla,- de jól leszek amint elkapom ezt a picsát,- sziszegem mérgesen amint sikerül talpon lennem és már indulnék is, hogy elkapjam, még utol érhetem.

Elég izgalmasan telt az elmúlt két évem, habár Olaszország egyszerűen gyönyörű, imádtam minden egyes centiméterét és a kaják, kérlek szépen az amcsik nem tudnak főzni, minket csak a pizza és a hamburger éltet, de az olaszok apám, azok, úgy főznek, hogy megnyalod, mind a tíz ujjadat. Azt hiszem az adrenalinfüggőségemet a bátyámtól örökölhettem, ha bár neki baromira nem tetszik, hogy ilyen vagyok, de kit érdekel? És erről a szokásomról Európában sem tudtam leszokni, ott is versenyeztem amikor csak tudtam. Tisztán emlékszem még a pillanatra mikor megismerkedtem azzal a barommal. Egymás ellen versenyeztünk, és olyan pökhendi pöcsfej volt, hogy megakartam mutatni neki, hogy egy nő is legyőzheti, azt hiszem ő ugyan ezen a véleményen volt és szarrá akart alázni. Igazából egyikünknek sem jött be a terve, mert annyira belelovaltuk magunkat a játékba, hogy karamboloztunk, a kocsim orrát totálisan tönkre tettem. Ha lett volna egy pillanatom rá, még meg is sirattam volna, nem mintha olyan sokba került volna… valakitől kölcsönvettem, de a szép kocsikat nem bántjuk, ez egy alapszabály, főleg az olyan szépségeket, mint amikor akkor futottam. Az lett a vége, hogy szépen összevesztünk majdnem kikapartam a szemét, azt hittem soha a büdös életben nem látom. De nem így történt, majdnem minden buliban sikerült össze futnom vele, az is előfordult, egyre többször hogy kipróbáltam egyes drogot, most meg már a kokainra is kezdek rászokni. Idő közben rájöttem arra, hogy kurva gazdag fickó, illetve ha megpattintok tőle egy kis cuccot, na meg zsét, hát nem fog neki hiányozni, hiszen annyi van neki. Nem volt nehéz dolgom, mint a legtöbb férfi, ő is a farkával gondolkodik, így aztán csak el kellett csábítanom, majd benyugtatóznom és már ki is dőlt. A megfelelő pillanatban leléceltem, és épp, hogy belépek az utcába ahol lakom, és ahol két éve nem voltam, egy idióta szociopata luvnya akar nekem esni, még ha igaza lenne…
Két éve nem láttam Aidan-t és ebben a pillanatban olyan mintha két éve szomjaznám a vizet, két éve nem tudtam a szervezetemnek adni, mintha eddig ki lett volna tikkadva.
-Még mindig olyan lehengerlő a mosolyod,- mondom neki oldalra billentett fejjel, ahogy fixirozom az arcát, akkor sem fogom annyiban hagyni, tudni akarom, hogy a bátyám haverja miért néz ki úgy mint egy hadi rokkant. Nem mintha bármiféle közöm vagy jogom lenne hozzá, de attól még tudni akarom, na. Ilyen vagyok totálisan logikátlan nőszemély vagyok, és az is voltam mindig, sose gondolkodok előre nagyon öt percnél. Így volt az, hogy neki adtam a szűzeségemet is, és egyáltalán nem bánom.
Már épp indulnék a dög után mikor Aidan elkapja a kezemet és vissza ránt, magamban elmormolok egy káromkodást, nem baj, úgy is vissza adom még neki az egyszer biztos…
-Szerinted én tudom?!-sziszegem mérgesen ahogy szikrázó akvamarin íriszeimet az övébe fúrom,- nem tudom, csak nekem esett az a… az az akármi azzal a dumával, hogy összefeküdtem a férjével, pedig basszus, két évig még csak a földrészen sem voltam. - mondom neki olyan hangon mint akiben még túl buzog a tettvágy, de azt is tudom, hogy nem fogja hagyni, hogy utána menjek, így inkább felkapom a táskámat és a bejárati ajtóhoz batyogok, Elő halászom a kulcsaimat, és remélem, hogy az az idióta Brandon nem cserélte le a zárt. De mielőtt benyitnék, gyorsan megfordulok, így pont a férfinek ütközöm, látom, hogy sehol egy lélek az utcán.
-Tudod… - hajolok köze ajkaihoz,- nagyon nagyon hiányoztál,- lehelem forró lehelettel, ajkaim épp, hogy érintik az övét, de nem csókolom meg vagy ilyesmi. Benyitok a házba, ledobom a táskámat valahova, majd elindulok a konyha felé.

Én sosem szerettem kakaskodni, mármint ha megtámadnak értelemszerűen nem hagyom magam és vissza is adom azt amit kapok. Mint például ez is. Igazán meglepetésként ér, hogy két év után haza jövök, és be sem teszem a lábam az utcába, az a hibbant tyúk máris nekem ront, és meg akar verni, ráadásul olyanért amit nem is követtem el. Bassz'ki még ha lett volna oka, még ha valójában megtettem volna, de most nem. Habár nem mindenki nézi ki belőle, azért megválogatom azt, hogy kit engedek be a lábam közé és és ki az akit nem. Sőt, mi több, eddig a nagy szám ellenére is csak egyetlen egy férfit engedtem oda, szóval vitatkozhatnánk arról, hogy ki a nagyobb céda, ő vagy én. Nem mintha arról a bizonyos férfiről bárki is tudna a legjobb barátnőmön kívül, de ő hallgat mint a sír. Ugyan is a fickóba már szerelmes vagyok pár éve… illetve jó pár éve, és a bátyám haverja. Igen, valóban az, tehát a helyzet elég fura úgy ahogy van, és ha a drágalátos bátyám, aki most nem is tudom hol lehet vagy mit csinálhat, szóval most ő biztos valami nagyon fontos dolgát végzi, és ha rá jönne erre, akkor tuti, hogy megölne engem is és Aidan-t is, még szerencse, hogy mindketten remekül értünk a titoktartáshoz nem?
Ha Aidan utána engedne, hát biztos, hogy nem a háta mögött fizettetném meg vele amit tett velem az a mocsok dög, ha nem a szemeibe nézve, sőt még szemközt is köpnék. De az elmúlt két évben nem csak én változtam, hanem ő is változott, és nem tudom, hogy előnyére, vagy hátrányára, bár ez a parancsolgatás über szexi, a szadista férfiak mindig is a gyengéim voltak. Viszont ebben a pillanatban nem tetszik, hogy nem enged ki egyenlíteni a számlámat, pár perc elteltével viszont én is be vallom magamnak, hogy így lesz a legjobb, legalábbis az oldalamnak és az arcomnak biztosan.
-Nem is akarnék változni,- jegyzem meg vigyorogva. Külsőleg lehet, hogy nem változtam, és talán belsőleg sem, azon kívül, ha a tudomására jutna, hogy mit tettem, biztosan leülne velem dumálni arról, hogy mégis hol és mikor ment el az eszem, és nem, itt nem arra gondolok, hogy elkezdtem drogozni, hanem, hogy képes voltam elcsórni a pénzt egy olasz dílertől. De anyukám, annak a faszkalapnak igazán nincs szüksége rá, ugyan is ahonnan ezt kölcsön vettem, ott akad még dögivel. Szerintem fel sem tűnt neki, hogy pár apróval kevesebb van nála, mert igen, ez csupán apró Ricnek…
-Igen is, apuci,- bököm ki neki pajkosan csillámló íriszekkel, de mielőtt beengedném magunkat az ajtón megtorpanok és hangját hallva nyelvem játékosan végig szalad alsó ajkamon mielőtt válaszolnék,- Tényleg? És miket gondoltál rólam?- utam egyenesen a konyha felé vezet, hallom Aidan lépteiből, hogy követ, elkezdek kutakodni a szekrények között. Azt hiszem valahol erre volt egy elsősegélydoboz, ha a bátyám nem csinált vele valamit, oké arra nem is akarok gondolni, hogy mi lenne az amire felhasználta volna, mert hirtelen hányni támad kedvem, és most semmi kedvem a wc-kagyló felett görnyedni.
-Hát…. Persze,- motyogom miközben még mindig azt az átkozott dobozt kutatom, aztán talán a harmadikban meg is találom,- besokkaltam ettől a várostól, Scottitól, egyszerűen az őrületbe kergetett,- felelem szem forgatva, majd felkapom a dobozt és a konyhapultra teszem,- leléptem Olaszországba egy időre… de apukám inkább mutasd meg milyen jó doki bácsi lennél és tessék ápolni,- vigyorodom el ahogy felpattanok a pult tetejére.

Hát amikor hazajöttem egyáltalán nem erre a fogadtatásra számítottam, arra biztosan nem, hogy be se lépve abba az utcába ahol felnőttem, valami, őrült, hibbant tyúk nekem támadjon és olyat állítson amit nem követtem el. Még ha nem is ért volna hozzám egy ujjal sem, akkor leszartam volna, nem szeretem ha olyanok taperolnak akiknek nem engedtem meg, pláne ha nők és főleg ha olyan szándékkal teszik, mint ez az üresfejű liba is. Amúgy is jobban érzem magam a férfiak között, szerintem az egy kezemen megtudom számolni barátnőim névsorát, vagyis Fleur az egyetlen akit barátnőmnek, a legjobbnak mondhatok, a többi csaj csak haver akivel jókat bulizgatok, de igazából srácok között érzem jól magam, lehet a bátyám miatt.
-Hé először is, ő támadt nekem, szó szerint, szerinted hagynom kéne, hogy szét verjen? Csak megakartam védeni magam, tudod ezt túlélő ösztönnek hívják, szerintem te sem csak ültél volna ott.- vágom oda neki kicsit ellenségesebben, mint szerettem volna. Ebben a pillanatban valahogy nem érzem magam hibásnak, nem tudom, hogy kellene-e, de nem érzem annak. Főleg, hogy azon kívül nem tettem semmit, hogy csupán megakartam védeni magam, ami nem jött ki valami jól, és talán annak is fent áll a veszélye, hogy ha Aidan nem jelenik meg a megfelelő pillanatban ennél csúnyábban is végezhettem volna, az én hősöm…
Arcomon barackvirágszínű pír fut végig ujja mentén ahol megérint talán egy apró sóhaj is kicsúszna ajkaim közül. Már évek óta szerelmes vagyok belé, rajongok érte, azt hiszem, és tudom, hogy ő ezt nem tudja, mégis tudom, hogy nem szabadna, nem lett volna szabad a bátyám haverjával össze feküdni, nem mintha bármikor érdekelt volna, hogy mit akar Scottie, mindig is a saját fejem után mentem. Ha vissza fordíthatnám az idő kerekét akkor is így tennék, hiszen azért nem sok lány mondhatja el magáról azt, hogy első szerelmével veszti el a szűzességét, az mindegy, hogy viszonzatlan-e vagy sem. Igazából ködös az amit iránta érzek, egyszerre vagyok szerelmes belé, és gondolok úgy rá, mint a bátyámra, lehet ez is a bátyám hibája, nem engedett egy férfit sem a közelembe. Ha valaki csak rám pillantott elüldözte, vagy megfenyegette, nem is értem hogy nem vette észre a dolgot, vagy ő túl vak, vagy mi vagyunk túl jók a titkolozásban.
-De szeretném tudni, mit gondoltál rólam….?- vonom fel az egyik szemöldökömet ahogyan egy kósza, méz szőke fürtöt kisimítok az arcomból. És igen azzal is tisztában vagyok, hogy ha Scottie tudomásra jutna valaha az ami kettőnk között történt, történik, akkor bizony nagy az esélye, hogy Aidan-t kiherélné, engem meg valami világvégén található zárdába száműzne. Nos, azt hiszem a fickónak szüksége van a heréire, és nekem nincs kedvem lepattanni egy olyan helyre, így azt hiszem a bátyám soha az életbe nem jön rá, legalábbis tőlünk nem tudja meg, más meg ugye nem is nagyon tud róla, így a mi kis mocskos titkunk marad.
-Szigorú??? Hallod egy srác karját képes volt eltörni csak mert megjegyezte, hogy jó seggem van és el akart hívni randira, a haverjain kívül két méteres körzeten belül nem tartózkodhat mellettem olyan akinek van farka, szerintem ő az aki túldrámázza a dolgot, nem én.- bököm ki, majd sejthettem volna, hogy előbb utóbb szóba kerül Európa is, és azt hiszem valami hihető hazugsággal kell elő állnom, szerintem Aidan sem dicsérne meg ha megtudná, hogy kitől loptam és miket.
-I… igen volt rá, és ja valóban nem az….- motyogom az orrom alatt és nagyon remélem, hogy nem kezd el faggatózni nekem, nem hinném, hogy a gyönyörű szemei közé tudnék hazudni, neki nem így csak abban reménykedhetem, hogy nem teszi ezt. Arcom összerándul ahogyan a vattadarabot a horzsolásaimhoz érinti, talán még fel is szisszenek, de nem fogok jajjgatni és sipákolni mint valami plázacica, nem olyan vagyok.
Mikor megszólal gondolkodás nélkül veszem le a trikómat, nem vagyok szégyenlős, és nem előtte, látott már meztelenül egy párszor, oldalra billentett fejjel bámulom őt, miközben ő megtisztít.
-Köszönöm, hogy itt vagy, mindig a megfelelő pillanatban érkezel, hogy megments…. - bököm ki hirtelen, majd nem bírok ellenállni a kényszernek, ujjaimat a tarkójára simítom és ajkaimat az övére nyomom.