Munkájánál már csak a gyorsaságot, az autókat és az éjszakai vérpezsdítő életet szereti jobban amiből bőszen ki is veszi részét amikor csak alkalma nyílik rá. Utál belegondolni abba, hogy mi minden történhet vele ha megtalálják őt Tommy és az apja emberei. Egy-két hete - nem igazán szeret rá gondolni - megkísérelt egy gyilkosságot, aminek szerencsére csak kórház lett a vége. Nem akarta ő megölni a férfit, egyszerűen védte saját magát, ennek az lett a vége, hogy minden mozdulatát figyeli a maffia. Nem bíznak már úgy benne mint annak előtte noha tisztában van azzal, hogy eddig se volt felhőtlen a közötte és Tommy apja között kialakult kapcsolat. Nem szívesen töltötte velük az idejét, és úgy kellett azt is kikönyörögnie, hogy legalább a munkáját had csinálja kénye kedve szerint nem pedig úgy ahogy ők fütyülnek neki, mint egy kutyának. Viszont abban az esetben ha szükség van rá, akkor ugrik.
Ez volt az alapvető megállapodás közötte és a maffia vezér között, most viszont minden megváltozott. Azzal, hogy meglőtte a fiát és az a kórházban kötött ki, a saját és ismerősei testi épségét kockáztatta. De akkor ezt látta a legjobbnak. Nem akar ő annak a bolondnak a felesége lenni, még ha pisztolyt is fogna a fejéhez. Nem lesz a kutyája, nem fog neki dorombolni mint egy macska amikor utálja, és nem tudja elviselni. Utálja ha idomítják és náluk ez nem megy másként... ott mindig mindenkinek a kedvébe kell járni.
Nem véletlen, hogy fejét kiszellőztetésképpen sétálgat a többi nevező és feltuningolt jármű között.
Egyszerű kopott kék farmerja, metálosan csillogó felsője és bőrdzsekije teljesen egyszerűnek és hétköznapinak hat a megannyi, mellét és hosszú combját mutogató maca között. Ő maga is megmutathatná, hogy mije van, de egyszerűen nem akar feltűnést kelteni és nagy valószínűséggel így nehezebben fognak ráismerni Tommy emberei. Hosszú szőke, hullámos haja egyszerű féllófarokban kötve verdesi a hátát miközben odacsattog a mélybordóra festett Camarojához. Valamiféle álca mindig kell, és nem engedheti meg magának, hogy a jól ismert fekete kocsit felismerjék. Így nem csak a színét de a rendszámát és a felniket is lecseréltette. Legalább ezzel mentse ami menthető.
Alig húsz perc elteltével már a piros lámpánál izzítja a kerekeket, a motor hangosan bőg alatta akárcsak egy felbőszült bika. Soha nem szerette a finoman doromboló járműveket, unalmasak. Neki kell a hang, az erő.
Fekete szemeit egy pillanatra leveszi a lámpáról ahogy a mellette ácsorgó Mustang felé les. Sötétített ablakoknak hála nem látja tisztán a férfi arcát, de kíváncsi arra, hogy mire képes. Nem sűrűn látja ezen a terepen, bár nem kell mondani, ő se az a személy aki a nap huszonnégy óráját itt tölti. Nem egy kellemes társaság, most viszont kikapcsolódásnak jó. Az pedig külön élvezet, hogy kocsik között kell majd szlalomozni nagy tömegben megkockáztatva azt, hogy még a rendőrök is a nyomukba szegődnek.
A lámpa lassan sárgára vált, ő pedig már padlógázzal ki is lő amint felvillan az élénkzöld szín.

Heaven nem mondható kifejezetten idegbajosnak teremtésnek ennek ellenére mégis képes olyan hisztérikus rohamokat kapni, hogy arra tényleg csak nagyon kevesen képesek. Viszont ilyen esetben tényleg megadták a kezdő lökést arra, hogy ezt váltsák ki belőle. Tehát mindig nyomós oka van a kiborulásainak.
Viszont ha az idegbaj azon részére gondolunk, hogy mennyire stresszes az élete, mennyire kap szívrohamot egy-egy megpróbáltatástól, akkor nyugodtan lehet állítani, hogy semmire. Az élet eddig akárhányszor megleckéztette, ő vigyorogva csapott vissza neki. Minden vizsgára rettegve ment be, de már csak a gondolattól, hogy mi lesz akkor azokban a pár percekben, órákban. Nem a következménytől félt, hogy talán megbukik. Inkább attól, hogy hogy néznek majd rá a tanárok, mennyire fogja leégetni őket vagy magát. Arra, hogy mi lesz ha nem sikerül, nem is szeretett gondolni, mert az tényleg olyan stresszhelyzetet teremtett volna, hogy remegve, zokogva állt volna a bizottság elé.
A jelen helyzet pedig bár nem vizsga, mégis szinte tombol az ereiben a vér, lüktet a füle és a torkában a gyomra. Viszont ez inkább az adrenalin és a helyzet szerelmese idegesség. Mikor úgy lő ki az autó, hogy szinte eltudja képzelni, hogy szabadon száll mint egy szabad madár. Erre van neki szüksége! Szabadságra. És csak akkor akar megállapodni valaki mellett, ha úgy érzi, hogy készen áll rá, az adott személy megtudja adni neki a kellő szabadságot, és együtt szárnyalhatnak.
Ezt viszont Tommy nem tudja biztosítani és már csak, ha abból indulunk ki, hogy emellett nem is szereti a férfit, felesleges a többiekben azon gondolkodni, hogy mi lenne, ha?
Az ablak teljesen le van húzva, így az a több mint százhatvan kilométer per órás száguldás többször is kirántja az ablakon egy-egy hosszú, szőke hajtincsét. Széles vigyora akkor is ottmarad az arcán, mikor a férfi megelőzi. Megtanulta már Sebtől és Domtól, hogy nem az elején kell kiadni a kocsi erejét és a magad adrenalinfeleslegedet, hanem a végén mikor a másik már azt hiszi, hogy nincs több szusz az adott ellenfélben. Viszont ehhez folyamatosan tartani kell a lépést, néhány méterrel lemaradva utána, hogy még csak véletlenül se veszítsük szem elől vagy nehogy túl nagy előnyre tegyen szert.
- Mutasd meg drágám, hogy mit tudsz! - nem tudni, hogy a kocsinak beszél vagy épp az ellenfelének akit a következő kanyarnál megelőz, majd kidobva a kocsi farát, újult erővel és gyorsasággal vág neki a következő kanyarnak. Ezt mindketten kénytelenek kisebb szögben bevenni, mivel gyakorlatilag egy vékonyabb utcarészről van szó ami egy irányú.
Sötét tekintetét a visszapillantóra tapasztja, hogy követi-e őt a férfi. Ügyes, annak ellenére, hogy már az elején figyelmeztették, nem sok ilyenen vett még részt.

Megszokta már, hogy Tommy és az apja emberei mindenhol ott vannak. Nem meglepő, hogy ott ahol annak előtte rengeteg barátja volt, most nincs senki.. mármint nem foglalkozik senkivel, nem megy oda senkihez, hogy azokkal beszélgessen. Félti őket, fél attól, hogy valami hülyeségbe és veszélyesbe keveri őket. Jobb szeret egyedül lenni, mikor kikapcsolódásra vágyik. Nem kívánja senki halálát a magáén kívül... na jó még ez is durva dolog tud lenni. Fáj neki az esetleges veszélye annak, hogy rajta múlhatnak emberi életek.
Viszont a mostani adrenalinra meglepően nagy szüksége van. Szüksége van arra, hogy kikapcsolódjon, hogy legyen valami ami eltereli a figyelmét összességben mindenről. Kell a szél, hogy kiszellőztesse az agyát, hogy egy pillanatra ne gondolkozzon semmin. Se azon, hogy mi történhetett volna ha...? Vagy, hogy mi történik majd most, hogy ha...?
Egyszerűen csak arra vágyik, hogy legyen végre vége mindennek. Legyen vége a maffia családnak, hogy kapja el őket valaki aki jól megleckézteti. Legyen vége ennek az életnek és térjen vissza a sajátja. Azt, amit annak idején annyira szeretett. Az éjszakákba nyúló beszélgetések a barátokkal, sörözés, együtt dolgozás, szórakozás. Most ezek az idők elmúltak, már csak a töménytelen rettegés maradt amit nem tud megszokni. Teljesen egyedül, magányosan.
Mikor a sikátorba befordul és a fekete Mustang eléri őt, akaratlanul is átpillant a másik kocsi utasterébe, hogy láthassa, ki is az illető...
A vér pillanatok alatt meghűl benne. Ismeri. És ha ő ismeri, akkor nyilván már Tommy emberei is tudnak róla, hisz azok mindenhol ott vannak, mindig képben vannak mindennel ha akarja az ember ha nem.
Ijedt tekintete beszédes lehet, s rögtön a fékre vágja rá a lábát. A kocsi kerekei szinte ordítanak és füstölnek, ahogy kétszázról igyekszik nullára redukálni gyorsaságát. A kerekek kipördülnek, az aszfaltot felmarják miközben felszalad a padkára ami dob egyet a járművön, s az rögtön a sikátor egyik téglafalában áll meg. A kocsi oldalát veri oda a lendület és most az először nem arra gondol a szőkeségünk, hogy "Szegény kocsit már megint viheti szerelőhöz", hanem továbbá az, hogy az lenne a legjobb, ha most itt hagyná és addig eltűnne innen amíg valaki meg nem jelenik.
Na hát ha valaki, akkor Théo halálát nem kívánja.
Elkerekedett szemekkel markolja a kormányt, majd dől hátra ezzel fejét a bőr támlának vetve miközben ujjai a szőke tincsei közé túrnak...