Megint bebizonyosodott, hogy Dam nélkül kurvára életképtelen vagyok. Meg a kocsija nélkül is. Jól kezdődik az ideköltözésünk, hogy már az első pár napban eltévedek ha gyalog és egyedül kell hazatalálnom. De Damet nem hívom fel, szerencsétlennek nézne, ami végülis igaz is, de elég ha ezt csak én tudom. Az az egy biztos, hogy egy még Vegas. Vagy nem. Passz. Basszus, majd belefutok valami szervkereskedő brigádba akik eladják a veséimet, vagy valami szexrabszolgákat futtató csoportba akik eladnak pár dollárért. Fiatal vagyok én még az ilyesféle dolgokhoz. Idegen embereket azért nem kérdeztem meg először, mert nem jutott eszembe hogy hol lakunk...fogunk lakni. Most az se érdekel ha Damien meg fog ölni, csak haza akarok már jutni.
Soha többet nem indulok el egyedül kaját venni, aztán várost nézni, mert ez lesz a vége. Eltévedés és tanácstalanság, kétségbeesés és pánik. Miután mégis eszembe jutott a cím, megkérdeztem pár szimpatikus kinézetű öreglányt, akik útba is igazítottak, így boldogan süvítve az emberek között indultam el immáron a jó irányba. Nekimentem kb mindenkinek de ez se érdekelt, örültem annak hogy végre hazatalálok, már ha nem vert át a nyugdíjasklub. Semmi se állhatott az utamba, kivéve az ismerős arc amit megpillantottam a tömegben. Megtorpantam, tátott szájjal pislogtam miközben a rágó a számból szépen lassan a földre esett. Aztán gyorsan befordultam balra, elbújtam két ház között és onnan lestem az illetőt. A pánik újra eluralkodott rajtam, ami érhető ha meglátjuk az egyik bátyánkat akivel egy éve nem találkoztunk, azt se tudtuk hogy hol él, egyáltalán él-e még, és sose hívtuk fel. Nem mintha utálnám Dest, de na...volt fontosabb dolgom is a családomnál.
Szóval ha hirtelen elkezdek rohanni a semmibe, az feltünő...ha zacskót húzok a fejemre, az is feltünő...itt maradni nem tudok mert valahol itt ugat egy dög, szóval ez se jó...ha sokat kések Dam tényleg megöl...mindenhogyan rosszul járok. Minek van itt? Miért nem az Alpokban van vagy nemtudom.
Nagy levegőt véve léptem újra az emberek közé lehajtott fejjel, és amilyen szerencsém volt pont abba ütköztem bele akit elakartam kerülni. Meglepettséget színlelve néztem fel rá, és erőltetetten elmosolyodtam.
- Des! - Mintha most pillantottam volna meg és nem bámultam volna öt percen keresztül az imént. - Szevasz! - Mindegy már, elszúrtam, ez a vég és ennél rosszabb már úgyse jöhet. A nyakába borultam hogy megszorongathassam, pedig egyáltalán nem örülök ennek az egésznek, jól megvoltam anélkül hogy láttam volna a pofiját. Ha majd jönnek a kérdések majd rögtönzök. Asszem. - Mit a faszt csinálsz itt? - Kedves kérdésekből ötös.

A szüleim azt se tudják melyik államban élek, kivel és miért, és a tesókkal se osztottam meg soha az ilyen személyes infóimat. Minek? Hogy elmondják utána anyáméknak? Meg amúgy se kötelességem beszámolni nekik, és tökéletesen jól megvoltam a kapcsolattartás nélkül is. Ők is élik az életüket ahogyan én is.
Ha választanom kéne hogy kivel fussak össze, Desmondot mondanám mert vele jöttem ki mindig is a legjobban, ő a legnormálisabb, nem olyan debil mint a többiek. Feltettem azt a kérdést, amit pont nem akarok hogy ő tegyen fel nekem, de semmi más nem jutott eszembe.
- Aha, jogom van tudni nem? - Nem ölelt vissza, nem bántam, de azért ahogy lépett egyet hátra...mintha leprás lennék pff. Mindegy. - Na! - Elégedetlenkedtem a rángatásra miközben csapkodni kezdtem a kezét amivel fogott. Keresztül jutottunk a tömegen én meg morcosan néztem Dest. - Én kérdeztem előbb... - Megvontam a vállamat aztán körbenéztem, pont az ellenkező irányba rángatott el. Úgyse hagy addig békén amíg én el nem mondom először hogy mivan velem, bár azt kétlem hogy annyira izgatná. Semmi köze hozzá. Na rögtönözzünk valami szép hazugságot a tesókának. - Hát őő...nem fogok mindent részletezni, de itt voltam egész végig Nevadában, és pár napja költöztem ide a...nőmmel meg..két haverommal. - Szembrebbenés nélkül hazudtam a képébe, de sose fogom elmondani neki hogy nem nőm van, hanem Dam aki bérgyilkos és már két éve együtt vagyok vele. - És most te jössz, mit keresel itt? Máshol elfogytak a nők? - Vigyorogva megpaskoltam az arcát, majd előkaptam a mobilomat hogy megnézzem mennyi az idő. Már csak Booker, Delly és anyáék hiányoznak, aztán együtt lesz a kiccsalád és boldogság, buli meg minden. - A többiek is itt vannak? Remélem nem. Ha idehoztál mindenkit Torontóba költözöm.. - Meg a lószart, de biztos hogy nem maradnék itt...nem lenne nyugtom tőlük.

Ha most nem botlunk egymásba, akkor nemtudom, hogy mikor találkoztunk volna, talán sosem, vagy csak egyikőnk temetésén. Durva, de igaz. Én nem kerestem volna, persze sose felejtettem el egyik családtagomat sem, de jó volt a békesség, hogy nem kell látnom az arcukat, elég nekem egy valakié.
Halkan felnevettem a megjegyzésén, és megcsóváltam a fejemet. - Úgy látom még mindig nincs négy diplomád, ha most is úgy gondolod hogyha valami nem sikerül elsőre, vagy nem megy akkor azt bunyóval megoldhatod meg veréssel. Gratula, nagyfiú. Nem ijedek meg tőled. - Meg is tapsolnám, de nincs kedvem hozzá. Sose értettem ezt, mármint persze akkor jó az erőszak ha valaki engem véd meg, de ezen kívül...inkább gáz. Destől meg tényleg nem ijedek meg, hozzá vagyok szokva az ilyesmihez. - Ez az igazság, akár hiszed akár nem. Ha hazudnék akkor valami sokkal jobb sztorit találnék ki, mint például hogy megnyertem a lottót, vagy végigdugtam a várost, esetleg szereztem egy sportkocsit. Nem értem miért nem hiszel nekem, igaz amit mondtam. Mi okom lenne hazudni? - Mosolyogtam rá kedvesen. Semmi köze ahhoz hogy mit csinálok, ezért nincs is bűntudatom amiatt hogy hazudok neki. Neki is vannak titkai, ez biztos, csakhogy engem nem érdelnek az ő dolgai. Ha kell szerzek valami csajt, és úgy állítom be mintha a barátnőm lenne, de nem hinném hogy fogunk még találkozni. Az kéne még nekem.
- És milyen munka? Valami izgalmas? - Remélem van olyan izgalmas hogy egy nap alatt véget is ér és továbbáll valami másik városba. - Nem gondolom. Tudtak róla, hogy eljövök, látták mikor összepakolok, nem szó nélkül jöttem el. És nem menekülök, csak elkezdtem a saját életemet élni, ahogyan ti is, és ebbe ők nem tartoznak bele. Attól még hogy nem keresem őket nem menekülök, csak felnőttem. A mi szüleink pedig beteg emberek, ne csodáld hogy nem maradtam ott velük. Én ott voltam amikor ti nem, elég is volt ennyi belőlük. Ha te ezt menekülésnek hiszed akkor sajnálom. Nem akarom a múltamat belevonni a mostani életembe, vagyis titeket, és amúgy se kötelező évente összeröffennünk, mindenki csinálja a dolgát és ennyi. - Kicsit dühít, hogy ezt mondja, de egyszer majd csak megérti, hogy mit miért csinálok és csináltam. Választottam az idióta szüleim és Dam közt, és jól döntöttem, a lehető legjobban.

- Úgy értettem hogyha van egy pár diplomád akkor gyűjtöttél egy kis észt, és rájöttél hogy a verekedés nem old meg semmit, az a béna szerencsétleneknek való akik nem tudnak rendesen szavakkal érvelni. - Kivétel Dam, ő verekedhet mert neki jól áll. - Rá lehet, de már elmondtam mindent. - Sose voltam hazudós, legalábbis amíg nem kezdtem el gimibe járni, ezért se értem ezt a nagy bizalmatlanságot. Azt meg úgyse fogja megérteni, hogy a bunyó csak legvégső esetben megoldás, és ezt nem azért mondom mert én nem tudok verekedni hanem mert igaz. Sokkal jobban meg lehet valakit alázni szavakkal, mint azzal hogy beverjük az orrát. Az begyógyul pár nap alatt, vagy hét alatt, de ha vérig van sértve vagy ilyesmi az örökre megmarad.
- Értsd már meg végre, hogy így van, igaz amiket mondtam. Mit mondjak még? Részletesen írjam le, hogy hogy néznek ki? Nem is értem miért magyarázkodok neked, semmi közöd az életemhez, de idegesít hogy nem érted meg. Jézusom... - Újra nevetni kezdtem, hogy gondolhatja ezeket komolyan? - Nyugi, nem drogozok, nem vagyok alkoholista és nem futtatok senkit sem. Azért jöttünk ide mert közel volt a város, itt van a legtöbb minden és a legtöbb lehetőség is. Államot váltani hülyeség lett volna. - Ez hihető szerintem, még akkor is ha távol áll a valóságtól, ami az hogy én menekültem ide Damtől, miután láttam nála a képeket amin...szóval amin rajta volt hogy megcsaltam. Ha Des tudná az igazat nem értené meg, talán el se fogadná hogy nem lánnyal vagyok. Én örülnék neki a legjobban ha mindenkinek szabadon elmesélhetnék mindent, de ez lehetetlen, az élet nem ilyen egyszerű. Anyámék meg jönnének azzal, hogy a pokolra jutok.
- Ahj...jó. Aztán nehogy seggbe lőjön valaki. - Hát engem már lőttek seggbe csak kicsit más értelemben. Istenem ha tudná...áh. Amúgy meg nem lenne jó ha seggbe lőnék, mármint rendesen golyóval...izé pisztoly golyóval, mert én ugyanúgy bírom mint eddig annak ellenére is hogy nem örülök ennek a nagy találkozónak.
- Te hol élsz? Édes egyetlen tesókám, nem tizennyolc vagyok hanem húsz. Nem ők felelnek értem, ha lecsuknak sem értesítik őket, felnőtt vagyok, semmi közük hozzám. Nem veszik őket elő, legalábbis itt nem, lehet hogy más államban igen de itt nem. Minek kellett volna megmondanom? Hogy bármikor beállíthassanak és zaklathassanak? Kösz de nem. Akkor is én voltam a legtöbbet otthon amíg mind a négyen ott voltunk. Des, ez már paranoia, de komolyan. Attól még hogy más bűnözőkkel találkozol, nem mindenki az a világon. Semmit se fosztottam ki, úszómester vagyok abból élek. - Oda kellett volna kiabálnom hogy férfiprostituált és aztán spuri. Vicces lenne. Dam is szokott pénzt adni, hiszen neki több van de nekem is van munkám, én is dolgozom nem akarok eltartott lenni phejj.
Lassan elindultam előre, elég az ácsorgásból, de közben néztem Dest hogy tudja nem lelépni akarok, csak kicsit haladni. - Tudod azt hittem hogy Bookerrel és Dellyvel lesznek ilyen beszélgetéseim ha találkozom velük, aztán meg végül pont azzal kezdek szarba lenni, akit a legjobban bírtam.. - Szomorúan sóhajtottam egyet, semmi kedvem veszekedni, de ha tovább értetlenkedik akkor felőlem folytathatjuk ebben az irányban a beszélgetést.

Nemtudom, hogy Des mikor lett ilyen, az is lehet hogy mindig is ilyen volt, csak nem vettem észre mert egyfolytában vele lógtam és úgy nem tűnt fel. De most zavaró, öt perce találkoztunk és körübelül egy kedves szót se váltottunk egymással. Nem mintha hatalmas szükségem lenne rá, de ennek így nem sok értelme van.
- A zsaruskodás az más, ott persze hogy kell verekedni. Mindegy, olyan mintha a falnak beszélnék. - Milyen széles az ismeretségi köröm, van benne bérgyilkos, rendőr meg minden. A két véglet. De Des tényleg nem érti amit mondok, ha rendőrködik akkor érthető a bunyó, de én nem vagyok valami idióta bűnöző akinek rögtön neki kell ugrani meg fenyegetőzni.
- Oké, de ez volt az egyetlen történet. Ezt se volt kötelességem elmondani mert nem tartozik rád, de tudod hogy én milyen kedves vagyok. Ahj, rendben...elmondom hogy miért jöttem ide valójában. - Drámai sóhaj, a lehető legkomolyabban néztem a bátyóra, felkészülve az igazat mondáshoz. - Valójában génmanipulált egerekkel kereskedek az egész államban, de ez a központom, egy konkrét hadsereg dolgozik a rágcsálókon, hogy kísérletekkel kitenyésszék a szuper egereket, akik később majd világuralomra törhetnek, és klónozással szaporítjuk őket. Ezen kívül titkon sorozatgyilkos vagyok, pedofil és most is kislányok után kutatok az utcán. - Mivel már kezdtem kiesni a komoly arckifejezés megtartásából, elfordítottam a fejemet pár pillanatra amíg sikerült elérnem hogy ne röhögjem el magam. Nem kéne rendőrnek lennie, teljesen elveszi az eszét és mindenkiből azt fogja kinézni, hogy valami bűnt követnek el éppen. Én meg teljesen ártatlan vagyok, sose csináltam semmi rosszat vagy törvénybe ütközőt. Jó, hugyoztam már közterületen kétszer. Wáó, húsz év magánzárkában!
- Hivatalosan nagykorú vagyok és ez a lényeg, a többi nem számít. Hiába isteníted őket, engem nem érdekelnek. Elküldték Bookert a halál faszára, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy hiányozna nekik. Úgy mondod ezeket, mintha annyira felnőtt lennél te is, holott csak három évvel vagy idősebb nálam. Becsülgesd csak te őket ha akarod, a tökéletes szüleinket akik le se szarnak se téged, se engem. Nem érdekel, hogy mihez van joguk. Boldog vagyok nélkülük, és inkább leszek nem túl sok pénzből boldog, mint az ő szaros lóvéjukból valami boldogtalan kis senki. - Hazaérve nem fogom az ereimet felvágni Des nagyon hatásos beszédei után, mert ahogy a szüleim, ez is hidegen hagy. A legbosszantóbb az az, hogy úgy viselkedik mintha száz évet megélt bölcs lenne, aki mindent tud az életről, de nem, ő csak egy zsaru aki bemagolta a törvényeket meg a jogokat, aztán a gumibotjával védi az igazságot.
- De mindent elmondtam ami eddig történt velem, ezen kívül nem volt semmi izgalmas vagy meghökkentő esemény. Buliztam, piáltam, dugtam, lógtam a haverokkal meg minden amit a többi fiatal is csinálni szokott mikor már nem élnek a szüleikkel. Ha a számonkérés helyett mert az elejétől fogva normálisan kérdeztél volna, talán akkor nem válaszolok ennyire tömören. - Miután elindultam Des követni kezdett, szóval együtt sétálhattunk tovább, de én tartottam a távolságot mert mi van ha megint rángatni akar. - Nem vagy éhes? - Le kéne ráznom, hogy dolgom van és le tudjak lépni, de az olyan köcsög húzás lenne tőlem, és ha már találkoztunk, mégha pár órára is, akkor azok teljenek hasznosan. Evéssel.