Olivia Armstrong

Karakter személyisége

Nos, mit is mondhatnék? Nem vagyok egy szégyenlős lány, remélem, hogy ezzel mindenki tisztában van. Elég érzékeny vagyok, komolyan érdeklődöm a munkaadóim iránt, nem rettenek vissza egy kis beszélgetéstől, támaszt nyújtok, ha arra van szükségük. Ezért is hívnak vissza olyan gyakran, szóval jól is jön ez a számomra. Amúgy szeretem az embereket, szerintem egy kedves ember vagyok. Sosem bántottam senkit szándékosan, sem tettlegesen, sem lelkileg. Nem vagyok az a fajta. De elég kicsapongó életet élek, szeretem az alkoholt, szeretek bulizni és persze szexelni. Az a legjobb dolog a világon. Szeretem az extrém dolgokat a takarók alatt, de persze nekem is vannak határaim. Persze csak olyannak fekszem le, aki nem fizet érte. Mehettem volna kurvának is, de nem az én stílusom. Ha szexelek, akkor én is akarjam! Szeretem az állatokat, van is egy aranyos kutyám, bár elég kevés időm van rá. A munkám elég sok időt igényel, sokat keresnek. Jó társaságnak tartanak, és szép is vagyok. De még van valami, amit elfelejtettem megemlíteni... Mondjuk úgy, nem csak a pasik vonzanak. Nem vagyok leszbikus, inkább biszexuális, de eddig nagyon kevés lánnyal voltam együtt. Nem is tudom, hogy alakult ez ki nálam. Talán túl bevállalós voltam egy partyn, és onnantól már nincs megállás. De azt mondhatom, hogy ez a mi iparágunkban nem olyan meglepő, a barátim is tisztában vannak vele, nem zavarja őket. Képzeljétek, még barátnőm is volt... Bár nem olyan hosszú ideig, én a lányokra inkább csak kalandokként tekintek, ha egyszer majd kapcsolatom lesz, akkor az egy férfivel. De úgy vélem, még nagyon messze vagyok én attól. Fiatal vagyok, élvezni akarom az életet. Ja, és imádok festeni! Akár ezzel is foglalkozhattam volna, de inkább hobbiként űzöm, néha kiteszek egy-két darabot a lakásom falára, de igazán senkinek sem szoktam mutogatni őket.

◆ kedvencek: a kutyám, ruhák, cipők, pasik, fagyi

◆ utált dolgok: hazugság, álszentség, tavalyi ruhák, műmellek, sok smink

◆ egyebek: fagyival bármire rá lehet venni

Karakter kinézete

Magas vagyok, hosszú, barna hajam van. Soha semmiért nem vágatnám le. Mindig a mai divatnak megfelelően öltözködöm, kihívóan, hiszen miért ne mutogatnám azt, amim van? És mi is ez? Nagy mellek, vékony has, éppen jó fenék. Nem így születtem, sokat sportoltam és dolgoztam azért, hogy így nézzek ki, de hát nem megérte? Szép arcom van, nem sokat sminkelek, csak az alapokat: spirál és szemceruza. Persze, ha egy olyan eseményre vagyok hivatalos, akkor rendesen ki vagyok sminkelve. De azt nem én csinálom, hanem a dúsgazdag kliensem megrendelt sminkese. Mit is mondhatnék? Imádom a munkám... Szeretem a magas sarkú cipőket is, ennyi év alatt annyiszor volt rajtam, hogy már a különbséget sem érzem a magas és a lapos sarkúak között. Szeretem a kiegészítőket, ékszereket, táskákat, mindent! Egyszer testékszerem is volt, egy köldökpiercing, de kivetettem, mert zavaró volt, és féltem, hogy egy véletlen folytán beakad valahova és kitépi a köldökömet. Elég béna vagyok, ami azt illeti… Képes vagyok néha a saját lábamban is elesni, kifejezetten akkor, ha zavarban vagyok. De sokat gyakoroltam, már futni és egész jól futok tíz centis sarokban. De korábban ön-és közveszélyes voltam, higgyetek nekem! De találtam más módot arra, hogy valami díszítse a testemet, van egypár tetoválásom is. Szerencsére nem látszanak ki a ruhák alól, azt nem engedték meg, mert egyeseknek nem tetszik.

◆ különlegességek: két írásos tetoválás, egy a lapockámon, egy az oldalamon

Történet vagy szerepjátékos példa

Egyszer volt, hol nem volt… Na, ebből elég. Ez nem egy tündérmese, nem fog jönni értem a szőke herceg, hogy elvigyen a naplementén túlra. Amúgy sem bírom a szőkéket, a barnák jobban bejönnek. Na, de akkor kezdjük az elejéről. Las Vegasban születtem, Amy és Gerard Armstrong második gyermekeként. Szerintem mondanom sem kell, a nővérem volt a kis tökéletesség, én pedig a béna másolata. Hiába próbálkoztam bármivel, jól tanultam, különórákra jártam, festettem. Semmi sem volt elég jó, mindig csak második lehettem Lissa mögött. Egyértelmű az is, hogy ő vitte többre az életben, ha önéletrajzokat teszünk mikroszkóp alá. Sikeres üzletasszony lett, valami ostoba vállalat ügyvezető igazgatója, én pedig… Hát, én pedig pénzért kísérgetek gazdag pasikat rendezvényekre. A szüleim szerint ez egyenlő azzal, hogy árulom a testemet, de én sosem tettem ilyet. Nem tudom, talán majd egyszer átpártolok a prostikhoz, csak hogy visszavágjak a szüleimnek. Sosem bújtam ágyba egy kliensemmel sem, én csak kísérek, mosolygok és csevegek. Azért a kettő nem ugyanaz… Nem mondom, hogy egy szent szűz vagyok, mert nem. Pasikkal és lányokkal is ágyba bújok, de nem munkából, csak szórakozásból. De nagyon előreszaladtam már megint… Szóval, LV-ben születtem, itt jártam iskolába, egybe a legjobbak közül. A szüleim üzletemberek, ezért nem is értik, hogy lettem ilyen elcseszett. Biztos azért, mert az összes szépséget én örököltem. Na, mindegy. Szóval jó suliba jártam, társasági életet éltem, mindenem megvolt ahhoz, hogy sikeres ember legyek, de valahogy a gimi közepe felé megismerkedtem egy sráccal. Byronnak hívták, és minden rosszba belevitt, amibe csak lehetett. Egy ideig még drogoztam is, emiatt kivágtak a suliból, majdnem le is csuktak, de a szüleim közbenjárása segített. Szerintük megérdemeltem volna, de nem akarták, hogy rossz fényt vessen a drogos lányuk a hírnevükre. Szemét banda… Akkor döntöttem el, hogy én nem leszek ilyen. Nem leszek egy olyan ember, aki szarik a családjára, csak a pénz és a hírnév a fontos. És persze a hatalom. Egy másik gimiben fejeztem be az iskolát, ott találkoztam először ezzel az életstílussal. Volt egy barátnőm, Rachel. Ő ezzel foglalkozott, escort lány volt. Azt mondta, jól fizet, semmit nem kell csinálnunk, csak jól kinézni, és illegetni magunkat. Be kell valljam, nagyon tetszett az ötlet, és el is mentem az ügynökségéhez egy interjúra. Hát, igen. Nem lehet bárkiből hivatásos kurva. Oké, az escortok nem azok, ezt ma már én is tudom, de akkoriban azt hittem, minden ilyen nő egyforma. De rá kellett ébrednem, hogy nem. Ahogy elmúltam 18, azonnal szerződtettek is, tetszettem nekik. Nem csak az, ahogy kinéztem, hanem az is, hogy intelligens vagyok, bár nem diplomás. Tetszett nekik a művészet iránti szenvedélyem, a gazdag embereknek ez általában bejön, szeretik a kifinomult dolgokat. Mivel gazdag családból származom, én is ilyen vagyok. Egy kifinomult dolog. Először nehezen ment a beilleszkedés, az első kliensemmel való találkozás alatt is nagyon ideges voltam, de kedves volt velem. És egy jó barátom is segített átvészelni a nehéz időket. A neve Michael, és talán csak az azonos érdeklődési kör miatt vagyunk olyan jóban, nem tudom. Egy festőművész, de sosem mutattam be egyik barátomnak sem. Már több, mint őt éve tartom őt titokban, ahogyan ő is engem. Nem azért, mert szégyelli a barátságomat, én kértem meg rá. Hogy miért, azt én magam sem tudom. Talán én szégyellem magamat, vagy attól félek, mások fognak. Tudom jól, hogy nincs miért, de akkor is. Nem szeretném, hogy ez alapján ítéljék meg Michaelt. Fontos nekem, az egyik legjobb barátom Rachel mellett. Ők ketten azok, akikkel igazán mindent megbeszélhetek.

2012. 05. 28

- Oh, édes Istenem - nyögtem fel, ahogy nyelve irdatlan gyorsasággal szaladgált bennem. Ki-be, ki-be. Untig-untalan, míg már mindketten levegőért kapkodtunk. Tudom, mennyire megerőltető egy másik nő kényeztetése, de most nem voltam abban a helyzetben. A legszívesebben megérintettem volna őt, hogy viszonozzam a kéjt, amit nekem adott, de mozdulni sem bírtam. Kezeim az ágy két végéhez kötve, a szememen egy alvómaszk. Semmit nem láttam, a kezeim használhatatlanok. Teljesen kiszolgáltatott vagyok neki. Létezik, hogy ez ennyire felizgat? Alapvetően szeretek irányítani, de vannak olyan pillanatok, amikor jól esik a semmittevés.
Olyan sebességgel vettem a levegőt, hogy én magam is megrémültem tőle, de az tény, hogy nem is akartam lassabban venni. Nem akartam, hogy ez az érzés tovaszálljon. Nem kellett ettől félnem, ugyanis ajka alig, hogy elhagyta legérzékenyebb pontomat, egyre feljebb vándorolt a hasam aljától kezdve, apró csókokkal halmozott el. Minden egyes apró érintés után izzani kezdett a bőröm, vonaglani próbáltam, de a lábaim is ki voltak kötve. Semmit sem tehettem. Sikítani akartam, de a saját szapora légzésem megakadályozott benne.
Ajkai elérték a melleimet, egy kicsit elidőztek ott, nekem pedig sóhaj hagyta el a számat. Keze megindult az oldalam mentén, a kis szemét, tudja, hogy nagyon csikis vagyok ott. Elvigyorodtam, és kényszerítettem magamat, hogy ne nevessek fel. De keze gyorsan továbbállt, meg sem állt egészen addig a pontomig, amely jelenleg olyan forrósággal lángolt, amit eddig még sosem éreztem. Egyszerre három ujját csúsztatta belém, keményen, gyorsan, én pedig felsikoltottam a kéjtől, a vágytól és a fájdalomtól, ami különös módon még jobban felizgatott. Mozgatni kezdte bennem a kezét, közben ajkai megtalálták az enyémeket. Éreztem a saját ízemet, ami az ő száján édesnek tűnt, bár lehet hogy a szex nyújtotta köd borítja el az agyamat, ezzel megfertőzve az ízlelőbimbóimat. Szenvedélyesen csókoltam vissza, de nem tudtam egyenletes lenni, ugyanis szinte minden másodpercben sikolyok, nyögések vándoroltak át az én számból az övébe. Már nem sok kellett... érzem, már nem sok kell. És ezt ő is tudja. Ahogy ismerem, vagy kihasználja az időt, és még keményebb lesz, vagy szemét, utálatos módon még tovább ingerel. Ujjai megfeszültek bennem, gyorsabbak lettek, úgy mozogtak, hogy azt hittem, menten kiesik belőlem valami. Tehát a kegyesebb utat választja. Hátravetettem a fejemet, és egy utolsó nagyon sikoltottam, mielőtt a testem megremegett, majd elernyedt volna. A lélegzetem azonban nem csillapodott, és Rachel sem húzta ki belőlem az ujjait. Még egy kicsit szórakozik... Ezt még visszakapja. De aztán engedett, kijött belőlem, és nedves ujjait végighúzta az ajkamon.
- Oldozz... el - nyögtem neki, még mindig kapkodva a levegőt. Ő csak nevetett, és lemászott az ágyról.
- Oh, nem Livie. Pihenj csak, hamarosan jön a második menet - azzal kiment a szobából, engem otthagyva, kiterülve, sütkérezve az orgazmus nyújtotta örömben és a döbbenetemben. Ennek a lánynak sosem elég?