Dave & Desmond ~ Hogyan rontsunk el egy nagy találkozást

Dave & Desmond

[You must be registered and logged in to see this image.]

Fáradt sóhaj tör fel a torkából, ahogy befordul egy kisebb, szűkös utcába, mely büdös szemét, és vizelet szagot áraszt magából. Halk neszezések érkeznek annak túlsó végéből, és a folyton pislákoló lámpa segítségének köszönhetően fel is lehet fedezni két alakot az egyik messzebb lévő, hatalmas szemetes mögött. Konkrét mondatokat nem tud kivenni, mert a falakról visszaverődő hangok egybefolynak, szinte kivehetetlenné válnak. De, mindenkinek van sejtése azzal kapcsolatban, hogy miféle üzletelések történhetnek egy ilyesfajta helyen, két ember között, ahol az egyik magatartásáról, és éles hangjáról csak is a magabiztosság jelei szűrődnek le, a másik, megfélemlített, halkabb magaviselet viszont a megfélemlítést takarják. Desmond övébe helyezett pisztolyához emeli kezét, rámarkol arra, és nesztelen léptekkel közelít a bizonyos duó irányába, törekedve, hogy még csak véletlen se vegyék észre. Az összes, földön heverő szemetet kikerüli, csak a homok, és a kövek recsegése az, ami feltűnő lehet a számukra, de nyilván az üzletelés sokkal inkább leköti őket, mintsem, hogy akármi mással is foglalkozzanak, független attól, hogy az érzékeiknek kiélezettnek kell lenniük.

Az ügynök szinte levegőt se vesz, ahogy egyre közelebb ér hozzájuk, majd előrántja a fegyverét, és immáron két kézben tartva azt araszol feléjük. A bizniszt tartó tag, aki éppenséggel egy zacskó kokót szorongat a kezében háttal áll neki, a vevő, aki kevésbé tanúsít önbizalmat viszont felfigyel rá, és hatalmas, tágra nyílt szemekkel figyeli, ahogy Des a fickó hát mögé lép, fegyverét egyenest felé irányítva. Egy arrogáns mosoly lappang szája szegletében, ahogy a cső végén lévő fickó felé fordul, némi meglepettséggel az arcán.
- Ha jót akarsz magadnak, akkor azt a zacskót nem lobogtatod tovább, és ideadod a számomra -fejével a por felé bök, majd amikor a másik felé fordul, és az égbe emelt bal kezét a nadrágja hátuljához kezdi irányítani, remélvén, hogy Desmond nem veszi észre, ő csak egyszerűen előrántja a jelvényét, és az orra elé dugja, hogy el tudja olvasni a rá firkantott irományt. Mikor a másik idegesen rázza meg a fejét, és szinte leolvasható a fejéről, hogy elgondolkozik a lehetőségeken, egy halk röhögés hagyja el a száját, és az elégedettség összes jele fellelhető rajta, mikor kézbe kapja a teli zacskót.
- Most meg elvonszolod a beledet, vagy különben még bilincset is teszek a kezedre -mutatja meg neki a pisztollyal a választható lehetőségeket, mely vagy előre, esetleg hátra esedékes, és mikor elmegy, tekintetét a továbbra is tátott szájjal állóra irányítja, aki szinte azt se tudja, hogy mi történt most. - Jobban jársz, ha te is elmész, elvégre téged is be tudnálak vinni egy-két indokkal -ejti ki precízen a hangokat mélyen búgó hangnemben, majd mit se törődve azzal, hogy mit tesz a másik, elégedetten vizslatva a zacskót indul el az utca vége felé, majd mikor a város fényei megjelennek előtte, zsebre vágja azt a pisztolyával együtt, és kifordul a kis sikátorból egy sokkal nagyobb létszámú utcára.

Megint bebizonyosodott, hogy Dam nélkül kurvára életképtelen vagyok. Meg a kocsija nélkül is. Jól kezdődik az ideköltözésünk, hogy már az első pár napban eltévedek ha gyalog és egyedül kell hazatalálnom. De Damet nem hívom fel, szerencsétlennek nézne, ami végülis igaz is, de elég ha ezt csak én tudom. Az az egy biztos, hogy egy még Vegas. Vagy nem. Passz. Basszus, majd belefutok valami szervkereskedő brigádba akik eladják a veséimet, vagy valami szexrabszolgákat futtató csoportba akik eladnak pár dollárért. Fiatal vagyok én még az ilyesféle dolgokhoz. Idegen embereket azért nem kérdeztem meg először, mert nem jutott eszembe hogy hol lakunk...fogunk lakni. Most az se érdekel ha Damien meg fog ölni, csak haza akarok már jutni.
Soha többet nem indulok el egyedül kaját venni, aztán várost nézni, mert ez lesz a vége. Eltévedés és tanácstalanság, kétségbeesés és pánik. Miután mégis eszembe jutott a cím, megkérdeztem pár szimpatikus kinézetű öreglányt, akik útba is igazítottak, így boldogan süvítve az emberek között indultam el immáron a jó irányba. Nekimentem kb mindenkinek de ez se érdekelt, örültem annak hogy végre hazatalálok, már ha nem vert át a nyugdíjasklub. Semmi se állhatott az utamba, kivéve az ismerős arc amit megpillantottam a tömegben. Megtorpantam, tátott szájjal pislogtam miközben a rágó a számból szépen lassan a földre esett. Aztán gyorsan befordultam balra, elbújtam két ház között és onnan lestem az illetőt. A pánik újra eluralkodott rajtam, ami érhető ha meglátjuk az egyik bátyánkat akivel egy éve nem találkoztunk, azt se tudtuk hogy hol él, egyáltalán él-e még, és sose hívtuk fel. Nem mintha utálnám Dest, de na...volt fontosabb dolgom is a családomnál.
Szóval ha hirtelen elkezdek rohanni a semmibe, az feltünő...ha zacskót húzok a fejemre, az is feltünő...itt maradni nem tudok mert valahol itt ugat egy dög, szóval ez se jó...ha sokat kések Dam tényleg megöl...mindenhogyan rosszul járok. Minek van itt? Miért nem az Alpokban van vagy nemtudom.
Nagy levegőt véve léptem újra az emberek közé lehajtott fejjel, és amilyen szerencsém volt pont abba ütköztem bele akit elakartam kerülni. Meglepettséget színlelve néztem fel rá, és erőltetetten elmosolyodtam.
- Des! - Mintha most pillantottam volna meg és nem bámultam volna öt percen keresztül az imént. - Szevasz! - Mindegy már, elszúrtam, ez a vég és ennél rosszabb már úgyse jöhet. A nyakába borultam hogy megszorongathassam, pedig egyáltalán nem örülök ennek az egésznek, jól megvoltam anélkül hogy láttam volna a pofiját. Ha majd jönnek a kérdések majd rögtönzök. Asszem. - Mit a faszt csinálsz itt? - Kedves kérdésekből ötös.

Dave & Desmond

[You must be registered and logged in to see this image.]

Tagadhatatlan az elégedett mosoly, amivel boldogan nyugtázza, a kiszemelt árucikk szinte akadálytalanul az övé lett. Látszik, hogy feltörekvőben lévő dílerről van szó, elvégre akik már régóta a szakmában vannak, és tudják a drogbárók pontos személyiségét, mert szoros kapcsolatban állnak vele, azok nem adják fel ilyen könnyen. Már szinte reménykedett abban, hogy lesz némi akcióban része, hogy a díler nem fogja félteni a seggét, és előkapja a fegyverét, de lássuk be, a jelvényével talán elvetette a sulykot. De már az is csodaszámba megy, hogy ráeszmélt a másik tag, hogy azért talán nem kéne egy magasabb rangú illetővel baszakodnia, mert tuti, hogy ő húzza a rövidebbet. Egy nem képzett fegyverhasználó, egy olyannal szemben aki éveken keresztül tanulta azok kitűnő használatát, és egy rögtönzött fegyverrel is tudna akár ölni... hát, elismerése méltó a ráeszmélése, hogy nem váltott agresszív harci pocokba. Mikor a másik sértetten, és pökhendi arckifejezéssel ugyan, de elvánszorog, egy kósza kijelentés után ő is megindul, csak az ellenkező irányba. Egy ideig még csodálja a beszerzett zsákmányt, majd mikor emberek sokasága tűnik fel előtte, zsebre vágja azt, és a fegyvert is egyaránt.

Felvéve egy unott, nem törődöm arckifejezést törekszik előre az embergárdában, ezzel is leplezve izgatottságát. Igen, csoda számba megy, hogyha úgy juthat drogokhoz, hogy egyáltalán nem kell érte fizetnie, csak elő kell rántani a fegyverét, és a jelvényét, amit törvényesen még aligha használhatna, de lássuk be, a cél érdekében bármire képes az ember. Ő meg aztán pláne, tekintettel arra, hogy a jó létének köszönhetően titkolja a CIA előtt a függőségét, és, hogy felülbírálja a főnökei utasítását, miszerint a tanítója nélkül egyáltalán nem veheti igénybe a fokozatát, ami lássuk be, egyelőre nem nagy, de azért rendíthetetlenül törekszik rá.
Szinte az emberek feje fölött elnézve halad előre az utcán, a kelleténél talán gyorsabb tempót felvéve, de minél előbb akarja magát a házában tudni, hogy végre ráeszmélhessen, hogy milyen cuccot is csent el a bizonyos embertől. Viszont a fékezhetetlen tempó közepette mégis megakad egy emberben, és ingerült arckifejezéssel torpan meg, és az illető után fordul.
- Nézz már a... -folytatná tovább, de a szinte fekete szemei a kelleténél talán jobban elkerekednek, amikor meglátja, hogy kivel is áll szemben. Homlokát összeráncolja, majd az "idegen" irányába fordul, és hitetlenül rázza meg a fejét. Ilyen nincs...
- Ezt komolyan te kérdezed tőlem..? -szinte fintorogva fogadja a tényt, hogy öccse a kelleténél jobban játszik rá a szerepére, és az ölelést ő csak letudja annyiban, hogy kétszer rácsap egy nagyot a hátára, majd tesz hátra egy lépést, hogy növelje a tisztességes távolságot. Egy cseppet sem kedves arckifejezéssel méri végig a srácot tetőtől talpig, majd mikor bizonyosul benne, hogy az arrogáns "húzzatok már odébb" mondatok feléjük szólnak, megragadja a srác pólóját, és szinte átrángatja a tömegen a legközelebbi szabad hely felé, ahol össz-vissz csak ketten vannak.
- Na, kezdheted a mesét... mi a jó eget csinálsz te itt, hol voltál az eddigi években, és a többi, és a többi -tettetett érdeklődéssel kémleli a nála jóval alacsonyabb kölyök pofáját, és végül zsebre vágott kézzel tekint rá. Míg választ nem kap, előkap a zsebéből egy szál cigarettát, és meggyújtva azt egy mélyet szív belőle, hogy a füstöt a tüdejébe juttathassa.

A szüleim azt se tudják melyik államban élek, kivel és miért, és a tesókkal se osztottam meg soha az ilyen személyes infóimat. Minek? Hogy elmondják utána anyáméknak? Meg amúgy se kötelességem beszámolni nekik, és tökéletesen jól megvoltam a kapcsolattartás nélkül is. Ők is élik az életüket ahogyan én is.
Ha választanom kéne hogy kivel fussak össze, Desmondot mondanám mert vele jöttem ki mindig is a legjobban, ő a legnormálisabb, nem olyan debil mint a többiek. Feltettem azt a kérdést, amit pont nem akarok hogy ő tegyen fel nekem, de semmi más nem jutott eszembe.
- Aha, jogom van tudni nem? - Nem ölelt vissza, nem bántam, de azért ahogy lépett egyet hátra...mintha leprás lennék pff. Mindegy. - Na! - Elégedetlenkedtem a rángatásra miközben csapkodni kezdtem a kezét amivel fogott. Keresztül jutottunk a tömegen én meg morcosan néztem Dest. - Én kérdeztem előbb... - Megvontam a vállamat aztán körbenéztem, pont az ellenkező irányba rángatott el. Úgyse hagy addig békén amíg én el nem mondom először hogy mivan velem, bár azt kétlem hogy annyira izgatná. Semmi köze hozzá. Na rögtönözzünk valami szép hazugságot a tesókának. - Hát őő...nem fogok mindent részletezni, de itt voltam egész végig Nevadában, és pár napja költöztem ide a...nőmmel meg..két haverommal. - Szembrebbenés nélkül hazudtam a képébe, de sose fogom elmondani neki hogy nem nőm van, hanem Dam aki bérgyilkos és már két éve együtt vagyok vele. - És most te jössz, mit keresel itt? Máshol elfogytak a nők? - Vigyorogva megpaskoltam az arcát, majd előkaptam a mobilomat hogy megnézzem mennyi az idő. Már csak Booker, Delly és anyáék hiányoznak, aztán együtt lesz a kiccsalád és boldogság, buli meg minden. - A többiek is itt vannak? Remélem nem. Ha idehoztál mindenkit Torontóba költözöm.. - Meg a lószart, de biztos hogy nem maradnék itt...nem lenne nyugtom tőlük.

Dave & Desmond

[You must be registered and logged in to see this image.]

A remény, miszerint a lehető leghamarabb hazaér, és egyedül, mindentől elzárva tesztelheti az új szereket, amihez van szerencséje, egyértelműen szerte foszlik, mikor meglátja, hogy kivel is van dolga. Szinte a szája is tátva marad, amikor megfordulva nem valami nyomorékot lát meg, aki súlyos bunkósági betegségben szenved, hanem tulajdon öccsével, aki egy éve, konkrétan eltűnt, mint a kámfor. Ő se kereste Dave-et, Dave se kereste őt, és mondhatni egyáltalán nem rágta tövét ez idő alatt miatta. Úgy volt vele, hogy amíg nem kereste egyik családtagját se, hogy pénzt kunyeráljon tőlük, de még a rendőrök se hívták, hogy a legkisebb Ackland megmurdelt, szóval neki teljes mértékben az jött le belőle, hogy a srác él, és virul, megtalálta a boldogságot, talán dolgozik, vagy nem, esetleg csak összelopdossa a pénzt valahonnan, kis pitiáner bűnöző címszó alatt. De ha már így összesodorta őket a sors, megragadja az Isten adta lehetőséget, és egyben a srác pólóját, és egy nyugodtabb helyre vonszolja, mit se törődve azzal, hogy a másik mindeközben próbál a keze alól kiszabadulni, és csapdossa azt, ahol csak éri.
- Leszarom, vagy válaszolsz, vagy itt helyben kettérúgom a picsád -tudja le nemes egyszerűséggel, majd a füstöt, mely eddig a tüdejében telepedett le, kifújja a semmibe, és végignézi, ahogy a félhomályban egyre inkább araszol felfele, míg végül eltűnik a házak között. Ezek után tekintetét a srácra emeli, majd egy lemondó mosoly közepette rázza meg a fejét.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Hát öcsém, ez nem hangzott valami hihetőnek, de egye-fene, megbízok benned, és elfogadom ezt tényként. De azért remélem, egyszer majd a tényleges igazságot is elfogod mondani, mert ha nem, és nekem kell önállóan rájönnöm, esküszöm nem állok jót magamért -a srác hazugságát mindössze annyiban tudja le, hogy most találkoztak először a bizonyos egy év után, és nyilván nem teregetik ki rögtön a szennyesüket. De az eddig a képén ülő mosoly egy pillanat alatt száll el, és szemöldökét felvonva szív még egyet a cigarettából, majd ráérősen fújja ki azt.
- Sértő, hogy azt hiszed, csak azért járkálok össze-vissza, szerte Amerikában. Legyen elég annyi, hogy munka ügyben jöttem... -a hangnemet a lehető leghivatalosabbra veszi, majd a nikotin szálra tévednek szemei, és látva, hogy felgyülemlett rajta a hamu, lepöcköli azt a végéről, és egy utolsó szív belőle, és konkrétan a srác feje mellett nyomja el azt a falon. Nem mondhatja el senkinek, hogy honnan szalasztották, előbb a dílernek is csak azért bizonyította be ezt, hogy megkaphassa a szert. Más különben, egy szál fegyverrel nem tudta volna kellőképp megfélemlíteni.
- Az ősök a seggükön maradtak, Delly-ről és Booker-ről viszont az ég világon semmit nem tudok. De nem gondolod, hogy kicsit szánalmas, hogy így menekülsz a tulajdon családod elől? -a hangja kellemes, egyáltalán nem árulkodok arról, hogy némi dühöt érez a másik irányába. Régebben nagyon jó volt köztük a kapcsolat, úgy is mondhatjuk, hogy sülve főve együtt voltak, de amióta Dave szó nélkül elhagyta őket, a bizalma elenyészett a testvéri jó viszonnyal egyetemben.

Ha most nem botlunk egymásba, akkor nemtudom, hogy mikor találkoztunk volna, talán sosem, vagy csak egyikőnk temetésén. Durva, de igaz. Én nem kerestem volna, persze sose felejtettem el egyik családtagomat sem, de jó volt a békesség, hogy nem kell látnom az arcukat, elég nekem egy valakié.
Halkan felnevettem a megjegyzésén, és megcsóváltam a fejemet. - Úgy látom még mindig nincs négy diplomád, ha most is úgy gondolod hogyha valami nem sikerül elsőre, vagy nem megy akkor azt bunyóval megoldhatod meg veréssel. Gratula, nagyfiú. Nem ijedek meg tőled. - Meg is tapsolnám, de nincs kedvem hozzá. Sose értettem ezt, mármint persze akkor jó az erőszak ha valaki engem véd meg, de ezen kívül...inkább gáz. Destől meg tényleg nem ijedek meg, hozzá vagyok szokva az ilyesmihez. - Ez az igazság, akár hiszed akár nem. Ha hazudnék akkor valami sokkal jobb sztorit találnék ki, mint például hogy megnyertem a lottót, vagy végigdugtam a várost, esetleg szereztem egy sportkocsit. Nem értem miért nem hiszel nekem, igaz amit mondtam. Mi okom lenne hazudni? - Mosolyogtam rá kedvesen. Semmi köze ahhoz hogy mit csinálok, ezért nincs is bűntudatom amiatt hogy hazudok neki. Neki is vannak titkai, ez biztos, csakhogy engem nem érdelnek az ő dolgai. Ha kell szerzek valami csajt, és úgy állítom be mintha a barátnőm lenne, de nem hinném hogy fogunk még találkozni. Az kéne még nekem.
- És milyen munka? Valami izgalmas? - Remélem van olyan izgalmas hogy egy nap alatt véget is ér és továbbáll valami másik városba. - Nem gondolom. Tudtak róla, hogy eljövök, látták mikor összepakolok, nem szó nélkül jöttem el. És nem menekülök, csak elkezdtem a saját életemet élni, ahogyan ti is, és ebbe ők nem tartoznak bele. Attól még hogy nem keresem őket nem menekülök, csak felnőttem. A mi szüleink pedig beteg emberek, ne csodáld hogy nem maradtam ott velük. Én ott voltam amikor ti nem, elég is volt ennyi belőlük. Ha te ezt menekülésnek hiszed akkor sajnálom. Nem akarom a múltamat belevonni a mostani életembe, vagyis titeket, és amúgy se kötelező évente összeröffennünk, mindenki csinálja a dolgát és ennyi. - Kicsit dühít, hogy ezt mondja, de egyszer majd csak megérti, hogy mit miért csinálok és csináltam. Választottam az idióta szüleim és Dam közt, és jól döntöttem, a lehető legjobban.

Dave & Desmond

[You must be registered and logged in to see this image.]

R égebben biztos, hogy széles vigyorral, valamilyen kellemesebb témáról beszélgetett volna a testvérével, esetleg egy korsó sör mellett. De lássuk be, egyáltalán nem úgy állnak most a dolgok, hogy hasonló élvezeteket hozzanak felszínre. Nem, a tőle megszokott mosoly csak az arrogancia képében ül az arcán, amúgy a halál nyugodt arckifejezése ül a képén, néha ingerültebbé válva, tekintettel az öccse hülyeségeire. Komolyan, ez a kölyök azt hiszi, hogy ő szarta a spanyol viaszt? A viselkedéséből kikövetkeztetve igen...
- Mert a négy diploma összefüggésben áll azzal, hogy mégis mit látok jónak, és mit nem? Azt kell, hogy mondjam, hogyha eddig nem értettem a gondolkodásmódodat, nyilván nem ez lesz az a nap, amikor ezt is megfejtem. De lássuk be, a verés az esetek nagy részében hasznosnak számít, akármilyen oldalról is figyeljük, de biztos vagyok benne, hogy téged még szavakkal is lazán rá lehet venni a dalolásra -tisztában van azzal, hogy a testvére egyáltalán nem tart tőle, az eddig együtt töltött idő alatt nyilván megszokta már, hogy mindig ő húzza a rövidebbet, lévén, ő a kisebb, akit könnyű szerrel lehet a földbe döngölni, mert minden gyerek fejében megfogalmazódik az, hogy a kistestvér strapabíró, és bárhogy lehet nyüstölni. Szívesen behúzott volna neki egyet, amikor meglátta, de megtanulta türköztetni magát, annak ellenére is, hogy megérdemelte volna.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Azért tartalak annyira eszesnek, hogy valami olyasmit találj ki kifogásnak, ami még el is hihető. Mert, lássuk be, sablonnak tökéletes mentsvár a barátnő és a haverok felhozatal, de ha azt mondtad volna, hogy eléd basztak egy ferrarit, hogy vígan kocsikázz vele, még a képedbe is röhögnék... a helyedben pedig egyáltalán nem csodálkoznék azon, hogy miért is nem bízok abban, amit mondasz. A bűn városában pedig azért lenne egy-két tippem arra, hogy miért is hazudnál -egyáltalán nem lehet egyszerűen rászedni, azért már volt szerencséje egy-két kihallgatáshoz, és ott is annyi faszságot hordanak össze az emberek, hogy már megedződött az elmúlt jó pár hónapban, és előtte az egyetemi évei alatt. Nem tűnik soknak, de egyértelműen elég ahhoz, hogy belásson az emberek fejébe, még ha a gondolatokat nem is tudja megfejteni. A lényeg annyi, hogy számára gyanús, hogy a szóban forgó egyedekkel pont Las Vegasba jött volna. Ilyen egyszerűen nem fog bedőlni neki, pedig azért szeretné hinni, hogy tényleg ez a története az itt létének, és nem valami rosszabb, törvény ellenes bújik meg a dologban. És pont az ő fejében fordul meg a törvény ellenség gondolata, amikor a zsebében lapul egy egy zacskónyi drog. Logikus...
- Mondtam... csak annyit árulhatok el, hogy munka ügy, többet nem beszélhetek róla, még ha akarnék se -pár évvel ezelőtt nyilvánvalóan elmondta volna neki a titoktartás ellenére is, mert voltak olyan kapcsolatban, hogy megbízzon benne. De a mostani helyzetben... hát, inkább mondjuk úgy, hogy egy idegennek hamarabb mondaná el, mint neki. És voilá! Hát el is árulta egy negyed órával ezelőtt!
- Nem nőttél fel, David! Csak szeretnéd azt hinni, de még ott van a tojáshéj a seggeden, még a korod se érte el azt a számot, ami ehhez szükséges. Lényegében még a szüleink felelnek érted, és ha teszel valamit, tény, hogy büntethető vagy, de őket is ugyan úgy előveszik. Legalább azt megmondhattad volna, hogy hova vonszolod el a seggedet! És nem tudom, hogy feltűnt-e, de még így is én voltam az, aki legkésőbb tette ki onnan a lábát, mert tudtam, hogy még nem tudok magamnak megélhetést biztosítani. Te tudsz? Miből élsz meg egyáltalán? Eljöveteled óta hány kisebb boltot fosztottál ki? -a szavai ingerülté válnak, ezzel egyidejűleg az arcmimikája is egyik pillanatról a másikra változik. Túlzottan is komolyra veszi a figurát, ezzel ő is teljes mértékben tisztában van, de valamiért nem tetszenek neki öccse szavai. Úgy beszél a felmenőikről, mintha legalábbis egyfolytában verték volna mind a négy kölyköt, holott igen csak jómódúnak voltak mondhatók, egyszerűen csak hajtották őket, hogy a jövőben sikeressé váljanak, és ne pedig úgy kelljen segélyekből összekuporgatniuk a pénzt. Ez talán még nem olyan nagy vétek...

- Úgy értettem hogyha van egy pár diplomád akkor gyűjtöttél egy kis észt, és rájöttél hogy a verekedés nem old meg semmit, az a béna szerencsétleneknek való akik nem tudnak rendesen szavakkal érvelni. - Kivétel Dam, ő verekedhet mert neki jól áll. - Rá lehet, de már elmondtam mindent. - Sose voltam hazudós, legalábbis amíg nem kezdtem el gimibe járni, ezért se értem ezt a nagy bizalmatlanságot. Azt meg úgyse fogja megérteni, hogy a bunyó csak legvégső esetben megoldás, és ezt nem azért mondom mert én nem tudok verekedni hanem mert igaz. Sokkal jobban meg lehet valakit alázni szavakkal, mint azzal hogy beverjük az orrát. Az begyógyul pár nap alatt, vagy hét alatt, de ha vérig van sértve vagy ilyesmi az örökre megmarad.
- Értsd már meg végre, hogy így van, igaz amiket mondtam. Mit mondjak még? Részletesen írjam le, hogy hogy néznek ki? Nem is értem miért magyarázkodok neked, semmi közöd az életemhez, de idegesít hogy nem érted meg. Jézusom... - Újra nevetni kezdtem, hogy gondolhatja ezeket komolyan? - Nyugi, nem drogozok, nem vagyok alkoholista és nem futtatok senkit sem. Azért jöttünk ide mert közel volt a város, itt van a legtöbb minden és a legtöbb lehetőség is. Államot váltani hülyeség lett volna. - Ez hihető szerintem, még akkor is ha távol áll a valóságtól, ami az hogy én menekültem ide Damtől, miután láttam nála a képeket amin...szóval amin rajta volt hogy megcsaltam. Ha Des tudná az igazat nem értené meg, talán el se fogadná hogy nem lánnyal vagyok. Én örülnék neki a legjobban ha mindenkinek szabadon elmesélhetnék mindent, de ez lehetetlen, az élet nem ilyen egyszerű. Anyámék meg jönnének azzal, hogy a pokolra jutok.
- Ahj...jó. Aztán nehogy seggbe lőjön valaki. - Hát engem már lőttek seggbe csak kicsit más értelemben. Istenem ha tudná...áh. Amúgy meg nem lenne jó ha seggbe lőnék, mármint rendesen golyóval...izé pisztoly golyóval, mert én ugyanúgy bírom mint eddig annak ellenére is hogy nem örülök ennek a nagy találkozónak.
- Te hol élsz? Édes egyetlen tesókám, nem tizennyolc vagyok hanem húsz. Nem ők felelnek értem, ha lecsuknak sem értesítik őket, felnőtt vagyok, semmi közük hozzám. Nem veszik őket elő, legalábbis itt nem, lehet hogy más államban igen de itt nem. Minek kellett volna megmondanom? Hogy bármikor beállíthassanak és zaklathassanak? Kösz de nem. Akkor is én voltam a legtöbbet otthon amíg mind a négyen ott voltunk. Des, ez már paranoia, de komolyan. Attól még hogy más bűnözőkkel találkozol, nem mindenki az a világon. Semmit se fosztottam ki, úszómester vagyok abból élek. - Oda kellett volna kiabálnom hogy férfiprostituált és aztán spuri. Vicces lenne. Dam is szokott pénzt adni, hiszen neki több van de nekem is van munkám, én is dolgozom nem akarok eltartott lenni phejj.
Lassan elindultam előre, elég az ácsorgásból, de közben néztem Dest hogy tudja nem lelépni akarok, csak kicsit haladni. - Tudod azt hittem hogy Bookerrel és Dellyvel lesznek ilyen beszélgetéseim ha találkozom velük, aztán meg végül pont azzal kezdek szarba lenni, akit a legjobban bírtam.. - Szomorúan sóhajtottam egyet, semmi kedvem veszekedni, de ha tovább értetlenkedik akkor felőlem folytathatjuk ebben az irányban a beszélgetést.

Dave & Desmond

[You must be registered and logged in to see this image.]

N emes egyszerűséggel, egy sóhaj közepette forgatja meg szemeit, majd unott arckifejezéssel, csípőre tett kézzel mered a srácra, és hallgatja végig annak mondandóját.
- Hát, azt hiszem a diplomám és a végzettségem mellett azt is fel tudom mutatni, hogy, noha az iskola nem feltétlenül ezt sulykolta belém, de néha, esetenként célravezető tud lenni. Az istenért, egy rendőrképző szakközépiskola és egyetem után mégis mit vársz, amikor ott kifejezetten a közelharc technikát is megadott óraszámon belül tanítják? -azt már nem akarja a testvére nyakába zúdítani, hogy ő mégis mit tud felmutatni az érettségijén kívül, amin lehetséges, hogy éppen csak átevickélt. Éppenséggel nem ebbe a témakörbe tartozik, hogy kérdőre vonjuk a tesót, és a földbe döngöljük, még ha csak szavakban is, hogy szép szóval élve, sík hülye? Mármint, ami az iskolai tanulmányait illeti, az esze tulajdonképpen helyén van a srácnak, csak lássuk be, egyáltalán nem használja, csak az alapvető, az élve maradáshoz szükséges ösztönöket végezze el jól, és az már teljesen oké.
- Jó, tegyük fel, hogy én elhiszem, de ha esetleg egy hihetőbb történettel rukkolnál elő, én tárt karokkal foglak várni. Addig meg megpróbálom magamban biztosítani, hogy tényleg ezért jöttél ide, és majd meglepődök, ha mást mondasz, ígérem -mentés képpen felemeli mindkét kezét, elhárítva a további mondandóját. Ha Dave tényleg azt akarja, hogy ebben a tévhitben éljen, akkor ő megadja rá a lehetőséget, de minden esetre nem nézi jó szemmel, hogy az öccse feltűnően hazudok. Vagy, már tényleg a fejébe szállt a munkája, azért hiszi ebben a helyzetben is ezt.
- Én nem ígérek semmit, de a seggem épségéért első körben nem neked kéne aggódni. De majd idővel, ha visszanyered a bizalmamat, talán elárulom, addig legyél ennyivel boldog -ezen viszont első körben nem neki kell majd fáradoznia, hanem a fiatalabb Ackland-nek. Hogyha pedig ezek után nem találkoznak, akkor a srác boldog tudatlanságban fog elhalálozni.

[You must be registered and logged in to see this image.]

De, Desmond ezek után is rajta fogja tartani a szemét, nem akarja, hogy esetlegesen egy nyomorult árokban, vagy egy börtöncellában találjon rá. Akkor már a fejéhez vághatná, hogy "én megmondtam".
- Bassza meg... jó, tudod, amikor az ember az összes állam nagykorúságát és egyéb szükséges lófosát bevágja, az úgy idővel összezavarodik a fejében. De ez akkor se változtat a tényen, hogy még nem értél meg eléggé fejben ahhoz, hogy kimerd kürtölni, hogy tisztelettudó felnőtt vagy, mert egyáltalán nem vagy az. És hidd el, megértették volna, ha elmész, egyáltalán nem zaklattak volna, szökőévben egyszer felhívnának telefonon, és ennyi. Belehalnál? Mert én kétlem... attól még, hogy te, bár tévesen, de nagykorúnak állítod magad, nekik van joguk ahhoz, hogy tudják, mi van a gyerekükkel, pláne a legfiatalabbal. Ez íratlan szabálynak számít a szülők között, és ezt még a hülye is tudja. Mindig az ő kölykük leszel, miattuk vagy ezen az elcseszett helyen, szóval a helyedben azért megbecsülném őket. Hát, drága öcsém, mindjárt megtapsollak, hogy el tudod magad tartani egy csekély mennyiségű pénzből -jelen esetben ő se dúskál a pénzben, tekintettel arra, hogy a CIA-nál még csak gyakornok, de ha végre kimászik ebből az állapotból, nem mondhatja még csak véletlen se, hogy rossz élete lenne. Elvégre, példának okáért Aidan alá is becuccoltak egy szép kis házat, hát nehogy már ő legyen az, aki kimarad a mókából! Addig viszont egy átlagosnak mondható lakás az, ami fedelet biztosít a feje fölé, de aligha tölt ott túl sok időt, sokkal jobban le van foglalva, minthogy ott lógassa a seggét.
- Kétlem, hogy pont velük folytatnál ilyen beszélgetést, mert ők azért annyira sose foglalkoztak velünk, sokkal inkább megmaradtak a maguk... hát, igen érdekes világában. Velük lehet, hogy tényleg rosszba voltál, és vagy is, de én nem úgy vettem észre, hogy annyira drasztikusan romlott volna a kapcsolatunk. Én csak ki akarom deríteni, hogy mi történt veled az elmúlt egy évben, amíg egy szót nem hallottam felőled. És, ha segítőkészebb lennél, akkor én se kukacoskodnék ennyit -zsebre vágja mindkét kezét, majd, mikor Dave kiaraszol közüle és a fal közül, megfordul a tengelye közül, és követni kezdi kisebb testvérét. Emellett ismét egy szál cigit szed elő a zsebéből, hogy azzal is eloszlassa a felgyülemlett idegességét.

Nemtudom, hogy Des mikor lett ilyen, az is lehet hogy mindig is ilyen volt, csak nem vettem észre mert egyfolytában vele lógtam és úgy nem tűnt fel. De most zavaró, öt perce találkoztunk és körübelül egy kedves szót se váltottunk egymással. Nem mintha hatalmas szükségem lenne rá, de ennek így nem sok értelme van.
- A zsaruskodás az más, ott persze hogy kell verekedni. Mindegy, olyan mintha a falnak beszélnék. - Milyen széles az ismeretségi köröm, van benne bérgyilkos, rendőr meg minden. A két véglet. De Des tényleg nem érti amit mondok, ha rendőrködik akkor érthető a bunyó, de én nem vagyok valami idióta bűnöző akinek rögtön neki kell ugrani meg fenyegetőzni.
- Oké, de ez volt az egyetlen történet. Ezt se volt kötelességem elmondani mert nem tartozik rád, de tudod hogy én milyen kedves vagyok. Ahj, rendben...elmondom hogy miért jöttem ide valójában. - Drámai sóhaj, a lehető legkomolyabban néztem a bátyóra, felkészülve az igazat mondáshoz. - Valójában génmanipulált egerekkel kereskedek az egész államban, de ez a központom, egy konkrét hadsereg dolgozik a rágcsálókon, hogy kísérletekkel kitenyésszék a szuper egereket, akik később majd világuralomra törhetnek, és klónozással szaporítjuk őket. Ezen kívül titkon sorozatgyilkos vagyok, pedofil és most is kislányok után kutatok az utcán. - Mivel már kezdtem kiesni a komoly arckifejezés megtartásából, elfordítottam a fejemet pár pillanatra amíg sikerült elérnem hogy ne röhögjem el magam. Nem kéne rendőrnek lennie, teljesen elveszi az eszét és mindenkiből azt fogja kinézni, hogy valami bűnt követnek el éppen. Én meg teljesen ártatlan vagyok, sose csináltam semmi rosszat vagy törvénybe ütközőt. Jó, hugyoztam már közterületen kétszer. Wáó, húsz év magánzárkában!
- Hivatalosan nagykorú vagyok és ez a lényeg, a többi nem számít. Hiába isteníted őket, engem nem érdekelnek. Elküldték Bookert a halál faszára, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy hiányozna nekik. Úgy mondod ezeket, mintha annyira felnőtt lennél te is, holott csak három évvel vagy idősebb nálam. Becsülgesd csak te őket ha akarod, a tökéletes szüleinket akik le se szarnak se téged, se engem. Nem érdekel, hogy mihez van joguk. Boldog vagyok nélkülük, és inkább leszek nem túl sok pénzből boldog, mint az ő szaros lóvéjukból valami boldogtalan kis senki. - Hazaérve nem fogom az ereimet felvágni Des nagyon hatásos beszédei után, mert ahogy a szüleim, ez is hidegen hagy. A legbosszantóbb az az, hogy úgy viselkedik mintha száz évet megélt bölcs lenne, aki mindent tud az életről, de nem, ő csak egy zsaru aki bemagolta a törvényeket meg a jogokat, aztán a gumibotjával védi az igazságot.
- De mindent elmondtam ami eddig történt velem, ezen kívül nem volt semmi izgalmas vagy meghökkentő esemény. Buliztam, piáltam, dugtam, lógtam a haverokkal meg minden amit a többi fiatal is csinálni szokott mikor már nem élnek a szüleikkel. Ha a számonkérés helyett mert az elejétől fogva normálisan kérdeztél volna, talán akkor nem válaszolok ennyire tömören. - Miután elindultam Des követni kezdett, szóval együtt sétálhattunk tovább, de én tartottam a távolságot mert mi van ha megint rángatni akar. - Nem vagy éhes? - Le kéne ráznom, hogy dolgom van és le tudjak lépni, de az olyan köcsög húzás lenne tőlem, és ha már találkoztunk, mégha pár órára is, akkor azok teljenek hasznosan. Evéssel.