Az elmúlt hónapokban rengeteg munkám akadt, ki sem tudtam mozdulni a stúdióból. A sok pózolás és a forgatás nehezebb volt mint ahogy elterveztem, amikor még elvállaltam mindezeket. Tudtam jól, hogy kemény dolog ennyi mindent beszervezni ilyen sűrű beosztással, de mégis, az összeg csábító volt. Meg is kaptam a magam jutalmát, a pénz és a hírnév minden fáradságot megér, így csak nyertem az egésszel. A nagy hajtás után azonban úgy éreztem, hogy szükségem volt némi kikapcsolódásra és nyugalomra, ezért hazautaztam Floridába. Én itt nőttem fel, ez az állam olyan számomra, mintha otthon lenne. Miamiban aztán a régi házunkban tartózkodtam az itt töltött napjaimban, amik már inkább hetekké bővülnek ki. Bátyám is hazajött velem, nagyon örültem, hogy végre együtt tölthettünk kis időt, elvégre neki is sok munkája volt Vegasban. Szívemnek nagy segítség volt a jelenléte, hiszen ahányszor a régi családi otthonunkban voltunk, mindig előjött a depresszióm, ez alól a mostani alkalom sem volt kivétel, de úgy tűnt, hogy a mai napra sikerült nagyjából túlesnem rajta.
Lazarral jó ismerősök vagyunk, szoktunk beszélgetni is, többnyire interneten, így jött tudomásunkra, hogy mindketten egy időpontban az államban leszünk, méghozzá a déli részén. Megbeszéltünk egy találkozót a mai nap délutánjára, ezért is utaztam a híres strandhoz. Odaérve aztán levetkőztem [You must be registered and logged in to see this link.], majd a tengerben megmártóztam. Jól esett már komolyabban is megmozgatnom magam, kicsit beljebb merészkedtem, hogy ússzak néhány száz métert. Hamarosan megpillantottam barátomat, ahogy jött befelé az Atlanti-óceánba. Azonnal elindultam felé, de szerényen integettem is, hogy észrevegyen. Mi tagadás, eléggé népszerű strand, nem is meglepő, hogy sokan vannak. Tömegnek azért nem volt betudható.
- Szia Lazar! - Köszöntem neki amint odaértem hozzá. Rég láttam élőben, már nem is emlékeztem, hogy hogyan ismerkedtünk össze, de talán ha nagyon próbálnék visszaemlékezni, akkor beugrana. De ez jelenleg nem is volt fontos, inkább élveztem, hogy újra láthatom.
- Mi újság? Csak nem gyúrtál? - Teszem fel a kérdéseket, utóbbit nevetve. Jó teste volt, rögtön vonzotta tekintetem, bár nem lepődtem meg rajta, tudtam, hogy szép izmai vannak.

Nem tudtam annyit úszni, mint amennyit terveztem, de nem is bántam, elvégre csak időtöltésnek volt jó. A napi fő program a találkozó volt, méghozzá Lazarral. Sokszor tekingettem a part felé, mégis csak akkor tudtam kiszúrni mikor már jött befelé a vízbe. Elindultam felé, integettem is, mire ő is észrevett, mindketten összetéveszthetetlenül egymás felé közeledtünk. Köszöntünk egymásnak és két puszi is megesett, elvégre így szoktuk üdvözölni egymást. Rögtön egy bókkal indítok, ami véleményem szerint feldobta a hangulatot, Lazar is nevetve válaszolt.
- Helyes, helyes. Látszik is. Nem semmi. - Nem tudtam nem megjegyezni, hogy mennyire jó teste van. Én nem félek bevallani, hogy vonzanak a kigyúrt férfiak, talán munkám miatt szoktam rá erre. Ezúttal sem lepleztem, hogy az izmait néztem, persze nem folyamatosan, hosszú ideig. Vissza is kaptam a bókot, mint ahogy azt Lazartól általában megszokhattam. Szerény mosollyal hagytam, hogy megfogja kezem, majd megpörgessen lassan. Ezúttal én kaptam simogatást a szemeitől. Szerintem még nem találkoztunk tengerparton, ha emlékezetem nem csal, akkor ez volt az első alkalom, amikor fürdőruhában mutatkoztam előtte. Nem mintha nem lenne lehetősége többet látni belőlem, modellként dolgozok, csak felmegy az internetre és máris találhat rólam képeket. De miért én lennék az, akire rákeres? Nem hittem, hogy ennyire népszerű lennék, se azt, hogy ennyire érdeklődik irántam Lazar, szinte biztos voltam benne, hogy az előbbi cselekvés nem történt meg, ezért úgy vettem, mintha most látna először bikiniben.
- Az a lényeg, hogy szereted. És azért jól megy? - Érdekelt, mert tudtam, hogy minek tanul, afelé pedig még nem volt tapasztalatom, nincs olyan ismerősöm Lazaron kívül, aki az állatorvosira jár. Én amúgy nagyon is szeretem az állatokat, elsősorban a háziakat. A vadakat inkább csak távolról figyelem, vagy az állatkertben a rács másik oldaláról.
- Mi a baj a munkával? Szerintem előbb-utóbb meg fogod szeretni, vagy csak simán hozzá fogsz szokni. Sok pénzt adnak nem?   -  Vagy mondta már régebben, csak nem emlékeztem rá, vagy nem lettem eléggé beavatva ebbe a témába. Azzal tisztában voltam, hogy mivel foglalkozik, azzal is, hogy nem a szíve csücske, de az okra nem emlékeztem, amennyiben mondta már ezelőtt.
A beszélgetés közben belemerültem a tengerbe nyakik és próbáltam felvenni a hullámok mozgását, hogy ne fedjen be egy nagyobb, nem akartam, hogy felkontyolt hajam is vizes legyen. Kedves ismerősöm megkérdezte, hogy velem mi a helyzet. Kicsit elmosolyodtam, amolyan "á, inkább hagyjuk" stílusban, de voltam annyira megnevelve, hogy tudtam, illetlenség lett volna nem válaszolni.
- A munka megy, szeretem is és úgy érzem, hogy egyre sikeresebb leszek. Néhány hónapja volt egy forgatásom, ugyanis megkértek, hogy szerepeljek egy filmben. Ne gondolj nagy szerepre, nem is színészi végzettségem van, csupán mellékszereplő voltam kevés szöveggel. A modellkedés egyre jobb, nemrég kaptam külföldi, elsősorban európai szerződéseket is. Aláírtam őket, mert mikor csapjak le rájuk, ha nem most fiatalon. Mondjuk általuk sok munkám is lett, az elmúlt hetekben egy perc pihenőm sem volt. Jó már itt lenni és kikapcsolódni. - Mondtam végül sóhajtva egyet, miközben elégedetten lubickoltam a sós óceánban Florida rendkívül egzotikus és szép tengerpartján.

Szinte rögtön elcsodálkoztam kigyúrt testén és ahogy észrevettem, ő is hasonlóképpen tett. Megforgatott, amit én természetesen hagytam, sőt, még kecsesítettem is állásomon, szépen kihúztam magam és rugalmasan fordultam abba az irányba amerre pörgetett.
- Te annyira kedves vagy mindig, Lazar! - Köszöntem ezzel meg a testemre tett dicséretet. Jól esnek ezek mindig, sosem árt tudni, hogy továbbra is megfelelő vagyok a szakmámra.
Beszélgetésünk következő témája a tanulás kontra munka volt. Előbbire rákérdeztem, hogy hogyan halad vele, mire közömbös választ adott. Kicsit elmosolyodtam, de csak azért mert tudtam, hogy ez általában így szokott lenni. Bár az escortos munkák eléggé sok időt visznek igénybe tudomásom szerint, teljesen érthető volt Lazar helyzete. Valljuk be, a fő, hogy átmenjen a vizsgákon és el tudja végezni az egyetemet. Tényleg a legjobbakat szerettem volna Lazarnak, éppen ezért jól esett, mikor mondta, hogy a munkája egyre jobban ment. Ami engem illet, én szerencsés helyzetben vagyok, elvégre olyan munkám van, amit szeretek és jól meg is fizetnek, valamint már nem számítok pályakezdőnek, mégis fiatal vagyok. Azt nem igazán értettem, hogy miért baj az neki, hogy sokat fizetnek, de erre már nem akartam rákérdezni, inkább átvettem hangulatát, majd magamról kezdtem el mesélni. Láttam, hogy meglepődött kissé azon, hogy felkértek egy filmbeli szereplésre, én is meglepődtem anno.
- Szerintem még nem mostanában jön ki a film, de ha gondolod küldök majd egy linket róla. - Fogalmam sem volt, hogy ezt miért ajánlottam fel neki, hiszen ő is időhiányban szenved, amennyiben ideje lenne filmekre, akkor miért pont engem nézne meg, ahogy másodszerepben időnként feltűnök egyszer-kétszer.
- Magamra egyáltalán nem volt időm, mármint ami a hobbijaimat illetni. Szóval igen, ez most maga a mennyország nekem. - Mosolyodom el, mert tényleg jól éreztem magam végre a tengerben lubickolva. Néha jól jönnek olyan napok is, amikor nincs semmi előre lefixált program, hanem csak megyek a magam feje után, azt csinálok, ami jól esik. Tegnap például festettem.
- Mára nincs semmi tervem, illetve annyi volt, hogy szerettem volna találkozni Veled. De most hogy itt vagyunk, részemről azt csinálhatunk amit kigondolunk és addig, amíg Te ráérsz. - Vallottam be, hogy nyitott voltam mindenre és se programom, se pedig időkorlátom nem volt. Azért nem akartam egész nap a vízben ücsörögni, voltak olyan ötleteim, mint például elmenni egy bárba, vagy átúszni a másik szigetre, netán sütkérezni a napon.

Nem értettem, hogy Lazar miért gondolta azt, hogy terhemre lenne. Az elmúlt napokban pihentem eleget a bátyámmal, jó volt végre másokkal is találkozni és ki lehetne tökéletesebb személy, mint egy ismerős, akivel már régen találkoztam.
- Ne butáskodj! Már vártam ezt a napot. - Próbáltam elfelejtetni vele a hamis érzéseket és leszögezni, hogy ez a nap így tökéletes. Felvetődött néhány ötlet, végül Lazar javaslata tetszett a legjobban. Már úgyis szomjas voltam, ezen a standon pedig kifejezetten jó italokat csinálnak. Ezúttal valami könnyűre vágytam, nem akartam töményet inni, a hőségben nem kívántam.
- Rendben, menjünk. - Bólintottam rá mosolyogva és vele együtt elindultam kifelé a partra. Úszás közben is beszélgettünk, egy percig sem unatkoztunk.
- A mojito tényleg nagyon finom, lehet én is azt iszok, bár ki tudja, lehet megcsillan majd a szemem valami máson. - Ismertem magamat, általában valamit elhatározok, aztán az utolsó percben felülírom és valami mást rendelek. Próbálok változatosan étkezni és egészségesen élni.
Lazar újabb ötlete kifejezetten tetszett, mikor rámutatott a szigetre, akkor elnézem az irányába. Mintha már voltam volna ott, de biztos, hogy legfeljebb kiskoromban, így nagyon jó programnak tűnt, az, hogy úszva közelítjük meg pedig egyenesen remek megoldás, szeretek mozogni és formában akarom tartani magam. Muszáj, mert jól akarok kinézni, nem mintha annyira nagyevő lennék.
- Jó, benne vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy mennyien lesznek ott. - Én is vágytam a kisebb tömegre és nem hittem, hogy sokan átúsznának oda, megtennének nagyjából ötszáz métert csak azért, hogy vadregényesebb szigetre érjenek.
A sekélyebb vízben felálltam, hogy onnan gyalog lépegethessek a vízben. Testemről előbb gyorsan, majd egyre lassabban csordogált le a tenger vize. A hideg habok után kissé szúrós érzés volt belelépni a forró homokba, de már hozzászoktam, sokszor töltöm a szabadidőmet és a munkám is tengerparton. Számos képem készült egzotikus helyeken, általában fürdőruhás képek, vagy éppenséggel fürdőruha mentesek. A bárhoz értünk és beálltunk a sorba. Néztem a kínálatot, melyen ahogy azt jól tudtuk, ott szerepelt a mojito is. Ismét bajban voltam, nem tudtam, hogy mi lenne a tökéletes választás. Szerettem volna alkoholosat, de mégis olyat, ami jó a melegben. Ahogy haladt a sor, egyre inkább én is a mojitot preferáltam.
- Szerintem én is azt iszok. - Mondtam ki már biztosan elhatározva magam. Így is lett, a pultostól megrendeltem és nem sokkal később már számhoz is emelhettem az italt. A lime leve mennyei volt, jólesett a nagy melegben. A kiszolgálás után leültünk az egyik üres asztalhoz egymással szemben.
- Aztán ha megittuk, részemről mehetünk is át a szigetre. - Éreztem rajta, hogy társam is vágyik már az úszásra, én is hasonlóképpen éreztem. Ez a koktélozás azonban nagyon jól jött, felfrissültem tőle teljesen. A széken üldögélve az egyik korty után hátradőltem és hajam kezdtem el igazgatni. Kibontottam kontyomat és szabadjára engedtem fekete fürtjeimet. Valamiért úgy gondoltam, hogy mégsem baj ha vizes lesz, feltételeztem, hogy ötszáz méter ideje alatt úgysem fogom tudni szárazon tartani.

Azt, hogy mit iszok mindig az utolsó percekben szoktam eldönteni, legalábbis véglegesen. Sokszor van úgy, hogy elhatározok valamit és a pultnál mégsem azt mondom, aztán csak lesek, hogy miért. Lazar időmeghatározásaira csak nevettem, elvégre ismertem magam, nekem teljesen mindegy volt, hogy mennyi idő állt rendelkezésemre. Végül csak azért is mojitot kértem, amit egész gyorsan oda is adtak. Lazar nagyon kedves volt, meghívott, amit a kezdeti ellenkezésem után kénytelen voltam hagyni. Ilyenkor mindig elgondolkozok, hogy vajon azt hiszik-e, hogy nincs elég pénzem, vagy csak úriemberek akarnak lenni. Ezért sem szeretem, ha meghívnak, meg akarom mutatni, hogy rendesen meg vagyok fizetve, nem szűkölködök pénzügyileg. De valahogy mindig a pasik győznek. Nem vagyok elég makacs és határozott, sajnos nekem ilyen a természetem.
- Nagyon finom, köszönöm. – Mindkettőnknek ízlett az hűsítő ital. Megköszöntem többször is, hogy meghívott. Közben kibontottam a hajamat, amibe bele is kapott egy lágy szellő. Nem volt szeles nap, csak néha-néha mutatta meg magát a szél, de az sem volt hideg. Még a vízben sem lehetett tőle fázni, ahogy kint ültünk a széken és lábunk a meleg homokban pihent pedig meg sem lehetett érezni azt. Az utolsó korty kissé nagyra sikerült, az megmaradt negyedet egy húzásra levittem. Nagyjából egyszerre végeztünk, Lazar felállt és kezét nyújtotta felém, amit elfogadtam és nőiesen felálltam. Elindultunk ismét a vízbe. A feltett kérdésére először csak néztem, nem igazán tudtam hová tenni, szükségem volt egy kis időre, hogy átgondoljam.
- Gondolkozok. – Feleltem rá türelmet kérve, mert nem akartam butaságot mondani. Még nem melegedett fel annyira a testem, hogy hidegnek érezzem a habokat, egyenesen belesétáltam a tengerbe combig, ahol aztán viccből nevetve egy maréknyi vízzel lefröcsköltem Lazart. Csak játék, semmi több, de úgy gondoltam, feldobja a már így is nagyszerű hangulatot. Kis fröcskölés után belemerültem ismét nyakig a vízbe, majd elkezdtünk úszni a kiszemelt célpont felé, vagyis egyenesen át a lakatlanabb szigetre.
- Egy tökéletes nap nálam napsütéses reggellel indul. Nagyjából nyolc óra körül kelnék ki az ágyból, majd fehérneműben megreggeliznék. Délelőtt elmennék futni, vagy valamit mozogni, ebéd után pedig festenék csendes pihenőként. Három-négy óra magasságában ismét kimozdulnék és összefutnék valakivel és vele, netán velük tölteném a nap hátralevő részét. Vagy elmennénk moziba, buliba, vagy csak sétálnánk a tengerparton a lemenő Nap társaságában. – Mesélem el egy rögtönzött tökéletes napot. Ez csak egy variáció volt, amennyiben nem dolgozok, akkor mindenképpen mozognék valamit, azt nem hagynám ki, mert formában akarom tartani magam. A legjobb viszont az, ha mással, baráttal, ismerőssel tudok sportolni.
– Én inkább kiegyensúlyozott és nyugodt személyiség vagyok, szeretem, ha egy nap nagyobb meglepetésektől mentes és nincsenek váratlan dolgok, amik keresztbe tennének nekem. Azt különösen utálom, ha éppen festek és felhív az ügynököm, hogy rohannom kell, mert közbejött valami. – Tettem még hozzá, hogy teljes képet kapjon rólam. Közepes tempóban úsztunk, én mellúszásban haladtam. Ahogy lenéztem már nem láttam a tengerfeneket. Ez kicsit ijesztő volt, de nem aggódtam, bíztam benne, hogy nem kap el valami alulról.
- Neked milyen egy tökéletes nap? – Kérdeztem vissza, mert kíváncsi voltam az Ő válaszára. Így jobban meg tudom ismerni.

Lazar ezen a napon is bizonyította, hogy mennyire rendes férfi, igazi úriember. Szeretek vele és hozzá hasonló személyekkel találkozni, nem azért mert az ilyen magatartást várom el, vagy más férfiakkal nem vagyok jóban, inkább csak kellemesebb velük lenni. Lazarral minden perc egy lágy simogatás, mintha selyemkendőt terítenének csupasz vállamra, majd az szépen finoman leesik onnan, végig érintve a fürdőruhás testem. Nagyon könnyen megértjük egymást, a programok is, amiket felvetünk egymásnak úgy néz ki kölcsönösen tetszik nekünk. Ő is csak azt szeretné, amit én, jól érezni magunkat együtt ezen a napon.
Elindultunk a sziget felé. A vízbe értem és meg sem álltam, elkezdtem úszni át a paradicsom felé. Közben társam feltett egy kérdést, amire még eddig életem során nem kellett válaszolnom, ezért kissé nehéz volt, végig kellett gondolnom. Megtettem, majd az első variációt, ami eszembe jutott elmeséltem. A naplementére külön felfigyelt Lazar, mire elmosolyodtam.
- Mindenképpen, de ami engem illet, részemről tovább is maradhatunk.
- Szívesen hajlottam afelé, hogy az estét is együtt töltsük, elvégre akkor teljesen más a hangulat, olyan szép és bágyadt, főleg azon a szigeten. Az egyetlen gond legfeljebb az volt, hogy késő este kéne visszaúsznunk, azt pedig nem tudom, lenne rá elég bátorságom. Errefelé sok az aligátor, meg a cápa is. Talán felhívom majd a testvéremet, hogy jöjjön értünk motorcsónakkal, vagy Jet Ski-vel. De az is lehet, hogy Lazarral kitalálunk valami jó kis visszautat, ami nekem jelen pillanatban nem jutott eszembe.  Meg fogjuk tudni oldani, elveszni úgysem fogunk.
Kiderült, hogy Ő bizonyos szempontból az ellentétem. Lazar épp a meglepetéseket szereti. Meg tudtam érteni, tényleg jó lehet úgy ágyba menni, hogy visszagondolva dicsérjük a napot. A kellemes meglepetéseket persze én is szerettem, csak a nagyokat nem, amik megbontják az előre eltervezett programjaimat és esetleg kapkodáshoz, idegeskedéshez vezetnek.
- A reggeli kávé és edzés nálam is már-már elrendelt. Nem szeretem őket kihagyni. - Végül megindokolta, hogy honnan jött az a kérdés: egy pszichológustól. Nekik sok érdekes kérdésük van, bár néha idegesítőek is. Olyanokra tudnak rákérdezni, ami engem személyesen érint, de mégsem tudok mit mondani. Ilyenkor azt érzem, hogy nem ismerem magamat. Értékelem természetesen a segítségüket, csak akkor, amikor nyugodt, türelmes és lelkes hangulatban vagyok.
Hamarosan megérkeztünk a szigetre, már csak néhány méter választott el minket a száraz homoktól. Mikor a lábam leért annyira, hogy kényelmesebb legyen sétálni, mint úszni, akkor váltottam. A vízfelszín egyre csak alacsonyabban lett, szépen fokozatosan fedte fel testem. Nem mentem ki teljesen a vízből, inkább ismerősömre néztem. Arcából próbáltam kiolvasni az érzéseit, bizonyára hasonlóképpen érezhetett mint én, amikor körülnézett.  
- Milyen szép hely! - Mondom úgy, mintha most lettem volna itt először, pedig régebben jártam erre. De ugyancsak el kellett ismernem, hogy fantasztikus sziget.
- Mi legyen? Mit csináljunk? - Inkább a férfira bíztam a döntést, mert részemről teljesen mindegy volt.

Elkezdtünk úszni a sziget felé, hogy aztán nyugodtabb környezetben megnézhessük onnan a naplementét. Örültem, mikor Lazar megsúgta, hogy nem lehetett sok idő a várva várt pillanatig.
- Biztosan nagyon szép lesz. - Tettem hozzá, mert az olyan pillanatok mindig magukkal ragadtak. Szerencsére sokszor volt alkalmam meglesni a lenyugvó Napot, több kontinensen is. Annyira romantikus és meghitt ahogy a Nap eltűnik.
A mesés hangulat mellett volt egy valami, ami miatt aggódnom kellett, az pedig a hazajutás. Volt pár ötletem rá, nem estem kétségbe, de az is remek megoldás volt, amit Lazar mondott. Miért is ne maradhatnánk a szigeten reggelig?  
- Én bírom az estét, felőlem akár maradhatunk hajnalig is. - Nekem ez nem volt gond, ha nagyon lehűlne a levegő, akkor a vízben melegedhetnénk. Éhen nem halnánk, szomjan sem szerintem, a bogarak viszont zavarhatnak, de majd ismét a vízben menedékre találunk.
Aranyos volt, ahogy pacsira emelte kezét, közelebbik karommal abbahagytam az úszást és belecsaptam finoman a tenyerébe. Nevettem közben, mert jól éreztem magam. Nagyon szimpatikus ember Lazar, megmutatta, hogy van játékos és macsó fele is és nekem mindkettő tetszett, ahogy eddig is mikor találkoztunk.
Közeledtünk a szigethez, a homokos tengerfenék is megjelent lábam alatt, mire ráálltam és onnantól sétálni kezdtem. Lazar is így tett. A víz szépen lassan hagyta el testem, először a kulcscsontom, majd melleim, végül derekam is megmutatta magát. Továbbra is meleg volt, a lágy szélfuvallat kellemes volt bőrömnek. Nem mentünk közelebb a parthoz, egyenlőre, inkább körülnéztünk. Mindkettőnk tetszését elnyerte a sziget, jól szemügyre vettem az egyes részeket, fákat, sziklákat, stb. Lazaron is megállt a tekintetem, el kellett ismernem, hogy nagyon jó a teste, hívogató. Ettől függetlenül visszafogtam magam. Mivel pontosabb tervünk nem volt, hogy mit csináljunk a szigeten, így elkezdtem ötletelni. Társam is olyasmikre gondolt, ami az én fejemben megfordult.
- Szerintem keressünk egy füves helyet és feküdjünk le pihenni, napozni egy kicsit. - Utólag észrevettem, hogy kétértelmű szót mondtam ki. Mivel visszavonni már nem tudtam, így nem is rágódtam rajta sokáig, bíztam benne, hogy a férfi jól fogja érteni, ha nem, akkor sem törik össze a világ. Elindultam ki a partra, tökéletes hely után kutatva ahová leheveredhetünk. Nem is annyira messze megláttam egy viszonylag elképzelésemnek megfelelő placcot, melyet félig árnyék, félig pedig napos rész uralt.
- Ott mondjuk? Az jó hely? - Amennyiben tetszett Neki is, leültem, aztán lefeküdtem a hátamra. Nyakamtól lefelé Nap sütötte a testem, de az arcom árnyékban maradt. még volt egy kis idő a naplementéig, úgy tíz perc körül.