A zene ritmusára mozdult meg a csípőm, és nem is titkoltam, hogy mennyire élveztem azt a dallamot, amire akár vetkőzni is tudtam volna. Nos, mondjuk úgy, hogy az idegbeteg napom után a legszívesebben pénz nélküli szexszel vezettem volna le a feszültséget, de csak hangosabbra vettem az mp3 lejátszó hangerejét, és már nagyjából az üvöltve szóló zenére meg is váltam a pulcsimtól a lehető legdögösebb mozdulatokkal, igaz, csak a graffitiken nyáladzó arcok, alakok és feliratok éljenezhettek volna, de nem érdekelt. A zene ritmusára ráztam fel a festékes flakont, rátéve a pisztolyt is, hogy a vonalvezetéssel ne legyen gondom, miközben dolgozom, de ahogy elnéztem, ebből beszívott hullámzás lesz, mert képtelen voltam abbahagyni a rögtönzött - szigorúan balettmentes - fellépésemet, de azért hosszas percek után csak sikerült valahogy lenyugtatnom magam és az előttem terpeszkedő félig kész művet néznem, hogy mit is hozhatnék ki belőle.
Nagyjából három órányi aprólékos munkával elégedetten mosolyogtam a fal mellől a nőre, aki kirajzolódott előttem. Ujjaimmal legszívesebben belemarkoltam volna a fal-melleibe, de nem akartam tiszta mocsok lenni, különben sem hordtam magammal a legtöbbször hígítót, és a kesztyűk is otthon maradtak, de azért a maszkot lepakolva elléptem a fal mellől körbenézve a raktár emeletén. Szörnyen üres volt, és kongott a lélektelenségtől, de azért nagyon is kíváncsi voltam, hogy ezeket a gyönyörű munkákat ki varázsolta ide. Egytől egyig tíz percet szenteltem mindegyikre, hogy alaposan megnézzem a vonalvezetést, a színkeverést, a formákat és igyekeztem kitalálni, hogy milyen lehet az illető. Egyértelműen nem női kéz nyomait hirdették, és jobb lehetőség nem lévén, a pulcsimat terítve ki a padlón leültem a földre, lábaimat felhúzva a mellkasomhoz kisebb terpeszben, kezeimmel megtámaszkodva a térdeimen, mielőtt még az ásványvizet kivettem volna a táskából, azon gondolkodva, hogy sátrat verek ide, csak hogy megtudjam, ki járhat erre rajtam kívül.
Na igen, vajon ő is úgy "tört be", mint én? Igazság szerint nem volt nehéz bejutnom. A tűzlétrára ugyan fel kellett kapaszkodnom, és akkor elszidtam Aurora minden hülyeségét, Jacket, Ricot, és minden tökfejet, aki éppen felhúzott, de aztán.. felérve a falon tátongó lyuk volt az, ami megfogta a fantáziámat. Mindig is érdekeltek a lyukak, és nem voltam képes ellenállni a kísértésnek. Még csak elképzelni sem tudtam, hogy ez fog fogadni. Visszanézve a kéklő majdnem na'vi nőre valami nem volt teljes, ezért felkeltem, megigazítottam a pánt nélküli felsőmet, az éppen csak a fenekemet takaró forrónadrágot, de a tornacipővel már nem foglalkoztam, sokkal inkább a sarokban lévő nagykalapáccsal, amit felkapva visszamentem a falhoz, azt meglendítve pedig a nőhöz csapódott, a melleinél, pontosabban picit beljebb, a fal-melltartó felett kicsivel, megrepesztve a falat.
- Ez így nem jó! - önkéntes építészmérnököt alakítva többször is megismételtem a mozdulatot, ami remekül visszhangzott ebben a kietlen épületben, nem is hallva meg, hogy esetleg nem csak egyedül lehetek a raktárban.

Már kezdtem volna nagyon is elégedett lenni a munkámmal, és a falhoz simulva szinte úgy fújtam ki a repedésekből a port, de köhögve húzódtam hátrébb, csak hogy egy kis időt hagyjak magamnak arra is, hogy a csípőm ritmusban mozduljon a zene dallamára, és nem is bántam, hogy végül nem haza mentem, a nagy büdös semmihez. A legtöbbször, ha lehetett, csak aludni és pihenni jártam haza, sosem szerettem megülni a fenekemen, ha egy módom volt rá.
- Na még egy kicsit - beszéltem ismét a fal nőnek, szavaim néma fülekre talált, legalábbis azt hittem, mert ahogy meglendítettem a kalapácsot ismét, hogy egy utolsó kegyelemdöfést vigyek be a kőszívnek, a zene hirtelen elhallgatásába egy férfihang elegyedett bele, én pedig összerezzenve a kalapács lendületétől elengedve azt végignéztem, ahogy az egy másik falrésznek szállt, tényleges és nagyobb pusztítást is végbevíve.
- Basszuskulcs! Most nézd meg, mit csináltál!? -  mutattam rá a másik graffitiben keletkezett lyukra, morcosan pillantva hátra a férfire, ahogy kivettem a füleseket a fülemből, de ahogy megláttam a felém nyújtott karját, benne a pisztollyal, ledermedtem, de szó szerint, mert még a kezeimet sem mertem megmozdítani, nem hogy a csülkeimen terpeszkedő seggemet arrébb vonszolni a kalapácsért.
- Csak.. gondoltam befejezem, amit elkezdtek. És úgy gondoltam, hogy jobban mutatna a nő repedezett szívvel. És.. ez egy raktár, nem a házad. Tudod mi a különbség a ház és a raktár között? Mondjuk bútorok, komfort, és tisztaság. Itt még a jegesmedvék is eltévednének, akkora mocsok van - ha már nem mászkáltam, legalább a szám járt, de a pillantásom szinte ráragadt a fegyverre, és megmondom őszintén, csak néha féltem annyira, mint most. Huszonkettő vagyok, nem golyóval a fejemben akartam feküdni egy hülye koporsóban, hanem volt még dolgom. Mondjuk a festés, a tánc, vagy bármi, amihez éppen kedvem lett volna.
- Túlságosan is zavart az, hogy nem volt befejezve ez - emeltem fel lassan a kezem a majdnem na'vi felé, aki dölyfösen pislantva figyelt minket, legalábbis olyannak álmodtam volna meg. - És a többihez, ha ez nem is idomul, vagy éppen nem mennének randira azzal az aliennel ott a túlfélen, attól még jól sikerült. Bármit is mondj - fűztem össze karjaimat a mellkasom előtt, ezzel is megemelve kicsit a melleimet, de nem emiatt tettem az egészet, amúgy is már a legtöbb pasi, aki a bárban járt, már ennél kevesebb ruhában is látott. Ruha nélkül csak azok, akik fizettek is egy körre. Hogy még mindig nem akart megölni, lekéselni, cafatokra tépni, vagy éppen lyukasra lőni, lassan megmozdulva, azért neki hátat nem fordítva elindultam a kalapács felé, amit óvatosan a kezembe véve, a földön húzva a fejét visszamentem a korábbi helyemre.
- A többit te csináltad? Vagy azok, akiket lelőnél? - néztem a fickó felé már sokadjára, és csak most rémlett fel a gondolataimban, hogy ki lehet. - Te vagy pucér George! - esett le nekem egy pillanat alatt a felismerés. Na jó, több másodperc kellett, hogy helyre pakoljam őt a fejemben, de akkor is. Egy hős voltam!

ezt hallgasd közben *-*

Egy pisztollyal, ami a képembe mosolygott, nem igazán volt kedvem randizni, és ha sokat is beszéltem, megvolt az oka, fogadja már el! Az emberek vagy maguk alá csinálnak, vagy beszélni kezdenek, vagy pedig összepisilik magukat. Hej, de művelt vagyok bankrablásos jelenetekből. Az a sok akciófilm igazi művelt nőszemélyt csinált belőlem. De akkor sem hallgattam rá, továbbra is járattam a számat, ő pedig már megint közbeszólt, mire ráncoltam a homlokom.
- Ácsi, nem azt kérdezted, hogy jutottam be! Akkor arra válaszoltam volna. Az volt a kérdés, mit keresek itt! - oktattam ki szinte hadarva, mielőtt még lelőtt volna, és egy kissé össze is húztam magam, hogy az a hülye golyó még több helyen menjen át, ha.. éppen úgy adódna. Ez az Skye, profi vagy! A pisztolylengetős parancsra sóhajtással váltam meg a kalapácstól, elengedve a fát, de a lábammal utána nyúltam, hogy ne csattanjon a betonon az hangosan.
- Ezek a folytonos keresztkérdések idegesítőek, csak hogy tudj róla - fortyantam fel, de hogy még mindig ott volt az a hülye pisztolya, inkább visszavéve a szövegelésből újra, megint másról kezdtem dumálni, egészen addig, ameddig fel nem ismertem. És csak még jobban ledöbbentem! Csak nekem van akkora szerencsétlenségem, hogy az orromat olyanba ütöm, akitől távol kéne maradnom. Aurora amúgy is területféltő, az a minimum, hogy az agyamat fogja szétkaparni, ha megtudja, hogy összebarmoltam a faszija rajzait, már ha az övék voltak, mert persze, hogy az én kérdéseimre már luxus válaszolni. Mindig így volt. Persze, Skye miért is tudjon bármit is, nem igaz?
- Skye - sóhajtottam a nevem, egy idétlen intéssel, mert hogy ameddig ott van az az izé a kezében, én közelebb nem megyek hozzá! A következő kérdésére csak döbbenten néztem rá, mert nem értettem az összefüggést a nővérem és köztem. Hát nem ott volt, amikor Aurora majdnem vérre ment? Fintorodtam el hirtelen a véres lepedőre, ahogy eszembe jutott, és egy sóhajtással igyekeztem elszakítani magamtól a gondolatot.
- Te meg vagy veszve?! Már miért akarnám én is azt, amit ő is? - értetlenül néztem rajta végig, és csak remélni tudtam, hogy nem a pucérságára gondolt. De azért elég nyilvánvaló, hogy mégis, mert az a stírölő pillantás elárulta őt. - A Barbie-jai fejét is leszedtem, és inkább kisautókkal játszottam - vontam vállat az információ után, felkapva a földről az egyik festékes dobozt és George felé dobtam azt ívelőn, hogy elkaphassa.
- Érdekelt, hogy mi van idebenn, mert mindig keresek új felületeket, ha már a meglévő nem lesz elég, és álmomban sem gondoltam volna, hogy ez - itt körbemutattam- fog fogadni. Hidd el, hogy én jobban meg voltam lepődve, na jó, nem, mert a pisztolyt azért eltehetnéd, nem fogom a hátadat megnyúzni - sóhajtva piszkáltam meg a kalapács fa nyelét a lábfejemmel, de eluntam a felesleges ácsorgást és leültem a pulcsimra, ugyanúgy a térdeimet a mellkasomhoz felhúzva.
- A tűzlétrán jöttem fel, és van egy kisebb lyuk a falon, oldalt, hátul, nem volt nehéz bejutnom. Aztán pedig ahogy megnéztem a graffitiket, nem hagyott nyugodni ez a kezdemény - böktem a fejemmel a már kéklő nő felé, megvonva a vállaimat hirtelen. - Három órát dolgoztam vele, de nem ezt a kócerájt akartam tönkretenni, csak valami hiányzott róla - elnéztem a repedést a mellkasa tájékán, majd a színes indián haját is, és valahogy elégedett voltam. Igen, megint jól sikerült a munka. - A többi a tied, pucér George? - pillantottam a fickó felé, és bíztam benne, hogy a pisztolya már messze járt a rám célzástól.

nem tudok szabadulni ettől a zenétől ♫

Igaza volt, és én is úgy óvtam a rajzaimat, mintha csak anyatigris lettem volna, a jó pont az volt, hogy abba a leroggyant épületbe csak én voltam olyan hülye, hogy bemerészkedjek. Az emberek többsége nem szívesen mászkált volt elmegyógyintézet falai közt. Na vajon miért? Őt figyeltem, ahogy megközelítette a kék nőt, de nem szóltam semmit, csak figyeltem az arcát. Nem elismerést vártam, mert tudtam, hogy jól csinálom azt, amit, de arról nem kellett senkinek sem tudnia, hogy a táncon és a szexelésen kívül még mihez értek. Az.. intim dolgaimat szerettem csak magamnak megtartani és a graffiti volt életem nagy, eltitkolt szerelme.
Viszont ahogy kérdőre vont, csak enyhén megvont vállakkal néztem fel egyenesen a szemeibe még mindig ülve lent, a pulcsimmal lefedett mocskon. Félnem kellett volna, de hogy már a pisztoly nem mászott a képembe, valamivel nyugodtabb voltam. Valamivel.
- Három órája itt voltál? Vagy meg tudtalak volna kérdezni? Ha hozzád mentem volna a flakonokkal, hogy ugyan hadd csináljam meg azt... amibe belekezdtél, megengedted volna? Vagy inkább a tankodat hoztad volna, hogy kilapíts? - a hangomba valamennyi harag is vegyült, de nem röpködött a kezem a levegőben, mint valami hisztis tyúknak, mert nem, továbbra sem voltam az. - Vagy esetleg nem bújtatsz valahol az emeleten egy aknamezőt? Balettoztam régen, kipróbálhatnánk, mikor nem halok meg - epésen folytattam, de mielőtt tényleg egy rohadt olasz maffiás fejbelövéssel végeztem volna, inkább felálltam, kiporoltam a pulcsimat is, csak hogy egy ideig a falra hányt nőt nézzem, úgy, mintha éppen más munkáját vizsgáltam volna meg, végül egy hosszú sóhajjal néztem George-ra, pontosabban a tekintetem minden négyzetcentimétert bejárt a testén. Ahhoz volt kedvem, én pedig kiélveztem a látványt.
- Sajnálom. Nem tönkretenni akartam a munkád, egyszerűen csak.. meg kellett csinálnom. Képtelen voltam úgy ott hagyni, még akkor is, ha ezzel azt érzed, hogy szétbarmoltam az egészet. Megesik. Neked más stílusod van, nekem más stílusom van, és lehet, hogy nem tetszik neked ott Miss Kék Indián, de ez sikerült - vontam vállat, mert tényleg nem tudtam, mit mondhatnék. Nem akartam szétbarmolni az elképzeléseit, az tény. - Nézd, ha ennyire fájó pont, akkor... nekem is van megkezdett munkám, és fogalmam sincs, mit lehetne belőle kihozni. Ha azt szeretnéd, akkor revansként végignézem azt, ahogy te fested meg azt, ami épp akkor a fejedben lenne - még egy hosszú pillantás a szemeibe, aztán úgy, hogy ne gondolja, hogy amazonként rávetném magam, lassan mozdulva meg a táskámba kezdtem összeszedni a festékes flakonokat.

Csak egy parányit lepett meg az, hogy George közbeszólt, mire összeszűkülő szemekkel néztem rá, de nem kommentáltam. Egyesek örültek annak, hogy nagy volt a szám, sok mindenre fel tudtam használni. Na oké, lehet, hogy nem mindig a beszéd volt a fő motívum, ha a számat nyitottam ki, de akkor is. Hát amikor még folytatta, mintha ott sem lettem volna! Azért akkor már a karjaimat keresztbe fontam a mellkasomon, és inkább egy szó nélkül végignéztem a kalapácshúzogatását, de egy tapodtat sem mozdultam el onnan, a táskám mellől, pulcsival a kezemben, és igen, sikerült csendben maradnom! Mondjuk akkor, amikor megint megszólalt, igencsak rezgett a léc, de egészen addig kibírtam, ameddig meg nem fenyegetett.
- Nem rondítottam bele! Kiegészítettem, befejeztem! Ha nem tetszik, majd lemaszatolod valami te-féle verzióval - vontam fel a szemöldökömet is, csak hogy ne kelljen foglalkoznom azzal, hogy tetszem neki. Az előbb még le akart lőni, most meg már tetszem. Biztosan szívott valamit. Vagy Aurora átmosta az agyát! Bele sem mertem gondolni, hogy miféle dolgokat művelhettek ezek ketten, mielőtt odaértem, és miután távoztam. Fintorogva ráztam meg inkább a fejem, hogy a tegnapi kéjes hangokra nehogy még elkezdjek itt koncentrálni, mert akkor.. nem lesz ennek jó vége.
Még ott tartottam, hogy a gondolataimat próbáltam rendezni, amikor megszólalt, és úgy sikerült ránéznem, mintha éppen Hasfelmetsző Jacket látnám magam előtt. Whisky? Mindenkivel ezt csinálja? Előbb pisztolyt fog rájuk, utána meg pertut inna? Fura egy alak.
- És akkor most el van felejtve minden nekem? Már nem akarsz kilyukasztani? - kíváncsiskodtam, de mintha a falnak beszéltem volna, ezért elhallgatva néztem megint a falra, ahogy eltűnt volna, én pedig csak pislantottam egyet. Honnan kellene tudnom, hol találom? Nem jártam be az egész hodályt, megakadtam ezeknél a falfestéseknél, is milyen jól tettem! A csend viszont, hogy eltűnt George, kezdett túl nagy lenni, és egy a szemeim hol a lyukat nézték, hol az előttem álló graffitit, és ahogy megszületett a döntés, morcosan fújtam egyet.
- Tegnap vodka, ma whisky... - hajamba merítve ujjaimat kaptam fel a táskám, hogy követhessem a Bermuda-háromszögbe, de csak nem hagyott nyugodni valami, ezért kihalásztam az egyik flakont, hogy csak úgy, még valamit ott hagyhassak a falán. Nem túl nagy, nem igényelt sok munkát, egyszerűen csak le akartam tesztelni, hogy vajon észre fogja-e venni a kis ajándékom a későbbiekben. A lépcsőn már vigyorogva mentem le, de a legalsó fokon megállva először csak körbenéztem a raktárban, megpillantva a fickót is.
- Összeilletek Aurorával. Nála is ugyanakkora rend volt tegnap, mint nálad, most - vigyort villantva rá léptem le a maradék egy lépcsőfokot kikerülve a betonra száradt ismeretlen pacát, és csak egészen halkan köszörültem meg a torkom. - Csak whisky van? Mert haza is kéne jutnom valahogy. Valamikor - lepakoltam a táskámat a padlóra is. - Mondjuk.. nem hullazsákban. A pisztolyt pakold el, nem lesz rá szükséged, csak ahhoz nyúlok már, amit engedsz is - vigyorodtam el, ledobva magam a kanapé karfájára, még ha nem is kínált hellyel. Nem voltam szívbajos sosem. De hogy miért akart pont velem inni? Rejtély! - Mit ünneplünk?

Valóban jobban hasonlítunk a nővéremmel, mint hittem volna. Az egy dolog, hogy régebben a szex volt az, amivel pénzt kerestem, de nem gondoltam volna, hogy Aurora is ugyanolyan könnyűvérű lett volna, mint én. Régen nagyon más volt, olyasvalaki, akire mindig is felnéztem. Talán egy kicsit még most is, de inkább elvágtam a gondolataimat, mielőtt még túlságosan is mélyen belemerültem volna ebbe az egészbe.
- Én is évek óta tegnap láttam először - vontam vállat nem törődöm stílusban, nem mintha épp kérdezte volna a családi dolgainkat, de nem érdekelt. Ha egyszer már arról volt sejtése, hogy valaki farkával eljátszottam késsel, Aurora pedig börtönt is megjárta, hát ezzel aztán ki nem adtam neki titkot. Meg különben is, semmit nem tudott kezdeni az infóval. A kérdésére előszedtem az ásványvizet a táskámból, és ahogy felé indultam meg, lepakoltam azt az asztalra, csak hogy tudja, mire céloztam, hagyva, hogy kutakodva nézhessen a táskám felé, nem reagálva azt le, hogy hazavinne, még nem volt rá szükségem. Egyáltalán nem zavart, ő a lakását hagyta számomra pucéran, egy táskában, ahol még csak tamponok sincsenek, nem fog zavarni. De azért örültem volna, ha a cuccaimhoz ténylegesen nem akar hozzányúlni. A festékeim szentek és sérthetetlenek voltak.
- Nem aggódom a golyóid miatt. Az AIDS sem foglalkoztat, csak egy fűrész mellett sem szívesen húznám meg a seggem. Félő volna, hogy beindul - volt formás Skye-fenék, nincs Skye szexi segg - vontam vállat elvigyorogva a végét, mert csak hülyültem, de azért szó se róla, örültem annak, hogy messze került tőlem az a pisztoly. Biztonságosabb volt anélkül, ott, a karfán, és még akkor sem mozdultam el onnan, amikor a mellette levő hellyel kínált, helyette csak a pohárért nyúltam, végigfuttatva a pillantásom a lakásnak nevezett raktáron. Valahogy sejtettem, Aurorával miért érezte magát annyira jól abban a véres ágyban nyögve, szex közben. Na jó, még egyszer végigstíröltem a már ülő George-ot, hagyva, hogy kibeszélje magát, és egy laza mosollyal koccintásra is emeltem a poharamat, benne a barna löttyel.
- Ígérem, hogy többé nem mászok bele.. a graffitis öledbe - kacsintottam rá, mielőtt egyet kortyoltam volna az alkoholból, köhintve egyet pakoltam le a poharat aztán az asztalra is. - Ha jókislány tudok maradni és nem azzal fogok szórakozni, hogy amikor nem vagy itthon, felmászom a tűzlétrán, csak hogy téged idegesítve újabb és újabb nyomokat hagyjak magam után - vigyort villantva egyenesítettem ki a szinte csupasz lábaimat, hogy a karfáról, ha nem is közvetlen George mellé csússzak, de rá, a párnázott részre, nekidőlve a háttámlának, miután az ölembe húztam a whiskys poharat ismét, pontosabban a combjaim közé, a rövidnadrágra pakolva azt kényelmesen.
- Miért nem fogadsz gyakrabban vendégeket? Tudod, lehet, hogy megérné, akkor nem biztos, hogy ilyen hadiállapotok uralkodnának itt - felnevettem hirtelen a fickó szemeibe nézve, és mielőtt még a kezei a nyakamra másztak volna, gyorsan folytattam. - Amúgy megértem. Legalább nem fognak kirabolni téged. Kár lenne ezért az asztalért itt - pakoltam rá egyik lábamat lazán az asztal lapjára pimasz mosollyal. Reméltem, hogy nem másztam bele semmibe a cipőmmel, mert hogy én mezítláb itt nem fogok járni, az is biztos.

( ♫ ♪ ♫ )

Bólogatva, mosolyogva értettem egyet. Úgy van jól a testem, ahogy, és nem akartam elveszíteni a munkaeszközöm. A melleim, a hátsóm, a lábaim tabuk voltak, de azért nem voltam olyan elvetemült, hogy biztosítást kössek rájuk. Elég volt az a lóvé, amit a munkámmal szedtem össze, pontosabban a testemmel. Nem vagyok alkoholista, sőt, sokszor meg is árt nekem, de ha whisky van, hát whisky van, nem vagyok olyan finnyás, mint a nővérem, de azért az nagyon is látszott George raktárán, hogy női kezek maximum őt érintették, a rendet távolról elkerülték. A szövegelésem, na meg a korty pia utáni feltételezésén elvigyorodtam, és már éppen válaszolni akartam volna, amikor folytatta, mire elhúztam a számat és inkább a falakat kezdtem el bámulni, amit idelent is festmények díszítettek.
- Szóval meggátolsz abban, hogy csak úgy felbukkanjak itt? - kérdeztem vissza inkább mást egy mosoly kíséretében már lent a szivacson ülve, kényelmesen elhelyezkedve. - Amúgy nem vagyok jó kommandózásban, láthattad, hogy most is lebuktam, te meg hoztad a játékodat. Legközelebb ha kérhetem, vibrátorral közlekedj, azt jobban tudnám értékelni - nevettem fel felé pillantva, végignézve, ahogy a poharamat a lábaim közt teletöltötte. Nem szívbajos! De miért is lenne az, amikor pornószínésznek is elmehetne a tegnap után? Atyám, azok a hangok - jutottak eszembe a tegnapi emlékek ott, Aurora házában, mire egy széles vigyor kószán jelezte a férfinek, hogy felőlem aztán maradhat a közelben, még ha nem is csorgat.. whiskyt. De mégsem bírtam ki, hogy ne beszéljek, mert hát minek maradjak csendben? Ha meghalok, úgysem járhatok vissza senkit sem idegesíteni, a szellemekben úgysem hiszek, viszont a szavaira értetlenül vontam fel a szemöldököm, nagyjából ugyanúgy, ahogy korábban ő is tette. Megköszörültem a torkom, egy újabb korty alkohol után a poharat visszapakoltam a rövidnadrág-fedte tangámra, ujjaim végigszaladtak a párnahuzaton, hogy végül egy hosszú pillanatig a félig felém forduló fickón legeltessem a szemeimet. Igyekeztem kevesebb ruhában elképzelni, mert na, nem volt ellenemre az a látvány sem.
- Kurva vagyok - jelentettem be kurtán, hogy megint igyak az alkoholból. - Vagyis voltam. Néha még mindig. De inkább táncolok. Már csak burlesque-ben nyomulok, nem a rúdon pörgök, mint valami veszett mókus az erdőből - vigyorodtam el, ahogy arra gondoltam, hogy Aurora valószínűleg ezért a szememet kaparná ki, de reményeim szerint neki erről fogalma sem lesz, mármint hogy itt miket hordok össze. Nagyon reméltem! Kihívóan néztem a barna szemekbe, kíváncsian várva a meghökkenését, elismerést, bármit, csak hogy valamiféle reakciót válthassak ki belőle. Sokszor a kelleténél is őszintébb voltam, de ha be kellett fognom a pofám, hát megtettem.
- Eddig az volt a bajod, hogy sokat beszélek. Vagy el van már felejtve nekem az? - érdeklődtem tőle megint a pohár után nyúlva, de azért vállat vonva megint a falat fixíroztam, pontosabban a szemben lévő graffitit, annak minden színét, kacskaringósságát és a tökéletességet, amit tükrözött. - Nem igazán voltam oda a suliért. Inkább rajzoltam, nem voltam kíváncsi a tanárok perverz fantáziájára, ahogy a tárgyaikat imádták. Becsúszott egy kis ez, egy kis az, és ahogy elkezdtem a kefélésekért pénzt kérni, és kaptam is dögivel, úgy, amikor nem dugtak, inkább festettem. Már majdnem tíz éve annak, hogy ezt csinálom. És képtelen vagyok megunni. Egyszerűen muszáj graffitiket csinálnom és néha már jobban hiányzik, mint a szex, ha kimarad pár nap - pillantottam a falról megint George-ra kiürítve a poharamat, amit megint visszapakoltam a combjaim közé. - Töltesz? - mosolyogtam rá szélesen, miközben mutogatni kezdtem a rajzai felé.
- Te miért csinálod? Csak mert amúgy tetszenek, nagyon is. Némelyik elég érdekes, én nem tudnék olyanokat csinálni. Úgyhogy.. akár rád is koccinthatnék - emeltem fel a poharat felé, ha kaptam is már a következő adagom vele szembefordulva, oldalról nekidőlve már a háttámlának. És csak ekkor jöttem rá, hogy nem tudom majd hova lepakolni a poharat!

( ♫ ♪ ♫ )

Jobbnak láttam nem forszírozni a halottas témát, mert még mindig élénken élt bennem annak a fránya pisztolynak a látványa. Hát sosem fogom túltenni magam rajta? De azért... bevallom, nagyon is foglalkoztatott az, hogy mennyire feszíthetem nála túl a húrt azzal, hogy imitt-amott belepiszkálgatnék a graffitijeibe. Nem mintha engem nem kerülgetne a szívinfarktus és a dühroham keveréke, ha az én kicsikéimet zaklatnák, de hát George nem tudott volna rajtuk revansot venni, ezért is lett egyre szélesebb az arcomon feszítő mosoly. Remek, egy egész elefánt befért volna már a számba!
- Szóval... az igazira adod le a voksod? - az a vigyorom ott maradt, de a szemeim automatikusan lefelé csusszantak a fickó mellkasára előbb, majd a hasától is délebbre, hogy szemügyre vehessem, na nem mintha tegnap óta elfelejtettem volna, azt azért nem, igazán emlékezetesre sikeredett a tegnapi alakítása. Mondjuk. Abszolút támogatni tudtam! A reakciója viszont eltért az eddigiektől, ami enyhén szólva is meglepett, de a válasz helyett csak még egyet kortyoltam a már torkomat és gyomromat is felmelegítő italtól, még kényelmesebben elhelyezkedve a párnán szabadon legeltetve George-on a szemeimet. - Aurora elég nagy mókus. Nem kell még egy - vontam vállat mosolyogva nem is igazán törődve azzal, hogy még mire lettem volna képes. Valószínűleg a bedrogozott hintaló forma is menne a rúd körül, ha nagyon megerőltetném magam, de sosem voltam telhetetlen.
Ameddig a cigivel volt elfoglalva, addig beszéltem. Megint. Mint akinek be sem áll a szája, és már én is kezdtem unni azt a sok hülyeséget, ami kijött belőlem, de hát George hibája, ő adott nekem inni, és kínált hellyel, na meg persze bármiről beszéltem szabadon. Olyanok, mint az erkölcsök, valahol Teréz anyánál elmaradtak.
- Hasonlítunk? - pillantottam rá, de ha nem akart, akkor nem sajtoltam ki belőle a választ, csak rábuktam a pohárra, na meg a whiskyre. A következő szavaira felcsillantak a szemeim, megint mocorogva, csak hogy még inkább kényelembe helyezzem magam.
- Azt hittem, te viszel haza. Csak mert akkor nem kell elérnem a repülőm. És még a magánszakácsom sem fog sikoltozni, ha mondjuk nem az ő krémes izéjét kell a számba tömni - a végét már nem bírtam ki nevetés nélkül, jelezve, hogy nehogy komolyan vegyen. Mindezt megfejeltem pár lassú korttyal az alkoholból is, de valamiféle komolyságot erőltettem magamra, csak hogy ne gondolja azt, hogy valamiféle flúgos tyúk vagyok csak, megszólaltam:
- Elmondtam az egész hogyan csesszük el az életemet sztorit, a minimum az, hogy érdeklődöm felőled. Nem azért, mert így illene, hanem mert érdekel. Az, aki olyan rajzokat fest, mint amik ott terpesztenek a falon - mutattam oldalra az egyik művére anélkül, hogy egy pillanatra is elnéztem volna George-ról - fog érdekelni. Márpedig elvileg az ott a te alkotásod - mosolyodtam el azért némileg, magamhoz ölelve a poharat, a fejemet nekidöntve nyugtattam a háttámla tetején. - Amúgy sem vagyok már kicsi, hogy korán ágyba kellene dugnod. Szóval? - kacsintottam rá csak úgy mellékesen.

Ha elvárta volna sem válaszoltam volna, helyette csak beszédes mosollyal vezettem le a pillantásom az "igazira", hogy értse, nekem sem volt sosem ellenemre az, ha éppen azzal kopogtattak be hozzám. A nyögéseim, az orgazmusaim száma is azt mutatta, hogy mennyire meg voltam elégedve mindig is. Mégsem gondoltam, hogy több szót érdemelne, mert hát na.. minek beszéljünk róla, ha csinálhatnánk is? A következő szavaira viszont felnevettem. Hogy mik nincsenek?
- A nővéremmel semmiben sem hasonlítunk - kacsintottam rá elképzelve azt, hogy ő, Aurora és én... a hideg is kirázott tőle, és igyekeztem elnyelni a feltörni készülő fintoromat. - Vagyis... ahogy hallottam, ő is szereti a szexet.. te is, na meg én is. Ez már elég volna? - váltott át egy mosolyba az arckifejezésem, de azért érdekelt az, hogy miféle okot talált rám, ha már én voltam a téma. Úgy tűnt, van, amiről szeret beszélni, én pedig nem fogom megakadályozni semmiben sem.
Sok beszédnek is sok az alja kikötöttem valahol a hatodik partner és a graffiti közt, amire ő meglepőbb dologgal reagált, de a kérdésemre adott válasza egyáltalán nem elégített ki, én pedig kíváncsian néztem rá, de semmi. Mintha nem tudná azt, hogy ha szuggerálják, akkor igazán kinyithatná a száját, és elmondhatná, miért is hasonlítunk! Mégis inkább egy másik témát érintve bólintottam a szavaira.
- Nem dobtál ki, pedig összebarmoltam a munkád. Mi értelme lenne nem visszaélnem így a vendégszereteteddel? - újabb vigyor csúszott fel az arcomra. - Van párna a fenekem alatt, alkohol a gyomromban és egy fickó által készített graffitik vesznek körül. Nem kell ennél több - fordultam félig az említett alkotások felé ugyanazzal az arckifejezéssel, perifériából látva, hogy istenesen tűrte az alkoholt. Én meg imádkoztam, hogy ne kelljen túl sokat mozognom, mert akkor dőőől a fa! lett volna, az pedig nem vezet semmi jóra, mert akkor nem hogy nem visz haza, inkább majd reggel ténferegtem volna csak ki a raktárból, de ahogy megszólalt, a pillantásom ismét visszavándorolt a szemeibe, szélesen rámosolyogva azok után, amit mondott. Azzal kinek volt gondja?
- Én is imádom, elhiheted... George - kacsintottam rá, hogy a következő pillanatban egészen közel, szorosan mellé csússzak a heverőn-kanapén-párázott izén, térdeim a combjához simultak, ujjaim pedig rátaláltak az ölében tartogatott pohárra, lassan kivonva azt az ujjai közül hozzáérve a bőréhez. - De a kérdésem az volt, hogy te miért festesz? - adtam a kezébe a saját whiskyvel teli poharam egy korty után, elhajolva a rögtönzött asztalhoz, amire pedig lepakoltam az ő poharát. - Mert az biztos, hogy nem a nők miatt, a nőkért teszed. Aurora sem a munkáid miatt szexelt veled - mosolyogtam rá még mindig mellette, már igen közel ülve hozzá, de nem érintettem meg. Tényleg érdekeltek az okai, a motivációja. A miértek.

( zene zene zene zene )

Nem szóltam azért, ahogy ő is végignézett rajtam, sőt, még úgy is mozdultam, hogy véletlenül se felejtse ki a fenekemet ott, a kanapén, már amennyit láthatott abból, ahogy ültem ott, teljes nyugalomban és kényelemben. Jól éreztem magam, és ezt a szavaival meg is spékelte, amire csak rámosolyogtam hosszasan, de nem gondoltam úgy, hogy ki kéne mondanom a nyilvánvalót. Tudja, hogy kurva voltam, most pedig színpadon pakolgatom a csülkeimet és tekergőzöm, ha épp olyan a műsor, nem most fogok szűzkurvát játszani előtte. Azt hiszem azzal már nagyon is el voltam késve.
Tetszett a mosolya! Főleg, ha miattam feszült az arcára az, és egy pillanatig sem akartam volna megfosztani tőle! Sőt, ha lehet még többször akartam volna látni, a pohár emelgetésre pedig csak biccentéssel feleltem, inkább ittam akkor még, de éreztem, többet nem kellene már innom. Az egész napos graffiti közben időm sem volt enni, és nem akartam volna megsétáltatni a rókákat nála, vagy ami még rosszabb, mint egy rossz részeg itt fetrengeni neki majd holnap másnaposan. Ha már megígérte, hogy hazavisz, be is tartom!
De aztán megint beszéltem, mert miért is ne, de túl távolinak éreztem főleg azok után a falrajzok után, amik a falát díszítették, és kíváncsi voltam. Nagyon is. Leginkább arra, amit mások nem tudnak. A miértek, hogy mi vitte rá őt minderre, de az a két szó, amit mondott, nagyon is kevésnek éreztem az én kurva-voltam litániámat követően, mégis felnevettem, már alkohol nélkül.
- Muszáj-muszáj. Ezzel még nem magyaráztál meg semmit - biccentettem félre őt stírölve a fejemet is, de végül egy széles mosollyal az arcomon másztam le mellőle, hogy elinduljak a túrámra a lakásában. Hogy szándékos, vagy véletlen volt-e az, hogy a térdébe támaszkodtam meg közben, fogalmam sem volt. Egyáltalán szükség volt a taperolására?
- Akár azt is hazudhattam volna, hogy Teréz anya reinkarnációja vagyok, te akkor is csak ennyit mondtál volna? - a cipőm puha talpa alatt sercegett a törött sörösüveg szilánkjai, de nem érdekelve egészen a falig mentem tökéletes rálátást biztosítva a hátsó felemre és a szinte fedetlen combjaimra. Sajnálom, nem fogom takargatni őket!
- De mindegyiknek van története. Az egyik a magány miatt született.. a másik attól, hogy nehogy valakinek a fejét a falba verd, a harmadik pedig azért, mert egyszerűen el kell mondanod valakinek azt, hogy mit érzel - siklottak végig az ujjaim a falon a graffiti körvonalait érintve egy sóhaj kíséretében, ahogy a szemeimet is lehunytam egy pillanatra általánosságokról beszélve. - Miért kezdted el? - fordultam vissza felé nekidöntve a hátamat is a rajznak, ami mögöttem lévő falat díszítette. - Őszintén! - néztem George szemeibe távolról, a tenyeremet rásimítva a hasamra. Kezdtem éhes lenni! Ahogy.. számolgatni kezdtem fejben, valahogyan huszonegy óránál lyukadtam ki. Azóta nem ettem semmit sem.

Valahogy sejtettem! Nem is igazán gondoltam, hogy majd belekezd életének történetébe majd pont nekem, viszonozva az én szájtépésem. Néha megesett, hogy csak úgy kimondtam bármit, ami bennem volt - na jó, mindig -, de nem sértődtem meg, semmi értelme nem lett volna. Ahogy én is utáltam számot adni a tetteimről és érzéseimről, nem vártam el tőle sem, sokkal inkább foglalkoztatott az a graffiti ott a falon, és hogy már csak azzal, hogy érintettem azt, valahogy nosztalgikus mosollyal kerültem vissza abba a rozoga épületbe, ahol a srácokkal csöveztünk suli helyett, megrajzolva az első terveimet a bohóchalról. De ahogy sikerült befejeznem, valahogy rákaptam az ízére, és úgy gondoltam, hogy George esetében is erről lehetett szó. De attól még érdekelt.
Ezért is néztem szótlanul, ahogy megindult felém, ám az utolsó pillanatban mégis mást választva az ő ujjai is inkább a falat érintették, én pedig nyíltan nézhettem a profilját a beszéde alatt. Nem bántam, sőt! Élveztem, hogy nem csak a gyönyör nyögései szakadtak fel a torkából, ahogy tegnap tette. Most másra voltam kíváncsi! Nem szakítottam félbe, de valahogy sejtettem, hogy az ő fejét is megszállták a múlt emlékei, de azt sajnáltam, hogy csak ennyit mondott, így amikor váltva már előttem állt, a fejemet a falnak döntve néztem fel a szemeibe enyhe dölyfösséget sugározva bennük, a tenyereim a falnak simultak, majd a fenekem mögé csúsztattam azokat végig a falat érintve.
-Nem tudom, miért - néztem az íriszeit, egy pillanatra sem engedve el azokat. - Talán mert a saját példámból kiindulva azok, akik a falakon hagyják a kezük nyomait, azokban több van, mint amit kimutatnak. Te sem csak egy pucér George vagy a sok közül - siklott le a pillantásom a nyakára, onnan le a kulcscsontjára, majd vissza a szemeibe. - Érdekel, hogy neked miért jelentenek ennyire sokat.. És ahelyett, hogy hülyeségekről hadoválnál, ami a kutyát nem érdekli.. már bocs - mosolyodtam el hirtelen, de aztán folytattam is. - Inkább ezekbe feccölsz órákat, csak hogy azt tükrözzék, aki te vagy, ami vagy. Sokkal többet mondanak el ezek a munkák az alkotókról, mintha valakit győzködnél a hülyeségeidről - rántottam meg a vállaimat nem törődöm módon, de nem mozdultam el onnan. Különben sem tudtam volna, mert a kezei és a fal közé szorulva nagyon nem ment volna semerre sem a mission impossible, így pedig meg volt engedve, hogy a szemeit nézhessem közelről, az arcát. Nem bántam.
- Ha nem jó a válasz, még kitalálhatok más indokot is - mosolyogtam fel a szemeibe.