Nyaranta legalább egyszer, de inkább kétszer elmegyek egy hosszabb időre túrázni. Kell egy kis mozgás, kell a természet közelsége. Mindig vannak meghirdetve mindenféle programok. A mostani még azért is érdekesnek mutatkozik, mert valamiféle történetet kreáltak a szervezők, azt állítják, egy komplett kaland részesei lehetünk.
Először nem értettem, mire gondolnak, de azért rájöttem, hogy ez azoknak a mostanában népszerű városi szabadulószobáknak a kiterjesztése. Ebből adódóan útvonaltervet sem kaptunk, csak a túra várható ideje lett megadva.

A megadott időnél valamivel hamarabb értem a találkozó helyére, a szükséges felszerelésekkel a hátizsákomban, sportos ruházatban, túracipőben, ahogy kell. Nem ez lesz az első túrám, de ilyen speciálison még nem voltam. Kicsit furcsa volt, hogy az egyik mellettem álldogáló fiúnál volt egy műanyag kard is. A másik lánynak kék haja volt, és kicsit furcsa volt a ruházata is, de azért alkalmas a menetelésre. Mégis egy ideig felmerült bennem, hogy nem jó helyre érkeztem, mert mindenféle számtógépes játékokról ment a diskurzus. Már éppen körbe akartam nézni a környéken, hogy nem-e egy másik csoporthoz kellene csapódnom, akik mondjuk két házzal odább álldogálnak, amikor megjött az egyik szervező egy nagy plakáttal, és lecövekelt mellettünk, majd elkezdett névsort olvasni.

Mikor időm engedi, akkor szeretek túrázni a természetben. Internetes oldalon találom meg a nekem alkalmas elfoglaltságot, vagyis egy kellemes hosszú túrát a hegyekben. Annyira nem bírok magammal, hogy rögtön jelentkezek tagnak, aki részt vesz az eseményen. Új emberek, beszélgetés és ki tudja még mi vár rám. Felpezsdül a vérem, s azon nyomban nekilátok készülődni. Viszek magammal túlélő felszerelést, hálózsákot, esőkabátok és váltóruhát. Ezután következik az étel és ital szükségletem. Estére elkészülök, így nem marad más, mint az alvás. Hajnali 5kor kelek másnap, ami túra időpontja. Gyorsan felveszem a túrázós ruháim, majd irány a találkozóhely. Odaérek, de rögtön sokkal, hogy mennyien vagyunk. Elsőre olyan harminc embert számolok, idősebbek és fiatalabbak egyaránt. Vannak itt párok, barátok és rokonok. Természetesen feltűnik nekem egyből, hogy egyke emberek szintén eljöttek erre a túrára. Nem kell sokat várnom, mert az egyik szervező az közül odajön hozzánk és üdvözöl minket hangosan. Elmondja a túrával kapcsolatos tudnivalókat, ami némi suttogást eredményez az embereknél. Én úgy vélem, hogy jól felkészültem az előttem álló feladatra, emellett én energikus nőnek tudom be magam. Nem fog megrémiszteni engem holmi lötyögés, mert rendesen edzek és sétálok. Van olyan nap, amikor csak kerékpározni megyek. A szervező végül elkezdi felolvasni a névsort, hogy aztán az általános iskolában megszokott módon az illető azt mondja, hogy jelen. Hamar lezavarjuk az egészet, majd némi beszélgetés után elindulunk a zöld jelzésen. Magányosan lépkedek az első száz méteren, mikor észreveszek előttem egy másik csendes túrázót, aki éppenséggel társsaság nélkül maradt. Felgyorsítok egy picit, hogy mellé lépve üdvözöljem.
- Hello! Kellemes reggelünk van, nem igaz? – kérdezem egy bájos mosollyal tőle, miközben megengedem magamnak, hogy ránézzek.
- A nevem Kime, és kitűztem magamnak célul, hogy teljesítem az egészet.   – kezdek bele, hogy én milyen céllal kerültem ide. Némi bizonyítási vágy van bennem, hogy képes vagyok ilyen kiugró teljesítményekre.
- Te szintén az egész távra jelentkeztél? – teszem fel a kérdésem, s kíváncsian várom, hogy milyen választ fogok kapni. Remélem nem támadtam le őt túlságosan, csupán nem szeretnék az egész táv alatt hallgatag lenni.

Mivel én nagyrészt este és éjszaka dolgozom, erősen küzdök most a hajnali időponttal. Jó a levegő, élvezem a mozgást, de igazából a  testem még aludna a kényelmes, puha ágyában. Felkeltem, eljöttem ide, és nem is futamodok meg, menni fog az átállás, de azért nem tudok most repesve örülni a hajnalnak, mert ez nekem még inkább hajnal, mint reggel.
A lány, aki mellém lép viszont frissnek tűnik, és jókedvűnek.
- Hello, Kime! Ben Vagyok. Igen, nagyon szép most az erdő. Természetesen egész táv. - bólintok határozottan. - Ha már az ember elindul, nem érdemes félúton abbahagyni.
Eddig sem volt gond a távok teljesítésével, eléggé karbantart a tánc, és az ahhoz kellő egyéb gyakorlatok, hogy bírjam a tempót és a megterhelést.
- Gyakran túrázol? Én évente egy-két nagyobb akcióba szoktam benevezni. Vannak itt, akikkel már túráztam együtt, de Téged még nem láttalak.
Ha már ő szegődött mellém, gondolom szívesen veszi, ha tovább beszélgetünk, és én is teszek fel kérdéseket. Van, akinek nem jön be  a szótlan baktatás, és szüksége van társaságra. Nekem jó így is, úgy is, szóval akár beszélgethetünk is hosszabban.

Hamar bemutatkozik a kiszemelt túrázó, ami jól esik nekem, hogy nem egy bezárkózott alakba futottam bele. Előfordul, hogy mogorva emberrel találkozok olykor, akinek az első dolga leordítani engem, hogy mégis mit képzelek magamról. Szintén megtudom Bentől, hogy szintén az egész távra nevezett be. Ez annyira felvillanyoz, mert legalább van akivel az egész táv alatt tudok beszélgetni. Nem tudom, hogy őt milyen fából faragták, de minden bizonnyal eljön mindennek a maga ideje. A kérdésére nem válaszolok egyből, hanem megfontoltan megválasztom a szavaim.
- Amikor csak tehetem sportolok, vagy valamilyen mozgást végzek. A túrázás beletartozik. – válaszolom mosollyal, aztán úgy vélem, hogy tényleg elkerülhettük egymást. Ennek azonban nincs különösebb jelentősége, mert most végre összefutottunk nem? Nem beszél sokat az újdonsült társam, pedig azt hittem, hogy ő szintén szeretne egy jó társaságot. Ránézek egy picit, aztán sóhaj keretében adom tudtára pillanatnyi csalódottságom. Ha ő nem igazán beszél, akkor kénytelen leszek beszéltetni.
- Nos nincs szerencsénk egymással, már úgy értem, hogy eddig nem találkoztunk. – jegyzem meg nyugodtan, miközben végigmérem társaságom tetőtől talpig. Fogalmam sincs, hogy miről lehetne csevegni.
- Mivel foglalkozol? – teszem fel a kérdésem, ami azután ténylegesen megkönnyíti a feladatomat. Én gondolkozom, hogy eláruljam, hogy milyen piszkos munkát végzek.
- Én Ero Cosplay modell vagyok, meg pc játék tesztelő. Az utóbbi inkább hobbi. – árulom el magam előtte, aztán nem hagy nyugodni a belsőm, s rögtön hozzáteszem a kiegészítést.
- Az Ero cosplayezést úgy tűnik hamarosan abbahagyom, s talán modellnek állok. Csak nem tudom, hogy mit szólnának a tetoválásokért. Gondolkodtam azon, hogy eltávolítottam őket. Szerinted megérné a dolog? – ezzel mutatok neki a karomon egy halálfejet, aminek a szájában egy elhervadt rózsa van.
- Majdnem mindenhol van tetoválásom, csak elől nincs. – rakom hozzá ezt a tényt, s kíváncsian várom rá a reakcióját.

Ez a lány szóval fog tartani egész túra alatt, már látom. A másik lehetőség, hogy elmarom magam mellől. Nyilván ennek nem most jött ez az ideje, mert lehet, hogy jó társaság lesz. Ha mégsem, a mogorva verzió még akkor is állhat.
Sokat beszél, sokat mond, és néha lesandítok rá, amikor a foglakozását meg a hobbiját ecsetelgeti, illetve amikor a tetkóiról beszél.
- Nekem van egy táncstúdióm, amit különböző csoportoknak bérbe adok, és mellette escortként dolgozom.
Nekem nincsenek ilyenfajta gátlásaim, hogy elmondjam-e vagy sem, mivel is foglalkozom. Mindenkinek megvan a joga, ahogy azt gondoljon erről, amit akar, ha meg ki is mondja, azzal majd megbirkózom.
- Hát, Kime a Te foglakozásodat viszont csak megközelítőleg tudom belőni. Mesélj nekem arról, hogy miből is áll ez, kérlek!
Szeret beszélni, akkor meséltessük! Én tanulok valami újat, ő jól érzi magát, kész nyereség mindenkinek. A számítógépes játékokról egy fokkal többet tudok, pedig arról se túl sokat. Régebben játszottam, de nem kötött le túlzottan. Pontosabban vannak dolgok, amik jobban lefoglalnak, és nagyobb hiányát érzem annak, ha nem jut rá időm.

Látom a beszélgető partneremen egy idő után, hogy valami nem tetszik neki. Furán sandít rám, mint ha én valami tolvaj lennék, akit éppen rajtakaptak és nem mondanék igazat a másik félnek. Be kell vallanom aggasztó helyzet, azonban egyelőre nem teszek e irányban megjegyzéseket. Mikor megtudom, hogy táncstúdiója van, amit bérbe szokott adni, akkor nekem hangzik kissé furán. Emellett, mikor kiejti a száján az escort szót, akkor én hirtelenjében nem tudok megszólalni. Fogalmam sincs, hogy valójában mi értelme van nekik, azon túl, hogy adnak magukra mikor felkérik őket. Ettől még valaki nem lesz az! Feltűnik nekem a férfi beszéde, s egyáltalán nem tartom őt escortnak. Hát szóval kezdeni valamit? Egy művelt ember nem csinál ekkora bakit, s állítólag akik ezen szakmát űzik, azok mind tanult emberek. Érdekelt ez a meló, de egyre inkább érzem úgy magamban, hogy nekem a model szakma tökéletes lesz. Lemondok a csillogásról, mert nem vagyok annyira művelt, hogy minden helyzetre reagálni tudjak. Mikor elmondja, hogy nem tud semmit az én foglalkozásomról, akkor magamban felordítok, hogy ez eddig hol élt a földön? Biztosan egy gyémántbányában, ahol elvakította a sok drágakő fénye a szemét.
- Az öltözetem nem utcai vagy báli, hanem jelmez. Egy szuperhős, például úgy mint pókember, vagy a többiek. Ebben mutatkozom a boltban, hogy felhívjam a vásárlók figyelmét – magyarázom el neki az első részét, aztán hozzáteszem benne a különlegességet.
- Az ero szó meg az erotikára utal, szóval pózolás van. – szólok hozzá, de ettől mélyebb szinten nem avatom be. Nem hinném, hogy túl jó színt adna nekem, ha bevallanám, hogy pénzért létesítek egy menetet. Ráadásul ez már rám nem érvényes, mert már csak a kirakatban álldogálok. 28 éves nő létemre elérkeztem oda, hogy kell a változás és családot szeretnék alapítani. Ez a tervem a jövőre nézve, de ebből valójában mi lesz? Halvány lila gőzöm sincs. Mindenesetre kezdek kilábalni ebből a piszkos munkából, ami nagy előrelépés a számomra. Feltűnik nekem, hogy egyáltalán nem mondja el a véleményét a tetoválások eltávolításáról, ami kissé nyugtalanít. Gondolok egyet, majd befogom a szám, ahogyan ő próbálja. Meglátom, hogy ebben az esetben mit szándékozik csinálni.

Figyelek a rövid magyarázatra, és úgy döntök, hogy nem feszegetem tovább a részletekért, nem mintha ebben én bármi kivetnivalót látnék.
- Ami a modellkedést és a tetoválásokat illeti, nem tudom, mennyire hegmentesen lehet eltávolítani a tetkókat. Lehet, a helyén csúnya lesz a bőröd, és az legalább akkor gát, mint a tetkó.
Még jó, hogy maradt a kalapban téma, amire át lehet váltani.
- Viszont a modellszakma egyre liberalizáltabb, vannak duci modellek, androgün modellek, szerintem a tetkós modellek is kapósak lehetnek egy-két témában. Persze kérdés a tetkó témája és minősége is.
Én soha nem tetováltatnék, ez valahogy távol áll tőlem. A jelmezviselés is. Én az akarok lenni, aki vagyok, és úgy jó a testem, ahogy van. De ettől még nem gondolom azt, hogy aki másképp érez azzal baj van.
- A boltban, ahol dolgozol jelmezeket árulnak? - kérdezek aztán tovább. - A táncstúdióban elég sokféle együttes lép fel, és ők is mindig mindenféle jelmezt viselnek. Nyilván nem szuperhősöset, de mondjuk úgy, van közöttük elég sok igen erotikus is.
Hát, igen, a tánc a csábításról szól zömében, főleg a latin táncok. A lányok majdnem mindent kipakolnak.
- De érdekes lehetne esetleg egy olyan koreográfia, ami valami ilyen Marvell-képregényen alapul. - fűzöm tovább a gondolataimat.

Elég fura számomra, hogy először nem válaszolt a kérdésemre, aztán meg mégis kifejti a véleményét. Azonban felfedezem nála, hogy nem annyira tanult, pedig az interneten halmokban állnak a hirdetések, hogy van már lézeres tetkóeltávolítás. Elgondolkozok azon, hogy egy kicsit lassabb lenne a felfogása? Eldöntöm magamban, hogy eléggé érdekes a figura, mert a modellkedésről meg minden szó nélkül beszél. Emellett olyan szavakat használ, ami szerintem egy modellügynökségre felesleges lenne ráaggatni. Már régen is sok fajta modell létezett, szóval nem ma találták fel az egészet, így igazából nem tudom, hogy miért ecseteli előttem. Én valójában arra lennék kíváncsi, hogy milyen egy tetovált modellnek a megítélése?
- Igen különböző jelmezeket és kiegészítőket, csecsebecséket. - válaszolok neki, majd elmeséli nekem, hogy milyen az a táncstúdió. Egyre furább nekem az illető, mert én egyáltalán nem igényeltem a segítségét abban, hogy milyen egy táncstúdió. Nem erősítem a buta szőkék táborát, sem az elveszettekét. Ráadásul miért akarja összehasonlítani a rendes utcai öltözetet a cosplay jelmezzel? Ezt aztán veri az a elképzelése, hogy valamelyik Marvell képregényt fel lehetne kapni. Nem szólok semmit, hanem egy darabig csendben figyelem az útitársamat.
- Bajod van a szőke nőkkel? – teszem fel hirtelen neki a kérdést, mert jobb ha most tisztázzuk. Bennem az eddigi beszéde egy olyan érzést váltott ki, mintha a szőke hajú szépségeket nem kedvélné annyira, mint egy barnát vagy feketét. Kíváncsian várom, hogy mit fog erre lépni. Némi feszültség keletkezik bennem, de ebbe nem avatom be Ben-t. A tájat kezdem el nézni, ahogy szépen lassan a sík terepről átvált dimbes-dombosra. Az erdő összetétele nem változik. Ránézek az órámra, s látom egy órája gyalogolunk csak, s még egy óra szükséges ahhoz, hogy az első pihenő pontot elérjük. Előveszem a térképem, hogy egy filccel jelöljem be az útvonalat. A térképemen különböző színű jelölések vannak, mindegyik egy másik útirány. Magyarán úgy ismerem a helyet lassan, mint a tenyeremet. Ettől függetlenül nem garancia rá, hogy ez nagyban sokat hozzáadna a túlélésemhez bármit is.