- Akkor egy kibaszott babysitter leszel, igen - összegezte Vinnie az ellenvetésemet olyan színnyugodt hangon, amit tudtam, hogy az fog követni, valakit szétver. Legtöbbször vagy szivarba fojtotta a dühét, ha épp egy kurva nagy vita volt, de a whisky-s üvegek száma is jelezte, hogy neki aztán tök mindegy volt, mivel vezeti le a feszültségét.

- Menj a picsába - ezzel kivágtam az ajtaját és már mentem is a motorhoz, hogy elvégezzem a piszkos munkát és csajos napot tartsak olyasvalakivel, akihez semmi kedvem nem volt. Egy vigaszom volt aznapra, hogy a kurva motorra pattanhattam, és hogy még csak véletlenül se gondolja úgy a FŐNÖK, hogy utánam akarna jönni, már el is húztam onnan.

Fél órával később már a ház előtt állítottam le a motort, amit úgy méregettem, mintha Charlie és a csokigyárból lépett volna elő. Kevesebb cukorral és kevésbé gusztustalanul. Nem volt nálam sok cucc, nem terveztem, hogy tanyát verek, csak egy kicseszett napról, pontosabban pár óráról volt szó, addig csak nem fogok megdögleni.

Mindenesetre ott feszült a penge a combomra erősített szíjban, a bőrkabát pedig elrejtette a fegyvertokokat. Ritkán voltam így felszerelve, de ezzel a nővel szemben fogalmam sem volt, mire lehet szükségem. Nem mintha nem tépne szét Vinnie, ha kárt okozok Nydában, de nem voltam felkészülve a csajbulis szarságokra. A motorról leszállva a kulcsot kiszedtem a hátamon lévő táskából, és már bent is voltam a házban.

Nem különösebben néztem körbe, szükségtelen volt. Helyette a zacskót pakoltam le az asztalra, a táskát pedig leengedve a földre léptem a szekrényekhez, hogy valami.. értékelhető cuccokat vegyek ki onnan. Nekem dobozból is megfelelt a kajálás, de nem tudtam, hogy Nyda mennyire körülményes. A kettő, ismétlem kettő tányér és a villák csörömpölve csusszantak végig az asztalon a kajás dobozok mellett, a sörösüveg kupakja pedig szisszenve engedett nekem, egy nagy kortyot engedve csak le a torkomon, és csak akkor álltam irányba, ahogy a plüss, albínó medve kilépett a barlangjából. Sosem értettem a szőke hajúakat.

- Jó reggelt. Vinnie valami kurva fontos dologgal foglalta le a saját seggét a bőrszékében, szóval.. meglepetés - úgy ejtettem ki az utolsó szavakat, mintha a bőrömet nyúznák. Kurvára nem volt kedvem itt lenni, de ha már.. akkor basszuk el rendesen a napot! Fogalmam sem volt, hogy Nyda hogy állt a sörökhöz...

- Van valami, amit tudsz inni? Vagy.. - gyors körbepillantás, aztán vissza a nőre a szemeim. Csak hogy megnézzem magamnak. Elég szarul nézett ki. De ha most ezt elkezdtem volna ecsetelni.. nem igazán akartam picsogást válaszként. - akár tölthetek vizet - sikerült ezt szarkazmus és irónia nélkül felajánlanom. Fasza!

Attól függően, hogy mit válaszolt, csak a sörrel, vagy a vízzel is akár odamásztam az asztalhoz, leraktam a seggemet a székre és kezdtem kibontani a zacskót.. Mexikói kaja. Egy kurva erős és a másik kevésbé. De legalább nem a kínai sült kutyával rémisztgetem a nőt. Már ezért megérdemeltem volna egy rohadt nagy piros pontot.

Mindig is csodáltam azokat, akik alkohol nélkül képesek voltak kibírni egy egész életet, és ahogy a nő elkezdte rendezni a cuccokat az asztalon, egészen merészen felszaladt a szemöldököm a homlokom közepére, amit leművelt. Ekkora precizitást?! De mégis minek? Két pillanaton belül már kurvára mindegy volt, hova került a villa, nem?!

Csak a sörösüvegtől váltam meg, azt is leengedve az asztal lapjára hangtalanul, hagyva, hogy a hideg üvegen végigcsússzanak a gyöngyöző vízcseppek. A poharát néztem egy ideig, és megvolt bennem a késztetés, hogy megint menjek egy kört, de leküzdöttem. Egyrészt mert a szőkeség még nagyon is életben volt, és legutóbb, aki.. ennyire fontos lett volna, hogy akár egy pohárnyi vízért beáldoztam az időmet.. nos, rohadtul meghalt. Felsóhajtottam, és végignéztem a kis akrobatikát, amit a szaglászással is leművelt. Nekem aztán mindegy volt, hogy mi alapján választja ki a neki megfelelőt, bármit megettem. Majdnem bármit.

Biccentettem a jókívánságra, és csak azután válaszoltam, hogy elkezdett köhögni. A képemen kiült egy vigyor is. Jót választottam, ez már biztos. A kérdést meghallva kezdtem csak a másik adagot kiborítani a másik tányérra, belecuppantva a villát is a cuccba. Hadd tocsogjon!

- Most jöttem. Ne aggódj, nem néztelek, mialatt aludtál- néztem át Nydára hosszan, alaposan megnézve magamnak az arcvonásait és valahogy nem jött nekem ez így össze. Mégis mi a frászt evett rajta Vincent, hogy még engem is beállított óvónéninek? Küldte volna ide az egyik kutyáját, és nem engem.. A villával egy adag kaját fellapátoltam a számba, amit egy korty isteni nedű le is mosott.

- Meddig maradsz a kecóban? - érdeklődtem tőle, és csak most jutott el az agyamig, hogy úgy kajáltam, mint egy ló. A seggem alá húztam egy másik széket, a keresztlécre pakolva a lábaimat is csak úgy, kényelmesen. Lényegében azt akartam tudni, hogy Vinnie hányszor rugdalhatja ide a seggem az akaratom ellenére. De az száz, hogy ebből lázadás lesz a részemről.

És hogy miért nem akartam rákérdezni a hogy vagy.. kössz jól.. és te... kérdéskörre, az amiatt volt, hogy nem akartam semmi lelkizős szarságban részt venni vele. Sem senkivel. Nővel végképp nem. A hideg is kirázott, ha az érzelmi szarságokról hadováltak össze mindenféle hülyeséget.

Hazudtam volna, ha azt mondom, tetszett a válasza. De leginkább amiatt, mert seggen fogom billenteni őt, ha legközelebb találkozom vele. Az biztos, hogy eret fogok magamon vágni, ha rendszeresítve lesz ez a bébisintérkedés. Felsóhajtottam.

- Ha így is történt, a cuccaid megvannak, biztosan. Amúgy meg jó néha költözni - nem kommentáltam inkább azt, hogy mit mondhatott Vinnie, mert ha csak arra gondoltam, hogy már nem csak nekem parancsolgat.. na jó, másokat aztán magasról leszartam, szóval ebbe biztosan nem fogom beleütni az orromat. Vagyis reméltem.

A kaja lapátolása egy ideig lekötötte a figyelmem. Ameddig az állandó bámulással nem találtam szembe magam, de nem szóltam. Minek?! Hadd nézzen, ha azt szeretett volna. A sört felkaptam az asztalról és ráérősen, de alaposan meghúztam azt, egy nagy kortyot legurítva csak a torkomon. Imádtam. Pizzához, mexikóihoz. A kínaihoz aligha ment, de ha csak sört volt, úgy csúszott, mint ribanc a sikosítón.

És már megint megszólalt. Én meg automatikusan bólintottam, anélkül, hogy átgondoltam volna.

- Az egész család a sötét oldalon állt - feszített fel a képemre egy kósza vigyor. - Már ami a hajszínt illeti - fejeztem be a gondolatot, mielőtt még olyat gondolt volna, ami nem létezett. Dave-ről soha egy rossz szavam nem volt, és soha nem is lesz. Még ha voltak hibái is, imádtam azért, aki volt. A bátyám. És ha éppen le is torkollt még évekkel ezelőtt, akkor sem tudtam nem szeretni. Nem imádni, aki mögé bújhattam kicsi koromban, ha valamitől féltem. Tudtam, hogy megvéd. Mindenkivel szemben... A szemeim egy ideig a kaját fixírozták, a villával pedig halálra ítéltem a következő falatot, ahogy feltűztem azt a fémre.

- És volt, aki egyébként is olyan fekete volt, mint a halál - szólaltam meg, ahogy a következő képkocka a fejemben az apám elmosódott képe lett. Vicces, mert már alig emlékszem, hogy nézett ki... És talán jobb is. A rémálmok még mindig az ő számlájára írhatóak.

- A vörös jobban állna neked. Vagy a barna - néztem fel megint rá, terelve a saját témámat, mielőtt belebonyolódtunk volna valami értelmetlenbe. Tudtam, hogy nem véletlen ez a hajtéma. Ha valakit bántottak, mindig elmenekült. Mindig változtatott. Magán első körben. És a hajszín volt az első, ami ilyenkor mássá lett. A megújulást hirdette. És azt, hogy basszátok meg, köcsögök, még élek!

A szavakat meghallva csak ismételten lustán végigvezettem az arcán a tekintetem. Biztos voltam abban, hogy nem csak ott volt annak a faszfej öklének a nyoma, ahol láthatóvá tette Nyda a bőrfelületet. Igaz, hogy nem látszott a képemen, de ha Vin nem távolította volna el azt a szemetet, akkor biztos, hogy én sem álltam volna meg. Gyűlöltem azt a fajta erőszakot, amiből valaki nem kért. És utáltam, ha a gyengébbeket verték szarrá. Mint ahogy a szőkeséggel is tették.

Csak egy hümmögésre futotta, mert ugyan mit mondhattam volna?! Hogy látszik rajta? Vagy hogy ugyan, a kibaszott kaszás csillámfaszlámákkal álmodik titokban? Az egész egy rohadt hazugság lett volna, amit már jó ideje elvetettem, és ha parasztnak is tűntem, akkor is az igazságot választottam. Vagy éppen a kussolást, néha. Ha épp volt annyi eszem.

Végignéztem a fészkelődését a széken, de a szavai voltak azok, amikre megemelkedett a szemöldököm. Nem igazán vágtam ezt, mert van, akinek aztán olyan szarul állt a fekete, mint dagadt nőknek a feszülős gatya. Gusztustalan volt!.

A sör még ott feszült az ujjaim között, amikor érkezett egy újabb kérdés, és nem csak azért nem dumáltam, mert a szám tele volt, hanem mert... az isten bassza meg, már megint?! Már megint vele kell lennem és a kurva munkámat meg nem végezhetem! Talán túlságosan is lassan rágtam meg azt a falatot, úgy, ahogy alapból kellett volna egyes faszarcok szerint, akik az egészséges dolgokról hadováltak.

- Motorral járok mindenhova. Ültél már valaha egyen is? - kezdtem bele inkább ebbe a témába, mielőtt egy rohadt nemet rávágtam volna. Mi a picsa?! Csak nem megsajnáltam?! Ugyan, olyan soha nem történik meg! Különben meg rohadtul nem volt kedvem a női szarságokhoz egymás utáni napokon. És még csak meg sem akartam említeni, hogy az a két német hegy Vincent seggét szokta furikázni át a városon. És különben is csak egy bukóm volt, ami ott volt a táskám mellett a földön. Valahol elhagyva a lakásban.

Az megint más kérdés volt, hogy ő maga festette-e a haját, és ha igen, akkor saját maga hozta-e össze ezt az egészet. Mert ha nem, még mindig megúszhattam volna talán egy fodrásszal, aki összekente volna ezt a nőt itt, előttem. Mert hogy én aztán ebből kimaradok, az is halál biztos. A következő pillanatban bekapva egy újabb falatot keltem fel, szedtem el az üres poharat átnyúlva az asztalon Nyda előtt és töltöttem tele vízzel azt. De legalább tudtam, hogy nem lesz depressziós és öngyilkos. Ha már ki akar menni emberek közé, akkor csak nem lehet akkora probléma, nem?!

Felsóhajtottam. Mit gondoltam? Hogy majd titokban valami motoros Fred Astair lesz belőle, akit éppen elbasztak sminkelés közben? Belekortyoltam inkább a sörömbe ráérősen, és jól megforgattam a gondolataimban azt, amit mondani szándékoztam. Az biztos, hogy Vincenttől dupla gázsit fogok kikönyörögni, ha ebbe a szarba megint belemegyek.. önként és dalolva a főnök nyomására. A rohadt életbe!

- Akkor inkább hagyjuk ki a két kerekezést, a végén még leszállnál róla az egyik kanyarban - húztam el a számat nem tetszően, mert ha nekem meghal a hátam mögött, meg fognak nyúzni, és nekem még élve kellett a testem. Egy ideig biztosan, és ha Toretto emberei sem fogtak ki rajtam, akkor nem fogok idő előtt meghalni, az kurva isten.

A villámmal felnyársaltam a következő falatot és a betömtem vele a számat, nem is igen agyalva azon, hogy ebben a véleményem meg fog változni, sokkal inkább elfoglaltam azzal magam, hogy a velem szemben (?) ülő szőkeséget figyeltem. Az arcát, ami olyan volt, mint egy domborzati térkép, és valahogy felment bennem a pumpa. A villás kezem kézfejével megdörzsöltem a homlokomat is, és mielőtt elkezdett volna könyörögni, hogy deee, naaa, légyszi, kérlek Raina és efféle sületlenségek, egy néma káromkodás mellett szólaltam meg megint.

- Majd elkérjük Vin egyik németjének kocsiját, mert lehet, hogy így nem a legjobb emberek közé menned - mutogattam a villámmal a feje felé, és nem érdekelt, ha szarul is érezte magát emiatt. Gondolom úgyis tudta, hogy nézett ki. A kék szemek és a szőke hajzuhatag mellett nem a legtermészetesebb pirospozsgás arccal stírölt percekkel korábban.

- És ha szórakoztatni akarsz, akkor a hegynyi germánt is behívod az üzletbe - hirtelen nevettem fel a gondolatra. - Biztosan szívinfarktust fog kapni, bármelyik is lesz a szerencsétlen - vigyorogtam szélesen, és ja.. legalább nekem is lesz társaságom, akivel együtt szidhatnám a női szarságokat, amikből soha nem kértem. Egyedül a szemceruza és a spirál volt a barátom, na meg néha a rúzs, ha valahova mentem. Ha igazán dughatnékom volt, akkor felkerült némi szemfesték is, de ennyi. Én meg a nőiesség, az két külön kategória volt. És nem is bántam. Maradjunk ennyiben.

Fogalmam sem volt, hogy mi olyat látott rajtam, mint a férfiak zöme. Azok szoktak ennyi ideig bámulni, de nem jöttem zavarba. Kettőnk közül úgyis Nyda lesz az, aki a szemeit elkapja rólam. Nem azért, mert gyengébb lett volna, egyszerűen csak.. nálam rohadtul nem játszottak be jelenleg az érzelmek. Nem én voltam az, aki takargatni akart bármit is a jelenlegi témával kapcsolatban. És tessék!

Nem voltam abban biztos, hogy a szavaimmal, a tetteimmel megbántottam-e, de szerintem úgyis tudta, hogy mi a helyzet, és nagyon reméltem, hogy nem fog tagadásban élni. Az a legszarabb, amit egy nő valaha is tehet..

Egy hitetlenkedő félig-meddig gyors nevetésbe torkolló felhorkanás jelezte azt, hogy rohadtul tettem arra, milyen érzékeny lelkivilága lehet Vincent Mount Everest-jének. Ha én kértem és Vin parancsolt, senki ellene nem ment. Mert tudták, hogy egy kibaszott darálás lenne abból, ami rohadtul fájdalmas tudott lenni.

A következő szavakra csak elvigyorodtam, és most először néztem meg igazán a nőt. Nem, nem az arcát, vagy a testtartását, hanem a szemeit. Valóban komolyan gondolta? Vagy csak azért mondott ilyeneket, hogy ellehetetlenítse azt a fájdalmat, ami még mindig benne élt. A valós és vélt fájdalmat. Inkább felsóhajtottam és nem mentem bele a jelmezek világába. Az megint egy olyan dolog volt, amit ki nem állhattam, de Eddie miatt egy kicseszett kalózbige leszek majd.. Tépett ruhában.. Már a gondolatra is lesápadtam!

- Ne aggódj. Hans és Hans majd regenerálódik. Pókereznek, isznak, nőznek, vagy csak elmennek a sivatagba egyet autózni.. bánom is én. Ameddig azt teszik, amit mondanak nekik, nincs gond. Őket azért fizetik, hogy akár a falat is áttörjék, ha kell - beszéltem már elkomolyodva, mert az egy dolog, hogy én bárkit ketté téptem a stílusommal, de azért izomban ők nyertek. Nem is kicsit. - Különben meg láttak már rosszabbat, mint a hajfestékek. Túl fogják élni - pakoltam be egy falatot a számba ismét, elgondolkodva a dolgokon. Azon, hogy amikor Toretto embere majdnem kibelezett, nekem mennyi időm volt arra, hogy összekaparjam magam...

- Te is túl fogod tenni magad ezen az egészen - néztem ismét egyenesen a szemeibe rezzenéstelen arccal. Nem bátorítottam, hanem tényként közöltem vele. Miért? Mert ezt kell tennie. Sosem maradhat valaki csak áldozat, mert abba idő előtt belehalna.

Van, akivel sikerült elég normálisnak lennem, és Nyda is úgy tűnt, hogy nem fogom szétcincálni őt. Egyelőre. Legfőképpen Vinnie miatt, hogy rohadna le az összes kurvája - sóhajtottam volna fel, amikor úgy, mintha egy kibaszott karácsonyi világítás lettünk volna, az áram sztrájkba kezdett.

A nő következő megállapítására csak nem tetszően elhúztam a számat, a szemeim azonnal az ablakok felé irányultak és olyan mozdulatlanná váltam, amilyen csak ritkán szoktam lenni. Vártam.. valamire. Nem a sötéttől fostam, nem.. sokkal inkább a benne elbújó görény szemétláda faszfejektől.. Paranoia, elővigyázatosság, vagy csak tapasztalat. Ki minek mondja éppen. Persze lehet, hogy csak kibaszottul túloztam és csak áramkimaradás volt.. mert lecsaphatta bármi a biztosítékot. Ha szar volt, akkor megbaszhattuk a tévézést... Nem mintha holmi barbie-s fosokat akartam volna nézni. Vele...

- Hány kijárat van? És mennyi cuccod van? - épp, hogy csak hallható hangon kérdeztem meg tőle, és lassú mozdulatokkal csúsztam le a székemről, már hozzászokva a bent terpeszkedő sötétséghez. - Maradj ott egyelőre, ahol vagy! - nem kértem, mondtam. Az már más kérdés, hogy mennyire fog szót fogadni nekem. Lassú, óvatos mozdulatokkal indultam meg a saját táskám felé, oda, ahol hagytam.. folyton nézve az ablakokon kívüli életet.. a mozgást, hogy mi a picsa is volt odakinn.

- Akarod, hogy megnézzem a biztosítékot? - az ujjaim már a táskám anyagát érintették... egészen halkan mozdulva csak, egy pisszenést sem hallatva. - Vagy szerinted minden oké? - tettem hozzá a kérdésem, de akárhogy is füleltem, semmi neszt nem hallottam meg kintről. A picsába?! Hát mi a szar van itt?