7:50AM.  Lassan negyven perce van ébren, de máris a második csikket nyomja el az éjjeliszekrényén levő rubintvörös hamutálban. Camille biztosan az igazak álmát alussza, Mäel pedig tíz perccel a napindító füstölői után összekészülődik, végül ébenfekete selyemhatású köntösében - alatta egy szál boxer - lép ki birodalmából. Lábujjhegyen járkál, úgy mozog mint aki műtve van. Lassú és óvatos. Mindketten tisztában vannak a ház íratlan szabályaival. Hétvégente az ebéd számít reggelinek. Vagyis délidő előtt egyetlen pisszenés sem törheti meg a házban uralkodó csendet. Kivételt képez a minap. A ház ura kénytelen megszegni a regulát a nemes cél érdekében.
Türelmetlen. Izgatott. Mint akinek kukac van a seggében. A garázsban három napon át rejtegetett festékes vödröket és dobozokat, két tucat különböző méretű ecsetet, festőhengert, illetve néhány csomag takarófóliát. Munkaruháról nem gondoskodott, valamelyik szakadtabb pólójából akár Camille számára is kölcsönöz. Ma végre kész a hónapokig szőtt - eddig némely eltitkolt - terveit feltárni és véghez vinni.

Hőn szeretett kanapéjára heveredik, a dohányzóasztalon fekvő laptopját bekapcsolja. Csakis arra az időtartamra míg a kora éjjeli órákban megírt CD-t kiveszi. Jobb keze mutatóujján pörgeti a korongot amin lakótársa és saját kedvenc zenéi váltják egymást.

Halálhörgés, siralom versus csöpögés, vinnyogás. Sokszor egy ‘hörgéssor’ több jelentéssel bír mint három strófányi lalala a rózsaszín-fehér csíkos nyalókákról. Mindez a förtelmi skálán vetekszik a megszerezhetetlen szomszéd fiú hasán levő kockákról való dicsőítéssel.
Valójában az a legnagyobb probléma, hogy az emberek előítéletesek mindennel és mindenkivel szemben. Aki tagadja, hazudik. Ilyen jellegtelen szösszenetből le lehet szűrni mennyire is elcseszett ez a világ.
Vajon hányan gondolnak bele a mögöttes tartalmakba?

A hormonok csatát vívnak testében noha sosem arról volt híres mennyire feszeng némely alkalomkor. A megnyugvást jelentő harmadik cigarettáját meggyújtja, ami csak ujjai közt füstölög. Gondolatai kizárólag a mai nap körül forognak. Túlontúl vizuális alkat - szemei előtt lebeg terve, abba viszont nem gondol bele mi lesz elutasítás, nemtetszés esetén. Hiszen nem történhet ilyen.

8:34AM. Miután leégett a csikk, indul is felkelteni angyalát. A CD-t a lejátszóba rakja. Ahogy  beolvassa a lemezt, Camille legkedveltebb zenéje csendül fel, amire valószínűleg álmából felébresztve is bármikor tudna táncolni vagy hamiskás hangján énekelni.. A hangerőtől nem dől össze a ház, de épp elég hangos ahhoz hogy a lány legmélyebb álmából is felriadjon.

Úgy érzi ismeri Camille-t olyannyira hogy ne kelljen átlépnie szobájának küszöbét. A helyiség ajtaját sem nyitja ki. Háttal a falnak dől. Rögvest mindenféle idegeskedés elhagyja. Bízik abban hogy lakótársa megébred a hangzavarra.
Amikor nyílik az ajtó és a kis kócos megjelenik, Mäel rögtön totyogós - merengue-hez hasonló[You must be registered and logged in to see this image.] - táncra invitálja.
- Remélem kipihented magad szépségem. - lassan megpörgeti a lányt, és ha ő nem ellenkezik, akkor ismét folytatja vele a tipegést. - Mert legalább két napig nem alszunk. - széles vigyor kúszik arcára. Egyelőre nem lehet kiolvasni mi lapul mögötte. Örül. Nem csak a lánynak. Nem is a mázolásra szánt napoknak, hanem együtt a kettőnek. Ritkán akad esélye bármit is közösen tenni a lánnyal, ennek ellenére mindig megragadja az alkalmat.
Hacsak Camille nem szakítja félbe, akkor addig táncol vele míg véget nem ér a dal. Nem simul hozzá teljesen, megtartja a tisztes pár centiméteres távolságot, ámde tekintetét le sem veszi az előtte levő gyönyörűségről.

Megfogadta, bármennyire is hat gyötrően, türtőzteti magát. Nem iszik sört. Alkoholosat legalábbis. Szüksége van az ízhatásra. Még Camille sem foszthatja meg a kellemes malátaíztől.
Lesz idejük bőven ünnepelni miután befejezték elképzeléseiket.

Nem kellett sokat várnia. A kissé hangos zene megtette hatását. Mellőz mindenféle üdvözlést és rögtön táncra hívva Camille-t, burkoltan a lényegre tér. Mäel általában kimeríti a pókerarc fogalmát. Ritkán vigyorog, akkor is okkal. Jelenleg képtelen leplezni örömét. Ráadásul a lány mosolya, nevetése teljesen elvarázsolja. Sőt. Még az ásításával is teljesen le tudja venni a lábáról.

Becézi. Olykor megragadja a lehetőséget hogy érinthesse a lány porcelánfehér bőrét. Mäel nyílt lapokkal játszik. Mondhatni a kezdetek óta. Tetszik neki lakótársa, mégsem tesz lépéseket annak érdekében hogy az övé lehessen, mert úgy véli balul sülne el a dolog. Ha a benne tomboló érzéseket viszontérzi, mindenképpen tesz valamit kettejük érdekében. Persze ott a titok, amit Mäel magában őriz.
Majd talán megembereli magát amikor a mademoiselle költözne. Vagy ha bekövetkezne a legrosszabb.

- Hosszú még a szünet, bőven lesz időd aludni. - lassan, táncolva vezeti a nappali felé Camille-t. A helyiség közepén megáll és elengedi. Most, hogy a helyzethez képest  aránylag szép körítést adott tervének, ideje romba dönteni. Mäel kezdeti vidámsága komolyságba hanyatlik, mintha a lehető legrosszabb hírrel készül szolgálni.
- Öltözz játszósba. - rákacsint, ezt követően sarkon fordul. A dohányzóasztalon levő pár nappal ezelőtti újságot felkapja. - Nagytakarítunk. - a hírlapot hanyagul dobja szobájába ami az ágya elé landol a parkettán.

Hacsak Camille nem állítja meg, akkor a terasz ajtaja előtt heverő fonott kosarat teljesen kitöltő Priscilla-nak ad némi eleséget.

Priscilla azon macskák közé tartozik akin semmiféle diétás táp nem segít. Reménytelen eset. Súlya a normális csaknem háromszorosa. A macska utolsó hetét, heteit éli. Szíve bármelyik másodpercben felmondhatja a szolgálatot. Nem kizárt, naponta veszít el egy életet annak ellenére, hogy három évvel ezelőtt az orvosok nem ígértek neki két hónapnál többet.
Camille már hozná az utódot, de Mäel megfogadta, újabb cica nem teszi be tappancsát barlangjába. Kutyáról esetleg lehet szó, aminél nem a ‘cukiság’ lesz mérvadó. Méretben minimum egy belga juhásznak kell lennie a leendő ebzetnek. Ha Camille kisebbet szeretne, akkor elő kell vennie beszélőkéjét a meggyőzéshez.

Még mielőtt kilépne a kertbe, hátrafordul, keresve lakótársa tekintetét.
- Reggelizz te is, addig behozom takarítócuccokat. - néhány másodpercig megdögönyözi szőrgombócát, aztán vonul ki. Amennyiben Camille-nek már nincs túl korán, leeshet neki a tantusz miszerint semmi takarításhoz valót nem tárol Mäel a fészerben.

Körülbelül 10-15 perc elteltével megjelenik a nappali végében, kezeiben egy-egy ötliteres festékes vödörrel, jobb hóna alatt egy festőhenger.
- Bézs? - akár egy kézisúlyzót, úgy emeli a levegőbe a vödröt. - Vagy világosszürke? - megismétli előző mozdulatát, végül kis kedvencére szegezi tekintetét. Arcán önelégült mosoly lapul, felvont szemöldökkel figyeli a lányka reakcióját.