- …és viselkedjél, meg tudod, hogy az első benyomás fontos. Tudom, hogy már találkoztál, de jó lenne, ha összeszednéd magad Mákvirág. Lassan nem tudlak hova vinni, pedig jó lenne, ha többet tudnál nálam, meg a tanulás fontos. Meg k*rv* drága az iskola. Remélem ezt megérted – forgatom meg a szemeimet, de Ravin csak legyint.
- Hogy beszélsz? - mondja vigyorogva. - Jól van papus, intézem. Nem vagyok már gyerek oké! – karba teszt kézzel mered rám, ki ha én nem stílusban. Jaj, annyira unom már ezt, és egyébként is, minek kellett nekem idejönnöm? A papírokat elvileg beadtuk, de nem, az nem elég. Első nap, a szülőknek kötelező a megjelenés. Hát mondom én, mi a lószar ez, ha nem iskola. Nem nekem kell ide járni, hanem a gyereknek.
- És amúgy is neked kéne összeszedni magad, hogy nézel ki ebben a szerkóban? Mint egy normális ember - nevetni kezd, és meg tudom érteni. Kockás ing, normális farmer, és még cipőt is vettem, na? Beszarás mit meg nem teszek ezért a kölyökért.
- Te sem vagy éppen matyóhímzés – fintorgok, bár megmondom őszintén jelenleg Ravin egészen 11 éves kislánynak néz ki. Aztán majd kiderül, hogy mennyire kell komolyan venni a ruházatot meg mindent.
- Bemehetünk végre, vagy van még két megjegyzésed? – azonnal felemelem az ujjam. – Majd utána, oké? – lassan jobban izgulok, mint az első fellépésemkor annak idején.  Elindulunk befelé, látom, hogy Ravin magában duzzog még valamit, de tudom, hogy alapvetően pozitívan áll az egészhez. Végül is ez egy kis létszámú osztály, ahol oda lesz figyelve a tehetségükre, meg ilyenek, blablabla. Remélem, innen már nem menekülnek sírva a tanárok, meg ilyenek. Egyébként asz iskola nagyon jól felszerelt, mondjuk nem kevés pénzt kell szemeszterenként fizetni, szóval persze. Van itt minden, ami nekem nem volt, sportpályák, úszómedence, zeneterem, l*f*sz esti fénnyel. A kaja is ilyen reformer, odafigyelnek a táplálkozásra, van büfé is, ha valakinek kevés az étkezés. Emellett nagyon rendben van tartva, szóval tényleg elég jó hely, még nekem is tetszik.
Megérkezünk a földszinti 3-as terembe, aminek az ajtaja nyitva áll. A terem maga jó tágas, és a tanulóknak a padjai nem egymás hegyén-hátán vannak. Projektor, e-tábla, mindenszar, ez igen. Ravin Vallejo neve nagyjából hátul középtájt van kiírva egy kis gravírozott névtáblára.
- Papus az a miénk! – vigyorog rám, mint a tejbetök, én pedig megigazítva a hajam leülök Mákvirág mellé, akin látszik, hogy izgatott.
- Hűűű, de menő, ez nagyon tetszik! – nézegeti az írószereit, meg a könyveket, amiket már előre elkészítettek. Én pedig megnézem a mobilomat, hogy hány óra. Mindjárt 8(!), szóval még van egy negyed órája a tanárnak, vagy osztályfőnöknek, vagy nem tudom én még kinek, hogy megérkezzen. Persze mások is jöttek a terembe, akik szintén a szülőkkel voltak, többnyire apa és anya is részt vettek az első napon. Beszarás komolyan, honnan van ezeknek ennyi idejük? Legalább a gitárom elhoztam volna, hogy pengessek unaloműző gyanánt. Vagy Octi is bevállalhatta volna, de kedvesen visszautasított. Ráadásul olyan mindentudó mosollyal, hogy valami nagyon gyanús volt. De mindegy is, majd kifaggatom.

Mick & Jaana

Tényleg nem vagyok az iskolába járó típus. Nagyon zavar a bezártság érzet, a kötö9tt időpontok, na meg a kényszerített tanulás. Elvileg itt nem ez lesz, és úgy tűnik, hogy tényleg sokkal jobb, mint a nagyrabecsülő öreglány, nagyra becsült (miafasztismondott?) intézménye. Jó nagy terem, kevés diák a tanárok tudnak figyelni. Ettől függetlenül én már nagyon unom az egészet, tényleg. Oké, próbálom eladni Ravinnak, hogy hű, de rohadt jó tollat kapott, meg sóskiflit, egyelőre nem törődik velem, vagy nem akar. Biztosan izgul, hogy milyen lesz, bár az osztálytársak jó fejnek tűnnek. Végül megérkezik egy fekete hajú nőci és mivel a katedrához megy, ő lesz a tanár. Nem mondom, hogy elsőre nem arra gondolok, hogy sokkal jobban állna neki ha nem lenne rajta ruha és kipróbálhatnánk a méhek beporzási szokásait… Hú, tényleg bejön, olyan kis… fasztudjami, bejövős. ~ Ha még okos is vagy, elveszlek! ~ Röhögök magamban és mosolyra húzódik a szám. Ekkor ver oldalba Mákvirág, rögtön megkapja a szigorúapa arcomat.
- Ne bámuld már, kiesik a szemed! Majd utána kérjél tőle randit papus! – heccel a kis szemtelen, de csak simán elfordulok és újra a tanárnőt nézem. Két kézzel könyökölök és úgy tartom a fejem, hiszen a kockás zakóhoz illemtankönyv nem jár, nekem meg így kurva kényelmes.
A tanárnő beköszön, kedvesnek tűnik, tényleg. És be is mutatkozik, tök ismerős a neve, de nem ugrik be hirtelen honnan. Ravin mocorogni kezd, és tátott szájjal bámulja a nőt.
- Na, mi van, lyukas a gatyája? – kérdezem halkan kuncogva, de Ravin csak rángatja a karom.
- Hagyd már abba! – mordulok rá kissé hangosabban, mint kéne, és egy páran megbámulnak, de csak diszkréten. Milyen kedvesek…
- Ő Octi tesója papus! Ő is Soininen! – basszus tényleg, és mire rendesen felocsúdnék, már a három újoncát élteti az osztály. Ravin sem akarja észrevenni, hogy mi van, csak a fekete hajú nőt bámulja.
- Papus, nagyon jó csaj, szóval… tudod – lökdös meg, én meg csak egy nagyot sóhajtok. Ennyit az egy éjszakás kalandról. Ha Octi megtudná, hogy levarrtam a tesóját kibelezne vélhetőleg.
- Fejezd be, most tanulni fogsz, nem randitanácsokat adni… NEKEM! – mutogatok magamra a mutatóujjammal bökdösöm a mellkasom. Csak fúj egyet és keresztbe fonja a kezeit, bevágja a durcát, de Soininen kisasszony csak folytatja. Nem baj, Ravin addig sem beszél. Mintha rám mosolyogna a csaj egy pillanatra, de nem mernék rá megesküdni, hogy így történt. Mindegy, haladjunk, aztán felhívom Octobert és jól lecseszerintem, hogy erről nem szólt. Igen, így lesz.
Egyébként amiket mond, tök király. Ravinból még jobb művészt faragnak, és még élvezni is fogja elvileg. Azért kíváncsi vagyok, hogy mennyire fogja ezt megsínyleni a többi tudása. Azt nem szeretném, ha elbutulna matekból mondjuk. Rég jártam iskolába, de úgy tűnik a szülőire rendszeresen fogok, az hétszentség!
Előkapom a mobilomat és lefényképezem a ~ izé Jana? ~ telefonszámát. Az a biztos, ha megvan, hátha hívnom kell valami halaszthatatlan ügyben.
Szóval lehet kérdezni? Hát ez nagyszerű! Felteszem a kezemet egy pillanatra, és ha észreveszi, ha nem kérdezek.
- Üdv Soininen kisasszony! Mickey Vallejo vagyok – elmosolyodom olyan veszettül, hogy igen, tudom, hogy ki vagy, vagy legalább sejtem. Remélem. – Az előbb azt mondta, hogy a gyerekek a saját tehetségük felé terelik, akkor mi lesz a fontosabbnak vélt tantárgyakkal, azokat elhanyagolják? Vagy ezt nem értem teljesen. Azért házit adnak majd? Még elkanászodna Mákvirág.. aú… tudja – az aú természetesen a bokán rúgás volt, amit Ravintól kaptam. Valóban nem volt szerencsés elmondani ezt a becenevét, még kihasználják. Azért van nekem apai szívem, íme:
- Osztály. Lehet, hogy a tanárnő nem büntet, de meg ne haljam, hogy bárki így hívja Ravint, mert én viszont büntetek, okés? – elvicsorgok, mint egy oroszlán és néhányan nevetnek, de a legtöbb szülő kissé elhűl. Talán nekik nagyobb a tapasztalatuk a kockásinges rockerekkel. Kapok még egy bokán rúgást, de akkor már csúnyán nézek Ravinra, aki inkább eltemeti az arcát, hogy ne is lássák. Szép kis első nap.
Leülök vissza a helyemre, és megpróbálok szót érteni vele.
- Jól van, bocs, na. Kiszalad a számon, nem akartam, oké? – hát, ha szemmel lehetne gyilkolni, akkor csak le kéne fényképezni a lányomat, ahogy éppen rám néz. De aztán kiszedi a kezei közül a fejét, és a pironkodása is elmúlik, persze elfordul tüntetőleg és szerinte feltűnésmentesen. Vizsgálgatja a környezetét, meg minden, csak ne felém kelljen néznie.

Mick & Jaana

Há’ nehogymá’ ne kérdezzek. Úgy látom a bátorságnak híjján vannak a szülők, vagy csak feneketlen a pénztárcájuk. Nos, az enyém nagyon nem az. Ne, meg egészen érdekes hallgatni Octi tesóját, más a hangja, de mégis… olyan ismerős.
- Ezaz papus, már kedvel is, látod? – a kérdésem közepén jön a halk susmorgás, de mély levegőt veszek, és megállítom a kezemet. Meg fogom tépni, de őgy igazán. Nem érdekel, ha a többiek előtt. Persze a kezét az arca elé téve röhög, le sem kell néznem, érzem a rázkódását.
- Nem aggódtam túlságosan, csak úgy eszembe jutott, mert… mindegy is – nem akariom jobban leégetni Mákvirágot, ki tudja, hogy milyen eminensek az osztálytársai. Ravin és a házi feladat halálos ellenségek, szóval általában csak szövetségek útján lettek kiegyezve egymással. Ez annyit jelentett, hogy Ravin csak akkor volt hajlandó házit csinálni, ha valamit kaphatott cserélbe érte. A valami mindig más volt. Illetve, akkor tutira kész lett a házi és még jó is volt, mert odatette magát. „Valamit valamiért, papus”. Ó, hányszor hallottam ezt basszameg. Hátha ezt az új suli majd motiválja.
- Túl jó lesz neki, lehetnének szigorúbbak is – vigyorodom el, majd Ravinra kacsintok. Na, az előbbi röhögény, vagy kacagány, amit magára terített képletesen, most egészen citromillatúvá vált. Most Mick bácsi röhög, hehehe.
Jaana viszont egészen lehengerlő. A stílusa is, meg az, hogy mindenki rá figyel. Vajon hogy csinálja, lehet, hogy leckéket kéne nekem is vennem? Na, persze, csak másfélékre gondolnék egyből, mi? Neeeeem.
Az osztály pusmogni kezd, és felismernek végül. Elég sok időbe telt, mit ne mondjak, de azért csak eljutott a tudatokig. Na, Ravinra rá fognak menni már csak emiatt is a pasik. Kereshetem elő a láncfűrészt, ahogy Octi mondta…
- Kaptok, de csak ha végeztünk. És mindenkinek legyen ám rendesen fogó tolla, különben ha nem fog... így járt – morcosabb tekintetet vágok, majd felfelé görbítem a számat.
- Átadom más szülőnek is a lehetőséget, ha nem bánod Oct… Jaana – apró nyelvbotlás, tegezés, miegymás. Mick vagyok, nem ma jöttem le a falvédőről. October te pedig kezdhedsz bujdokolni, mert megtalállak!
Lehuppanok, hátha van még kérdés, mikor is jön a menetrendszerű Ravinka.
- Majdnem Octobert mondtál. Pedig nekem bejön a csaj, mikor randiztok papus? – vigyorog, én pedig nem bírom ki, hogy vissza ne szóljak.
- Fejezd már be. Nem csaj neked, hanem tanárnő, oké? Vagy mittomén, hogy kell itt hívni, majd megmondja – a „beszélgetésünk” nem is halk, nem is ordítás, de hallható, Ravin viszont nem adja fel.
- Majd átmegyek Carolhoz, vagy Octihoz, nem foglak zavarni. Ja, és rakjál rendet – kézzel fogom be a száját, persze még mond valamit, de már nem értem.
- Majd otthon, ez egy tanterem és nem kéne bemutatkoznod, oké? – mutatok körbe, mert sokan bámulnak minket. Durcás képet vág és karba fonja a kezeit, ala Ravin style, ha az van, amit ő nem akar. Jaana még találkozni fog ezzel, legalább  nem lesz meglepve.

- Az más, ha már elkészítik, akkor nem kell otthon. Milyen egyszerű a kis… fiatalembereknek és leányzóknak – javítok gyorsan, mielőtt még nagyon elengedném magam. Az a baj, hogy ez a csaj… dögös, ráadásul biztos vagyok benne, hogy October szólt neki! Decembert csinálok belőle, csak találkozzunk!
Arra persze, hogy legyenek szigorúak, nem válaszol, csak egy kisebb mosolyt kapok. Biztosan meg van mondva nekik, hogy nincs szigor, meg nagy szabadság, meg ilyenek. De akkor Ravint mivel fogják sakkban tartani? Most jól megkapjátok a lányomat Jaana! Jössz te még könyörögni receptért. „Mr. Vallejo adjon tanácsot, kérem. Könyörgöm!” De én majd csak mindentudó mosolyommal fogadom és… majd mondok neki valami rossz tanácsot és akkor megint jön, hogy az nem vált be. Nem is rossz ötlet!
Persze a kölykök egyből aláírást szeretnének, meg is értem őket. A lényeg, hogy majd utána, addig bírják ki, mint jelzőcsengőig a pisilést. Még le is tegezem Jaanát, hát nehogy már ne. Látom, hogy ezt rosszalja, vagy bosszantja, de van olyan diplomatikus, hogy „nem veszi észre”. Hát nem édes?
Mákvirág belendül, mint a belökött bob és nekikezdi a mantráját, hogy menjek rá a Soininen tesóra. Hát persze, majd pont itt fogjuk megbeszélni te lökött lány. Gyorsan rendet rakok, de Ravin alig-alig csillapodik le, csak amikor körülnéz, akkor látja, hogy mindenkit minket bámul szinte. Egy két férfitől kapok biztató villanást, a nők többsége felháborodik. Tipikus. Jaanára sem merek most nézni, mert gőzöm sincs, hogy végül mennyire nem voltunk hangosak.
A tanárnő kérdése zökkent ki a gyilkos tekintetből, amit Ravinra vetek, és ő hatalmas daccal tűr.
- Igen, mi lenne az? – vonom fel a szemöldököm. Csak nem randizni szeretnél máris drága? Az a gyanúm, hogy nem ez lesz.
- Papus, fogadd el, mekkora király lennél! Már 10 rajongód is lenne – röhögve beszél, és a fejével int az új iskolatársai felé. Akik persze csak pislognak, mint hal a szatyorban, mert nem értik az iróniát.
- Mondtam, hogy hagyd abba, mert kivezetettelek a teremből – torkollom le, és azonnal be is durcázik. Imádom ilyenkor a pofiját, olyan kis… szép. Van, hogy mikor rossz kedvem van, csak azért bosszantom, hogy durcázzon és nézhessem. Anyja lánya, az biztos, ő is ilyen gyönyörű volt. Felkapom a fejem, mert nem lesz több trollkodás úgy néz ki.
- Öhm, nos – kezdem biztatóan. – Mikor lesz ez a koncert, nem tudom, hogy ráérek-e. Meg állatoknak? Mi csak poloskákat tartunk – nevetgélek, majd látom a megrőkönyödést. Persze, kurva nagy állatvédők vagytok, de mit is esztek? Na, ugye?
- Illetve miss Soininen, felejtse el az utóbbit. Szóval, ha küldenek valamit, hogy mikor lesz, meg mit játszunk, akkor majd tudok rá válaszolni, jelenleg az ősz nagyon tág fogalom, hogy bármit is mondjak – a nemen kívül persze. Annyira nincs kedvem itt parolázni a kis szarosok közt, akik a seggemig sem érnek és nyilván fahangjuk van. Nem az én világom, de ha a tanárnővel végül is találkozhatnék… még lehet, hogy fel is áldozom magam.
- Papus, ne már – fakad ki a legrosszabbkor Ravin. – El kell jönnöd, nehogy már visszamond. A tanárnő is biztos örülne – emeli meg a szemöldökeit egy pillanatra és könyörgő pofát vág.
- Még nem mondtam vissza – még, ez igaz, és nagy valószínűleg a megakoncert jóval nagyobb előnyt élvez. Ravin meglepetésemre csöndben marad, hátradől a székében és lóbálni kezdi a lábát. Úgy gondolja, hogy ez el van intézve. Csak nehogy meglepődjön.

Nem vagyok oda az ingyen koncertekért, maximum akkor, ha van kedvem hozzá. Az ilyen kötelességszerű mizériák nem az én világom. Legalábbis, ha nem kapok érte semmit. Tudom, tudom… megbecsülés, meg miegymás. Ki nem szarja le? Abból nem lehet megélni. Ha éppen úgy tartja kedvem és ihletem, akkor elzenélgetek. De így, hogy megmondják és odaadjuk az állatoknak a pénzt… hát, mit ne mondjak. Inkább semmit, tényleg. Persze a szépséges tanárnő figyel rám, és még nevet is a nem túl nagyszerű poénon. Nagyon a szívén viselheti az iskola és az állatkák dolgait. Végül megtudom, hogy mikor lesz a koncert. Komolyan fogalmam sincs, hogy mi lesz akkor, még a holnapot sem mindig tudom.
- Rendben, akkor majd üzenek a lányommal – rápillantok a durcahercegnőre is, aki újabb veszekedést helyez kilátásba.
- Nyilván – emelem fel a szemöldökömet, majd már amennyi elég lesz belőlem, szóval leülök. A többiek vagy túl tájékozottak, vagy fosnak a fekete szépségtől, mert nem jön újabb kérdés. Komolyan nem értem, de ha később zúgolódnak, beverem a képüket. Bólintok én is a többiekkel, ravin pedig elemében van. Folyton duruzsolja a hülyeségeit, amíg a szülők feltápászkodnak, mint pl.: „Papus, vesd be magad!” „Látszik, hogy bejössz neki!” „Amúgy meg tényleg rendet kéne már vágnod, Octi is mondta, hogy… „ Blablabla. Vele még úgyis lesz elszámolnivalóm. A szülők elbúcsúznak a csemetéiktől, de én maradok, különben Ravinnak rossz napja lesz, hehe. Közben az egyik zsebrómeó fenekét már szurkálják tűvel, nem bírja kivárni a végét.
- Gyertek. Elsőnek a tökös gyerek – mutatok rá a jelentkezőre, és kelletlenül utat engednek neki.
- Egyébként a hegedűszó a lányom érdeme, őt majd nyaggassátok sokat – vigyorgok. – Mi a neved, kölyök? – kérdezem vigyorogva.
- Zach.
- Akkor a Tökös Zachnak címzem, okés?
- Rendben Mickey bácsi! – lelkendezik, én meg aláfirkantom a füzetét, egy gőzöm sincs honnan, de a kezembe termő alkoholos filccel. De beszarsz, mert van, aki Instinct plakát hozott magával. Készületek a büdös kölkei, ezt nevezem! Végül szép lassan mindenkivel végzek, még Ravin is aláfirkant párat unott arccal.
- Legyél kedvesebb, ők az osztálytársaid - feddem meg kedvesen, amire váratlan reakciót kapok. Ravin, ismétlem, Ravin normálisan kezd viszonyulni a többiekhez, még kérdezget is. Meg ígérgeti a nagy sztorikat rólam. Na, azt nem annyira javaslom, jobban belegondolva. Kicsengetnek, hála az isteneknek, én pedig felállok.
- Na, csá édesem! Este találkozunk – nyomok az arcára egy puszit, amitől meglepődik és elpirul, majd Jaana felé lépek.
- Köszönöm a felvilágosítást hölgyem – kezet nyújtok neki. – Jelentkezni fogok a koncerttel kapcsolatban – vigyorgok, majd lehalkítom a szavaimat. – Azt tudja, hogy maga, meg October el lesz fenekelve? Összeesküdtek ellenem, tutira! – emelem fel a szemöldökeimet, kutatva a gyönyörű arcvonásokban. – A testvére netán? – hú, bazzeg, milyen szavakat használok? Normális vagy ember? Nem, nem igazán. De addig is bámulhatom az igéző szempárokat.

Mindjárt vége éééés kibírtam! Na, ugye, hogy egy hős vagyok b*sszameg! Ennyi kis hülyegyerek között, meg a bamba szülők is csak bámulták a nagy Vallejot! Persze a tanárnő személyisége és szép segge szépsége is segített, hogy végig bírjam, és legalább nincsenek százan. Simán le tudom nyomni ezt a pár aláírást és még jó fejnek is tartanak. Mondjuk az is vagyok, ezt mindenki nagyon jól tudja. A csengő megment, a szülők távoznak, de nekem muszáj még Jaanával beszélnem.
- Ravin, remélem felírtad a számot, hátha halaszthatatlan megbeszélnivalóm lesz a tanárnővel – a lányom csak lemondóan legyint és majdnem m be is mutat nekem, de összeszedi magát és inkább csak nyelvet ölt, majd kirohan az osztályból a többiek után. Biztos vagyok benne, hogy máris megalapítja a saját kis brancsát, Soininen tanárnő meg majd kapkodhatja a fejét, hahaha! Meg is érdemli, ha engem kérdeznek. October és Jaana… valahogy kimaradt az utóbbi a szaknévsorból, még sohasem hallottam róla, vagy túl részeg voltam, amikor mesélte a fekete dög.
- És ketten veszélyesebbek? Maga egy aranyos, kedves tanárnő, szóval mondjuk másfélnek kettejüket, ugye? Az még jó arány – csücsörítek, majd egy Vallejo vigyort rántok elő, amibe biztos, hogy minden csaj beleszeret. Ezzel szoktam magam védeni, ha baj van, és ki tudja, hogy ezek ketten nem-e rám borítják poénból majd az egész kócerájt. Kinézem Octiból, belőle nagyon is. Ezek rémszarvast ettek baszod annak idején!
- Ó, unokanővér? Megnyugtató – hogy miért nem tök mindegy, hogy a tesója-e, vagy csak a rokona, azt nem tudom, csak úgy jött. – Jaaa, igen. Ejnye – forgatom meg a szemeimet, majd vidáman, miközben azt mutatja, hogy mekkora volt az összeesküvésük. Jó, az igaz, hogy így jobban szíven talált a csaj és az agyamat is eldobtam, de akkor is revansot veszek majd valahogy. Há’ nehogy má’ a csajok győzzenek, komolyan elnyomottnak érzem magam. Ravin, Carol, Octi, Jaana, még valaki? Nyújtsa ki a kezét, majd levágom az ujjait. Még a végén össze kell fognom Deadmannel, hogy jól jöjjünk ki basszus!
- Hát jó, Jaana. Mondták már, hogy szexi neved van? – persze poénkodhatnék, hogy Ja, Anna? De nem fogok, mert az ő szájából olyan furán izgatóan hangzik ez a név. Az enyémből meg szörnyen. Komolyan jó fej, bár ezt a koncert dolgot még biztosan fel fogom hánytorgatni, ha el kell jönnöm. Mert ha szabad lesz az időpont, Ravin tuti rábeszél majd valahogy, sajnos ismerem már ennyire.
- Sajnos mennem kell, de azért még összefuthatnánk egy idillibb környezetben is, mint ez. Szorít ez a szar… izé, ing. Bocs – szisszenek fel, hát eddig bírtam ki káromkodás, vagy csúnya szavak nélkül, hát ez van.
- Hát akkor jó tanítást, meg ilyesmi Jaana… - elkapom a kezét és óvatos csókot lehelek rá. - …kinek a feje nem kanna – vigyorgok, majd gyorsan le is hervad. Azért még nem nőttem fel teljesen. – Bocs ez szar volt, áááá, bocs… inkább tényleg megyek! Szia – kacsintok és a bőrdzsekimet a vállamra dobva távozok. Mosolygok a bajszom alatt, és azon csodálkozom, hogy mennyire ki tudott mozdítani ez a nő a nyugalmamból. ~ Apus, fekete hajú és Octi tesója, nyomulj rá! ~ Már tudom, hogy mi vár rám otthon…

/ Köszönöm a játékot! Igazán élveztem! /