Lazán oldalra billenti a fejét, s alig érezhetően megvonja jobb vállát. A mosoly még kitart, bár a diadal éle már nem villan meg a felszínén. Az egész önkéntelen jön. Ennyi még bőven belefér…
Még nem nyalábolja fel a mappát, s a vállára sem akasztja fel a táskáját, bár láthatóan nekikészülődik mindkettőnek, viszont Vinnie válasza még kell neki…
…és ahogy zöld utat kap:
– Nosss… – s jobb csukóját óvatosan megmasszírozza bal kezével. –  Ez inkább kérés, mint kérdés… vagy intuíció, hogy baj van… – vesz egy mély levegőt. Isten és Vince is a tudója, hogy ennek a nőnek nem kenyere a köntörfalazás. Nem is jó benne… de most mégis… csak egy kicsit… – Az egyik lányról van szó. Lanie Millerről. Másfél éve dolgozik itt pincérnőként. Kiváló munkaerő, a vendégek is kedvelik – rövid szünet, s most, hogy sikerült a tárgyra térni láthatóan határozottabban folytatja – A múlt hét közepén felszakadt szájjal jött be dolgozni. Behívattam az irodámba, kiderült, hogy nem csak az arcát intézték el, a csuklóján és a nyakán is több napos véraláfutások voltak. Kérdőre vontam, igyekeztem hatni rá, hogy el merje mondani, mi történt, mert, ha ez a klubban történt vele, akkor meg tudom tenni a szükséges lépéseket, hogy ez még egyszer ne forduljon elő. Természetesen nem az ő kárára. Annyit értem el, hogy sírva kirohant az irodámból… Azóta hiába próbálok beszélni vele, bezárkózik… már ha megtalálom, mert úgy kerül, mintha leprás volnék… rendre elcseréli a munkanapjait, ha bejön dolgozni, akkor is késik. Rákérdeztem az itt dolgozó barátnőinél. Elvileg ők sem tudnak sokat… gyakorlatilag szinte biztos vagyok abban, hogy falaznak neki – levegővételnyi szünet. – Tegnap este két állandó vendégünk is panaszkodott rá, hogy szétszórt, rossz rendelést visz ki, sértődékeny és – állítólag – kötekszik is… Ezt az egyik kidobó is megerősítette. Miss Miller bennem láthatóan nem bízik, Benned viszont… Beszélsz vele?

Amíg beszél, Vinnie-re figyel.
Sok függ attól, hogyan reagál a férfi.
– Azt gondolom, hogy nálam többre mész, Vince – hangja most már teljesen tárgyilagos, míg az iménti monológ során egyszer-egyszer megbicsaklott. Eleddig csak sajnálta Lanie-t, illetve aggódott az üzlet miatt. Egy night klub folyamatosan ki van téve az emberek gyanakvásának, találgatásoknak, olykor fenyegetésnek, még akkor is, ha nem éppen leplezni kíván valamit. Vinnie üzlete azonban fokozott figyelmet és óvatosságot kíván… vagy éppen éberséget. (Nyda szerint legalábbis.) Nem tenne jót az üzletnek egy helybenhagyott pincérlány. A nőnek azonban e pillanatban rá kell jönnie arra, hogy egy efféle esettől még mindig nem képes elszigetelni magát.
Először minden csak egyetlen pofonnal kezdődik…
…majd jön a kificamodott láb, a repedt-, törött csontok, a kivert fogak, a széttört arc… és a rettenetes szégyenérzet.
– Ti jóban voltatok. Bennem kizárólag a főnököt látja, egy idegent – utal a nyilvánvalóra, de inkább érvként hozza fel. A hangjában nincs irónia, vagy erősködés, ahogy számonkérés sem. Egy szemernyi féltékenység viszont igen… annak ellenére, hogy Nyda tudja, ennek az érzelemnek messze nincs semmi értelme, vagy alapja. Vagyis… alapja van, hiszen a nő azzal nem egyszer szembesült már, hogy a klubban dolgozó lányok úgy hajlanak meg Vince akarata alatta, ahogy szél dönti meg a fiatal fűzfákat… míg Nydát teljesen érintetlenül hagyja… ami persze rendben van!
Rendben kell lennie.
Szimplán csak kicsúsznak ajkai közül a szavak, s egyedül a tekintete kérleli a férfit, nem tudva azt, hogy Vincent már eldöntötte(?).
Amennyiben őméltósága úgy dönt, hogy elindul megkeresni a lányt, úgy Nyda a nyomába ered, s csupán a táskáját veszi magához, valamint közli (ha kérik), hogy jelenleg az épületben van Lanie, s valószínű, hogy a személyzeti öltöző környékén találják.

Apró bólintás, s halovány mosoly, ahogy Vince rááll az ügyre. Ugyan azt nem tudja, hogy mi lesz ennek a végleges kimenetele, de egy lépést mégiscsak sikerült tennie a megoldás felé. Lanie segítséget kap… talán, bár annyira Nyda sem naiv, hogy ne tudja, Vincent sem szent, s amennyiben az üzlet érdekei úgy kívánják, meglehet, hogy talán éppen a nőnek kell felmondania a helybenhagyott lánynak. Erre azonban most nem akar gondolni.
– Köszönöm, Vinnie – s a következő kérdésre két pislantás után válaszol, immár a táskával, s a mappával a kezében, amit mégis magához vett. – A beosztása szerint már bent kell lennie. És… mondjuk egy fél óra múlva? Visszaviszem az irodámba táskám, iszok egy bögre teát és elintézek pár telefont. – elégedett mosoly s megvonja jobb vállát. – Beszereztem egy új teafőző gépet, egész jó – rövid és halk nevetést, hallat, majd jobbjával nemet int Vince felé, jelezve, hogy a férfi ne is foglalkozzon vele, s immár komolyabb hangon folytatja. – Az üzlet jó híre miatt minél előbb pont kell, hogy kerüljön az ügy végére. Rádcsörgök fél óra múlva, addig megtudom, hol van pontosan a lány. És… tényleg köszönöm…
Rövid hálás mosoly, s maga sem érti, miért viselkedik ennyire kamaszlányosan, de inkább nem mereng el ezen, max. este ezt is megbeszéli valamelyik barátjával, vagy barátnőjével… persze az ő diagnózisuk mindig bosszantóan ugyanaz…
Minden esetre, ha Vincent nem tartóztatja, akkor Nyda magára hagyja a férfit, hogy a fent nevezett dolgait el tudja intézni…