Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Quinton már vagy egy órája a bárpultnál ült, s gondterhelten szemezett a whiskyjével, amit a szóda mellett még silányabbá oldott a szétolvadt jégkocka. A pult mögött alulról a harmincat súroló, kiszedett szemöldökű mixer srác újra és újra visszatért hősünk elé, s kényeskedő hangján nem egyszer megjegyezte, hogy: „Ugyan, szívem! Tényleg egész este itt akarod támasztani a pultot? Biz’ Isten! Ha a következő fiúkát is elriasztod magad mellől, kitetetlek. Rontod a hangulatot…" A válasz mindannyiszor egy szúrós pillantás volt, amit persze a túloldalon szolidan a seggét riszáló kis köcsög nem vett magára… kihívásnak fogta fel. A legbosszantóbb, hogy a fiú még be is jönne Quintonnak, ha a férfi nem lenne annyira fásult ezen az éjszakán. Fejében még ott visszhangoztak Lucecita szavai a szórakozás és a kielégülés hiányáról, melyet a termetes asszonyság nem átallott Haley előtt mondani, mire fel a kis vörös virágszál negyed órán át szemlesütve, fülig pirultan járkált az üzletben. Mintha legalábbis neki kéne szégyellnie magát. A nap végére ő maga is rájött, hogy egy próbát megér, ha leruccan a bárba – melyben már vagy másfél éve nem járt – csak hogy befogja Lucecita száját. Éppen ezért zárás után két órával hazament, letusolt… a kiöltözés azonban okozott némi problémát, hiszen – leszámítva a vasárnapokat – a nap huszonnégy órájából tizennégyet egészen biztosan öltönyben és nyakkendőben tölt… maradt hát a szokásos lezser elegancia: világos helyett sötét öltöny és ezúttal elmaradt a nyakkendő. Nem mintha a hangulat és a környezet nem volna kellemes. A Marrakesh méltán az egyik legmenőbb meleg bár Vegas-ban: tiszta és disztingvált, mellőzi a giccset, bár az arabos vonulat, melyet képvisel, Quinton ízlésének túlzottan erőteljes. Viszont a gránátalmával kevert szantálfa illatú füstölők megadják egy fülledt éjszaka hangulatát, s a fő attrakcióként feltűnő dáma is egészen megigéző volt, de az utána következő, hastáncosnőknek öltözött fiúcsapat már kevésbé. A férfi a következő pillanatban már azon gondolkodik, hogy a Sivatag királynője kollekció prezentációját holnaputánra mindenképpen össze kell állítania, s hogy ebbe be kellene vonnia Haley-t, hadd lássa a lány a szakma ezen oldalát is, ha már divattervező szeretne lenni.
A hozzászólást Quinton L. Coleman összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 30, 2015 9:10 pm-kor.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Marrakesh Pént. Márc. 20, 2015 5:20 pm
Quinton && Nath
Pár pillanatig meg se moccanok, fejem hátradől, ajkam sarkából kibuggyan egy vércsepp. Arcom másik felén, szemem alatt nem sokkal, egy zöldes-feketés zúzódás húzódik ugyanattól az embertől, akitől a pofont kaptam most. Mosolyogva billentem vissza a fejem. - Tisztázzuk. Lehet, hogy te vagy Franciaország legfontosabb embere. Lehet, hogy még itt, Amerikában is mindenki összepisili magát mar a nevedtől is. De. Még egyszer kezet emelsz rám, és senkivé teszlek. - hangom rideg és kegyetlen, ahogy tőle tanultam. Közelebb lépek egy kicsit. - Ne tévessz össze anyával, akit csak úgy félreállíthatsz, én félig te vagyok. Már felnőttem. Azt teszek, amit csak akarok. És én most lelépek. Sok szerencsét apa. Remélek a balkézről született kislurkód elvisel helyettem - szólok vissza az ajtóból még, miutan felkaptam a pulóverem. Istenesen bebaszom az ajtót. Nem tudom, hova mehetnék, menekülhetnék, mocsok ideges vagyok, most innék, de nem iszom alkoholt. Talán egy jó szex helyre tenne, csak ne úgy néznék ki, mint akit agyonvertek... Ahh, nem érdekel, ha más nem, elbeszélgetek kedvenc pultosommal. Belépek a Marrakeshbe és levetem magam a pulthoz. A mixer, Rudy azonnal hozzám siet sápítozni. - Jézus istenem, drágááám, hogy nézel ki már megint! Az a féreg Phoenix volt megint? - nagyon jól esik az aggódása, bár a letaperolás nem, mikor az arcomat fogdossa. - Kedves vagy, komolyan, de nem kell aggódnod, nem ő volt. Csak az apám - Sóhajtok fel, mire elönti a vörösség. - Már a multkor is! Hogy dögölne meg, igyál valamit, gyere, meghívlak. - Rendes vagy, de csak egy colat kérek... Hiába nézel úgy, tudod, hogy nem iszok alkoholt- idegesen mormog és elém pakolja az italomat. Egy ideig eliszogatok, nyalogatom a sebeimet, egészen addig, míg meg nem érkezik Jack, az a tulok, aki mindig rám mászik. Lecsúszok a székről, hogy meneküljek, de elém áll, Rudy azonnal mereszti a szemét és a kidobó fiúkat keresi, mikor a fiú átkarolja csípőmet és magahoz ránt. Fintorogva taszajtok rajta egy nagyot. - Kopj le rólam, Jack! - Na és mégis miért? Talán van itt valakid? - ajkamba harapok és körbepislogok, mikor meglátok valakit, egy férfit nem messze tőlem. - Igen, vele! -Mutatok rá és lököm el Jackket a férfi mellé lépve kétségbeesetten. Ő hozzánk lép. - Maga tényleg ezzel a kis nyomorékkal van? - Bök rám a férfire nézve, én meg reszketek, nehogy a férfi elzavarjon a francba.
But those are the days that bind us together, forever And those little things define us forever, forever
Lassan emeli az ajkaihoz az italt, s mindössze egyetlen kortyot iszik belőle. A mixerfiú odébb riszál, s Quinton jelenleg nem méltatja arra, hogy akárcsak a tekintetével is utánaszaladjon. Nagyjából ez az a pillanat, amikor eldönti, hogy amint megissza a piát, fizet és lelép, Lucecitának pedig bead egy mesét, vagy szimplán csak sejtelmesen mosolyog holnap, s kis adagokban bekamuz egy sztorikezdeményt, és a többit a mocskos fantáziájú señorára bízza. Hiába, így jár az, aki túl közel engedi magához egynémely nagyszájú alkalmazottját. Ha az a nő nem lenne – szerinte – Vegas egyik legjobb varrónője, s nem lennének annyira egy hullámhosszon, akkor már páros lábbal rúgta volna ki a nagy szája miatt. Persze egy ilyen helyen ostobaság nem a helyi felhozatallal foglalkozni, s nagyjából el is könyveli magát ostobának, mikor meghallja – mert nehéz nem meghallani – Rudy és a kis fekete, majd a kis fekete és a bunkó dialógusát. Szinte reagálni sem tud a hallottakra, olyan gyorsan terem mellette a srác, majd az őt követő barom. Quinton ahogy felpillant rögtön a mixer ideges tekintete kereszttüzébe kerül… aztán hallja meg a hozzá intézett, cseppet sem udvarias kérdést, s csak eztán sandít fel a riadt srácra. Egészen kényelmesen iszik még egy kortyot, majd a bárszéken kifordul Jack felé, s rosszallóan néz végig rajta. A kis fekete – bár a pofája meglehetősen helyes – nem az esete, de a tapadós bunkókat se buziban, se heteróban nem állhatja. – Ha ez kérdés volt, akkor igen – mondja határozottan, majd odaszól Nathanielnek, kissé feddőn. – Ezért nem szabad elmászkálni. Így végül is, ki-ki leszűrheti a magáét. Remélhetőleg a helyeskének ennyi elég lesz, hogy letegye a vézna seggét a mellette lévő székre, s talán Jack-nek is, hogy legalább ideig-óráig félrevonuljon, pláne Rudynak, hogy ugorjon a neki beígért kidobó legényekért. Mert mi lehet a legrosszabb? Verekedésért még nem vágták ki innen, illetve… ha megtörténne, legalább nem hiszi Lucecita egy valószínű esetleges monokli láttán, hogy hősünk csak bekamuzza, hogy csapott egy görbe estét…
Teljen a másodpercek, a szívem a torkomban dobog. Ez vadidegentől függ, hogy ez az idióta maga alá csavar-e, vagy sem. Legyen benne könyörület, kérem szépen! Nem, mintha nem tudnám, milyen az, mikor akaratunk ellenére... Pontosan tudom. Phoenix megtanította azt a leckét is. A férfi iszik egy kevest, majd felnéz rám. Könyörgő pillantásokat vetek rá, tegye meg, kérem kérem kérem! Már a víz is kivert, esküszöm, itt folyik a hátamon. És végre megszólal, én meg majdnem térdre zuhanok, annyira megkönnyebbülök, hogy megment a kedves idegen. De ehelyett csak közelebb húzom hozzá a széket és leülök szorosan mellé. - Igen, igazad volt kedves - Suttogom csendesen, mire Jack oldalba könyököl. - Ezt mondtad Phoenixnek is? Mielött vagy miután megütött? Nem értem mit vagy úgy oda, azt hittem, ezért tartott... - kezd bennem kibaszottul felmenni a pumpa, a keserűségtől, az emlékektől, és a megalázottságtól.. De Jack még mosst sem könyörül - Azt hallottam, hogy még a születésnapodon is erőszakoskodott veled, tudooood - Elönt a vörösség, mire Rudy mégjobban elsápad és elrohan a kidobófiúkért végre. Hirtelen fordulok Jack felé, aki még mindig a csípőjét billegteti. - Nagyon megható, hogy ennyit tudsz a szexuális életemről, végül is, el kellett foglalnod magad valamivel, ha már neked nincs - Öntöm rá a kólám maradékát, illetve csak az ágyékára. - Ha nagyon megszánlak, a poharamba dughatod - Mosolygok rá fanyarul, majd figyelem, ahogy kicibálják. Szilárd tartásom megroggyan, mikor eltűnik. Remegő ujjakkal gyújtok rá egy cigire, és kicsit arrébb húzom a széket a pasastól, majd felé fodulok, mikor leroskadok rá, Rudy meg gy újabb colat tesz elém és a kézfejemet paskolgatja, ami úgy remeg, mintha minimum ráznám. - Köszönöm, nagyon kedves volt, hogy megmentett. - Mosolygok rá gyengén és átveszem a cigimet a másik kezembe, és felé nyújtom a szabadat. - Nathaniel vagyok - Mutatkozom be, a vezetéknevemet szándékosan mellőzve. Jobban megnézve sokkal idősebb nálam, de jóképű, meg minden. Nekem viszont elment az emlékek miatt a kedvem a szextől, ezért max iszogatás lesz ebből. - Maga nem tűnik túl aktív párkeresőnek, csak azért van itt, hogy szerencsétleneket mentsen meg? - Kérdezem méyet szívva a cigiből, majd körülnézek. Van pár üres, csendes box. - Nem ülne be velem egybe? Nem harapok, és nem is mászok rá senkire. Itt csak te tűnsz normálisnak... de ha sietsz, akkor nem kell...
But those are the days that bind us together, forever And those little things define us forever, forever
na ki az új pasim?!
The city of sins awaits you
Quinton L. Coleman
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 56
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 12
◮ join date : 2014. Dec. 18.
Tárgy: Re: Marrakesh Vas. Márc. 22, 2015 9:29 pm
Nathaniel & Quinton
Hiába fordított hátat Nathanielnek, érzi, hogy a fiú szorosan odakucorodott mellé. Ez a szerencsétlen kisjószág nagyon be lehet ijedve a nagydarabtól… …háááát… annyira nem is nagydarab, talán csak a segítségért remegő fiúhoz képest. Hiába azonban minden erőfeszítésük, Jack nem csak bunkó, de még arrogáns is. Quinton ezt először egy szájhúzással veszi tudomásul, hiszen a – hozzá képest – kölyök úgy folytatja a kis fekete zaklatását, mintha ő itt sem lenne. A dolog tökéletes pikantériája, hogy ha ebbe a jelenetbe nem keverték volna bele, még szó nélkül végig is ülte volna, igaz, akkor talán Rudy az életbe nem szolgálja ki őt többet. Így viszont csak nem akarja megállni szó nélkül a helyzetet, mert ami sok, az mégiscsak sok. Quinton abban a pillanatban hajtja fel a whisky maradékát, miközben Jack a másik születésnapjáról hadovál, eztán feláll. – Ahogy mondtam, a fiú velem van, mit nem értesz ezen, ember? – s szavainak bal ökle megroppantásával ad némi nyomatékot, miközben villámgyorsan megállapítja, hogy egy súlycsoportban van a sráccal, akire negatív módosító tényezőként hat az a valószínű tetemes alkoholmennyiség, amit az este folyamán elfogyaszthatott. – Maga maradjon ki ebből! Ez csak rám, és a királyfira tartozik, húzzon vissza a nyugdíjasklubba! – rázza meg az öklét, majd eszelős vigyorral fordul Nathaniel felé, s nagyjából ekkor Rudy már láthatóan közeledik a felmentő sereggel, hogy kivonszolják Jacket. – Nyugdíjasklub! Szóval az óvodában már megtanult pár nehéz szót! – sandít Nathanielre, aki úgy tűnik szintén nem hagyja szó nélkül Jacket, s miután a kidobók elvonszolják az összekólázott nadrágú srácot, Quinton visszaül a bárszékre. – Hol ismersz meg ilyen barmokat? – néz az újdonsült pártfogoltjára, miközben Rudy újratölti az ő poharát is.
The city of sins awaits you
Jesse Lee Wong
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 45
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 17
◮ join date : 2015. Feb. 15.
Tárgy: Re: Marrakesh Szomb. Ápr. 25, 2015 9:14 pm
Nos, alighanem bátran kijelenthetem, hogy a dicső ABBA nem azt a sorsot szánta a dalainak, hogy füstös melegbárban énekelje egy női ruhába öltözött kínai pasi feka zongorista kísérettel. Mondjuk szarok is rá. Amúgy is kibaszott nehéz volt a bár tulaját, Jamalt meggyőzni, hogy Vegasban bizony zabálnák a buzik az Abbát. És milyen igazam volt! Nem is győzöm elégszer az orra alá dörgölni a faszfejnek..és persze azóta már kétszer megemelte a fizumat, mert be van tojva hogy otthagyom és átmegyek a konkurenciához. A szombat esti műsorom első felének utolsó dalába kezdtem bele. A csillogó fekete pódiumon csak Saul vigyorog rám a zongorája mögül, ahogy felcsendül a Money, Money, Money híres kezdődallama a boszorkányosan ügyes ujjai alatt, megadva ezzel nekem is a löketet. - I work all night, I work all day, to pay the bills I have to pay ...- A dal kurva nehéz, persze hogy az Isteni Frida hangszálainak íródott... de azért rajtam se fog ki. Ebben segítségemre van az is, hogy a teljes átlényegüléshez tökéletes külsőt is varázsoltam. A feszes kígyóbőr mintás trapéz szabású kezeslábas úgy tapadt a testemre, mintha rámöntötték volna, a hozzáillő vastagtalpú csizma már csak hab volt a tortán a hosszú, sötétvörös paróka mellett. Azt hiszem, imádtam volna a hetvenes években élni. A ruhák, a feltűnő smink, és a mindent elsöprő szabadság érzése.. - In my dreams I have a plan If I got me a wealthy man I wouldn't have to work at all, I'd fool around and have a ball.. Mikor ehhez a részhez érek, mindig rámutatok valakire a vendégek közül. Valakire, aki jóképű és kellően gazdagnak is tűnik. Nem is olyan nehéz ilyet találni a Marrakeshben. Eleve a fajtám ad magára, és bizony ide nem a csórók járnak szórakozni, szotyolát köpködni, meccset nézni. Ez nem az a hely. A ma esti választottam pontosan az első sarokasztalnál ül egyedül, kissé feszesen és zavartan. Szerintem ma van itt először. Egészen édes a szigorúan hátrafésült hajával, és aranykeretes szemüvegével..de már tovább is lépek. - So I must leave, I'll have to go To Las Vegas or Monaco And win a fortune in a game, my life will never be the same .. Itt néha közbekiabálnak Vegast emlegetve hogy kifejezzék a tetszésüket, amit ilyenkor egy bónusz csípőmozdulattal nyugtázok is. Én vagyok most Frida, a csodálatos, titokzatos szexi díva. A mozdulataim lágyak és lényegre törők, a hangom pedig mint a legfinomabb égetett karamella, amit élvezettel szopogatna mindenki. All the things I could do If I had a little money It's a rich man's world
It's a rich man's world A dal végén széttárom a karjaimat, mintegy rámutatva mindenkire a bárban. Ez a gazdag emberek világa. Kár, hogy én nem tartozom közéjük. A lelkes taps és füttyögés azért kárpótol valamelyest, alig tudok elszabadulni, hogy végre megigyak egy vodka narancsot néhány szál cigi kíséretében. Még jó, hogy azok a hastáncos fiúkák már olyan türelmetlenül toporognak a paraván mögött. Át is adom a terepet nekik. - Rudy, hol a cigim?! - Ahogy felpattanok a bárszékre, már rá is rivallok az idióta pultos gyerekre, aki persze hogy ismét elfelejtette kikészíteni nekem az életmentő piros dobozt. - Mi a fasz olyan bonyolult abban, hogy a Money, Money, Money után _azonnal_ rakj ki ide egy doboz Tillburyt két vodka naranccsal he? Általában egy ital is elég, de Rudy teljesen kiakaszt a sorozatos balfaszságaival. Kell a kettő na. Ingerülten oldalra nézek, amíg a hülyegyerek kapkodva kiszolgál, látni, hallani se bírom ahogy jópofizni próbál velem. Velem! Amíg kapkodva rágyújtok, szemügyre veszem a mellettem ülő vendéget. Jól karbantartott negyvenes, egészen helyes a maga kis konzervatív módján. Nos, azt hiszem, ez az, ami soha nem lesz belőlem. Mélyen beszívom a cigim aromás füstjét, és ráfújom egyenesen a pasasra. Valakibe muszáj lesz belekötnöm még ma éjjel, és ha ez a Karl Lagerfield vagy mittudomén milyen öltönyös csóka lesz az, hát legyen.
The city of sins awaits you
Quinton L. Coleman
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 56
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 12
◮ join date : 2014. Dec. 18.
Tárgy: Re: Marrakesh Vas. Jún. 07, 2015 11:03 pm
Az isteni Miss Wong & Mr. Coleman
Rohamosan telik az idő, ha az ember jól szórakozik. – tartja a mondás… Kár, hogy Quinton nem szórakozik kimondottan jól, s a hirtelen fellobbanó drámai jelenetnek is az lett a vége, hogy a baromarc után a kissrác is rövid úton lefalcolt hősünk mellől, amit a maga részéről a férfi most a legkevésbé sem bán. A színpadról halkan nyújtózkodik át az ABBA sláger a Marrakesh bár részére, ahol a hangszórókból lágyan szól egy kevésbé ismert jazz szám, s a Quinton elé tett whisky is lassan elfogy. A férfi éppen az utolsó kortyot hajtaná fel, mikor oldalról képen találja a szándékosan ráfújt cigifüst, amitől azonnal köhint kettőt-hármat. Parázsló tekintettel néz Fridára, aki elől még az előtt lelépett volna, hogy a csaj, vagyis a srác Rudy után őt kezdi el egzecíroztatni. Borzastó, borzasztó, borzasztó! De úgy tűnik, hogy ez egy ilyen éjjel… Lucecita nagyon szorul holnap az akaratoskodásáért, feltéve, hogy Quintonnak nem lesz kétszer ekkora a feje a másnaposságtól, s nem szed fel senkit, s be tud menni már délelőtt az üzletbe. Most azonban leplezetlenül méri végig a travit, a tekintete kevés elismerésről árulkodik, bár tagadhatatlan, hogy tökéletesen passzol a ruha a srácra, bárki is varrta, alkalmazná. Kiváló az összhatás, s nem lenne rossz a srác sem, ha nem bámulna rá(?) ilyen arrogánsan… – Két vodkanarancs? – kúszik gunyoros mosoly az ajkaira. – Meg fog ártani – azzal visszafordul Rudy felé és rendel még egy pohár whiskyt.
The city of sins awaits you
Jesse Lee Wong
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 45
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 17
◮ join date : 2015. Feb. 15.
Tárgy: Re: Marrakesh Szomb. Júl. 11, 2015 12:50 am
Nem tehetek róla, de ezek a kinyalt, fensőséges buzeránsok mindig a legrosszabbat hozzák ki belőlem. Mintha csak szándékosan provokálnák a magamfajta őszinte – na jó, pofátlan – fickókat. Jól szórakozom a lesújtó tekintetén, ezért megjutalmazom még egy illatos füstfelhővel. Kicsit fészkelődök a magas bárszéken, hogy a hosszú, izmos combjaimon szépen megfeszüljön a kígyóbőr mintás trapézgatya. Kibaszottul imádom! A jelmezem eredeti darab, a Globe Varieté színház felszámolásakor jutottam hozzá kéz alatt, és egy karton tequilába került csak...Bár meg kell mondjam, még a vén kellékes stricit is hajlandó lettem volna leszopni érte. Egy patront megért volna a számba, na. No de térjünk csak vissza a divatjancsira, hiszen a show-nak koránt sincs vége ma este. - Rudy, még két vodka narancsot!- Vakkantok oda a pult felé, majd mikor meglepő módon gyorsan meg is kapom, az egyiket oda tolom a szenteskedő szomszédnak. - Akkor ne csak nekem ártson meg. Vagy anyuci csak egy pohárral engedélyezett ma este? – Bökök a frissen töltött whiskys poharára gúnyosan. Biztos, hogy nem az az első pohár pia neki, de kell azt nekem tudni? Magam elé marom a kegközelebbi hamutartót, és ezzel a mozdulattal már a füst irányát is megváltoztatom, egyenesen Rudy felé. Továbbra is nyíltan stírölöm az ipsét, majd kimondom, ami legelőször az eszembe jut. - Ott az a sok gusztusos fiú. – Mozdítom a fejem a táncparkett felé, ahol a partnerre vadászó pasik keringenek, vagy éppen kihívóan bámulják falnak támaszkodva a vendégeket. – Mi a faszt búslakodsz itt he? Egyik se tetszik? Amit meg is értenék, komolyan mondom. Azok a fiúk mind egyformák, legyenek akár húsz, vagy éppen negyven évesek. A legutolsó, uncsi olasz divat szerint öltözött lenyalt hajú, parfümtől bűzlő kis buzik, akik egy gyors numerán kívül még a pénztárcádtól is megszabadítanak, ha nem figyelsz. A normálisabb melegek eleve párban jönnek, vagy magányosan üldögélnek egy asztalnál-bárpultnál. Nekünk hatványozottan nehezebb társat találni, nem vitás. Kicsit elmerengek a problémán, de mivel nem ez a legnagyobb bajom mostanság, el is hessentem magamtól eme kósza gondolat foszlányt. Még van úgy egy órám a műsorom második részéig, úgy hogy kénytelen vagyok addig valahogy elütni az időt. Rudy, vagy a sznob, öltönyös muksó? Nem nehéz a választás.
Amíg ez lehetséges, Quinton Frida szemeibe néz, majd az elé tolt vodkanarancsra pillant, de fejét nem mozdítja az ital felé. Az epés megjegyzésre rövid, kényszeredett mosolyt villant a ráfújt füstfelhő ellenére, csak hogy lássa a másik: sikeresen betalált. Talán mégsem fog lelépni innen fél órán belül (inkább kockáztatja a tüdőrákot), bár ebben a pillanatban előbb feltételezné, hogy búcsúzóul bemos egyet a trapéznadrágos szépségnek, minthogy szobára vigye… Azonban Quinton messzemenőkig nem az a verekedős fajta… pusztán az arányok érzékeltetése végett jutott eszébe… maga sem tudja, hogy miért. Vagyis de. Kenneth óta nem sűrűn volt része igazán élvezetes kefélésben… de ebbe most inkább nem kéne belemenni, mert még a végén hangosan kimondaná, hogy az a szemét köcsög pedig tehet egy szívességet. Jesse-re visszatérve ráadásul van egy olyan érzése, hogy szkanderoznia kellene azért is, hogy ki legyen a fiú kettejük közül. Nem, határozottan nincs Fridának köcsög formája, ami ugyan imponáló, de messzemenőkig bonyolítja, (pardon!) bonyolítaná a helyzetet bizonyos téren. Quinton elég régóta buzi. Van szeme az ilyenekhez. – Úgy érted… az a sok edzőteremben nevelkedett divatbaba? – látványos sóhaj, majd belekortyol a whiskyjébe. Hogy mennyire célszerű a hely kurváit leszólnia, nem tudja, bár szeme sarkából látja Rudy orrhúzogatását, aki kb. beleillik a maga kis riszáló módján a Jesse által felemlegetett csoportba. Az biztos, hogy személy szerint Quinton nem kér belőlük, máskülönben már szobára ment volna valamelyikkel, ezt azért a királynő is leszűrhetné. Persze Mr. Coleman részéről nincs harag, s hogy ezt Jesse felé is kifejezze, megemeli az italát előtte, ha már ilyen odaadóan mutogatja az idomait. – Anyuci egészségére!
A megérzésem nem csalt. Szegény, magányos divatcsóka..Meg szegény Én, hogy a műsorszünetben a jó csaposok szerepét átvéve – mint amilyen Rudy nem volt -, osztogathatom a bölcsességeimet ennek a nyomorultnak. - Miért nem hoztad el anyucit? Akad itt punci is. – Ami igaz is volt. Nem gyakran, de besétáltak ide nők is, kezdve a perverz kíváncsi fajtától az édes leszbi angyalkákig. Legalább a melegek ne legyenek diszkriminatívak, pláne a magamfajta, aki a méretes farkak mellett a jóféle illatos punát se veti meg. Főleg, ha motoros bőrgatyából hámozza ki azokat.. - Hát, ja. – Nyugtázom a „divatbaba” megjelölést. Megújult érdeklődéssel bámulok a muksóra, noha tényleg nem az a típus, akire bukni szoktam. Talán ez lenne az öregedés első jele? Szinte már látom magam, ahogy egy puha kanapén összebújva nézem a tévét egy hideg téli estén a pult szomszédra kísértetiesen hasonlító pasival. Kezünkben forró tea és papírzsepi, hogy kifújhassuk az orrunkat a Casablanca zárójelenete után: Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship.. Fújj, baszki! Megrázkódom az undortól, majd gyorsan lehúzom a második vodkanarancsot. - Az igazi anyucikra..- Motyogom kissé megkésve, hangom karcos a vodkától, de nem baj, pontosan erre lesz szükségem a műsorra. – Meg a divatbabákra! Kissé a táncparkett felé fordulok a bárszékkel, de éppen csak annyira, hogy azért ne veszítsem szem elől alkalmi ivótársamat. - Ha jót akarsz, nem kezdesz azzal a copfos szőkével..kerüld messzire azt a fekete izompólóst is, ha nem tervezel lerohadt farokkal a kezedben besunnyogni a kórház hátsó bejáratán.- Mutatok a füstölgő cigimmel a köcsögök felé. Akad köztük persze normálisabb is, de ma este ők már elkeltek, és bizony már csak a selejt maradt így éjféltájt. – És azt magas feka srácot is, abban az ízléstelen lila ingben..igen azt. Na abba még véletlenül se vágd be a lompost, mert szeret kompromittáló fotókat készíteni a kuncsaftjairól, hogy aztán jól megkopassza őket.. Nem szokásom kerítőnőt játszani, de a szegény muksó olyan elveszettnek látszik, hogy tényleg megsajnálom. - Hékás, oda nézz! – Nyújtogatom a nyakam az egyik távoli asztal felé, ahol az a cuki, aranykeretes szemüveges pasi ült, akinek énekeltem. Totál olyan, mint ez itt mellettem. Talán ha..Bár kétlem, hogy a tükörképükkel akarnának kefélni. De ki tudja?! A perverzió világában számtalan ajtó van.
The city of sins awaits you
Quinton L. Coleman
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 56
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 12
◮ join date : 2014. Dec. 18.
Tárgy: Re: Marrakesh Hétf. Júl. 13, 2015 3:40 pm
Az isteni Miss Wong & Mr. Coleman
Megenyhült mosollyal kortyol bele az italába. Nem, csak semmi punci. Vagyis, semmi közelebbi kontaktus vele… egyel sem. Bősz tiltakozásba mégsem kezd. Egy ideig tartja a szemkontaktust az énekesnővel, majd visszafordul a bárpult mögötti szekrény felé. Rudy valahol távolabb szolgál ki éppen, s a szavai, amellyel egy akcióhősforma fazont próbál befűzni, eljutnak Quinton füléig is. Mégsem lehet kéretlen fültanúja a beszélgetésnek, sajnos. Pedig Rudy igazán extrém szöveget levágott, a Little Britain írói egy valag pénz fizetnének a jogdíjért, csakhogy Daffyd Thomas szájába adják azt a sületlenséget. Frida azonban annyira figyelmet követelően kommunikál, hogy Quinton a pult másik oldalán ülő izompacsirta válaszát már nem hallja. Ami persze nem is rossz, tekintve, hogy helyes a lánynak öltözött srác, a maga szókimondó és harsány – már-már közönséges – módján. Újra megemeli a poharát és próbál nem az anyjára gondolni, aki ugyan jó ideje a Friscoi temetőben nyugszik, és aki forogna a sírjában, ha tudná, hogy egy ilyen „erkölcsi fertőben” a szájára veszi valaki… vagyis… gondol rá valaki. Még akkor is, ha az a valaki történetesen egy szem fiacskája. Tekintete lassan kúszik a Jesse által mutatott és leírt díszbuzik felé, majd vándorol az egyik szépségről a másikra. Végül kiszúrja ő is a szemüveges fickó. Nézi egy darabig, majd kérdő tekintettel fordul vissza Fridához. – Látom. Mi van vele? – a kérdés látványosan naiv. Mert miért is jönne a magafajta egy bárba, ha nem könnyű kalandot keresni? Az esetek többségében legalábbis ezért jön… a kis szemüveges a sarokban… nos, nehéz megmondani elsőre miféle lehet. Talán tisztes férj/családapa, aki annyi év tagadás után úgy döntött, hogy legalább itt felvállalja magát, s most csak ül és azt se tudja hogy kezdjen hozzá? Vagy a franc tudja, de az biztos, hogy Quinton ma nincs kimondottan empatikus kedvében, találgatni sincs túl sok ingerenciája, pláne nem kezdő buzik szárnypróbálgatásait segítgetni… Ha Jesse a szárnyai alá akarja venni az ürgét, abban egyedül marad. A tekintetébe mégis kíváncsiság költözik, ahogy a pultra könyököl, s amennyire tud, a díva felé fordul. – Megvan a ma esti szerencsés?
The city of sins awaits you
Jesse Lee Wong
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 45
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 17
◮ join date : 2015. Feb. 15.
Tárgy: Re: Marrakesh Szer. Aug. 26, 2015 7:38 pm
Mikor a divatcsóka mérsékelt érdeklődéssel fordul az általam ajánlgatott cuki szemüveges pasihoz, némileg elgondolkozok. Ennyire szar emberismerő lennék? Hát ja..sose ment túl jól mások kiismerése, ahhoz túl őszinte vagyok, és ez bizony az emberiség túlnyomó többségét nem vonzza. Kölcsönös udvariaskodások, kétszínű tapintatoskodás..inkább rohadjon le a lomposom, ha valaha ezzel vádolnak majd meg. - Még egy kicsit se mocorog tőle a farkad öregem? – Csalódottan kotrok ki egy szál cigit a piros dobozkámból, majd fejcsóválva rá is gyújtok íziben. A provokatív kérdést szándékosan figyelmen kívül hagyom, hiszen csupán nézőpont kérdése, hogy ki a szerencsés. – Csak a lúzerek ülnek itt szerencsétlenül és hallgatják Rudy marhaságait. A füstöt most már célzottan a csaposok gyöngye felé fújom utalva ezzel újsütetű ismerősömnek, hogy rokonszenvezek vele. Ugye milyen rendes tőlem? De még mielőtt lucskosra fújnék egy százas csomag papírzsepit saját nagyszerűségemtől, visszakapcsolok piaci légy fokozatra. - Igazából..- Folytatom az eszmefuttatásom leszippantva mélyen egy jó adag illatos füstöt – Az ide betévedő szerencsétleneknek három típusa van. Az egyik a harsány, megbaszok minden segglyukat féle strici, akinek aztán ha belekukkantasz a mikiegeres alsógatyájába, inkább menekülőre fognád a jódolgod…Aztán a második.. Pofázás közben hajlamos vagyok élesen gesztikulálni, pláne ha lecsúszott már néhány vodkanarancs, így miközben keresgélem a tömegben a fentebb említett seggfejeket, bizony megbököm párszor alkalmi beszélgető társamat. És ha már itt tartunk, egészen kíváncsivá is tett. Az ismerkedésnek ennél a pontjánál már érdemes lenne kölcsönösen bemutatkozni, vagy legalábbis keresztnévvel illetni egymást. Aztakurva! Az alsós tanítónénim most rohadtul büszke lenne rá, hogy milyen illemtudó lettem vénségemre. Baszki, tényleg öregszek, vagy ez a muksó van rám rossz hatással! - Rudy, egy vodkanarancs meg egy..- odasandítok a szomszéd kiürült poharába – whiskeyt! Siess baszki, mert húsz perc múlva én jövök! Hát ja, lassan letelik a szünetem, jön a műsorom második felvonása. Kissé megemelem a seggem a bárszékről, hogy behajoljak a pult alatt rejtőző kis neszesszeremért. Muszáj a sminkem felfrissíteni, és tán hugyozni sem ártana elmenni előtte. - Szavad ne feledd édes! – Vigyorgok a divatmuksóra kacéran, majd elegánsan lecsusszanok a székről, és a feszes kígyóbőr mintás nacimban elszambázok a női mosdó irányába.
The city of sins awaits you
Quinton L. Coleman
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 56
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 12
◮ join date : 2014. Dec. 18.
Tárgy: Re: Marrakesh Vas. Szept. 13, 2015 9:56 pm
Az isteni Miss Wong & Mr. Coleman
Ahogy Jesse felteszi a kérdést, mely az esetében minden, csak nem költői – Quinton szerint legalábbis –, a férfi a válla fölött újra a fent említettre pillant, majd vissza a dívára, akinek ajkairól úgy záporoznak a szavak, mint az esőcseppek monszun idején. – Szerencsétlen Rudy szóhoz sem jut. Melletted esélyem sincs másra figyelni – mondja, szándékosan megnyomva/lassan ejtve a mondat első szavát, Jesse pedig vonja le a magáját, ha akarja… értelmezze félre, magyarázzon bele amit akar, ha már ennyire beszélhetnékje van, ami furcsamód egyre kevésbé idegesíti Mr. Colemant. Ha már mindenképpen vadászni küldték ide, akkor miért ne a legnagyobb vadat kapja puskavégre. De addig is rendíthetetlenül játssza az unottat, vagy a lúzert, aki Rudy marhaságait hallgatja/hallgatná. Minden esetre Jesse/Frida tovább beszél, s Quinton belekortyol a neki rendelt újabb pohár whiskybe. Istenesen be fog baszni, ha ezt is felhajtja úgy, hogy alig itta meg az előző pohár tartalmát. És most jön a mérlegelés ideje, hogy tényleg haza akar-e vezetni… félrészegen, de minimum szalonspiccesen… Tényleg? – Hát rohadtul nem gondolta végig. A három típus félbehagyott ismertetésére mégis figyel… de egyelőre nem teszi szóvá, hogy várja a mese végét. Pedig de! Ellenben végignéz a pult fölött átnyújtózó Jesse-en, s megállapítja, hogy ez a látvány már sokkal inkább felcsigázza az érdeklődését, mint a szemüveges mókus a bár másik oldalán. – Semmi esetre – vigyorog Jesse-re, majd leplezetlenül utána pillant, ahogy a királynő távozik a mellékhelyiség irányába. Ez után néz újra Rudyra, aki már sokkal-sokkal kevésbé barátságos szemekkel riszálja el magát tőle, hogy a csapszék túlsó végén kiszolgáljon egy nemrég érkezett, sűrűn fonott hajú díszbuzit.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Marrakesh 
