A bevásárlás nagy örömei. Az az igazság, hogy elfogyott a sör, azt pedig illik pótolni. Na, meg, ha már így alakult, Ravinnak is veszek, ezt-azt, mert az új suliba van némi elvárás is. Legalábbis a lányomnak mindenképpen kell pár spéci cucc, pedig elvileg mindent megkap. „De papus, otthonra is kell, és jobb, hogy még jobba legyek!” Na, ha Ravin ilyet mond, akkor mindenképpen fogja magát Mickey apu és elmegy megvenni a kis gyöngyszemének ezeket a cuccokat. Persze lehet, hogy csak a laptopon akart lógni a kölyök, de nem zavarja. Az új iskolából még nem jöttek a rossz hírek, lehet, hogy tényleg megtaláltuk a megfelelőt. Kurvára örülnék neki, mert már elég pénzt dobtam ki az ablakon. Na, meg Jaana is… talán nem is rossz hogy ő van ott. Már csak azért sem, mert így bár hallgatom, hogy „jó nő, és akár anyukám is lehetne, meg Octi tesója és akkor ő is sokat lenne nálunk, stb”, nagyon lelkes a tanulásban is. Ráadásul már volt olyan nap, hogy tetszett neki, amit tanítottak és… komolyan örülök, pedig felőlem hegedülhetne is egész életében, ha abból megélne. De most a kortársai között a helye és ismerősöket kell szereznie.
Ahogy sétálok és nézem a papírt, hát fingom sincs, hogy hol vannak ezek a cuccok Ravinnak. Természetesen megvettem a söröket először, az a biztos, még a végén elfelejteném, és a többiek kinyírnának. Egy ismerős alakot látok meg, aki valamit mantráz halkan, én pedig vigyorogva odatévedek.
- Jobb lenne, ha eldöntenéd, mit veszel, úgy hátha van. Szia Jaana – vigyorgok csípőre tett kézzel és várom a hatást. Nyilván nagyon bejövök neki, ha elhívott, hogy adjak koncertet. Jaj, Octoberrel még mindig nem beszéltem a múltkoriról… el ne felejtsem. Micsoda szerencse, ez a csaj tud majd nekem segíteni a bevásárlásnál. Legalábbis biztos, hogy több boltot látott már, mint én. Már ami az élelmiszert illeti.