Te vagy az én egyetlen, drága lányom, akit én nagyon szeretek. Bár te ezt nem úgy látod, hisz munkám gyakran a családom/eléd helyezem. De hidd el, én próbálkozom, hogy jobb anya legyek, de számomra ez sosem volt egyszerű dolog. Egyedül neveltelek már születésed óta, bár tény, hogy időd nagy részét a szomszéd öreg néninél, vagy a nagyszülőknél töltötted. Sosem volt igazán szoros a kapcsolatunk, ami főleg az én hibám, de mostanra már te sem keresed a társaságom. Nem sokat beszélgetünk, ha mégis, akkor az többnyire veszekedéssel végződik. Önfejű vagy nagyon, és makacs, és az is lehet, hogy rossz társaságba keveredtél, de én nem tudok róla, mert nem mesélsz nekem semmit a dolgaidról. És én kezdek aggódni miattad. Vajon még tudjuk majd beszélni egyszer a problémánkat?

//Nagyon várom lánykám. *-* Ha megérkeztél, csak dobj meg egy PM-mel, a részleteket majd akkor megbeszéljük.
És ha marad ez az avi, akkor mindenképp valami fiatalosan kinéző képe legyen de nem ragaszkodom Valerie-hez//