Egy átok vagy; az én átkom. Egy kolonc a nyakamon, ha úgy tetszik. Te sem tartozol azok közé, akik megkönnyítik az életem. Te vagy a fejfájásom gyakori okozója, ami téged érthetetlen módon mintha boldoggá tenne. Gyakran összekapunk.. naponta legalább kétszer. Én sem vagyok a szíved csücske, s erre nem is törekszem. Egy feladatként tekintek rád, miszerint addig vigyázok rád, amíg nővéred (Camille) a hűvösön, lopva nézi a Szulejmánt, mikor elhalad a börtönőrök szobája mellett, bilinccsel a csuklóján. Köt az ígéretem, ezért lakunk még mindig egy fedél alatt. Már csak ezért is elkerülhetetlen, hogy szóba, jobban mondva vitába elegyedjünk. Természetesen figyeltetlek, hogy tudjak az ügyes bajos dolgaidról, és közbelépjek, mielőtt komolyabb bajod esne. Egy idő után megtanultad kijátszani az embereimet, és mágnesszerűen vonzod a bajt magadra, ezzel egyetemben rám is. Ha csak az a célod, hogy figyeljek rád, más módszert is alkalmazhatnál!
Cassandrával viszont igen jó kapcsolatot ápolsz. A női lelkek megmagyarázhatatlan módon megértik egymást, s az ő jelenlétében, mi is képesek vagyunk visszafogni magunkat. Néha belefáradunk a folytonos ellenségeskedésbe -amit persze úriember módjára kezelek-, és fegyverszünetet kötünk, de aztán egyetlen rossz szóval újra kirobban a háború.

Az előtörténete szabadon alakítható. Hogy mi történt Vele és Camille-al, rád van bízva, vagy akár együtt is ötletelhetünk. (Az ET-emben nincs semmi konkrétum, de esik pár szó a nővére sorsáról.)
Ha megérkeztél, keress fel PM-ben!