Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Már hónapok óta itt vagyok Las Vegasban, és jóformán még semmit sem láttam belőle. Vagyis láttam, de leginkább puccos helyekre vittek el az emberek, ami jó, meg szép, de egy idő után elege lesz az embernek ebből is. Talán épp ezért határoztam el, hogy a mai napomat azzal fogom tölteni, hogy felfedezem Vegas rejtelmeit. Nem volt sok kedvem ahhoz, hogy elhagyjam az ágyamat, fáradt voltam, este nagyon megmunkáltak, bár jó érzés volt, még is fájt mindenem tőle. Nem hinné az ember, hogy egy informatikus úgy tud bánni az ujjaival, bár meghozta a gyümölcsét a sok gyakorlás. Nagyon tetszett, amit leművelt velem, s emlékeztetett valakire, de akkor nem jutott eszembe. Ma reggelre viszont beugrott, hogy kire emlékeztetett a kedves kuncsaft. Mintha tegnap történt volna az, hogy megismert Noahat, Párizs macskaköves utcáin. Emlékszem akkoriban nagyon magam alatt voltam, nagyon nem akartam hozzámenni Davehez. Noah pedig pont jókor jött, és kiszabadított abból a melankolikus érzésből, ami fogva tartott. Iszonyatosan jó volt vele a szex, talán annál jobbat soha nem tapasztalok. Én mégis elengedtem, a szívébe tapostam, de nem volt szándékosan, igazából meg akartam óvni attól a vadbaromtól, aki képes lett volna mindent megtenni annak érdekében, hogy eltűntesse a Földről. A mai napig átkozom azt a napot, amikor ezt tettem vele, nem akartam, de akkor ezt láttam jónak.
A nap besütött a szobám ablakán, a paplanra esett fénye és felmelegítette a lábamat. Nem ez volt az első eset, hogy több időt töltöttem az ágyba, mint kellett volna, de olyan jó érzés a puha párnák közt feküdni, gondolkodni, nem törődni semmivel. Ha a kedves öregapó mellett maradtam volna mindenem meglehetett volna. De én nem maradtam, mert számomra sokkal fontosabb volt a szerelem, mint a pénz… S most még is egy prosti vagyok, aki pénzért árulja a testét, mondjuk még így is a jobbik fajtához tartozom. Szeretem, ezt csinálni nem arról van szó, csak nem így képzeltem el az életemet, nem gondoltam, hogy fűvel-, fával le fogok feküdni, de ez tetszik. Felelőtlen dolog, amit azelőtt sose tettem volna. - Virgi fent vagy? Azért kérdezem, mert telefonon keresnek, valami tegnapi pasi. Azt kérdezi, ráérnél e ma este is. – szólt be Julie az ajtó mellől, miközben én kelletlenül felnyögtem, és átfordultam a másik oldalamra. - Nem vagyok fent, és nincs kedvem ma hozzá. Mondd azt, hogy elmentem már haza. – morogtam a paplan alól, majd kelletlenül kikeltem az ágyamból. Nehéz feladat volt, de sikeresen teljesítettem. A gardróbomhoz sétáltam, kinyitottam, és előszedtem belőle egy szűk szárú farmernadrágot és egy pántos felsőt. A felsőre rávettem egy inget, és megkötöttem a derekam körül a két végét. Kb. háromnegyed óra készülődés után sikerült leérnem az előszobába, ahol felvettem a cipőmet és a bőrdzsekimet majd kiléptem az utcára. Nem volt nálam sok minden, egy telefon, kulcsok, napszemüveg, rúzs és pénztárca. Nem terveztem nagy utat, inkább csak a butikokat akartam megnézni. Bár az is sokáig tart nálam, mivel mindent szeretek alaposan átnézni. Az út elég rövid volt, még így gyalogosan is, de nem zavart. Otthon is mindig gyalog jártam a városban, ezt itt is megtartottam. Út közben megálltam az egyik kirakat előtt, és jobban megnéztem magam. Megigazítottam kiengedett hajamat, és ajkaimra újabb réteg szájfényt vittem fel.
Nem bizonyult olyan remek ötletnek, hogy futni induljak, bár még otthon nagyon is jó gondolatnak véltem ezt az egészet. Felrángattam magamra ehhez alkalmas ruhát a zsebembe nyomtam egy bankkártyát – hasznos kis találmány, mára már mindenhol lehet használni- és semmi mást, nem akartam, hogy mozgás közbe nekem ütődjön, vagy csörögjön bármi, eléggé kényelmetlen tud lenni. Egészséges életmódot folytatok, nem drogozom, és már nem is szívok cigarettát. Régen Párizsban és pár éve szinte mindennap pöfékeltem, de mára már nem. Túl egészségtelen. Hódolok a sportoknak, a személyi edzőm segítségével majdnem mindennap legalább egy órát töltök kemény sportolással, és ennek meg is van az eredménye. Büszke vagyok magamra, és nem csak azért mert rengeteg pénzem van, mert naponta többet keresek, mint fél Vegas együtt véve, mert tökéletes egészségnek örvendek, és nem csak azért mert bomlanak értem a nők. Huszonhét évesen elérni mindezt, nem volt könnyű dolog, nem sétáló utakon kellett gyalogolnom, hogy eljussak ide, hanem kemény földutakon, ahol az ember néha térdig is süppedhet a ragacsos sárban.. Ez a futó dolog egészen jól ment. Elfutottam a házam mellett, és úgy gondoltam, hogy a park felé veszem az irányt, végül is miért ne futnék egyet valami zöld környezetben, ahol csak kisgyerekek, anyukák és kutyák rohangálnak. Biztosan a naiv énem vett akkor erőt rajtam, azért kezdtem a sprintet abba az irányba. Utólag bánom, hogy eleinte nem kocogtam, és hogy arra futottam, de már megtörtént, semmit nem tudok vele kezdeni, még akkor sem ha belegebedek. A lábam ütemesen csapódott a földnek, az iPodom a pulzusszámlálóhoz volt rögzítve, a füles a fülembe, és az új elektronikus zenéket hallgattam, amit kihangsúlyozok, hogy nem én töltöttem föl. Nem mondanám, hogy borzalmas, de nem az én esetem.. A légzésem jól gyakorlottan volt egyenletes, nem szúrt be az oldalam, semmi bajom nem volt, aztán befordultam a parkra vezető kavicsos úton, és kedvem lett volna hátraarcot csinálni, csakhogy addigra már észrevettek. Fogalmam sem volt, hogy az esti híradóhoz a Vegas News a parkban fog forgatni, valami hülye dolog miatt, de azt tették, és ahogy megláttak, hogy arra futok, már egyáltalán nem kötötte le a figyelmüket a három gyerekes anyuka. Mintha lassított felvétel lett volna. Én lassítottam, a szemem meglepetten elkerekedett, ők pedig mint a gepárdok utánam ronttottak. - Mr. Holloway! Mr. Holloway! – Férfi és női hang keveredett össze, az operatőr, a riporter, a rendező, mind egy emberként szólítottak meg, én pedig nem csinálhattam, úgy, mintha nem hallottam, vagy nem láttam volna őket, mert nagyon is észrevettem a csapatot. A Vegas News mindig megragadja a alkalmat, hogy velem forgasson, igen ezt teszi az a tökéletesség amit én foglalok magamban. – Mr. Holloway válaszolna pár kérdésre az esti híradó számára? – A riporter kisasszony akit Vegas ismer, jól ismer, hiszen minden este ott van a tévében. Biccentettem, és kikapcsoltam a ketyeréimet… Miután befejeztük a rövid interjút, nem futottam tovább. Elment a kedvem ettől az egésztől, pedig jó kondícióban kéne lennem, mert kedden egy fontos eseményen kell részt vennem. A városban lépkedve éppen ezen gondolkoztam, mikor az egyik kirakat előtt, túlzottan ismerős szőke hajat pillantottam meg. Igazából azért jöttem, hogy Serának vegyek valamit, valami szexiset, valami szépet, valami vagányt és még nagyon sok valamit. - Virgine! - Léptem mögé, kezemet a vállára helyeztem, arcomra kiült egy elégedett, boldog mosoly. Nem lepődtem meg, hogy a múltkori kiruccanásom után Párizsba itt is találkozom Virginenel. - Mit keresel Vegasban? - Vontam föl a szemöldökömet, és érdeklődve pillantottam rá, majd a boltra. - Csak nem vásárolni készülsz? - A szemem felcsillant. Nem titok, hogy imádok nőkkel vásárolni, izgató, hogy egy kis fülkében is lehet szexelni, és szeretem elmondani a véleményemet. - Menjünk be, veszek neked valamit! - Kinyitottam előtte az ajtót, nem vártam meg, hogy tiltakozzon, vagy legyen esélye mondani erre valamit. Irányításmániás. Egy szó, de jól jellemez. Virginenek úgysem lenne esélye ellenem. Miközben konkrétan betoltam magam előtt a butikba, jól megnéztem magamnak hátulról. Igazából csak a fenekét néztem, amin jól feszült az a nadrág. Ó! Virginenak mindig is jó volt a hátsója, formás, kerek, és puha, és ez most sem kerülte el a figyelmemet. - Jó a nadrágod!- A hangomba egy kis játékosság vegyült. Célzás volt? Naná! - Vegyünk itt neked valamit aztán meghívlak egy ebédre, és beszélgethetnénk, úgyis akarok kérdezni tőled valamit! - Becsuktam magam mögött az ajtót, az utca zaja kint rekedt, és a drága boltba csak mi ketten és az eladó kisasszony maradt.
Más elképzelésem volt az életemről. Mindig arra gondoltam, hogy a saját utamat fogom járni, nem pedig azt, amit a szüleim rám kényszerítenek. Arról álmodoztam, hogy nagy családom lesz, egy két gyerkőccel, nem sokkal, de még is kellemes legyen a környezet. Nem álmodtam hatalmas házról, de egy kertes ház mindig a szívem vágya volt. Egy olyan férfit képzeltem magam mellé, aki legalább korban közelebb van hozzám, és nem abból áll a napja, hogy ide-oda rohangál a cég miatt. Persze, ez is fontos, és én támogatnám, de ha komolyan gondoljuk ezt az egész családalapítást, akkor muszáj lesz több időt szentelnie ránk, rám. Így képzeltem el az életemet, egy tökéletes család, tökéletes munka, és minden, ami kell. De nem így lett, betöltöttem a 19. életévemet és minden megváltozott egy szempillantás alatt. Soha nem kívánnám azt a megpróbáltatást, amin én mentem keresztül. Mondanom sem kell, hogy nem az volt a vágyam, hogy egy olyan férfihoz menjek hozzá, aki a 30’s éveiben jár, és egyáltalán nem foglalkozik a dolgokkal. Kiderült, hogy csak azért kell hozzámennem, mert már rég odaígértek anyáék neki… Röhejesek, komolyan mondom majdnem agyvérzést kaptam, amikor meghallottam. Mondjuk Dave nem volt olyan szörnyű, jó képű volt, volt bennünk közös érdeklődés, de egy valami nem volt meg köztünk. Mégpedig a kémia, és ez számomra nagyon fontos volt.
Nincs értelme egy olyan kapcsolatnak, ahol nincsenek meg a szükséges dolgok, csak eszköznek kellenek az emberek, nincs idő erre. Jól emlékszem arra a napra, mikor találkoztam Noahval, mintha egy villámcsapás ért volna hozzám. Nem gondoltam, hogy érezhetek valaki iránt valamit, már selejtnek tartottam magam, de megcáfolódott az állításom. Jól éreztem magam vele, túlságosan is jól. Sokat találkozgattunk, és nem mondok nagydolgot azzal, hogy beleszerettem. Ki ne szeretett volna bele? Sármos ifjú szoknyapecér volt, vagyis most is az lehet, nem tudom, már rég találkoztam vele. Jó lenne összefutni vele, elég csúnya volt az, ahogy a legutóbb elköszöntünk egymástól. Szerintem már rég el is felejtett, csak egy kaland voltam neki, egy igen hosszú kaland… Sokszor mentem Las Vegasba, ő is sokszor jött Párizsba, és olyankor felejthetetlen dolgokat műveltünk szerény társaságunkba. Érdekes az, hogy amióta itt tartózkodom Vegas fényűző népe közt még egyszer sem mentem el hozzá, vagy nem találkoztam vele valamelyik puccos partin. Érdekes, felettébb érdekes. Elképzeltem már párszor a találkozást, de nem gondoltam valami érzelmesre, hanem egy olyan, helló mizujs félére gondoltam. Nem vagyok és nem is leszek az érzelmesség mintaképe, nem fogok a nyakába borulni, bár megölelgetem, ha engedi, ha meg nem akkor ez van... A kirakat előtt állva volt időm arra, hogy megnézzem azokat a ruhákat, amikből be szeretnék szerezni egy két példányt magamnak is. Remekül kerestem, az esti pénzből meg egy fél boltot is tudnék magamnak venni. Nem vagyok nagyravágyó, de vásárolni azt szeretek, ehhez meg sok pénz kell, azaz több kuncsaft, több escortozás, és több férfiakkal való enyelgés. Remek jövőnek nézek elébe, mondjuk én választottam, én nem maradtam Dave mellett, ha ott maradtam volna, akkor nem kéne ezt a munkát csinálnom. De, ha őszinte akarok lenni, akkor el kell árulnom, hogy imádom ezt a munkát. - Hm? – néztem hátra meglepődve, mikor megéreztem vállamon egy idegen kezet. Az állam nem kicsit esett le, mikor megláttam az előttem álló Noaht. Biztos csak álmodok. - Noah! Örülök, hogy látlak. Hogy mit keresek Vegasban? Öm… - alig volt időm válaszolni valamit, annyira be volt zsongva. Értem én, hogy rég láttuk egymást meg minden, de nem kéne ennyire ujjongania. Kettőt pislogtam és már a boltban voltunk, ahol csak hárman tartózkodtunk. - De igen, vásárolni készültem. Nem kell vegyél nekem semmit… Én is megtudom magamnak venni. – válaszoltam kedvesen, bár csöppet sem voltam elégedett a benti kínálattól. Mintha egy másik dimenzióba kerültem, ahogy bejöttem azon az ajtón. - Jól ismerlek már téged. Tudom, hogy nem a nadrágom tetszett meg neked ennyire, mondd ki. A hátsómat nézted, amivel nincs is semmi gond. – kacsintottam egyet, majd elindultam a sorok közt. - Itt is megkérdezheted, de ha kényelmesebb neked, akkor menjünk ebédelni. – mondtam a ruhák közül, nem igazán jöttek be. Levettem egy ruhát, koktél ruha volt, leopárd mintával. Pántnélküli volt és olyan combközépig érhet. Még szereztem pár ruhát mellé, majd elindultam a fülke fele. Az eladó addig elment valamilyen szobába, esetleg a raktárba, nem érdekel. - Na de mesélj. Mi újság van veled Noah? Olyan régen találkoztunk, hogy már el is felejtettem, hogy nézel ki. – mondtam végigmérve őt, majd tovább mentem a fülke fele. Benyitottam, bementem. elhúztam a függönyt, majd lekaptam magamról a felsőmet.
- Abban egészen biztos vagyok, hogy van elég pénzed vásárolni, de tudod, hogy engedned kell nekem.. Ugye nem akarod hogy megsértődjek?- Vontam föl a szemöldökömet. Nem szép dolog zsarolni senkit sem, de ha szép szóval nem lehet elérni a célunkat akkor sajnos piszkos eszközökhöz is kell folyamodnunk, és habár én az üzleti életben nem igazán szoktam piszkos módszereket használni a magánéletben annál inkább. Bár senkit nem szeretek zsarolni, de néha muszáj. Mint Virgine esetében. - Igazad van tényleg a seggedet bámultam. Azon gondolkoztam, hogy talán egy kicsit nagyobb lett.. - Pimasz arckifejezés ült ki az arcomra, és míg előttem sétált újból megnéztem magamnak hátulról. - Bár azt hiszem nincsen miért aggódnod, nekem így is nagyon tetszik.. - Teli szájjal vigyorogtam, úgy mint egy rossz gyerek. Mielőtt gondolkozhattam volna a kezem előrelendült, és finoman rácsaptam Virgie formás fenekére. Ahogy a kezem hozzáért az említett testrészhez az ujjaim kicsit összébb zártam, rendesen belemarkoltam. Nem igazán zavartattam magamat, egyrészt mert nem voltak sokan a boltban, másrészt pedig azért mert nem vagyok valami szégyellős. Bár a lapok most mind egyértelműen a Serával való kapcsolatomat taglalják és nem lenne szerencsés ha készülne pár pikáns kép Virginevel is – egészen biztos vagyok benne, hogy a sajtó szétszedné Serát, én pedig azt nem szeretném – de egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne nyúljak a lányhoz. Itt nem arról volt szó, hogy nem szerettem már Serát, hanem arról, hogy Virgine még mindig milyen csodás nő, gyönyörű és kívánatos. Vele minden annyira más volt, vele nem akartam sosem agresszív lenni, vele mindig is törődni kellett. Azt hiszem ő mindig olyan nő volt, akinek szüksége van a törődésre, a szeretetre az édesgetésre. Szereti ha elhalmozzák bókokkal, és túl könnyű megbántani. Ez a tulajdonság mindig is nagyon vonzott benne, és szerintem ez most sincsen másképp. - Miért van nekem olyan érzésem, hogy le szeretnél rázni engem? - Vontam föl a szemöldökömet, és durcásan összeszorítottam a számat. - Nem akarod, hogy ruhát vegyek neked, és ebédelni sem szeretnél velem.. - Az ajkaim szomorkásan biggyesztettem le, nagy kék szemekkel néztem a lányt. Miközben ő magának kapkodta le a ruhákat, én is válogattam neki, bár ő ezt nem igazán vette észre. Mindegyik ruha amit én választottam, maximum a fenekéig érhetett le, és kiadta annak tökéletes alakját. Mikor Virgine eltűnt az öltözőknél én elsiklottam a fehérneműkhöz. Nem ez a kedvenc boltom, de az tény, hogy itt nagyon szexi alsóneműket árulnak. Percekig csak álltam és bámultam az apró, színes, csicsás vagy éppen visszafogottabb darabokat, aztán végül lekaptam három nekem tetsző darabot. Egy igazán csicsád aranykövekkel kirakott darabot, egy vöröset és egy tengerészcsíkosat. Az utolsó tetszett a legjobban. Majd Serának is veszek, ha megszült.. Sietős léptekkel mentem utána, és megállva a kinti oldalon válaszoltam a kérdéseire. - Futni fogok egy alapítvánnyal jövő hét végén. Arra gondoltam, hogy jöhetnél velem. A menetet én vezetném, és arra gondoltam, hogy futhatnál velem. Te sportmelltartóban és feszülős gatyában.. még az is lehet, hogy futhatnál te legelöl! - Kuncogtam. Persze hogy imádnám a helyzetet. - De ez az egész jó cél érdekében van.. szóval meggondolhatnád.. - Kissé komolyabbra vettem a hangot, majd gondolkodás nélkül beléptem mögé a fülkébe. A derekánál közelebb húztam, az ágyékomat formás fenekének nyomtam, és a nyakába csókoltam. - Ezeket is felpróbálhatnád.. - Mormogtam a nyakába, és újabb csókokkal leptem be. - Azt hiszem, hogy a fehérneműkre vagyok a legjobban kíváncsi.. - Még mindig őt ölelve néztem meg magunkat. Jól mutatunk az egészen biztos..
Meglepett az, hogy Noahval futottam össze. Igaz, hogy terveztem a látogatását, de nem akartam ilyen koránra tenni. Legszívesebben vártam volna még, nem akartam, hogy megtudja mivel is foglalkozom. Elvégre még én sem szoktam meg, csak ki akartam törni a jó kislány szerepéből, és ez sikerült is, csak… Mindegy, inkább nem is gondolkodom azon, hogy mit kéne tennem. Várni kell ezzel, nem fogom a végével kezdeni, inkább megpróbálom megismerni a mostani Noaht, már nem olyan, mint amilyen az emlékembe volt. - Persze, hogy nem akarom azt, hogy megsértődj. A lelki harmóniámat teljesen felborítaná az a tudat, hogy megbántottalak. – mosolyogtam, bár még mindig nem hittem azt el, hogy Noah itt van. Egy másik időben éreztem magamat, kb. egy 3 évvel ezelőttibe. Emlékszem, hogy Párizsban is egy butik előtt találkoztunk össze, nem csoda. hogy most is itt látjuk egymást. – Nem tudom, hogy emlékszel e, de Párizsban is egy butik előtt futottunk össze. – Elégedetten mosolyogtam, mikor hallottam azt, amit tudtam. Minden pasi egyforma, és ezt már megtanultam. Ha valaki azt mondja, hogy jó a nadrág, az nem is a nadrágot figyelte meg, hanem azt, ami benne van. Bár nem gond, nézze nyugodtan, hisz azért van és, ha az igazat kell mondani, akkor még azt is szeretem, ha rácsapnak. Ez van, ezt kell szeretni. -Ki kérem magamnak, nem is nőtt meg a fenekem… Lehet, hogy formásabb lett, vagy hasznos volt a sok torna. Mostanában többet törődtem a testemmel, eddig nem nagyon érdekelt. – muszáj formában lenni. Elvégre milyen lenne az, ha egy escort lány csúnya lenne? Formátlan és felesleggel magán? Már hónapok óta nem ettem hizlaló ételeket, de nem is bánom, egészségesnek lenni remek, és a testem is szereti azt, hogy jól néz ki. Elégedetten vigyorogtam, amikor rácsapott a fenekemre, rég nem bántak így velem. A tegnapi férfi nem épp az erőszak híve volt, ugyan megtette, amit szeretett volna, de ez nem ugyanolyan.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágytam Noahra. Mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívembe, sok mindent köszönhetek neki. Többek közt azt is, hogy nem vetettem le magam egy felhőkarcoló tetejéről. Mai napig hálás vagyok neki, és köszönöm azt, hogy elvette tőlem a legféltettebb kincsemet, ami mára már nem is olyan féltett dolog. Nekem annak számított, de már mindegy. - Honnan veszed ezt a badarságot? Sose ráználak le, ez nem az én stílusom. Tudod, hogy ha nem szeretnélek itt látni, akkor a szemedbe mondanám. – el se hiszem, hogy ilyet feltételeznek rólam. Lehet, igaza van, de őszintén nem volt sok kedvem azzal tölteni a napomat, hogy vele legyek. Inkább mosolyogva haladtam tovább, és a kiválasztott ruháimat nézegettem. Nem tudom melyik lenne a legjobb választás, este megint kihívtak és muszáj valami szexyt találnom. Valami olyat, ami nem túl sokat mutat, de még is kihangsúlyozza azt, hogy mennyire vékony is vagyok. Ennyi kell az önbizalmamnak. - Hm… nem hangzik rosszul. Szívesen futnék melletted. Ez az egyik kedvenc sportom, szóval benne vagyok. Ha azt szeretnéd, akkor vezethetem én a menetet, és azt veszek fel, amit mondasz. – nem szoktam így viselkedni. Papucsnak éreztem magam, mert mindenre helyeseltem, amit mondott. Talán nem vagyok normális, sőt. De nem tehetek róla, mellette elveszítem a függetlenségemet, elvégre ő volt egykor a mindenem. És a karitatív eseményeket is nagyon szeretem, és ez az alkalom kifejezetten megfelelő számomra. Összekötöttem a kellemest a hasznossal. Kissé összerezzentem mikor közelebb húzott magához, megremegett a lábam, mikor a nyakamba csókolt. Őrjítő! - Felpróbálhatom…ha segítesz nekem. – gonosz vigyorral néztem fel a tükörbe, és szembe találtam magamat, magunkkal. Csak néztem, közben fenekemet jobban hozzányomtam.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Noah & Virgine