Nadya Worboyes

Karakter személyisége

Alapvetően olyan embernek tartom magam, aki kiáll az igazáért. Céltudatos vagyok, és az akaratomat mindenképpen végigviszem. Bármibe kerüljön is. Az sem tántorít vissza, ha ezért másokon kell kegyetlenül átgázolnom. Mint ahogyan a mondás is tartja, ilyen ez a popszakma. Határozott vagyok, és sokan azt mondják, hogy érzéketlen is. Szerintem ez nincs így, csupán szeretem a külvilág felé egy olyan arcomat mutatni, ami esetleg visszarettentő számukra. Szeretem tudni, hogy mindenki felfogta, velem aztán nem lehet packázni. Vagy megszoknak a beosztottak, vagy megszöknek. Igaz, hogy most az új környezet kezdi megtenni a hatását, de nem sűrűn fordul elő, hogy elérzékenyülök. Sokkalta inkább megmondom a magamét, akár kiabálva is. Arra mindig figyelek, hogy a közvetlen környezetemet ne bántsam meg túlzottan, bár ez nem mindig sikerül sajnos. Szeretem elviccelődni a dolgokat.
Már jó ideje nem bízom az efféle dolgokban, szerintem egyszer úgyis minden véget ér. A hideg külső azonban érző szívet takar, és legbelül én is vágyom a szeretetre, a kényeztetésre és az odafigyelésre. Sokszor gyötörnek kétségek, hogy jó döntéseket hozok e, vagy csupán én értékelek félre mindent állandóan. Egyszer ilyen napom van, másszor olyan. Hol azt hiszem, hogy jól vagyok, hol pedig magamba zárkózom, és nincs kedvem senkivel sem beszélgetni, csak elmerülni valami érdekes elfoglaltságban. Hamar eldurran az agyam, és gondolkozás nélkül ugrok neki bárkinek.

◆ kedvencek: cigi, édesség, zene, tánc, sport, kiskutyák, olvasás

◆ utált dolgok: hazugság, kétszínűség, csend, magány, lustaság

◆ egyebek: A sebek begyógyulnak, de ott marad utánuk a heg, amitől az ember idősebb lesz a valós koránál.

Karakter kinézete

A magasságomat tekintve, mindig felhívom magamra a figyelmet. Olyan nem igazán van, hogy rám ne figyelne fel senki. Eleve egy elragadó, feltűnő jelenség vagyok, főleg, hogy erre még viselkedésemmel is rásegítek. A póló alól kidomborodó melleim ez minden férfit levesz a lábáról és az ágybeli teljesítményemre sem panaszkodhatom bár azt mondom ezt minden férfi próbálja ki maga. Szemeim annyira kékek, hogy szinte mindig megkérdezik igaziak-e. Szép ívű szemöldök sötétlik felette, orrom kicsit hosszúkás, de nem túlzottan. Az is vetekszik a tökéletességgel. Ajkaim teltek, és puhák, vonásaim pedig finomak, de még is egyediek. Soha nem voltam az a tucat ember. És ami mindezt keretezi nem más, mint amivel leginkább felhívom magamra a figyelmet, a hajam. Fürtjeim fénytől függően változik a színe. Hol barna hol pedig fekete árnyalatokban játszik.
Ruházatomra jellemzőek a legmárkásabb darabok. Nem szoktam átesni az ízlésesség határán.


◆ különlegességek: Az oldalamon van egy rózsa tetoválás a hátamon, a hátamon pedig egy angyalszárnyat varrattam.

Történet vagy szerepjátékos példa

Nem tudom, hogy ki volt az apám, és az anyámra is csak halványan emlékszem. Amikor elhagyott kemény tél volt, ami Oroszországban nem is olyan szokatlan, de még is valahogy ridegebbnek tűnt az eddigieknél. Mindössze hat éves voltam, amikor lepasszolt a nagymamámnak, lelépett egy másik férfival, azt mondta majd visszajön értem, de végül azóta sem láttam viszont. Milyen anya képes elhagyni a gyermekét?
Mindenre úgy emlékszem mintha nem is 14 évvel ezelőtt történt volna hanem csak egy nappal ezelőtt. Már a nagyi háza előtt álltunk, anya letérdelt hozzám a hóba, azt mondta: - Szeretlek édesem, egy nap visszajövök érted. Ezek voltak az utolsó szavai amiket hozzám intézett, ezután kilépett az életemből, faképnél hagyott és rábízott arra a szipirtyóra.
Nem tudom, hogy szeretett-e egyáltalán valaha is, de egy biztos, csak az anyámat látta bennem. Soha nem festhettem ki magamat vagy vehettem fel piros ruhát, mert szerinte, olyan leszek mint ő egy riherongy semmirekellő ribanc. Általában keményen bánt velem, egy étterme volt Moszkvában, ott dolgoztam mint pincérlány, még iskola mellett is.
Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de az iskolában sem számítottam a menő lányok közé, még a pompon csapatba sem válogattak be. A gimnáziumi éveim nagyrészt eseménytelenül peregtek le a szemem előtt mint ősszel a falevelek. Csak az utolsó évben történt egy kis gubanc, kirúgtak egy kis félreértés miatt, ugyan is azt terjesztették rólam, hogy árulom a testemet, alaptalan vádak voltak, de mivel nem tartoztam a kedvencek közé, ezért kirúgtak. Alig mertem hazamenni a nagyihoz, tudtam, ha a fülébe jut a hír akkor nem teszem ki az ablakba amit tőle kapok.
Csakhogy rávettem magam, hogy haza mennyek oda amit sosem tartottam az otthonomnak. Egy csapat tűzoltó meg néhány rendőr köszöntött, némi mentővel karöltve.
Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, de közelebb merészkedtem. Majdnem elzavartak mert azt hitték csak egy bámészkodó kölyök vagyok amikor tudattam velük, hogy az unokája vagyok. és elvileg itt lakom. Hosszú percekig nem mondtak semmit, de a tekintetük mindent elárult. Nem igazán tudtam gyászos képet erőltetni az arcomra, de ezt mindenki annak tudta be, hogy sokkot kaptam. Nem így volt. Mintha kicsit örültem is volna, hogy ez a teher lekerült a vállamról, viszont ezzel együtt járt az is, hogy teljesen magamra maradtam. Egy darabig még ott dekkoltam a házban, mivel nem volt hová mennem. Egyszer sétáltam hazafelé és a kirakatban megláttam egy piros ruhát, annyira megtetszett, de eszembe jutott, hogy a nagyi mennyire helytelenítené, valamiért nem is tudom hogyan, talán az ösztöneim vezéreltek, de bementem a boltba és megvettem azt a ruhát. Amikor kiléptem a boltból egészen hazáig futottam vele, és úgy szorítottam magamhoz mintha az életem múlt volna rajta. Otthon pedig eldugtam a párnám alá, mintha a nagyi még mindig élne.
Általában csak fiúkkal barátkoztam, mert ők voltak kedvesek hozzám, lehet, hogy a hátsószándék vezérelte őket, de én viszont kihasználtam őket. Ha nem volt pénzem, de kellett valami hát megvetettem velük. Azonban nem innen jött az ötlet, hogy táncosnő legyek. A barátaim aki mint említettem fiúk voltak, elhívtak egy ilyen erotikusnak mondható helyre, ahol nők vetkőztek és kellemes társaságot biztosítottak a férfiaknak. Azt hiszem itt már mindenki sejtheti, hogy mi történt, ugyan felesleges elmondanom, de nem szeretek semmit a fantáziára bízni. A lényeg mindössze annyi, hogy megtetszettem a tulajdonosnak és rá akart venni, hogy neki dolgozzam. Nem volt nehéz mivel a nagyi halála után jelentősen megcsappant a bevételi forrásom, így hát beálltam hozzá melózni. Ezután olyan hihetetlen eseménysorozat vette kezdetét amit még én is nehezen hiszek el, és felfogni sem olyan könnyű. Ugyebár tánccal kezdtem a pályafutásomat, egyszer behívatott a nagyon nagy főnök aki ennek az egész kócerájnak az izgatója nem mellesleg fél Moszkva az ő kezében volt. Megemlítette, hogy nagyon csinos vagyok, én ebből nem sokat értettem hiszen nem is láttam még ezelőtt. Kiderült, hogy ő már régóta kinézett magának és szeretné, ha több is lenne köztünk mint főnök alkalmazott viszony. Nem voltam benne biztos, hogy ez nyerő ötlet, mindenki tudta róla, hogy maffia tag és ráadásul 10 évvel öregebb nálam. Először nemet mondtam, de nehezebb volt őt lekoptatni mit hittem ezért még is valahogy kötélnek álltam. Hogy ne untassak senkit a részletekkel, rögtön a lényegre térek. Menthetetlenül beleszerettem, alig jártunk néhány hónapja amikor megkérte a kezemet és én igent mondtam. Még soha életemben nem voltam ilyen boldog. Ezt a nagy heppy endinget az ex-feleség már nem annyira osztotta velünk. A válás után sajnos egy fedél alatt kellett vele laknom, egy pénzleső ribancnak tartott aki csak a volt férje tárcáját lesi, pedig nagyon szerettem Dereket.
Egyik éjjel éppen lefekvéshez készülődtünk talán egy kis szex is kilátásban volt, amikor csörgött a telefonja, a bárból hívták, közölték vele, hogy az ex-neje van ott be van rúgva és mindenkinek ajánlgatja magát. Derek felkapta a vizet és érte ment, elkövette azt a hibát, hogy idegesen vezetett. Éppen veszekedtek a kocsiban amikor karambolt szenvedtek., mind a ketten azonnal meghaltak a helyszínen. Egy világ tört bennem össze, habár Derek minden pénzét rám hagyta az életbiztosítással együtt, de a mai napig nem tudtam hozzányúlni, még nem döntöttem el mit kezdjek vele. Fogtam az összes cuccomat és eljöttem Moszkvából meg sem álltam Las Vegasig, a bűn városa ez a nekem való hely.
Mivel nincs semmilyen említésre méltó iskolám ezért visszatértem az úgymond eredeti szakmámhoz, emellett hastáncot és balettet tanítok kicsiknek, de ez amolyan nem hivatalos dolog. Most ez az életem.
Kislányként mindannyian azt hisszük, hogy toronyba zárt hercegnők vagyunk akikre a sárkány vigyáz és egyszer majd eljön értünk a szőke herceg és megment. De néhányunkért nem jön el az a bizonyos lovag és akkor a hercegnőből hirtelen harcos amazon lesz és magának kell kiszabadulni a fogságból. Én is ezek köze a lányok közé tartozom, akiknek hamar kellett rájönnie, hogy a szörnyetegek igen is valós személyek és bizony köztünk járnak.