Az igények azért léteznek, hogy kielégítsék őket... Ha valaki éhes, akkor egy megfelelően elkészített étel gasztonómiai beteljesülést okozhat; ha valakinek az irodalmi érdeklődése szomjazik, akkor egy Shakespeare szonett megfelelő táplálék lehet kiéhezett mivoltának; s ha valakinek a szexuális étvágya marad kielégületlen, akkor azt bizony egy lány szolgálataival lehet csillapítani. Szolgálataival, hiszen Tyrell az a fajta ember, aki sosem képes megmaradni egyetlen nő mellett, aki ingyen is megadhatná neki, amit az éhsége diktál. Így régóta állandó vendége a Red Velvet-nek, a külváros egyik eldugott, mégis rendkívül népszerű bordélyházának, ami minden igényt próbál kielégíteni.
Későn érkezett, legalábbis egy normális életet élő ember az éjszakai egy órát későnek nevezné, míg a Meridien Casino & Spa biztonsági főnöke egy átlagos munkanap végének. Átlagos, hiszen a ma csak három különleges esete volt, azok is inkább a délutáni órákban, így este volt ideje megszervezni az éjszakai programját. Bár rendkívül keveset kellett szerveznie, hiszen elég volt egy telefon a Red Velvet madamejának, aki készségesen felírta nevét az aznapi vendéglistára. Így nem volt semmi problémája a bejáratnál, hiszen minden gond nélkül beengedték a sorompón, fennakadás nélkül sikerült átjutnia a főbejáraton és az idősödő madame is hatalmas vigyorral fogadta, amikor meglátta elegáns megjelenését. Egy fekete öltöny volt rajta, méregzöld inggel és ugyanabban a színben játszó nyakkendővel. Vékonytalpas cipője a nadrágjának ébenjével harmonizált, így adva neki tökéletes külcsínt, kiemelve őt a szokásos vendéglistából.
- Üdvözlöm Mr Cage, régen láttunk szerény intézményünkben... - a bordélyház vezetője cigarettától rekedt hangon üdvözölte a férfit, aki egy apró biccentéssel válaszolt. Lucilla nem is várt mást a másiktól, hiszen ismerte hideg közönyét iránta, így nem is vette fel az érkező reakcióját. - A szokásos lányok közül választ Mr Cage?
- Nem, ma másra vágyom.
- Ó... Talán meglephetem valamivel vagy valami konkrét jár a fejében?
- Az előbbi, nyűgözzön le... - Tyrell apró mosollyal az arcán mondta a szavakat, mire a madame szinte felsikkant az elé tárt lehetőségre. Régen volt az, hogy egyik legkülönlegesebb vendégének ő kínálhatta a portékáját, így most a lehető legjobb árut akarta a férfinek mutatni.
- Louis, hívd ide Marie-Claire-t, Michelle-t, Savannah-t és Lynette-t. Igyekezz! - a határozott szavak mellé Lucilla kettő csettintéssel hangsúlyozta, hogy mennyire fontos ez a kérés, mennyire fontos az ügyfél, akiknek ezek a lányok lesznek. - Azonnal itt lesznek mindannyian. Ígérem, nem fog csalatkozni...
- Remélem is. - válaszolt egykedvűen a madamenak, majd a távolodó testőr után nézett, aki feladatául kapta, hogy összeszedje neki a bordélyház legszebb pillangóit. S Lucilla érdekében remélte, hogy amaz igyekezni fog...

Újabb nap, pontosabban újabb éjszaka. Én pedig már megint nem tudok mit kezdeni magammal. Nem is értem magamat, szükségem van a folyamatos impulzusokra. Kell, hogy történjen velem valami. Igénylem az új dolgokat és ki akarok minden őrültséget próbálni. Benne vagyok minden idegbeteg játékban, perverz rosszaságokban. Ez az egy év arra jó, hogy feltérképezzem saját határaimat. Miután vége az egyetemnek, ideje lesz felnőnöm végleg. Lesznek olyan dolgok az életben, amit majd le kell zárnom. Fájdalmas lesz, de most kell kiismernem magamat. Ha most nem lesz elég ez az egy év, hogy megtudjam, mi jó nekem, akkor tényleg kétségbe fogok esni. Egyetlen mentsváram ez a város. Itt aztán tényleg le lehet vetkőzni a gátlásokat, nem mintha nekem lennének.
No meg azt sem illendő elfelejteni, hogy itt van a bordélyházak fellegvára. Megannyi kéjnő áll minden utca sarkon. Nem, természetesen én nem onnan választok magamnak partnert. Nekem egy nívós, híres hely kell. Olyan, ahol megbízom a diszkrécióban és a minőségben. Bár utálok a lányra úgy gondolni, mint valami egyszerű árura, vannak helyzetek, ahol mégis muszáj így fogalmazni. Néha kell a meglepetés ereje, azonban az esetek többségében részletes felvilágosítást kérek róluk. Tudnom kell, meddig lehet velük elmennem, milyen a kinézetük. Hiába ocsmányság ilyet csinálni, nekem látnom kell róluk egy fényképet. Hiszen, ha nem indul be a fantáziám, akkor halott az ügy és már nem is érdemes vele többet foglalkoznom. Igazából már annyi időt töltöttem keresgéléssel, hogy találtam egy- két kiváló piros lámpás házat, ahol tökéletesen ki tudják elégíteni az ízlésemet és testemet.
Nekem pedig ma este egy bizonyos lány kell. Őt akarom a ma esti trófeámnak. Savannah az, akihez már volt szerencsém. Igazán különleges, olyan aki nekem kell. És tudom, hogy meg tudom szerezni. Csak egy hívás, és már jön is. De tudom, hogy vannak olyan napok, amikor még egy luxus lány sem mászkálhat ide- oda. Így kénytelen leszek én maga kimenni hozzá, felkeresni a bordélyházat. Vagyok ahhoz elég vagyonos, hogy meg tudjam fizetni a testét. Roppant kívánatos testtel rendelkezik, olyan, amibe a végtelenségig el lehet merülni. Olyan, amibe még ma részem lehet. És ki lenne az az ostoba, aki ezt a lehetőséget kihagyja? Hát én biztosan, nem.
Kifenem, kikenem magamat. Indulásra készen firkantok egy cetlit Calebnek, amit felcsippentek egy hűtőmágnessel a hűtőszekrényre. Aztán kocsiba pattanok és meg sem állok a bordélyházig. Már látni akarom, élvezetet akarok. Szenvedélyt, vadat, bűnöset. Valami veszélyesen bizsergetőt. Az autóút hosszú és unalmas, csak az elkövetkező órákra tudok gondolni. Hallani akarom őt, látni és érezni. Érezni alattam, felettem. Bárhogyan.
Szélsebesen szállok ki a kocsimból, és indulok el a lépcsők felé. Szinte futva teszem meg az utat, majd egyből a madamehoz megyek. Itt már voltam annyiszor, hogy felismernek engem.
- Ms. Warner- villant rám egy mézes- mázos mosolyt a madame.- Csak nem Savannah-hoz jött?
- De igen- bólintok, merthogy valóban ez az szándékom.
- Akkor lehetséges, hogy sietnie kell. Nehogy valaki más vigye el, ami önnek sajnálatos lenne...
Meg sem várom a mondat végét, már indulok is a folyosókon át egy szobába. Nyugodtan nyitok be, oda ahol sejtem, hogy Savannah lehet. Nem akarom, hogy más lecsapja előlem. Eleve azt terveztem, hogy egyedül leszek vele. A falnak dőlve nézem a fickót, ahogy mustrálgatja a lányokat. Hogy mi lesz ebből!

Minden a kedve szerint alakult, és amikor az első lányok bevonultak a hatalmas előtérbe, már tudta, hogy kellemesen fog szórakozni az este folyamán. Nem ácsorogva várt az éjszaka hercegnőire, hanem az előtér rengeteg ülőalkalmatosságainak egyikét választotta ki, ahol jégbe hűtött whiskeyr szopogatott és várt türelemmel. Az olyan vendégeknek, mint ő, ingyenesek voltak az egyéb szolgáltatások, mint például a kezében tartott karamellszín ital is, hiszen a vezetőség pontosan tudta, hogy ilyen apróságok köthetik a Red Velvethez a leggazdagabb ügyfeleket. S Tyrell pontosan ebbe a kategóriába tartozott, így a pincér, aki az előtérben várakozók minden óhaját figyelte, külön időt szentelt annak, hogy kiszolgálja a férfi kívánalmait.
- Remek, remek ... mindannyian megérkeztek! - Lucilla szinte sikkantott az örömében, amikor meglátta a felsorakozó lányokat, de öröme gyorsan tovaszállt, hiszen a csodás mellek és kellemesen gömbölyded hátsók mind arra emlékeztették, amikor ő is ilyen alakkal és ugyanilyen elhatározással sorakozott fel az ügyfelek előtt. Bár manapság nem látszik rajta, annak idején az egyik legjobb volt a szakmában és olyan hihetetlen árakat fizettek érte akkoriban, hogy néhány lány ma is megirigyelné azt az órabért. - Kérem Mr Cage, jöjjön közelebb...
A madame várt amíg a férfi letette poharát, majd azt is türelemmel nézte, amint elnyújtott mozdulatokkal a négy lány elébe került. Tyrell már meghozta a döntését, de nem akarta elvenni Lucilla kenyerét, hagyta, hogy a bordélyház legvénebb bútordarabja végezze a dolgát.
- Első ajánlatom erre az éjszakára Marie-Claire. - a madame széles mosollyal lépett közelebb portékájához, majd torkát köszörülve folytatta. - Látott már ennél gyönyörűbb francia lányt Mr Cage? A hibátlan alak, a tökéletes keblek, a kerekded hátsó és az apró francia akcentus, amit nem sikerült levetnie, amióta az államokba költözött, mind azt akarja, hogy a szolgálataiba álljon. Különlegessége, hogy szereti a latexet és az ön kegyeiért bármire képes.
Tyrell csak bólintott, majd mielőtt Lucilla bemutatta volna Savannah-t, közbevágott. - Őt majd a végén...
- Természetesen Mr Cage, amit csak kíván. Akkor lépjünk tovább Lynette-re, a kanadai jégkirálynőre. - a bordélyház vezetője nem értette a férfi kérését, de mindent az ügyfélért alapon belement az utasításba. - Szőke tincsek, világoskék íriszek, hófehér bőr ... de a hideg külső ne tévessze meg Mr Cage, belül egy igazi vadmacska tombol Lynette-ben, aki csak azért van itt, hogy az ön kegyeit kielégítse. Kérjen tőle bármit és végrehajtja.
Mintha egy rabszolgakereskedő lett volna Lucilla, úgy kínálta az áruját, Tyrell pedig a legjobb váráslók egyikeként tetszelgett, aki haza fogja vinni nemes áruját, hogy azok kiszolgálják őt egy életre. Persze a mai vétel csak az éjszakára fog szólni és nem a lakásán fogja megkóstolni a lányok legérettebb gyümölcseit, hanem a bordélyház egyik szobájában. A gondolatokra azonban nem volt több idő, a madame továbblépett, hogy bemutassa a harmadik lányt.
- Hadd mutassam be Michelle-t, bordélyházunk legújabb és legfiatalabb csábítóját. - a majdnem tizenkilenc éves lány apró mosollyal hajolt meg Tyrell előtt, majd folytatódott előnyeinek ismertetése. - Alig egy hónapja érkezett Japánból, nagyon fiatal és nagyon érzékeny, de a kezeivel a hetedik mennyországig tud minden férfit masszírozni. Ha őt választaná Mr Cage, akkor készüljön fel egy nagyon szűk élményre ... és kérem vigyázzon rá, még bejáratós. - a poén elérte célját, hiszen Tyrell elmosolyogta magát, de inkább volt ez egy lesajnáló gesztus, mintsem önfeledt hahota a vicc felett. Elnézte a három már bemutatott jelenséget, de egyikük sem keltette fel annyira a figyelmét, mint Savannah, akiről egyelőre még semmit nem tudott. A madame már éppen nyitotta volna a száját, hogy bemutassa a sorban második lányt, de Tyrell egy kézfeltartással elvette tőle a szót.
- Lucilla, engedjük, hadd mutassa be önmagát... - egyenesen Savannah zafírkék szemeit fürkészte önnön barna lélektükreivel, majd tekintetét lejjebb vitte a nő melleit, hasfalát, ágyékát fixírozva.

Figyelmesen hallgatom, ahogyan egyenként bemutatkoznak a lányok. Nem igazán akarom, hogy Savannah- t kiválassza. De hát ha ki akarja, akkor sajnos szíve joga; ő érkezett előbb. Azonban nekem akkor is kell. Megindokolnom felesleges, akkor is kell nekem. Azon gondolkozom, mennyire lenne feltűnő, ha hirtelen beállnék én is a sorba. De ezt gyorsan el kell vetnem, nem lenne helyes. És nem akarom magamat és a bordélyházat kellemetlen helyzetbe hozni. Hiszen talán még ki is tilthatnak innen. Őszintén azt pedig én nem akarom, meg amúgy is kellemetlen helyzet az nekem most nem kell.
Inkább továbbra is a falnak dőlve nézem az eseményeket. Nem fogok közbeavatkozni, nem fogok. Azért a többi lányt is számításba veszem. Ha mégis Savannah- t választja, akkor nekem más valakit kell keresnem. Ahogy elnézelődök, rájövök, nem is olyan rossz a választék. Jó, nem igazán érnek fel Savannah- val, de egy estére vagy akár többre megfelelnek. Bár igaz, Savannah- az Savannah, ezt kár is tagadni.
Igen, igen. Ez a körbefordulás kitűnő ötlet. Így nekem is lesz időm kimerítően megszemlélni a lány tökéletes alakját. Nincs is jobb a sötétben hátulról szemügyre venni a lehetséges partnert. Várom, hogy megforduljon, de csak nem történik meg. Á, remélem a fickó meg akarja igen közelről megismerni. Na azért annyira nem, hogy engem kihagyjanak. Nyilván, elfogadnám ezt a férfit is. Most őt is szemügyre veszem, megállapíthatom, egyáltalán nem esélytelen. Igazán kecsegtető.
Ez a mindent bevállalás tökéletes nekem. Már épp fel akarok szólalni, mikor Savannah ismét beszélni kezd. Ugyan még mindig nem fordult körbe, de azért figyelmesen hallgatom. Na, ha ő most megoldja ezt, akkor nincs mit tenni. Kilépek a sötétségből, és elrúgom magamat a faltól. Magabiztosan integetek a férfinak egyet, és sokat sejtetően elmosolyodok. Egyre jobban tetszik nekem az édes hármas ötlet. Igen, most már határozottan tetszik. Fogalmam sincs, hogy milyen bevállalós ez az ember, de ha már egy bordélyházban vagyunk, akkor mindenki legyen bevállalós és perverz. Lendüljünk bele, izgalmat akarok. Szenvedélyt, hatalmas szexet. Ráadásul, ha így már kiöltöztem és kifentem magamat, akkor ne vesszen kárba. Mindent meg akarok tenni, hogy ma valami igazán észbontót csináljak.
- Üdv uram- integetek ismét a férfi felé.
Odasétálok Savannah mellé és várakozóan figyelek a pasasra. Én benne vagyok, már csak az a kérdés, hogy ő is benne van- e.
- Én támogatom Savannah ötletét- kulcsolom össze kezeimet a hátam mögött.

Figyelmesen hallgatta Savannah beszámolóját önmagáról, illetve csak hallgatta volna, ha érdekelte volna. Döntését már régen meghozta, most csak az udvarlásról szólt az egész, arról a bizonyos előjátékról, mely nem a testnek, hanem az elmének szólt. Ha akarta volna, már az elején visszaküldi a másik három lányt, akit Lucilla mutatott neki, de kicsit élvezte a helyzetet, hogy ő dönthet emberi sorsokról, hacsak ilyen halovány értelemben is.
Hiszen nem olyan megdöbbentő és korszakalkotó döntés, hogy végül melyik lányba fog elélvezni, de a három hopponmaradottnak igenis kiesést jelent, ha nem őt választja az ügyfél. Erre azonban nem gondolt többet, hiszen a másik csodás megjelenése lefoglalta receptorainak nagyobb hányadát, fülét mégis megütötte a beszédstílus, amivel Savannah felvezette a távolabb álló szőkeséget. Odapillantott a másikra, megjegyezte magának a kisportolt testet, majd újra a prostira fordította tekintetét, hallgatva az ajánlatot. Aprót sóhajtott, majd a padlót kezdte nézni egy röpke másodpercre, hogy aztán szemei újra az előtte állóra tapadjanak.
- Megfontolom, de ezt a mesterkélt beszédstílust felejtsd el. Eléggé szarul áll bárkinek ebben a környezetben, és nincs is rá szükség. - nem szerette, sőt gyűlölte, amikor valaki többnek gondolta magát, mint ami és olyan módszerekkel próbálja növelni az ázsióját, mint a választékos beszédhez hasonlító zagyvaság. Olyannak tűnt Savannah, mintha előre betanulta volna az egészet, s csak a megfelelő pillanatra várt, hogy végre ellőhesse egyik kliensének. - Ami pedig a szőkeséget illeti...
Félbeszakították, ami egy apró tikket indukált jobb szempillájában, de gyorsan legyűrte az agyára telepedő harag agresszióját. Végignézett a szőke lányon, majd sóhajjal az arcán lépett közelebb hozzá, hogy tüzetesebben megvizsgálja a kvalitásait.
Egy édeshármasra mindenképpen kapható volt, de nem akarta, hogy ez azonnal kiderüljön róla, így csak hümmögött, amikor Agatha a támogatását fejezte ki az esetleges együttes iránt. Tyrell csak bólogatott, majd hosszan szívta be tüdejébe a levegőt, hogy aztán egy gyors lökettel szabaduljon meg a légzőszervébe telepedett gázoktól. Talán többek meghökkentek a következő lépésén, de nadrágjának zipzárját lehúzta, hogy húsz centiméteres falloszát közszemlére tegye, miközben csak Agatha szemeit vizslatta.
- Savannah azért van a négyesben, mert ő az egyik legjobb ebben a házban, de rólad nem tudok semmit. Mutasd meg, milyen jól szopsz és talán magunkkal viszlek. Ellenvetés? - ha a szőke fürtökkel keretezett arcú lány belement a kicsiny játékba, akkor Lucillatól egy gumit kért, hiszen mindenféle ismeretlen szájakba ő sem dugta bele legnemesebb szervét. Az óvszer pedig a csatlakozni kívánó kezében landolt, hogy tegye a dolgát... S ha mégis ellenvetése volt az önmagát tukmálónak, akkor a lába között hordott vadállat visszavonult ketrecébe, majd kitette karját, hogy Savannah abba tudjon karolni.
Egyszerű feltételek, könnyed végrehajtás és minden Agathan múlik ... kezd izgalmassá válni az éjszaka!