Las Vegas, 1994. május 2. 20 Műsorvezető Media Woo Jiho

It's Timo, baby!

Életvidám és imádja az embereket. Képes bárkivel, bármikor, bármeddig beszélgetni, mivel szószátyár; enyhén szólva fossa a szót, ám sokszor hadar is, szóval együtt a kettő rettenetes kombináció.
Benne van minden őrültségben; de ez a munkája miatt érthető is. Szereti a kihívásokat, és a lehetetlennek tűnő helyzeteket. Szégyenlős, bár ezt sokszor próbálja leplezni.
Kíváncsi, és beszélgetés közben minden apró részletre figyel. Sokszor kérdéssel válaszol a kérdésre, de csak azért, hogy megpróbálja összezavarni az embereket. Szereti, ha valaki ravasz, és kreatív.  
Segítőkész; abban segít másoknak, amiben csak tud.
Pletykás, de ami nagyon kínos lehet más számára, azt nem kotyogja ki. Talán. Mivel naiv, ezért bármit el lehet hitetni. Mondjuk amit furcsáll, annak inkább utánanéz.
Hűséges a munkájához, s képes megtenni mindent azért, hogy megfeleljen a főnökének. De legtöbbször magának akar bizonyítani, és mindenből a legjobbat akarja kihozni.
Ragaszkodik a barátaihoz és mindig kiáll mellettük.
Szeret mindenből viccet csinálni. Persze komoly is tud lenni, ha a helyzet megkívánja azt.
Élete a szórakoztatás, mások mosolyra fakasztása. Szeret imitálni embereket, és egész jól csinálja, bár a hangutánzás nem az erőssége. Mindezek ellenére humora fárasztó, olyannyira, hogy kínjukban nevetnek az emberek sokszor.
Nem tud bánni a pénzzel; nincs az a pénz, amit ne tudna elkölteni egyszerre. Legyen szó csak egy élelmiszerboltról.
Éppen ezért fizetése felét egy olyan kártyára utalják, amit az apja kezel, s szükség esetén csak akkor nyúlnak bele abba a számlába, ha valóban nagy szüksége van pár dollárra.
Divatmániás; fiú létére megbolondul a ruhákért, cipőkért. Ha nem lenne alacsony, és valami férfias testalkata lenne, talán modellnek is elmehetne. De ott nem tudna annyit beszélni...

■ A százötvenöt centijével nem mondható egy égimeszelőnek, sőt! Állítólag huszonegy éves koráig fejlődik az ember, így hát bízik abban, hogy egy tíz centit még nő egy év alatt.
(Szegény, ha tudná, hogy nem fog...)
■ Nehezen ébred, emiatt sokszor késik.
■ Minimum fél órát tölt a tükör előtt, a haját babrálva. Ráadásul hiába készíti elő a másnapi ruháját előző nap, reggelente hatszor megváltoztatja.
■ Hetente, bár sokkal inkább kéthetente változtatja hajszínét, frizuráját. Eléggé bevállalós ilyen téren, a színes haj, raszta, vagy épp a kopasz sem riasztja őt el. Visszanő a haja ha éppenséggel túl rövid lenne, úgyhogy ilyenen nem kapja fel a vizet.

The animal I have become

    Valójában bohócnak készültem, amióta a világra jöttem szerintem. Mindig is másokat akartam megnevettetni. A családban mindenki rideg és komor, valamiért én lettem a kakukktojás. Biztos azért, mert láttam micsoda fapofákkal élek együtt. Talán már gyerekként azt gondoltam, hogy ezen változtatni kell!
Szüleim mérnöknek képzeltek el - gondolták majd sok pénz jön a házhoz -, de az általános iskola fele látták, hogy ez nem fog összejönni. Mindenből jó voltam aránylag, kivéve matekból. A kétszerkettő nálam néha nem öt, hanem huszonkettő lett.

  Gimiben rögtön médiatagozatba kerültem. Nem is csoda, hogy miért, hiszen mikor mentem hazafele, sokszor megálltam beszélgetni egy-egy hajléktalannal. Kíváncsi voltam mindig, hogy miért jutottak a nincstelenek sorsára. Ha épp volt nálam pénz, esetleg némi kaja, akkor azt nekik adtam.
Sokszor csináltam az utcán kéregetőkről kisfilmet, vagy éppenséggel írtam róluk. A tanáraim újságírónak akartak nevelni, de beszéd terén nagyobbat alakítottam mindig is.
Alig vártam az utolsó évemet, ugyanis az gyakorlati év volt. Az egyik csatornánál interjút kellett készítenem egy-egy vendéggel.
  A legelső gyakorlati napomon pont egy pornószínésznőt fogtam ki interjúalanynak. Eléggé kacsaszájú volt a nő, ami nem is volt annyira meglepő. Az első kérdésem az volt - még adáson kívül -, hogy mitől maszatos a szája. Kétszer sem kell mondanom, hogy azzal a lendülettel hagyta el a stúdiót. Kiderült, hogy majonézes szendót evett, de egy pornóstól nem ezt képzeli el először az ember, nem?
Azért kérdem én, nem szokta megtörölni a száját, khm...evés után?! Persze le lettem cseszve, de hát én nem gondoltam volna, hogy ilyen érzékenyen érinti őt egy ilyen kérdés. A következő alanyom egy humorista volt. Hogy hogyan tudták így összeszervezni a vendégeket, azt nem igazán értettem, de ez volt a legkisebb probléma.
Mikor elkezdték felvenni az interjút, többször le kellett állítani a felvételt, ugyanis az összes kamerás sírt a röhögéstől - nem beszélve rólunk -. Az akkori főnöknek ez nem igen tetszett, de ő egyébként is egy savanyú figura volt. Azért a szemem sarkából láttam, hogy egy halvány vigyor ott lapult az arcán egy-egy poénos megjegyzés során.
Úgy két-három után végeztünk, s a főnök bácsinak - az úr megszólítást gyűlölte az öreg, nem akartam belegondolni, hogy miért szereti ha bácsizzák....fura perverzió -, annyira tetszett a faszinak a cucc, hogy máris odaadta egy haverjának a névjegyét.
Amit sikerült 5 perc alatt elhagynom valahol, így hát sose tudtam meg, hogy ki és mi az a fazon.

  Érettségi után máris böngésztem az álláshirdetéseket a neten. Hetek teltek el mire találtam végre egy műsorvezetői állást. Gondoltam egy próbát megér. Elküldtem az önéletrajzom, majd rá egy hétre fel is hívtak, hogy menjek állásinterjúra. Abban a percben elkönyveltem magamban, hogy a munka az enyém, csak a főnök nem tud még róla.
  Odamentem a csatorna székházához, ahol úgy ötven ember volt öltönybe, illetve csinosba öltözve. Én mit sem törődve azzal, hogy mit illik egy állásinterjúra felvenni, a szokásos össze nem illő , színes ruhákba mentem. Éppenséggel volt rajtam egy csokornyakkendő, úgyhogy én is csinosba mentem végülis.
Persze mindenki megbámult, nem tudták ki ez a körteszemű őrült. Megszoktam, hogy mindig megnéznek az emberek. Az olyanokat csak attól féltem, hogy kiesik a szemük.
  Mikor az első pár ember kijött, érdeklődni kezdtem afelől, hogy mi is zajlott bent.
- Csak sima kérdezz-felelek idióta kérdésekkel. A pasi annyira bunkó, hogy még köszönni se tud, és egy árva szót nem mond bent, csak mutogat. - mondta egy leányzó, aki egy kissé idegesnek tűnt.
  Szupeeeer. Mindig is utáltam kérdezz-feleleket játszani akkor, ha nekem kell válaszolni. Kérdezni sokkal jobb, és persze egyszerűbb. Alig vártam, hogy végre a böszmével szemben találjam magam és lenyűgözzem.
Kijött egy csinosnak nem igen nevezhető műnő - aki sokkal inkább egy próbababára hasonlított -.
- Timony Abin Muiro. - szólt ki aránylag kedvesen, nézve valami papírt Gondolom a névsor volt az.
Csóválva a fejem, egy nagy sóhaj után elindultam az ajtó felé.
- Timothy Aubin Muroi. - néztem rá felvont szemöldökkel. - Jobb lesz, ha gyakorolja, mert sokszor fogja még ezt a nevet kimondani. - jegyeztem meg őrült magabiztossággal, majd mentem is be az irodába.
  Nos, a fazon, aki ott várt egy nagy pocakos, öltönyös, szivaros ürge volt. Hirtelen azt hittem, hogy a helyi maffiának van valami tv csatornája. Szép is lett volna, ha belekeveredek valami fekete ügybe. A szivarjával hadonászott, miközben azt mutatta, hogy üljek le.
Hát akkor íme egy apró részlet abból a remek interjúból;

- Beszéljen magáról öt percet!
  A lényeg ott van az önéletrajzomban, úgyhogy attól megkímélném, hogy mi a nevem, hol születtem, mit csináltam eddig, egyebek.
    Imádok nevetni, és másokat szórakoztatni. Közvetlen és nyitott vagyok az emberek felé; szeretem mások történeteit meghallgatni, és segíteni az embereken. Minden vágyam az, hogy egy tv csatornánál dolgozhassak. Szórakoztatni szeretnék, az számomra is szórakoztató.

- Miért jött el az előző munkahelyéről?
  Talán mert leérettségiztem? Egyetemre meg majd akkor próbálkozok bejutni, ha nem sikerül ide bekerülnöm. De higgye el, mi nagyon jól megleszünk.

- Mit vár el a munkatársaitól?
  Kitartást hozzám, mert nem vagyok egy egyszerű eset. Lyukat tudok beszélni mások hasába. Nem akarok én itt fenyegetőzni, de jobb, ha ezt tudja. *nevet*
Persze az sem utólagos szempont, hogy tudjanak csapatban dolgozni. Elvégre egy csatornánál ez a legfontosabb. De vágjon nyugodtan a szavamba, hogyha nem így gondolja.

- Mit szeretne elérni az életében?
  Először is otthon a hűtőszekrény legfelső polcát, mert az csak egy sámli segítségével megy.
Másodszor pedig azt, hogy megismerjenek az emberek, és egy pozitív fazonnak könyveljenek el. Én szeretnék lenni mindenki kis törpe, lüke tévése.

- Hol látja magát 3 vagy 5 év múlva?
  A maga székében, egy ezerszer bájosabb asszisztens társaságában.
Tudom ám, hogy az Öné nem az esze miatt lett felvéve, de el kell ismernem, jó volt a választás.

- Több mint negyven jelentkező van a pozícióra. Miért Önt válasszuk?
  Nézzen csak rám. Itt a válasz a kérdésre; fiatal vagyok és különleges, minden értelemben. A többiek fekete-fehérben jöttek ide, mintha gyászolni akarnának, én pedig ide mertem jönni tarkabarkában. A lelke mélyén maga is tudja, hogy egy híres ázsiai műsorvezető sincs Vegasban. Talán csak egy, és épp itt lenne az ideje egy újnak, aki még messze van a nyugdíjtól.

- Ha valamilyen állathoz kellene hasonlítani magát, melyik lenne az és miért?
  Kaméleon lennék. Sokszor olyan jó lenne beleolvadni a környezetbe, és kihallgatni vagy épp meglesni másokat...

- Melyik a kedvenc színe, és miért?
  Azt kell mondjam, hogy a fehér, mert az mindenhez passzol. Tudom, hogy a fehér az nem szín, de pont én színesíteném meg.  

  Úgy tűnt, hogy nem voltam túl meggyőző a fazon számára, de tudtam, hogy a lelke mélyén úgy a harmadik kérdés körül a szívébe zárt.
Két napot vártam, mire ismét behívtak. Amit ott, és akkor, az irodában hallottam, azt hittem ott csókolom nyakon az ÚJ főnököt. Felvettek, de ez még semmi...
- Üdv a csapatban, Timothy Aubin Muroi. - nyújtotta a kis kacsóját az asszisztens.
Tuti biztos, hogy a nevemet magolta két napig. Nagyon helyes!
Aztán jöhetett a nagy megbeszélés. Azt hittem a főnök néma, mert tényleg egy szót se szólt még hozzám. Még akkor se köszönt, ráadásul a kis segédje árulta el a nagy örömhírt.
- Nos, Mr. Muroi... - brummogta a fazon, mire én szinte csillogó szemekkel figyeltem rá.
Mr. Muroi. Ez ez ez...annyira csúcsszuperkirály!

  [...] A lényeg a lényeg, hogy saját show-t kaptam! Szinte azt csinálhatok ott, amit akarok.
Ráadásul a reggeli műsorokba is beugorhatok néha-néha. Hajnali ötkor kell kelnem olyankor. De annyi bajom legyen.