Végre itthon lehetek. Már lassan két hete folyamatosan csak utazgatok, persze nem kedvtelésből, hanem mert az üzlet nem áll meg. Sok pénzem van, de nekem több kell. Valahogy sosem unom meg ezt az életet. Imádom a munkám, és olyan szenvedéllyel csinálom, mint ahogy a nőket csábítom el egy éjjelre. De a nők eldobhatóak, a munkám pedig örök. A kocsim lustán parkol le a garázsban, a fekete régi Chargerem, mely tökéletesen illik hozzám. A slusszkulcs lustán landol a zsebemben, ujjaimat finoman húzom végig a kocsi orrán, majd fogom a bőröndömet, és bemegyek a házba, amely üresen hat, de végül is nem kicsi, szóval nem biztos, hogy egyedül vagyok.
A hálóba megyek, ahogy átöltözöm, majd lemegyek. Azt hiszem beülök a jakuzziba, ki akarom engedni a fáradt gőzt. Két üveg töményet hozok ide, meg egy köteg újságot. Mindegy mit, csak olvasni akarok, amíg egyedül vagyok. Hál'isten nem láttam a nejem lassan két hete, de nem is hiányzik. Éltem az életem, hajtottam a nőket, amikor az üzlet engedte, s ennél több nekem nem is kell. Kitöltök egy pohár italt, majd óvatosan ülök bele a vízben, és egy pillanatra lehunyom szemeim. Élvezem, ahogy a víz hűti testem, majd belekortyolok az italomba. Tökéletes lesz ez a délután, ha a nejem nem érkezik haza kábé soha. De úgyis hazajön egyszer.
Elkezdem lapozni az egyik hírlapot, miközben zajt hallottam a bejárat felől. Most ez vagy a drágalátos feleségem, vagy a házvezetőnő. Majd elgondolkodom, és rájövök, hogy vasárnap van, ilyenkor senki nem jön, így unottan látom be, hogy ez nem más, mint Katherine. Nem is kell sokáig várnom, megjelenik az ajtóban. Ránézek, és fordulna vissza, de hangom hallatán vélhetőleg megtorpan.
- Katherine, maradj kérlek! - Szinte sosem kérek, csak ha már ittam, és kezd a fejembe szállni, vagy rendezvényszervezést akarok rábízni. Semmilyen más esetben nem szoktam ilyen kedves lenni, de mivel már az üveg tartalmának majdnem fele hiányzik, így valószínű hogy az első, de az is lehet, hogy mind kettő?
- Kérlek ülj le, beszéljünk! - Miről akarok beszélni? Konkrétan semmiről, csak kíváncsi vagyok mennyire hajlandó velem egy levegőt szívni.
- Igyál egy pohárral... - kínálom meg, ha elveszi elveszi, ha nem nem. Nem vagyok részeg, sem spicces, csak kissé felszabadultabb, hogy itthon lehetek.

Tulajdonképpen nem értem a kirohanásom, talán csak a fáradtság. Több mint valószínű, hiszen minden egyes nap gyilkoljuk egymást Kathy-vel, de most valahogy nyugodt vagyok, és nem az alkohol miatt.
Jót tett az utazás, még ha üzleti célú is volt. Rettenetesen feszült voltam az elmúlt időben, még az élő fába is belekötöttem. Most végre nem érzek feszültséget önmagamban. Talán az elmúlt idők szexszel végződő partyjai megtették a kellő hatást. Férfi vagyok, ráadásul a nők megszállottja.
- Csak beszélgetni szeretnék. Annyira talán mégsem undorodhatsz tőlem nem? - Kérdezek vissza, és hangom meglepően nyugodt. Fogva tartom a tekintetét, miután leült a jakuzzi szélére.
Nem jössz be a vízbe? - Egy ideig nézem a kiürült poharát, miután eljut a tudatomig, hogy üres - Kérsz még? - Kérdezem, és remélem nem fogja az egész beszélgetést a jakuzzi szélén tölteni. Szép látvány fürdőruhában, de most nem akarok tőle semmit. Talán az, hogy fel sem hozom, rábírja a vízbe csobbanásra, és egy kis beszélgetésre is. Ma például semmi kedvem kötekedni. A fotelágyra dobom az újságot, majd kényelmesebben elhelyezkedem, és a feleségemre pillantok.
- Nyugi nem harapok, és nem esek neked! - Tartom fel a kezem védekezőn. Ezt az arcomat aligha láthatta, hiszen mindig morcos vagyok, és feszült, aminek nagy része az utóbbi időben a munka miatt volt, hiszen most néztük át a féléves elszámolásokat, ilyenkor Dan is idegbeteg, ahogy én is. Sok a papírmunka, számokkal kelünk és fekszünk, számokat eszünk, szóval eléggé cinkes hét volt. Vagy hónap. Az idő csak megy, néha a napok is összefolynak manapság.

Fárasztó folyton a kegyetlen főnöknek és a rideg megközelíthetetlen hapsinak lenni. Persze csak az lát annak, akinek semmi köze a lelkemhez. Lélek? Miről is beszélek? Valahol legbelül és nagyon mélyen elásva még van lelkem, bár már én sem hiszek a jelenlétében.
Az üzlet bekebelezett, és aki a nagyobbat harapja... Nos mindig az nyer. És én akarok lenni az az ember, aki mindig nyer. Sokat kell még güriznem, hogy olyan gazdag lehessek, amennyire szeretnék. Bár a vagyonom már így is rengeteg, sőt ha nem lennének az elszámolások, szerintem fogalmam sem lenne róla, hogy mennyi is pontosan, nekem ez mégsem elég. Soha nem is volt, és nem is lesz.
A nagybátyám kitanított, és olyanná váltam, mint ő, telhetetlenné, de nem tehetetlenné. Szeretem a házam, amit vettem, és a jakuzzit, amit én saját magamnak készíttettem, de tudom, hogy Kathy is folyamatosan igénybe veszi.
- Hanem arról, hogy egy öregembernek tartasz? Tudod még messze nem vagyok az, és még magamat sem érzem annak... - Tudom, hogy öregnek tart, de fogalmam sincs, hogy ez lenne-e a mondata vége, bár ehhez a kezdéshez pont ez illik a legjobban. Végigmérem, és be kell ismernem, hogy csinos, de ebben a percben mégsem tartom vonzónak. Érdekes nem? Pedig le akarok vele feküdni, és amit én akarok, az be is következik, de most egyenlőre letettem erről a tervemről.
- Kérsz még egy italt? - Kérdezem ismét, azt hiszem percekkel ezelőtt már feltettem a kérdést, de megismételtem még egyszer. Így megfogom az üveget, és magamhoz véve várom, hogy tartsa a poharát, majd utána a sajátomba is töltök, és egyből bele is kortyolok. Arcát meglepettnek látom, ahogy elnyúlok a jakuzziban, de muszáj ellazulnom.
- Igen képzeld, tudok lazítani is... - Jegyzem meg a tekintetre, majd a testét mérem végig, ahogy bemászik a vízbe. Férfi vagyok, és szeretem a szép női testeket, és Katherine nem panaszkodhat, hiszen nagyon dögös teste van. Agyamban megfordul, hogy talán ma le fog velem feküdni, de egyenlőre elvetem az ötletet. Soha nem itattam még le nőt, általában együtt ittam velük, bár érzem a fejembe szállt alkoholt, mégis messze vagyok még a spicces, vagy akár a része állapottól.
- Szerintem többször is leülhetnénk beszélgetni, annyira nem vagyok én rossz beszélgető partner. Nem csak kiabálni és tombolni tudok... Remélem te sem? - Mosolyodom el a kérdésnél, s remélem nem sértődik meg rá. Bár a jelenlegi állapotomban végignézném, ahogy elmegy, majd keresnék magamnak egy luxusprostit, és azzal tölteném az éjszakát mindezt úgy, hogy Kathy nem is sejtené.
De most kedvem nem lenne elhagyni a házat. Meleg van, a két hét alatt két éjjelt kapcsolódtam ki, most semmi másra nem vágyom, mint itthon lenni, és valamilyen furcsa véletlen lehet, hogy a feleségem társaságára is vágyom. Nem értem magam.

Zavarban érzem magam, és hogy mitől? Igazából magam sem tudom, talán attól, hogy Garet előtt fehérneműben ücsörgök a jakuzziban. Ami elég nagy baromság, főleg ha azt nézzük, hogy a fürdőruha is kevesebbet mutatna. Valahogy a francia bugyikat előnyben részesítem, kényelmes és szexi egyszerre. Ne mondja nekem valaki, hogy egy férfi képes ellenállni egy fekete csipke francia bugyinak, ami tiszta selyemből van, vagy éppen fehérnek. Most is az van rajtam, szeretem, mert tényleg kényelmes, ugyan akkor komolyan szexibb a tangánál. Sok izgalmas ruhadarab lapul a szekrényem mélyén, és nem csak ruhadarab. Szeretem a szexuális játékokat... főleg, hogy nagy imádottja vagyok a fájdalomnak. Természetesen nem mindegy, hogy milyen körülmények között, mert ha a szexnek köze van a fájdalomhoz, akkor élvezettel vetem bele magam és lubickolok benne.
Az első pohár után még nem éreztem semmit, vagyis csak inkább nem tűnt fel a hatása, talán annyi, hogy elkezdett zsibbadni a fejem. Ami jó, mert nem akarok gondolkodni, csak kikapcsolni végre. Újra a férjemre pillantok, nem látok semmi hátsó szándékot a talán túlzott kedvességében. Szerintem már arról is lehetett, hogy megdugjon... és akár jól is érezhetjük magunkat egymás társaságában, nem?
-Hát, be kell látnod, hogy hozzám képest mindenképp öregebb vagy, de igazából mindenki annyi, mint amennyi évesnek érzi magát, nem? - vonok vállat. De hát végül is igazam volt, nem? Nem értem, hogy miért akart olyan nagyon magának, de biztos vagyok benne, hogy a házasságát nem így képzelte el. Hát én sem úgy az életem, hogy alig huszonegy évesen máris férjes nőci legyek.
-Miért ne?- mosolyodom el, majd felé tartom a poharat, de mielőtt teli tölthetné meggondolom magam. Fogom és elkapom tőle az üveget egy bocsánatkérő pillantás kíséretében, most tényleg felejteni akarok... leginkább az apámat és azt nem lehet máshogy. Jól meghúzom a whiskey-s üveget, élvezem ahogy az erős ital marja a torkom, felforrósítja a bőröm és a testem, ahogy kipirul tőle az arcom, ahogy elzsibbasztja a fejem.
-Hát fura, tudod nem úgy nézel ki, mint aki tudd,-Kötekszem vele, de csupán játékosan. Említettem, hogy az alkohol rossz hatással van rám? Majd újból elveszem az üveget... célom, hogy minél előbb kikapcsoljon az agyam. Ez csak úgy érhető el, ha elzsibbasztja az alkohol.
-Nem... én sem csak azt tudok... néha egész kedves, sőt talán még bájos is tudok lenni,- rá kacsintok... gyanítom az alkohol hatására.

Megakad a szemem egy pillanatra Katherine fehérneműjén, de még mielőtt észrevehetné, a poharam aljába pillantok, hogy kiihassam a maradék italomat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen fehérneműt hord, de honnan is tudhattam volna, mikor fél éve kéreti magát? Jobban szeretem a szép franciabutyit, mint a tangát, és ráadásul higiénikusabb is. Az egyik dolog, amivel el tudják venni az eszem, egy csodálatos francia fehérneműbe rejtett test. Megint rápillantok, mikor tölteni akarok neki, de kikapja a kezemből az italt, és úgy húzza meg. Ez egy majd húsz éves whiskey, fel is vonom a szemöldököm. ~ Hát Dan, nem kell őt itatni, iszik magától ~ Fut át egy gondolat az agyamon. Talán ez az az alkalom, de nem fogok nekiesni egyenlőre. Megpróbálok vele emberi beszélgetést folytatni, és utána majd meglátom a folytatást. Persze lelki szemeim előtt látom, hogy hogyan tenném magamévá, durván, de ugyanakkor érzékien, és miközben megnyitom a másik italt, és töltök magamnak, hallgatom amit mond.
- Harminchat éves vagyok. Közel sem annyi, mint az apád. Édesanyám tizenöt volt, mikor engem szült, és huszonhét mikor a húgomat. Tudod, a lány, aki utál... Sosem éreztem magam öregnek, de ez családi vonás - Avatom be néhány részletbe, amit nem tudhat. Anya fiatal volt nagyon, még csak 15 éves, apa pedig azt hiszem 21. De végig anyám mellett volt, mikor terhes lett velem, el nem hagyta volna, mert azt hiszem talán mégiscsak szeretett az öreg. Túlélték anya bulis korszakát, túlélték azt is, mikor apa napokig nem volt otthon, mert akkora volt a farm, és apám védte a terményeket. Így születhetett meg a húgom oly későn. Tizenkét éves voltam. Két év múlva otthagytam mindenkit, még meg sem ismerhettem rendesen. Persze nem mintha ettől rám törne valami bánat, ezek csak a tények. - Azóta ilyen világgyűlölő, mióta két éve apánk meghalt... - Fogalmam sincs miért mondom el ezeket. Bár ezek olyan információk, amiről tudhat. Semmi titok nincs benne, soha nem rejtegettem a múltamat.
- Te bájos? Hm, innék rá még egy kicsit jó? - Megyek bele a csípkelődésbe, miközben kiiszom a maradék italomat. Eldobom a jólneveltséget, és én is az üveget fogom a kezembe, persze nem szándékozom mindet meginni.
- Tulajdonképpen csak engem utálsz ennyire? Nem vagyok az a mogorva fickó akinek látsz... Ezt teszi az üzlet az emberrel... - Nézek a szemébe komoly tekintettel. Ez az igazság, akkor miért hazudjak?

Egyszer a nők lesznek a vesztem. Már a nagybátyám is ezt vágta a fejemhez, miután megízeltem a szexet, és elkezdtem hajtani a nőket.De választottam, és csak azokhoz járok vissza, akikről tudom, hogy az nyújtják nekem, ami kell. Amire vágyom.
Most mégis Katherine ismét felkeltette bennem a vágyat, hogy magamévá tehessem. Ahogy úszkál a vízben, mintha mi sem történne, én pedig végigmérem, ahogy megáll előttem, ahogy kibontja a haját, és ismét elképzeltem egy éjjelt vele. Kívánom a testét, a csókjait, ez az én betegségem. Szeretem a szép nőket, és Kathy szép, nagyon is. Lehet, hogy visszatértem az eddigi életemhez, a nőkhöz, akikre vágytam, mégis érzem, hogy addig nem nyugodhatok, amíg meg nem kaphatom. Gondolataim egy másik világba visznek, de lágy és kissé ittas hangja visszarángat a valóságba.
- És sem házasságra vágytam. És én sem így akartam. Apád erőszakossága miatt sütöttem el, hogy adjon hozzám. Nem gondoltam, hogy bele is megy... - Miért vagyok ennyire őszinte? Soha nem teszek ilyet, soha nem akartam még egy éket verni közéjük, de most megtettem azt hiszem. Talán az ital a felelős, talán más, talán csak megsajnáltam. De elválni nem szándékozom, nem akarom az apját minden áldott nap az irodám előtt látni.
- A poén inkább az, hogy én még most sem éltem ki magam. Ezt... ezt nem nekem találták ki. Én nem akarok megkomolyodni, nem akarok gyerekeket, talán csak azért, hogy legyen kire hagynom az egész vállalatom. De még arra sem. Majd Danny megcsinálja az örököst... - Így látom a dolgot, nem akarom lekötelezni magam, de a látszatot fenn kell tartanom. Azt kell hinnie, hogy hűséges vagyok, vagy legalábbis ne tudja bebizonyítani. Engem senki nem semmizhet ki. Végignézek Kathy-n, és megint feltör a vágy, hogy megcsókolhassam, hogy táncoljak az idegein, míg végül magamévá nem tehetem. Inkább kortyolok egyet az italomból.
- Most például egész aranyos vagy... És kedves... - Én is teszek pár lépést a jakuzzi közepe felé, de tartom a tisztes távolságot, ne higgye, hogy rá akarom vetni magam.
- Bátran ki merem mondani, hogy velem még nem voltál ilyen kedves... Nem láttalak ilyennek - Nyújtom felé az italos üveget, hátha kér még belőle. Ha nem, akkor meghúzom, és némán figyelem őt.

Furcsa helyzet. Ha tegnap ilyenkor valaki azt mondja nekem, hogy a feleségemmel fogok iszogatni a jakuzzinkban, valószínűleg körberöhögöm, és ott hagyom, de most, valahogy tetszik a felállás. Végignézek rajta, és egy pillanatra elkap a vágy, hogy ajkait érinthessem, hogy magamévá tehessem. Szép, okos és csinos. Gyönyörű, ahogy alkoholmámorosan, szinte gyermekként lubickol a vízben, ahogy incselkedik, mit ne mondjak, élvezem a helyzetet, és úgy érzem... Egyre jobban érzem, hogy akarom őt. Persze arcomra nem hagyom a vágyaimat kiülni, még a végén fejvesztve menekül, de ahogy látom rajta, tudja, mitől veszi el egy férfi ezét, meg kell hagyni. És persze én ezt most jelen helyzetben hagyom is neki. Iszom még egy kortyot, majd a jakuzzi szélére teszem az üveget, hogy közelebb menjek, de ne túl közel.
- Azt észrevettem... Tudod, igazából azt reméltem, hogy ezzel leállíthatom. Csak olyan üzletet vásárolok fel, amiben látok lehetőséget, és szabadulni akarnak tőle. Apád pedig részt akart venni benne, de irreálisan magas árat kért a vállalkozásotokért. Sajnálom, hogy így alakult... - Mondom, majd hátradőlök, mert ha közelebb mennék, elveszteném a fejem, és magamévá tenném. Legalábbis ezt érzem most. De nem akarom elrontani a beszélgetést.
- Miért? Dan és én mintha testvérek lennénk... Ha neki születne gyermeke és nekem nem, örömmel írnám a gyermekre az én részemet is... Tudod én nem olyan vagyok, mint Dan... Ő képes lenne megállapodni, és gyereket vállalni. Nekem túl nagy feladat. Erőmön felüli... - Vallom be őszintén, bár ha úgy vesszük a vállalat is valamilyen szinten egy gyermek, amit gondozni kell, vigyázni rá, építeni, megtartani, feljebb lendíteni, ahogy nem menne, ha egy gyerek várna otthon. Így lemondtam róla. Nekem nem kell.
- Ha játszani akarsz, hát rendben - Megyek bele egy rosszfiús mosollyal a játékba, még az a szerencse, hogy kicsi ez a jakuzzi, és nem a medencében társalgunk. Hamar utolérem, de ez talán annak is köszönhető, hogy jóval magasabb vagyok nála. Kezem a dereka köré fonódik finoman, de kibillenek az egyensúlyomból, talán az alkoholnak köszönhetően, melynek az lesz az eredménye, hogy magamra rántom. Testünk összeér, érintése szinte égeti a bőröm, mely kellemetlen, de egyben jóleső érzéssel tölt el. Arca túl közel van, ahogy ezáltal ajkai is közelebb kerültek az enyémhez.
- Megvagy - Suttogom elhaló hangon, és rá kell jönnöm, hogy képtelen vagyon uralkodni magamon. Tétova mozdulat csupán, ahogy ajkaim érintik a övét, miközben kezem is automatikusan érinti arcát, s ráébredek, hogy rettenetesen vágyom a csókjára. Ajkaim tétova mozzanatai bátrabbá, határozottabbá válnak, és szenvedélyes csókkal jutalmazom az övéit, de rövid ideig tart csupán, majd felülök, de kezem még érzékien érinti derekát a víz alatt.
- Sajnálom... Elragadott a hév... Megérdemlem a pofont - Szólalok meg, és tekintetem igazat mond, ahogy szavaim is. Kezem valamiért még indig a derekán pihen, de közben innom kell egy kortyot, mielőtt még felképelne és itt hagyna... Végig az ajkait nézem, és érzem, hogy vágyom rájuk, hogy magamhoz húzhassam, hogy elkényeztethessem, és hogy magamévá tehessem őt újra és újra... Ezt akarom. Erre vágyom!

Élvezem a társalgást a nejemmel, és bátran állíthatom, hogy mintha jól is esne, hogy égre nyit felém, hogy beszél velem, és nem csak öljük egymást éjjel-nappal. Hallgatom a szavait, és rossz pasi tulajdonság, de már nem tudok másra gondolni, mint az ajkaira, s valahogy az apjáról való beszélgetést már szeretném lezárni, mert nem érdekel. Nem is mondok rá semmit, ahogy a gyerekkel kapcsolatos megjegyzéseit is csak elraktározom magamban.
Jól is jön ki, hogy játszani akar, a megbotlás is úgy jön ki, ahogy én akarom. Pedig nem volt szándékos, elvesztettem az egyensúlyomat, viszont a csókja felperzsel, feléleszt bennem valamit, amit vágynak neveznek. Vágyom rá, mindig is vágytam rá, hogy nekem adja magát, azt akartam, hogy ne kényszernek érezze ezt az egészet, de eddig mindig úgy jött ki, hiszen én sem vagyok az a nyugodt természet, ő pedig fiatal. Fiatal és a teste gyönyörű. És azok a kék szemek, melyek eddig haragosan pillantottak rám, most vággyal telnek meg.
Pofont várok a bátorságomért, mikor ajkaim nehezen elválnak az övéitől, de meglep a folytatás. Szenvedélyes csókjára kezeim bátran fonják körbe derekát, hogy magamhoz húzhassam, majd szenvedélyesen túrok a vizes hajába.
Nem kellenek szavak, nem akarok megszólalni, inkább apró csókokkal hintem be nyakát, lejjebb csúszva dekoltázsa vonalát, majd visszatérek ajkaihoz, ám egy pillanatra belepillantok azokba a tengerszínű szemekbe. Látni akarom, hogy nem csak játék-e, hanem komolyan gondolja. Tudnom kell, nem akarom, hogy csak játék legyen. Derekán lévő kezem lejjebb csusszan, hogy végigsimíthassa fenekét, majd belemarkoljon, ezután előre siklik a belsőcombjára, majdnem egészen a legérzékenyebb pontjáig, majd ismét magamhoz húzom, hogy újra vadul, követelőn csókolhassam meg. Érezni akarom őt, és ez a vágy kezd erősebb lenni, kordában akarom tartani, de egyre nehezebben megy...
- Nem akarom, hogy azt hidd, csak ezt akarom, szóval... most még meggondolhatod magad! - Suttogom kéjes hangon, homlokomat az övének támasztva, de ezzel lehetőséget adva arra, hogy elmenjen, ha akar. Remélem nem hagy itt így, de azt akarom, hogy azt higgye, rendes vagyok. Sosem kérdetem meg senkit komolyan, hogy ha akar, most még kiszállhat, de most komolyan gondolom. Bár ujjaimmal, s az apró csókjaimmal amit a nyakára hintettem, úgy érzem gondoskodtam róla, hogy ne akarjon elmenni. Bal kezem ujjaival beszéd közben is oldalát cirógatom érzékien, végül képtelen vagyok ellenállni az ajkainak. Ez az én "betegségem".
A testiség igencsak nagy részben irányítja az életemet, és örömmel adom át magam azoknak a gyönyöröknek, melyet két test tud egymásnak okozni az érintéssel, a csókkal, és a beteljesült szeretkezéssel. Ilyen téren az állati ösztöneim kerülnek előtérbe. Magamhoz húzom, hogy hasunk összeérjen, kezeim közé fogom arcát, s vágyakozón pillantok rá pár másodpercig, majd apró csókokkal jutalmazom ajkait, hogy utána eleinte lassú, felfedező majd végül vad és szenvedélyes csókot adhassak neki...

Vágy. Mióta vágytam erre a pillanatra, hogy Katherine az enyém legyen. Akartam őt, mindent megpróbálva küzdöttem azért, hogy nekem adja magát.
Mindent beleadtam, nem voltam bunkó, mégis kihozta belőlem. Le-öregezett, mintha valami hetven éves trotty lennék, akinek fel sem áll. Ezért mentem vissza a nőkhöz, Leához, kellett az, hogy visszakapjam az önbizalmam azon részét, amit Kathy bombázott le nagyon sikeresen. Még magamnak sem ismertem be, de rá kellett jönnöm, hogy még mindig ugyanolyan kapós férfi vagyok, mint eddig. Kathy csak fiatal, és vissza akar vágni, és most, hogy nem érdeklődöm felé látszólag, sikerült megcsókolnom, nem pofozott fel, sőt...
Csókja követel, vágyik, parancsol és ezzel felkorbácsolja bennem a vágyat. Még jobban magamra húzom, miközben ágyékomat forróság önti el, kezem felfedezi felsőtestét, lágyan masszírozom az egyik mellét, míg másik kezemmel a derekát karolom. Mellét masszírozó kezemmel az arát kezdem el cirógatni, végül ismét beletúrok vizes hajába.
Enyhén markolok bele a hajkoronába, persze nem tépem, csak hogy a vágyait fokozzam, miközben ajkai a nyakamat érintik halk sóhaj hagyja el ajkaimat, és hagyom, hogy azt tegye, amit akar, legalábbis addig, amíg az idegeim még bírják. Sosem gondoltam, hogy a feleségemnek nevezett nő ilyet is tud, hiszen fiatalnak tartottam őt ahhoz, hogy egyáltalán értsen a pasikhoz is. Minden verzió lepergett a lelki szemeim előtt, de ez még egyszer sem, és a kellemes jóleső bizsergést okoz egész testemben. Vágyom rá, és az érzéseim olyan erővel csapnak arcul, hogy szinte fáj.
A pillanat törtrésze csak, ahogy arcát ismét felhúzom, hogy követelő, szenvedélyes, és vad csókkal jutalmazzam. Bátrabban fedezem fel testének minden apró szegletét ujjaimmal, a mellkasát a mellét, a hasát, a bugyin keresztül a G-pontját kezdem el lágyan masszírozni, miközben ajkaimmal nem eresztem, csak addig, míg a nyakát csókolom, hogy hallhassam a kéjes sóhajait, és az apró nyögéseket, melyek néha az én ajkaimat is elhagyják... Ködös tekintettel pillantok a szemébe, majd ismét megcsókolom, szó és kérdés nélkül, akarom őt!

Igazából már feladtam. Feladtam, hogy megkaphassam a nejem, akinek elvileg nem kellene elutasítania, mégis megtette. A házasság az együttlétekkel együtt házasság, anélkül semmissé is válhat. A mai napnak úgy indultam neki, hogy kiáztatom magam, majd magamra kapok valami laza szerelést, és elindulok az éjszakába, ahogy már két hete folyamatosan teszem. Hogy megcsaltam-e? A válaszom határozott igen, de ezek azok a titkok, melyeket gondosan őrizgetek, és fizetek annyit azoknak a prostiknak, hogy tartsák a szájukat. Meg különben is. Biztosra veszem, hogy a nejem is kacsingat más felé, de most nem érdekel. Ez az egy pillanat, mikor semmi nem jut eszembe, csak átadom magam ennek a vágynak, mely felemészt, s érzem, ahogy érintése felperzseli a bőröm, és rég nem érzett vágy kel életre bennem.
A szem a lélek tükre, és a hosszú évek folyamán megtanultam olvasni benne, így látom a vágyat, melyet én ébresztettem benne, és valahol legbelül elégedett vagyok. hiszen nehéz dolgom volt vele. Átveszi a domináns szerepet, mintha csak tudná, hogy ettől még jobban elvesztem az eszem, hogy ettől még jobban felébreszti bennem a vad és nyers vágyat, mely arra késztet, hogy most azonnal tépjem le róla a fehérneműt, és tegyem magamévá. De még várok. Ám mikor a boxeromon keresztül érinti merev férfiasságom, a vágy erősödik, s szememből összetéveszthetetlenül kiolvasható az, hogy mit is akarok.
- Őrülten akarlak! - Suttogom vágytól tompa hangon, miközben lelki szemeim előtt látom ahogy az ágyhoz kötözve teszem magamévá...
De egy részem önző, és vágyik a kényeztetésre, így halk sóhajokkal adom tudtára, hogy mennyire vágytam arra, amit tesz, és hagyom, hogy azt tegye velem, amit akar, persze kezem bátran csusszan a bugyijába, hogy érezhessem őt, hogy középső ujjam behatolhasson vágyakozva, majd kihúzom, és ismét a G-pontjánál fokozom benne a vágyat, miközben magamhoz húzom, hogy ismét vadul csókolhassam meg...

A vágyaim eluralkodtak rajtam, és már nem is akarok ellenállni. Ez az a pillanat, amikor már nincs lehetőség visszafordulni, ha mégis... Nem, nem fog ellenkezni, hiszen látom a szemeiben, látom, hogy vágyik rám, ahogy én is rá. Érzem, hogy minden egyes porcikája akar engem, és ez még jobban feltüzeli bennem a vágyat. Érezni akarom őt, türelmetlen vagyok, mégis várok, hiszen sokkal szebbé teszi a pillanatot, ha húzzuk az időt. Ujjaim gyengéden fedezik fel egész testét, a nyaka vonalát, a melleit a hasát, Miközben vadul csókolom őt újra és újra, ujjaim olyan helyre tévednek, melyre már rég vágytam. Hogy érinthessem őt, hogy ismét behatolhasson ujjam. Szavai hamis mosolyt csalnak az arcomra, miközben ő sem rest kezeivel, egy pillanatra felszisszenek, de nem a fájdalomtól, hanem mert az amit csinál... Jó úton halad afelé, hogy elvegye az eszem, miközben én is pont ugyanezen ügyködök.
Szavai egy pillanatra visszarántanak a valóságba, eddig csak azt éreztem, hogy a víz körbeölel minket, két kezem közé fogom arcát, s vággyal túlfűtött hangon válaszolok.
- Baromira nem a szomszédok érdekelnek, hanem te! - Hangom halk, elhaló, s nem tudok és nem is akarok most a szomszédokra gondolni. Csak Katherine-re, hogy láthassam őt meztelenül, hogy érezhessem, nyersen ahogy egy nő és egy férfi érezheti egymást. Semmi romantika nem volt a hangomban, csak a puszta valóság és a tények. Nem érzek többet, csak testi vágyat, és rá kell jönnöm, hogy Katherine nem egy idegbeteg hárpia, aki kéreti magát, mint valami szűzkurva, hanem igazi nő. Megláttam benne valamit, ami felkeltette az érdeklődésem, ami felkeltett bennem egy erős vágyat. Mindennél jobban akarom most őt. Meglep, hogy pár pohár ital elég volt ahhoz, hogy beadja a derekát. Hetek óta fel sem hoztam a témát. Talán mert visszatértem a régi életvitelemhez, amiről ő semmit sem sejtett és nem is fog. Ujjaim elvesznek vizes hajzuhatagában, s kicsit erősebben húzom hátra a fejét, hogy a nyakát csókolhassam, majd a melleit, hogy közben lehalásszam róla a melltartót, s nyelvemmel is felfedezhessem a nejem felsőtestét...