Fogalmam sincs miért vagyok még mindig Párizsban, hiszen nem szeretem az egész várost. Meg úgy istenigazából magát az országot sem. Nem értem, hogy az a rengeteg ember miért van oda, hiszen igazából unalmas az egész. Párizs nem nagy szám, a nők néhány kivételtől eltekintve hát igazán, hogy is mondjam hogy ne legyek túl bántó, nos kimondva rondák. A bor pedig véleményem szerint sokkal finomabb a kies Magyarországon, bár sok „kollégám” nem ért egyet ezzel a véleménnyel. De hát ki foglalkozik velük, ha tudom, hogy úgyis nekem van igazam? A lényeg az, hogy valamilyen különleges okból kifolyólag nem húztam el rögtön az első járattal, amikor kiestem a versenyből. Gondolkoztam, hogy nem kellene eljönnöm a versenyre, és végülis igazam lett, nem úgy ment a játék és ki is estem, mielőtt bekerültem volna a döntő szettbe. Végig Ginien járt az eszem, hogy nem tudtunk találkozni, mert el kellett utaznia a leendő férjével, és ez végtelenül idegessé tett. Talán ez az oka, hogy még mindig itt vagyok, és nem húztam el. Ki kell szellőztetnem a fejem, mielőtt olyat csinálnék amit a média megkajálhatna, és bármennyire is leszarom az egész hűbelebalázs csapatot, mégis fent kell tartanom egy látszatot, hiszen állítólag példakép vagyok, vagy mifene. Meglepő volt mikor először hallottam, hogy jól kell viselkednem, mert a hirtelen jött hírnevemnek köszönhetően kisgyermekek, és fiatalok példaképe lettem az egész világon.
Még szerencse, hogy a dohányzáson kívül semmi káros szenvedélyem nincs, az alkoholizálást pedig meg lehet úgy oldani, hogy senki se lássa mikor mértéktelenül fogyasztjuk (isten áldja meg a jó szokásom) szóval egy darabig fent tudom tartani az álcát, utána meg ha nem megy, akkor maximum visszavonulok, és úgy teszek mint a kiöregedett focisták. Ráfogom az egészet a visszavonulásra, hogy az egész csak azért van, mert már nem bírtam elviselni a folyamatos nyomást, és valahogy ki kell eresztenem a gőzt. Este révén nincs is alkalmasabb hely erre, mint talán az egyetlen méltán nevezetes alkotása ennek a bűzös városnak, az Eiffel torony. Persze ez is csak először izgalmas, és éjszaka, mikor a fények úgy ragyognak az égen, akár a Bifrost, mely összeköti Asgardot Midgarddal. Utána már megszokod, hogy ugyanaz a látvány fogad állandóan, és egy idő után elkezd idegesíteni a többi újonc állandó élvezkedése. Na mindegy, mindenesetre most tökéletes hely, hiszen eme késői órán már meglehetősen kevesen vannak jelen, és gyönyörködnek a kilátásban. Helyette inkább valamelyik olcsó külvárosi bordélyban verik el a pénzüket, és esetlegesen egyéb ingóságaikat. Lassú, szinte már már tornázó mozdulatokkal sétálok végig a torony legfelső részén, mely már kong az ürességtől. Lehunyt szemmel sóhajtok mélyeket, teleszívva a tüdőm a roppant rossz minőségű, ám idefent mégis szinte már mennyei illatú levegővel. Kicsit hideg van, de szerencsére van rajtam egy kabát és egy sál, így nem fogok megfázni abban az esetben, ha még kicsit kint üldögélek. Lassan mozgok, nem akarok felesleges energiákat elpazarolni arra, hogy megszakítsam eme tökéletes pillanatot. Azonban mindez egy másodperc törtrésze alatt változik meg, mikor ráébredek, hogy nem hallok semmiféle hangot. Szemem felpattan, és kutyafuttában rohanok a lifthez, amit azonban zárva találok. Szóval itt ragadtam egész éjszakára, mert tuti nem fogják meghallani ha kiáltozok, és nem vagyok én pókember, hogy lemásszak. Remek…. Dühömben mérgesen csapok egyet a lift rácsára, amivel azonban csak annyit érek el, hogy megfájdul a kezem, ezért inkább hanyagolom a témát, és gyorsan felmérem a helyzetem. Most reggelig várnom kell, így hát az első dolog, hogy keresek valami szélvédett helyet ahol kényelembe helyezhetem magam. Mikor megtalálom fáradtan dőlök a falnak, és a mobilom kijelzőjére pillantva csalódott sóhajjal veszem tudomásul, hogy le fog merülni. Tehát amellett hogy alszom még valamivel el kell ütnöm az időt. De mi az amit az ember egyedül, minden erőfeszítés mellett megcsinálhat? Erősen töröm a fejem, mikor eszembe jut egy igazán perverz ötlet, ami mindemellett egyedülálló, hiszen legjobb tudomásom szerint soha senki nem verte még ki a torony tetején. Kigombolom a nadrágom, elhelyezkedek a legkényelmesebb pózban, és feszülő boxeremből kiemelve lassan kezdek játszadozni a férfiasságommal.

*Párizs, Franciaország... Nem kedvelem különösebben a franciákat.De a munka az munka. És még sosem jártam Európában... Szóval nem a kedvenceim a franciák... Olyan furcsák, nyálasak. Azt mondják, hogy egy francia férfi szexi, és gyengéd, charmos és végtelenül figyelmes...Nos, szerintem hányinger, hogy mennyire nyál mind. Az összes szavukból csöpög. Lehet, hogy van akinek ez bejön, de most rá kellett, hogy jöjjek ez alatt a pár nap alatt, hogy nekem ez nagyon nem jön be. A férfi legyen férfi, és ne pincsi kutya... Lehet, hogy az ágyban nagyon jó, de ez az egész viselkedés annyira elvette a kedvem ilyen kalandoktól, hogy kihagytam ezt az élményt.
Ma búcsúztam el a századszorra is próbálkozó franciától, aki felfogadott kísérőnek. Nem azt mondom, nagyon jól nézett ki. Bár nekem a hosszú haj nem igen jön be. Neki a válláig ért, és jóképű férfi lévén, még jól is állt neki. Mondjuk rövid hajjal férfiasabb lett volna. Ahányszor nevetve hozzásimultam az események alkalmával, hogy elhitessem mindenkivel, hogy több van köztünk sem mint üzleti kapcsolat, éreztem formás hasa, minden kockáját. De a viselkedése... nos, ő fizet nekem és nem én neki... persze szeretem ha jól bánnak velem, de ez már túlzás volt. És nem is értettem minek neki kísérő. Nyilván azért, hogy megmutassa a haverjainak vagy csak magának,hogy egy escort lányt is ágyba tud vinni, habár a szex nincs benne a munkaköri leírásban. Nos, ez most nem jött be neki...
Egyébként benne lettem volna, az elején az első napon, még vártam, hogy elrángasson egy zárt szobába és a falnak lökve letámadjon. De ahogyan telt az idő, elment a kedvem, és amikor olyan lágyan megcsókolt, hogy már untam, és elindult rajtam a keze, egyszerűen eltoltam, megköszöntem a remek napokat, és elbúcsúztam
Ez történt ma este... Pontosan eddig szólt a munka, eddig a partiig. Felhívtam Clarát aki közölte , hogy a repülőjegyemet, megveszi holnapra és csak ki kell nyomtatnom. Örültem neki, így legalább lett egy szabad éjszakám. Bejártam Párizst, amit méltónak találtam a hírnevéhez, hiszen annyi gyönyörű épülettel rendelkezik. Mosolyogva álltam meg az Eiffel torony előtt, s némán csodáltam ezt a gyönyörű építményt. Végül megvettem a jegyet és fellifteztem a tetejére. És azt hiszem már órák óta bámulom a várost. Végignéztem, ahogyan lemegy a nap és besötétedik, és végighallgattam a történelmi idegenvezetést is. Nézegettem a fent csodálkozó embereket, és jót mosolyogtam néhány különös szerzeten, és a hétköznapi családokon és párocskákon. Minden annyira hangulatos és idilli volt, teljesen megfeledkeztem az időről. Azt egyszer csak eltűnt mindenki... ahogyan felfogtam, hogy egyedül vagyok, és, hogy miért lehet ez így, hirtelen pánikba estem. Mi van ha már nem engednek ki?
Megfordultam és a legközelebbi liftbejárathoz siettem, megnyomva a hívó gombot... de semmi...
Csattanás... összerezzenek és a hang irányába fordulok. Más is van itt? És mi van, ha direkt? A szívverésem megugrik, és lopakodva indulok meg a hang irányába, külön koncentrálva arra, hogy kicsit se kopogjon a cipőm talpa. Mivel nem tudtam hova menekülni, jobbnak láttam, utána járni a dolgoknak...
S ahogyan bekukkantottam egy kis ficakba, minden félelmem egy csapásra elszállt. Egy pasas éppen a kezével kényeztette magát. A szám egy pillanatra tátva maradt, s pillantásom férfiasságára siklott.
Kiléptem a rejtekhelyemről, és megtámaszkodtam az "oszlopnak" döntve az oldalamat. És ebben a pillanatban örültem neki, hogy nem úgy nézek ki, mint a mosott rongy. Kék miniszoknyám tökéletesen simult a testemre, egy fehér átlátszó felsőt választottam. Ami alá egy olyan csipkés melltartót húztam, ami csak a bimbóknál volt zárt, és egyébként csak a mellem felét takarta. Kék bőrdzsekim kicipzározva lengett körülöttem, kicsit feltámadt idefent a szél így estére.
Nem is tudom mi ütött belém, és miért nem fordultam meg és kerestem magamnak egy helyet, amíg ő elvégzi a dolgát. Biztos egy francia... azokból meg már elég volt...
- Nahát!- Szólaltam meg, hogy észre vegyen, s nem izgatott, hogy tud-e angolul. Ha nem akkor maximum bocsánatot kérve elhúzok a torony másik oldalára... Ha francia akkor utánam jönne bocsánatot kérve, vagy azért, hogy megpróbáljon elcsábítani. De nem menne... franciák...
Nemzetiség ide vagy oda... férfiassága megragadta a figyelmemet.
- Képes volt ennyi pénzt kifizetni csak azért, hogy magához nyúljon?- Jesszusom... komolyan én tettem fel ezt a bugyuta kérdést? Ráadásul ilyen blazírt arckifejezéssel?
Már mindegy volt, nem szívhattam vissza. Két eset lehetséges, vagy inkább három, és nem tudom, hogy melyik lenne a legjobb: az egyik , hogy zavarba jön és magyarázkodni kezd, a másik, hogy elküld a pics*ba... a harmadik pedig, hogy meginvitál engem is a buliba.
Nos, ebben a pillanatban és is zavarban éreztem magam, hogy ilyen bátran megszólítottam, és azt hiszem egy kis pír is megjelent az arcomon, de azt foghatom a szélre is akár...*

[You must be registered and logged in to see this link.]

Maga a tény, hogy egyedül vagyok a világ egyik leghíresebb épületének tetején önmagában elég izgató tudna lenni, főleg ha esetleg nem egyedül kellene eltöltenem azt a bizonyos estét. Így azonban, hogy alkalmi partner híján kénytelen vagyok marok marcsára szorítkozni, ráadásul hidegnek ígérkezik az éjszaka, bizony elég nagy nehézségbe kerül rávenni kis barátom, hogy felvegye jól megszokott alakját. Szerencsére nincsenek olyan méreteim mint a feketéknek, képzelhetem, hogy akkor mennyi fáradtságomba kerülne, azonban jó adottságokkal áldott meg a sors, és még egyetlen hölgyismerősöm sem panaszkodott rám. Maga a póz kicsit kényelmetlen, ezért igyekszem a lehető legkényelmesebb helyzetben elhelyezkedni, aminek hatására azért még nem fogok megfázni. Sőt ha úgy nézzük tevékenységem még jó, hiszen a mozgással melegen tartom a testem, nem fogok átfagyni. Maximum ha túl hidegre fordulna az éjszaka. Szerencsére nem Szibériában, vagy a sarkon vagyunk, mert elég bénán mutatna akkor a holnapi hírekben, hogy Caleb Brightmore elismert pókerjátékos halálra fagyott az Eiffel torony tetején, miközben a farkát verte. Bár ha lenne mellettem két szőke, alattam meg egy kényelmes matrac akkor már teljesen más lenne a leányzó fekvése, és akár be is vállalnám. Végülis sokkal inkább haljon meg az ember úgy ahogy szeretné, mint mondjuk ágyban, párnák között egy kórházi ágyban, betegen, magányosan. A végére már teljesen elmerülök abban ahogy a női nemi szervet megformázott kezem csúszkál a farkamon. Lehunyom a szemem, és halk sóhajok törnek elő belőlem, észre sem veszem, hogy nem vagyok egyedül eme „szent helyen” egészen addig, míg egy hang meg nem szólal mellettem. Összerezzenek, ahogy felpattan a szemem, és végigmérem az illető szőkeséget, mikor végre eljut a tudatomig, hogy bizony angolul szólt hozzám, nem a helyiek nyelvén, így szerencsére nem lehet egy munkatárs. Vagy lehet, csak esetlegesen felismert és ezért szól hozzám az anyanyelvemen. Bár hangjában nem érzek akcentust, sokkal inkább úgy beszéli az angolt, mint az amerikaiak. - Nahát…- Ismétlem meg kijelentését, miközben miközben tekintetébe fúrom a sajátomat. - Nem, képes voltam ennyi pénzt kifizetni, azért, hogy feljöhessek és szétnézzek, ha már Párizsban jártam, de sajnos túl későn jöttem, és így fentragadtam mire a nézelődést befejeztem. Alaposan mérem végig, tetőtől talpig, és be kell vallanom, hogy eléggé dekoratívan néz ki, amit egy hatalmas vigyorral adok tudtára. Legalábbis ha van annyira fineszes, hogy vegye a lapot. Persze ha nem veszi az se gond, majd úgy alakítjuk, hogy nekem jó legyen, ahogy mindig. - Aztán ha már fent voltam mivel mást ugye tudok csinálni hát gondoltam rárántok egyet.- Folytatom a csevegést, miközben hangomból panaszkodás nyomai szűrhetők ki, persze az egész csak azért van, hogy meg tudjam játszani a szerepem. - Amúgy… nincs kedved csatlakozni? - Mosolygok rá perverzül, miközben rántok egyet férfiasságomon.

*Sosem gondoltam volna, hogy majd egy maszturbáló alakkal fogom eltölteni az éjszakám Párizsban, főleg azt nem, hogy mind ez eme híres torony tetején fog megtörténni. Amúgy ismerős a pasi, de még sem tudom beazonosítani, hogy honnan. De nem is foglalkozom vele sokat, ugyanis nagyon nem érdekel. Lehet , hogy egyszer találkoztunk valami partin, vagy a fene se tudja. De mondom, mindegy is. Itt sokkal inkább az a fontos, hogy az Eiffel torony tetején, véletlenül sem negyven fokban veri a... farkát.
Ráadásul, ahogyan látom eléggé bele is mélyedt a dologba... Ez az egész látvány zavarba hoz, és átfut a fejemen, hogy talán arrébb kéne mennem. Más részről, bár ezt zsenáns bevallani, de tetszik is. Igen, sosem gondoltam volna, hogy izgató látvány ha egy férfi magához nyúl, és sosem értettem miért kedvelik a férfiak ha a nő teszi ugyan ezt. De most már értem. Leragadtam, és egyedül sem volt kedvem eltölteni az éjszakát, ilyen hidegben miközben tudom, hogy egy másik ember nem messze tőlem... nos... elvan...
Megköszörülöm a torkom és ezután szólalok meg. Azonnal felém kapja a tekintetét, hogy is tenne másképpen. De nem jön zavarba, ahogyan az fordított esetben velem történne. Lazán válaszol, amit nagy mértékben irigylek tőle. Hogy nem feszélyezheti az, hogy rajtakaptam?
Elmosolyodok.
- Nos, én is kicsit elbambultam...- És ennek köszönhetem, hogy most itt vagyok, és valószínűleg reggelre meg fogok fagyni és hulla fáradt leszek. Remek estének nézek elébe, s már most is borzongok a széltől, ami engem támad, habár ott ahol ez az ismeretlen ücsörög elég szélvédett.
Olyan feltűnően még végig, hogy ha akarnám sem tudnám nem észrevenni. Kissé megemelkedik a szemöldököm, s kihívóan nézek vissza rá. Bár zavarba is hoz kissé, de ezt nem akarom mutatni. Elvigyorodik, megforgatom a szemeimet, s egy visszafojtott mosollyal pillantok oldalra. Ő bizonyára az a fajta pasi, akikkel jóban voltam az iskolába. Akik minduntalan flörtöltek és mindenkit megbámultak. És rájuk mondtam mindig, hogy : "Javíthatatlan." Nos ő pont egy ilyen típus volt, s ezért már is kedveltem. A játékos és kedves pasi akivel jó érzés jóban lenni mert nem szarik nagy ívben az ember fejére.
Nevetés szakad fel a torkomból a szavai hallatán. S csillogó szemekkel fordulok ismét felé.
- Te szegény!- Biggyesztem le az ajkamat egy pillanatra.- mondjuk körbenézhettél volna, hogy nincs-e más itt fent rajtad kívül.- Mutatok színpadiasan magamra, miközben az égnek emelem a pillantásomat.
Aztán puff... zavartan pislogok rá. S a keze rántásával ismét a falloszára tereli a pillantásomat. Azt hiszem pecsenye pirosra színeződök... na ennyit a "vagány csaj vagyok" stílusról. Itt dőlt és bukott az egész.
Megnyalom hirtelen kiszáradt ajkaimat.
- Hát öhm... hmm... már mint, hogy... úgy érted, hogy...- Hebegek, mint egy kislány... jesszus Izzy szedd már össze magad!- Hogy én is csináljam azt amit te? Mármint, hogy nyúljak magamhoz? - más előtt? Na nem, azt azért nem.- Én inkább azt kihagynám, de fojtasd csak nyugodtan. Öhm... nem zavarlak, majd szólj ha végeztél...- Fordulok el zavartan. Jesszus, ilyen élményekre én nem vagyok felkészülve...*

Kellemetlen helyzet ez az egész, hogy itt ragadtam egész éjszakára eme hatalmas vacak torony kellős közepén úgy hogy még normálisan fedett helyre sem tudok húzódni, ha az égiek esetlegesen úgy döntenének, hogy itt és most bizony le fog szakadni az ég, és vihar lesz, mert meg kell öntözni a földet, ami már poros, szegény növények már kiszáradnak. Persze ez nem rossz, hiszen imádom az esőt, és tény, hogy a földnek nagy szüksége van rá, de azért nem szeretnék tüdőgyulladással kórházba kerülni, ami mondjuk simán be fog következni ha tényleg nem lesz szerencsém. Pedig tudtam, hogy nem kellett volna elindulnom az államokból hiszen az utazás előtt végig volt egy olyan rossz érzésem, hogy valami rendkívül kellemetlen fog történni velem, mondjuk elvesztem a játékot, nem én leszek a végső győztes, ilyenek. Bár azt azért még én sem gondoltam volna, hogy végül így fogom megszívni és itt ragadok. Most azonban a sors érdekes módon elém dobott egy csontot, hogy „ha már szarban vagy, legalább ne legyél egyedül” felkiáltással próbálja elterelni a tekintetem a történtekről. S be kell vallanom a csont igazán jól néz ki ami azt illeti, és ha már így történt talán illendő lenne kihasználnom a helyzetem, és szórakozni egyet, legalább elfelejteném a dolgokat, vagy pedig úgy emlékeznék rá, mint ahol valami jó történt az emberrel. Láthatóan azonban a friss husi továbbra sincs benne a dolgokban, úgyhogy még alaposabban meg kell győzködnöm, hogy levegye a lapot és megszeressen. - Nahát akkor úgy néz ki nem én vagyok az egyetlen szerencsétlen aki itt ragadt, úgyhogy most örülök neked mint majom a farkának, és boldog vagyok. Egyébként meg Caleb. Nyújtanám a kezem, de…- Vigyorgok és fejemmel lefelé intek, bár úgy tűnik nem igazán mer a farkamra nézni, én pedig még a világért sem fogom visszarakni a nadrágomba csak úgy egy ismeretlen kedvéért hipp-hopp módon. Főleg hogy már belekezdtem a magam szórakoztatásába. Most pedig szakítsam félbe csak úgy egy ismeretlen kedvéért? - Szabad közben megtudnom a becses neved?- Érdeklődöm meg tőle komoly képpel, de ő csak hebegni tud a korábban feltett kérdésemre. Sóhajtok egy nagyot, persze nem látványosan, éppen hogy csak kieresztem a számon a levegőt. De nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire prűd, vagy csak megjátssza magát itt most mert éppenséggel olyan kedve van hozzá a kisasszonynak. - igen.. természetesen úgy gondoltam, hogy nyúlj magadhoz itt és most te is, ne csak én legyek egyedül.- Szemem forgatva válaszolok azonban úgy látszik nem meri túlzottan bevállalni és elfordul tőlem, szóval nekem kell megadnom a kezdő lökést neki. - pedig nem olyan nehéz mint gondolnád, és egyedül nos eléggé unalmas.- Lépek szorosan mögé, és egy apró csókot nyomok a nyakára, miközben karom a derekára fonódik, hogy ne tudjon elszakadni. A másik kezemmel közben az övét vezetem a farkamra, először csak gyengéden simogatva vele, hogy rákapjon. Eközben derekáról lentebb csúszik a kezem, nadrágját kigombolva simítok végig a bugyiján.

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Itt vagyok, egy maszturbáló férfival, aminek megbotránkoztatónak kéne lennie... még sem érzem annak. Úgy tűnik, hogy Los Angelesben túlságosan is megedződtem. Soha életemben nem voltam egy könnyű vérű típus még annak ellenére sem, hogy escortnak álltam. Mostanában még is egyre-másra szegem meg a saját szabályaimat. Magányosság? Igen lehet, hogy azaz oka, hogy magányos vagyok és így próbálok pótolni valamiféle űrt magamban. Legalábbis a pszichológusom biztos, hogy ezzel állna elő... Viszont az élet is ilyen helyzetekbe sodor, ez azt jelentené, hogy hagyjam magamat sodródni az árral?
Még nem döntöttem el, talán nem kéne könnyű vérűnek lenni... ugyanakkor, ha egy férfi teszi ezt és ragad meg minden kínálkozó lehetőséget akkor csak: " húú ez az haver!"
felkiáltással illetik. Akkor nekem miért kéne visszafognom magamat. Nem igaz?
- Azt látom, hogy örülsz a farkasnak...- Szúrom közbe szórakozottan amikor arról tesz említést, hogy mennyire örül a jelenlétemnek. De el sem hiszem, hogy ezt ilyen nyíltan kimondtam. Majd felnevetek, képtelenség, hogy ilyen helyzetben képes megnevettetni! Persze, ahogyan lebillenti a fejét, nem nézek a lent ágaskodó szerszámára, bár hatalmas a kísértés, de sikerül megállnom.
- Örvendek Caleb! - Mondom az előbbi nevetés utóhatásaként ott maradt mosollyal az arcomon. - Isobel vagyok...- Válaszolok a kérdésre. Úgy gondolom, hogy eddig igazán jól vizsgázok, mint vagány csaj. Vagy nem?
De a kép az invitálásnál megdőlni látszik. A bátorságom úgy száll el akár a pihe amit elfúj a szellő. Hebegni kezdtem, amiért meg magamban szidtam azt a nyavalyás természetemet. Annyira szeretnék néha egy kicsit vagányabb lenni, anélkül, hogy ribancnak érezném magamat. Válaszára még inkább kitágulnak a pupilláim, s a fejemet rázva kérek bocsánatot, miközben elfordulok. Igen, ez talán már túl sok nekem. Hogy más előtt nyúljak magamhoz? Öhm... hát... öhm...Bár a gondolat csábító...
Megtorpanok, bár amúgy sem túl határozottan indultam el, ahogyan megérzem magam mögött a jelenlétét, s kezét a derekam köré fonja. A lélegzetem elakad egy pillanatra, ahogyan megérzem a leheletét a nyakamon. Miért lenne nagy hiba most az egyszer engedni egy ilyen perverz pillanatnak. Ujjaim kemény férfiasságára szorultak, ahogyan odahúzta a kezemet. Majd holnap megbánom... de lehet, hogy nem... kit érdekel? Lesz egy perverz emlékem és juhúúú!
Lassan felé fordultam, s ahogyan szembe kerültem vele, ajkai hihetetlen vonzónak tűntek.
Kezem fel le siklott a férfiasságán, s megbillentettem az államat, hogy ajkunk összeérjen. Ámbár elhatároztam magamat, hogy ebben semmi rossz sincsen, még is volt bennem egy kicsi én aki folyton azt sikította anyám hangján, hogy ez botrányos... Ajkaim puhatolózva simítottak végig az övén, főként magam miatt, hiszen úgy tűnt benne egy csepp bizonytalanság vagy zavar sincsen.*